Az Ujság, 1920. szeptember (18. évfolyam, 207-231. szám)

1920-09-18 / 221. szám

[2 1920. AZ ÚJSÁG IX. 18. tétben állapítja meg a kereskedelmi miniszter. A föl­merülő költségekre hétmillió százezer korona megszavazását kéri.­­Az évek kitöltésénél új szempontok is irányadók. Föl­­kell tüntetni a házasságkötéseknél a szaporulatot, a világháború folyamán történt lakhelyváltozást, azt,­­hogy részt vett-e az illető a világháborúban és más ha­sonló részleteket. Szűcs Dezső i­ond ezután beszédet a numerus ■clausus mellett, végül egyszerű szavazással elhatározza a Ház, hogy az egyetemi beiratkozásokról szóló tör­vényjavaslat tartamára ,­­ az ülések időpontját egy órával meghosszabbítják.­­Miután azt is elhatározták, hogy holnap délelőtt lesz a­­legközelebbi ülés, egynegyedháromkor véget ért a ta­nácskozás.­­ Descn­ansi lemondott az elnökségről. Szeptember 25-én választják az új elnököt. Az Újság anyák idején részletesen beszámolt arról­­a balesetről, mely Deschanelt, a franczia ököztárt­aság ejs­pkész különvonatán érte, a­mikor kiesett, a vorfatból és hálóöltözékben vánszorgott a legközetebbi őrállomásra. A­ franczia lapok ab­­­ban az időben bizonyos c­élzásokat tettek arra nézve, hogy az elnök balesetével kapcsolatban bizonyos igen fontos diplomáciai iratok is el­tűntek. Az egész baleset körülményei igen külö­nösek, sőt fantasztikusak voltak és valószínűleg ■több motívum maradt homályban, mint a­mennyi­­a nyilvánosság elé került. Tény az, h hogy a fran­czia köztársaság elnöke azóta állandó visszato­­s­ultságban él, sőt állítólag búskomor s az utóbbi időben újabb és újabb balesetek érték. Ma je­lentette egy párisi táviratunk, hogy Hutin elbe­szélése szerint az elnököt szeptember 19-ének éj­szakáján a rambouillesi parkban, a nagy tó kö­zelében találták meg, a­hova valami ellenálha­­talanul vonzotta. A Temps szerint az elnök ek­kor, hirtelen rosszulléte következtében, egy nem mély csatornába esett. Régebbi hasonló balesetei­­i közé tartozik az, mely a st.-germaini erdőcské­­iben érte. Akkor is egészen vizesen tért vissza­­kocsijához, melyen sétálni indult. Az elnök, mint legújabb híreink mondják, véredényelme­­szesedés­ben szenved, az idegei felmondták a szol­gálatot. Legújabb jelentésünk szerint a Mille­rand elé terjesztett részletes orvosi szakvélemény szerint Deschanel gyógyíthatatlan agy­gyönge­­s­égben szenved. Utolsó balesete után Deschanel­­ben végleg megérlelődött az­ a­ szándék,­­hogy­­ az elnöki méltóságtól visszalép. A köztársaság elnöke körüli bonyodalmakat a Hitért­ag azok a politikai faktorok idéz­ték elő, a­kik Deschanelt az elnöki mél­tóságra juttatták, de a­kinek politikájával azután nem voltak megelégedve. Deschanel visszalépése nagy kérdés elé állítja Francziaor­­szágot. A legutolsó elnökválasztáson, a­melyik alig néhány hónapja zajlott le, Deschanel erős­­küzdelem után győzött Clémenceauval szemben ,és ezáltal látszólag egy belpolitikailag engedé­kenyebb árnyalatot juttatott győzelemre. Utód­jául leginkább Millerandot emlegették, de Mille­rand nem vállalja az elnöki széket. Mindenesetre az új elnökválasztás nagy viharoknak teszi ki Francziaországot, mivel a jelen pillanatban nincs egyetlenegy" elnökjelölt sem, a kinek a személyé­ben a pártok egyhangúlag megegyeznének. B lemondott. . (Wölff.) Mint a Journal , megküldötte Millerand adó­levelét. A szenátus­ok meg az azonnal össze-1.7. (Havas.) A miniszter­­ús a parlamentet keddre ént, se Deschanel elnök le­mondását. A kongresszus szeptember 25-én ül össze az új köztársasági elnök megválasztására. P­écs, szeptember 17. (Az ú­jság bécsi szerkesztőségé­nek telefonjelentése.) A mai minisztertanács után a kamara és a szenátus elnöke, valamint a miniszterelnök és a ke­ügymínis­zt­er tanácskozásra ültek össze, melyen az új elnök­ megválasztásának törvényes formalitásaival foglalkoztak. Deschanel lemondását szombaton vagy­­hétfőn teszik közzé a hivatalos lapban. Festi elnökjelölt: Zürich, szeptember 17. Parisból jelentik, hogy az­­elnök­jel­öltek között legújabban Foch tábornagyot is emlegetik.­­ Mitterant nem jelölteti magát. Bécs, szeptem­­er 17. (Az Újság bécsi szerkesztősé­gének telefonjelemtése.) Genfből jelentik: Sok képvi­selő és­­szenátorimáris­,visszatért Párisba. A Bourbon­­palota 4­1 voló­i megélénkülnek és a hangulat nem na­­­ponkint ,­hamim óránkint változik. Az Echo de Paris tregújabb jelentése szerint Millerand barátai előtt nyo­matékosan kijelentette, hogy nem jelölteti magát. Népi ■lehetetlen azonban, hogy csak kéretni akarja magát, mert a kamara és a szenátus nagy csoportjai el vannak ,tökélve, hogy felkérik a jelöltségre. Különösen lelke­­sedne­k Milerandért azt elszásziak, a kiket legutóbbi utazása alkalmával valósággal meghódított és a kik irágy reményeket fűznek Millerand elnökségéhez. Bécs. szeptember 17. Az Achtvhrabendblatt jelenti k­ipárisból. Az Echo de Paris beszélgetést közöl Mille­­randdal, a­ki kijelentette, hogy nézete szerint Jonnart szenátor volt algíri kormányzó bír a legtöbb esélylyel arra, hogy elnökké választják. Jonnart hatvanegy éves és Poinearé elődje volt a jóvátételi bizottság elnöki székében. Hogy oldjuk meg a lakáskérdést? ! (A Lakók Szövetsége követeli az építkezés meg­kezdését és a Lakáshivatal alapos reformját.)­­A Lakók Szszövetsége ma délután az ügyvédi kamara helyisében raj­dkívül érdekes és tanulságos értekezletet tartott b a már elviselhetetlen és katasztrofális méreteket öltött lakártezéria megoldása érdekében. Az értekezleten Grieswein Sándor nemzetgyűlési képviselő elnökölt, a­ki meg­nyitó beszédében hangsúlyozta, hogy a lakásügy nemcsak szoc­iális, hanem erkölcsi kérdés is és kormánynak és társa­dalomnak össze kell fognia, megszüntetésére. Az értekezlet első előadója Reisz Zoltán műépítész volt, a­ki az átgilk­ezés technikai és pénzügyi feltételeiről beszélt. Szakszerű és érdekes adatokban bővelkedő előadása végén ket­hozati javaslatot terjesztett elő, mely szerint a szövetség felkéri a kormányt az építkezések haladéktalan­­megkezdésére. Ehhez szükséges, hogy az "elrejtett építési anya­­gokat kikutassák és jogosult árát megállapítsák, gondoskod­janak új építési kellékek előállításáról, tegyék lehetővé a behozatalt és új gyárak üzembehelyezését, az itthon előállí­tott anyagok exportját redukálják, oldják meg a progresszív lakásadó kérdését, végül pedig az elavult építkezési szabály­rendeletet vegyék revízió alá. Ezután Török László dr. mérnök tartott rendkívül érde­kes előadást, hangsúlyozva, hogy az építkezés csak a holnap problémája,, de nekünk ma van szükségünk lakásokra. A meglevő és lakásra szánt épületek praktikusabb felhasználása óriási segítséget jelentene. Először is a közhivatalok hagyják el a feleslegesen lefoglalt épületeket. A honvédelmi minisztérium, két palotáján és néhány kaszárnyán kívül tizenhat épü­­­letet tart megszállva. Ez abszurdum és ugyanez az állapot a többi minisztériumoknál és a legtöbb közhivatalnál is. A köz­ponti városházán minden tanácsosnak terme, fogadószobája, dolgozószobája és esetleg magánszobája is van. Ma ez tűrhe­tetlen luxus. Ha ezek a hivatalok kényelmükből egy kicsit engednek, máról­ holnapra legalább négy-ötezer lakás szabadulna fel. Ilyen a helyzet a katonaságnál is. A katonai hivatalok szállodákban, középületekben vannak, a­helyett, hogy a lak­tanyákat, melyek egy része üresen áll, rendbehoznák. A ka­tonai barakokat is át kell alakítani. Végül pedig az idegeneket alapos vizsgálat alá kell venni, hogy jogosult-e az itt tartózkodá­suk. Az értekezlet nagy tetszéssel elfogadja határozati javas­latát,a amelyben kérik a kormányt, hogy az ok nélkül lefoglalt épületek kiürítését sürgősen rendelje el. ti . Az utolsó előadó Fáti Sándor dr. ügyvéd volt, a­ki szakszerű és alapos bírálat alá vette a Lakáshivatal működé­sét. Kényes és hálátlan kérdés, — úgymond — de elkerül­hetetlen. Ma Budapesten minden elkeseredés a Lakáshivatal ellen konczentrálódik. Szidja mindenki és gyűlölettel gondol reá. Ezt a sok vexatura, a sor­ok- és eredménynélküli ácsorgás, az igazságtalan elintézések tömege, az akták eltűnése és más hibák ezernyi tömege okozza. Az úgynevezett elnöki tanács működése óta különösen tarthatatlan a helyzet, mert ez telj­hatalmúlag dönt minden meghallgatás nélkül. A nyomo­zók jelentéseit készpénznek veszik és annak az alapján ítél­nek. Sehol annyi visszaélés és megvesztegetés nincs, mint éppen ennél a súlyos és életbevágó intézménynél. A bírák sem járnak el perrendszerűen, a rendeleteket figyelmen kívül hagyják, sőt gyakran annak ellenére dolgoznak. A Lakás­­hivatal éppen a nagypaloták lakóival szemben kíméletes és a kislakások tulajdonosaival szemben kérlelhetetlen, a­mi egészen visszás állapot. Ilyenformán ma sokkal több a baj, mintha a Lakáshivatal egyáltalán nem léteznék. Ezer és ezer panaszkodás forog már közszájon. És a panaszbizottság zárt ajtók mögötti működése még csak fokozza az anomáliákat. Nagy baj az is, hogy a kormány nem gyakorolja felügyeleti jogát és ha néha mégis kivételt tesz, akkor rosszul dönt. Zajos tetszéssel fogadták el határozati javaslatát, mely szerint gondoskodást ki vannak arra nézve, hogy a Lakáshivatalt és a panaszbizottságot megreformálják és végül tiltakoznak az ellen, hogy hajléktalanokká tegyenek minden elfogadható indok nélkül régi budapesti lakókat csak azért,­hogy a haj­léktalanokat ezen a könnyű uton próbálják fedél alá juttatni. M­ás kormány fellép a rémhírterjesztők el­­len. A magyar Távirati Iroda jelenti: Ismétel­ten jelentések érkeznek arról, hogy főleg vidé­ken répihírterjesztők egyszer egy álltólagos mozgósítás h­íránól, máskor egy pénzkicserélés közeli bevvetkeztével izgatják a Lakosságot és rémhíreikkel a piacai áraik emelkedését idézik­ elő. A kormány elhatározta, hogy e teljesen alap­talan hírek szándékos terjesztőivel szemben, kik­nek czélja csak zavarkeltés, vagy megengedhe­tetlen nyerészkedési szándék lehet, a legerélye­sebben fog eljárni és működésüket lehetetlenné . A kormányzó csak Szombathelyre megy. A Magyar Távirati Iroda jelenti: A kormányzó szemleutjának tervében változás állott be. A nagykanizsai és zalaegerszegi szemleut elmarad, de, a szonrbáthelyi programmot ez a változás nem érinti. — A volt király megőszült. Az Újság bécsi szerkesztősége jelenti telefonon: Valaki, a­ki­nek Svájcában alkalma nyílt beszélni Károly volt királyival, elmondta, hogy a király nagyon megőszítetIV. Károly kijelentette, hogy nyu­godtan várja az eseményeket és nem űz semmi­féle propagandát. Nagyon élesen nyilatkozott­­ a bolsevizmus ellen és kifejezte azt az óhajtását, hogy úgy Magyarországot mint Ausztriát kí­mélje meg a bolsevizmus. Arra a kérdésre, vájjon hallott-e a m monarchista törekvés a­­volt monar­chia mindkét államában űzött propagandájáról, megjegyezte, hogy minden ilyen mozgalomtól teljesen távol áll. — A háborút sem akartam — mondotta a ki­rály — és senki sem tételezheti fel rólam, hogy polgárháborút akarnék előidézni. A lengyelek elfoglaltál­ Luckot és am­eltek a Szochodon. (Az oroszok Kele­t-Galiezia kiürítésére készülnek.) A mai lengyel hivatalos jelentés a többi kö­zött a következőket mondja: Makacs ellenséges ellenállás legyűrése után to­vább előnyomulva, Luck városát foglaltuk el. Kövei­től délre csapataink átlépték a Stochod folyót és Rozsicze felé nyomulnak előre. Pinszk vidékén Bala­­chowicz tábornok helyreállította az összeköttetést a felkelőkkel és most együtt nyomul velük az ellenség ellen. A volbyniai lengyel sikerek, a­mint előrelát­ható is volt, megingatták a keletgalicziai frontot. Hogy az észak felől fenyegető átkarolást, az egy­idejűleg nyugat felől megindult offenzívát kike­rüljék, az oroszok Kelet-Galiczia kiürítésére ké­­sz­ü­l­önyvek* A Lengyel Távirati Ügynökség moszkvai hír­adása szerint Csicserin személyesen állott az orosz békedelegáczió élére, a­melylye­l Rigába utazik.­­ Megtalálták Széchenyi István kiadatlan kéziratait -e­­a Történelmi Társulat kutatásai a bécsi titkos levéltárban. — A fault század magyar történelmében nagyon sok az üres vagy­­homályos lap, mert történ­ettudósaink előtt a szefoniiosabb adatok zárva voltak. A Habsburgok titkos lerntásra nyerte el azokat a forrásokat, melyek­ből történelmünk eseményeire kétségtelen világosságot lehetett volna deríteni. A német-osztrák kormány hozzáférhetővé tette ezt a levéltárat is, mire a Magyar Történelmi Társulat haladéktalanul nagyszabású ku­tató munkát indított meg. Tudományos expedíc­iót kül­dött Bécsbe, a­hol Károlyi Árpád vezetése alatt Szekfü Gyula és Eckhardt Ferencz segédkezése mellett még négy kutatónk, összesen egyelőre heten dolgoznak az úgynevezett Haus-, Hof- und Staatsarchiv-nak magyar szempontból való feltárásán. A nemzeti hadsereg a magyar testőrség bécsi palotájában a Bessenyey-szobá­­kat bocsátotta a társulat rendelkezésére, mely azonban oly csekély anyagi eszközök fölött rendelkezik, hogy azokat eddig még bebútorozni sem tudta. A nehézségek daczára megfeszített erővel dolgoznak a kiküldöttek s megállapították, hogy átkutatható lesz és aktuális ér­tékű a nemzetiségi — különösen a román és délszláv — kérdés szempontjából oly fontos Staatskonferenz (Ca­­marilla) levéltára, továbbá napfényre került az 1848/49. évi honvédelmi bizottság levéltára, ebben Kossuth és Görgey levélváltása, a szabadságharcz leveretése utáni magyar emigráczió figyelemmel kisérésére s az osztrák diplomáczia által tett ellensúlyozó lépésekre vonatkozó iratok, továbbá számos adat, melyek az 1860-iki októberi diplomát, az 1861-iki februári pátenst és az 1867. évi kiegyezést világítja meg. A legnagyobb eredmény azonban kétségkívül az, hogy megnyilt a kutatás előtt Széchenyi döblingi rend­kívül nagybecsű irodalmi hagyatéka, melyet annak­idején elkoboztak. A megtalált irodalmi ereklyék közt van Széchenyi négy, eddig ismeretlen naplója az 1847— 48 és 1859—60. évekből. Széchenyi legkritikusabb éveiből számos általa és még több hozzá irt levél; fiához irt, atyai intelmeket tartalmazó Parainézis czimü, e nem­ben is abszolút becsű műve; egy politikai tárgyú ter­jedelmes munka; két német nyelvű: Die Presse in österreich és Disharmonie und Blndheit czimü érte­kezés, továbbá rendőri ügyiratok a Házkutatásokról a a lefoglalt iratokról, melyek Széchenyinek és a magyar hazafiaknak rendőri figyelemmel kisérését világítják meg. A Történelmi Társulat mély hálára kötelezte a nem­zetet a bécsi titkos levéltárban megindított kutatásával, ámde e hálának gyakorlati irányban is meg kell nyi­latkoznia oly módon, hogy egyrészt tegye lehetővé a társadalom az évekre terjedő kutatás zavartalan elvég­zését, úgyszintén a feltárt anyagnak nyilvánosságra hozatalát. Erre nézve Buday László helyettes állam­titkár elnökségével nemrég értekezlet is volt, a­melyen Klebelsberg Kunó gróf, a társulat elnöke, beszámolt a fentebbiekben az eddigi eredményről s közölte, hogy az egész anyagot nagy sorozatos vállalat keretében óhajtja a Történelmi Társulat közzétenni. A sorozat Széchenyi döblingi hagyatékának kiadásával két hatal­mas kötetben indulna meg. Kifejtette, hogy e terv irodalmi fontossága mellett kortörténeti szempontból is felbecsülhetetlen jelentőségű, mert csupán e források alapján lesz lehetséges a magyar történet XIX. száza­dát hűen megírni, miután eddig a legfontosabb kérdé­sekben is csak tapogatódzásokra és találgatásokra vol­tunk utalva. A döblingi hagyaték után Széchenyi nagy­­terjedelmü naplóinak kiadása következhetnék, melyeket Zichy Antal egyetlen kötetbe összeszoritva, túlságosan kivonatolva már közzétett ugyan, de melyek a modern tudományos igényeknek megfelelő kiadás mellett négy vaskos kötetet töltenének meg. Azután Széchenyi leve­lezése kerülhetne sorra, mely eddig szintén elég héza­gosan van publikálva. Csak a végén kerülne a sor Széchenyi beszédeire, hírlapi czikkeire és önálló mű­veire, melyek az Akadémia kiadásában rendelekezésre állanak. Természetes, hogy e nagyszabású munka sikerét csak a társadalom teljes áldozatkészsége és főleg az a természetes kötelessége biztosíthatja, ha minden könyv­tár, intézmény, intézet és tehetősebb magánember igye­kezni fog Széchenyi munkáit — a magyar nemzetnek alig felbecsü­letá­ktváit — megszerezni.

Next