Az Ujság, 1920. október (18. évfolyam, 232-258. szám)
1920-10-20 / 248. szám
v , Mra egy korona. Budapest, 1920._________________XV 111. évfolyam, 248. szám._________________Szerda, október 20. Előfizetési árak: SZERKESZTŐSÉG: Égés* évre........... 280 K — f MT Budapest, Rákóczi-út 54. be. 5Ste:::::~ *“: gm h n m mm jssk Egy hdra................. 25 „ JffA jgtf |S l§f n Stwk KIADÓHIVATAL: aresassszass: fi g se H ffH « — Jugoszláviában egy számára UE—1® iS Eli S® RgVm kW Telefon: Jé*«el 13-35 JózseIlfi-2» 2 jugoszláv korona. fcpf||p|, M M# Vjak ggngm !pf fi| JózseU 22-5f. Megjelenik ünnep utáni napok lS«m BfeiaáilP ^§|^*JÍÍ FIÓK KIADÓHIVATAL, kivételével minden nap. jgjf UeIl Jgf bS^ ^^gaEBg Budapest, Erzsébet körut 43. Hét interpelláczió lesz holnap. (Vasadi-Balogh György igen energikusan teszi szóvá az egyetemi eseményeket. — Ill. nemzetgyűlés munkarendje. — Tízórás ülések lesznek.) A nemzetgyűlés holnapi ülésén hét interpelláczió lesz. Rupert Rezső elmondja régebben bejelentett interpelláczióját a Landau-ügyben, Ereky Károly különböző jogsérelmeket tesz szóvá, Nagy Pál az önkényes falusi botozások miatt, Schlachita Margit a cenzúrának a női választójoggal szemben tanúsított magatartása miatt beszél. Interpellálni kíván Forgács Miklós és Tasnádi Kovács József is. Nagyon érdekes lesz Vasadi-Balogh György interpellációja. Az egyetemi beiratkozások körül végbemenő közismert eseményeket teszi szóvá, mégpedig elég energikus formában. Objektíven, magasabb szempontból kezeli a kérdést. A kormányzópárt klubjában ma este a következőket mondta Az Újság munkatársának : — Holnap meg fogom állapítani, hogy amit az egyetemen csinálnak, az már nem zsidókérdés. Egészen objektíven nézve a dolgot, semmi másról nincsen szó, mint egy törvény végrehajtásáról. A nemzetgyűlés elfogadta a numerus claususról szóló törvényt és joggal elvárhatja, hogy azt akormány végre is tudja hajtani. Akái az egyetemen történik, az nyílt ellenszegülés a nemzetgyűlés által elfogadott és a legfőbb alkotmányos tényező által szentesített törvénynyel szemben. Az egyetemen végbemenő sajnálatos események az állam törvényeit sértik. Aki pedig megsérti az állam törvényeit, azzal szemben az államhatalomnak kérlelhetetlenül el kell járni. Nem pedig tárgyalni és engedményeket tenni, mint azt Haller miniszter cselekszi! Az egyetemi hallgatók diáktanácsszerű intézményt létesítettek, amely a tanári kar fölött állónak képzeli magát, fölülbírálja és erőhatalommal megsemmisíti a tanári kar határozatait. A holnapi ülés napirendje előtt Windischgraetz herczeg elmondja azt a személyes természetű felszólalását, melyet már a múlt hétre jelzett. Még az interpellációk előtt ismertetik a Seinjauer-ügyben kiküldött parlamenti bizottság jelentését. Ugyancsak holnap terjesztik be a nemzetgyűlés hármasbizottságának — a pénzügyi, igazságügyi és közigazgatási bizottságnak — a jelentését a találmányi szabadalmakról szóló törvényjavaslatról, melyet a hármasbizottság ma általánosságban és részleteiben is letárgyalt. A nemzetgyűlés napirendjére kerül még ezen a héten a törvényhatósági és községi választójogról, készített törvényjavaslat is, melynek eredeti szövegéhez Ferdinándy belügyminiszter ragaszkodik. A keresztényszocialisták, akiknek álláspontját egyébként Haller miniszter egy vasárnapi beszédében elég világosan körvonalaztatottakra készülnek a javaslat ellen, mert a községekben a javaslat nem adja meg a nők választójogát. Ferdinándy azonban egészen nyugodtan fenntarthatja a javaslt eredeti szövegét, mert tudja, hogy a kisgazda képviselők és a volt disszidensek —, tehát a nemzetgyűlés többsége — határozottan ellenzik a női választójog alkalmazását a községi választásokban. Vannak igen sokan, akik általában nem helyeslik azt, hogy a miniszter ezzel a javaslattal most előállott. Szerintük nem lehet ilyen partikuláris reformot megvalósítani akkor, amikor egy elkövetkező alkotmányreformnak még a körvonalait sem ismerjük. A törvényhatósági és községi választói jog ezek szerint a képviselők szerint az általános alkotmányreform keretébe tartozik, annak megoldását, eredeti összefüggéséből kiemelve, önállóan forszírozni nem tanácsos és nem helyes. A földbirtokreform, melynek bizottsági tárgyalása igen hosszú időt vesz igénybe, körülbelül két hét múlva kerül a nemzetgyűlés plénuma elé. Mivel minden falusi képviselő fel fog szólalni a vitában, mert a földmivelőnép évszázados álmának megvalósításában minden falusi kerület képviselője ki akarja venni a részét, a vita igen hosszúra elnyúlhatna. Valószínű, hogy az időpazarlás megakadályozására a földbirtokreform tárgyalásának ideje alatt — mint azt ma este Bottlik József, a Ház alelnöke mondotta munkatársunknak — bevezetik a tízórás üléseket. Ezeken a napokon reggel tíz órától este nyolcáig fog tartani a nemzetgyűlés ülése. • KOVÁSI (TÖRLÉS.) I A végzetes baj. Az a fjordssía,a melyet az osztrák választások hoztaít, a midőn a szocziáldemokraták kezéből a keresztényszoczialisták kezére juttatták a többséget, épp úgy magában rejti a nehézségek és válságok csíráit, mint ahogy az eddigi rendszer is állandó nehézségekkel küzdött és válságról-válságra tántorgott. Lehet, hogy politikailag valóban bizonyos fordulatot jelent a szoczialisták keresztény táborának felülkerekedése. Jelenti legalább is azt, hogy az Ausztriában settenkedő vörös rém még inkább kénytelen sötét odúiba visszavonulni. Gazdasági nézőpontból azonban nem akad Vigasztaló és biztató momentum az osztrák választások eredményében. Még pedig azért nem, mert amíg a polgári osztály nem tud annyi előre jutni, hogy az ország kormányzásában súlyának és jelentőségének megfelelő mértékben részt vehessen, teljesen mindegy, hogy a szoczializmusnak melyik árnyalata vagy tábora intézi az ország sorsát. Hiába hangoztatják a munka, a lábraállítás, az újjáépítés hangzatos szólamait, a rideg tény az, hogy osztálypolitikájuk egyoldalúsága gátja lesz mindig e programotok megvalósulásának. És ez nem is lehet másképpen ott, ahol a gazdasági regenerálás feladatára azok akarnak vállalkozni, akik ahhoz éppenséggel nem értenek. Azok az osztályok, amelyek a gazdasági életből csak azt, vagy legelsősorban azt látják, hogy nem tudnak megélni s az óriási terhek egyoldalú áthárításában keresik a megoldást, nem bírják, sőt tán nem is hajlandók tárgyilagosan megtaksálni, hogy a vagyon, a tőke mennyi terhet bír el a teljes összeroskadás vagy a meddő küzdelem veszedelme nélkül. Mert ezt a teherbíróképességet ,hogy túlbecsülte a bolsevizmus, túlbecsülik a szocziáldemokraták épp úgy, mint a keresztényszoczialisták. Egyedül a polgári osztály — mely éppen mvoltánál fogva vérében érzi s velejében érti ezt a problémát— tudná megcsinálni azt a gazdasági koncepcziót, a mely a lábraállás alapjait lerakná s az ujjáépítés munkáját kilátásossá tehetné. Elismerjük, hogy a polgári osztályban is megvan az a bizonyos önzés és szűkkeblűség, mely — éppen osztályérdekénél fogva — könynyeg hajlik a terhek jóval nagyobb áthárítására, mint a mennyit a munkásosztály elbírna; de ennek a hajlandóságnak megvan a korrektívuma abban az erőben, amelyet a munkásszervezetek ellentállásukkal s gazdasági súlyokkal ki tudnak fejteni. A polgári osztálynak azonban nincsen módja ilyen korrektívumra, hacsak általános összeomlással a maga teljes elbukását is föl nem akarná idézni. A végzetes baj éppen az, hogy a polgári osztály, nem úgy, mint a szoczialisták bármely tábora, tehetetlenül áll a fokozatos túlterheltetéssel szemben s mivel politikailag nem érvényesülhet, teljesen ki van szolgáltatva az egyoldalú osztálypolitika veszedelmeinek. S következésképpen a gazdasági konszolidáczióban az ő tudása, tapasztalása, előrelátása és józan koncepcziója sem érvényesülhet. A helyzet tragikuma éppen az, — s nem csupán Ausztriára vonatkoztatva — hogy mindenütt a világon politikai győzelemnek üdvözlik a szélső demokráczia felülkerekedését a polgári osztályok rovására, holott gazdaságilag ez a győzelem egyetemes világcsapás, mely a legérzékenyebb, mert legéletbevágóbb szervében érinti a nemzeteket. Román világ Erdélyben. (Rossz Közélsiszazér— Szénhiány. — Őrmestercörfi főkapitány.) A mi nagy nyomorúságunk közepette igen sok ember lelkében az a téves hit alakult ki, hogy megszállott területen élő honfitársainknak talán, jobb dolguk lehet, mint nekünk. Alkalmunk volt beszélni egy erdélyi menekülttel, akit a napokban utasítottak ki a románok. Amit hallottunk tőle, mindenre alkalmas. Csak arra nem, hogy ezt a téves hitet táplálja. A románok megszállta területen még rosszabb az élet, mint idehaza. Élelmiszerekben óriási a hiány, aminek az egyik fő oka a már erőszakosan keresztülvitt földosztás. Természetesen csakis román parasztok kaptak földet, de ezek csak annyit dolgoznak, amennyi éppen a megélhetésükre szükséges. Rengeteg föld hever parlagon, megmunkálatlanul, így történhetik azután, hogy a legtermékenyebb vidéken , Temes-, Arad- és Csanádmegyékben annyi sem termett, amennyi az ottani lakosság ellátására elégséges volna, holott azelőtt még rossz termés esetén is mind a három megyének nagy fölöslege szokott lenni. De nemcsak liszt, cukor és zsír nincsen, hanem még sóban is nagy szükséget szenved a lakosság. Egyes vidékek néha hetekig nem jutnak sóhoz. Az ipari czikkek még ritkábbak és drágábbak, mint nálunk. Jobb minőségű posztó például sehol sincsen és a legsilányabb fajtának is szinte megfizethetetlen az ára. A kézműipar teljesen pang, mert a magyar és szász iparosok nem juthatnak nyersanyaghoz. Anyagot kizárólag román iparos kaphat, de az is csak szűkösen. A gyáripar is szünetel a nagy szénhiány miatt. Gáz, villany csak rendszertelenül van és nemegyszer a vonatokat sem tudják elindítani, mert nincs szén. A temesvári és aradi gázgyárakban aláfűtésre már régóta fát használnak. Az aradi gázgyár egymaga nyolcz vagyon fát fogyaszt naponta, ami természetesen hihetetlenül felhajtja a tüzelőfa árát. Az éhezéshez és fázáshoz járulnak azután a lelki tortúrák, amelyek minden megszállott területen élő magyar szívét elkeserítik. A kisebbség joga csak papiroson van meg, épp úgy, mint a békeszerződés többi rendelkezése. A hatóságok egyáltalában nem veszik figyelembe, hogy mit határoztak rólunk. A sorozások például most folynak s nemzetiségre való tekintet nélkül mindenkit besoroznak. Hiába érvelnek a magyarok a békeszerződés álta, jogukkal, hogy magyar állampolgárok akarnak lenni, nem hallgatják meg őket. Tar szabadságról szó sincs. Egy évig tartó küzdelem után engedélyezték ugyan Aradon a magyar katolikus főgimnáziumot, de mielőtt a tanítás megkezdődött volna, az intézet valamennyi tanárát kiutasították. A városokban csupa román felírás díszeleg. Az utczákon nem mernek az emberek magyarul beszélni, mert legjobb esetben meglökdösik őket. A magyar kultúrát hirdető közművelődési palotákra kitették a Palatul Cultural román felírást s a magyar vonatkozású emlékeket igyekeznek eltüntetni belőlük, így az aradi „Palatul Cultural“-ból is ki akarják dobatni a negyvennyolcas idők relikviáit. A közigazgatás rossz és korrupt, ami nem is csoda, mert lehetetlen embereket ültetnek vezetőállásokba. Arad város rendőrfőkapitánya, azaz helyesebben rendőrprefektus, egy Gritta Ovidil nevű volt őrmester. A vasútigazgató az aradi Csanádi egyesült vasutak egy volt altisztje. Községi írnokokból főszolgabírók lettek. Tan tüzértiszt, a ki most táblai biró és pópa, a ki ügyész. Ezzel szemben üreg curiai bírói czim- és jelleggel felruházott táblai tanácselnököket vidéki helységekbe helyeztek át járásbirónak, fiatal román birák alá. Volt Világoson egy Szabó György nevű eloláhosodott magyar, aki sikkasztásért nemrégiben másfél évet ült. Most Marosvásárhely rendőr főkapitánya. Természetesen ki is használja ezt az állását. A múltkoriban valutarazziát tartott s egy millió négyszázezer korona értékű idegen pénzt foglalt le. Ez a jelentős összeg szőrin-szálán eltűnt, de Szabó még mindig marosvásárhelyi rendőrfőkapitány. A csendőrség és rendőrség kötelékében is sok olyan ember van, akik lopás vagy rablás miatt hónapokat, sőt éveket töltöttek börtönben. Maguk a román parasztok mondják, hogy a legnagyobb tolvajok a román csendőrök és rendőrök. Egyiküük fel is sóhajtott : — Csak azt értem meg, hogy megint kakastollas csendőrt lássak. Schumpeter dr.■t* Az uj helyzet Ausztriában. (A keresztény ispetisílisták egyedül is átveszik e k kormányt. (Az Újság bécsi szerkesztőségének telefonjelentése.) Bécs, október 19. A pártközi megbeszélések egész nap folytak. A keresztényszoczialisták ma este elhatározták, hogy egyedül is átveszik a kormányt. A nemzetgyűlés 175 mandátuma közül eddig 180 mandátum sorsa ismeretes. A pártok erőviszonya e pillanatban ez: van 77 keresztényszoczialista (+14), 63 szocziáldemokrata (—6), 19 nagynémet (—7 és +1) és 1 polgári munkapárti mandátum (Czomin gróf). A nemzetgyűlés elnöki állására Mayer, Gürtler és Weiskirchner vannak kombináczióban. A köztársasági elnöki állással kapcsolatban új név merült föl, és pedig a stájerországi tartományi főnök, Rinteler dr. neve, kit ma este nagyon portáltak a keresztényszoczialista pártkörben s a kinek Beck Vladimír mellett a legtöbb kilátása van a megválasztatásra. Reisch dr., a pénzügyi állami hivatal eddigi vezetője kijelentette, hogy otthagyja állását s a földhitelintézet kormányzói székét foglalja el. A pénzügyi államtitkári állás folylja