Az Ujság, 1920. február (18. évfolyam, 28-52. szám)
1920-02-14 / 39. szám
2 1 A magyar választjegyzék. A magyar békedelegáczió e hónap tizenkettedikén nyújtotta át a békeszerződésre vonatkozó ellenjavaslatot, melynek első része harmincnyolc évre terjed és a határokra vonatkozik. A jegyzék hangsúlyozza, hogy Magyarország természeti határainak fentartásával valósítható meg csak a méltányos béke eszméje. A nemzetiségek nem akarnak elszakadni tőlünk és a történeti szempontok is az integritás fentartása mellett szólanak. Éppen ezért a magyar békebizottság népszavazást kér, kéri továbbá a megszálló csapatok visszavonását és a nagyhatalmak és semleges országok csapatai által biztosítandó választási szabadságot. A magyarság biztosan reméli, hogy az 50,6 százalékos magyar vagy másnyelvű lakosságot nem fogják idegen impérium alá utalni. Sem a faj, rokonság, sem a vallás, sem a történelem és tradíczió nem alkot nemzetet, hanem a földrajzi viszonyok által megszabott gazdasági életközösség. Felső - Magyarország és Erdély a magyar kultúra bélyegét hordja magán. A határok mentén 58.000 négyzetkilométer olyan terület szakíttatik el, melyen 3.825.000 szinmagyar lakos él. Az entente-határ lehetetlen. A határvonal mindenütt megbontja a gazdasági egységet. Elvágja a Dunához és Tiszához vezető utakat, politikailag négyszázezer románt hajt szerb uralom alá. A cseh határ elvágja a folyókat torkolataiktól, a román határ 1.750.000 magyart 760.000 más nemzetiségű lakost, 28 magyar többségű várost és ugyanannyi járást szolgáltat ki Romániának. Műemlékeink, ipartelepeink mind az új határon túl feküsznek. A cseh határ Pozsonyt Magyarország védőbástyáját szakítja el. Kassa, melynek 44.211 lakosából 32.355 magyar, az Alföld gazdasági kapcsa volt észak felé. A cseh határ harmincz kilométernyire közelíti meg Budapestet és nyolczszázötvenezer szinmagyar lakost választ el magyar törzstől. Románia és Csehország imperializmusa áldozatul követelte magának a ruténséget. Az egész rutén nép a magyar államhoz való ragaszkodástól van áthatva, városaik pedig nagy többséggel magyarok. A ruténeket az imperialista politikák a cseh román korridornak áldozták föl. A román határvonal mentén 30—90 kilométer széles sávban 158 szinmagyar közösség és hatvannégy magyar többségű város szakíttatik el. A gazdasági érdekek is mellettünk szólnak. Szegedet a Bánát elszakítása gazdasági halálra ítélte. A szeged—bajai vasútvonal részleges elvesztésével megszakad Kelet- Magyarország összeköttetése a Dunántúllal és az Adriával. Az Ausztria számára való élelmiszerszállítás lehetősége a Bácska és Bánát elszakítása által lehetetlenné válik. A jugoszláv határ keresztezve a Tiszát és Dunát, még véletlenül sem támaszkodik természetes határvonalakra. Horvátország és Magyarország között a Dráva a természetes határ, más határvonal önkényes és tarthatatlan. Fiume Magyarországnak köszöni fejlődését. Sem Jugoszlávia, sem Olaszország nem biztosítják Fiume gazdasági helyzetét. Magyarország Fiume érdekében is jogot formál a kikötőre. Nyugat-Magyarország elszakítása ellen külön jegyzék tiltakozik. .Német-Ausztria élelmezéséhez való hozzájárulás merő illúzió. Nyugat felé csak azt exportált, amit kelet felől kapott. E területig nézve maguk az osztrákok kérték a népszavazás elrendelését, Magyarország most ugyanazt teszi. Itt a határ a községeket elvágja szántóföldjeiktől, kettészeli a közlekedési vonalakat, zsilipeket és gátakat elválaszt árterületeiktől. A tervezet szétszakítja Európa legegységesebb és legtökéletesebb folyamrendszerét s az ezzel összefüggő egész kérdés komplexumát egyetlen czikkel intézi el. Magyarország olyan tökéletes földrajzi egység, hogy csak a nyers erőszak bonthatja meg. Lakossága önként sohasem egyezhet bele, hogy területét feloszszék. Ha a békekonferenczia a lakosság erre irányuló akaratában kételkednék, rendelje el a népszavazást, az összes határállamoknak ítélt területeken. A kisebbségek védelme nélkül nem isivitte alá a békét. Mint Az Újság értesült, azok az embertelen erőszakok és visszaélések, melyet a megszálló csapatok a megszállott területek magyar AZ ÚJSÁG Szoptat,1920 február 14. Revízió alá veszik a st. germaini Misét (Anglia a revízió mellett. — A revízió gazdasági jelentősége.) — 19z Újság bécsi szerkesztőségének telefonjelentése. —* Eddig általában azt hitték, hogy Apponyi Albert grófnak már csak azért sem fog sikerülni, hogy engedményeket érjen el Neuillyben Nyugat-Magyarország kérdésében, mert a neuillyi békeszerződés módosítása felborítaná az egész saint-germaini szerződést, holott az entente a saint-germaini békén nem akar változtatni. Ma azonban úgy értesültem entente-i körökből, hogy revízió alá veszik a saint-germaini békét is, így tehát nincs kizárva, hogy a magyar békefeltételeket is módosítani fogják. Főként Anglia száll síkra a revízióért. Az a hír, hogy Angliában a hangulat valamennyi békeszerződés módosítása mellett van, itteni angol körökben egyáltalán nemkeltett meglepetést. A hangulat ilyetén megváltozására el voltak készülve, mert az angol munkáspárt, amely most éppen heves választási harcban áll a többi pártokkal, programmjára tűzte a békeszerződések revízióját. Angliának különben is érdeke, hogy végre valóban béke legyen Európában, mert a folytonos nyugtalanság veszélyezteti Anglia kereskedőiés politikai állását. Amerikának az európai ügyekben való érdektelensége és az a körülmény, hogy az Egyesült Államok gazdasági téren hatalmas előretörésre készülnek, észretérítette az angolokat Nagybritannia most elsősorban azon fáradozik, hogy megtartsa gazdasági túlsúlyát. De bár az angol beszédeken a revízió gondolata vonul végig, a gyakorlatban — úgy mondják mértékadó angol személyiségek — különösen Ausztriára nézve a revízió nehezen lesz keresztülvihető. A saint-germaini békét a nemzetiségi elv nevében diktálták, s most ugyancsak a nemzetiségi elv jegyében kellene revideálni, ami rendkívül nehéz probléma. Ezért a londoni beszédeknek egyelőre csak morális jelentőséget lehet tulajdonítani. A revízió mégis utat tör magának gazdasági téren és az osztrák államtitkárokkal éppen most folyó párisi tárgyalásoknál már ez az elv érvényesült : előbb újjáépítés, azután jóvátétel, hog Saint-Germainben a hadikárok jóvátétele állott a homloktérben. Az angolok új felfogása a saint-germaini béke ratifikálását nem késlelteti, mert hiszen a békeszerződés a ratifikálás után is bármikor megváltoztatható a szerződő felek kölcsönös megegyezése alapján. Fülöp René: A Szalonon a rend felvállott. Irta Aranyi Lipót. Nagy hite volt a faluban Kerekes Andrásnak. Nem azonos azzal a Kerekes Andrással, akiről a népdal mondja, hogy a „legjobban siratta szeretője, Piros Panna". A mi Kerekesünket senki sem siratta. Ellenkezőleg, mindenki irigyelte. Ő volt a falu esze. Ez lehet túlzás. De nem vitás, hogy ő a falu szája. Olyan szépen senki sem tudott szavalni, mint Kerekes András. Keresztelőn, lakodalmon, temetésen, névnapon, választáson, szüretkor és disznótoron mindig csak ő vitte a szót. Legtöbbnyire poharát ürítette emberekért és eszmékért. És miután sok az ember és az eszme is kitör és eget kér, tehát Kerekes Andrásnak is bőven kijutott Alsószalóczon a titulus bibendiből. Négy felekezet hívei éltek egymás mellett Szalóczon békés egyetértésben. Az egyik szántott-vetett, a másik ipari munkát végzett, a harmadik kereskedett, a negyedik napszámoskodott. Valamennyien nyáron dolgoztak, télen pihentek és politizáltak. A községházán egyenjogú tényező volt András és Mihály Izsákkal és Nikolásjal. Valamennyien magyarul beszéltek, magyarul éreztek és együtt szerették a hazát és együtt szidták az adót. Márczius hó utolsó napjaiban Szalóczon és környékén is kitört a kommunizmus és ez teljesen felkavarta a közbékét. A direktórium pofozóversenyeket rendelt el és a módosabb gazdák lovát, karmát elhajtották, pénzét, részvényeit, lisztjét zsírját elrekvirálták. Mikor augusztus elején a proletárdiktatúra véget ért, a düh elemi erővel kezdett tombolni. A direktórium tagjai gyorsan elpárologtak, ellenben Izsák, aki a kifosztottak között a legerősebben kifosztott volt, uton-afélen azzal a szitokkal találkozott, hogy az ő morálja okozta a sok rablást verést és a távolabbi vidékeken történt emberpusztítást Izsák tehát nappal nem mutatkozott és éjjel bujkált A szalócziak megtudták egy besugás révén, hogy a direktórium a nagy összeomlás előtt az elrekvivállt elkommunizált búzát lisztet készpénzt, részvényeket a Gombos pusztán elásta. A besugás nemcsak a puszta nevét jelölte meg, de mintegy százötven olyan friss földhányást is megjelölt, ahol az elrejtett rab jött holmi megtalálható. Egy két végrehajtott „Stichpróba" eredményre vezetett. A föld alól előbújtak a megsiratott értékek. Ezért a községek elhatározták, hogy a legközelebbi vasárnap, augusztus közepén, nagy ásások lesznek a dombos pusztán. Egész Alsószalócz, Felsőszalócz, Endrőfalva, Kérgeshuta, Csereberény, Malomberek, Erdőnyárád és Ligetmező népe ásót, kapát ragadott kezébe, hogy elrablóit vagyonát diadallal visszahozza pajtájába, éléskamrájába és levelesládájának fiókjába. A nagy kivonulást a pusztára Nagyszalócz vezette. A vasárnapot megelőző szombaton előbb azonban el akarták kissé náspágolni Izsákot, a szatócsot. Hiába mondta nekik a református tiszteletes: — Ne bántsátok az Izsákot, ő könnyen tud alibit igazolni. Az egész rablás alatt a szomszéd vármegyében házalt és a szentmiklósi vásáron töltött három napot. — Az mellékes, — felelte Kerekes András — a kommunizmusért neki is lakolnia kell. — De hiszen — kérlelte a tiszteletes — a kommunizmusban ő nem bűnös. Azért nem lehet őt felelősségrevonni, mert Pesten egy pár hitrokona élére állott a rémuralomnak. Kerekes Andrásnak erre is volt kádeneziája: — Tiszteletes uram, ne védje őt. Kutyának a rokona is kutya. A bősz tömeg betódult a szatócslakba és ott megtudta, hogy Izsák éppen egy nappal előbb kocsin bement, a városba, a vármegye székhelyére. — Óh a gyáva, a nyomorult — zúgta a tömeg. — Bűnösnek érzi magát, tehát elbújt. De jön még a kutyára dér. Ezzel Izsák le volt tárgyalva. Másnap korán reggel nyolcz falu népe találkozott a Gombos pusztán. Mintegy ötszáz nap barnitotta, erős egészséges magyar ember, telve önbizalommal, akaraterővel. Hozzáláttak a nagy munkához. Ástak-ástak egyfolytában hat óra hosszáig. Itt-ott sikerrel, másutt a vakondtúrás ejtette őket tévedésbe. Minden jel arra mutatott, hogy a munka éjfélig is eltart. Az augusztusi forró nap rettenetes erővel tűzött a munkálkodókra. Egy falevél nem mozdult meg, egy szellő nem jelentkezett. A rekkenő hőségben az éhség és még erősebben a szomjúság gyötörte a mohón dolgozó és a vagyonát kereső népet. Titkolt sóhajok repültek Bachus felé. Sőt voltak olyanok is, akik már egy korty vízért is eldalolták volna a Bánk bánból a híres Bordalt. A gyötrelmek tetőpontján egyszerre csak sejtelmesmozgást észleltek a távoli fensik felől. Mindenki hirtelen a nesz iránya felé tekintett Az első látománya két hajtincs volt, nyomban utána egy hosszú ősz szakás. Pár pillanat múlva teljes egészében bontakozott ki Grimblatt Izsáknak, a szalóczi szatócsnak nem éppen fejedelmi alakja. Az emberek elképedtek a vakmerőség felett és ezer fenyegető ok el meredt a közeledő felé. Izsák oda sem figyelt a vészt.jósló kiáltásokra, hanem egy fáradt, félszemű és sánta lovat segített kifelé egy bokorból. Pillanatnyi csönd. Most újabb átkozódás. Izsáki közönyösen fogadta a nem igaz magyar vendégszeretet kitörését és most már nemcsak a lovat, hanem egy talyigát is tolt előre a hepehupás göröngyökön. Az ásó, a kapa kihullott a feldühödt emberek kezéből. Izsák egész nyugodtan, önbizalommal közeledett a nagytömeg felé. Odaérve, a gyékényét ledobta a fa-