Az Ujság, 1920. október (18. évfolyam, 232-258. szám)

1920-10-19 / 247. szám

2 1920. AZ ÚJSÁG X. 19. Im­re dr. képviselő, a kinek­­szigorított szabály terveze­tét Az Újság ismertette legelőször, ma így nyilatkozott munkatársunk előtt : — Igazán csodálkozom Rakovszky veszprémi be­szédén. A világ összes parlamenti­­jogai ismerik a vita bezárásának intézményét, a­melynek egyedüli c­élja az, hogy a kisebbség jogai és a tanácskozás zavartalan menete mellett a parlament munka­képességét is bizto­sítsa. Az eddigi házszabály, a­melyet Irakovszky vé­deni akart, nem is szólásszabadság, hanem a parlamenti impotenczia, sőt anarchia intézményes biztosítása ott, a­hol olyan erős a nemzeti temperamentum, mint­ ná­lunk. Én egyébként változatlanul fentartom javaslato­mat, melylyel a kormány tagjai egyetértenek. Hiszem, hogy a kormányzópárt többsége is elfogadja azt. Kinevezték az if a népjóléti államtitkárt, Gaál Endre dr. nemzetgyűlési képviselőnek ma dél­­­­után­ kézbesítették azt a kormányzói kéziratot, mely őt a népjóléti minisztérium politikai államtitkárává nevezi ki. A népszerű és kitűnő képviselő kinevezése politikai körökben általános szimpátiával találkozik. Gaál Endre munkás, ambicziózus és igen sok szocziális érzékkel rendelkező politikus, a­ki bizonyára jelentős munkát fog végezni a népjóléti minisztériumban. Italiovszkay a szólásszabadság­ról és a zsidókérdésről. fA házéinak a HolarSI. — Magyor*5» Safcarg-Ittasságért 1} Ez a vasárnap ismét a politikai nyilatkozatok napja volt. A kormányzó székesfehérvári szózatán kí­vül különösen jelentős a nemzetgyűlés elnökének, Rakovszky Istvánnak veszprémi beszámolóbeszéde. Rakovszky vasárnap elsősorban a nemzetgyűlés munkáját védelmezte s azt mondta, hogy huszonöt év óta nem látott több munkakedvű­ és könnyebben vezet­hető parlamentet. Különösen a kisgazdák tanúsítanak nagy komolyságot és ügyszeretetet, örül, hogy a viták­on megszűnt a gyűlölködő hang. A házszabályrevizió­­■2 szólva kijelenti, hogy ellenzi a klátust, ellenzi a Parlamenti szólásszabadságnak minden korlátozását, mert ez a szólásszabadság a legfőbb alkotmányos ga­­ranc­ia. Az államélet terén nem tanúsítanak kellő takaré­kosságot. A régi Magyarországnak 63 vármegyéje és 6 mi­nisztériuma volt, a mai Magyarországnak, sajnos, 16 vármegyéje és 11 minisztériuma van. X­gy szervezték a minisztériumokat, hogy azok egyéni ambíc­iók kielégítésére szolgálnak. A zsidókérdésre már huszonöt évvel ezelőtt rá­terelte a figyelmet.. . támadta a zsidókat, de sohasem mondta azt, hogy: Üsd a zsidót! A zsidók a múltban visszaéltek a magyarság vendégszeretetével és a de­­struálásban ők is bűnösek, nemcsak Károlyi. Igazságo­san, de kíméletlenül kell abban az irányban dolgozni, hogy a magyar faj szupremácziáját fentartsák. A munkásság szervezkedését szívesen veszi és szí­vesen küzd velük karöltve. Az egyéges birtokok meg­osztását helytelennek tartja. Ne minden rendszer nélkül vegyék el a földet, hanem a háború alatt vagy az utolsó negyven év alatt gazdát cserélt földeket ve­gyék el. De ehhez is rendezett pénzügyi viszonyokra van szükség. Baldovsz­ky beszédét nagy tetszéssel fogadták vá­lasztói.­Utána hatással beszélt Beniczky Ödön. L'lesk© Sáirtadja Friedrsshet Riirhilipfe „Cranica kereskedelmi miniszter a Falu­ Szö­vetség csongrádi alakuló­ gyűlésén mondott beszédet. Majd küldöttségeket fogadott. A délben tartott társas­­ebéden ugyancsak beszélt a miniszter, felköszöntve a kormányzót. Utána Meskó Zoltán belügyi államtitkár mondott hosszabb beszédet. A zsidókérdés tudvalévően egy a­ kereszténykérdéssel. A keresztény eszmékhez keresztény vezérek kellenek. Ezek csak azok lehetnek, a­kiknek munkája erre garanczia, mert oly­a­n­­egyéne­­ket, a­kik a közelmúltban a szabadkőműves páholyok tagjai voltak és aknamunkát folytattak a keresztény és nemzeti eszme ellen, vezérekül el nem ismerhetünk. Ez a kijelentésem szól Friedrich Istvánra is, a­ki most pápább akar lenni a pápánál és félre akar tolni régi, kipróbált keresztény vezérférfiakat. Malter a nők választójogát védi. A budapesti XX. választókerület keresztényszo­­c­ialista pártjának gyűlésén Haller István kultuszmi­niszter mondott nagyobb beszédet, melyben a nők vá­lasztójogát védelmezte és azt mondta, hogy azok akar­ják elvenni a nőktől a választójogot, a­kik a kurzus keresztény szellemét akarják megnyirbálni. (Törlés.) iTörlés.) Székesfehérvár városa és egész Fejér megye közön­sége nagyszabású ünnepség keretében emlékezett meg arról, a történelmi napról, melyen egy évvel ezelőtt a nemzeti hadsereg csapatai bevonultak az ősi koronázó városba. A kormányzó kíséretével vasárnap délelőtt automobilon érkezett Székesfehérvárra, a­honnan ün­nepi menetben vonult az emlékoszlophoz, mely a sza­­badbatthyányi országúton áll. A kormányzó az emlék­oszlop körül elterülő réten előbb szemlét tartott a székesfehérvári helyőrség csapatai felett, majd nagy megelégedéssel szemlélte meg az oszlopot. Károlyi József gróf főispán üdvözölte a kormányzót, a­ki a következő­képpen válaszolt: — Egy évvel ezelőtt tulajdonképpen e helyen feje­ződött be egy sötét, szégyenteljes időszak és innen in­dult­­előre ,négyszázéves álmunk megvalósulása, a szebb magyar jövőnek záloga : a nemzeti hadsereg. És Fejér vármegye hazafias közönsége szobrot emelt a törté­nelmi helyen oltárául a hazaszeretetnek, hadseregünkbe vetett bizalmának és reménységének és örök tilalom­ául a destrukcziónak és a széthúzásnak. Ez az emlékszobor késztet az emlékezésre és ha vissza­gondolok az elmúlt esztendőre, sok szép és nagy alko­tás jelzi egy új, szebb, dicsőbb korszak virradatát. Van megbízható hadseregünk, az alkotmányos élet helyreállt, a külföld kezd bennünket megismerni, értékelni és megbecsülni , az építő és termelő munka pedig már éledezik az egész vonalon.­­ És ha én mégis ma hazánk egén nem a napfényt, hanem a fellegeket látom, annak oka az, hogy nem minden alakult úgy, a­hogyan egy évvel ezelőtt Szent István városában elképzeltem és óhajtottam. Azt hit­tem, hogy a nemzet annyi megpróbáltatás, szégyen és megalázás után egészen egygyé forradt a haza meg­mentésében. — Ez nem történt meg. Az emberek nem tudják levetkőzni a forradalmi mámort. — Mindenki vezetni akar, de senki sem akar vezet,­ietni. Mindenki politizál és mindenki, de különösen egyes csoportok egymaguk akarják az összes kérdése­ket megoldani, még­pedig azonnal, egy csapásra meg­oldani. Sorrend nélkül, meggondolatlanul, előkészítés nélkül vetik bele a közvéleménybe a legnagyobb pro­blémákat, a­mi nem vezethet megoldásra, és megnyug­vásra, csak izgalmakra s az alig visszaszerzett belbéke megrendítésére, még akkor is, ha ezek a törekvések kü­lönben jóhiszeműek és hazafiságból erednek. Egy jogállamban tömegek, felelőtlen elemek nem diktálhatnak, csak az alkotmányos fórumok, me­lyeknek vezetését mindenki respektálni tartozik. Ezek a fórumok kell hogy kibírjanak minden igazsá­gos, pártatlan, főleg hívatott kritikát, de nem enged­hetem meg, hogy a politizálást és hívatlan kritikát egyesek oly mértékben űzzék, hogy az már a tömegek lazításába csapjon át. Elhatározott akaratom, hogy a magyar nép végle­ges megnyugvása érdekében a demagógiát egyszer s mindenkorra elnémítsam. Győztek a keresztényszoczialisták Ausztriában.­ ­Tovább is fenn kell tartani a koalicziót. — A Németországhoz való csatlakozás egyelőre aktualitását vesztette. — Egy kommunistát sem választottak meg.) Bécs, október 18. (Az Újság bécsi szerkesztő-­ ségének telefmijelentése.) A tegnap lezajlott vá­lasztások Ausztria politikai életében eltolódást idéztek elő. A választások eredményeként a ke­­resztényszoczialista párt tegnap tizenkét mandá­tummal lett erősebb volt koalcziós társánál. A nagynémet és a polgári munkapárt széthúzás folytán erős vereséget szenvedett. Bécsben egye­dül Czernint választották meg polgári munka­párti programmal, megválasztását ő is annak kö­szönheti, hogy rengeteg nő szavazott rá. A­mi az új nemzetgyűlés munkaképességét illeti,­­az nem lesz kedvezőbb, mint a régi volt. Ausztriában többséget csak koalíc­ió útján lehet teremteni, különben egyik párt sem rendelkezik abszolút többséggel. E kérdés, hogy a két legnagyobb párt, a keresztény­­szoczialisták és a szocziáldemokraták pártja hajlandó-e újabb koalíczióra lépni, s az új alkotmány értelmében a nemzetgyűlés elnöke a jövőben nem lesz egyben államfő is. A nemzet­gyűlés és az osztrák állam elnöke a keresztényszo­­czialisták közül fog kikerülni. A keresztényszoczialista párt a nemzetgyűlésben abszolút többségre számít s önállóan is hajlandó átvenni a kormányt. A keresztényszoczialisták választási győzelmével a Németországhoz való csatlakozás kérdése egyelőre lekerül a napirendről. A keresztényszoczialisták nyeresége elsősorban a nagynémetek rovására történt, a szocziáldemokraták kevés mandátumot vesztettek. A polgári pártoknak pár havi kormányzás után be kell majd látniuk, hogy kénytelenek a Szocziáldem­okrata párttal újabb koalicziót keresni. A nagynémetek viszont arra hajlandók, hogy tisztán polgári kormányt támogatnak s a keresztényszoczialis­­tákkal bizonyos föltételek mellett koaliczióba is lépje­nek. Az osztrák parlament vezető politikusai közül a következőket, választották meg : keresztényszoczialisták: Weiskirchner dr., Jerzabek dr., Kunschak dr., Reseh dr.; szocziáldemokraták: Bauer Ottó dr., Leutner, Ren­­ner dr., Seitz dr., Ellenbogen dr., Elderseh, Adler Frigyes dr., Deutsch Gyula dr., Austerlitz főszerkesztő; polgári munkapárti: Czernin Ottokár gróf; nagynémet­­párti Walter dr., Frank dr., Waniek dr. A választások végleges eredményeként körülbelül 80 keresztényszoczialista, 25 nagynémetpárti, 7 pol­gári munkapárti és 68 szocziáldemokrata megválasz­tására számítanak, így 107 polgári képviselővel szemben 68 szoc­iáldemo­­krata képviselő állana. A nemzetgyűlés november 1-én ül össze és három héttel később a birodalmi tanács fog megalakulni. A birodalmi tanács megalakulása után a nemzetgyűlés első feladata a Ház elnökének megvá­lasztása lesz. A birodalmi elnöki tisztséget illetően leg­inkább Beck Vladimír nevét kolportálják. Fülöp René. — Újabban újra mind sűrűbben lehetett észlelni olyan törekvéseket, a­melyek a király személyének kér­dését igyekeztek előtérbe tolni. Mindnyájan egyetér­tünk abban, hogy ez az ország, meg nem tagadva ezer­éves múltját, mint királyság folytassa életét a nemze­tek nagy közösségében és mindnyájan szeretnék Szent István koronáját régi fényében tündökölve látni. Odáig azonban még nagy külpolitikai feladatok és a belső konszolidáczió nehéz munkáinak befejezése álla­nak előttünk. Azok, a­kik a király személyének kérdé­sét idő előtt bolygatják, a nemzet egységét bontják meg, az ország polgárainak lelkét forradalmasítják, megakasztják a­ belső konszolidácziót, és ezzel bénítják külpolitikai cselekvőképességünket is. Jól tudom, hogy vannak olyanok is, a­kiket nem a múlt hagyományai­hoz való ragaszkodás vezet, hanem önző czélokból, vagy egyenesen­­ azzal a gonosz szándékkal tartják éb­ren az ilyen kérdéseket, hogy ezáltal megzavarják és megakaszszák azt a gyógyulási folyamatot, a­melyre a­ nemzetnek a háború és a forradalmak pusztításai után szüksége van, sőt akadnak, a­kik kölcsönös bizal­matlanság ébresztése és széthúzás előidézése végett a rágalmak és gyanúsítások piszkos eszközeivel dolgoz­nak, nem kímélve h­ol ,se­­hol rosszh­iszeműleg az én személyemet sem. Holott mindenkinek tudnia kellene, hogy Magyarországnak a királyi hatalom gyakorlása szünetelésének idejére a nemzetgyűlés által a legfőbb hatalom helytartójául megválasztott kormányzója nem t élhet vissza e hatalommal, nem nyúlhat a királyi hatalom, nem nyúlhat a királyi trón után. Én így fogom fel kötelességemet. Értsék meg kötelességüket mások is. A­ki nem érti meg, azzal meg fogjuk értetni. Kísérletezésre idő nincs, a­ki nem alkalmazkodik a jogrendhez, az bűnhődni fog. . . — Az első év küzdelmei után a második évet az imperatív megnyugtatás jegyében óhajtom megkezdeni, a­melynek Isten segítségével idővel gazdag és hatal­mas Magyarország lesz az eredménye, koronás király­­lyal az élén, a­kit a nemzet lelkesedve fogad, tárt karokkal. Mennydörgő taps és éljenriadal fogadta a kormány­zó beszédét. Ezután P. Zadravecz István tábori püspök misét czelebrált a beteg Prohászka Ottokár megyés­püspök helyett. Az evangélikus, majd a református lelkész imája után a tábori püspök szentbeszédet mon­dott. Zavaros Aladár dr. polgármester vette birtokába végül hatásos beszéddel az emlékművet. A helyőrségi csapatok és a cserkészfiúk diszmenete után Horthy Miklós kormányzó kíséretével együtt visszatért Buda­pestre. erűi ! — Ki fázik ott, a­hol mindenkinek fő a feje? — A helyőrség szemléje. A Magyar Távirati Iroda-t fölkérték az alábbiak közlésére: József kir. herczeg és József Ferencz kir. herczeg a folyó hó 16-án a Vérmezőn megtartott katonai díszszemlén nem jelentek meg. A főispán, Tasnádszántói és komlódtót­­falusi Becsky Emil, Ugocsa megyének hosszú időn át volt alispánja, majd főispánja, e hó 16-án 78 éves korá­ban Budapesten meghalt. Az elhunyt negyven évet töl­tött közpályán Szatmár-, majd Ugocsa megyében és a hosszú idő alatt nemcsak e két vármegye, hanem az egész Felvidék közigazgatási és kulturális mozgalmai­ban vezetőszerepet játszott. Közhasznú működésével az egész Felvidék tiszteletét és szeretetét érdemelte ki. Több ízben királyi kitüntetésben részesült, legutóbb a Lipót-rend lovagjává nevezték ki. Halála a Becsky, Bölsei, Buday, Kállay, Lónyay, Ocskay és Komjáthi- Rabár családokat borította gyászba. Az elhunytban­ Agai Béláné édesatyját gyászolja. Temetése e hó 20-án, szerdán délután 144 órakor lesz a kerepesi-uti r. k. temető halottasházából. — A Sárin vol-Merse Pül-Társaság felolvasó-ülése. Vasárnap jelent meg a nyilvánosság előtt?’ első ízben a Szinyei-Merse Pál-Társaság, a mely az elhunyt nagy mester emlékének megörökítésére és egyetemes művé­szeti czélok követésére alakult. A társaság czéljait Csók István elnök magyarázta meg formás megnyitójában. Majd Jeszenszky Sándor dr. fejtette ki részletes titkári jelentésében a társaság programmját, melynek főpontja: fiatal tehetségek serkentése és érvényesülésük elősegí­tése. Ennek a czélnak érdekében már eddig is tekin­télyes alapítványokat kapott a társaság : Nemes Marczel 100.000, Ernst Lajos 10.000, a magyar rajzolóművészek 8000 koronát adtak. Művészeti könyveket is kiad a tár­saság, jövő évre pedig tagjainak válogatott munkáiból kiállítást rendez. A felolvasások sorát Lyka Károly kezdte meg Szinyei Pál művészetének magas szempontú méltatásával és Lázár Béla fejezte be Munkácsy és Leibl viszonyának új adatok alapján való megismerte­tésével. —­ Mészáros Alajos meghalt. A Nemzeti Színház egyik ,­rokonszenvesebb és közszeretetnek örvendő tagja, a kedves kis Mészáros Alajos, vasárnapra vir­radó éjjel 43 éves korában hirtelen meghalt. Szomba­ton még játszot­t Cyranóban, előadás után pedig el­ment barátaival egy akáczfa-utczai korcsmába és ott mulatott velük záróráig. Aztán egy barátjához ment, a­kitől hajnalban négy óra tájt indult haza Népszínház­­utcza 20. szám alatti lakására. Jókedvű volt, mint rendesen, még eltréfálkozott a házmesterrel, aztán megindult a harmadik emeleten levő lakására. Jófor­­mán a házmester még vissza sem tért fülkéjébe, a­mint súlyos zuhanást hallott. Rosszat sejtve, felsietett a III. emeletre, melynek utolsó lépcsőfokán ott találta Mészá­ros Alajost beszakadt koponyával, betört orral, már holtan. Kétségkívül agyssélküdés érte, a külső sérülé­sek már akkor érték.

Next