Az Ujság, 1920. április (18. évfolyam, 79-104. szám)

1920-04-01 / 79. szám

2 czéljait tekintve, szinte milliméternyi közelség­ben áll egy ideálisan elgondolt czentrumpárt­­hoz, a­melynek tipikus képviselőjeként tekin­tik éppen Hadik János grófot is. A régi­ poli­tikusok közül elsősorban Kürthy Lajos bárót, Hegedűs Lórántot és Popovics Sándort szá­mítják az alakulóban levő középpárt vezérem­berei közé. Bizonyos, hogy ezek a parlamenti életen kívül álló vezérpolitikusok az agrárpárt­ asszisztálása mellett mandátumhoz fognak jutni a tiszántúli választásokon. Az új irányzat zászlóvivői bízva­ bíznak abban, hogy Apponyi Albert gróf élére fog ál­­lani ennek a tömörítő akcziónak. Számítanak arra is, hogy Andrássy Gyula gróf sem fogja megvonni segítségét ettől, a reál­politikától. " Azt Országos Keresztény tiszt­­­viselőpárt követelései. Összeállította Kerkápoly Zoltán, az országos keresztény tisztviselőpárt elnöke. Az országos keresztény tisztviselőpárt Magyarország újabb veszedelmét látja a tiszt­viselők elnyomatásában, nélkülözésében és tönkrejutásában, mert a mai kultúrvilágban csak az a nemzet állhat fenn, a­melynek anya­gilag erős, művelt középosztálya van, valamint az országot jelenlegi nehéz és válságos helyze­téből csak a megelégedett, megbecsült és túl­­szorgalommal dolgozó tisztviselői kar mentheti ki, ezért az országos keresztény tisztviselőpárt — nem csupán osztályérdekből, hanem orszá­gos érdekből is — a tisztviselőérdekeknek min­den eszközzel való kiküzdését tűzte ki czélul. A tisztviselői kar a Magyarországot több mint ezer éven át fentartó középosztály és mint ilyen semmiképp sem méltó az elnyoma­tásra, mellőzésre, nélkülözésre és lebecsülésre, sőt legtöbb jogosultsággal bír ez országban tel­jes exisztencziát találni. Az országos keresztény tisztviselőpárt a tisztviselők érdekében a következő követelése­ket állította fel: 1. Jogos vagyoni kárpótlást az eddig el­vont illetményekért.­­2. A tisztviselői fizetéseknek a drágaság százalékára való felemelése. 3. Az első pontban jelzett vagyoni kárpót­lás folyósításáig ingó jelzálogkölcsön nyújtása. úgy a tisztviselői kar, mint az ország ér­dekéből a legmélyebb tisztelettel kérjük az or­szágos keresztény tisztviselőpárt ezen követe­léseinek szíves teljesítését, melyeket az aláb­biakban van szerencsém indokolni: (1. Jogos vagyoni kárpótlás az eddig elvont illetményekért.) Mindnyájunknak el kell ismernünk, hogy a vagyoni viszonyoknak a háború előtti meg­osztása volt helyes, normális és igazságos, mert ezen megosztásban minden foglalkozási ág megtalálta munkássága mellett a megélhe­tését, takarékossága és túlszorgalma mellett pedig az anyagi gyarapodását. Ha a háború előtti ezen normális vagyon­megosztást a jelenlegi vagyonmegosztással ha­sonlítjuk össze, annak a legszélsőbb eltolódását látjuk. Ugyanis mennél kevesebb előképzett­séget igénylő foglalkozást űz valaki, annál kedvezőbb az anyagi helyzete és viszont. A minden előképzettség nélküli gazdasági cseléd, béres, gulyás, kanász, szőlőmunkás, dinnye­­termelő, árdrág­ító-üzér stb. sokkal többet ke­res, mint a sok évi szorgalmat és temérdek költséget igénylő képesítéssel bíró tisztviselő vagy má­s tudományos foglalkozású. A vagyoni viszonyok kiegyenlítését két ok is szükségessé teszi. Az egyik az egyéni érdek, hogy minden tisztviselő a magasabb képzett­ségéhez méltó jobb anyagi javadamazáshoz jusson, a másik ok az állami érdek. A kultúr­­nemzetek között csak azon ország állhat fenn, a­melyiknek teljes igyekezettel dolgozó, kellő­képpen javadalmazott és megbecsült tiszt­­viselőkara van. A világháború kitörése óta a tisztviselők javadalmazásukban fokról-fokra maradtak vissza a más foglalkozásúak jövedelme mel­lett s ily huzamos időn át jutottak a tisztvise­lők a mostani leginségesebb helyzetükbe. A tisztviselők a háború kitörése óta­ állandóan ráfizettek az állásukra, ráfizetésükhöz felélték megtakarított tőkéjüket, annak felhasználása után adósságba keverték magukat, azután a szükséges ingóságaikat­­vesztegették el potom áron, végül mindenből kifogyva, most éhez­nek. Ilyen mélyre jutott a Magyarországot ezer éven át fentartó középosztály , a tisztvise­lői kar, nem csoda hát, hogy az ezeréves Ma­gyarország is megingott a fentartó középosz­tály tönkresvllést, folyton­­s ha ez az osztály hirtelen meg nem erősödhetik, félő, hogy az ezeréves Magyarország még alább fog roskadni. Az összes tényleges, menekült és nyugdíjas tiszt­viselők rangra és nemra való tekintet nélkül lépjenek be az országos keresztény tisztviselőpártba. A beje­lentés levelezőlapon történik az országos keresztény tisztviselőpárthoz, Budapest, II., Donáti­ in 53. Meg­­nevezendők benne a szavazati joggal bíró család­tagok is. Felbomlott a németországi gö­rös hadsereg. (Létegségesen enyrhült a helyzet. — Mó­dosítják Watter tábornok ultimátumát. — Nincs általános sztrájk.) — TAz Újság bécsi szerkesztőségének telefon­jelentése. — Bécs, márczius 31. Az utolsó órákban enyhülés állott be a helyzetben és minden részről az a törekvés látható, hogy kompro­misszum útján küszöböljék ki a még fönálló nehézségeket, s szó sem lehet arról, hogy a Ruh­r-vidéken kizárólag katonai erővel állít­sák helyre a rendet. Közigazgatási tisztvi­selők mentek Severin polgári biztos vezeté­sével a Ruhr-vidék megnyugtatására, a­kik a Reichswehr-csapatokra támaszkodnak. Watter tábornok követelését, a­mely a ruhr­­vidéki munkásságnál olyan izgalmat váltott ki, felülvizsgálják és módosítani fogják. Az enyhülés jelének tartják, hogy a Reichs­­wehr-csapatok minden nehézség nélkül be­vonulhattak Hagenbe. Az esti órákban az a hír érkezett, hogy a bolsevista vörös hadsereg lassan vissza­vonul és feloszlóban van. A kormány legkö­zelebbi feladata lesz, hogy a lakosságot meg­védje a vörös hadseregből alakult bandák­ garázdálkodásától és megerősítse az állam­­hatalomba vetett bizalmat, Francziaország hozzájárul, hogy a Reichswehr-csa­patok be­vonuljanak a semleges zónába és ez lehetővé teszi, hogy az ottlevő nagy fegyverraktára­kat biztosítsák és visszaéléseket lehetetlenné tegyenek. Lehetségessé válik a polgári la­kosság lefegyverzése is. Azt a hírt, hogy a szakszervezetek ulti­mátumot intéztek a birodalmi kormányhoz, koholtnak mondják. A birodalmi kormány válasza a szakszervezetek és a szocziáldemo­­krata párt kívánságaira kielégítette a szo­­czialistákat. Általános az a nézet, hogy ez a válasz jelentékenyen megkönnyítette a hely­zetet. Még a független szoc­ialisták lapja, a Freiheit is kijelenti, hogy a kormány válasza alkalmas alap a további tárgyalásra. Bal­oldali körökben rámutatnak arra, hogy a kormány­­teljesítette a munkásszervezetek követeléseit, a­mikor kötelezően kijelentette, hogy hozzájárul a bielefeldi egyezményhez és megígérte, hogy negyvennyolc­ óra alatt végrehajtja az egyezményt. Az egyetlen üt­közőpont még Watter tábornok személye, a­kinek a visszahívását valamennyi munkás­­szervezet követeli. Baloldali körökben meg vannak győződve, hogy a tárgyi megegyezés ezen a személyi kérdésen nem fog meghiú­sulni és remélik, hogy maga Watter tábor­nok azonnal önként lemond. A Vorwerts a leghatározottabban kikel mindenféle újabb általános sztrájkkal való fenyegetődzés ellen. A Vossische Zeitung szerint a Ruhr-vidé­­ken csak egyes helyeken tört ki a sztrájk, így Bochumban és Elberfelden. Hagenben proklamálták az általános sztrájkot, de visz­­szavonták. Düsseldorfban kihirdették az ál­talános sztrájkot. Nem igaz, hogy a szakszer­vezetek elhatározták az általános sztrájkot, sőt ellenkezőleg, a legtöbb munkahelyen foly­tatják a munkát és csak ott szünetelnek az üzemek, a­hol technikai okokból még nem le­hetett újra megkezdeni a munkát. Berlinben is csökkent a helyzet feszült­sége és a pártok már előkészületeket tesznek a közelgő választási küzdelemre. Ma megjelent a franczia kormány ber­lini képviselője a német kormánynál és kö­zölte, hogy Francziaországnak semmi kifo­gása sincs az ellen, hogy a Reichswehr-csa­­patok bevonuljanak az ötven kilométeres semleges zónába, ha ennek a bevonulásnak pusztán a spartakusz-mozgalom elfojtása és a vörös hadsereg, valamint a polgári lakosság lefegyverzése a czélja. Az engedély alápján a Reichsmp.hr-csapatok már parancsot is kap­tak az előnyomulásra. A forradalmárok késsenlétben maradnak. Berlin, márczius 31. A forradalmi üzemi tanácsok teljes ülése ma összeült és határoza­tot hozott, a­mely így szól: Nagy-Berlin üzemi tanácsainak közgyűlése, tekintettel a fennálló fenyegető veszedelemre, kötelezi magát, hogy továbbra is készültségben marld, hogy adott esetben új harcrot vívjon. Mihelyt a helyzet kiélesedik, az akczióbizott­­ságnak a kiküldöttek gyűlését újból össze kell hívnia. (M. T. I.) a pi­pelujás és rózsavíz. — Az Újság tudósítójától. — Tavaly a magyarnak nem volt husvétja. Husvét. —. ezt a szót a múlt évben nem volt sza­­bad leinti, kinyomtatni és­­piros tojás helyett piros vérrel fizetett a világot megváltó kom­munizmus. Tavaly szomorú, húsvétira ébred­tünk. A feltámadás napján rémhírek tartották rettegésben Budapest lakosságát, a frontról gyáván elfutottak a vörös csapatok, a haran­gok, a­melyek még megmaradtak, gyenge han­gon hirdették a Megváltó feltámadását és ugyanakkor a Városi Színház színpadán Kun Béla bömbölte a munkástanács ülésén, hogy: Ki a frontra! És másnap, húsvétvasárnap nap­sugaras reggelén, százszámra fogdosták össze a közélet, a polgári társadalom, a politikai vi­lág és a pénzügyi kiválóságok legjobbjait, leá­njait és fájdalom vegyült az ünnepbe, a kávé­­házakat becsukták, a telefonálást megtiltották, a kapukat már este bezáratták és a­kit tizen­egy óra után igazolás nélkül az utczán talál­tak, azt megfenyegették lepuffantással, a­hogy a vörösőrség részeg főparancsnoka mondotta, lelövik, mint egy veszett kutyát. • Ez volt tavaly a magyar húsvé­t. Az idén minden másképp. Szabadon lélegezhetünk, a nemzeti felbuzdulás serkent bennünket, de még nyögjük a drágaságot, a­mely az idén, fájda­lom, jóval nagyobb a tavalyinál. És a kiraka­­hatokban ismét látjuk a piros tojásokat, a hús­véti báránykákat, a nyálakat s az utczasar­­kokra kiköltöztették újra az asztalkákat, a­me­­lyeken néhány tuc­at rongygyal bedugaszolt fiaskó áll, valójában közönséges Dunavíz né­hány szagos cseppel vegyítve, de azért olyan vignettát ragasztottak az üvegekre, mintha pont e czélra hozák volna be a szagosvizet Pá­rás parfümösgyáraiból. Persze a kirakatok csimborasszóiban a­ húsvéti tojások ára is ma­gasan állja az árdrágulás rekordját. Húsz-hu­­szonöt koronán alul pöttömnyi piros tojás sem kapható, ez a tojás is pápendekliből készült. De azért a húsvéti meglepetések ipara, a­mint konstatálhattuk, nem csökkent, viszont a ta­valyi húsvét alkalmával raktáron maradt hol­mik előkerültek és tudomást vettek a tatai ár­viszonyok lendületes kánkánjáról. A tojásfestési tilalom az idén is fennáll. Hogyne, a­mikor már ismét négy korona a to­jás ára és a pesti erkölcs legalább is, javult annyira, hogy a tyúktojást inkább a gyomorba vándoroltatj­a, mint karminnal és k­anilinnal mázolja be. Egy előkelő belvárosi játéküzlet­ben megmondották őszintén, hogy még szeren­csénk van, hogy a balul végződött németországi pues következtében a megrendelt húsvéti czifé­­kek nem jöttek Budapestre. Mert ha idejében itt vannak, a márka mai árfolyama szerint megfizethetetlen lenne egy galambtojásnyi Németországból importált papírmasés piros­­tojás, így már most a tisztességes kereskedő árusítja azt a régi német árut, a­mi két év előtdről maradt vissza, a kevés raktáron levő régi árut és azt az újabb beszerzést, a­mit a bécsi ipar szállított. A tojások árai persze kü­lönbözők, vannak huszonöt-harminc­ koronás tojások, de vannak kétszázkoronásak is. A já­ '­téküzletekben szobaberendezéseket, játékszere­ket, babákat raknak a tojásba, a czukorkaüzle­­tekben drazsét, csokoládét, bonbonokat és a mire egy ilyen tojás ajándékképes­­állapotba’ jut, a legkisebb is meghaladja a száz korona értéket. A­­báránykák leginkább Steiffknopf-imitácziók, a nagy szegénységünkben már posztóra sem jut, most papírral vonják be az ártatlan nyuszikat, ha pedig valódiból akarunk valódit venni, ak­kor egy lebélyegzett ezresből alig kapunk visz­­sza nyolc­van postát. Az idei húsvétinak is van-­­­nak újdonságai: kedves apró nippek, kicsi csi­bék, házi gazdaságok, sok-sok apró tojás, a sze­ren­csét jelentő gombák, törpék, német felírás­sal persze, mert Németország szállította. A rózsavízzel furcsán állunk. A jobb par­füm megfizehetetlen, a vignettaipar pedig na­gyon felvirult. Ragyogó, rég nem hallott, világ, bir­i csőrnek és gyártmányok vannak az üvege­ken, de belül szagos víz, a­mely ma egy deczis üvegben huszonöt-harmincz korona míg ta­valy négy korona­­ volt az ára. Viszont a tavalyi, még h­a egy év alatt szagban vesztett is, minőségben még mindig jobb az ideinél. Azonban hiába emelkednek az árak és borsód­zik az ember háta, a husvét nem azért husvét, hogy az emberek éppen ezen az ünnepen tska­rét­os'Vrvrb­an-k. már v''an *-oz,ik a toros tojá­sokat, ha megannyiba kerül is. a rózsavíznek' is akad vevője s a czukorkaüzleteknek fellen­dült. A húsvéti meglepetésekről nem akarnak lemondani az emberek, talán már azért sem, mert tavaly húsvétkor rettegés fogta el őket és még a feltámadást sem volt szabad ünne­pelniük. (­ b­áj AZ ÚJSÁG Csütörtök, 1920 április 1.

Next