Az Ujság, 1920. október (18. évfolyam, 232-258. szám)

1920-10-01 / 232. szám

2 1920 AZ Ú­JSÁG A pénzsü­gyi értekezlet­­tegnap délutáni ülésén­ to­vább folytatták a vitát a váltóárfolyamokról. Beneduce tanár (Olaszország) kijelentette, hogy jóakaratú előzé­kenység szelleme kell hogy uralkodjék és mindenféle elzárkózást meg kell szüntetni. Ezután Urbitz német­­delegátus beszélt, a­kinek fej­tegetéseit az értekezlet élénk érdeklődéssel kísérte. Né­metország érdeklődéssel kíséri az értekezlet menetét, a­melyen kifejezésre jut az, hogy egész Európában béké­nek és gazdasági munkásságnak kell uralkodnia. Véle­ménye szerint úgy a tőkéseknek, mint a munkásoknak, í­gy a győ­zőknek, mint a legyőzötteknek áldozatot kell hozniuk­­és egymásra tekintettel kell lenniük. Az ülés végén egy nagyobb bizottságot alakítottak ennek a problémának további megvitatására, a­mely­ben valamennyi ország kép­visel­ethez jutott. A Havas­ ügynökség jelentése szerint a brüsszeli tanácskozások részletessége már most megengedi azt a következtetést, hogy második brüsszeli értekezlet meg­tartását tervezik." Hiszek egy Istenben, Hiszek egy Hazában, Hisak egy isteni örök Igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában,­ ­ okozza az állandó vízmizériát. •A Lassú pusztulás fenyegeti az egész vízvezetékhálózatot.­ A vízvezetékkel napról-napra, több baj van. Azelőtt ideális volt. Budapest vízellátása, egy idő­ ójta azonban folytonosan megismétlődnek a különféle zavarok és defektusok, a­melyeknek természetesen részleges víz­hiány a következménye. A harmadik, negyedik és ötö­dik emeleti lakásokban most már csaknem állandó a vízhiány, a­mi könnyen mérlegelhető Veszedelmet jelent nemcsak tűzbiztonsági, hanem közegészségi szempont­éból is, de a mellett, a lakók százezreire a kényelmetlen­ségek egész sorát zúdítja. Illetékes helyen érdeklődtünk a vízvezetéki mizériának okai felől és a következő fel­­­­világosítást kaptuk: — Hat év óta tudvalevőleg minden közüzem kar­bantartása m­egnehezedett a háborús és forradalmi zűr­zavarok következtében. A munkás- és anyaghiány min­denütt érezteti veszedelmes hatásait, természetes tehát, hogy a baj — a különben ideálisan kezelt — budapesti vízműveket sem kerülte el. Elsősorban az óriási kiter­jedésű vízvezetékhálózat az, a­melynek épségbentartása ma kivételes ,nehézségekbe ütközik. A káposztásmegyeri főnyomócsöveket rövid idő óta másodízben érte defek­tus, a­melyek elhárítása napokig tartó munkába kerül és ezalatt természetesen részleges vízhiányt kénytelen szenvedni Budapest. A vízvezetékhálózat ■ évtizedek óta van üzemben szakadatlanul. Ezalatt természetesen ala­posan megviselte az idő. A csövek tümítése kezd meg­lazulni, a föld­, nedvessége lassan-lassan lem­arja a vas­csövek védő­burkolatát és ilyen, helyeken, a magas víz­­nyomás előbb-utóbb rést üt magának. E mellett a talaj lassú, de biztos süppedése is hatással van a hálózat állapotára, mert elhajlásokat, sőt töredeket is idézhet elő. Ilyesformán­ ma már az a helyzet,, hogy a víz­szolgáltatás biztonsága érdekében az egész hálózatot egy nagyszabású­ javításnak kellene alávetni. A mos­tani viszonyok közt ez lehetetlen, nemcsak az anyag­hiány miatt, hanem azért is, mert fantasztikus össze­gekbe kerü­lne. Budapest lakosságának­­ ilyenformán bele kell­ törődnie­ abba, hogy a Vízvezeték — legalább egyelőre­— nem az, a­mi régen volt. De hát mi az­­ é­vi v­í­gi jegyetek.­ ­­z írta Julián Éva. Két genfi angol konzul nagyon is jól bánt ve­­le ani I. franczia meg nagyon is rosszul; az előbbi azt­­mondta, hogy minden külön engedelem nél­kül mehetek hazájába, a másik meg, hogy szó sem lehet átutazási engedélyről. Bernben a fran­­czia követség előzékeny tanácsosa 4 nap alatt megszerezte az utóbbit, s egy hét alatt az angol követségnek is sikerült helyrehoznia Mr. Phil­lips mulasztását. Az utazás simán is ment­, ép­pen hogy Parisban késtük le a dieppei vonatot, mivelhogy a svájczi ha­tár­on oly erősen zárták­ le a podgyászos kocsit, hogy a Gare de Lyonon nem tudták felnyitni s visszaküldték Charen­­tonba.. A Nemzetközi Vöröskereszt ajánló levele a­ franczia tnánezot is kedvesre hangolta, éppen hogy a magammal vitt arczképeket nézték sorra nagy érdeklődéssel, melyeket a magyar rendőr­ség készített a pesti nyomorról. Váltig magya­rázták, hogy Észak-Francziaországban még en­nél is szomorúbb a helyzet, ők sajnálatraméltób­­bak, mint, mi vagyunk. — Higyyék meg, uraim, senki sem örülne job­­blyan, mint én, ha igazuk volna, de sajna, nincsen. Önöket A­ háború nyomorította meg egy kicsit,­­minket íneg a béke teljesen. Ebben aztán megegyeztünk. Mehettem to­vább, hogy rövid néhány óra hosszat rabjává ejtsen a békés Paris varázslatos szépsége, mely az áprilisi napsugárban a fák gyönge zöld ko­ronája alatt oly tündöklő, oly érintetlen volt, mintha soha ágyudörgés meg nem rázta volna falait. Newhavenben már hűvösebb volt a fogadta­tás. A kikötőparancsnokság sehogy se akarta el­hinni. h°így nekem partra szabad lépnem. Leül­tettek egy padra, a­míg a többi utas sorra került. Egyszer-kétszer megjegyeztem, hogy nekem es­tére Londonban kell lennem. — Legyen nyugodt, — volt a válasz — ha joga ,­van ebbe az országba jönni, akkor a vonat meg­­ .(fogja­­várni. . -----­— Bizonyosan tudja, hogy megengedték a partra szállását ? — kérdezte, mikor utolsónak ismét eléje járultam. — Bizonyosan. .... Erre aztán utána nézték, s meg is került a Home Office sürgönye. Most még hamar a pod­­gyá­szom. Átolvasták mind a két tuc­at ajánló levelemet. — Ezt mind le akarja adni ! — Természetesen. — Akkor nem adhatok 6 hétnél rövidebb időt, de most már aztán siessen, elég soká várt a vonat. Hivatalnok, rendőr, fináncz lázasan dobálta vissza holmimat táskáimba, kiki felkapott egyet s dobta a vonatba, mely 40 percznyi késéssel sö­tét este robogott be a Viktoria­ Stationba. Ott már vártak kedves barátaim, kiknek három hónap­pal előbb még a nevüket sem hallottam, s a kik gondoztak hat héten keresztül, mintha­ a testvé­rük volnék, a­miért hogy az éhező magyar gyer­mekek érdekében működtem. Zubogó esőben értünk ki Golder és Green kül­városába, felbotorkáltunk a kerten, az ajtó nyitva volt, fent az emeleten a régi ház fehérre meszelt, megbámult gerendás nappalijában a kandalló tüzét élesztgette Raymond Unwin, a Híres építész, míg gyönyörű, őszkajú, fiatalarczú hitvese az újságot olvasta fel. Megköszöntem, hogy befogadnak ismeretlen létemre.­­ ■ ■ ■ — Az csak természetes, — felelte az asszony. — örültünk, hogy éppen üres volt a vendégszo­bánk, mikor a Save ,the Childrenből telefonál­tak. Itt lakott Hertzka Yolla­ is, mikor a szibé­riai foglyok érdekében jött Bécsből. — Érezze magát otthon nálunk — szólt Ray­mond Unwin. Mikor négy nap múlva első vidéki körutamra indultam­, úgy éreztem valóban, mintha évek óta laknék a sötét, gerendás, régi, fehér házban, s a mikor csak tehettem ..haza­­mentem egy-egy órára első angol házigazdáim békés, boldog ott­honába, .­­ . . Tulajdonképpen olyan volt ez a hat hét,mint­egy mozi, melyben a vásznon is voltam, meg egyben a nézőtéren is, s melyben megállás nél­kül, szakadatlanul pergett a film, még olyankor is, a­mikor aludtam. ........-ben pl. nehéz napom volt. Három óra­kor nagygyűlés a városházán a polgármester el­nöklésével, este nyolc­kor előadás a Labourpar­­tyban, közben meg tea a theosophusoknál (An­gliában a bécsi segélyakcziót quakerek, a pestit pedig theosophusok kezdeményezték és vezetik). A nagygyűlés után kinyitották a polgármester szobáját, hogy lepihenjek. Lefeküdtem a széles bőrdiványra s rögtön elaludtam. Hogy félóra múlva felébredek, egy hórihorgas, simára beret­­vált ur ül egy karosszékben, térdén blokk, kezé­ben töltőtoll. Homályosan emlékeztem, hogy az imént bemutatták. — Szabad kérnem az intervjút ? — mondta­ órájára nézve. — Hatkor le kell adni a nyom­dába. A film pergett tovább. * Bexhillbe tervezték a tábort, hol a vendégül hívott magyar és osztrák gyermekek az első he­teket töltsék, mielőtt szétosztanák őket a csalá­dok között. A bexhilli anglikán pap azonban a helyi lapban tiltakozott ellene, azt, mondván, hogy a gyermekek német beszéde kárt tenne ki­; vel keresztény érzelmeiben s sértené a hősi ha­lottak emlékét. . Válaszoltam neki, figyelmeztetvén őt, hogy Magyarország is keresztény ország, a háború alatt pedig szabadon jártak-keltek az ott rekedt brit alattvalók, angolul beszéltünk velük, mivel­ ők nem tudtak magyarul, s ez legkevésbé­­ sem­ vált keresztény érzelmeink kárára, ha tehát az övéit békében is bántja apró gyermekek német beszédje, alaposan különbözhetnek az ő keresz­­tény érzelmei a mieinktől. Mint Isten szolgáját, ki az ő igéjét tolmácsolni hivatott, kérdem őt, várjon melyek az igaziak. A Save the Children Fund leközöltette leve­lemet ugyanabban a bexhilli lapban, választ azonban nem kaptam, mert köziben tudomására A három ruházati közüzem is beszüntette ma a munkát. (Nyolczezer munkás van munka nélkül. — A szabóiparosok deklarácziója.) Mint Az Újság értesül, a szabóiparban a hely­zet­nyi még: jobban kiélesedett, mert most már a közüzemek is beszüntették a munkát. Az Eötvös­ién konfekc­ionáló üzem — az Országos Ruházati Részvénytársaság, — azután a köztisztviselők ru­haüzeme és a főváros ruházati üzeme is csatlako­zott a szabóiparosok állásfoglalásához és beszün­tette a munkát. A szabóiparosok különben ma Gerő Dávid elnökletével rendkívül látogatott nagygyűlést tartottak, a­melyen Vágó titkár adta elő a határozati javaslatot. Ennnek első megálla­pítása, hogy a szabómunkások szakszervezete meg­ Lopásjárvány a szállodákban (A kártérítési kivesetések csődbe kergetik a pesti szállodákat.) . — Az Ujság tudósítójától. — A budapesti szállodákat újabban egy egészen különös és a mai időkre szomorúan jellemző veszedelem fenyegeti. A szállodai vendégek lépten-nyernem panaszszót állnak elő, hogy valamilyen értéktárgyuknak nyoma veszett és követelik a kár megtérítését. Régebben ilyesmi, főleg az előkelőbb szál­lodákban a lehető legnagyobb ritkaság volt és a szállótulaj­­­donosok presztízsük megóvása érdekében szó nélkül meg is fizették a kívánt kárösszege­t. Ma azonban már a legtöbb pesti szállodában napirenden vannak az ilyen panaszkodások és a károsultak olyan horr­bilis követelésekkel lépnek fel, a­melyek­nek teljesítése a szállodákat igen könnyen a csőd szélére jut­tathatja.­ Sorra jártuk a budapesti előkelő szállodákat és mindenütt elkeseredett panaszkodást hallottunk a lehetetlen állapot miatt. A Hungária-szálló igazgatóságától a következő felvilá­gosítást kaptuk : —­ Sajnos, úgy nálunk, mint a Dunapalotában, a­mely ugyanannak a részvénytársaságnak a tulajdona, lépten­­nyomon felmerülnek ilyen igénykeresetek. Mondanunk se­m kell, hogy legtöbbször nem kis összegekről van szó, hanem drága bundákról, ruhákról, brilliánsgyűrűkről, fülbevalókról stb., a­melyek manapság tudvalevőleg száz-százötvenezer korona értéket reprezentálnak a legrosszabb esetben is. A­nélkül hogy a panaszkodó vendégek szavahihetőségében­­kételkedni akarnánk, meg kell állapítanunk, hogy a legtöbb esetben semmiféle pozitív bizonyíték sincs arra nézve, hogy tényleg lopás történt vagy a követelt értéktárgy megvolt és­ ennek daczára a szálloda felelősségét minden esetben megállapítják. Nem túlzás azt mondani, hogy ilyenformán előállhat valaki olyan horribilis követ­eléssel is, a­mely egyszerűen csődbe ■juttatja a szállodatulajdonost, holott tulajdonképpen a szállodatulajdonos épp oly kevésbé volna felelős az ilyen bal­esetekért, mint akármelyik bérlász tulajdonosa azért, hogy a lakójához betörjek. A­rrungáriának most is mintegy tizenhét ilyen esete van a bíróság előtt és minden esetben nagyobb összegekről van szó. , X Bristol-szálló tulajdonosa, Ittits Gyula, a következő­ké mondta kérdésünkre : . . . _ , — Tétí­e­, hogy egy idők óta meglepően sokan követelnek kártérítést eltűnt em­téktárgyakért. Mi, sajnos, hamisképp sem tudjuk megállapítani, hogy jogosult-e a követelés, mert a­mikor valaki bekötözik, megsvá­stlában nem ad számot arról, a­mit­ maga vak hoz, de még ha­­valami leltárfélét vennénk is fel, az sem jelentene segítséget. Mert mit tudja azt a szálló személyzete, hogy kik és miikor járnak az illető vendégnél, mit­ hoznak és mit visznek magukkal. Egy dolog bizonyos és pedig az, hogy ha valaki követel, a bíróság neki ad igazat. Ez pedig teljesen hibás értelmezése a felelősségnek,­ a­min a szállodák rentabilitása­ érdeké­ben okvetlenül változtatni kell valami módon, hiszen előfordulhat, hogy valaki milliók el­tűnése miatt emel panaszt. Sokszor minden alapot nélkülözv a szegte a kollektív szerződést. Ezután megállapít­ják a szabóiparosok, hogy nem ők zárták ki a munkásokat, mert azok szeptember 25-én reggel több helyen abbahagyták a munkát. Erre ők csak retorzióval éltek. Mindazonáltal nem zárkóznak el a munkásokka­­ való tárgyalások elől, de ennek előfeltétele, hogy a munkások a fennálló szerző­dés értelmében térjenek vissza azokba az üze­mekbe, a­hol szeptember 25-én dolgoztak. Értesülésünk szerint körülbelül nyolczezer szabómunkás van munka nélkül, ezek közül öt­ezer férfimunkás, követelés. Nemrégiben egyik előkelő hölgyvendégünk, ősrégi arisztokrata­ család tagja, azt állította, hogy vagyont érő arany r­etikülje nálunk tűnt el és megtérítését követelte. Majd visszautazott birtokára és néhány nap múlva levelet kaptunk, hogy tévedés volt az egészemért a retikült nem is hozta magá­val Budapestre. A Vadászkürt igazgatósága is arról panaszkodott, hogy horribilis összegeket fizetett már ki ilyen követelésekért, a­nélkül, hogy az illető vendég a szavakon kívül egyébbel is igazolni tudta volna károsodását. — Ugyanezt hallottuk a Pannoniá­hon is, a­hol a régi, kipróbált, teljesen megbízható személyzet valósággal el van keseredve az újabban meg­ismétlődő esetek miatt, mert a károsultak elsősorban termé-­­szetesen re­ndig rájuk akarják hárítani a felelősséget. Az Astoria-ban, Royal-ban, Metropol-ban, Palace-ban szintén nagy összegeket fizettek már ki elveszett tárgyak meg­térítése czímén. És természetesen hasonló a kisebb szállodák helyzete is, csupán az itt szóban forgó összegek sokkal kiseb­bek, mint a fényes dunaparti és belvárosi szállodákban. A szállótulajdonosok már több ízben megpróbáltak védekezni az ilyen károsodások ellen oly módon, hogy biztosít­­tatni akarták a vendégek értéktárgyait. A kísérlet azonban nem sikerült, mert egyetlen biztosítóintézet sem vállal szál­lodai biztosítást. Mint értesülünk, a szállodások most együttes akc­ióra készülnek, hogy valamilyen módon törvényes oltalmat bizto­sítsanak maguknak azzal az anyagi veszedelemmel szemben, mely a szállodákat az ilyen kártérítési követelések miatt fenyegeti. . . Telsipson is megrendelheti „HZ­­IJSfIG“-ot október 1-ISI kezdődőleg. Telefonszám: József 13-35, József 15-20, József 122-50. ...... iitbiw i­^ ........... 11 i­ll. Október 15-dike a rigai tárgyalás kritikus napja. (A lengyelek elfoglalták Lidát. — Tizenkét­ezer foglyot ejtettek.) Az Újság bécsi szerkesztősége jelenti telefonon . A­­ legutóbb ideérkezett helsingforsi újságok jelentése­­szerin­t a moszkvai bolsevista központi bizottság két­harmadnyi többséggel a Lengyelországgal való béke-*- - kötés mellett döntött, mert Oroszország nincs abban a­­ helyzetben,­ hogy egy téli hadjáratot sikerrel folytat­hasson.­­ A lengyel-orosz fegyverszünet és békeszerződés körvonalai máris kezdenek kibontakozni. Varsóba azt jelentik Rigából, hogy az orosz békedelgáczió az tár­gyalás siettetésére vonatkozó utasítást kapott Mosz­kvából. A moszkvai kormány értesítette továbbá Joffet, hogy a lengyeleknek október 5-ig adott határidőt, a­meddig válaszolni kell az orosz békejavaslatokra, meg­hosszabbítja 15 nappal. Az orosz javaslat 15 pontból áll. A fontosabbak a következők :

Next