Az Ujság, 1921. február (19. évfolyam, 25-47. szám)

1921-02-01 / 25. szám

dapest, Wld----Mu\ó 4 nT f /xIX. évfolyam. 25. szám. r Kedd, február 1. Elá©£ínSl^:V'v ■ ( nQk /lN y 1 * f '■ jm' SZERKESZTŐSÉG: Ené«z'.v/`¡.V.--AAe^me E-A 1 mm mmmm'- • ¡' i —— mmm JSL. Mfrn Budapest, Rákóczi-ut 54. az. Félévit. m­­ mm ""Wr k~1'r li Telefon: JózseffS^B.József 122­5# '*JAZ B|­SfsWL Év KIADÓHIVATAL: Egyes szám VadajKsl­^/Vidé- JJIF L'íp Budapest, Rákóczi­ út 54. sz. k*n és a pilyam­H^rdroji^Sorona. gdjLgJfcn áBM M *S| Telefon: József 13-35, JózseflS 26, Jugoszláviában egy szám ára ÉT meSkwSi msKf n— MM A ww ’é-t? fflé József 122-56. 2 jugoszláv korona. M MM LjS M Mf' f# Wh H ----­ZM— m M Jmum máF m fiókkiadóhiv­atal : ® ** . . Budapest, Erzsébet­ körut43. ROVÁS. Benes urnak a múlta L#Heletet a kormány­­filnek fog$a megadráit&' addig is nem zárkóz­hatunk el­. SYiim&jélol, hogy Benes ur egyebet akart, mint értésünkre adni, mi van a kis en­­tente titkos kártyáiban. A­mit mond, vér­­lázi­tó, — hátha csak vérünket akarta lázitani s valami olyast produkálni, a­mit nyugodtan nem tennénk meg ! Benes úrral szemben ezért a legjobb politika mindig az, a­mit logikusan tőlünk nem várhatott.­ Nemcsak a német hadisarca hosszúlejáratú, h­anem az egész békeszerződés komplexumának a végrehajtása is. Ezért gondoljuk, hogy külpo­litikai egész mndolkodásunkat hosszú lejáratra kelli beújluttíta A mai körülmények, a mai kényszerek és a mai lehetőségek nem diktál­hatnak ránk elhatározásokat, melyek a hol­­naputánt is a m­ához kényszerítik. Tán ez az alapja Apponyi véleményének, hogy nagyon is tartózkodjunk a kalandoktól. Kaland: mai konjunktúra. Politika: számbavétele annak, a m­i ma még nincsen meg. «* ■Nem hihető, hogy az entente, megállapítván fe békesarczot,­­Németországtól várta volna, hogy azt mutdtja rá: dobzse. Inkább el volt ké­­szülv...-mertgy Németország alkudni fog s olyan árt szabott, melyből alkudni lehet. Talán ez a világos hátsó gondolat tette lehetővé az angol hozzájárulást. Minek sokalja ő, a mit Német­ország amúgy sem fog keveselni ? Akik nyu­godtait! Polemizálni nem­^oktunk, de tudomásul fvenni, m­iel tápláljá~­ a közvéleményt, illő kö­telességünk. Hát^tud­om­ásul veszszük, hogy a vezető kerd­ésmni­ti sajtó nagyon mérgesen és nagyon egyoldalúan már megint zsidó ma­­chinácziókat, maffiákat és végveszedelmeket harangozik, a­miért a magyar politika más átlátásra jut s liberalizmust már emlegetni, sőt már csinálni is lehet. Csak azt akarjuk konstatálni, hogy a zsi­dók természetesen liberálisok és azok voltak másfél esztendővel ezelőtt is. De akkor sem csinálhattak liberalizmust, most sem volnának képesek rá. A lefolyt idő alatt a politika igazán i­­fán, zsidók és nem liberálisok kezében volt s ma sínesen. Hogy Hallér­ István elfordult a szélsőségességtől, nem a liberálisok műve. Hogy a, keresztényszocziális pártban a mérsékeltek reálisabb meggondolásokra­­ szervezkednek, ugyancsak a keresztény politikusok ténye, nem a liberálisoké. Hogy ma már feszülten várják, Apponyi Albert mire szánja magát, holott eddigelé összefogtak ellene és semmi­képpen sem akartak szavára hajlani, nem külső machináczió műve. Hogy Zichy János nem zsidó és nem­ liberális nyomásra jutott arra az elhatározásra, hogy mégis liberális pártot szer­vezzen, ő, a néppárti vezér, ugyancsak olyan momentum, melyet keresztény politikus nem nézhet sem ellenséges, sem renegát gonoszság­nak. . . A­mi liberális elhajlás mutatkozik, az a keresztény politikának egy változata s ezért is a felelősséget, az ódiumot, vagy az érdemet ez a politika vallhatja a magáénak. Vannak, a­kik ezért ódiumot emlegethetnek, mi érdemnek tudjuk be. A­ keresztény politika sima pályát talált és Haladt rajta a saját mentalitása sze­rint. A tapasztalatokat is ez a mentalitás dol­gozta fel. Mi, változatlanul liberális gondolko­dásúak, örülünk rajta, hogy a tapasztalatai alapján a keresztény kurzus liberális irányba terelődött, de nem tehetünk róla. Érdemet hi­tünk benne, de az érdem nem a­ mienk. Mi nem fájunk győzelmi harsonába. Nem győztünk, csak érvényesült a véleményünk más vélemé­nynek gondolkodása és tapasztalata által. Nem a politikusok kisebbítésére, csak ténynek konsfereliuse bi így,a gondolkodásna­k ebben a megváltozásában a politikusokat meg­előzte a polgárság tömegeinek a nézetválto­zása. A forradalmi gerjedelem elült és a hig­gadt meggondolás sok mindent kikorrigált. A szélsőségesek most nem játszhatnak a tömegek szenvedélyeivel, mivel a tömegekben elült a szenvedély. Legyünk tehát nyugodtan és ítéljük meg nyugodtan, a­mi történik. Ne azok ellen fordul­janak, a­kik eddig is liberálisok voltak. Ezek ma sem erősebbek, mint voltak. A változást azok hozzák, a­kik most lettek liberálisak bakká. Ezekre pedig ne haragudjanak, mert ezek a saját táborukat teszik. Palotaforradalom a kormánypártban. (Ultimátumot intéznek a Kormányhoz. — x x x x x x x x Nemrecsányiék döntést provokálnak. — Apponyi várakozó állásponton.) • Hifffer István és csoportja tudvalevőleg: azért kezrészt kaezérjititlei Andrássy Gyula gróffal, mert hol­­caim*«4 nerezték magukat az egységesnek ne­­vezett kormány­pár­tb­an. Hallerék szabad , kezet akartak biztosítani maguknak, miután azonban ezzel az akc­ióképességgel sem ringathatták ma­gukat jelentős optimizmusba s érezniök kellett, hogy magukra, hagyottan elvesznek a parlament­ben, most feltűnő ambíczióval visszasóvárognak régi fészkükbe. Ott akarnak lenni a ha­talom for­rásánál. Ez a titka a pálfordulásuknak. E czél elérése czéljából ők maguk indítottak mozgalmat, hogy a holnap estére tervezett pártértekezletet halaszszák el s ezzel megakadályozzák a döntést. Kissé későn, fogtak azonban ehhez a fékező sze­rephez, mert a párt egyes árnyalatai ragaszkod­nak az értekezlet megtartásához és határozatot provokálnak mindenáron. Erre nézve jellemző Szmrecsányi Györgynek munkatársunk előtt tett alábbi, nyilatkozata: — Vannak egyesek, a­kik a holnap esti értekez­let elhalasztását akarják, hogy ezzel elodázzák a párt­válságot, mert bizonyos faktorok közbeléptek. Én a magam részéről mindent elkövetek, hogy megtartas­sák a pártértekezlet és tiszta helyzetet teremtsünk. Párthatározatot fogunk provokálni. A kilépések vé­leményem szerint m­inden valószínűség szerint meg fognak történni. Én már ki is léptem pártból. Való­színűnek tartom, hogy a Bleyer-csoporton kívül a Haller-csoport is kilép velünk. Útban az ultimátum! Mint deus ex machina jött a legújabb törpeszenzá­­cziót: palotaforradalom tört ki a kormánypártban. Egyes fr­akc­iókbta az egységes kormánypárt nagyobb diesseeSSyS*1— rájöttek arra, hogy miért is elégedetle­nek azzal a kormánynyal, a­melyet egy pártban össze­préselve­­ támogatni kénytelenek. Két forrásból bugy­­gyant ki az elégedetlenség : a volt kisgazdapárt egyik iczi-piczi árnyalata, melynek vezéréül Schandl Károly doktort emlegetik előszeretettel, gyorsabb tempót akart diktálni a kormányprogramm megvalósítására, más­részt a kereszténypárt több képviselője szintén tárgyi és személyi garanc­iákat akar követelni a kormánytól ugyanezen a c­ímen. A háttérben természetesen kielé­gítetlen személyi ambrcziók rejtőznek. Egyik közvetlen czéljuk, hogy Haller Istvánt újból vezéri székbe ültes­sék a pártban. Másik törekvésük, hogy olyan iramot diktáljanak a kormánynak, a­milyet csak Budavári László tud elképzelni merész fantáziájával. Vagyis öss­­szefogott, a kimondottan agrárokkal szembenálló s ma­gát megtántoríthatatlan kereszténynek nevező csoport és megállapították azokat a pontokat, a­melyeket a február 3-iki döntő pártértekezleten ultimátumszerűen fognak terjeszteni a kormány elé. Munkatársunk több olyan képviselővel beszélt, a­kik a palotaforradalom élén állanak, de egyikük sem akart részletesen nyilatkozni. Bernolák Nándor dr. is csak ennyit mondott munkatársunknak : — Hibák vannak a párt konstrukc­iójában. Ezen akarunk segíteni. Követeléseink elsősorban tárgyi természetűek, de vannak személyi kívánságaink is. Egy másik képviselő így nyilatkozott: — Súlyos garancziákat követelünk a­ kormánytól, hogy teljes gőzzel lát hozzá az annak idején megálló­, pított programja megvalósításához. Követeljük, hogy a kormány ne hagyja elszintesedni a kurzust. Fellépé­sünk a kormány ellen irányul, de nem azzal a czéllal, hogy megbuktassuk, mert ez ma hazaárulásszámba menne, csupán azért lépünk fel, hogy vétót mondjunk idejekorán. Ez a mozgalom érthető visszatetszést szült az agrár­­csoportban, mely nagyatádi Ie2­eó Istvánt tekinti, vezéréül s a­ki mellett Bottlik József és Kupert Rezső­­játszsza a primhegedűt. Mint értesülünk, ez a frakc­ió már el is határozta, hogy az előbb említett mozgalom ellensú­lyozása czéljából még a nemzetgyűlés összeülése előtt talön értekezletet tart, mert nem hajlandók eltűrni, hogy Butlerék kibék­itése ilyen nagy görögtű­zzel történjék s újra az­ a szélsőséges jelszó-politika kerüljön az elő­térbe, a mely az ő liberalizmusra hajló felfogásukkal homlokegyenest ellenkezik. s mert újra hullámzásba jött a pártátét. Hevesnek látszó ostrom indult meg a vezérek ellen, s ha ez a moz­galom fokozódik, az egész kormánypárt még korábban szakad szét részeire, mint a­hogy gondolták. Egyéb­ként a kereszténypárt holnap minden eddigi híreszte­lés ellenére megtartja értekezletét s ezért már holnap megkezdődik a pártbomlás. Rakovszky István útban hazafelé. Annak idején megírtuk, hogy Rakovszky István, a nemzetgyűlés elnöke, rózsahegyi birtokára utazott s ok tartózkodott az evpM a parlamenti szünet idején. Rá késztették erre az útra. Az tör­tént ugyanis, hogy a­ rózsahegyi kommunista direktó­rium párezellátásra ítélte Rakovszky birtokát. Ezt akarta megakadályozni a Ház elnöke. Csak úgy lép­hette át a demarkácziós vonalat, hogy a Zsivnostonska Banka vezérigazgatója kezességet vállalt érte. Ra­kovszky sikerrel elhárította birtokáról a veszélyt s most útban van Budapest felé. Apponyi a várakozó állásponton. Apponyi Albert gróf külföldi útjáról Buda­pestre ér­kezett. Élményeiről úgy nyilatkozott, hogy a kü­lföldön mindenütt jóindulatot tapasz­talt Magyarország iránt, de ez­ viszont nem ok arra, hogy optimizmusba essünk. Apponyi egyéb­ként behatóan, tájékozódik a belpolitikai viszo­nyok felől, kimerítően tárgyalt Teleki Pál gróf miniszterelnökkel, Andrássy Gyula gróffal, Pa­­lugyay Móriczczal és szűkebb körének több tag­jával. Máris­ kiderült, hogy Apponyi Albert gróf nem csatlakozik Andrássy mozgalmához, a­ vára­kozás álláspontjára helyezkedik s egyáltalán nem vesz részt olyan akcziókban, a­melyek a kormány helyzetét megrendíthetnék. Mint értesülünk, Apponyi. legközelebb Zichy János gróffal és a régi politika számos kapac­itásával fog behatóan tanácskozni. • Peyer Kérőig nyilas a csata. Annak idején megírtuk, hogy Peye­r Károly volt mi­niszter addig nem óhajt visszatérni Magyarországba, a­míg az amneszíktíaű£W*â*értelm­ében az ő személyi ügyét telje­sen el nem intézik. Erre vonatkozólag Peyer Károly annak a közlését kéri, hogy semmiféle olyan ügye nincs, a­mely az amneszt­iarendelettől várná az elintézést. — Önként, —­ írja — minden törvényes kényszer nélkül tartózkodom külföldön Tótok­ nagygyűlése Bud­apesten. A Felvidékről kiutasított vagy elmenekült tótol­ vasárnap délután két órakor a régi képviselőhöz nagy­termében nagygyűlést tartottak. A­ nagygyűlés hatá­rozati javaslatot fogadott el, a­mely szerint a művelt világ népeihez, a népszövetséghez és az Union of Democratic Control-hoz fordul, kérve,­ hogy szabadítsák meg a szlovák népet bilincseitől és a nagyhatalmak vegyék revízió alá a békeszerződésnek azokat a meg­egyezéseit, melyeknek alapján a szlovák nép sorsáról az ő megkérdezése nélkül döntöttek. A nagygyűlés kö­veteli a szlovák nép önrendelkezési jogát, a­ békeszerű­södést nem ismeri el és melegen üdvözli mindazokat, a­kik a szlovákság önrendelkezéséért küzdenek. Mi van a jugoszláv-cseh szerződtésben. Zágráb politikai köreiben úgy tudják, hogy a jugo­­szláv-cseh katonai egyezményben még arra az esetre is vannak határozmányok, ha Magyarország önként nem volna hajlandó Ny­ugat-Magyarországot kiüríteni. Ebben az esetben az országot cseh­ és jugoszláv csapa­tok szállanák meg. xxxxxxxx : A tisztviselők ruhája.­ ­ Megírtuk, hogy a kormány háromszázezer méter posztot vásárolt k­ülföldön a tisztviselők részére. Ebből a szövetből .-.zazezer tisztpatló jut majd ruhához. Ez kr. ügy szóba kerülne a Szandi HSSErák Országos Szövetségének vasárnapi közgyűlé­sén, a­­hol Vágó Jenő titkár rámutatott, arra, hogy a régóta várt ruhaakc­ió a szakértelem teljes hiánya miatt még a mai napig sem kezdődhetett meg. Kárhoztatta az állami szabóköz­üzemek működését, a­melyek állami támogatással elvonják a munkát a szabóiparosoktól és ezzel a munkások ezreit teszik munkanélküliekké. Goretzky István főleg azt kifogásolta, hogy a ruhaakcziót szakemberek helyett tisztviselők intézik. Szert nem tud a­ köztisztviselő június óta ruhához jutni. A közgyűlésen az a felfogás alakult ki, hogy a tisztviselők csak úgy tudnának gyorsan jutni várva várt ruhájukhoz, ha az akc­ió élére szakembereket állítanának. Ebben az értelem­ben előterjesztést tes­­ek Hegedűs Lóránt pénzügyminisz­ternek.

Next