Az Ujság, 1920. október (18. évfolyam, 232-258. szám)
1920-10-27 / 254. szám
málisra való redukálására vonatkozólag jelentette be kívánságát, de egyéb közigazgatási kérdésekben is javaslatokkal élt a költségredukcióra vonatkozólag. A jóvátételi bizottság azonban Ausztriában nem reprezentálta mereven az’entente-követeléseket. A bécsi jóvátételi bizottságban érvényesült az a nézőpont, hogyAusztriának csak az esetben áll módjában a nagyobb jóvátételi összegek megfizetése, ha gazdasági élete fellendül és a termelő és forgalmi jövedelmek teremtenek egy alapot a jóvátételi összegek behajtására. Erre vonatkozólag sir William Good, a bécsi jóvátételi bizottság elnöke csak a napokban terjesztett az osztrák kormány elé egy javaslatot, amelyben egy hatvanmilliárd dolláros kölcsönt ajánl fel Német-Ausztria gazdasági reorganizácziójára. Magyarországra nézve még szélesebb körű a jóvátételi bizottság hatásköre, mivel a végleges békeszerződést kisérő jegyzék értelmében ,a jóvátételi bizottság feladata lesz, hogy a vitás területi kérdéseknél a döntőbíró szerepét magára vállalja. A békeszerződést kisérő jegyzék határozottan kimondja, hogy a legfőbb tanács már munkamegtakarítási szempontból sem óhajtott változtatni a szerződés szövegén, ellenben felhatalmazza a jóvátételi bizottságot, hogy minden olyan területre vonatkozólag, ahol véleménye szerint igazságtalanság történt, javaslatot terjeszszen a népszövetség elé. Ha ehhez a ponthoz nem is fűzünk túl sok reményt, kétségtelen, hogy a legpesszimistább számítás mellett is ez a paragrafus lényeges előnyöket jelent számunkra. A békeszerződést a június 4-én Trianonban eszközölt aláírás következtében Magyarország elfogadta. A békeszerződés összes hátrányait már eddig is éreztük, ezek elől kitérni a mai kényszerhelyzetben lehetetlen. A ratifikálás csak azon kevés előnynek a megnyerését jelenti, amely a békeszerződés végrehajtásánál számunkra kilátásba helyeztetett. Zákány Gyula az internálások ellen beszélt, tenyésztenek!“ — „Nem érdekel a vallása, mert csak az igazságot keresem!” A nemzetgyűlés ülésének végén Zákány Gyula az internáltak ügyében interpellált. Megérti az internáltak ejteni jogos ellenszenvet, de kéri, hogy ezt most tegye félre a nemzetgyűlés. Segíteni kell az internáltak sorsán. Azok, akik ott szenvednek, talán nem voltak abban a helyzetben, mint azok, akik zsűrikkel vizsgáltathatták meg ügyüket és méltóságos czímekkel itt járnak közöttünk. Anarchistákat tenyésztenek az internált táborokban. Akik hónapokig ott senyvednek, azok nem tudnak majd belehelyezkedni a társadalomba. Az ottani élelmezési viszonyokról szólva azt mondja, hogy azok ellenkeznek a humanitás elveivel. Ezután az internálással kapcsolatos panamákról emlékezik meg. Mikor egy Gyenessei nevű vállalkozót említ, azt kérdezik, milyen a vallása és Zákány azt mondja: — Nem érdekel a vallása, mert csak az igazságot keresem! Tud eseteket, mikor egyesek óriási összegeket fizettek, hogy kiszabaduljanak az internálásból. — Csirkefogók így kiszabadulnak, a szerencsétlenek pedig ott maradnak! — szól közbe Milosevics János. — A büntető igazságszolgáltatás megtorló jellege teljesen fékevesztett — mondja Zákány. Mintha valamennyien a gyűlölködés hatása alatt állnánk. Emberiességből véget kell vetni ezeknek az internálásoknak. Sokkal több bűnös embert találok én katonai mundérban és czivilben egyaránt, akik jobban veszélyeztetik a közbiztonságot, mint azok a szerencsétlen internáltak. Megtörténik, hogy egyik szomszéd haragszik a másikra és kész a vád és kész az internálás. Interpellácziójában azt kérdezi Zákány a belügyminisztertől, hajlandó-e vegyes bizottságot küldeni a táborokba, az ottani élelemkiszolgáltatás vizsgálására és hajlandó-e a botrányos állapotokat megszüntetni és végül hajlandó-e megvizsgáltatni az internálások ügyét és az ártatlanokat szabadlábra helyeztetni . A belügyminiszter azonnal válaszol s elismeri azt, hogy az internálás nem a konszolidált állapotok terméke, nem a jogállam talajáról sarjadzik és az is helytelen, hogy bürokratikus központi szervek intézik az internálások ügyét. A napokban háromtagú bizottság fog kimenni az internált táborokba és ez a bizottság ott a helyszínen megvizsgálja mindenkinek az ügyét és nyomban intézkedik. Akinek a szabadonbocsájtását elhatározzák, azt azonnal szabadonbocsájtják. Az élelmezési kérdésekben kérlelhetetlen szigorral fog eljárni. Zákány tudomásul veszi a választ, de azt kéri, hogy a bizottság még ezen a héten menjen ki. Miután a választ a Ház is tudomásul vette, az ülés háromnegyed háromkor véget ért, pesti gyermekekért. (A Huszár-féle segítnekeltő.) A múlt év telén, Huszár Károly akkori miniszterelnök kezdeményezésére, jóformán a társadalom összes rétegeinek bevonásával, nagyarányú akczió indult meg a szegény, éhező, rongyos pesti gyermekek fölsegélyezésére. Huszár Károly annak idején a külföldi missziók itt időző tagjaival sorra járta Budapest összes nyomortanyáit, ellátogattak a külvárosi bérkaszárnyák dohos, penészes vaczkáiba, ahol az emberi szegénység nyomorúság olyan megdöbbentő képeivel találkoztak, amilyent még a legmerészebb fantázia is csak nagyritkán tudott elképzelni. Ennek a rettenetes nyomorúságnak, borzalmas szegénységnek enyhítésére megnyíltak a jószívű és tehetősebb emberek erszényei, kamrái, szekrényei és a külföldi missziók hathatós, intenzív támogatásával a miniszterelnök akciója örvendetes eredményeket produkált. A főváros különböző helyein népkonyhák alakultak, ahol olcsó élelemmel látták el a szűkölködőket, több ezren pedig, akik még az olcsó ebédek árát sem tudták megfizetni, ingyen étkezésben részesültek. A didergő, rongyos pesti gyermekek ezrei pedig meleg ruhát kaptak és lábbelit. A segélyakció vezetősége elhatározta többi között azt is, hogy felszólítja a főváros módosabb polgárait, vállaljanak el egy-két szegény, nélkülöző pesti gyermeket is a hétnek valamelyik napján könyörüljenek meg rajtak egy egy ebéddel vagy vacsorával. A mozgalom ebben az irányban meg is indult és meglehetős szép számban jelentkeztek, a pesti családok, akik hajlandók voltak egy-egy napra örömkönyeket csalni az éhező, didergő, botos, pesti gyermekek ártatlan, tiszta szemeibe. Tavasz óta aztán, mintha lankadás, fáradtság állott volna be a nemesszívü emberek humánus munkájában. A nyári hónapokban ritkábban kilincselt a pesti nyomor, hogy aztán most annál rettenetesebb, borzalmasabb sebekkel lépjen a nyilvánosság elé. Az idei téli gondok százszorta súlyosabban nehezednek mindenkire, mint akár egy évvel ezelőtt és a szenvedők, ,a szűkölködők, az ínségesek tábora egy rövid esztendő leforgása alatt sok-sok ezerrel szaporodott. És a segítség ezzel szemben csökkent. A külföldi missziók akciói is nagyrészt szünetelnek, ami pedig kiosztásra kerül a szegény pestiek között, mennyiségben bizony jóval mögötte áll az egy év előtti kvantumnak. A Huszár-féle, akcióról maga Huszár Károly volt miniszterelnök azt mondotta, hogy már nem olyan méretek között mozog, mint megindítása idején. A különféle társadalmi egyesületek, hivatalok, szervezetek saját körükben kezelik most a jótékonyságot s így természetesen az adományok is megoszlanak. Külön van segítőegyesületük a postásoknak, vasutasoknak, a minisztériumi tisztviselőknek stb. Az a mozgalom pedig, amely a szegény pesti gyermekeknek a gazdagabb családoknál való étkezésére irányult, sajnos, nem vált be. Annak idején jelentkeztek ugyan számosan, az éhes kispesti gyerekek szorgalmasan és örömmel jártak el jószívű emberek ingyen ebédjeiért, de aztán megunták ezeket az örökké sápadt, vézna kis ember fiókákat , és elküldték őket. Az egész gyermekmentési akcziónak talán ez a legszomorubb, legfájdalmasabb momentuma. Bizonyára azoknak a pesti családoknak, akik annak idején önként vállalkoztak arra, hogy az éhezőkön segítsenek, a módjuk is megvolt erre , hogy felbuzdulásuk, jószívűségük csak egy-két hétig tartott, ez a lagymatagságnak és szeretetnélküliségnek nem éppen dicséretreméltó dokumentuma. Nem várhatunk minden segítséget a külföldtől ,s különösen nem várhatunk akkor, amikor mi saját magunk szemlecsukva, vállvonogatással haladunk el éhező véreink nyomorúságai előtt. Értesülésünk szerint a volt miniszterelnök segítőakciójának irodája a napokban adja ki majd terjedelmes jelentését, amelyben pontosan beszámolnak arról az emberbaráti, nemes munkáról, amit idáig végeztek s amelynek áldásos gyümölcseit az idei télen nem igen élvezhetik Budapest fázó, éhező és szenvedő emberpárnái.• Kaptuk és az eredeti helyesírással adjuk a következő levelet: Olvastam az Újságban hogy éheznek a szegény gyerekek azért elküldöm spórolt pénzemet százöt koronát szegény gyerekeknek tessék odaadni. Most nincs tök pénzem, de majd újra spórolok és megint küldök. , Frankl Ágnes II. ősz.* Adakoztak még: Berger Testvérek ezég 1200 K, Schwarz Félix vezérigazgató 1200 K, Bettelheim Mór 1200 K. 1920. AZ TJJSÁG* X. 27. 3Véget ért a katolikus nagygyűlés. (A herczegprimás Európa Katolikusaihoz.) A XIII. Országos Katolikus Nagygyűlés utolsói napja reggel nyolcz órakor ünnepélyes szentmisével kezdődött, — melyet Mészáros János érseki helynök czelebrált a belvárosi templomban — utána Te Deum volt. Ugyancsak reggel 8 órakor volt a Magyarországi Tanítók Országos Bizottságának szentmiséje is a Szent István Társulat kupolájában, amelyet Giesswein Sándor pápai prelátus mondott. A katolikus nagygyűlés harmadik nyilvános ülése ma délután folyt le, változatlanul nagy érdeklődés mellett a Vigadó termeiben. A mai előadások előtt Zsembery István dr. felolvasta a kormányzónak a nagygyűlés üdvözlő táviratára adott következő válaszát: „A XIII. Országos Katolikus Nagygyűlés üdvözletét szívem mélyéből köszönöm. A mai nehéz idők megpróbáltatásai között is hiszünk a boldogabb jövőben, mert Istenben bízva egyesítjük a haza jövő nagysága iránti lángoló törekvéseinket. Horthy Miklós:“ A kormányzó meleghangú táviratát egetverő éljenzéssel fogadták. P. Bangha Béla volt ma az első előadó. A sajtóról, a keresztény sajtó és a keresztény olvasóközönség feladatairól tartott nagy tetszéssel fogadott előadást. Utána Krüger Aladár dr., az Új Nemzedék felelős szerkesztője tartott hazafias tűztől átitatott gyújtó beszédet. Idézte a szerbek példáját, akik Korfuban, mikor egy talpalatnyi földjük sem volt, kikiáltották Nagy- Szerbiát. Mi is tűzzük ki czélul Nagy-Magyarország visszaállítását és ne csüggedjünk, ne essünk kétségbe. Wolf Károly dr., az udvarnagyi bíróság elnöke ismertette ezután a szabadkőművespáholyok belső életét, a szimbolikus nagypáholyban lefoglalt iratok felolvasásával tarkítva előadását. Ez előadások után hatalmas tapsvihar közben emelkedett szólásra Csernoch János bíboros herczegprimás, a ki nagyhatású záróbeszédet mondott. A herczegprimás első, kegyeletes szava Zichy Nándor gróf emlékének szólt. Zichy Nándor volt az, ki elsőnek mondotta ki az egyházpolitikai törvények hozatalának idejében, hogy ki kell tűzni a katolikus politikának zászlaját. —* Fel akarom hívni az igen tisztelt nagygyűlés figyelmét — mondotta beszédének során a herczegprímás — arra, hogy mi magyar katolikusok joggal számítunk európai katolikus testvéreink támogatására, mert olyan igazságtalanságot semmi más felekezet ellen sem követett el sem a versaillesi, sem a neuillyi béke, mint velünk katolikusokkal szemben. Szent Istvánnak nemcsak ezeréves birodalmát darabolta fel ez a béke, hanem romba döntötte az ő ezeréves egyházának szervezetét is. Tőlem is elszakították több mint nyolcztized részét plébániáimnak, legszebb városaimat, legbuzgóbb híveimet, birtokaimat és mindenemet, száműzték püspöktársaimat Nyitráról, Beszterczebányáról, kettőt közülök halálba kergettek és ugyanilyen a helyzet Magyarország egyéb elszakított részein is. Est Európa katolikusai nem nézhetik tétlenül, hogy ha csakugyan testvéreink a hitben és mi elvárjuk tőlük az a érdeklődésüket nemcsak szavakban, hanem tettekben is. — Mélyen tisztelt katolikus nagygyűlés! Mi azt, ami velünk történt, el nem ismerjük és nem is fogjuk elismerni soha (Zajos éljenzés.), úgy fogunk cselekedni, mint a zsidók, mikor visszajöttek a babiloni fogságból, egyik kezünkben kard lesz, a másik kezünkben pedig kalapács, mint a munka jele és úgy fogunk dolgozni lankadatlanul és akkor vissza fogjuk szerezni Magyarországnak integritását. Ne legyünk azonban deklamáló magyarok és katolikusok. Én öreg ember vagyok, sokat tapasztaltam, megengedik talán, hogy őszintén úgy szóljak, ahogy érzem (Halljuk!) én úgy látom hogy mi sokat ünnepelünk, de keveset dolgozunk. (Úgy van !) Keressünk a múltban példát, fogadjuk meg Szent Benedek patriarcha elvét, aki azt mondotta: Óra et láb óra. Beszéde végén a herczegprimás meleg köszönetet mondott mindazoknak a tényezőknek és egyeseknek, akik részesei a nagygyűlés sikerének. Elismerő szavakkal emlékezett meg a főváros katolikus közönségéről is, mely a vasárnapi eucharisztikus körmenetben való magatartásával és tömeges részvételével az ébredés első jelét adta. Hódolatát fejezte ki azután az apostoli nuneziusnak, ki oly rövid idő alatt már magyarul érez és így végezte szavait: — Tartsunk ki, megtermékenyítve az előadottakból, munkálkodjék mindenki a saját körében és kövessen el mindent, hogy visszaszóljon Magyarország régi nagysága és régi dicsősége, a mi mindnyájunk forró óhaja és mindennapi imádsága. (Perczekig tartó éljenzés.) A herczegprimás beszéde után — melyet megilletődötten hallgatott a nyilvános ülés hatalmas közönség* — Zichy János gróf felkérésére főpásztori áldását adta a herczegprimás a megjelentekre. Azután felzugtak a lápai himnusz hangjai és ezzel bezárult a XIII. országos katolikus kongresszus ünnepségeinek sorozata* A Katolikus Tanítók Országos Bizottsága délelőtt 9 órakorttartotta közgyűlését, melyen Giesswein elnök a társadalmi osztályok harmóniájától, Öreges Kálmán a közoktatás és pedagógia vívmányairól tartott előadást. § Ma tartotta alakuló közgyűlését a Katolikus Gyermekvédelmi Központ. Jelen volt Benárd Apest népjóléti miniszter is. Felszólaltak Mészáros János, Buffy Pál államtitkár, Benárd miniszter és Meszlényi Zoltán herczegprimári titkár. A Katolikus Legényegyesületek Országos Szövetségének zártkörű elnöki értekező gyűlésén Pintér József a vallásokotás állandósításáról, Rémy Tibor pedig a szövetségi ügyekről tartott előadást. A Katolikus Hittanárok és Hitoktatók Országos Egyesülete délután fél három órakor tartotta közgyűlését, melyen elhatározták a megszállott területen a katolikus papságot ért sérelmek, atrocitások összegyűjtését. Elhatározták a proletárdiktatúra alatt elhalt papok, hitoktatók élettörténetének összegyűjtését is A Katolikus írók és Hírlapírók Országos Pázmány Egyesüllett nagygyűlés során ülte meg Pázmány Péter születésének 350-iks évfordulóját a Központi Katolikus Kör nagytermében megtartott díszközgyűlés keretében.A díszközgyűlés ünnepi, beszédét tört e Írország forradalom előtt. - Országos a corki polgármester halála miatti. — Lloyd-George német-ír összeesküvést leplez le.- A corki polgármester halála egész Írországot gyászba borította. Az emberek gyászruhát hordanak, Corkban minden szórakozóhely csukva van, Dublinben pedig gyászlobogók lengenek. A dublini polgármesteri hivatalban éppen röpiratokat keresett egy angol őrjárat, mikor a halálhíre megérkezett. Az angolok erőszakkal meggátolták a gyászlobogó kitűzését, azt azonban nem tudták meggátolni, hogy a lakosság gyászba ne öltözzék. A hangulat egyre izzóbb és elkeseredettebb országszerte. Grangesben lesből rálőttek egy angol rendőrjárőrre, három rendőrt agyonlőttek, három pedig súlyosan megsebesült. Belfastban zavargások kezdődtek. Tekintve, hogy a titokban működő ír nemzetgyűlés már hosszú idő óta hirdette, hogy a yorki polgármester halálának napja az általános felkelés napja lesz, az ír forradalom kitörését egész Angliában valószínűnek tartják. A Daily Telegraph szerint az általános ír felkelés küszöbön áll. Lloyd George miniszterelnök a parlamentben képviselők előtt kijelentette, hogy a sinnjein vezetők összeköttetésben állottak a németekkel. Bizonyos körülmények, főleg a lázadás esetleges kitörése, a kormányt arra fogja kényszeríteni, hogy ezeket az okmányokat közzétegye. Lloyd George kijelentette, hogy 1218-ban Írországban összeesküvést szőttek a németek mellett. A Matin londoni tudósítása szerint a corki fogházban még kilencz sinnfeinista van, aki hetvenhat nap óta éhezik. A corki polgármesteren kívül tegnap meghalt még egy éhséggel sztrájkoló fogoly, akinek Murphy a neve.