Az Ujság, 1920. március (18. évfolyam, 53-78. szám)
1920-03-28 / 76. szám
»». i» y__ ^uUupest, 1920. R xvm. évfolyam, 76. szám. Vasárnap, márczius 28. Etek metód árak: ajjjv SZERKESZTŐSÉG: BgrM évre 220 K — f . ______ Ere ____ Budapest, Rákóczi-ut 54. s*. Félévre ■..... 110. —» I81P& fflBW Rt £B RRR ^R^R Telefoni József is-ss.Jézue: 122-es ygyheralLlI 20 * - f .H lg ■ KIADÓHIVATAL: vidéken é»^ a pályaudvarokon M^R ^ 1 8 . I Tel.to.^^Me.s.f 16-26. Mertelen MUI kivitelivel m fL JErR C',i^ UP 1 1. mJI FIÓKKIADÓHIVATAL: atadsu nap, ünnep után is. ^B ^RR^ MM BR ^^R^R Budapest, Ernébet-körut 43. ROVÁS. Sokorópátrai Szabó István ha mint kisgazda védi a kisgazdák kékpénzét, természetes. Mint miniszterről azonban szerettük volna konstatálni, hogy az országnak az érdekeit tartja szem előtt, amennyiben ezek a kisgazdákkal függnek össze. Úgy gondoljuk, hogy a kereskedelmi miniszter nem a kereskedők minisztere és a kisgazdaminiszter nem a kisgazdáké. Sőt! A kereskedelmi miniszter természetesnek tartja, hogy amikor politikája szerint az országról van szó, nem törődik a kereskedők siránkozásával. Most kékpénzről van szó, mely a parasztok ládafiáiban húzódott meg. — Ezt potyára elkobozni nem lehet — véli a kisgazdaminiszter. — Nem hiszszük, hogy ezt vélné Korányi, a pénzügyi kollégája. Itt nincs szó elkobzásról és nincs szó potyáról. Itt szó van arról, hogy a kékpénzt felülbélyegzik s ez a szerencsétlenség azt éri, a kinek éppen van. Mellesleg: a kisgazdaminisztertől elvárnék, hogy a kisgazdákat fölvilágosítaná róla, mekkora kárt okoznak az országnak azzal, hogy a pénzüket a ládafiában meddő fogságban tartogatják.• A nemzetgyűlésnek ime meglett a női képviselője. Azt kellene mondanunk: az első, ha hinnék, hogy több is lesz utána. De hiába lovagiaskodnánk, a magyar politikai lelkűlét nem kedvez a nők politikai érvényesülésének. A választójogot sem ez az érzület adta meg nekik, hanem a külső nyomás. És az általános választásoknál ugyancsak fölléptettek volna nőket, ha szívesen konszendálnák a nőnek a politikát. Nem tudjuk elképzelni, hogy ha a magyar törvényhozás magyar nemzeti alapon a maga szabad akarata szerint csinálja majd meg a választójogi törvényt, hogy abban akár az általános, akár a titkos, akár a nők szavazati joga megerősíttetnék. Schlachta Margitot nem azértválasztották meg, mert nő, hanem daczára annak. Ez a disztinkció a legnagyobb elismerése értékének.* Anglia és Francziaország között mindig sikerül helyreállítani az egyetértést. (Akár a mi két kereszténypártunk között.) Ebből volt bizonyosság, hogy a két szövetséges állam között megszűnt a barátság és lehetetlen föntartani az egyetértést. Amit állandóan foldozni kell, az ilyen történelmi méretű ügynél már olyan, mintha nem lenne meg .Volna a mi sorsunk biztosítva, lenne az, ami e két állam egyetértéséből származik, kívánatos nekünk és értékes a világnak, aggódva néznék az újabb világszakadás kezdetét. De igy? Oly mindegy, hogy hol szakadozik és emberek vagyunk emberi indulatokkal, — talán nem is mindegy nekünk, hogy, ott érzik a visszavonás átkát, ahol az egyetértést nem akarták áldássá tenni a világ szerencsétlenjei számára. Esküszik a hadsereg! Ebben az országban évszázados tradiczió volt az a hűvös idegenkedés, amely fogadta és kísérte a hadsereg utját. Daliás magyar tisztjeinket, akikben a tiszta becsület és a nemes lovagiasság megtestesülését látta a polgári társadalom, szerették és szívesen fogadták a társaságban, a lányszívek muzsikáján dobbantak a sarkantyúpengés ritmusára, — de maga az egész, intézmény, a hadsereg, idegen maradt és a legutolsó évekig nem tűnt el a magyar emberből valami idegesség, valami rezerváttság az ármádiával szemben, mert ez az ármádia nem volt teljesen magyar. A világháborúban javult a helyzet, a hadsereg zárt szervezetébe hatalmas tömegekben illeszkedett bele a polgárság, a fegyveres erő dicsősége és gyásza a mi dicsőségünk, a mi gyánáunk lett.. De azért még voltak diszonancziák, mert az ország abnormis közjogi helyzetének megfelelően a magyarság helyzete a hadseregben is abnormis volt. Eltűnt a régi hadsereg és a forradalmi káoszból, mely elnyelte a rendet, kiemelkedik most az ifjú magyar haderő, mint jobb jövőnk ígérete. Ez a hadsereg a mi vérünk vére, a nemzeti gondolat megtestesítője, a nemzeti munka védelmezője. És most ez a nemzeti hadsereg fölesköreik az államhatalom legfőbb megszemélyesítőjére és fölesküszik a magyar alkotmányra. Az egész ország áhitatos szívedobbanása kíséri ezt az esküt, mert nem egyszerű formalitás, nem ünnepi aktus ez csupán, hanem az új hadsereg lelki nása a nemzettel, szent és ünnepélyes kiniá filtkoztatója annak a ténynek, hogy a hadsereg nem idegen test a"nemzet testében, nem állam az államban, nem ellenséges és félelmetkeltő erő, hanem kiegészítő része, szükséges és elengedhetetlen, szerves alkotórésze annak a nagy testvéri közösségnek, amelyet magyar nemzetnek neveznek. , A legideálisabb emberi társulás, melyet munkára, kultúrára, haladásra teremt a fejlődés, a nemzet . A nemzetet nem fejezi ki teljesen a polgári munka, a munkás polgárság, mert szabad polgári munka nincsen erős hadsereg nélkül. Erős hadsereg nélkül nincsen szabadság, nincsen jólét, nincsen kultúra és nincsen fejlődés, mert erős hadsereg nélkül a rabló erőszak megsemmisítheti évszázadok békés fejlődését. Csak a mi sokáig alárendelt helyzetünk termelhette azt a gondolatot, hogy a hadsereg és a polgári munka ellenségesen álljanak egymással szemben. Ez az abszurd állapot most megszűnt. A nemzeti állam nemzeti hadsereget tart, amely csak nemzeti célokat szolgálhat. Hogy ez így is lesz és a hadsereg a nemzeti újjászületés békés munkájának lesz oltalmazója, azt ünnepélyes szerződésben pecsételi meg az eskü. A nemzet egyetemesenlép rá a konszolidáczió útjára és ebben vele tart a közös czélokra sok esküdött fegyveres erő. A magyar polgárság, melynek a múltban talán kevés lelki közössége volt a félig idegen hadsereggel, érezni, látni, tapasztalni fogja, hogy ez a hadsereg az ő törekvései sikerének garanciája, amely nélkül nem élvezhetné tisztes munkája gyümölcsét békében. A hadsereg pedig tudja, hogy létezése nem öncés, hogy ő a nemzetért, a polgárért, a parasztért, a tisztességes munkásért, van és az ő munkája a munka védelme. Az eskü elhangzik, de mint alkotó energia megmarad a lelkekben. Szavai örök frigyet jelentenek a polgár" munkával, a nemzeti eszmével, a magyar jövendővel!" . 1 . A zöld mezőben magyarok állnak, magyarajkak magyar eskü szavát zengik a tavaszi ég fele. Talán a szép magyar tavasz, a boldog magyar jövendő felé.... Automobil- és egyéb fontos államügyek. (Padavkíni InternHáaiéja. — Későit ébrednek a honatyák.) — Az Újság tudósítójától. — Kénytelenek vagyunk újra, nap-nap után megemlékezni arról a sajnálatos tényről, hogy a sokat emlegetett komoly munka egyáltalán nem tapasztalható a nemzetgyűlésen. A tisztelt honatyák ma is a szokásos időben érkeztek be az Országházba, sőt ha kétségbeejtően igazmondók akarunk lenni, azt is megállapítjuk, hogy nagyrészük egyáltalán meg sem érkezett. Nagyon gyéren elfoglalt padsorok előtt nyitotta meg az ülést tizenegy órakor Bottlik József alelnök." Fontos államügy. Az elnöki előterjesztések után Pallavicini György őrgróf szólalt fel, aki tiltakozott az ellen, hogy állítólag a minisztertanácsban őt felelősségre vonják azért, mert nem adta vissza a rendelkezésére bocsátott állami automobilt. Kijelenti, hogy semmiféle állami autó nincsen a birtokában. Beszéde közben igen érdekes kijelentéseket tesz arról, hogy ő nem követel minden minisztertől intelligenciát, márpedig intelligenczia hiánya az, ha egy miniszter feltételeié róla, hogy nem ad vissza egy autót, mely az államé. Beszél a bécsi ellenforradalom ügyeiről is és kijelenti, hogy a bécsi elenforradalmárok nem felelősek azért, ha munkájuk, amelyet végeztek, ilyen nemzetgyűlést hozott össze, amelyből ilyen hírek kelnek szárnyra. Korányi Frigyes báró pénzügyminiszter válaszol a távollevő miniszterelnök helyett, majd Karafiáth Jenő tiltakozik az ellen igen helyesen, hogy a képviselők későn járnak be a Házba. Az elnök indítványára elhatározza a Ház, hogy Rubinek Gyula indítványát, melyben parlamenti bizottság kiküldését kéri Lingauer ügyében, a legközelebbi ülés napirendjére tűzi. Részletes vita a felülbélyegzési javaslatról. Ezután következett a bankjegyfelülbélyegzésről szóló törvényjavaslat részletes vitája, melyben részt vettek Fangler Béla, sokoró pótócai Szabó István, Korányi Frigyes báró pénzügyminiszter, Iklódi-Szabó János előadó, Ernst Sándor, aki arról panaszkodott, hogy váltópénzünk egyáltalában nincsen, Hegyeshalma Lajos és Budaváry László. Ezután ismét a Pallavicilti-féle autóügy került szóba, mert megérkezett közben a miniszterelnök, aki válaszolt az őrgrófnak és kijelentette, végtelenül sajnálja azt, hogy a minisztertanács tárgyalásáról kósza hírek kerülnek a sajtóba. • Ismét a sajtó. Itt azután ismét egy nem szokatlan, de mindenesetre jellemző kis szóharcz fejlődik. A miniszterelnök azt mondja, hogy a sajtó a legkomolyabban és legbensőségesebben igyekszik támogatni a nemzeti kibontakozást. A szélsőbaloldalon erre természetesen azt kiabálják, hogy csak a keresztény sajtó! Mire a miniszterelnök azt feleli: — Ezt nem lehet így állítani, mert a nem keresztény sajtó egy részében is nagyon komoly jóakaratú támogatást lát a béke és a rend helyreállására. Talán nem kell azon csodálkoznunk, ha bizonyos pallókban erre némi zaj volt hallható. A miniszterelnök,szavaira Palavicini ismét reflektált, ismét vehemensen hadakozva és kijelentve azt, hogy nem való miniszternek az, aki bizalmas dolgokat újságíróknak elmond.. Újabb felszólaláséban egyébként azt is megállapítja önmagáról, hogy ő itt jóformán az egyetlen, aki a politikai tisztességért és politikai szélhámosság elen küzd . . . Most Ruppert Rezső ajánl módosításokat, a javaslat.., büntető ■ szankciójához, amelyeket Ferdinandy Gyula igazságügyminiszter elfogad és szünet után be is terjeszti a módosításokat. Iklódi-Szabó János előadó és Ugron Gábor felszólalásai után a 6., 7., 8., 9. és 10. szakaszokat a Ház az előadó módosításaival elfogadja, mire az elnök kijelenti,, hogy a törvényjavaslatot részleteiben is elfogadta a nemzetgyűlés, képünk mai száma 14 oldal. ~ Egyes példány ára 80 fillér.