Az Ujság, 1920. december (18. évfolyam, 283-306. szám)

1920-12-23 / 301. szám

fe 1920. AZ U­JSA&­­301. 23. Hegedűs Lóránt a magyar korona jövőjéről (Minden szombaton ankétot tart az érdekeltek­­ bevonásával.) A Takarékpénztárak és Bankok Egyesülete ma bú­csúztatta­ , el Hegedüs Lórántot abból az alkalomból, hogy pénzü­gyminiszter lett és lemondott a Takarék­­pénztárak és Bamelisaajateeü­lésének vezetői tisztéről. Az ülésen Lánczy Leó búcsúztatta Hegedűs Lórántot de melegen méltatta érdemeit. Hegedűs Lóránt ezután megköszönte az elismerő szavakat, majd áttért az ak­tuális kérdésekre és nagyfontosságú kijelentéseket tett. Meg van győződve arról, — mondotta többek kö­zött Hegedűs — hogy a magyar korona, meg fog ja­vulni és ha rend lesz, megindul a termelői munka, az államháztartás egyensúlya megjavul, a külföld bi­­zalma visszatér, úgy a magyar korona árfolyama eléri a román lej és a cseh korona árfolyamát, úgy hogy ez esetben megfontolás tárgyává lehet tenni azt, hogy nem lesz-e czélszerű ezekkel az államokkal egy közös valutára áttérni. A tőzsdén bizonyos indokolatlan hely­­zetet megelőzendő úgy döntöttem, — mondotta — hogy a vagyonváltságnál az irányadó kurzus a dec­ember 16-iki legyen. Különben nehogy bármilyen intézke­­dés vagy rendelet sérelmeket okozzon és készületlenül tője az érdekelteket, — folytatta tovább Hegedűs — minden szombaton ankétot fogunk tartani a pénzügy­minisztériumban az érdekképviseletek bevonásával. Ezekre az értekezletekre meghívom a Gyáriparosokat, a Pénzintézeti Központot, az OMKÉ-t, az OMGE-t, a VEBE-t. Remélem, — mondotta Hegedig — hogy a ko­moly munkához szükséges társadalmi rend és ko­nszo­­lidáczió helyreáll. Elsősorban a biztonság érzését kell megadni az embereknek, hogy komolyan és remény­tel­jesen indulhasson meg a munka az egész vonalon. •Az interpellácziók utolsó délelőttje. Herbák a debreczeni fflapoliotirál. — A bécsi magyar •vé^kincseJC. — Hathetes szörsst.J Miután Rakohszthy István már tegnap boldog ünne­­lyeket kívánt az elnöki székből, a képviselők javarésze Hazautazott és ma alig néhány honatya unatkozott a padokban, vagy nézett ki elmélázva a folyosó gótikus ablakain át a dunai ködbe. Egész délelőtt interpellá­­cziók voltak. Mintha kötelességtudásból ledolgoznának így csomó restancziát, mielőtt hat hétre abbahagynák a törvényhozói működést. Előbb harmadszori olvasás­ban elfogadják a földgázjavaslatot, megállapodnak abban, hogy a legközelebbi ülés február 3-án lesz, a­mikor a kormányprogramja fölötti vitát folytatják, majd rátérnek az interpellác­iókra. Három kisebb ér­­dekességű fölszólalás után Orbók Attila kéri, hogy a vidéken is állítsák helyre a jogrendet, mert ott még mindig atroc­itások történnek. Debreczenben már nemcsak antiszemitizmus van, a katolikusok és kálvinisták között is folyik a­ harcz. Elmondja Balthazár püspök esetét, majd Bernolák Nándor folytonos közbeszólásaitól kisérve Hubert fő­ispánt támadja azért, mert egész sereg­tisztviselőt fel­függesztett állásától kommunizmus gyanúja miatt, ho­lott ő maga a tanácskormány szolgálatában állott. Mikor t..­­. a proletárdiktatúra kezdődött, Hébert két ti­rótársával együtt szövegezte a debreczeni­­ törvény­szék üdvözlő feliratát és hűségnyilatkozatát a tanács­­kormányhoz. Az erről szóló jegyzőkönyvet fel is ol­vassa. Debreczenben kettős czenzura van, polgári és ka­­tonai. Debreczenben látja a keresztény kurzust kicsiben, a­mely támadja a zsidóságot, de semmi eredményt nem tud fölmutatni a keresztény középosztály javára. Berolák Nándor személyes kérdésben válaszol Orbóknak, a­ki őt személyében egyáltalában nem aposztrofálta. Mikor a debreczeni állapotokról akar beszélni, a Ház erre külön engedélyt ad. Mint legfőbb argumentumot Debreczen konszolidácziója mellett azt hozza, föl, hogy három keresztény nemzeti párti kép­viselőt küldött a nemzetgyűlésbe! Gaál Gaszton meg is jegyzi, hogy nem ez a kérdés, hanem az, hogy igaz-e a Hubert-féle jegyzőkönyv­­ J Bernolák Balthazáit is támadja, miközben Hu­bertet­­ védi. Ezután élénk ház­­szabályvita kezdődik, mert Gaál Gaszton és többek sze­rint veszedelmes prec­edens történt azzal, h­ogy­ Ber­­nolák fölszólalhatott, pedig senki nem támadta meg. Mosti­ Ernő interpellál ezután a lelkészek és tanító­ság sanyarú helyzetéről. Azt kívánja, adjuunk legalább olyan fizetést nekik, a­milyent a kommunistáktól kap­tak. Gömbös Gyula azt kérdezi a kormánytól, van-e tudomása arról, hogy a zárolási rendelet megjelenése előtt feltűnően sok pénzember vette ki a takarékpénztárakból betéteit. Azok, a­kik pénzüket előre kiszedték, meg szokták érezni, hogy mi történik. Ezután Bernolák interpellál, mert a századokon át Bécsben fölhalmozott történelmi és művészeti bécsű­ magyar kincseket elkótyavetyélik. Az osztrákok eladnak műkincseket, a­melyek rész­ben közös tulajdonok, részben a magyarság tu­lajdonai. Az Ausztriában található műkincsek legnagyobb része kizárólag magyar tulajdon. Remolák erre adatokat és bizonyítékokat olvas fel. Azt látjuk, hogy a magyar vagyont Ausztriában elforgácsolják, apró szükségletekre fordítják, sőt politikai c­élokból is szétaprózzák, hogy Magyarország régi történelmi nagyságát rekonstruálni ne lehessen. Teleki Pál gróf miniszterelnök teljesen aláírja azt, a­mit Bernolák mondott. El van ismerve a békeszerződésben az a jog, hogy a közös vagyon fel­osztása a mi dolgunk. De az osztrákok sokat eladtak, vagy osztrák czélokra használtak a közös vagyonból. Bécsi követünk ebben az ügyben több jegyzéket adott át az osztrákoknak. A közös háztartás felszámolása most folyik. Miután ezt a választ a Ház tudomásul vette, az el­nök javaslatára elhatározták, hogy újév alkalmából a Ház üdvözli a kormányzót. Majd az elnöklő Bottlik József boldog ünnepeket kívánt a kormánynak és a képviselőknek, mire február 3-ig elcsendesültek a tör­vényhozás falak Melleme nem nyilatkozik. (Weisz Jmm­re halálát még mindig homály fölfűti) Ma­­felkerestük dr. Holler Jimonnét, a­kit tudvalevőleg napokkal Azelőtt szabadon bocsátott az ügyészség, mert ki­derült, hogy­ a Weisz Ajkéval kapcsolatos ügyekben semmi szerepe sem volt.örflyné szabadonbocsátásakor nem ment haza Révay­ utcza 6. szám alatti lakásába, hanem ideiglenesen egyik ismerősének, Freund Ármin ügyvédnek családjához költözött, mert — mint mondotta — nem bírják el az idegei annak a helynek látását, a­hol annyi borzasztó izgalom érte letartóztatásáig. Itt kereste fel munkatársunk a heteken keresztül sokat szerepeltetett Hellemét. A sötét és még ma is titokzatos bűn­ügy, melybe fiával együtt őt­ is belekeverték, érthetően igen megviselte a különben is idegbe,jós­fiasszonyt. A hetekig húzódó fogságban idegrohamai voltak, melyeknek hatását még ma is érzi. Napokig betegen feküdt és csak tegnap kelt fel néhány órára. Megkértük Hellemét, hogy nyilatkozzék az ügyről, melylvel kapcsolatban annyi gyanusítás és találgatás közép­pontjába került, azonban kijelentette, hogy a sajtó számára nem nyilatkozik. A történtek annyira megviselték az idegeit — mondotta — és annyira hatása alatt van az utóbbi hetek sötét emlékeinek, hogy gondolni sem szeret rájuk. A bűnügy­ről különben sem tud semmit és őt magát már alaposan ki­teregették a nyilvánosság előtt a lapok, holott, mint kiderült, csaknem minden, a­mit róla mondtak, alaptalannak bizonyult. Hellemé különben valószínűleg szanatóriumba megy, hogy ott­ próbálja meg végle­g kibe ver­ni az izgalmakat, melyek Weisz Annié furcsa és ma még mindig szenzácziósan titokzatos halála miatt érték.* Weisz Annié ügyében a nyomozás még mindig nem ért el pozitív eredményeket. A vizsgálat súlypontja most a csalási ügy tisztázására helyezkedett, párhuzamosan azonban kutat­ják még mindig Weisz Annie halálokát és a búcsúlevelek rej­télyét, melyre az írásszakértői vélemények sem tudtak világot vetni. Most már kizárólag birói eljárás folyik a bonyolult ügyben, mert a rendőrség lezárta másfél hónapig tartó nyomo­zásának óriási aktahalmazát és ma az összes iratokat áttették az ügyészséghez. Carrarai márványt hoznak be. (Megkezdődik a szobrászmunka. — Huszonöt—harminczötezer korona egy köbméter márvány .) A nagyszabású szobrászmunkák az olasz márvány teljes hiánya miatt már régóta megszűntek. Az olasz háború kitörése óta természetesen nem hozhattunk be márványt és így a szobrászművészet egyre válságosabb helyzetbe került. A Csonka-Magyarország terméskőből ,s egyéb kőanyagból is csak keveset tud produkálni a szobrászat számára, úgy hogy a művészetnek ez az ágazata az anyaghiány miatt sokat szenvedett. Az utóbbi időben az a hír terjedt el, hogy ismét megkezdik az olaszországi márvány behozatalát. Erről egyik neves szobrászművészünk a következőket mondotta: — Tény az, hogy a szobrászok teljesen anyag nélkül állanak. Békében a Pisa mellőli carrarai bányákból vagy Dalmácziából annyi márványt hozhattunk be, a­mennyit akartunk. Most a Ura magas árfolyama, a szállítási nehézségek és a koc­kázat miatt szinte meg­fizethetetlen az olasz márvány. Ennek daczára most egy elég ívet köröz a szobrászművészek között, a­kiktől bizonyos mennyiségi márvány átvételének garancziá­­ját kéri. A­mennyiben sikerül nagyobb kvantumot biz­tosítani, úgy a ezé® a Magyar-Olasz Bank révén be fogja hozni a márványt Olaszországból. Természetesen carrarai márványról van szó, a­melynek ára Buda­pesten a valuta változásához képest huszonöt-harmincz­­ötezer korona közt váltakozhatik köbméterenként. A magas ár daczára úgy tudom, elég jelentékeny mennyi­ségű márványt jegyeztek elő a szobrászok, úgy hogy a behozatal előreláthatólag meg fog történni. Hgen horribilis ár mellett persze nagyobb szobrok előállítása a békeárakhoz képest fantasztikus összegekbe kerül. Ettől az akcziótól függetlenül más irányban is indultak meg mozgalmak márványbehozatal ügyében, a­melyek szintén kedvező stádiumban vannak. HMEK: — Nem venne egy vagyon — lakást ?­ ­ Az Újság előfizetőihez és olvasóihoz t Az év szeptember 1-én, mikor a Papírelosztó Bizltt­ság az újságpapírnak kilogrammonkét VI­­Qfonos árát 38 koronára emelte fel, a budapesti napilapok legnagyobb része felemelte egyes pél­dányainak árát és az előfizetési díjakat is. Az Ujsári n­pp előállításának­-"mértéktelen drágulását nem­ hárította át a­ gimizetésire és olvasóira, s ámbár nemcsak­­ a p­apí­r ára emelkedett többszörösére, hanem közben a technikai előállítás költsége is lényegesen megdrágult, nem változtattuk meg Az Újság-nők előfizetési feltételeit, s az egyes példányok ára is maradt a régi. De minthogy a drágulásban, mely az újságok előállítását költség tekintetében a legnehezebb feladat elé állítja, mindegyre nincs megállás, s a napról-napra még mindig és szinte elviselh­etet­­lenül emelkedő terheket az eddigi feltételek mel­­lett Az Újság sem bírhatja tovább, a parancsoló körülmények arra késztetik kiadóhivatalunkat, hogy Az Újság előfizetési díját és Az Újság egyes példányainak árát az okvetlenül szükséges mér­tékben fölemelje, úgy, mint a budapesti napila­pok legnagyobb része már régebben kénytelen volt megtenni. Ehhez képest Az Újság előfizetési ára 1921 január hó 1-étől kezdve: 1 hóra 40 kor., öj évre 110 kor., félévre 220 kor., egész évre 410 kor. E hó 23-ától kezdve tehát Az Újság­ot már csak a fenti árak mellett lehet 1921 január hó 5­­-től kezdődőleg előfizetni Budapesten épp úgy, mint a vidéken. Az Újság egyes példányainak ára 1921 január hó 1-től kezdve Budapesten, a vidéken és a pálya­udvarokon hétköznap és vasárnap egyformán 2 korona.­­ Az Újság kiadóhivatala. —s Hlinka nem lehet olm­itzi herczegérset. Az Ujság bihlízi szerkesztőjének telefon jelentése. A Narodníi 'Zisty szerint a cseh kormány azzal akarta kiengesztelni a tót néppárt vezérét, Hlinkát, hogy olmützi herczegérseknek jelölte. A szentszék azonban a külügyminisztérium út­ján tudatta, hogy nem járulhat hozzá Hlinka jelöléséhez. :— A görög király hagyatéka. Az athéni törvényszék felhatalmazta Si­janós­ asszonyt, az elhunyt Sándor király mor­­ganatikus özvegyét, hogy férje egész hátrahagyott magán­­vagyonát birtokába vegye. A hagyaték, a­­melyet két minió drachmára becsülnek, főképp készpénzből és ékszerekből áll.­­ Nem igaz a­ záróra meghosszabbításának híre. A M­agyar Távirati Iroda jelenti : Egy reggeli lap azt a hírt közölte, hogy a belügyminiszter a most érvény­ben­­ lévő zárórarendeletet adópolitikából megváltoz­­tatja és a vendéglők, kávéházak és szórakozóhelyek ál­­taláns záróráját éjfél után 2 órában állapítja meg. Mint hivatalos helyről értesülünk, ily tervvel illetékes helyen nem foglalkoztak és nem is foglalkoznak. — Wodianer Hágé temetése. Vásárhelyi Wodianer Hugó udvari tanácsos, lapkiadó temetése ma délután három órakor volt a kerepét­ temető halottasházéból. Az elhunyt lapkiadó temetőkén irt a város író- és művészvilága, valamint a közélet és társadalom számos kiválósága jelent meg. Az egyházi szer­tartást­ Schvoy, a Regnum Marianum plébánosa végezte. A koporsónál Kovács Dénes főszerkesztő a Wodianer F. és Fiai-czég és annak lapvállalatai nevében, Agai Béla a Lap­kiadók Szindikátusa, Gáspár Márk a Lapkiadó Tisztviselők Egyesülete és Schwartz Félix a Grafikai és Rokonszakmák Egyesülete nevében búcsúztatta el az elhunytat, míg a sírnál Kiss Ferencz, a nyomdaválalat technikai személyzetének nevéb­en búcsúzott el a vállalat szeretett főnökétől. A Madarász századost életfogytiglan tartó börtönre ítélték. A hadosztályt­íróság mai tárgya­lásán ,Klovcsák Lajos katonai ügyész vádja, és Szentgyörgyi Elemmy dr. tartalékos száza­dos­ had­­biró Védő előze pergillette után Liczkay százados­­hadbi­ró elmúlt délután­­ fél kettőkor hirdette ki a birokan ítéletet, a­melylyel Madarász Györgyi századost, az ellen­forradalmárok elárulásáért, to­vábbá közcsendháboritásért, vallá­sháborí­tásért és felségárulásért századosi rangjának elvesztése mellett életfogytiglan tartó súlyos börtönre ítélte. A védő, felebbezést jelentett be. — A fürdők szünete. A székesfőváros tanácsa, közli, hogy tekintettel a szénhiányra, s a­ villamos vasutat az ime­ telén miatt támadó közlekedési nehézségekre, a Széchényi-gyógy­fürdő folyó­ig 5,30-e déli 12 órától kezdve a két karácsonyi ünnepen, továbbá újév napján zárva marad. — A szénhiány és a villamos vasutak közlekedésének szünetelése miatt a Süt. Gellért-fürdő deczember hó 21-én délütá®, 19-én, 18-én és január hó 1-én egész napon át zárva lesz. — D’Annunzio alkonya. Bécsből jelentik : Caviglia tábornokinak az olasz kormány nevében D’Annunzióhoz intézett jegyzéke ma este szárt le. Eddig még nem jött jelentés­­ff Annunzio döntéséről az olasz kormány ja­vaslat­a felől. Időközben jugoszláv részről jelentették, hogy a polgárság és D’Annunzio csapatai között az el­lentétek folyton nőnek. A polgárság túlnyomó része el­lenzi D’Annunziónak fiumei tartózkodását és na is akarja elismerni kormányát. A polgárok nagy része, a­kik vagyonukat féltik, mert D’Annunzio katonáinál fosztogatásaitól tartanak, vagyonuk értékes részét egy olasz hadihajó fedélzetére vitték.

Next