Az Ujság, 1920. december (18. évfolyam, 283-306. szám)

1920-12-23 / 301. szám

« **&*.' ■ , ----------------' iEiSfc&iWL___■ isbn.................................... rt * JLVHL Agfolyam. 301. szám. , • Csütörtök 211 *—S **'" M ---------------------------'-ma—,L‘.hig. ........................................................—jjbueaj^afatoll Bndapest,^feóc^^^^rt _ E0iA“ * ~ BnSpS^SSiörnttó. “ ^ M MtSM»“p4k 3 - - ■ ------------ ROVÁS. Színre esté nyi kilép a pártból, de Haller beStmara^ s a kettő közjjgHWRtJbt és közös po­litikát tlá't fönn, eapfmol mint kormánypárt, másfelől ímint eU^nék. Ez uj találmány a po­litikában. -I­ldegfelé csak egyes családok tették, hogy minden konjunktúrát biztosítottak ma­guknak egy-egy tagjuk által. Félve vetjük föl a kérdést, hogy Balthazár pü­spök isitkán nem eléggé magyar és eléggé keresztény, ember-e? Boldog Magyarország, ha erre a kérdésre joggal nem­mel lehet felelni! Február hányadikáig szünetel a­ nemzet­gyűlés, a vigasztaló az, hogy nem szénhiány miatt. ’á­luk dolgoztak a képviselő urak kö­zött, azokra ráfér a pihenés, de nem fognak pihenni, hanem agitálni. A­kik pedig nem dol­gozta­d, azoknak igaz szívvel kellemes ünnepe­ket és ünnepprókat kívánunk. Nem­­igen értjük, miképpen képzelik a dolgot, a­­kik Hegedűs Lóránt missziójához hozzájárja­anak, de kikötik, azonban ne politi­záljon! Iá csak azt értik alatta, a­mit a szó mond, rendben van. Mfölfogási­ ember közöttük süncs iserje mvatva. Mint pénzügy­miniszter sokasztildát végezhet és semmi nem késztetheti­ beleszólásra a pártok viszonyaiba, a kormányzatnak szellemére, a­mennyiben az csak arra a térre hat ki, a­melyet nálunk a politizálás fogalma körülhatárol. Ellenben ba­jos már megérteni ennek a ki­kötésnek a lehetőségét, ha a politikát és nem a politizálást tekintjük. Pénzügyileg más hely­zetet teremteni a­nélkül, hogy politikailag is más helyzet álljon elő, képzelh­etetlen. Vagy még egyszerűbben: a pénzügyminiszter nem végezhet új munkát, ha a politika folytatja a régit Teleki Pál is, Korányi Frigyes is kül­politikához, pénzügypolitikához alapföltételül megfelelő belpolitikát követelt Olyat, mely jogrendet jogbiztonságot teremt, a külföldben bizalmat gerjeszt, a belföldön pedig munka­­kedvet és társadalmi békét. A pénzügyek rom­lása nem kicsi mértékben következése annak a belpolitikának, mely ezeket a feltételeket nem igen szolgáltatta. A kurzushoz tartozó minisztereknek is gátakat, emelt ez a politika, melyet nem tudtak módosítani, az új pénzügy­­miniszter pedig ne is próbálja módosítani őket! Nem hiszszük, hogy az új bor a régi töm­lőbe való volna. Ha a pénzügyminiszter nem politizál, akkor a politikának alkalmazkodnia kell helyeselt terveinek természetes igényeihez. Nem elég rábízni, hogy boldoguljon a maga szakmájában, mert nem tud boldogulni politi­kai ellenhatások mellett. Hogy egyebet ne em­lítsünk: a takarékosság keresztülvitele igenis politikai támogatást igényel. A kereskedelem és ipar produktívvá tétele szakítást követel az eddigi politikával, mely x x x x x hasznot tenne üzletet más kezekbe tett, a­hol állami támogatás vált szükségessé. Lehetetlen pénzügyi sikert elérni a mozirendeletek poli­tikájával, mely az üzleti biztonságé­let­ ab­szolúte lerontja. Ha tíz milliárdot spórolnak és harmincz milliárdot inkasszálnak is, fogyó közgazdaságnál a plusz megint mínusz lesz. Azt halljuk miniszteri ajkakról, hogy a­dtunk­álk­érdésben az engesztelés útjára térünk. Ez politika a Hegedüs Lóránt vállalkozása irányában s eltérés az eddigi iránytól. Jele annak, hogy a politika a mai irányzat mellett ki korrigálja magát. Sok más téren is megvan ennek szüksége ,és ha az urak maguk honorál­ják ezt a szükséget, akkor a pénzügyminiszter­nek nem is kell „politizálnia". De ha nem teszik meg, akkor nem tud pénzügyet rendezni. Vizskereszt napján bont zászlót az ellenzék. (Tizenhárman csatlakoztak Szmrecsányi Györgyhöz. — Nem a királykérdés miatt válnak el. ) — Újra a zsidókérdést tolják az előtérbe.)­ ­ Az uj ellenzék szerepéről mindenféle hirek kerültek forgalomba. Egyesek tudni vélték, hogy Szmrecsányi Jjyoggy és Beniczky Ödön veze­­**Hi'f"li illír*ellenzék legitimista alapon tömörül. Mások azt rebesgették, hogy személyi fájdalmak terelték ezeket a képviselőket az ellen­zéki útra. Sem az egyik, sem a másik hít nem fedi a valóságot. Az ú­i ellenzék tömörülésének igazi czélja — mint kitűnő forrásból értesülünk — az, hogy újra magasra emelje azt a zászlót, a­melyet a­­keresztény nemzeti egyesülés pártja alakulása első perc­eiben a keresztény irányzat­nak az egész vonalon való érvényesülése érdeké­ben bontott. Az­ új ellenzék több­­ tagjával volt alkalmunk beszélni, a­kik az alábbiakban foglal­ták össze terveiket: •­­ Életre ak­arjuk kelteni Budapesten és a vidé­ken egyaránt a keresztén­yszoczialista­ párt szerveze­teit. Fel akarjuk éleszteni a halódó keresztény szel­lemet. Ezt a c­élunkat a kormánypárt keretében nem tudtuk elérni, éppen ezért szerezzük vissza akc­ió­-­­szabadságunkat. Hangsúlyozzuk, hogy csak objektív kritikával szándékozunk élni. Csél tudatos ferdítés, mintha mi ortodox legitimista pártot akarnánk ala­kítani. — Program m­­unk teljesen készen van. Ezt a mun­kát Longauer Albin végezte. Sarkalatos pontja pro­­grammunknak a zsidókérdés intézményes rendezése. Addig nem nyugszunk,­­a­m­íg ezt a problémát nem sikerül megoldanunk. A Friedrich-csoporttal együtt fogunk működni azokban a kérdésekben, a­melyekben egyetértünk. Viszont~a szis­zidensekkel — a­kikkel tárgyalunk *— még nem fejeződtek be a megbeszélé­sek. Nem valószín­ű­, hogy a disszidensek minden kér­désben támogassanak, bennünket, különösen azokban a radikális megoldásokban, a­melyekkel bizonyos fe­lekezeti ügyeket óhajtunk napirendre tűzni. Rentfu­ivilli értekezlet az új ellenzék­ ­ kérdésében.É­s kereszténypárt, holnap este rendkívüli érté­k­et tart a Károlyi-palotában. Nemcsak a er-csoport, hanem az új ellenzék tagjai is vésznél, és megbeszélik azt a tóik*?# a párt zöme milyen föltételek mellett támogathassa továbbra is a kormányt és melyik kérdésnél fog eljönni az az idő, a­mikor a kor­mányzópártban benmaradt keresztények fölvetik, majd a kabinet kérdést és igyekeznek megakadá­lyozni az egységes kormányzópártnak a liberális irány felé való elhajlását. A királykérdés — mint informátorunk közli velünk — nem a fő czélja é­s indító oka az új alakulásnak. Ezt mi sem bizo­nyítja jobban, mint az a körülmény, hogy Haller — a­­ki nem egészen legitimista — hajlandó a legi­timistákkal egy és ugyanazt a programmot vál­lalni és végeredményben ehhez a frakc­ióhoz csatlakozni. Ifiért nem lépnek ki Kallerék. ^ Battvatott politikai forrásból az alábbiakat közük : -AAz egységes kcu-jaáaa^pártból való kilé­peseket _ aMfid­ék­M*’Wfyftikos megbeszélés, a­me­lyen résztvettek az összes kereszténypárti kép­viselők, köztük Haller István volt kultuszminisz­ter is. Ezt az értekezletet kevéssel a kormány megalakulása után tartották meg a Károlyi-pa­lotában levő klubhelyiségben. Hosszú és nagy viták folytak arról, hogy miképpen lehetséges ellensúlyozni a kormány új akc­ióit és majdnem egyöntetűen a mellett voltak, hogy a régi keresz­tényeknek el kell hagyni a kormányzópártot. Vol­tak azonban egyesek, a­kik­ taktikai szempontból azt követelték, hogy egyelőre ne lépjenek ki mindannyian, hanem csak egy kis része hagyja el a pártot, nehogy ezzel teljesen f felborítsák­­ a helyzetet és megnehezítsék Teleki vállalkozását reszténypártiak ugyanis tisztán Telekivel szem­ben voltak engedékenyek, ez azonban nem zárja ki azt, hogy ha ő nem tudja keresztülvinni az an­nak idején vállalt egységes kormányprogrammot, akkor fel ne­ borítsák az egész helyzetet. Az új párt egyébként Vízkereszt napján bont zászlót és ezen a megalakuló ülésen ismertetik majd az új ellenzék programmját. Szmrecsányi az új ellenzékről. Az új alakulásra vonatkozólag egyébként kijjldlést intéztünk Szmrecsányi Györgyhöz, a­ki Munkatársunknak a következőket mondotta:­­ — Itt arról van szó, hogy az utóbbi hónapokban­­ a kormányzati politikai életben sok olyan dolog adta­­ elő magát, a­melyek egyáltalán nem voltak össze. Egyeztethetők a keresztény nemzeti egyesülés pártja­­iiyilWHWffl' TITTI'WTél­ prografusujával. A krisi­­álás fegyeleittzett kormányzó parlamenti többség kereteiben mindenesetre nagyon meg van szorítva. — Mi, a­kik a kormánypártból kiváltunk, azokkal a képviselőtársainkkal, a­kik már előbb léptek ki komoly, parlamenti munkára vállalkozunk. A kettónk minden személyes gyűlölködéstől mentes lesz és min­denesetre arra fogunk igyekezni, hogy a nehéz vi­szonyoknak és az ország érdekének megfelelően dol­gozzunk. Szoros kapcsolatban maradunk a keresztény, nemzeti egyesülés pártjával, mely pártnak ellenzéki csoportját fogjuk alkotni. Munkatársunk megkérdezte Szpirecsányi Györgytől, igaz-e az, hogy az új ellenzék legiti­mistákból rekrutálódik­ és­ vers jön legitimista pro­grammal óhajtanak-e akc­ióba lépni? — Erre nézve nagyon egyszerű a válaszom — mondotta Szmrecsányi. — Komolytalannak, lelkiisme­rettennek és az ország érdekei ellen vétőnek tartón azt a politikust, a­­ki a mostani időkben, a király­­kérdést akár pro, akár kontra aktuálissá igyekszik tenni. — Az új ellenzék. * Az új ellenzékhez eddig a következő képviselői csatlakoztak: Szmrecsányi György, Beniczky­ Ödön Avarffy Htok- Fangler Béla, Budaváry László, Dvor­csák Győző, Tncziff Béla, Lingauer Albin, Huber János, Reisch Richárd, Iro­rte Vilmos, Vitter László­, Homo­­nay Tivadar. Windischgraetz Lajos herczeg­­csatlako­zása bizonyosra vehető, mert­ már hosszú idő óta szo­ros fegyverbarátságot tart fenn Szmrecsányiékkal. Jár Szmrecsányi György a­lelnöksége. A nemzetgyűlés egyik ülésén — a­mikor az Ébredj Magyarok­­ Egyesületét támadták — Szmrecsányi György u­­olvaigy meg­ lemondott az alelnökségről. A le­mondást a a párt — noha nem forma szerint, vagyis írás­ban történt — tudomásul vette. Szmrecsányi György erre írásban adta­ be lemondását és ragaszkodik annak elfogadásához. - , Most az a különös helyzet következett be, hogy mi­után Rakovszk­y István elnök felvidéki birtokára uta­zik, Bottlik József alelnök pedig egészségi okokból Sem­meringre megy, a nemzetgyűlés elnök nélkül marad. /A \ • W­­ ..' Részleges amnesztia. A miniszter SfWHr ismételten úgy nyilatkozott, hogy a kormány a társadalmi kibékülés útjára óhajt lépni. Ezt a czélt­ fogja szolgálni a készülő amnesztiarendelet. A rendelet hatálya ki fog terjedni jobbra és balra egy­aránt. Amnesztiát kapnak egyrészt azok, a­kik, a Ká­rolyi-forradalom kezdetétől kisebb bűncselekményeket követtek el, másrészt azok is, a­kik az­ ellenforradalom idején bebizonyíthatóan hazafias felbuzdulásból vétettek a törvény ellen. E rendelet értelmében az internálta­kat újra megrostálják. Nem a mi hibánk, hogy a fentebbi rende­­letről, a­melyet néhány ma reggeli lap közölt, nem adhattunk hírt sem tegnapelőtti, sem teg­napi számunkban, xxxxxx x x X X X X X X X X X X X X X X X X X X és az ő­ poziczióját, mint miniszterelnökét. A ke­­ vét pártra szakadtak a cseh legionisták. '.tápAA ■ ' — Jíz Újság bécsi szerkesztőségének telefonjelentése. — U­frfsh fin­­i f­illírt!­***”'­*!—­**-- tegnapelőtt összeültek a cseh légionárius szövetség vidéki szervezetei és el­határozták, hogy elszakadnak a központtól, mert a végrehajtóbizottság a kommunista zavargás idején azt az utasítást küldte a vidéki szervezeteknek, hogy vegye­nek részt a bolsevisták üzelmeiben. Brünnben meg is alakult az új végrehajtóbizottság és fölszólította az egyes szervezeteket, hgoy a tagdíjakat ezentúl ne Prágába, hanem Brünnbe küldjék. A legionisták tehát két pártra szakadtak: a Kramatz-pártra és a baloldali szoczialista pártra. A kladnói, bru­xi és reichenbergi munkásság hangu­lata rendkívül izgatott, mert a kommunista pueskísérlet miatt százszámra tartóztatják le bizalmi fér­fiaikat és vezetőiket. A letartóztatott vezetőség helyett rögtön új vezetőség vette át a kommunista párt irányítását. Meg­állapították, hogy a kommunistáknak kész miniszteri listáik voltak és már a tanácsrendszer alkotmányát is kidolgozták egész Csehország részére. Frace Reuc. . .

Next