Az Ujság, 1921. május (19. évfolyam, 94-116. szám)

1921-05-01 / 94. szám

RENDŐRKUTYÁK. A sajtó számára ma délelőtt mutatták be a nép­ligetben a rendőrkutyákat, a­melyeknek nevelését a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete tűzte ki fel­adatául. ..Pünkösd két napján a Tattersallban ebkiállí­­tást­­éstrvM kutató versenyt rendel -az egyesület -és­­ennek főpsókáját Sóztuk ima végig, sül­l-» A tisztáson- kezdődött a nagy főpróba. Ugatottak vltak a kutyások. Egy lelkes sebtenyésztő, Waczula Rezső re­ndőrfelügyelő kezdte a­­gyakorlatot. Három m­agyar komondor előlépett, parancsszóra egy helyben maradt, a­mit sok­­ember-Slim képes utánozni és mialatt a rendőrök előre- -meg három rabot csináltak, minden mozdulatukra kom­ori Si­­okos ültetté­l.-figyeltek—dkfetán­ok kezdtek egyattk­ozai. Megálltak, lefeküdtek, elvezés­­orsot végeztek, ők hárman, a­­kik Piszkos, Gavallér legény névre hallgatnak. " Itt a magas iskola. A kutyák lefeküdtek, kivésre lábh­oz jöttek, hangot adtak, akadályt ugrottak. Két m­éter magas palánkot minden svung nélkül megmász­tak és fürgeségükkel- -mégse egyesítetták fajuk örök el­lenségét, a macskád i­s . " Tárgyakat őrintettek- valajfüjgfcfe­­ffi egi­gy őrzött tárgy közelébe került, olyan hangversenyt rendeztek, hogy megfagyott az emberben­­a vér. Gavallér erős kö­télen kikötve őrzött­ egy gendőreipkát és egy újságíró­­kolléganő kecses mozdulattal akarta ellopni azt. Nosza,, lett erre riadalom. Gaval liér­ előbb meg ugatta. a hölgyet, fogait rémesen vicsorít gáttá, mindenáron rá akart ug­rasd pyejét. a_ végsődig ,®ygfesjit§J.fe fi fe szakította' a kötelet. Azon nyomban .iá.újfajta magát vetni 9 kol­léganőre, dk­­ipgallér ham. tagadta igeg jevét, » a­­mi­kor a legnagyobb veszedelemben, fergött a ^ölgy testi épsége, — lecs.ilapodott. Hiába, a női szépség még a kutyákra­ is hatással­ van. —. se • '•’­ Mástól, mint gazdáiktól, i 'kutyák nem fogadnak el élelmet, ha még oly finom, falat is. Aztán jöttek a nehe­zebb' produkciók.­­Vj^gággp­­jeninek bizonyultak a kutyák, meg á ,de$fd­Ptek$f­ié' me^siéígyénitették' biztos szimatjukkal. Az egyik filmet’' juhászkutya, Schnpi, megszaglászott egy ea­beff, a­­ki. azt'ág elbujdosofdtt á: bokrok közé éti pufrgkiDsspl. Földhöz szegzett űrsel­e­k'tf&Sztrzá­jtérsegen és két perez mulva­­rá is talált' a' ;^pón.o«»t«gőrő“. Kecskem­éti Győzőre és­ Jel­ynek Mortonra­­nem találtak rá ily gyor­isan. Az ebten­y­észeik azt mondják, hogy a rendőrkutya egy második rendőrt pótol. Fölösleges őrjáratba három embert küldeni, elég egy rendőr meg egy kutya. A rend­őrkutya megvédi a rendőrt. A gazembert, a­ki támadó szándékkal, lép föl, a közelébe sem ereszti. Küldüncz-szolgálatra is fölhasználható. A Budafoki-útról a Sashegyre például négy percz alatt vitt föl jelentést­ a Laura nevű juhászkutya és másfél percz alatt ért vissza. Ott állnak sorban a kutyák, német juhász-­­ kutyák, egy magyar komondor, egy magyar puli és­­ egy angol tenyésztésű Air­dalle terrier. Vagy hatszáz lépésnyi távolságra állnak föl a rendőrök s a kutyák­nak egyenként táskát kötnek a nyakukba és eleresztik őket jelentést vinni. Nosza rajta­­örült iramban rohan­nak a kutyák, leggyorsabban a bozontos, szürkeszőrű niagyar puli. Másodperc­ek alatt elvégezte a küldöttéz­­szolgálatot. Kaincs az a messenger-boy, a­ki gyorsaság tekinetében túl tett volna rajta. Egy rendőr jó vastag bőrruhát vett magára és imitálta a­ betörőt, a­ki megszökött a rendőr elől. De a kutya, a­mely a rendőrt kisérte, kinyomozta a gaz­embert, beleharapott a jobb karjába — arra vannak kitanítva, hogy mindig a jobboldalán kapják meg az embert — és hiába ellenkezett az álbetörő, a kutya erősen fogta és nem engedte el. Egy másik rendőr kar­­védőt csatolt a jobb karjára és az előre kijelölt után egy bozótba elbújt. A kutya a­­ rendőrrel elindult nyo­mozni. Hosszú szíjon vezette a rendőrt, egyszer sem tévesztette el az útirányt és két percz múlva hétszáz lépésnyire tőlünk beleharapott a mű­karba- A gonosz­tevőt bekísérték. Ezúttal elmaradtak az ütlegek, pedig az elcsípett ember mindenáron menekülni akart. De Schupi sunyin rámosolygott és ha csak egy mozdulatot is elárult, már belekapott a karjába. Még nagyon sok Produkcziót végeztek a rendőrkutyák, úgy kúsztak a földön, mint a kígyó és végül mikor a szabad gyarkor­­latra került a sor, egy kis nyvsoron kívüli kutya­­komédiát is rendeztek. Összeverekedtek. Tán nézateltérég volt köztük, hogy ki legyen a detektivfőnök. fez. a.) — Nem, kedves öcsém. Prológust, azt nem írok. Dosztig vagyok már a sablonos, pirosfehér­­zöld frázisokkal. De van itt valami más. Egy al­kalomszerű, víg darab. Nemrég fejeztem be. Ha tetszik, szivesen átengedem. Egy szépen faragott szekrényből vastag kéz­iratot vett elő, a­minek a czimlap­jára kecses be­tűkkel volt ráírva. ..A Barangok, vagy: a pacimmal vojvoda. Tiszteletlenségnek ne vegye senki, de meg­hökkentem egy kicsit. Mert elégszer beigazoló­dott dolog volt, hogy a mi világhírű mesemon­dónk, a­kinek az ő zseniális elbeszélőkészségét és páratlan fantáziáját ragyogtató, nagyszerű re­gényei biztosították a halhatatlanságot, koránt­sem volt igazi színpadi író. Ezen a téren elért si­kerei, kevés kivétellel, inkább megbecsülésből nyújtott olyan sikerek voltak, melyek őt magát sem tudták kielégíteni. „Sőt — a­mint Mikszáth írja róla —a­mi kellemetlenség­ érte az irodalom­ban, azt mind színművei okozták.* Még­ aznap éjjel elolvastam a­ darabot. Volt abban mindenféle: lelkes fel­köszöntő és „kuko­­riczaring*, hazafias tiráda és léghajó, kedves, naiv fantasztikum és balkáni rablóromantika és sok egyéb más — csak egységes vígjátéki cselekmény, jellemfestés, drámai lüktetés, vagy eféle, az nem volt benne. Csakis elvétve egy-egy kis oázis a Jókai kápráztató képzelméből, majd napsugaras, majd borongó kedélyén, meleg szívén á­t szűrő­dött aranyos humorából, a­mi azonban, fájdalom, nem volt elegendő annak a véleménynek a meg­­másítására, hogy a darab ebben a formájában teljességgel előadhatatlan. Felette nyomott hangulatban, tanácstalanul töprengtem : mit csináljunk most ! Egy Jókai da­rabját még­sem lehet csak egy terven visszauta­sítani. Úgy éreztem, nem volnék képes ilyet szem­­től-szembe, de még írásban sem megtenni. Szinte sajnáltam, hogy, nem holmi fölényes, rideg fogad­tatásban volt részem. Akkor tán inkább rá tud­tam volna szánni magam arra a bántó elutasí­tásra, a­mi ellen annyi élvezetes emlék, annyi szeretet és csodálat tiltakozott bennem. De elvégre mégis csak a színház érdekét kel­lett, szem előtt tartanom. Végre hosszas, kínos gondolkozás után azt hittem, sikerült a­z ildomos és kiméletes vissza­vonul­ás aranyhídját megtalálnom. Újból felkerestem a nagy költőt. Kényelmetlen szorongással s nem minden szé­gyenkezés és lelkifurdalás nélkül hebegtem el ra­vaszul az én kieszelt mondókámat. Hogy a darab nagyon érdekes, hogy kétségkívül nagybecsű részletek vannak benne, de — de — természetesen csak az én igénytelen nézetem szerint — az a baj... — Baj ? Micsoda baj ? — Az, kérem szépen, hogy a darabban az Amerikába szakadt magyarok üzleti ötletesség és élelmesség dolgában lefőzik a yankee-t... — Nos? — Nem méltóztatik gondolni, hogy — hogy — mégis csak aggályos volna az ilyesmit, kivált az ezredéves ünnepség alkalmából bemutatni ? — Már miért ? — Mert !— mert — talán, esetleg, könnyen olyan tendencziát találnának belemagyarázni a darabba, hogy az­t kivándorlásra akarna buz­dítani ... Nagy emberünk elgondolkozott. — Igaza lehet. De nincs baj. Segítünk a dol­gon. Amerikából egyszerűen ide Magyarországba­­ teszszük át a Színhelyet. Jó lesz ? Egyetlenegy szó sem jutott eszembe, a­mivel f ölelhetnék. Mit is válaszolhattam volna ? — A többit bízzák rám. Egy hét múlva meg­kapja az átdolgozott darabot. És megkaptam. És rezignáltan kellett megal­­­apítanom, hogy az átdolgozás nem segített a Barangok­­ón. Sőt... . És megbuktunk. Egy kicsit Pilátus módjára örülve bele a krédóba. így történt az a bizonyos ..darabválasztás*.­­ felelős bűnbak szerepét, ezentúl is nyugodtan s szivesen viselő dramaturg .botlása*. És ez a vigs­inházi megnyitó-kndirez szo­­v.oru, de hiteles históriája. szó ereje... Ezt gondolta? Hisz* ez nem is C*dur ! CAVATINA. ■ ..............Beethoven, Adagio molto ^ ^ __ ^ ^ sotto vpec p ii. AZ - Május elsejével új előfizetést nyitunk „AZ UJSÁG“-ra. Kérjük azokat a vidéki előfizetőket, a­kiknek előfizetése április végével lejárt, hogy a­­ megújítás dolgában minél előbb intézkedni szí­veskedjenek. Vidékről legc­élszerűbb , az előfizetési összeget postautalvány felhasználá­­­sával beküldeni. Helyben szokás szerint a kiadóhivatal nyugtája ellenében kihordóink szedik be az előfizetési összeget. Újonnan belépő helybeli előfizetők telefon útján is megren­­d­elhetik AZ UJSÁG“-ot. Telefonszámok : József 16—26, József 13—36, József 122—56. , ~ JoJe8,­ rozsai. A Svábhegyen holtana­pjáig rozsakertészettel szórakozott. Május végén kosár­­számra­ hozta barátainak az illatosnál illatosabb rózsákat, a melyekre büszkébb volt, mint legszebb irodalmi sikereire. Erre gondolni kellett volna azoknak, a­kiket Jókai szobrának elhelyezésével megbíztak. Mert az a hely, a­hova Jókai szobrát állítják, mindennek mondható, csak rózsakertnek nem­. Az a házikó pedig, a­mely ott lapul meg a szobor mögött, szintén mindennek mondható, csak rózsák üvegházának nem. Az a konflisállomás pe­dig, mely a Liszt Ferencz-té­rhez simul, stílszerűen illeszkedik ugyan bele a szürke házikót a környező hangulatba, de a kocsisok káromkodása talán m­égsem az a zene, a­mely a mesemondó Jókai áb­rándos kedélyének leginkább megfelelne. Úgy lát­ Szi­k, az illetékesek nem olvasták Jókait. Kár. Jókai világraszóló író volt, a­kinek még az sem árt, hogy ez a kor szobrot emel neki.­­- Giesswein megható búcsúztatása a Szent István­ Társulatnál. Gigeswein Sándor dr.-t megható ünnepség kertben búcsúztatták ma a Szent Ietrán­ Társulat dísztermében. Megjelent a teljes tisztviselői kar és nyomdaszemélyzet. A tisztviselői karból alakult vonós­négyes Haydn szerenádját adta elő, utána Erdősi Ká­roly vezérigazgató meleg szavakkal méltatta a társulat 18 éven át volt alelnökét és átnyújtotta a társulat, a tisztviselői kar és a nyomdaszemélyzet emlékét , egy remekművű kelyhet, a­melyet Tarján Oszkár ötvösmű­vész tervezett. Giesswein megható és nemes szavakkal válaszolt a búcsúztatóra. Hangoztatta azt, hogy nem érez sértődést, csak a kötelességet a további munkára. — Hohler főmegbizott súlyos beteg. Néhány nap előtt megírtuk, hogy Hohier angol főmeg­­fázott. Jjaéngfen fekszik. Most, mint Az Újság érte­sül, a főmegbizott állapota súlyosra fordult. Or­vosa mellhártya-­­ és tüdőgyulladást konstatált rajta, a­mi előreláthatólag huzamosabb gyógyu­­lási időt vesz igénybe. Bár magas lázai vannak és állapota határozottan súlyos, aggodalomra nem ad okot s a betegség előreláthatólag a rendes ke­­retek között fog lefolyni. Mindenesetre azonban a lom­egbízott munkásságát huzamosabb időre meggátolja. Betegsége alatt az angol misszió ügyeit, Johnson követ vezeti, a­ki angliai tartóz­kodása idején is helyettesítette a főmegbizottat. — Az Ernst-múzeu­m XVI. aukcziója. A napról-napra változó és bizonytalansággal teli pénzügyi helyzet im­már a művészeti piaczon is kezdi éreztetni hatását. Az Ernst-múzeum XVI. aukcziójának mai első napján a TM“.e..9'fFl kiadása megfélemlítően hatott a vásárlókra. Autonoren a régi képek árverésén, — azzal kezdődött az ausfczió — érzett ez meg a habozó és húzódozó kíná­laton. Az árak sehogy sem akartak elszabadulni kikiál­tásuk alapjától, » » mi régi kép elkelt, azt is aránylag °^c.í?? aron vásárolták meg. Kellő hidegvérű és hozzáértő gyújtok ma igen olcsón juthattak volna a pénzt bőven megérő műtárgyakhoz. Hiszen az aukeziói anyag egyik feebebb régi festményét, Frans Flórig „Paris Ítéletét" 40.00­1 koronáért szerezhette meg új tulajdonosa. Az óriási árak ideje, úgy látszik, különben is elmúlt, erre vall, hogy a tárgyak kikiáltási és azzal összefüggően a becsara is lényegesen alább szállott. Pénzünk javulá­sának természetes tünete ez. Hogy a gyűjtő közönség csak a nagyobb pénzbefektetés koc­kázatától fél, azt a porczellánok és fajanszok árverése mutatta meg. Ott az árak vigan mentek fölfelé, ha nem is szédítő magassá­gokba mint még nemrégen is. Íme néhány ár : Meisseni ki­véskészlet (626) 6000 K. Német XX. századi díszedény (620) 7500 K. Négy színes szoborcsoport, modern (681) 11OOO K. Franzeentháli szoborcsoport (63­0 14 soo K Meisseni csokoládés csésze (035) 8006 K. Két meisseni talpas váza (636) 11.300 K. Meisseni tapas kanna (087) 7500 K. Meisseni bank váza, (886) 7700 K Bécsi (Hu Paqyien) csésze ali­al (030) sooo­k faján sz. Perzsa festett asztallap (784) 3100 K. Holicsi rekes szes tál (734) 2000 K. Hol­icsi XVIII. századi plateau (tál) 5200 K. Holicsi figurás sirtartrt (757) 5100 K. Holicsi talpas tál (757'a) 4000 K. Holicsi XVIII. századi revesestál kínai alakokkal (757/1) 18.500 K. •­­ — Orvosi dir. Grünefein Jenő dr. berlini tanulmányutjáról hazaérkezett, rendes fog- és ezásbetegeknek Wesselényi­ u. 13. — A hadifogoly-színészek a budapesti polikliniká­­nak. A Vladivojmtok mellett lévő pervajarjecskei hadi­fogolytáborban két évig színház állott fenn. A befolyt tiszta jövedelmet, 92.218 koronát a hadifoglyok most h­azat­érés­ük után a budapesti poliklinika czéljaira adták át A­kik annyit tűrtek és nélkülöztek, ott messze idegenben is hazagondoltak az itthoni szenvedőkre. A rabság keserű gyötrelmeiben is félretették a pénzüket azok számára, a­kiknek idehaza van szükségük re. Nemes és szép dolog. "

Next