Az Ujság, 1920. október (18. évfolyam, 232-258. szám)
1920-10-01 / 232. szám
2 1920 AZ ÚJSÁG A pénzsügyi értekezlettegnap délutáni ülésén tovább folytatták a vitát a váltóárfolyamokról. Beneduce tanár (Olaszország) kijelentette, hogy jóakaratú előzékenység szelleme kell hogy uralkodjék és mindenféle elzárkózást meg kell szüntetni. Ezután Urbitz németdelegátus beszélt, akinek fejtegetéseit az értekezlet élénk érdeklődéssel kísérte. Németország érdeklődéssel kíséri az értekezlet menetét, amelyen kifejezésre jut az, hogy egész Európában békének és gazdasági munkásságnak kell uralkodnia. Véleménye szerint úgy a tőkéseknek, mint a munkásoknak, így a győzőknek, mint a legyőzötteknek áldozatot kell hozniukés egymásra tekintettel kell lenniük. Az ülés végén egy nagyobb bizottságot alakítottak ennek a problémának további megvitatására, amelyben valamennyi ország képviselethez jutott. A Havas ügynökség jelentése szerint a brüsszeli tanácskozások részletessége már most megengedi azt a következtetést, hogy második brüsszeli értekezlet megtartását tervezik." Hiszek egy Istenben, Hiszek egy Hazában, Hisak egy isteni örök Igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában, okozza az állandó vízmizériát. •A Lassú pusztulás fenyegeti az egész vízvezetékhálózatot. A vízvezetékkel napról-napra, több baj van. Azelőtt ideális volt. Budapest vízellátása, egy idő ójta azonban folytonosan megismétlődnek a különféle zavarok és defektusok, amelyeknek természetesen részleges vízhiány a következménye. A harmadik, negyedik és ötödik emeleti lakásokban most már csaknem állandó a vízhiány, ami könnyen mérlegelhető Veszedelmet jelent nemcsak tűzbiztonsági, hanem közegészségi szempontéból is, de a mellett, a lakók százezreire a kényelmetlenségek egész sorát zúdítja. Illetékes helyen érdeklődtünk a vízvezetéki mizériának okai felől és a következő felvilágosítást kaptuk: — Hat év óta tudvalevőleg minden közüzem karbantartása megnehezedett a háborús és forradalmi zűrzavarok következtében. A munkás- és anyaghiány mindenütt érezteti veszedelmes hatásait, természetes tehát, hogy a baj — a különben ideálisan kezelt — budapesti vízműveket sem kerülte el. Elsősorban az óriási kiterjedésű vízvezetékhálózat az, amelynek épségbentartása ma kivételes ,nehézségekbe ütközik. A káposztásmegyeri főnyomócsöveket rövid idő óta másodízben érte defektus, amelyek elhárítása napokig tartó munkába kerül és ezalatt természetesen részleges vízhiányt kénytelen szenvedni Budapest. A vízvezetékhálózat ■ évtizedek óta van üzemben szakadatlanul. Ezalatt természetesen alaposan megviselte az idő. A csövek tümítése kezd meglazulni, a föld, nedvessége lassan-lassan lemarja a vascsövek védőburkolatát és ilyen, helyeken, a magas víznyomás előbb-utóbb rést üt magának. E mellett a talaj lassú, de biztos süppedése is hatással van a hálózat állapotára, mert elhajlásokat, sőt töredeket is idézhet elő. Ilyesformán ma már az a helyzet,, hogy a vízszolgáltatás biztonsága érdekében az egész hálózatot egy nagyszabású javításnak kellene alávetni. A mostani viszonyok közt ez lehetetlen, nemcsak az anyaghiány miatt, hanem azért is, mert fantasztikus összegekbe kerülne. Budapest lakosságának ilyenformán bele kell törődnie abba, hogy a Vízvezeték — legalább egyelőre— nem az, ami régen volt. De hát mi az évi vígi jegyetek. z írta Julián Éva. Két genfi angol konzul nagyon is jól bánt vele ani I. franczia meg nagyon is rosszul; az előbbi aztmondta, hogy minden külön engedelem nélkül mehetek hazájába, a másik meg, hogy szó sem lehet átutazási engedélyről. Bernben a franczia követség előzékeny tanácsosa 4 nap alatt megszerezte az utóbbit, s egy hét alatt az angol követségnek is sikerült helyrehoznia Mr. Phillips mulasztását. Az utazás simán is ment, éppen hogy Parisban késtük le a dieppei vonatot, mivelhogy a svájczi határon oly erősen zárták le a podgyászos kocsit, hogy a Gare de Lyonon nem tudták felnyitni s visszaküldték Charentonba.. A Nemzetközi Vöröskereszt ajánló levele a franczia tnánezot is kedvesre hangolta, éppen hogy a magammal vitt arczképeket nézték sorra nagy érdeklődéssel, melyeket a magyar rendőrség készített a pesti nyomorról. Váltig magyarázták, hogy Észak-Francziaországban még ennél is szomorúbb a helyzet, ők sajnálatraméltóbbak, mint, mi vagyunk. — Higyyék meg, uraim, senki sem örülne jobblyan, mint én, ha igazuk volna, de sajna, nincsen. Önöket A háború nyomorította meg egy kicsit,minket íneg a béke teljesen. Ebben aztán megegyeztünk. Mehettem tovább, hogy rövid néhány óra hosszat rabjává ejtsen a békés Paris varázslatos szépsége, mely az áprilisi napsugárban a fák gyönge zöld koronája alatt oly tündöklő, oly érintetlen volt, mintha soha ágyudörgés meg nem rázta volna falait. Newhavenben már hűvösebb volt a fogadtatás. A kikötőparancsnokság sehogy se akarta elhinni. h°így nekem partra szabad lépnem. Leültettek egy padra, amíg a többi utas sorra került. Egyszer-kétszer megjegyeztem, hogy nekem estére Londonban kell lennem. — Legyen nyugodt, — volt a válasz — ha joga ,van ebbe az országba jönni, akkor a vonat meg .(fogjavárni. . -----— Bizonyosan tudja, hogy megengedték a partra szállását ? — kérdezte, mikor utolsónak ismét eléje járultam. — Bizonyosan. .... Erre aztán utána nézték, s meg is került a Home Office sürgönye. Most még hamar a podgyászom. Átolvasták mind a két tucat ajánló levelemet. — Ezt mind le akarja adni ! — Természetesen. — Akkor nem adhatok 6 hétnél rövidebb időt, de most már aztán siessen, elég soká várt a vonat. Hivatalnok, rendőr, fináncz lázasan dobálta vissza holmimat táskáimba, kiki felkapott egyet s dobta a vonatba, mely 40 percznyi késéssel sötét este robogott be a Viktoria Stationba. Ott már vártak kedves barátaim, kiknek három hónappal előbb még a nevüket sem hallottam, s a kik gondoztak hat héten keresztül, mintha a testvérük volnék, amiért hogy az éhező magyar gyermekek érdekében működtem. Zubogó esőben értünk ki Golder és Green külvárosába, felbotorkáltunk a kerten, az ajtó nyitva volt, fent az emeleten a régi ház fehérre meszelt, megbámult gerendás nappalijában a kandalló tüzét élesztgette Raymond Unwin, a Híres építész, míg gyönyörű, őszkajú, fiatalarczú hitvese az újságot olvasta fel. Megköszöntem, hogy befogadnak ismeretlen létemre. ■ ■ ■ — Az csak természetes, — felelte az asszony. — örültünk, hogy éppen üres volt a vendégszobánk, mikor a Save ,the Childrenből telefonáltak. Itt lakott Hertzka Yolla is, mikor a szibériai foglyok érdekében jött Bécsből. — Érezze magát otthon nálunk — szólt Raymond Unwin. Mikor négy nap múlva első vidéki körutamra indultam, úgy éreztem valóban, mintha évek óta laknék a sötét, gerendás, régi, fehér házban, s a mikor csak tehettem ..hazamentem egy-egy órára első angol házigazdáim békés, boldog otthonába, . . . Tulajdonképpen olyan volt ez a hat hét,mintegy mozi, melyben a vásznon is voltam, meg egyben a nézőtéren is, s melyben megállás nélkül, szakadatlanul pergett a film, még olyankor is, amikor aludtam. ........-ben pl. nehéz napom volt. Három órakor nagygyűlés a városházán a polgármester elnöklésével, este nyolckor előadás a Labourpartyban, közben meg tea a theosophusoknál (Angliában a bécsi segélyakcziót quakerek, a pestit pedig theosophusok kezdeményezték és vezetik). A nagygyűlés után kinyitották a polgármester szobáját, hogy lepihenjek. Lefeküdtem a széles bőrdiványra s rögtön elaludtam. Hogy félóra múlva felébredek, egy hórihorgas, simára beretvált ur ül egy karosszékben, térdén blokk, kezében töltőtoll. Homályosan emlékeztem, hogy az imént bemutatták. — Szabad kérnem az intervjút ? — mondta órájára nézve. — Hatkor le kell adni a nyomdába. A film pergett tovább. * Bexhillbe tervezték a tábort, hol a vendégül hívott magyar és osztrák gyermekek az első heteket töltsék, mielőtt szétosztanák őket a családok között. A bexhilli anglikán pap azonban a helyi lapban tiltakozott ellene, azt, mondván, hogy a gyermekek német beszéde kárt tenne ki; vel keresztény érzelmeiben s sértené a hősi halottak emlékét. . Válaszoltam neki, figyelmeztetvén őt, hogy Magyarország is keresztény ország, a háború alatt pedig szabadon jártak-keltek az ott rekedt brit alattvalók, angolul beszéltünk velük, mivel ők nem tudtak magyarul, s ez legkevésbé sem vált keresztény érzelmeink kárára, ha tehát az övéit békében is bántja apró gyermekek német beszédje, alaposan különbözhetnek az ő keresztény érzelmei a mieinktől. Mint Isten szolgáját, ki az ő igéjét tolmácsolni hivatott, kérdem őt, várjon melyek az igaziak. A Save the Children Fund leközöltette levelemet ugyanabban a bexhilli lapban, választ azonban nem kaptam, mert köziben tudomására A három ruházati közüzem is beszüntette ma a munkát. (Nyolczezer munkás van munka nélkül. — A szabóiparosok deklarácziója.) Mint Az Újság értesül, a szabóiparban a helyzetnyi még: jobban kiélesedett, mert most már a közüzemek is beszüntették a munkát. Az Eötvösién konfekcionáló üzem — az Országos Ruházati Részvénytársaság, — azután a köztisztviselők ruhaüzeme és a főváros ruházati üzeme is csatlakozott a szabóiparosok állásfoglalásához és beszüntette a munkát. A szabóiparosok különben ma Gerő Dávid elnökletével rendkívül látogatott nagygyűlést tartottak, amelyen Vágó titkár adta elő a határozati javaslatot. Ennnek első megállapítása, hogy a szabómunkások szakszervezete meg Lopásjárvány a szállodákban (A kártérítési kivesetések csődbe kergetik a pesti szállodákat.) . — Az Ujság tudósítójától. — A budapesti szállodákat újabban egy egészen különös és a mai időkre szomorúan jellemző veszedelem fenyegeti. A szállodai vendégek lépten-nyernem panaszszót állnak elő, hogy valamilyen értéktárgyuknak nyoma veszett és követelik a kár megtérítését. Régebben ilyesmi, főleg az előkelőbb szállodákban a lehető legnagyobb ritkaság volt és a szállótulajdonosok presztízsük megóvása érdekében szó nélkül meg is fizették a kívánt kárösszeget. Ma azonban már a legtöbb pesti szállodában napirenden vannak az ilyen panaszkodások és a károsultak olyan horrbilis követelésekkel lépnek fel, amelyeknek teljesítése a szállodákat igen könnyen a csőd szélére juttathatja. Sorra jártuk a budapesti előkelő szállodákat és mindenütt elkeseredett panaszkodást hallottunk a lehetetlen állapot miatt. A Hungária-szálló igazgatóságától a következő felvilágosítást kaptuk : — Sajnos, úgy nálunk, mint a Dunapalotában, amely ugyanannak a részvénytársaságnak a tulajdona, léptennyomon felmerülnek ilyen igénykeresetek. Mondanunk sem kell, hogy legtöbbször nem kis összegekről van szó, hanem drága bundákról, ruhákról, brilliánsgyűrűkről, fülbevalókról stb., amelyek manapság tudvalevőleg száz-százötvenezer korona értéket reprezentálnak a legrosszabb esetben is. Anélkül hogy a panaszkodó vendégek szavahihetőségébenkételkedni akarnánk, meg kell állapítanunk, hogy a legtöbb esetben semmiféle pozitív bizonyíték sincs arra nézve, hogy tényleg lopás történt vagy a követelt értéktárgy megvolt és ennek daczára a szálloda felelősségét minden esetben megállapítják. Nem túlzás azt mondani, hogy ilyenformán előállhat valaki olyan horribilis követeléssel is, amely egyszerűen csődbe ■juttatja a szállodatulajdonost, holott tulajdonképpen a szállodatulajdonos épp oly kevésbé volna felelős az ilyen balesetekért, mint akármelyik bérlász tulajdonosa azért, hogy a lakójához betörjek. Arrungáriának most is mintegy tizenhét ilyen esete van a bíróság előtt és minden esetben nagyobb összegekről van szó. , X Bristol-szálló tulajdonosa, Ittits Gyula, a következőké mondta kérdésünkre : . . . _ , — Tétíe, hogy egy idők óta meglepően sokan követelnek kártérítést eltűnt emtéktárgyakért. Mi, sajnos, hamisképp sem tudjuk megállapítani, hogy jogosult-e a követelés, mert amikor valaki bekötözik, megsvástlában nem ad számot arról, amit maga vak hoz, de még havalami leltárfélét vennénk is fel, az sem jelentene segítséget. Mert mit tudja azt a szálló személyzete, hogy kik és miikor járnak az illető vendégnél, mit hoznak és mit visznek magukkal. Egy dolog bizonyos és pedig az, hogy ha valaki követel, a bíróság neki ad igazat. Ez pedig teljesen hibás értelmezése a felelősségnek, amin a szállodák rentabilitása érdekében okvetlenül változtatni kell valami módon, hiszen előfordulhat, hogy valaki milliók eltűnése miatt emel panaszt. Sokszor minden alapot nélkülözv a szegte a kollektív szerződést. Ezután megállapítják a szabóiparosok, hogy nem ők zárták ki a munkásokat, mert azok szeptember 25-én reggel több helyen abbahagyták a munkát. Erre ők csak retorzióval éltek. Mindazonáltal nem zárkóznak el a munkásokka való tárgyalások elől, de ennek előfeltétele, hogy a munkások a fennálló szerződés értelmében térjenek vissza azokba az üzemekbe, ahol szeptember 25-én dolgoztak. Értesülésünk szerint körülbelül nyolczezer szabómunkás van munka nélkül, ezek közül ötezer férfimunkás, követelés. Nemrégiben egyik előkelő hölgyvendégünk, ősrégi arisztokrata család tagja, azt állította, hogy vagyont érő arany retikülje nálunk tűnt el és megtérítését követelte. Majd visszautazott birtokára és néhány nap múlva levelet kaptunk, hogy tévedés volt az egészemért a retikült nem is hozta magával Budapestre. A Vadászkürt igazgatósága is arról panaszkodott, hogy horribilis összegeket fizetett már ki ilyen követelésekért, anélkül, hogy az illető vendég a szavakon kívül egyébbel is igazolni tudta volna károsodását. — Ugyanezt hallottuk a Pannoniáhon is, ahol a régi, kipróbált, teljesen megbízható személyzet valósággal el van keseredve az újabban megismétlődő esetek miatt, mert a károsultak elsősorban termé-szetesen rendig rájuk akarják hárítani a felelősséget. Az Astoria-ban, Royal-ban, Metropol-ban, Palace-ban szintén nagy összegeket fizettek már ki elveszett tárgyak megtérítése czímén. És természetesen hasonló a kisebb szállodák helyzete is, csupán az itt szóban forgó összegek sokkal kisebbek, mint a fényes dunaparti és belvárosi szállodákban. A szállótulajdonosok már több ízben megpróbáltak védekezni az ilyen károsodások ellen oly módon, hogy biztosíttatni akarták a vendégek értéktárgyait. A kísérlet azonban nem sikerült, mert egyetlen biztosítóintézet sem vállal szállodai biztosítást. Mint értesülünk, a szállodások most együttes akcióra készülnek, hogy valamilyen módon törvényes oltalmat biztosítsanak maguknak azzal az anyagi veszedelemmel szemben, mely a szállodákat az ilyen kártérítési követelések miatt fenyegeti. . . Telsipson is megrendelheti „HZIJSfIG“-ot október 1-ISI kezdődőleg. Telefonszám: József 13-35, József 15-20, József 122-50. ...... iitbiw i^ ........... 11 ill. Október 15-dike a rigai tárgyalás kritikus napja. (A lengyelek elfoglalták Lidát. — Tizenkétezer foglyot ejtettek.) Az Újság bécsi szerkesztősége jelenti telefonon . A legutóbb ideérkezett helsingforsi újságok jelentéseszerint a moszkvai bolsevista központi bizottság kétharmadnyi többséggel a Lengyelországgal való béke-*- - kötés mellett döntött, mert Oroszország nincs abban a helyzetben, hogy egy téli hadjáratot sikerrel folytathasson. A lengyel-orosz fegyverszünet és békeszerződés körvonalai máris kezdenek kibontakozni. Varsóba azt jelentik Rigából, hogy az orosz békedelgáczió az tárgyalás siettetésére vonatkozó utasítást kapott Moszkvából. A moszkvai kormány értesítette továbbá Joffet, hogy a lengyeleknek október 5-ig adott határidőt, ameddig válaszolni kell az orosz békejavaslatokra, meghosszabbítja 15 nappal. Az orosz javaslat 15 pontból áll. A fontosabbak a következők :