Az Ujság, 1921. június (19. évfolyam, 117-141. szám)

1921-06-01 / 117. szám

­r­­t országon éek ők támogatták, azok csak rendet akartak, az ország javát akarták! Itt megállapítja Sándor azt is, hogy ismer a bol­sevista­ rezsimben részt vett olyan egyéneket is, a­kik felejthetetlen szolgálatokat tettek a polgárságnak és a­kik nagyobb ezenforradalmárok voltak, mint sok tele­­szájú. (Mit írt Túri meg Haller pár héttel a bol­­sevizmus előtti) Ezután Sándor Pál fölötte tanulságos részleteket ol­vas föl Haller István és Túri Béla képviselőknek az Alkotmány czímű­ napilapban megjelent czikkeikből, me­lyeknek nagy részét nevükkel aláírták. Haller István például január 23-án írja : „A les a letűnt­ hatalmak arzenáljával dolgozik, az elnyomással, brutalizálással, a szó elnyomásával, a­ heccseléssel, a ráfogással, a kútmérgezéssel, az állásból való kidobással, a kenyér elvevéssel, a más meggyőződés üldözésével, az ’ reakczionárius. És reakciomárius az, a­ki a maga véleményét, akaratát, ábrándját bottal, fegyverrel, terrorral akarja rá­kényszeríteni másokra. Ennek az országnak elgyö­tört milliói nem fognak arra gondolni, hogy ellen­forradalmat csináljanak a királyságért, a demokra­tizálódás megakadályozásáért. Ki vállalkoznék arra, hogy visszafelé fordítsa az idő kerekét ! Felolvassa az Alkotmány­ból Sándor, hogy miféle katolikus alakulások jelentik be csatlakozásukat a nem­zeti tanácshoz ! Túri Béla novemberben, mikor a nemzeti tanács a vidéki tanácsokhoz körkérdéseket intézett az államfor­máról, így ír: „A köztársaság az összességnek az uralma. Ma valóban az összességnek kell megmentenie a czivilizácziót." Dec­ember 24-én, mikor már Lovdszy és Batthyány kiléptek a kormányból, Túri az Alkot­­mány­ban a „kapitalisztikus rendszer régi formájának meghűléséről" írt. Az Alkotmány január 2-án Károlyit Hunyadi Jánoshoz, Bethlen Gáborhoz, Rákóczy Ferenci­hez és Kossuth Lajoshoz hasonlította. De a legérdeke­­sebb, a­mikor február 23-án, a bolsev­izmus bekövetke­zése előtt egy hónappal így ír az Alkotmány: „Minden szavunkkal, minden sor írásunkkal azt magyarázzuk, bizonyítjuk, hogy a­mi október 31-én és azóta jött, annak jönnie kellett valamennyiünk­nek, ennek az országnak minden polgára és az egész emberiségnek érdekében. És ezt nem számításból, nem ijedt meghunyászkodásból és a jövőre való spe­kulációból mondottuk, hanem azért, mert azok, a­kik ebben a mi táborunkban mondani hivatva vol­tak, így érezték ." A proletárdiktatúra kikiáltása előtt egy héttel azt írják, hogy a forradalom vívmányainak alapján állnak és törhetetlen hűséggel, elszántsággal ragaszkodnak a köztársasági államformához. Sándor Pál ezután megállapítja, hogy Szerinte a forradalom szilkégés valami veit, a­mit a vésztéti há­ború után elkerülni nem lehetett volna. Bírálja ezután külpolitikánkat és diplomáciai szervezetünket. Nem­ he­lyesli azt, hogy grófok és herczegek képviselnek ben­nünket Parisban, a­hol szórbciuristákkal és szabadkőmű­vesekkel kell nekik tárgyaink (Sándor Pál Dánért „arravaló”­­embernek tartja.) Mikor Sándor Pál azt kívánja, hogy arravaló embe­rek képviseljenek bennünket a külföldön, Bánér Béla megkérdezi, hogy kik azok az arravaló emberek! Sándor Pál nem jön zavarba, hanem udvariasan azt feleli, hogy: Például a tiszte­t képviselő úr! Ez persze érthető derültséget kelt és Dánér, elpirulva a nagy megtisztel­tetéstől, így felel: Azt hittem, hogy a tisztelt képviselő úr! — Nem, nem, én m­ár arra nagyon öreg vagyok! — szerénykedik Sándor Pál, mire Róna P. András dönti el a vitát azzal, hogy: öreg ember nem vén ember! Foglalkozik ezután Sándor Pál a környékező álla­mok politikájával és ismertet egy lapközleményt annak illusztrálására, hogy a külföldön bennünket feudálisok­nak tartanak. (Az Ébredés körül...) Mikor a magyar egységről beszél Sándor Pál, a faj­­magyar Taszter Béla büszkén állapítja meg, hogy ön­tudatra ébredt a magyar. Ilyen későn ébredtetek föl! — kérdi Kerekes Mihály. Könyves Lajos pedig a kisgazda­­oldalról megjegyzi, hogy néha bizony nagyon rosszkor ébredeznek az Ébredők! Sándor Pál beszéde végén két fenkölt konzervatív magyarról, Apponyi Albert grófról és Rákosi Jenőről beszél, a­kiknek a szavára kell hallgatni a magyar­ságnak! (Andrássy is azt mondja : Faj !...) Andrássy gunyoros és malicziózus módon reflektál Sándor Pál őt illető szavaira. Azt mondja, hogy ő soha életében ennyi nyájasság közben nem döfött tőröket senkibe. Sajnálatos, hogy Sándor Pál mindenkit igyek­szik bemocskolni, hogy saját faját tisztára mossa. Ő csak azt kívánja, hogy az ország érdekében korlátozzák ennek a fajnak a térfoglalását. A forradalom előidézésé­hez igenis hozzájárult a zsidóság egy részének tem­peramentuma és hazafiatlansága. Dicséri ezután And­rássy Vázsonyit és azt mondja, hogy bár többen lettek volna hozzá hasonló zsidók ! Ezután ő is megállapítja, h­ogy a háború elvesztését az ellenség túlereje okozta. Saját párthívei láthatólag nem nagyon­ örülnek annak, hogy Andrássy nem a zsidókra fogja a háború elvesz­tését. A forradalmat elősegítette a vereség, de a veresé­si forradalom nélkül sem kerülhettük volna el. Bor- öltötte vétke azonban a forradalomnak, hogy megakadá­lyozta azt, hogy fegyveres erőnk legyen Magyarország védelmére és ezzel a kedvezőtlen békefeltételeket okozta. Foglalkozik részletesen saját külügyminiszteri szerepé­vel és azt mondja, hogy ő 1917-ben be akarta kapcsolni Károlyit a kormányzásba és ezt tanácsolta Vázsonyinak. Ma elismeri, hogy talán eredményes lett volna Vázsonyi politikája, ha teljes erővel folytatták volna. Nem akarta, hogy Károlyiból martírt csináljanak, de azt­ sohasem kérte, hogy ne fogják el. ,, Foglalkozik a Tisza István és közte folyt harczc­al, de nem mond konkrét adatokat, csak tavaly megjelent könyvéből olvas fel terjedelmes részleteket, melyekkel azt igyekszik bizonyítani, hogy ellentétük tisztán elvi ellentét volt. Közben azt is mondja: „nincsen ember, akit oly kevéssé vedelne egyéni ambicáns mint igem ’! Kétszer lehettem volna miniszterelnök, ha akartam volna !“... Elmondja azt is, hogy rövid kü­lügyminisztersége alatt az entgnte hajlandó volt előzetes tárgyalásokra, hogy megismerje a monarchia feltételeit, de az ő meg­bízottja még nem is ért Svájciba, mikor a forradalmi események mindent elsöpörtek. (Ki a destruktív !) Sándor Pál rövid viszonválaszában csak azt jegyzi meg, hogy ő az események egyoldalú megítélése ellen küzd. Egyébként idézi Tiszát, a­ki azt mondta egyszer Andrássynak: Itt a gróf úr képviseli a destrukcziót ! Ezután frühwirth Mátyás következnék, de ő eláll a szótól, Drechsler János pedig nincsen jelen. Dreyer Jakab a nyugatmagyarországi kérdéssel foglalkozik­ és nofinet orientácziót sürget. Az ő beszédével végződig a mai ülés. Várjuk be a huszáras vonatot? Nulla óra, egy perez ... a,mAH°r.,tizenkettő­t üt az óra, az utolsó ej­éli tizenkettőtt kongatja el, mert úgy a n­­a­PtUaB*Wf0n életbe lép a huszonnégyórás tapszamftSE. Szóval holnap reggeltől kezdve a Silról!1mm­0tm«f­górából m' P°üt0Saű Wan* ,T Mi­ változik tehát az új időszámítás révén ? — Kérdezi némi joggal a nyájas olvasó... Alapjában nem változik semmi, csak a vasúti menetrend. Mert az életben a­ huszonnégy órás rendszer sehol se hagy semmiféle nyomot: este nyolcakor fogunk ezentúl is vacsorázni (ha lesz mit !) és nem húszkor, tíz órától kezdve fizetünk kapupénzt és nem huszonkettőkor és tizenegyig fog járni a villamos, nem pedig huszonháromig... Számos országban réges-régi már a huszon­­négyórás rendszer, de azért alig van a családok­ban ingaóra, a zsebekben kronométer, a­­mely hu­szonegyeket ütne és mutatna,­a színházba Se­ tizen­­kienctkor járnak az emberek és a babájának is ritka ember­e ad tizenhét újra huszonöt perczre ta­lálkozót. Nehéz volna megszokni a beszédben, a társaságban, az ünnepségeken ezt a huszonnégyes beosztást, s­­öreg emberek leszünk mindmegany­­nyian, a­míg megkapjuk az első olyan meghívót, a­melynek küldője : — Szívesen látja szombaton egy csésze tizen­hét órai teára... Csak a­­ vasúton lesz általános (s természete­sen a postán is és a táviratokon) a huszonnégy órás jelzés. S ott fontos is, hasznos is, s talán egy­szerűsíti a korábbi rendet. Csak ráf­ézek a menet­rendre, vagy a sürgönyre, a­mit kapok s már az első pillantásra a számból láthatom, hogy reggel vagy este, délelőtt vagy délután adták föl a táv­iratot, vagy érkezik a vonatom. Furcsaságot csak éjszaka hoz az új órarendszer. Az éjfél huszonnégy lesz és nem tizenkettő. Tehát teljesen kivész majd a politikusok szólásából az a frázis, hogy : — Figyelmeztetem a miniszterelnököd ,hog­y el­érkezett a tizenkettedik óra.... A huszonnegyediket kell ezentúl a miniszter­elnökök szíves figyelmébe ajánlani, vagy semmit... S mi az, a­mi az éjfél után jön ! Eddig azt mondtuk, hogy tizenkét óra tíz perez, vagy ti­zenöt vagy huszonkettő, a szerint, hogy mennyit mutatott a perezmutató. De a huszonnégy most a véget­­jelenti. Azután nincs semmi. Utána a más­nap jön, a­mi nullával kezdődik. " .. Semmi óra egy másodpereskor kezdődik a hol­­napi nap... ■ Vujpeg. .­. — Apponyi Genfire megy. Apponyi Albert gróf holnap, szerdán reggel 10 órakor utazik «­ Génfbe mint a Magyar Külügyi Társaság elnök©­ Népszövetségi Társaságoknak ott tartandó kon-­ ferencziájára. A konferenczia főleg a népszövet-'­ ségi egyezségokmány módosításáról, a fegyver­ke-' zések korlátozásáról, a kisebbségek védelméről néhány gazdasági kérdés megoldásáról fog tanács­kozni. ■ • \ — Ajándékot a Szépművészeti Mu­zeu­mnak. A Szép­művészeti­­ Múzeum az utóbbi hetekben több becses­ ajándékkal gyarapodott. A mauzeum igazgatósága több, m­ű­bar­it adományának felhasználásával megszerezte­ Hollósy Simonnak egy 1886-ban­ Mitnehenden festett?, férfiarozkipót, mely telj­én ismeretlen közönségünk­ előtt. Stoheim Samm­é’­urinő a múzeumnak­­ajándékozta. Tornai Gyulának azt az ISIS-ban készült­ női arczképét, mely a Benczur-ki­állításon volt látható. Baseli Gyula festőművész egy általa festett női mellképét és Pataky Lászlónak egy nevető leányt, ábrázoló korai művét adta ajándékba. Mattyasovszky-Zsolnay László­­ festőművész pedig a művész anyját ábrázoló saját festményét. Mind-­­ezeket a képeket a mt­uzeum az új magyar szerzem­ények sorozatában fogja legközelebb kiállítani. Végül a gr­a­,­ikai gyűjtemény , is egy értékes ajándékkal gazdago­dott : Vágó Pálnak Beöthy Zsolt „Iláskai Loa“ czimei költői elbeszéléséhez készült illusztrácziójával, melyet, Beöthy Zsoltné uristő ajándékozott az intézetnek. — Barraviczévép urol'scal évforduló. A Budapesti Karaake-­­delmi Akadémiát 1591-ben végzett urakat fölkéri Hollós Ödön, ai Pesti Magyar Kereskedelmi Bank ügyvezető igazgatója (Vas Fürdő-utcza 2.), hogy czimüket, vele lehetőleg, mielőbb, közöljék:"­ — Lássuk el magunkat télire fával! A főváros fel-is hívja az intézményeket, üzemeket, kórházakat, szana­­tóriumokat, bankokat stb., valamint a főváros közönsé­gének azt a részét, a­mely nagyobb mennyiségben szoktál, téli tüzelőanyagszükségletét beszerezni, hogy már most-; gondoskodjék a szükségletéről és vásárolja meg azt­ addig, a­míg a rifeyrendszer fel van függesztve; jelen­,­leg mindenki tetszés szerinti mennyiségben vásárolhat­ közvetlenül a tüzifanagykeresk­edőknél. őszre a nagy-i báni ellátás és kiutalás korlátozva lesz. — Jubileum. Felkérjük Wirh Henrik tanító úr volt nővén-i­dékeit, h­ogy a június 6-án délután 7 órakor o.j. orth. izr. hitközség I .dísztermében 30 évi működése alkalmából rendezendő ünnepélyt"­ előkészítő értekezleten megjelenni szíveskedjenek. — Újabb ipari tanfolyamok." Az Újság részletesen­ megírta, hogy a kormány ipari átképző tanfolyamokat­­ létesít a köztisztviselők számára, hogy a­mennyiben a­­ tisztviselők létszámcsökkentésére kerülne a sor, úgy: megfelelő elhelyezkedést találhassanak. Az átképző tan-­­folyamok rövidesen meg is kezdődnek, így a banktiszt-­ viselői tanfolyam június ,5-án kezdődik k­ Kereskedelmi­­ Akadémián és ugyancsak akkor nyílik meg az általánost árukereskedelmi tanfolyam is a VII. kerületi állami­ felsőkereskedelmi iskolában. Hasonlóképpen június 6-án­ kezdődik a tanítás az elektromos ipari kurzus hallgatói,­ számára a Tavacsmező-utcza 15. szám alatt levő szak-­­iskolában. A husiparczikk- és termény­kereskedelmi tan-*­folyam június 0-én indul meg Debrecenben az ottani­ felsőkereskedelmi iskolában. Kecskeméten pedig a gyü-,ü­mölcs- és baromfikereskedelmi tanfolyam június 13-án­­ kezdődik a vár­osi fiu felsőkereskedelmi iskolában. Alj tanfolyamokra minden köztisztviselőt felvesznek, azok ■ kivételével, a­kiknek képesítése magasabb, mint a mi­.I­lyent a tanfolyam nyújtani tud. — Ezer hatfiárva nyaralása. A Hadiárvákat Gyámolító Or­­­szágos Szövetség a nyaralásra szoruló hatfiárvák közül ezer­­ gyermeket küld el nyaralásra. Anyák vagy gyámok jelentkezései hétköznap délelőtt 10—12 óra között VT., Váczi-út 117. Az igaz-­­ gatóság szívesen áll rendelkezésre azoknak, kik hadiárva gyes- s énekeiket vagy gyámoltjaikat készek örökbe adni. __ __ __­­ __■? 1921. AZ ÚJSÁG V*.V 8 Megszönik az általános hatósági lisztellátás. Nem tekintik ellátatlannak a Kereskedelmi alkalmazottat és a magántisztviselőt. — A hadsereg, a rendőrség, a közalkalmazottak, az ipari nmndások továbbra is hatósági lisztet kapnak­.­ Júliu­s 26-áig elkészül az ellátatlanok t­j katasztere. — Molyer János közélelmezési miniszter rende­letet intézett valamennyi törvényhatóság­ első tisztviselőjéhez és a főváros tanácsához a­.jövő, 1921—22. gazdasági évben liszttel­­ ellátandók ka­taszterének összeállításáról. A rendelet szerint a következő gazdasági évben elvben senkinek sincs igény jogosultsága hatósági ellátásra, m­éltányos­­sági szempontból azonban hatósági k­oztelátásban részesül a nemzeti hadsereg legénysége, az állami rendőrség és csendőrség, a fixfizetésesek közül a katonatisztek és a hivatásos altisztek, valamint a közalkalmazottak, ideértve a nyugdíjasokat is, végül az ipari munkásság és a teljesen kereset­­képtelen egyének, ha egyben vagyontalanok is. A hadsereg legénységének kivételével hatósági el­látásban részesülnek a felsorolt kategóriák csa­ládtagjai, azonkívül a kórházak és csekély mér­tékben az egyéb jóléti intézmények Az ipari munkásságból amaz ipari, bánya- és közlekedési vállalatok munkásait, a­melyek eddig közvetlen ellátásban részesültek, családtagjaikkal együtt továbbra is a közélelmezési minisztérium fogja közvetlenül ellátni. Az egyéb ipari munká­sok, valamint a keresetképtelen és egyben vagyon­talan egyének ellátásáról a közigazgatási hatósá­gok gondoskodnak. Csakis nem önálló iparos tér szesülhet hatósági lisztellátásban, tehát a­ki vala­mely önálló iparosnál, esetleg kereskedőnél ipari munkásként, vagy pedig közvetlen ellátásba nem vett üzemben mint segédszemély (szakmunkás vagy napszámos) van alkalmazásban és nem tiszt­viselő. Ide számítandók még a közüzemek nem tisztviselő munkásai is. Semmiképpen sem szá­míthatók az ipari munkások kategóriájába és i­tt az ellátatlanok kataszterébe sem vehetők fel a sze­­reskedelmi alkalmazottak. Ugyancsak nem lesznek a felvehetők azok az ipari munkások sem, kik mun­kaadójuknál természetbeni ellátásban is részesül­nek, vagy pedig termelők. Ezeken kívül csakis a teljesen keresetképtelen s egyúttal olyan vagyon­talan egyének vehetők fel az ellátatlanok katasz­terébe, a­kik közsegélyre szorulnak. A törvényhatóságok, illetve járások és közsé­gek sürgősen kötelesek a fentiek szerint a hatósági lisztellátásban részesülők névjegyzékét összeállí­tani és az összeírás eredményét tartoznak legké­sőbb július 20-ig a közélelmezési minisztérium lisztosztályának bejelenteni. Az új névjegyzéket nyolc­ napon át közszem­lére teszik ki és mindazok, a­kik abban nem sze­repelnek, az új gazdasági évben lisztellátásukról maguk tartoznak a szabad forgalom útján gon­doskodni. A névjegyzékből való kihagyás ellen a köz­szemlére tétel határidejének lejáratától számított­ nyolcz nap alatt lehet felebbezni községekben a járási főszolgabíróhoz, rendezett tanácsú váro­sokban a polgármesterhez, utóbbiak határozata ellen pedig nyolcz napon belül a vármegye al­ispánjához. A törvényhatósági jogú városokban­ a­ város tanácsához. Szükséges, hogy a felebbező valamely lisztellátásra jogosult kategóriába tar­tozását hitelesen igazolja.

Next