Az Ujság, 1920. szeptember (18. évfolyam, 207-231. szám)
1920-09-01 / 207. szám
I 3 1920. AZ UJSAG IX. 1.1 Bécs, augusztus 31. (Az újság '"bécsi szerkesztőségének " telefon jelentése.) Moszkvából jelentik: Troczkij laöségen beszédet mondott a frontra menő csapatok- nak és a többi közt a következőket mondotta: — Azzal gyanúsítanak minket, hogy Németország segítőtársai vagyunk. Nem szabad, hogy ez a gyanúsítás kihozzon bennünket a sodrunkból Inkább dolgozzunk együtt a német kormánynyal Európa megsemmisítésére, semhogy barátságos viszonyban legyünk ott úgynevezett szabad országok kormányaival. 35 Kommunista világ Pécsett. (Bizalmi és szakszervezeti embereket választottak a város élére. -‚• Jugoszláviához akarják csatolni Pécsett.) —Az Újság tudósítójától, — FICS, augusztus 31. Pécsett vasárnap és hétfőn tartották meg atörvényhatósági bizottsági választásokat. A választást a szerbek látszólag a törvényes formák betartása mellett vezették, bevallott czéljuk azonban az volt, hogy a szocialisták és kommunisták segítségével a várost teljesen ,a maguk számára meghódítsák. Czéljuk elérése érdekében szövetkeztek a szakszervezetekkel, amelyek azután nagy agitáczióval és széleskörű propagandával indultak meg a „választási küzdelembe". A választásoktól a polgárság teljesen távol tartotta magát, aminek legjobb bizonyítéka az, hogy összesen mintegy 1060 szavazatot adtak le annak ellenére, hogy szavazati joga volt mindenkinek, még a bevándorolt szerb tölségeknek is. A választás természetesen ily körülmények között ",egyhangú" volt, amennyiben a törvényhatósági bizottságba 100 szakszervezeti tagot választottak be. Ez az új törvényhatóság fogja legközelebb megejteni a tisztújítóétt is. Polgármester állítólag Polacsy József volt tanító,jelenleg szakszervezeti agitátor lesz. Minden ügyosztályba a szerbek egy-egy szerb, bizalmi embertfognak berendelni, akik az új tanács működését fogják ellenőrizni. A szerbek, hír szerint, az új törvényhatóságban ki akarják mondatni Pécsnek Jugoszláviához valós csatlakozását. A mostrgii tanács tagjai nem pályáznak, újból állásaikra és igy ezek a legnagyobb kegybeesésnek és nyomornak néznek elébe. 1 /kell. Jamieson-nal / a nyomortanyákon. \(^Mi skót pap Közép-Európa és Magyarország tmbujáiról.) Ír — Hol van az a bizonyos budapesti myomori — kérdezte tőlem Rév. Archibald Jamie sort, a glasgowi skót esperes, aki mint a „Save the children fund“ kiküldötte volt Budapesten. Válaszképpen kivezettem a Tripoliszból,a vagyonlakókhoz, egynéhány középosztálybeli lakásba, és a gyárakba, melyeknek nagyrésze nem működött. Bev. Archibald , amiesen a látottak után a következőket mondotta: ...... ......... " . • — A legfeltünőbb dolog mindabból, a mit láttam, az a nagyszámú gyár és üzem volt, melyek a munkahiánynyal veszendőketmennek. Ugyanakkor értem a kontrasztot Prága és Budapest" között. Prágában annyi a nyersanyag, amenynyit csak akar az ember. Új házakat, új hidakat, új gyárakat építenek. Úgy látszik, Paksban öt bölcs ember elhatározta, hogy Prága virágozzék és bővelkedjék minden nyersanyagban észlelőmben, a magyar területek pedig veszendőbemegyenek. A békeszerződés a Balkán határait kiterjesztette észak felé. A békeszerződés pénzügyi részei szerintem teljesíthetetlenek. Berlinben munkásokkal beszéltem, akik rámutattak arra, hogy miért termeljenelő feleslegeket, ha termelésük feleslegét a szövetségesek elveszik tőlük. A békeszerződés pénzügyi része a legyőzött népeket örökös rabságban tartja. — Mindig voltak gazdagok és mindig voltak szegények. De a nyomornak az okai itt Budapesten egészen más természetűek, mint a melyek általában. Mikor a tárházak még eete voltak s a gyáraié teljes üzemmel munkaies, .-tűsen is létezett nyomorúság. Milyen tehet most a szegénység, mikor minden üzemben áll a munka. A békekonferencziának vagy tudatos rosszakarata, vagy legmesszebbmenő könnyelműsége okozta a nyersanyaghiányt......" — A háború előtt passzus nélkül voltam utoljára Budapesten. Most'a passzusom tele van mindenféle vízumokkal, holott csak,négy országon mentem keresztül. Két napig tart, míg az ember bejut az egyik országba s legalább is ugyanaddig tart, a nég kijuthat belőle. Ez az állapot gazdasági okokból meg nem maradhat. A határoknak meg kell nyilniok s a határok megnyílásának pillanatában a nyomor mársok tekintetben enyhül. A nyomor problémája itt már nem egyéni kérdés, hanem általános világprobléma s azoknak a »nagy embereknek**, kik Bonaban, Brüsszelben és egyéb konferencziákon a világ scjtgjit elintézték ♦, meg kell érteniük azt, hogy itt a segitségt égetően szükséges. — Francziaország túlkövetelései kellemetlen obligóba hozták a többi szövetségeseket. Francziaország annyi területet, és nyersanyagot óhajt, amennyit a legyőzött országok gyengesége megenged. Ez a gondolat üzletileg is rossz, mert a legjobb vevőket, csődbe kergeti. Ma már lassan rájövünkarra, hogy a békeszerződés sokkal nagyobb tragédia, mint amilyen a háború volt. , — A megoldás útja csak egy lehet. Van egy skót jókívánság, amelyet sohase éreztem át, kellőképpen mostanáig. l»Lamg may yowr lum reeeld (A skót dialektus fordítása.) magyarul annyit jelent: Sokáig füstöljön a kéményed*. S te az álló európai gyárakra nézek- » jókívánságom jelenti a megoldásiját. Bev. Jamieson különben közölte velem, hogy a skót finánczkikös szövetségre léptek az iránt, hogy a nemzetközi pénzügyi életet stabilis alapokra helyezzék s avaluták értékmeghatározásával pozitív alapra helyezzék az egész világkereskedelmi életet. Pünkösti Andor: Polgárháború Írországban. Ifit alkirály a kormány ellen. — Belfastban tart az utcai harci.) Az ir forradalom polgárhábor jellege mindinkább kidomborodik. Az ir pártok valamennyien tiltakoznak az angol katonaság beavatkozása ellen, miig a sinnjeinek folytatják anarchisztikus merényleteiket. A dublini érsek felhívást bocsátott ki a néphez, amelyben a rendőrök megölését hidegvérrel elkövetett gyilkosságnak mondja, a kormány magatartását pedig a militarizmus és a brutális erőszak kormányához méltónak. Az Air békekonferenczián, amely Dublinban tartja első ülését, feltűnő inczidens történt. French lord, Írország alkirálya, azt indítványozta az ülésen, hogy a kongresszus igen erélyesen fejezze ki rosszulását a kormány politikája iránt, amely Írországot egyenesen anarchiába kergeti. Franch lord nagyon indulatosan kelt ki a katonaság beavatkozása ellen. Donegalban, Londonderry grófságban, tegnap az ablakon keresztül agyonlőtték Johnson őrnagyot. A gyilkosok elmenekültek. Belfastban még tart az utczai harcz. A tömeg, amelyben rendkívül sok asszony és gyermek van, akik állandóan hozzák a muníciót a férfiaknak, megtámadta az unionisták házait és a rendőrség egyik épületét és sok házat elpusztított. A rendőrök és a katonák előbb szuronynyal akarták a tüntetőket szétkergetni, ez a kísérlet azonban eredménytelen maradt. A katonák ezután rálőttek a tömegre. Hat ember meghalt és körülbelül ötvenen megsebesültek. Az egyik városrészben egész éjjel folyt a haver. A Journal szerint a városban az utolsó huszonnégy óra alatt megölt személyek száma elérte a tizennyolcozat, a sebesültig száma kétszáz. Gyümölclspiacz a Dunaparton. J A- Az Újság tudósítójától. T jplffag sem ragyog az égen, fekete kárpitot, borit mindenre a felhő, itt-ott egy beszögellésben, kapumélyedésben fázósan húzódik meg a hajléktalan szegénység, az éjszakacsendjét olykor pár kései hazatérő lármája és a konfliskocsisok káromkodása töri meg. Alszik az egész főváros, de a Fővám téren és a dunaparti gyümölcspiacson ilyenkor sem pihen az élet. * tíl Szürki ponyvával leterítve szekerek hessen sora közössörül a kis liget körül, még a Duna partra is jut elég. Messziről valami zsákféle setét tömeg látszik egy-egy szekér aljában. Közelről a fajtán látjuk, hogy a zsáknak csizmája is van. A gazda alszik ott életes szerelmetes párjával, ki a puszta kövezetét, ki meg egy csomó szénát húzva párnának a feje alá. Fejükre húzzák a Bubát és olyan édesen alusznak, hogy megirigyelhetnék "sokan, akiknek fehér lepedő, pehelytollú a deretáljuk. Szitálni kezd az eső, de ők kutyába se veszik, még csek fel sem ébrednek rá, csak a hajléktalanok próbálnak jobb menedékbe húzódni a sovány, de alra cseppek elől. Már este érkeznek a szekerek megrakva minden jóval, a messzibb fekvő helyekről. A szomszédból csak hajnalijánindulnak és reggelre, a vásár megnyitására érkeznek ide. De közben is jönnek kettesével, hármasával és felsorakoznak szép rendben a Ferencz József híd meg az Erzsébet-híd között. Szénaillat keveredik össze a sárgadinnye szagával. Néhol káposztát, görögdinnyét raknak le, de akad burgonya, szilva, körte, alma, is. Egy helyen tökkel sánczolja fel magát a gazda, szép sorjába rakja, aztán meg egymás tetejébe. Tán tüzér lehetett a világháborúban, ott rakosgatta a munícziót ilyen szép akkurátosan egymás hegyibe. Csak úgy áll szabadon minden. Lopástól nem félnek, ki jönne ki ide éjszaka egy dinnyéért? Legfeljebb este, ha elcsípnek valamit az apró gyerekek. f ’** ^ Ahogy kiütközik a reggel, megélénkül a tér, mindenki, elhelyezkedik a szekere, bódéja, vagy dinnyebegye mellé. Nem nagy a vásár, rossz az idő, nem sokan fáradnak ki a Dunapartra. Pedig nem drága. A görög dinnye 1—2 korona, a sárga fajtája szerint 1—2—3—1, alma 6-1-S, szilva 6, burgonya jegy nélkül 3 korona. Persze kilója, nem mázsája, mint valaha régen. De akad olyan is, a lej nem sokat méricskél, hanem adja, ahogy az apjától megszokta, darabszámra. Itt aztán van nagy emlilgetés, ropogtatás, alkudozás. Ez a legjobb, itt mind a két fél jó vásárt csinál. Délután már egy vevő sincsen. A dinnyehegyek még ott állnak, alig adtak el belőle, a burgonya mintha jegy nélkül se kellene, megmaradt a gyümölcs, a tök most is szép rendben egymásra lakva. (Kinől is kellene ma szovjetfőzelék ?) Csak a széna fogyott, azt a lovacskák elropogtatták. Az árak már estek, a gazda nem szeretne hazafelé is czipekedni a holmijával, de akad azért, aki inkább újra szekérre rakja, semhogy a potyán elvesztegesse*. Egy per-egyszer legurul egy dinnye a szekérről, meghasad. Már ott várnak rá a piaczi sakálok, az utczagyerekek, felkapják és usgye vele. Nem igen merem, de végre mégis megkérdezem :—Nem valami jól ment a piacz ? Nagy nyelvesen vág vissza egy szőke kis menyecske, biztosan azt hiszi, bosszantani akarom : — Má’hogyne ment véna ! Sose legyen több bevételem ! Esre öregedő, harcsa bajszíj, szálas parasztgazda már őszintébb. Szomorúan legyint a kezével és úgy mondja : Hiszen, csak nem tart örökké így az idő ! Majd lerák itt még jobb vásár is. Semmi sem megy jól, senki sincs megelégedve. Hja, háború, forradalom, konszolidáczió. Egy nagy szemétdomb, ott terpeszkedik, alig lehet Meglepni a büzétől Ez az egy kitűnően teljesíti a kötelességét. Alighanem még »békebeli«. — Nem ómen, hogy a huszonötőt■ huszonöttel szavazták meg? őszi posta. Gyere, gyere, te kopott szalonkabátos, Levaliért nyakkendős, kakadu-frizurás ifjú, aki manapság már csak fakult, külvárosi fotográfiákon vagy látható, esetleg egy messzi józsefvárosi borbély czégtábláján göndöríted pofaszakálladat, vagy talán egy remete-utczai öregasszonyka kis házikójában, a zöldre mállott gyászruha alatt folytatod örök ifjúságodat, gyere, te lyukas bábczipős, pepitanadrágos, ódon gavalléros mozdulata poéta, versektől zörgő sárga papirosaiddal, hervatag lugasoddal (a melyben piros bort állított eléd az ingujjas gazda, hogy elmeséljed, mi újság ott messzi a városban), gyere, te sétatereken, földszintes kis utczákon, Ó-Budán vagy az Üllői-út végén (a kávébarna Istenember feszülete előtt) merengve merengő öregember, — időd elérkezett, itt van az ősz. Ősz van mindenütt, Pesten és Budán, a Mesterutcza végén, hol a hintások kintornája czéltalanul hangzik, a lövölde golyóárusa oly komoran áll zergéi és egyéb czéltáblái között, mintha postarablást tervezne, a gyorsfényképészt csak azok látogatják, akik a kirakatban ifjúkori arczképjüket keresgélik (holott ők maguk olyan öregek lettek, hogy csak vasárnaponkint jönnek ki a térre kecskemekegést és némi pletykaságot hallgatni), a vándorczirkuszból éppen e perezben szökik meg a légtornásznő, kis batyujából kilóg ócska trikója, amint a villamosra felszáll; a klinikai tájékán zsákokban czipelik a város mindennapi betegség-termését a szenvedés molnárai, a fehérkabátos orvosok ; a melankolikus évszak beköszöntével mind gyakrabban tartanak stácziót az öngyilkosok egykedvű kocsisai fekete, kerekes ládáikkal annál a korcsmánál, amelynek nevét nem árulom el, mert semmi kedvem, sincs ahhoz, hogy holnap itt ismerősömmel találkozzam ; a Gólya utczában versenyt csiripelnek a verebek a kopaszodó fákon a jóságos Bókay professzor gyermekpalántáival, a város felé száguldó utolsó villamost vénasszonykedvű őszi szél kergeti hazafelé, mintha sokáig időzött volna a régi arabs szürkénél... és a Vondel-nterában mind hangosabban hallatszik a pinezében a koporsó-csinálók kalapálása, mind busábban tekint ki a pincze felett az ablakon a szőke nő, borpiros eezetfa ad tanácsot a város végein perlekedő szerelmes párnak. A kispesti erdő felől varjúsereg indul a város felé, mintha valamely nevezetes kivégzésnek a híre ért volna hozzájuk. Viharos élet után szőreveszítetten gunnyaszt egy vén macska a kovácsműhely zsindelyfedelén. Veszekedve csapódik egy töredezett ablak girbe-gurba utczácskában, mintha szitkot kiáltana egy paradicsommellényes öregember után, aki bevágja a kaput. Mind sietebbek a léptek az alkonyati utczán, mind távolabb hangzik az újságárus kiáltása, pókhálót viszel a könyöködön, amelyről nem tudod, hol szedted fel, eltévedt kis kutya oldalogva érzi a közelgő híres éjszakát, a pék beteszi a nyitott ajtót, a házmester rongyos ujjast kap fel, a zöldleveles korcsmákból úgy czipelik a város felé hangszereiket a czigányok, mint sebesült bajtársaikat, a magányos járókelő mind hosszasabban felejti szemét az ablakon, ahonnan barátságos lámpafény sugárzik. Végig végigmegy az ősz azokon az utakon, amelyek a mezőkről a város belseje felé vezetnek, elcserdít a külvárosok leányzói mellett, akik nehezen válnak meg egyetlen fehérharisnyájuktól, elhajt az ásitó nagykörút unatkozó bérpalotái között, megkopogtatja a zörgő ablaktáblákat a Belváros régi házain,, felballag a sötétes, szűk grádicsokon, befúj a mulatóházak piros függönyein, megtréfálja a dáma lenge szoknyáját az utczafordulónál, felébreszti tunya álmából a mohos esőcsatornát, vándorszínész módjára bedudol a kulcslyukon, megrázza a teli magazinok vasas ajtaját, kilincsel a gazdagok házain és bús gondolatot sugdos az unatkozó úrhölgy fülébe. Ősz van a Dunán és Budán, a kertekben csörögnek a mákfejek, az esti szél felsóhajt: „lelkem, lelkem". Krúdy Gyula. — Az első női anyakönyvvezető Budapesten. A belügyminiszter a budapesti VI. kerületi állami anyakönyvezetőséghez Mártonffy Marina dr. székesfővárosi tanácsi fogalmazót anyakönyvvezető-helyettessé nevezte ki és ős a házasságleöléseknél polgári tisztviselői minőségben való közreműködéssel és a házassági anyakönyv vezetésével is megbízta. is t külföldipénzátutalások mendre. (Szotnaptól kezdve szlán bizottsági dönt az átutalások ügyében.) A bankok már huzamosabb ideje szorgalmazzák a pénzügyminisztériumban, hogy a külföldi pénzátutalások eddigi módszerét enyhítsék és megkönnyítsék. A megbeszélések eredményre vezettek és a pénzügyminisztérium a külföldi átutalások módját új alapokra fektette. Ezentúl minden külföldi pénzátutalási kérelem egy bizottság elé kerül, amelynek a pénzügyminisztérium kiküldöttje az elnöke. Moliette két bank delegátusa tagja még a bizottságnak, de a bankekt küldötteknek, akik minden nap változnak, csupán véleményezési joguk van. A kérelmek ügyében kizárólag a pénzügyminisztérium kiküldötte dönt. A bizottság első ízben holnap tart ülést, a Giró- és Pénztáregyesület helyiségeiben. Előreláthatólag minden nap fog ülésezni a bizottság, amelynek elnöke a kérelmeket rögtön el fogja bírálni. Pénzügyi körökben azt remélik, hogy ezzel az újítással a külföldi pénzátutalás jelenikékenyen meg fog gyoznil..