Az Ujság, 1920. február (18. évfolyam, 28-52. szám)

1920-02-04 / 30. szám

­ A pénz értéktelenségre frappáns erővel nyi­latkozik meg azzal a könnyelműséggel, a­hogy minden árt felhajtanak. Egy rézórát például 410 koronáig vernek fel, egy pár szimpla gyé­mántfüggő ára pedig 780 koronára szökik egy szempillantás alatt. A vásárlási láz már teljes erejével tombol, a­mikor egyszerre váratlan esemény hűti le a vendégeket. Az árverés vezetője általános cso­dálkozás­ közepette kihirdeti, hogy a kormány e pillanatban érkezett rendelete következtében az ékszerfélék árverését beszüntetik és magát az árverést a következő napon folytatják. Hogy miért, azt természetesen nem adták tudtára a jelenlevőknek, de nagyon egyszerű a magya­rázat. A kormány szerencsére még elég korán rájött arra, hogy az aranycsmepészek munká­ját segítenék elő ezzel az olcsó és nagyarányú ékszervásárral, mert egészen bizonyos, hogy az elárverezett aranyfélék nagy része már na­pok múlva külföldre vándorolna. A sok száz főre menő tömeg zúgolódva és csalódottan, de annál tüneményesebb gyorsa­­sággal­ hagyja el az épületet... Hja, ezek prak­tikus és-­ szorgalmas emberek, a­kiknek nincse­nek elvesztegetni való pillanataik. Szinyei-Merse Pál:­­ (1845-1920) Dugva, álutakon, nagy késéssel érkezik a gyászhír, hogy Szinyei-Merse Pál, a magyar festőművészet úttörő mestere, vasárnap meg-­­halt annyira szeretett szűkebb hazájában, a sárosmegyei Jernyén. A diktatúra bukása után vonult el oda fá­radt lélekkel és meggyengült testtel s hónapok óta csak annyi hir szivárgott át felőle a­ cseh barrikádon, hogy beteg. Aggódó barátai, szerető tanítványai,és tisztelői csöendes fájdalomérzettel készültek el a katasztrófa hí­rére. S a feketét jelentő hir ime megérkezett. Mégis megrendülve gondolunk nemes alak­jára, a mely évtizedek óta középpontja volt a főváros művészeti életének, s benne a művé­szen túl, ki dolgát amúgy is elvégezte már és megalkotta mindazt, a­­mit megalkotnia adatott, az emberre, az örökké friss érzékenységű élve­zőre, kinek számára művészet és élet, egyet"je­lentett, ki mind a kettőt ifjúi mohósággal szü­r­­csölte, ugyszólva a, haláláig. Csodálatos virága volt a magyar földnek, az ősi magyar tehetség­nek egyik legfényesebb nyilvánulása. Neve és művészete — melynek legszebb alkotásai­ együtt vannak a Szépművészeti Múzeumban — a­ ma­gyar művészet történetének, legérdekesebb fe­jeze­etének áll az élén. _Elsy naturalista szín látású festőnk volt, a ki képeinek színeit magából a természetből vonta ki. .S ezt akkor, mikor Euró­pának ,a mienknél jóval haladottabb országai­ban még javában viaskodtak az úttörő művé­szek a szín és a fény problémáival. Egész fiata­lon alkotta remekműveit, a Majális-t, a Lilaru­hás nő-t és egyebekét. S ha fejlődésének lendü­letét meg, nem állítják kedvezőtlen körülmé­­­nyek, élet­tkorára világra kellett volna­ szól­nia hírének. De egy évtizedre letette az ecse­­­tét, a miután a kornak túlságosan merész mun­káit kedvezőtlenül fogadta a közönség és a kritika. Májr­a, férfikor delén túl volt, mire az ő ideje is elkövetkezett és a fiatalabbak művé­szete előkészítette úttörő munkái számára a sikert. A siker azután újra megszólaltatta benne a művészt. Újra festeni kezdett és fes­tett most már haláláig. A proletárdiktatúra keserves napjaiban súlyos betegségbe esett, de mikor kilábolt belőle, megint ecsetet fogott. A hetvennégy éves agg férfiú ! De senki sem érezte közelében, hogy korra egg férfiúval van dolga. Kései korának művészi alkotásai is kitűnő munkák, színben, rajzban mérsékeltebbek és f­elfinomítottabbak ugyan mint ifjúkoráéi, de színérzékenysége mivel sem kisebb bennök. A természet színességében im­már nem az ujjongó hangokat igyekezett ecse­tével megfogni, hanem a méla és borongó han­gulatokat, az ősz finom ködét, a nyári ború gyöngéd ezüstösségét. Hogy művészete mit jelent nekünk, több gyűjteményes kiállításán, melyeket részint itt­hon, részint a külföldön (Münchenben, Rómá­ban) rendezett, megmérhettük. Annak minden ellentmondást elnémító tanúságát, hogy volt egyszer egy korszak, melyben a magyar művé­szet nem tanítványa, hanem kortársa volt a külföld legkitűnőbb művészetének, a­melyben élt egy magyar festő, ki ösztönével önmagától lelt rá arra, amit az egész kor legjobb művészei keresve­ kerestek. Ösztönös tehetség volt, olyan, mint Munkácsy, kivel együtt a magyar zsenia­litás fogalmát képviseli a művészet történeté­ben. Halála a fájdalmon túl, a­mit mindenki­ben fölkelt, a­ki ismerte és csodálta,­ a halha­­­tatlanság színeiben ragyogtatja alakját. Halála nem elmúlás, de megdicsőülés. Elek Artúr: AZ ITJSÁG Szerda, 1920 február L legújabb. SkiL­eet segítő Jegyzéke Meugel- Magyarországról. Bécs, február 3. (Az Újság bécsi­ szer­kesztőségének telefonjelentése.) Bécsben az a h­ir terjedt el, hogy a magyar kormánynak ma kézbesítették a nagyköveti értekezlet jegyzé­két, a­mely felszólítja Magyarországot az Ausztriának odaítélt nyugat-magyarországi te­rület kiürítésére. Ezzel kapcsolatban azt is beszélik, hogy az osztrák kormány utasítást kapott, hogy a Nyugat-Magyarországon időző Vigna olasz alezredes helyébe osztrák tábor­nokokat küldjön Nyugat-Magyarországba a helyzet tanulmányozására és a békés átadás előkészítésére. Bauer Ottó támadása Magyarország ellen. As ass-firáte Us ketségvetési gbizottság u­tása. Bécs, február 3. A nemzetgyűlés pénzügyi és költségvetési bizottságának mai ülésén Kesslitz udvari tanácsos a likvidáló közös leg­főbb számvevőszék működéséről beszámolva, kijelentette, hogy Ausztriának és Magyaror­szágnak tárgyalást kell folytatniuk arról a kö­zös vagyonról, a­mely nincs a monarchiából alakult többi állam területén. A felszámolás költségeit 1919­ végéig Ausztria előlegképpen fedezte,, úgy hogy Magyarországtól és a monarchia örökébe lépő többi államtól kvóta­­arány szerint vissza fogják követelni. J­auer dr. képviselő a szocziáldemokrata­pár­t­­nevében a leghatározottabban tiltakozott az ellen, hogy a közös felszámoló szervezet fanmaradjon. Magyarország a felszámoló bi­zottság­ költségeihez, az első idő leszámításával, semmivel se járult hozzá. Magyarországnak soha nem jutott eszébe, hogy elismerje Ausztria igényét az anyaglesze­­relés kapcsán azokra a javakra, a­melyek ma­gyar területen vann. Sőt Magyarország kezdet­től fogva önhatalmúlag rendelkezett ezekről és ha Magyarország­ ma­ egészen más álláspontot­­foglalna el, annak nem volna hatása, mert ezek az anyagiészerméremből származó javak ma már nincsenek Magyarország kezében. Éppenséggel nem áll tehát érdekünkben, hogy ezek a javak köztünk és Magyarország közt felosztásra ke­rüljenek. Nemcsak forma szerint, hanem anyagi értelemben, is ránk­­kell­ szállnia az egész fel­számoló intézménynek.­ Pénzügyi, tárgyi és po­litikai okokból követelnünk kell mindazoknál­ tökéletes és leggyorsabb eltávolítását osztrák területről, a­kik, noha nem németausztriaiak, nálunk hivatali funkc­iót végeznek. Bauer dr. interpellácziót intézett a pénz­ügyi államhivatal képviselőjéhez, hogy­ meny­nyiben történt meg ezeknek a nem osztrákok­nak eltávolítása és mikor fejezik azt be és arról is felvilágosí­tást kért, hogy Magyarország most mennyivel járul hozzá a felszámoló intéz­mény költségeihez. Grimm dr. osztályfőnök válaszában kijelen­tette, hogy az osztrák kormány semmiesetre sem fog kiadni kezéből a felszámolással össze­függő sem­miféle cselekedetet és nem fog Ma­gyarországnak ténybeli befolyást engedni. A más neh­ezetekből származó felszámoló hivatal­nokokat és alkalmazottakat kevés kivétellel már február elsején felmentették szolgálatuk alól, de február folyamán a még megmaradt kevés idegen származású hivatalnok is meg­válik állásától. Allina előadó zárószavai után a bizottság a felszámolásról szóló fejezetet elfogadta. Közgazdasági táviratok, Bécs, február 3. (Érték­tőzsde.) Az osztrák valuta újabb esése a semleges piac­okon, a­mit az Európának nyújtott amerikai hitelek redukálásával hoztak kap­csolatba, újabb viharos áremelkedés okozója lett. Annál élénkebb kereslet támadt, mert a piac­ a legutóbbi realizá­­cziók következtében lényegesen tehermentesült, a prolongácziós gondok is megszűntek néhány napra és a budapesti tőzsde hausse-mozgalma is felvillanyozta a vételkedvet. Tekintélyesen magasabban értékelték az összes kulisszpapírokat, a­melyek közül államvasúti részvények 460, élvezeti jegyek 335, Skoda 900, Siemens 265, Salgó 1400, Déli vasút 62, élvezeti jegyek 122 koroná­val emelkedtek. Ugyanilyen nagy arányban emelkedtek a korláton belül forgalmazott papírok, a­melyek közül főleg a petróleum részvények emelkedtek 700—1800 koronával! A járadékok egy kissé estek. Bécs, február 3. (Zárlat.) Osztrák aranyjáradék 230.—, osztrák koronajáradék 94.—, májusi járadék 99.—, februári járadék —.—, magyar aranyjáradék 350.—, magyar koron­ajáradék 130.—, török sorsjegy 2660, Agrár-----, A­globank 1205, Magyar bank 1560, Bankverein 1079.—, Osztrák hitel 1315, Magyar hitel 1890, Magyar jelzálog 900.—, Sándorbank 1225, Osztrák­magyar bank 8000, Unióbank 1674, Zivno 1910, Adria 9500, Gőzhajó 12.000, Államvasút 4800, Déli vasút 732, Államvasút élvezeti jegy 3225, Aussigi 9000, Klotild 2600, Siemens 2165, Alpesi 4500, Aegydia 1850, Krupp 1939, Poldi-kobó 3490, Prágai vas 9000, Rima 3449, Skoda 3429, Fegyver 5980, Esztergom-Szászvári 3700, Felsőmagyarországi bánya 5430, Rositzi 3650, Salgó 6700, Trifaili 3950, Magyar általános szén 8080, Urikány 4360, Waitscher 13.400, Daimler 1950, Ruston 2950, Apollo 4800, Fanto 15.100, Kárpáti 12.200, Galicziai 14.800, Stodnica 13.800, Schöller 6900, Magyar vasúti forgalmi 1700, Budapesti fa 1900. Bécs, február 3. (Devizák.) Amsterdam­­——, ——, Berlin 399—401, Zürich 4675— 4679, Krisztiánia'^ 595!)—5954, Stppenhága 4600—4604, Stockholm 5550— 5554, Márka-bankjegy 328—400, Lei-bankjegy 460—462, Lev­a 325, Svájczi bankjegy 4650—4654, Franczia bank­jegy 2080, Olasz bankjegy 1750, Angol bankjegy 960, dollár 260 Romanov-rubel 260, Zürich, február 3. (Devizák.) Berlin 6.10, Bécs 1.40, Prága 5.30, Németalföld 218.—, Washington 5.68, London 19.83, Paris 41.40, Milano 37.10, Brüsszel 41.75, Kopenhága 91.—, Stockholm 11. 80, Christiania 101.—, Madrid 10. 50, Buenos­ Aires 240.—, Korona­­banki egy bélyegzett és nem bélyegzett 2.—. Berlin, február 3. (Devizák.) Régi Bécs 36.46 —36.5 . Lebélyegzett Bécs 27.47 ■/1—27.52%, Prága 88.-----88.20. Budapest 31.47—31.53. " Nyugat-Magyarország nem­ akar a kommunista Bécs alá tartozni. (Az. eszakadási mozgalmait csak a magyar kommunizmus ellen irányulta).­ — trz Újság tudósítójától. — Az Újság kiküldött tudósítója a napokban érkezett vissza az elszakadásra, ítélt Nyugat- Magyar­országról. A hangulat a német nyelvű vidékeken teljesen a­­m­agyar államban való meg­maradás mellett nyilvánul meg. Állomásokon, nyil­vános helyeken, utczákon, ha németül is beszél­nek az emberek, a­mint a békeszerződésre, vagy az Ausztriához való csatlakozásra terelődik a be­széd, azonnal magyar nyelvre fordítják. Ezzel is dokumentálni akarják, hogy ők magyarok, hogy az anyaállamban meg akarnak maradni. Az Újság munkatársának alkalma volt az elszakadó részek egyik vezetőjével­ beszélni, ki Nyugat -Magyarország állítólagos szeparatisztikus mozgalmáról a következőket mondotta : — Nyugat-Magyarországon határozottan volt egy időpont, a­mikor az egész társadalom­ban végső kétségbeesésül felvetődött az Auszt­riához való csatlakozás gondolata. Ez az idő a vörös uralom ideje volt. Nyugat-Magyarország lakossága, mely régi hadicziókon nevelkedett fel, nem volt hajlandó kiszolgáltatni magát a kommunizmus rablóuralmának. E mellett bizo­­nyít az a tény is, hogy, az ellenforradalom meg­szervezésében Nyugat-Magyarország tevékeny részt vett.­­ A helyzet ma azonban egészen más. A magyar állam teljesen tudja garantálni Nyu­gat-Magyarország lakosságának személyi és va­gyonbiztonságát. Ugyanez az Ausztriához való csatlakozás esetén legalább is kétséges. Legkevésbé sem valószínű, hogy Nyugat-Ma­gyarország lakossága, mely inkább a hazától való elszakadást határozta el, semhogy a vörös uralomnak magát alávesse, elfogad fővárosul egy olyan várost, mint Bécs, melynek kommu­nista irányzata semmiképpen le nem tagadható. Nyugat-Magyarország fejlődni akar, meg akarja tartani régi súlyát és jelentőségét és ezt csak a magyar állam keretében találja meg. A nyugat magyarországi mozgalom, mint Az Újság tudósítója is meggyőződhetett róla, tel­jesen autonóm mozgalom és a magyar kormány minden akc­iójától független. Ez az autonóm mozgalom azonban igazságtalan ítélet esetén könnyen nagy nehézségeket idézhet föl, annál is inkább, mivel az igazságtalanul elítélt területek lakossága elkeseredésében az előjelek szerint meg­­gondolatlan cselekedetektől sem riad vissza.

Next