Az Ujság, 1920. február (18. évfolyam, 28-52. szám)
1920-02-21 / 45. szám
' | - j’"' '■ ' ^•V. /) # Budapest, 1920._______R________XTIII. évfolyam, 45. szám. _______ Szombat,február 21. Előfizetési árak: Jjjj. SZERKESZTŐSÉG! Egész évre — 220 K — | _____ __ __ Budapest, Rákóczi-út 54.8*. UO. tjMjOjL |»W p| ij|g p|* Telefon:József 13-38, József 122-56 Fgy hóra------- 20 * — » MM Jlf || |£§§ fi KIADÓHIVATAL: Egyes számára Budapesten, BBS WL jjjjffi’ ||ff|| jes fng MUj Budapest, Rákóczi út 54. sz. Vidéken és a pályaudvarokon JRt&snm; Jfay -JE SSi on Telefon:Jóssef 13-35, József 16-26, 80 fillér. JBWMBBb Jfg III gjjjf A ^||| jgfjlHESa BBk ■ 0 József 122-86. Kernelen bontó kivéftve! 3 f| T&ter&S íf tU FIÓKKIADÓHIVATAL: minden nap, ünnep útin ie. amzm/bM 'nmsxr Budapest, Erzsébet körút 43. ROVÁS. Ja miniszterelnök mai beszéde megtette, ai a legfontosabb: elmetszette a kapcsolatot a mai Magyarország és a gyilkosság között. Izzó tiltakozás volt a föltevés ellen, melynek nyomatékot adott az egész nemzetgyűlés helyeslő tapsa, még a legszélsőbbek részéről is. Ezek után nincs szükség annak a tagadására, hogy az ország akarata és moralitása ellen titkos, elszigetelt áramlatok vallják avéres egyéni akciók tanát. Ezekkel az ország el akar bánni. Hiszszük is, hogy el fog bánni. Ma, amikor már törvényhozó testületünk van, a felelős kormánynak meggyarapodott a tekintélye és a hatalma, amit két hónappal előbb nem lehetett róla állítani. Az ország ma erősebb minden töredéknél. Ezt az erőt azonban — ezt különösen helyeseljük a miniszterelnök beszédében — főképpen preventíve kell érvényesíteni. Ki kell engesztelni a holtat, de még inkább meg kell védeni az élőt. S az élet mellett meg kell védeni mindent, aminek jussa van az állam védelmére. Nagy munka ez, fogjunk hozzá azonnal. Helyes megállapítása a miniszterelnöknek az is, hogy a proletárdiktatúra által megszédített tömegek már gyógyulóban vannak. Alig kell még valami, hogy az élet józan hatása alatt a legszélsőbb szocialisták is átlássák, hogy teljes az érdekközösség köztük és a polgári társadalom között. A munkáinkra, mégpedig a lélekkel végzett munkájukra szükség van. A német munkások már vállalták a túlmunkát, a mieink is hajlanak rá, hogy szolidárisan a többi osztályokkal viseljék a béke terheit. Nem szabad őket ettől az úttól elvadítani. Őszinte és osztatlan az egész polgári társadalom felháborodása Somogyi Béla meggyilkolásán. Ne keverjenek ebbe disszonancziákat. Hadd hozza közelebb őket hozzánk, ami különben alkalmas, hogy még távolabbra vesse. És föl lehet tenni, hogy azok a szélsőségesebb elemek, akiknek pszichózisa vért kíván, szintén megdöbbennek és kigyógyulnak, ha éppen azok felháborodásával kerülnek szembe, akikhez tartozni vélnek.* Ha rajtunk állna, teljes királyi hatalmat adnánk a kormányzónak. Nem olyan kiforrottak a viszonyok, x x x x x xxxxxxxx Ez a nemzetgyűlés az általános, titkos szavazati jog alapján került ki, x x x x x x x x x x x. Mikor tehát külső hatalmi tényen nyugszik a nemzetgyűlés, azt igazán egy belső nemzeti erőtényezővel kell ellensúlyozni. A pártok ma nem szívesen hallanak a kormányzó házfeloszlatási jogáról. Ezzel inkább a szerzett pozíciójukat, mint a nemzet érdekét védik. A nemzetgyűlés iskolázatlan és kipróbálatlan. Ha élni akar, ne hatalmi féltékenységgel biztosítsa életét, hanem hivatása méltó betöltésével. A feloszlatás jogától egyszerűen és biztosan azzal fosztja meg a kormányzót, hogy nem ad okot a feloszlatásra. Ennek a jognak a megtagadása nem is jelent egyebet, mint biztosítását a nemzetgyűlés jogának a munkaképtelenségre. A k kolozsvári és a pozsonyi tudományegyetem sorsa. A románok e hó elején nagy ünnepségek között, szövetségeseik részvételével és meleg gratuláczióit fogadva, nyitották meg — amint ők hirdetik — akolozsvári tudományegyetemet. Belehelyezkedtek a fényesen berendezett, bőkezűen felszerelt intézetekbe ; átvettek mindent, amit kézzel, szuronynyal, erőszakkal le lehet foglalni, de nem vehették el tőlünk a kolozsvári tudományegyetemet ! Ez az izig-vérig magyar egyetem most is megvan, most is a miénk. Benne él a kiüldözött tanárok és hallgatók lelkében, akik magukkal hozták, híven őrizték és most is összetartják azt a kulturális kincset, amelyet évszázadoknak odaadó, önzetlen fáradozása és munkája teremtett meg. El kellett hagyni Pozsonyt a pozsonyi tudományegyetem bölcsészeti és orvosi fakultásának is. A két hajléktalanná vált egyetem elhelyezkedésének kérdése messze kinő a bárók falain és a nyilvánosságnak is joga van ahhoz, hogy megismerje azokat a szempontokat, amelyeknek gondos mérlegelésétől függ ennek az égetően Bürgös kultúrproblémának megoldása. Mindnyájunk lelkében sziklaszilárdan él a hit, hogy a kolozsvári egyetem Kolozsvárra és a pozsonyi Pozsonyba fog visszatérni. A két egyetem elhelyezkedésének ez a legegyszerűbb és legtermészetesebb módja azonban az idő szerint, sajnos, még várat magára, de addig is, amíg igazságunk győzelmet arat, gondoskodnunk kell e két egyetemben jelentkező kulturkincs fentartásáról és annak lehetővé tételéről, hogy a kiüldözött tanárok és hallgatók a tudományos munkálkodást mihamarabb ismét megkezdhessék és hogy e két egyetem — mint élő tiltakozása— működésével dokumentálja, hogy nincs lemondás, nincs belenyugvás az igazságtalan békébe. A kolozsvári éspozsonyi egyetemet fenn kell tartani. Ha a mai szörnyű gazdasági helyzet szuggesztiójának hatása alatt e két egyetemet megszüntetnék, vagy akárcsak beolvasztanék a megmaradt egyetembe, ezzel lemondanának Kolozsvárról és Pozsonyról. Elcsüggesztenék idegen hatalom alatt sínylődő testvéreink ellenállását, mert kiölnék belőlük a jobb jövőbe vetett reménységet. Jusson eszünkbe Deák Ferencz tanítása , hogy csak azt vesztettük el, amiről magunk mondunk le ! A kultuszkormány, a budapesti tudományegyetem és a vidéki nagyvárosok részéről eddig tapasztalt jóindulat, szeretet és önzetlen támogatás megnyugtató garancia arra nézve, hogy illetékes köreinktől a megszüntetés öngyilkos politikája teljesen távol áll. És ha a kormány és társadalom összefog abban a szilárd elhatározásban, hogy a két kiüldözött egyetemet nem engedi elveszni, együtt tartja addig, amíg hazatérésük lehetővé válik, akkor már nem probléma e két egyetem ideiglenes elhelyezkedésének kérdése sem. A jogfentartást, a le nem mondást az ideiglenesség hangsúlyozásával és kidomborításával kell mindenekelőtt kifejezésre juttatni. El kell helyezni a két egyetemet mint »kolozsvári«, illetőleg »pozsonyi« egyetemet határszéleink nagyobb vidéki centrumaiban. Ennek a megoldásnak nemcsak az lesz az előnye, hogy megszüntetné a kultúra terén is helytelen centralizácziót és emelné vidéki városaink kultúráját, hanem hogy a magyar kultúra két őrszeme magához vonzaná erőszakkal elszakított testvéreink tudományszomjas ifjúságát is. Ennek a megoldásnak egyetlen akadálya, hogy szóbajöhető vidéki városaink (Szeged, Pécs, Szombathely) ez idő szerint nem rendelkeznek olyan kórházakkal és intézetekkel, amelyekbe az orvosi karok a legszerényebb igényekkel is elhelyezkedhetnének. Ha fel is tételezzük, hogy a kormány ezen a bajon azonnal segíteni akar és tud, akkor is egy-két év telnék el, amíg az orvosi karokat el lehetne helyezni. E két egyetem működésének megkezdése azonban kül- és belpolitikai szempontokból éppen a mai bizonytalan, vajúdó helyzetben a legfontosabb. Ezért bele kell nyugodnunk abba az ideiglenes megoldásba is, hogy addig, amíg a két egyetem vidékre nem mehet, vagy vissza nem térhet régi székhelyére, sát Budapesten kezdje meg működését. Ez a provizórium számolna a pillanatnyi lehetőséggel, a mai lesújtó pénzügyi helyzettel és kifelé is erőteljesen dokumentálná a jogfentartást. Budapesten alkalmas és kész középületek és intézetek állanak rendelkezésre, amelyeket aránylag csekély költséggel lehet a két egyetem czéljaira alkalmasakká tenni. Keresztül lehet vinni a két egyetemnek olyan kooperációját, amely a mellett, hogy önállóságukat kifelé kellőképpen dokumentálja, pénzügyi szempontból a költségvetést olyan mértékben terheli, mintha csak egy egyetem fentartásáról volna szó (közös helyiségek, intézetek, személyzet stb.). Végre az a tény, hogy a kiüldözött kolozsvári és pozsonyi egyetem Budapesten folytatja erőszakkal megakasztott működését, Budapesten, ahol az országnak leghatalmasabban felszerelt és kifejlesztett egyeteme működik, a legnyilvánvalóbban dokumentálja kifelé, hogy Kolozsvárról és Pozsonyról nem mondtunk le. Nem szabad felejtenünk egy pillanatra sem, hogy a megcsonkított Magyarországnak leghatalmasabb fegyvere a magasabb kultúra lesz, s valóban szűk látókörű volna az a pénzügyi politika, amely a valutát kultúrértékek megsemmisítésével akarja javítani. És ha pénzügyi kormányunkban megvolt a bátorság egy új kultúrintézmény, a közgazdasági egyetem megteremtésére, akkor lehetetlennek kell tartanunk olyan irányzatot, amely a gazdasági reorganizációt meglevő kultúrintézmények eltörlésével akarja megkezdeni. A négy egyetemmel — és csakis azzal — lehet megoldani az oktatás érdekében elkerülhetetlen numerus clausus égető kérdését is. A négy egyetem megteremti a tudomány egészséges versenyét és biztosítani képes a tanári szukreszctenciát! És hogy nem lesz sok a kis Magyarországnak sem négy egyetem, azt bizonyítsa végül egy kis statisztika! A szorosan vett Magyarországnak, 18 millió lakos mellett, a háború előtt két egyeteme volt. A népesség számához viszonyítva ugyanekkor Romániának háromszor (!), Németországnak négyszer, Olaszországnak ötször, Hollandiának hétszer és Svájcznak tizennégyszer annyi egyeteme volt, mint Magyarországnak ! ................ ........ . M... I. ip-hlf . III.I. .1 Andrássy föltétlen házfeloszlatási jogot kíván a kormányzónak! (A párthrti értekezlet csak feltételesen adta meg a feloszlatás jogot. — Az első házszabály vita. Szó sincs fúzióról. — Ugrón új csoportosulást vár.) — Az Újság tudósítójától. •— Az ideiglenes államfő egyik legnagyobb feladata lesz, hogy helyreállítsa ebben az erkölcsi züllésbe hanyatlott országban a tekintély tiszteletét. Hatalma tehát nem lehet kevesebb, mint volt a koronás királynak oly időkben, midőn e hatalom külső, valóságos megjelenésére nem volt szükség. Nem volna indokolt, hogy a koronázatlan államfőnek, aki oly sokkal súlyosabb viszonyok között veszi kezébe a kormányrudat, akinek tekintélye nem alapszik olyan tradíción és születési előjogokon, mint a királyi hatalom és királyi jog, a hogy ennek a tragikus felelősségű és mérhetetlenül súlyos munkára vállalkozó férfiúnak kevesebb hatalom adassék több munkájához ! Ebből a nézőszögből kell tekinteni az államfői jogkörről alkotott törvényt, nem a mandátumok biztosságának szempontjából. Lapunk mai száma 8 oldal. — Egyes példány ára 80 fillér* .