Az Ujság, 1920. február (18. évfolyam, 28-52. szám)

1920-02-21 / 45. szám

' | - j’"' '■ ' ^•V­­. /) # Budapest, 1920._______R________XTIII. évfolyam, 45. szám. _______ Szombat,­február 21. Előfizetési árak: Jjjj. SZERKESZTŐSÉG! Egész évre — 220 K — | _____ __ __ Budapest, Rákóczi-út 54.8*. UO. tjMjOjL |»W p| ij|g p|* Telefon:József 13-38, József 122-56 Fgy hóra------- 20 * — » MM Jlf || |£§§ fi KIADÓHIVATAL: Egyes szám­ára Budapesten, BBS WL jjjjffi’ ||f­f|| jes fng MUj Budapest, Rákóczi­ út 54. sz. Vidéken és a pályaudvarokon JRt&snm; Jfay -JE SSi on Telefon:Jóssef 13-35, József 16-26, 80 fillér. JBWMBBb Jfg III gjjjf A ^||| jgfjlHESa BBk ■ 0 József 122-86. Kernelen bontó kivéftve! 3 f| T&ter&S íf tU FIÓKKIADÓHIVATAL: minden nap, ünnep útin ie. amzm/bM 'nmsxr Budapest, Erzsébet­ körút 43. ROVÁS. Ja miniszterelnök mai beszéde megtette, a­­­i a legfontosabb: elmetszette a kapcsolatot a mai Magyarország és a gyilkosság között. Izzó tiltakozás volt a föltevés ellen, melynek nyomatékot adott az egész nemzetgyűlés he­lyeslő tapsa, még a legszélsőbbek részéről is. Ezek után nincs szükség­ annak a tagadá­sára, hogy az ország akarata és moralitása ellen titkos, elszigetelt áramlatok vallják a­­véres egyéni akc­iók tanát. Ezekkel az or­szág el akar bánni. Hiszszük is, hogy el fog bánni. Ma, a­mikor már törvényhozó testü­letünk van, a felelős kormánynak meg­gyarapodott a tekintélye és a hatalma, a­mit két hónappal előbb nem lehetett róla állí­­tani. Az ország ma erősebb minden töredék­nél. Ezt az erőt azonban — ezt különösen he­lyeseljük a miniszterelnök beszédében — fő­képpen preventíve kell érvényesíteni. Ki kell engesztelni a holtat, de még inkább meg kell védeni az élőt. S az élet mellett meg kell védeni mindent, a­minek jussa van az állam védelmére. Nagy munka ez, fogjunk hozzá azonnal. Helyes megállapítása a miniszterelnök­nek az is, hogy a proletárdiktatúra által megszédített tömegek már gyógyulóban van­nak. Alig kell még valami, hogy az élet józan hatása alatt a legszélsőbb szoc­ialisták is át­lássák, hogy teljes az érdekközösség köztük és a polgári társadalom között. A munká­inkra, még­pedig a lélekkel végzett munká­jukra szükség van. A német munkások már vállalták a túlmunkát, a mieink is hajlanak rá, hogy szolidárisan a többi osztályokkal viseljék a béke terheit. Nem szabad őket ettől az úttól elvadítani. Őszinte és osztatlan az egész polgári társadalom felháborodása Somogyi Béla meggyilkolásán. Ne keverje­nek ebbe disszonancziákat. Hadd hozza köze­­lebb őket hozzánk, a­mi különben alkalmas, hogy még távolabbra vesse. És föl lehet tenni, hogy azok a szélsőségesebb elemek, a­kiknek pszichózisa vért kíván, szintén meg­döbbennek és kigyógyulnak, ha éppen azok felháborodásával kerülnek szembe, a­kikhez tartozni vélnek.* Ha rajtunk állna, teljes királyi hatalmat adnánk a kormányzónak. Nem olyan kifor­rottak a viszonyok, x x x x x xxxxxxxx Ez a nemzetgyűlés az általános, titkos szavazati jog alapján került ki, x x x x x x x x x x x. Mikor te­hát külső hatalmi tényen nyugszik a nemzet­gyűlés, azt igazán egy belső nemzeti erő­tényezővel kell ellensúlyozni. A pártok ma nem szívesen hallanak a kormányzó házfel­­oszlatási jogáról. Ezzel inkább a szerzett pozíc­iójukat, mint a nemzet érdekét védik. A nemzetgyűlés iskolázatlan és kipróbálat­­lan. Ha élni akar, ne hatalmi féltékenységgel biztosítsa életét, hanem hivatása méltó be­töltésével. A feloszlatás jogától egyszerűen és biztosan azzal fosztja meg a kormányzót, hogy nem ad okot a feloszlatásra. Ennek a jognak a megtagadása nem is jelent egyebet, mint biztosítását a nemzetgyűlés jogának a munkaképtelenségre. A­ k kolozsvári és a pozsonyi­­ tudományegyetem sorsa. A románok e hó elején nagy ünnepségek között, szövetségeseik részvételével és meleg gratuláczióit fogadva, nyitották meg — a­mint ők hirdetik — a­­kolozsvári tudomány­­egyetemet­. Belehelyezkedtek a fényesen be­rendezett, bőkezűen felszerelt intézetekbe ; át­vettek mindent, a­mit kézzel, szuronynyal, erőszakkal le lehet foglalni, de nem vehették el tőlünk­­ a kolozsvári tudományegyetemet ! Ez az izig-vérig magyar egyetem most is meg­van, most is a miénk. Benne él a kiüldözött tanárok és hallgatók lelkében, a­kik magukkal hozták, híven őrizték és most is összetartják azt a kulturális kincset, a­melyet évszázadok­nak odaadó, önzetlen fáradozása és munkája teremtett meg. El kellett hagyni Pozsonyt a pozsonyi tudományegyetem bölcsészeti és orvosi fakultásának is. A két hajléktalanná vált egy­etem el­helyezkedésének kérdése messze kinő a bárók falain és a nyilvánosságnak is joga van ahhoz, hogy megismerje azokat a szempontokat, a­melyeknek gondos mérlegelésétől­ függ ennek az égetően Bürgös kultúrproblémának megoldása. Mindnyájunk lelkében sziklaszilárdan él a hit, hogy a kolozsvári egyetem Kolozsvárra és a pozsonyi Pozsonyba fog visszatérni. A két egyetem elhelyezkedésének ez a leg­egyszerűbb és legtermészetesebb módja azon­ban az idő szerint, sajnos, még várat magára, de addig is, a­míg igazságunk győzelmet arat, gondoskodnunk kell e két egyetemben jelent­kező kulturkincs fentartásáról és annak lehe­tővé tételéről, hogy a kiüldözött tanárok és hallgatók a tudományos munkálkodást mi­hamarabb ismét megkezdhessék és hogy e két egyetem — mint élő tiltakozás­a— működésé­vel dokumentálja, hogy nincs lemondás, nincs belenyugvás az igazságtalan békébe. A kolozsvári és­­pozsonyi egyetemet fenn kell tartani. Ha a mai szörnyű gazdasági hely­zet szuggesztiójának hatása alatt e két egye­temet megszüntetnék, vagy akárcsak beolvasz­tanék a megmaradt egyetembe, ezzel­­ le­­mondanának Kolozsvárról és Pozsonyról. El­csüggesztenék idegen hatalom alatt sínylődő testvéreink ellenállását, mert kiölnék belőlük a jobb jövőbe vetett reménységet. Jusson eszünkbe Deák Ferencz tanítása , hogy csak azt vesztettük el, a­miről magunk mondunk le ! A kultuszkormány, a budapesti tudo­mányegyetem és a vidéki nagy­városok ré­széről eddig tapasztalt jóindulat, szeretet és önzetlen támogatás megnyugtató garanc­ia arra nézve, hogy illetékes köreinktől a meg­szüntetés öngyilkos politikája teljesen távol áll. És ha a kormány és társadalom összefog abban a szilárd elhatározásban, hogy a két kiüldözött egyetemet nem engedi elveszni, együtt tartja addig, a­míg hazatérésük lehetővé válik,­­ akkor már nem probléma e két egye­tem ideiglenes elhelyezkedésének kérdése sem. A jogfentartást, a le nem mondást az ideiglenesség hangsúlyozásával és kidomborí­­tásával kell mindenekelőtt kifejezésre juttatni. El kell helyezni a két egyetemet mint »kolozs­­vári«, illetőleg »pozsonyi« egyetemet határ­széleink nagyobb vidéki c­entrum­aiban. Ennek a megoldásnak nemcsak az lesz az előnye, hogy megszüntetné a kultúra terén is helytelen c­entralizácziót és emelné vidéki városaink kultúráját, hanem hogy a magyar kultúra két őrszeme magához vonzaná erőszakkal el­szakított testvéreink tudományszomjas ifjú­ságát is. Ennek a megoldásnak egyetlen aka­dálya, hogy szóbajöhető vidéki városaink (Szeged, Pécs, Szombathely) ez idő szerint nem rendelkeznek olyan kórházakkal és inté­zetekkel, a­melyekbe az orvosi karok a leg­szerényebb igényekkel is elhelyezkedhetnének. Ha fel is tételezzük, hogy a kormány ezen a bajon azonnal segíteni akar és tud, akkor is egy-két év telnék el, a­míg az orvosi karokat el lehetne helyezni. E két egyetem működé­sének megkezdése azonban kül- és belpolitikai szempontokból éppen a mai bizonytalan, va­júdó helyzetben a legfontosabb. Ezért bele kell nyugodnunk abba az ideiglenes megol­dásba is, hogy addig, a­míg a két egyetem vidékre nem mehet,­ vagy vissza nem térhet régi székhelyére, s­át Budapesten kezdje meg működését. Ez a provizórium számolna a pil­lanatnyi lehetőséggel, a mai lesújtó pénzügyi helyzettel és kifelé is erőteljesen dokumen­tálná a jogfentartást. Budapesten alkalmas és kész középületek és intézetek állanak rendel­kezésre, a­melyeket aránylag csekély költség­gel lehet a két egyetem czéljaira alkalmasakká tenni. Keresztül lehet vinni a két egyetemnek olyan kooperác­ióját, a­­mely a mellett, hogy önállóságukat kifelé kellőképpen dokumen­tálja, pénzügyi szempontból a költségvetést olyan mértékben terheli, mintha csak egy egye­tem fentartásáról volna szó (közös helyiségek, intézetek, személyzet stb.). Végre az a tény, hogy a kiüldözött kolozsvári és pozsonyi egye­tem Budapesten folytatja erőszakkal meg­akasztott működését,­­ Budapesten, a­hol az országnak leghatalmasabban felszerelt és kifejlesztett egyeteme működik,­­ a leg­­nyilvánvalóbban dokumentálja kifelé, hogy Kolozsvárról és Pozsonyról nem mondtunk le. Nem szabad felejtenünk egy pillanatra sem, hogy a megcsonkított Magyarországnak leghatalmasabb fegyvere a magasabb kultúra lesz, s valóban szűk látókörű volna az a pénzügyi politika, a­mely a valutát kultúr­­értékek megsemmisítésével akarja javítani. És ha pénzügyi kormányunkban megvolt a bátorság egy új kultúrintézmény, a köz­­gazdasági egyetem megteremtésére, akkor lehe­tetlennek kell tartanunk olyan irányzatot, a­mely a gazdasági reorganizác­iót m­eglevő kultúrintézmények eltörlésével akarja meg­kezdeni. A négy egyetemmel — és csakis azzal — lehet megoldani az oktatás érdekében elkerülhetetlen numerus clausus égető kér­dését is. A négy egyetem megteremti a tudo­mány egészséges versenyét és biztosítani képes a tanári szukreszctenc­iát! És hogy nem lesz sok a kis Magyarországnak sem négy egyetem, azt bizonyítsa végül egy kis statisztika! A szorosan vett Magyarországnak, 18 millió lakos mellett, a háború előtt két egyeteme volt. A népesség számához viszonyítva ugyanekkor Romániának háromszor (!), Németországnak négyszer, Olaszországnak ötször, Hollandiának hétszer és Svájcznak tizennégyszer annyi egye­teme volt, mint Magyarországnak ! ................ ........ . M... I. ip-hlf . I­­II.I. .1 Andrássy föltétlen házfeloszlatási jogot kíván a kormányzónak! (A párthrti értekezlet csak fe­ltételesen adta meg a f­eloszlatás jogot. — Az első házszabály vita. Szó sincs fúzióról. — Ugrón új csoportosulást vár.) — Az Újság tudósítójától. •— Az ideiglenes államfő egyik legnagyobb feladata lesz, hogy helyreállítsa ebben az erkölcsi züllésbe hanyatlott országban a te­kintély tiszteletét. Hatalma tehát nem lehet kevesebb, mint volt a koronás királynak oly időkben, midőn e hatalom külső, valóságos megjelenésére nem volt szükség. Nem volna indokolt, hogy a koronázatlan államfőnek, a­ki oly sokkal súlyosabb viszonyok között veszi kezébe a kormányrudat, a­kinek tekin­télye nem alapszik olyan tradíc­ión és születési előjogokon, mint a királyi hatalom és királyi jog, a hogy ennek a tragikus felelősségű és mérhetetlenül súlyos munkára vállalkozó férfiú­nak kevesebb hatalom adassék több munkájá­hoz ! Ebből a nézőszögből kell tekinteni az államfői jogkörről alkotott törvényt, nem a mandátumok biztosságának szempontjából. Lapunk mai száma 8 oldal. — Egyes példány ára 80 fillér* .

Next