Az Ujság, 1920. október (18. évfolyam, 232-258. szám)

1920-10-27 / 254. szám

málisra való redukálására vonatkozólag jelentette be kívánságát, de egyéb közigazgatási kérdésekben is ja­vaslatokkal élt a költségredukc­ióra vonatkozólag. A jóvátételi bizottság azonban Ausztriában nem reprezentálta mereven az’entente-követeléseket. A bécsi jóvátételi bizottságban érvényesült az a nézőpont, hogy­­Ausztriának csak az esetben áll módjában a nagyobb jóvátételi összegek megfizetése, ha gazdasági élete fel­lendül és a termelő és forgalmi jövedelmek teremtenek egy alapot a jóvátételi összegek behajtására. Erre vo­­natkozólag sir William Good, a bécsi jóvátételi bizott­ság elnöke csak a napokban terjesztett az osztrák kor­mány elé egy javaslatot, a­melyben egy hatvanmilliárd dolláros kölcsönt ajánl fel Német-Ausztria gazdasági reorganizácziójára. Magyarországra nézve még szélesebb körű a jóvá­tételi bizottság hatásköre, mivel a végleges békeszerző­dést k­isérő jegyzék értelmében ,a jóvátételi bizottság feladata lesz, hogy a vitás területi kérdéseknél a döntő­bíró szerepét magára vállalja. A békeszerződést kisérő jegyzék határozottan kimondja, hogy a legfőbb tanács már munkamegtakarítási szempontból sem óhajtott vál­toztatni a szerződés szövegén, ellenben felhatalmazza a jóvátételi bizottságot, hogy minden olyan területre vo­natkozólag, a­hol véleménye szerint igazságtalanság történt, javaslatot terjeszszen a népszövetség elé. Ha ehhez a ponthoz nem is fűzünk túl sok reményt, kétség­telen, hogy a legpesszimistább számítás mellett is ez a paragrafus lényeges előnyöket jelent számunkra. A békeszerződést a június 4-én Trianonban eszkö­zölt aláírás következtében Magyarország elfogadta. A békeszerződés összes hátrányait már eddig is éreztük, ezek elől kitérni a mai kényszerhelyzetben lehetetlen. A ratifikálás csak azon kevés előnynek a megnyerését jelenti, a­mely a békeszerződés végrehajtásánál szá­munkra kilátásba helyeztetett. Zákány Gyula az internálások ellen beszélt, tenyésztenek!“ — „Nem érdekel a vallása, mert csak az igazságot keresem!” A nemzetgyűlés ülésének végén Zákány Gyula az internáltak ügyében interpellált. Megérti az internáltak ejteni jogos ellenszenvet, de kéri, hogy ezt most tegye félre a nemzetgyűlés. Segí­teni kell az internáltak sorsán. Azok, a­kik ott szenved­nek, talán nem voltak abban a helyzetben, mint azok, a­kik zsűrikkel vizsgáltathatták meg ügyüket és méltó­­ságos czímekkel itt járnak közöttünk. Anarchistákat tenyésztenek az internált táborok­ban. A­kik hónapokig ott senyvednek, azok nem tudnak majd belehelyezkedni a társadalomba. Az ottani élelmezési viszonyokról szólva azt mondja, hogy azok ellenkeznek a humanitás elveivel. Ezután az internálással kapcsolatos panamákról emlékezik meg. Mikor egy Gyenessei nevű vállalkozót említ, azt kérde­zik, milyen a vallása és Zákány azt mondja: — Nem érdekel a vallása, mert csak az igazságot keresem! Tud eseteket, mikor egyesek óriási összegeket fizet­tek, hogy kiszabaduljanak az internálásból. — Csirkefogók így kiszabadulnak, a szerencsétlenek pedig ott maradnak! — szól közbe Milosevics János. — A büntető igazságszolgáltatás megtorló jellege teljesen fékevesztett — mondja Zákány. Mintha valamennyien a gyűlölködés hatása alatt állnánk. Emberiességből véget kell vetni ezeknek az internálá­soknak. Sokkal több bűnös embert találok én katonai mundérban és czivilben egyaránt, a­kik jobban veszé­lyeztetik a közbiztonságot, mint azok a szerencsétlen internáltak. Megtörténik, hogy egyik szomszéd harag­szik a másikra és kész a vád és kész az internálás. Interpellácziójában azt kérdezi Zákány a belügy­minisztertől, hajlandó-e vegyes bizottságot küldeni a táborokba, az ottani élelemkiszolgáltatás vizsgálá­­sára és hajlandó-e a botrányos állapotokat megszün­tetni és végül hajlandó-e megvizsgáltatni az interná­lások ügyét és az ártatlanokat szabadlábra helyez­tetni . A belügyminiszter azonnal válaszol s elismeri azt, hogy az internálás nem a konszolidált állapotok terméke, nem a jogállam talajáról sarjadzik és az is helytelen, hogy bürokratikus központi szervek intézik az internálások ügyét. A napokban háromtagú bizottság fog kimenni az internált tábo­rokba és ez a bizottság ott a helyszínen megvizs­gálja­ mindenkinek az ügyét és nyomban intézkedik. A­kinek a szabadonbocsájtását elhatározzák, azt azonnal szabadonbocsájtják. Az élelmezési kérdésekben kérlelhetetlen szigorral fog eljárni. Zákány tudomásul veszi a választ, de azt kéri, hogy a bizottság még ezen a héten menjen ki. Miután a vá­laszt a Ház is tudomásul vette, az ülés háromnegyed háromkor véget ért, pesti gyermekekért. (A Huszár-féle segítn­ekeltő.) A múlt év telén, Huszár Károly akkori miniszter­elnök kezdeményezésére, jóformán a társadalom összes rétegeinek­ bevonásával, nagyarányú akczió indult meg a szegény, éhező, rongyos pesti gyermekek fölsegélye­zésére. Huszár Károly annak idején a külföldi missziók itt időző tagjaival sorra járta Budapest összes nyo­mortanyáit, ellátogattak a külvárosi bérkaszárnyák dohos, penészes vaczkáiba, a­hol az emberi szegénység nyomorúság olyan megdöbbentő képeivel találkoztak, a­milyent még a legmerészebb fantázia is csak nagy­ritkán tudott elképzelni. Ennek a rettenetes nyomorú­ságnak, borzalmas szegénységnek enyhítésére meg­nyíltak a jószívű és tehetősebb emberek erszényei, kamrái, szekrényei és a külföldi missziók hathatós, in­tenzív támogatásával a miniszterelnök akc­iója örven­detes eredményeket produkált. A főváros különböző helyein népkonyhák alakultak, a­hol olcsó élelemmel látták el a szűkölködőket, több ezren pedig, a­kik még az olcsó ebédek árát sem tudták megfizetni, ingyen ét­kezésben részesültek. A didergő, rongyos pesti gyer­mekek ezrei pedig meleg ruhát kaptak és lábbelit. A segélyakc­ió vezetősége elhatározta többi között azt is, hogy felszólítja a főváros módosabb polgárait, vállal­janak el egy-két szegény, nélkülöző pesti gyermeket is a hétnek valamelyik napján könyörüljenek meg rajtak egy egy ebéddel vagy vacsorával. A mozgalom ebben az irányban meg is indult és meglehetős szép számban jelentkeztek, a pesti családok, a­kik hajlandók voltak egy-egy napra örömkönyeket csalni az éhező, didergő, botos, pesti gyermekek ártatlan, tiszta szemeibe. Tavasz óta aztán, mintha lankadás, fáradtság ál­lott volna be a nemesszívü emberek humánus munká­jában. A nyári­­ hónapokban ritkábban kilincselt a pesti nyomor, hogy aztán most annál rettenetesebb, borzalmasabb sebekkel lépjen a nyilvánosság elé. Az idei téli gondok százszorta súlyosabban nehezednek mindenkire, mint akár egy évvel ezelőtt és a szenvedők, ,a szűkölködők, az ínségesek tábora egy rövid esztendő leforgása alatt sok-sok ezerrel szaporodott. És a segít­ség ezzel szemben csökkent. A külföldi missziók ak­­c­iói is nagyrészt szünetelnek, a­mi pedig kiosztásra kerül a szegény pestiek között, mennyiségben bizony jóval mögötte áll az egy év előtti kvantumnak. A Huszár-féle, akc­ióról maga Huszár Károly volt miniszterelnök azt mondotta, hogy már nem olyan méretek között mozog, mint megindítása idején. A különféle társadalmi egyesületek, hivatalok, szerve­zetek saját körükben kezelik most a jótékonyságot s így természetesen az adományok is megoszlanak. Kü­lön van segítőegyesületü­k a postásoknak, vasutasok­nak, a minisztériumi tisztviselőknek stb. Az a moz­galom pedig, a­mely a szegény pesti gyermekeknek a gazdagabb családoknál való étkezésére irányult, sajnos, nem vált be. Annak idején jelentkeztek ugyan számosan, az éhes kis­pesti gyerekek szorgalmasan és örömmel jártak el jószívű emberek ingyen ebéd­jeiért, de aztán megunták ezeket az örökké sápadt, vézna kis ember fiókákat , és elküldték őket. Az egész gyermekmentési akcziónak talán ez a legszomorubb, legfájdalmasabb momentuma. Bizonyára azoknak a pesti családoknak, a­kik annak idején önként vállal­koztak arra, hogy az éhezőkön segítsenek, a módjuk is megvolt erre , hogy felbuzdulásuk, jószívűségük csak egy-két hétig tartott, ez a lagymatagságnak és szeretetnélküliségnek nem éppen dicséretreméltó do­kumentuma. Nem várhatunk minden segítséget a kül­földtől ,s különösen nem várhatunk akkor, a­mikor mi saját magunk szemlecsukva, vállvonogatással ha­ladunk el éhező véreink nyomorúságai előtt. Értesülésünk szerint a volt miniszterelnök segítő­­akc­iójának irodája a napokban adja ki majd terjedel­mes jelentését, a­melyben pontosan beszámolnak arról az emberbaráti, nemes munkáról, a­mit idáig végeztek s a­melynek áldásos gyümölcseit az idei télen nem igen élvezhetik Budapest fázó, éhező és szenvedő ember­­párnái.• Kaptuk és az eredeti helyesírással adjuk a követ­kező levelet: Olvastam az Újságban hogy éheznek a szegény gyerekek azért elküldöm spórolt pénzemet százöt ko­ronát szegény gyerekeknek tessék odaadni. Most nincs tök pénzem, de majd újra spórolok és megint küldök. , Frankl Ágnes II. ősz.* Adakoztak még: Berger Testvérek ezég 1200 K, Schwarz Félix vezérigazgató 1200 K, Bettelheim Mór 1200 K. 1920. AZ TJJSÁG* X. 27. 3­­Véget ért a katoli­kus nagygyűlés. (A herczegprimás Európa Katolikusaihoz.) A XIII. Országos Katolikus Nagygyűlés utolsói napja reggel nyolcz órakor ünnepélyes szentmi­sével kezdődött, — melyet Mészáros János érseki­ helynök czelebrált a belvárosi templomban — utána Te Deum volt. Ugyancsak reggel 8 órakor volt a Magyarországi Tanítók Országos Bizottság­­ának szent­miséje is a Szent István­ Társulat ku­polájában, a­melyet Giesswein Sándor pápai pre­­látus mondott. A katolikus nagygyűlés harmadik nyilvános ü­lése ma délután folyt le, változatlanul nagy érdeklődés mellett a Vigadó termeiben. A mai előadások előtt Zsembery István dr. felolvasta a kormányzónak a nagy­gyűlés üdvözlő táviratára adott következő válaszát: „A XIII. Országos Katolikus Nagygyűlés üdvözle­tét szívem mélyéből köszönöm. A mai nehéz idők meg­próbáltatásai között is hiszünk a boldogabb jövőben, mert Istenben bízva egyesítjük a haza jövő nagysága iránti lángoló törekvéseinket. Horthy Miklós:“ A kormányzó meleghangú táviratát egetverő él­jenzéssel fogadták. P. Bangha Béla volt ma az első előadó. A sajtóról, a keresztény sajtó és a keresztény olvasóközönség fel­adatairól tartott nagy tetszéssel fogadott előadást. Utána Krüger Aladár dr., az Új Nemzedék felelős szer­kesztője tartott hazafias tűztől átitatott gyújtó beszé­det. Idézte a szerbek példáját, a­kik Korfuban, mikor egy talpalatnyi földjük sem volt, kikiáltották Nagy- Szerbiát. Mi is tűzzü­k ki czélul Nagy-Magyarország visszaállítását és ne csüggedjünk, ne essünk kétségbe. Wolf Károly dr., az udvarnagyi bíróság elnöke ismer­tette ezután a szabadkőművespáholyok belső életét, a szimbolikus nagypáholyban lefoglalt iratok felolvasá­sával tarkítva előadását. Ez előadások után hatalmas tapsvihar közben emel­kedett szólásra Csernoch János bíboros herczegprimás, a ki nagyhatású záróbeszédet mondott. A herczegprimás első, kegyeletes szava Zichy Nán­dor gróf emlékének szólt. Zichy Nándor volt az, ki első­nek mondotta ki az egyházpolitikai törvények hozata­lának idejében, hogy ki kell tűzni a katolikus politiká­nak zászlaját. —* Fel akarom hívni az igen tisztelt nagygyűlés figyelmét — mondotta beszédének során a herczeg­prímás — arra, hogy mi magyar katolikusok joggal számítunk európai katolikus testvéreink támogatására, mert olyan igazságtalanságot semmi más felekezet ellen sem követett el sem a versaillesi, sem a neuillyi béke, mint velünk katolikusokkal szemben. Szent Ist­vánnak nemcsak ezeréves birodalmát darabolta fel ez a béke, hanem romba döntötte az ő ezeréves egyházá­nak szervezetét is. Tőlem is elszakították több mint nyolcztized részét plébániáimnak, legszebb városaimat, legbuzgóbb híveimet, birtokaimat és mindenemet, száműzték püspöktársaimat Nyitráról, Beszterczebá­­nyáról, kettőt közülök halálba kergettek és ugyanilyen a helyzet Magyarország egyéb elszakított részein is. Est Európa katolikusai nem nézhetik tétlenül, hogy ha csak­ugyan testvéreink a hitben és mi elvárjuk tőlük az a érdeklődésüket nemcsak szavakban, hanem tettekben is. — Mélyen tisztelt katolikus nagygyűlés! Mi azt, a­mi velünk történt, el nem ismerjük és nem is fogjuk elismerni soha (Zajos éljenzés.), úgy fogunk cselekedni, mint a zsidók, mikor visszajöttek a babiloni fogságból, egyik kezünkben kard lesz, a másik kezünkben pedig kalapács, mint a munka jele és úgy fogunk dolgozni lankadatlanul és akkor vissza fogjuk szerezni Magyar­­országnak integritását. Ne legyünk azonban deklamáló magyarok és katolikusok. Én öreg ember vagyok,­ so­kat tapasztaltam, megengedik talán, hogy őszintén úgy szóljak, a­hogy érzem (Halljuk!) én úgy látom hogy mi sokat ünnepelünk, de keveset dolgozunk. (Úgy van !) Keressünk a múltban példát, fogadjuk meg Szent Benedek patriarcha elvét, a­ki azt mondotta: Óra et láb óra. Beszéde végén a herczegprimás meleg köszönetet­ mondott mindazoknak a tényezőknek és egyeseknek, a­kik részesei a nagygyűlés sikerének. Elismerő szavak­kal emlékezett meg a főváros katolikus közönségéről­ is, mely a vasárnapi eucharisztikus körmenetben való magatartásával és tömeges részvételével az ébredés első jelét adta. Hódolatát fejezte ki azután az apostoli nun­­eziusnak, ki oly rövid idő alatt már magyarul érez és így végezte szavait: — Tartsunk ki, megtermékenyítve az előadottakból, munkálkodjék mindenki a saját körében és kövessen el mindent, hogy visszaszóljon Magyarország régi nagy­sága és régi dicsősége, a mi mindnyájunk forró óhaja és mindennapi imádsága. (Perczekig tartó éljenzés.) A herczegprimás beszéde után — melyet megillető­­dötten hallgatott a nyilvános ülés hatalmas közönség* — Zichy János gróf felkérésére főpásztori áldását adta a herczegprimás a megjelentekre. Azután felzugtak a l­ápai himnusz hangjai és ezzel bezárult a XIII. orszá­­gos katolikus kongresszus ünnepségeinek sorozata­* A Katolikus Tanítók Országos Bizottsága délelőtt 9 órakort­­tartotta közgyűlését, melyen Giesswein elnök a társadalmi osz­­tályok harmóniájától, Öreges Kálmán a közoktatás és pedagógia vívmányairól tartott előadást. § Ma tartotta alakuló közgyűlését a Katolikus Gyermekvédelmi Központ. Jelen volt Benárd Apest népjóléti miniszter is. Felszó­lal­tak Mészáros János, Buffy Pál államtitkár, Benárd miniszter és Meszlényi Zol­tán herczegprimári titkár. A Katolikus Legény­egyesületek Országos Szövetségének zárt­­körű elnöki értekező gyűlésén Pintér József a vallásoko­tás állandósításáról, Rémy Tibor pedig a szövetségi ügyekről tartott előadást. A Katolikus Hittanár­ok és Hitoktatók Országos Egyesülete délután fél három órakor tartotta közgyűlését, melyen elhatároz­ták a megszállott területen a katolikus papságot ért sérelmek, atrocitások összegyűjtését. Elhatározták a proletárdiktatúra alatt­ elhalt papok­, hitoktatók élettörténetének összegyűjtését is A Katolikus írók és Hírlapírók Országos Pázmány Egyes­üllett nagygyűlés során ülte meg Pázmány Péter születésének 350-iks évfordulóját a Központi Katolikus Kör nagytermében megtartott díszközgyűlés keretében.A díszközgyűlés ünnepi, beszédét tört­ e Írország forradalom előtt. -­ ­Országos a corki polgármester ha­lála miatti. — Lloyd-George német-ír össze­esküvést l­eplez le.- A corki polgármester halála egész Írországot gyászba borította. Az emberek gyászruhát hordanak, Corkban minden szórakozóhely csukva van, Dublinben pedig gyászlobogók lengenek. A dublini polgármesteri hivatalban éppen röpiratokat keresett egy angol őr­járat, mikor a hal­álhíre megérkezett. Az angolok erő­szakkal meggátolták a gyászlobogó kitűzését, azt azon­ban nem tudták meggátolni, hogy a lakosság gyászba ne öltözzék. A hangulat egyre izzóbb és elkeseredettebb országszerte. Grangesben lesből rálőttek egy angol rendőrjárőrre, három rendőrt agyonlőttek, három pedig súlyosan megsebesült. Belfastban zavargások kezdődtek. Tekintve, hogy a titokban működő ír nemzetgyűlés már hosszú idő óta hirdette, hogy a yorki polgármester halálának napja az általános felkelés napja lesz, az ír forradalom kitörését egész Angliában valószínűnek tart­ják. A Daily Telegraph szerint az általános ír felkelés küszöbön áll. Lloyd­ George miniszterelnök a parlamentben kép­viselők előtt kijelentette, hogy a sinnjein vezetők ös­­­­szeköttetésben állottak a németekkel. Bizonyos körül­mények, főleg a lázadás esetleges kitörése, a kormányt arra fogja kényszeríteni, hogy ezeket az okmányokat közzétegye. Lloyd­ George kijelentette, hogy 1218-ban Ír­országban összeesküvést szőttek a németek mellett. A Matin londoni tudósítása szerint a corki fog­házban még kilencz sinnfeinista van, a­ki hetvenhat nap óta éhezik. A corki polgármesteren kívül tegnap meghalt még egy éhséggel sztrájkoló fogoly, a­kinek Murphy a­ neve.­­

Next