Az Ujság, 1920. november (18. évfolyam, 259-282. szám)
1920-11-26 / 279. szám
2 1920. AZ ÚJSÁG XI. 26. A magyar-osztrák kereskedelmi szerződés megújítása. (Heinl osztrák kereskedelmi miniszter és Grata Gusztáv bécsi magyar követ Budapesten.) A Magyarország és Ausztria között fennálló kompenzácziós kereskedelmi szerződés deczember 31-éiig lejár. A szerződés megújításához szükséges gzdaságitárgyalások folytatására Heinl osztrák bíreskedett.E miniszter ma este Gratz Gusztáv dr. Bécsi nyergsti követ társaságában Budapestre és Grál körnt elutazása előtt egy bécsi pénzügyi főcdnkatfinililatkozott a tárgyalásról.Elsősorban az nA szerződés napelveinek megbeszéléséről van szó. A \JAsea' szabadiforrgalom és a vámmentes forgalom ma méi* nem leöetséges. A kompenzácziós forgalom és a teljroeu ^iban forgalom között még számtalan lehetőség van és ezek egyikében kell majd megállapodni. Gratz követ véleménye szerint egyelőre meg lehetne egyezni a kontingentálás elvében, ami nagy megkönynyebbülés volna, de persze csak akkor, ha a mindkét részről megállapítandó kiviteli kontingenst, igazán liberálisan, nem pedig "kicsinyesen állapítják"meg. Kijelentette még Gratz követ, hogy igyekezni kellene minél előbb kiküszöbölni a határforgalom és az útlevélügy rendkívül akadályozó nehézségeit, annyival is inkább, mert azok, a nem kívánatos elemek,, akiknek utazását meg akarják akadályozni, tapasztalás szerint mindig találnak utat és módot arra, hogy kijátsszák a legszigorúbb útlevélszabályzatot is. A pénzügyi kérdésekre vonatkozóan a követ úgy nyilatkozott, hogy ezen a téren is sok mindent kellene tisztázni, s mihez Magyarországon és Ausztriában a gazdasági körök nagy érdekei fűződnek. Elég rámutatni a mindkét országban fönnálló letéti zárlatra és a kettős regadóztatás elkerülésének kérdésére. Ezekben a kérdésekben bizonyára szükséges lesz, hogy a két pénzügyminisztérium egymással érintkezésbe lépjen. Erre ismételt kísérletek is történtek. A tárgyalások ez idő szerint azonban, úgy látszik, mindkét oldalon még akadályokba ütköznek. Ha a helyzet különösen a magyar adótörvényhozás szempontjából tisztázódott, akkor lesz csak mód arra, hogy erről a kérdésről is a siker reményével lehessen megkezdeni a tárgyalást. Jópai intelmek. Ha a bánat fán teremne,te sok fidőszerünk lenne... Az asszony lelke mozaik, fiam, c. mely eb kimondásokból van kirakva.... A legnagyobb sikerrel küzdő antialkoholista : a borkereskedő... A Méfjed kővel dobál meg, fiam dobd vissza kenyérjegygyel... Vulpés. O illi *'**■ ! — Hol van a fény, amiről adót fogunk fizetni ? . . . wcatfiBam^Kittfimi/KmmamBX3jKS'.tamZ%»rssm*iB»MiaL'íKísMwm'*ny* inum—mn'Mi ■« vibiwh..... Qriztem a Mi. — Szájról szóra igajfftörténet. — Mint pest# nagysígoz^^rtólea, a kapu előtt állok a szekér .mellett.. A .szch&jpe, a mely különben csak székére, hála a jó Isteni^^^n. A szerencse váratlan időben jött és kissé későn értem a posztra, már csak két rétegnyi fa van a szekéren, de még mindig több, mintha ennek is ellopnák a felét. Rögtön megállapítom, hogy a posztolás nem unalmas. Egy peresig se tartom még az őrséget, szegény, kapott ruhájú asszony mereszti rám az üres szatyra száját: — Csak két darab fát tessék adni, nagyságos ar, hogy megfőzhessek vele. Várjon mit akar főzni a boldogtalan, mikor a szatyor tökéletesen üres. Természetesen telerakom. Ha már nincs mit,legalább legyen mivel. Közben egy öklömnyi legényke rángatja a kabátomat: — Nekem is tessék adni, bácsi. A ruhája rongy, az arcza kék a hidegtől. Hát neki is. Készé. — De amint a kocsiba nyúlok, látom, két hosszú kar is a hasábok közé mélyed és kiemelni készül egy ölre valót. Meglepetten fordulok felé. Egy korihorgas, vörösborostás arcza idegen. ' “ — Mit művel, békás ? Kissé tétován néz rám : — Hát az úré ez a fa ? — Persze, hogy az enyém. A tekintete gyanakvó és Léteikrö iöjt. bzonytalan, mikor mondja : —-' A magáét osztogatja ? — Nem is a másét! Csóválja a fejét és ellép a szekértől. Egy ég. .. u jól öltözött nagyságos asszony élesen csattan rá : — Csirkefogó! Ez itt erkölcsi kitörés jól esik nekem. Hálásan nézek e nagyságon asszonyra, aki villogó szemmel tekint az elsompolygó bórihorgás után és ott marad a szekér mellett, mintha segíteni akarna nekem az őrzésben. tőle : — Velem parancsol, a-igyand ? Kérdéssel felel: — Az öné ez a fa ? — Igen. Egy kelletlen vonás rándul át :,z s.cré.n í ̋ hűvösen mondja : — A kors'ssal van egy kis beszélni valóm. Szerencséje van. A j::¡5S. meg a tárca, a kivel nagy Mos kasban a fát felhordják, éppen jön ki a kapun. De ő nagysága közlendője, úgy látszik, nem sürgős. Kitér a találkozás elől. Hirtelen tízsiet a túlsó oldalra, de látom, ott megáll. Nyilván diszkrét ügy, nem illik, hogy törődim tele. De nem is teheli rím. Drága barátom Dr. Iksz jelenik ip se színen. Máskor, hasonló találkozás esetén, ke szoktam ''oradji az első fcipucdjfo, vagy azon a borajtón, amelyet a leghimwabb érek és versek ott kocsi nőelöt vagy vasalószenet. A fő az, hogy drága barátom Dr. Iksz közben elvonuljon a nélkül, hogy közölte velem az »6’.'ült érdekess infornal ezióját. De most nincs menekvés. Drága barátom Dr. Iksi észrevesz, lecsap rám, karon ragad és vonszol. — A fám, az Istenért... — Kern fontos! Hagyja a fenébe ! A mitén most elmondok, az sokkal érdekesebb móden fánál. És különben is csak két percz az egész. De őrülten d'azsdfet.. . Drága barátom Dr. Iksz beczipel a mellékutczába és elsuttogja az őrülten érdekeset és őrülten diszkrétet. Kern czipel és nem suttog sokáig. A harmadk perezben sierül egy ügyes vonaglással kirántanom magamat a karja alól és rohanok vissza a posztra. Ott aztán megállapítom, hogy ez a sietségem fölösleges volt. A szekér, a kocsis, a lehordó ember és az a legalább egy méternázsa fa, ami még a szekéren volt, már nincsenek ottan Elvonultak a nélkül, hogy míg csak a borravalót is bevárták volna. És eltűnt a nagyságos asszony is. Ha ezt tudom, igazán bevárhattam volna, a míg drága barátom Dr. Iksz végmondja a nagyérdekűt, amit közölni akart velem. Viszont azonban kárpótlásul most már sejtem, hogy a nagyságos asszonynak mi beszélni valója volt a kocsissal. (8*0 — A nivtelen hősök emléke. A Hadviseltek Országos Gazdasági Szövetsége akcziót indított a névtelenmagyar hősödé emlékénEfcf*^!f megörökitésére. Az elmúlt szerencsétle háboruh^if részt vett nemzetek legtöbbike, még a veszwMSf'lfr gondoskodtak már róla, hogy elesett hőseik iránt lerójják a kegyelet adóját Mennyivel több oka van erre Magyarországnak, a mely minden más nemzetnél többet vérzett és a melynek hősei százezerszámra fekszenek szerte Európában, jeltelen sírbántok alatt. A magyar társadalom széles rétegei minden bizonynyal csatlakozni fognak ehhez a fájdalmas, de szent akczióhoz. A Hadviseltek Szövetségének az a terve, hogy az emlékművet a Gellérthegy ormán állítsák föl.. Hatalmas, messzire látható piramis lenne ez az emlékmű, melyen a magyar ezredek hőstetteit örökitáznék meg domborműikben. 1 — Az slaszszszásimagyar katanasirok. Az elesett olasz katonák Látramaradtulnak szövetsége kegyeletes őrizetébe akarja fogadni Szatsz földön eltemetett magyar hősök sírjait. Ebben az aigjáig Budapestre érkezett di Gingni őrgróf és Apponyi Albert gróffal folytat megbeszélést az itt tartandó értekezlet 51. — Arejtelmes tűszurások. A Magyar Távirati Iroda jelenti: rá.í egyetemeken a múlt hetekben nagy izgalmat keltett, hogy tajdb hallgatót titokzatos módon tűvel vagy valami múa/vegyes eszközzel megszórtak. Akkoriban ,rt. kittéig hogy tervszerű merényletről van szó és bóg-A^^ji^őket meg akartál, mérgesül Most a Csaba Orvoskara Bajtársi Egyesület vezetősége megállapítja,hogy a rejtelmes szarkadúsok sérültjei már mind felgyógyultak és hogy egyiküknél se mutatkozott semmifme mérgezés.zmerikai gyermekakízió. Newyorkból táviraton* zik. A európai, segélydezió központi szervezete, a mely magában foglalja m nyolcz nagy amerikai segély* szervezilet, gyermeks^ntő akcziót indított Kelet- és Közép-Euópa gyermkkeinek érdekében. Az akcziót Hoover vezeti, nagyi pénzkezelés Franklin Lane kezében van. tKoovmjlT megállapítása szerint az új szervezet czélja az, hogy olyan alapokatteremtsen, s melyek révén negyedtől millió beteg és hiányosan táplált gyermeket lehessen megmenteni. Az új egyesület maga fog gondoskodni a segítés végrehajtásáról is. Itt említjük meg, hogy a főváros czipőüzeme (IX., Ráday utcza 33.) tegnap megkezdtea Joint Distribution Committee által ír székesfőváros NépjólétiKözpontjának ,vnderrozénére bocsátott összegből a kézműipar útján készülő ötezer pár gyermekczipő anyagának az iparosok számára való kiadását. A munkában csak oly szinoszkiaiparosok részesülhetnek, akik legfeljebb öt segédet foglalkoztatnak. A felső bőrt és bélésvásznat az iparosok kiszabva, a talpanyagot kirajzolva kapják ki. A biztosíték párenként 400—800 korona és azt az üzem pénztáránál kell letenni, amely a netán kívánt tovább felvilágosításokkal is szolgál. —Dublinben kihirdették az ostromállapotot. A ■Danu Mai! azt írja, hogy a brit kormány rendkívülitatomataitézkedéseket készül tenni az írországi^ayarsffsok elfojtására. Három hadihajó több kisiNoliadoval arra készen áll, hogy több mint hatezer főnyi csapatot szállítson Dublinbe. A dublini katonai parancsnok a válságos helyzetre való tekintettel ostromállapotot hirdetett. A Neue Freie Presse jelenti Kopenhágából. A sinnfeni főhadiszálláson állítólag pontosan kidolgozott tervet találtak London ellen irányuló átkaroló támadás és az ottlakó sinnfein-ellenes körök elfogadása czéljából. A parlamentben ma izgalmas jelenet játszódott le. Az ír vita során felugrott egy képviselő és ezt kiáltotta: — Szükséges-e, hogy tiz éves gyermekeket és öreg embereket öljenek meg ? Egy pillanatig szótlan csönd támadt, aztán felugrott Greenwood és ezt felelte : — Semmit sem tudunk ilyesmiről! Az alsóház mai ülésén sir Hamar Greenwood, az Írországi ügyek főtitkára elmondotta, hogy a rendőrségnek kezébe jutott az a terv, amelyet a liverpooli erőművek és dokkok s a hozzájuk tartozó szivattyútelepek elpusztításáról dolgoztak )-; a sinnjeinek. A merényletet vasárnap délelőttre tervezték. Előkészítették a Clayton-telep elpusztítását is, amely a manchesteri gyárakat és a bányákat villamos erővel látja el. Arról is szó volt, hogy esetleg számos miniszter ellen is merényletet követnek el. Corkban egy túlzsúfolt utczán bomba robbant fel. Öt ember -sulyosan megsebesült. — Esperanto-tafolyam tanárok részére. Miután a vallés-és közoktatésügyi miniztérium által engedélyezett. 'Középiskolai csranto-t.Vfoyarunk megtartására nincs elegendő esprántóut tudó tenevéri minieztvawsWf ensodalyével a Magyar Országos Esp3”an‘o-:i£S!«l»*««• "’lffica tanfolyantot kezd tanárok régéi... A tanfolyam tót hónapig tart és teljesen díjtalan. Jelentkezők küldjék be czimüket Jegucy Sándor főtitkárnak. VII., Királyutcza 07. II. — Újra kezdődik a rigai tárgyalás. Varsóból táviratozzék . A külügyminiszter értesítette Domszki delegátust, hogy a lengyel országgyűlés küldöttsége valószínűen szombaton utazik el Rigába, t k Angol vélemény Magyarország gazdasági jövőjéről. , (Rendes nyugalom. — Jl valutakérdés. — Külföldi érdekeltségek. — Olasír és franczia érdeklődés. *— Jínglia érdekei Magyarországon.) Nemrég ismerettük a The, Financial Times főmunkatársának.iffie A. urnak, a ki két hónapig tartózkodott Magyarországon, egyik csikkét, mely ama nehézségekkel foglalkozott, melyek az angol tőkének magyarországi elhelyezkedése elé gördült át. Most előttünk vann Wila azégés ■■sikksorozata az említett lapban a ezekben a csikkekben az előnyöket nyújtó momentumokat állapítja meg. Mindenekelőtt konstatálja második czikkében, hogy vz. országban abszolút a törvény és rend uralma, hogy a fehér terrorról és pogromokról, valamint a katonai diktatúráról szállongó hírek valótlanságok, melyeket bolsevista ügynökségek Bécsből terjesztenek. Majd áttér a gazdasági kérdésekre : — Magyarország újra megerősödéséneklegfőbb mozgatóereje — úgymond — az, hogy mint élelemtermelő, ország talán a leggazdagabb Európa hasonló nagyságú államai közt. Bár megfosztották hegységeitől, erdőitől és bányáitól, a megmaradt terület majdnem egészen a Nagy Magyar Alföld, Európának ezen legtermékenyebb vidéke. Wils azután a-aagyar valuta elértéktelenedésével foglalkozik s érthetetlen elénségnek tekinti, hogy az sokkalta rosszabb, mint Cch- Slovákia s pláne Ausztria pénze. Ezt azonban nem tekinti illendő jellegűnek. A koronának ez a pillanatnyi elértéktelenedése valósággal hausse-mom-'itum a külföldi tőkeelhelyezőre nézve. A harmadik czikkben Wilis úr az olasz és francaiésoportok tőkebefektetéseivel foglalkozik. Konstatálja, hogy Esősorban Olaszország érdeklődött Magyarország iránt pénzügyi ázásokból. Mindjárt kezdetben jöttek oross áruk az okra misszió címére. Az első jelentékenyebb üzlet volt, mikor a magyar Fabankkal egy 300 millió lírás kölcsönt kötöttek, azután jött a Magyar Agrár- és Járadákbank megszerzése és a Bango Ungaro Hallana alapítása, valamint több jelentékeny kereskedelny vállalat.. Felállítottak továbbá egy olasz—magyar kereskedelmi kamarát, melynek útján sok új üizlévi vállalrozásba kezdtek. Az olaszok után a franciái is jöttek. Francziaország, mely eleinte kimondottan ellenséges magatartást tanúsított, ma, megváltoztatta politikai orientáczióját. Újra felvették az összejöttetést Magyarországgal, amidőn egy magyar pénzügy csöpört tett látogatást Páriában, amelyet francziák viszonoztak. Wils meggyőződése, hogy ezen missziónak tulajdonképpeni czélja vagy a magyar államvasutak megvétele volt, vagy egy magyar államkölcsön megkötése az államvasutak biztosítékával. Ezek a tervek végleg meghiúsultak annak következtében, hogy a francziák bizonyos speciális politikai * követdinémjeket álítottak fel. Kétségtelen azonban, hogy rövidebb-hosszabb időn belülleltétlenül szükséges lesz egy magyar álamvasúti kölcsön kibocsátása, mert égetően szükség van pénzre mindenekelőtt a vonalak helyreállításához, amelyek a háború alatt súlyosan el lettek hanyagolva, és a kocsipark kibővítésére, amelyből a románok rengeteget elvittek. Általában úgy látszik, hogy a francziák befolyást szereznek hovatovább Magyarország egész pénzügyi életére, amit mélyen sajnálnak azok, akik ezt a befolyást angol kezekben szerették volna látni. Igaz viszont, hogy az angolok ,a kezdenek felébredni és angol és magyar csoportok között újabban jelentékeny üzletek bonyolíttatnak le. Tény marad azonban, hogy egész a jelen pillanatig a francziák több vállalkozási kedvet mutattak, már legalább a mi Magyarországot illeti. Befejező czikkében Walser a Danube Navigation Company alapításának némely részletével foglalkozik s a továbbiakban az Angol-3 Magyar Bankkal, mely a maga neműjén az első, mely angol érdekeltség, körébe került. Az előbbit nemrég Grenjoll ezredes hozta létre s ez az üzlet domináló helyzetbe, fogja juttatni az angol hajózást a Dunán s egyúttal egyéb üzletekhez fog vezetni a dunamenti országok kereskedelmével. Igen behatóan foglalkozik ezután Wilis úr az Angol- Magyar Bankkal, melynek számtalan 3 igen jelentékeny érdekeltsége van a vas-, fém- és gépgyári, építő-, fatermelő-, bőr-, textil-, sörfőző-, malom-, disznóhizlaló-, vegyipari, gyufagyártási, nyomdai, vasúti, általános export- és import-kereskedelmi, bor-, butor-kereskedelmi, mérnöki vállalatoknál és sok más üzletben. Vállalatai közül mint tipikus és nagyjelentőségűt említi az aÉG-ISze Egyesített Gyógyfürdők, Ingatlan és Szálló r.t.-ot. Evák és más értékes birtokok talán nyelesaszói annyit érnek, mint a tárcái,íg alaptőkéje, bár a valuta ma állása következtében angol vagy amerikai tőkéseknek kedvező alkalm.k nyílik, hogy jelentékeny részegű részvényeket vásároljanak. Az angol tőkére nézve Magyarország — Wils nézete szerint — ma a legnagyobb vonzóerővel kell hogy bírjon. A magyar nép nagyon józan és tisztességes, erősen angol barát s az angolok által nagyon könnyen kezelhető. A mai Magyarország oly lehetőségkét tarna angol tőke elé, amelyekhez ha hasonlót akarok említeni, a törté*telem folyamán az aranymezők felfedezésére kell visszamennem. Magyarország nagy pénzügyi és kereskedő-czégeit láváló képességű férfiak vezetik. és kivétel nélkül rendkívül óvatosak, úgyhogy azt hiszem, hogy ha valaki megfelelő ajánlólevelek nélkül utazik Magyarországra, csak feleslegesen pazarolja idejét.