Az Ujság, 1921. június (19. évfolyam, 117-141. szám)
1921-06-01 / 117. szám
rt országon éek ők támogatták, azok csak rendet akartak, az ország javát akarták! Itt megállapítja Sándor azt is, hogy ismer a bolsevista rezsimben részt vett olyan egyéneket is, akik felejthetetlen szolgálatokat tettek a polgárságnak és akik nagyobb ezenforradalmárok voltak, mint sok teleszájú. (Mit írt Túri meg Haller pár héttel a bolsevizmus előtti) Ezután Sándor Pál fölötte tanulságos részleteket olvas föl Haller István és Túri Béla képviselőknek az Alkotmány czímű napilapban megjelent czikkeikből, melyeknek nagy részét nevükkel aláírták. Haller István például január 23-án írja : „A les a letűnt hatalmak arzenáljával dolgozik, az elnyomással, brutalizálással, a szó elnyomásával, a heccseléssel, a ráfogással, a kútmérgezéssel, az állásból való kidobással, a kenyér elvevéssel, a más meggyőződés üldözésével, az ’ reakczionárius. És reakciomárius az, aki a maga véleményét, akaratát, ábrándját bottal, fegyverrel, terrorral akarja rákényszeríteni másokra. Ennek az országnak elgyötört milliói nem fognak arra gondolni, hogy ellenforradalmat csináljanak a királyságért, a demokratizálódás megakadályozásáért. Ki vállalkoznék arra, hogy visszafelé fordítsa az idő kerekét ! Felolvassa az Alkotmányból Sándor, hogy miféle katolikus alakulások jelentik be csatlakozásukat a nemzeti tanácshoz ! Túri Béla novemberben, mikor a nemzeti tanács a vidéki tanácsokhoz körkérdéseket intézett az államformáról, így ír: „A köztársaság az összességnek az uralma. Ma valóban az összességnek kell megmentenie a czivilizácziót." December 24-én, mikor már Lovdszy és Batthyány kiléptek a kormányból, Túri az Alkotmányban a „kapitalisztikus rendszer régi formájának meghűléséről" írt. Az Alkotmány január 2-án Károlyit Hunyadi Jánoshoz, Bethlen Gáborhoz, Rákóczy Ferencihez és Kossuth Lajoshoz hasonlította. De a legérdekesebb, amikor február 23-án, a bolsevizmus bekövetkezése előtt egy hónappal így ír az Alkotmány: „Minden szavunkkal, minden sor írásunkkal azt magyarázzuk, bizonyítjuk, hogy ami október 31-én és azóta jött, annak jönnie kellett valamennyiünknek, ennek az országnak minden polgára és az egész emberiségnek érdekében. És ezt nem számításból, nem ijedt meghunyászkodásból és a jövőre való spekulációból mondottuk, hanem azért, mert azok, akik ebben a mi táborunkban mondani hivatva voltak, így érezték ." A proletárdiktatúra kikiáltása előtt egy héttel azt írják, hogy a forradalom vívmányainak alapján állnak és törhetetlen hűséggel, elszántsággal ragaszkodnak a köztársasági államformához. Sándor Pál ezután megállapítja, hogy Szerinte a forradalom szilkégés valami veit, amit a vésztéti háború után elkerülni nem lehetett volna. Bírálja ezután külpolitikánkat és diplomáciai szervezetünket. Nem helyesli azt, hogy grófok és herczegek képviselnek bennünket Parisban, ahol szórbciuristákkal és szabadkőművesekkel kell nekik tárgyaink (Sándor Pál Dánért „arravaló”embernek tartja.) Mikor Sándor Pál azt kívánja, hogy arravaló emberek képviseljenek bennünket a külföldön, Bánér Béla megkérdezi, hogy kik azok az arravaló emberek! Sándor Pál nem jön zavarba, hanem udvariasan azt feleli, hogy: Például a tisztet képviselő úr! Ez persze érthető derültséget kelt és Dánér, elpirulva a nagy megtiszteltetéstől, így felel: Azt hittem, hogy a tisztelt képviselő úr! — Nem, nem, én már arra nagyon öreg vagyok! — szerénykedik Sándor Pál, mire Róna P. András dönti el a vitát azzal, hogy: öreg ember nem vén ember! Foglalkozik ezután Sándor Pál a környékező államok politikájával és ismertet egy lapközleményt annak illusztrálására, hogy a külföldön bennünket feudálisoknak tartanak. (Az Ébredés körül...) Mikor a magyar egységről beszél Sándor Pál, a fajmagyar Taszter Béla büszkén állapítja meg, hogy öntudatra ébredt a magyar. Ilyen későn ébredtetek föl! — kérdi Kerekes Mihály. Könyves Lajos pedig a kisgazdaoldalról megjegyzi, hogy néha bizony nagyon rosszkor ébredeznek az Ébredők! Sándor Pál beszéde végén két fenkölt konzervatív magyarról, Apponyi Albert grófról és Rákosi Jenőről beszél, akiknek a szavára kell hallgatni a magyarságnak! (Andrássy is azt mondja : Faj !...) Andrássy gunyoros és malicziózus módon reflektál Sándor Pál őt illető szavaira. Azt mondja, hogy ő soha életében ennyi nyájasság közben nem döfött tőröket senkibe. Sajnálatos, hogy Sándor Pál mindenkit igyekszik bemocskolni, hogy saját faját tisztára mossa. Ő csak azt kívánja, hogy az ország érdekében korlátozzák ennek a fajnak a térfoglalását. A forradalom előidézéséhez igenis hozzájárult a zsidóság egy részének temperamentuma és hazafiatlansága. Dicséri ezután Andrássy Vázsonyit és azt mondja, hogy bár többen lettek volna hozzá hasonló zsidók ! Ezután ő is megállapítja, hogy a háború elvesztését az ellenség túlereje okozta. Saját párthívei láthatólag nem nagyon örülnek annak, hogy Andrássy nem a zsidókra fogja a háború elvesztését. A forradalmat elősegítette a vereség, de a veresési forradalom nélkül sem kerülhettük volna el. Bor- öltötte vétke azonban a forradalomnak, hogy megakadályozta azt, hogy fegyveres erőnk legyen Magyarország védelmére és ezzel a kedvezőtlen békefeltételeket okozta. Foglalkozik részletesen saját külügyminiszteri szerepével és azt mondja, hogy ő 1917-ben be akarta kapcsolni Károlyit a kormányzásba és ezt tanácsolta Vázsonyinak. Ma elismeri, hogy talán eredményes lett volna Vázsonyi politikája, ha teljes erővel folytatták volna. Nem akarta, hogy Károlyiból martírt csináljanak, de azt sohasem kérte, hogy ne fogják el. ,, Foglalkozik a Tisza István és közte folyt harczcal, de nem mond konkrét adatokat, csak tavaly megjelent könyvéből olvas fel terjedelmes részleteket, melyekkel azt igyekszik bizonyítani, hogy ellentétük tisztán elvi ellentét volt. Közben azt is mondja: „nincsen ember, akit oly kevéssé vedelne egyéni ambicáns mint igem ’! Kétszer lehettem volna miniszterelnök, ha akartam volna !“... Elmondja azt is, hogy rövid külügyminisztersége alatt az entgnte hajlandó volt előzetes tárgyalásokra, hogy megismerje a monarchia feltételeit, de az ő megbízottja még nem is ért Svájciba, mikor a forradalmi események mindent elsöpörtek. (Ki a destruktív !) Sándor Pál rövid viszonválaszában csak azt jegyzi meg, hogy ő az események egyoldalú megítélése ellen küzd. Egyébként idézi Tiszát, aki azt mondta egyszer Andrássynak: Itt a gróf úr képviseli a destrukcziót ! Ezután frühwirth Mátyás következnék, de ő eláll a szótól, Drechsler János pedig nincsen jelen. Dreyer Jakab a nyugatmagyarországi kérdéssel foglalkozik és nofinet orientácziót sürget. Az ő beszédével végződig a mai ülés. Várjuk be a huszáras vonatot? Nulla óra, egy perez ... a,mAH°r.,tizenkettőt üt az óra, az utolsó ejéli tizenkettőtt kongatja el, mert úgy a naPtUaB*Wf0n életbe lép a huszonnégyórás tapszamftSE. Szóval holnap reggeltől kezdve a Silról!1mm0tm«fgórából m' P°üt0Saű Wan* ,T Mi változik tehát az új időszámítás révén ? — Kérdezi némi joggal a nyájas olvasó... Alapjában nem változik semmi, csak a vasúti menetrend. Mert az életben a huszonnégy órás rendszer sehol se hagy semmiféle nyomot: este nyolcakor fogunk ezentúl is vacsorázni (ha lesz mit !) és nem húszkor, tíz órától kezdve fizetünk kapupénzt és nem huszonkettőkor és tizenegyig fog járni a villamos, nem pedig huszonháromig... Számos országban réges-régi már a huszonnégyórás rendszer, de azért alig van a családokban ingaóra, a zsebekben kronométer, amely huszonegyeket ütne és mutatna,a színházba Se tizenkienctkor járnak az emberek és a babájának is ritka embere ad tizenhét újra huszonöt perczre találkozót. Nehéz volna megszokni a beszédben, a társaságban, az ünnepségeken ezt a huszonnégyes beosztást, söreg emberek leszünk mindmeganynyian, amíg megkapjuk az első olyan meghívót, amelynek küldője : — Szívesen látja szombaton egy csésze tizenhét órai teára... Csak a vasúton lesz általános (s természetesen a postán is és a táviratokon) a huszonnégy órás jelzés. S ott fontos is, hasznos is, s talán egyszerűsíti a korábbi rendet. Csak ráfézek a menetrendre, vagy a sürgönyre, amit kapok s már az első pillantásra a számból láthatom, hogy reggel vagy este, délelőtt vagy délután adták föl a táviratot, vagy érkezik a vonatom. Furcsaságot csak éjszaka hoz az új órarendszer. Az éjfél huszonnégy lesz és nem tizenkettő. Tehát teljesen kivész majd a politikusok szólásából az a frázis, hogy : — Figyelmeztetem a miniszterelnököd ,hogy elérkezett a tizenkettedik óra.... A huszonnegyediket kell ezentúl a miniszterelnökök szíves figyelmébe ajánlani, vagy semmit... S mi az, ami az éjfél után jön ! Eddig azt mondtuk, hogy tizenkét óra tíz perez, vagy tizenöt vagy huszonkettő, a szerint, hogy mennyit mutatott a perezmutató. De a huszonnégy most a végetjelenti. Azután nincs semmi. Utána a másnap jön, ami nullával kezdődik. " .. Semmi óra egy másodpereskor kezdődik a holnapi nap... ■ Vujpeg. .. — Apponyi Genfire megy. Apponyi Albert gróf holnap, szerdán reggel 10 órakor utazik « Génfbe mint a Magyar Külügyi Társaság elnök© Népszövetségi Társaságoknak ott tartandó kon- ferencziájára. A konferenczia főleg a népszövet-' ségi egyezségokmány módosításáról, a fegyverke-' zések korlátozásáról, a kisebbségek védelméről néhány gazdasági kérdés megoldásáról fog tanácskozni. ■ • \ — Ajándékot a Szépművészeti Muzeumnak. A Szépművészeti Múzeum az utóbbi hetekben több becses ajándékkal gyarapodott. A mauzeum igazgatósága több, műbarit adományának felhasználásával megszerezte Hollósy Simonnak egy 1886-ban Mitnehenden festett?, férfiarozkipót, mely teljén ismeretlen közönségünk előtt. Stoheim Sammé’urinő a múzeumnakajándékozta. Tornai Gyulának azt az ISIS-ban készült női arczképét, mely a Benczur-kiállításon volt látható. Baseli Gyula festőművész egy általa festett női mellképét és Pataky Lászlónak egy nevető leányt, ábrázoló korai művét adta ajándékba. Mattyasovszky-Zsolnay László festőművész pedig a művész anyját ábrázoló saját festményét. Mind-ezeket a képeket a mtuzeum az új magyar szerzemények sorozatában fogja legközelebb kiállítani. Végül a gra,ikai gyűjtemény , is egy értékes ajándékkal gazdagodott : Vágó Pálnak Beöthy Zsolt „Iláskai Loa“ czimei költői elbeszéléséhez készült illusztrácziójával, melyet, Beöthy Zsoltné uristő ajándékozott az intézetnek. — Barraviczévép urol'scal évforduló. A Budapesti Karaake-delmi Akadémiát 1591-ben végzett urakat fölkéri Hollós Ödön, ai Pesti Magyar Kereskedelmi Bank ügyvezető igazgatója (Vas Fürdő-utcza 2.), hogy czimüket, vele lehetőleg, mielőbb, közöljék:" — Lássuk el magunkat télire fával! A főváros fel-is hívja az intézményeket, üzemeket, kórházakat, szanatóriumokat, bankokat stb., valamint a főváros közönségének azt a részét, amely nagyobb mennyiségben szoktál, téli tüzelőanyagszükségletét beszerezni, hogy már most-; gondoskodjék a szükségletéről és vásárolja meg azt addig, amíg a rifeyrendszer fel van függesztve; jelen,leg mindenki tetszés szerinti mennyiségben vásárolhat közvetlenül a tüzifanagykereskedőknél. őszre a nagy-i báni ellátás és kiutalás korlátozva lesz. — Jubileum. Felkérjük Wirh Henrik tanító úr volt nővén-idékeit, hogy a június 6-án délután 7 órakor o.j. orth. izr. hitközség I .dísztermében 30 évi működése alkalmából rendezendő ünnepélyt" előkészítő értekezleten megjelenni szíveskedjenek. — Újabb ipari tanfolyamok." Az Újság részletesen megírta, hogy a kormány ipari átképző tanfolyamokat létesít a köztisztviselők számára, hogy amennyiben a tisztviselők létszámcsökkentésére kerülne a sor, úgy: megfelelő elhelyezkedést találhassanak. Az átképző tan-folyamok rövidesen meg is kezdődnek, így a banktiszt- viselői tanfolyam június ,5-án kezdődik k Kereskedelmi Akadémián és ugyancsak akkor nyílik meg az általánost árukereskedelmi tanfolyam is a VII. kerületi állami felsőkereskedelmi iskolában. Hasonlóképpen június 6-án kezdődik a tanítás az elektromos ipari kurzus hallgatói, számára a Tavacsmező-utcza 15. szám alatt levő szak-iskolában. A husiparczikk- és terménykereskedelmi tan-*folyam június 0-én indul meg Debrecenben az ottani felsőkereskedelmi iskolában. Kecskeméten pedig a gyü-,ümölcs- és baromfikereskedelmi tanfolyam június 13-án kezdődik a városi fiu felsőkereskedelmi iskolában. Alj tanfolyamokra minden köztisztviselőt felvesznek, azok ■ kivételével, akiknek képesítése magasabb, mint a mi.Ilyent a tanfolyam nyújtani tud. — Ezer hatfiárva nyaralása. A Hadiárvákat Gyámolító Országos Szövetség a nyaralásra szoruló hatfiárvák közül ezer gyermeket küld el nyaralásra. Anyák vagy gyámok jelentkezései hétköznap délelőtt 10—12 óra között VT., Váczi-út 117. Az igaz- gatóság szívesen áll rendelkezésre azoknak, kik hadiárva gyes- s énekeiket vagy gyámoltjaikat készek örökbe adni. __ __ __ __■? 1921. AZ ÚJSÁG V*.V 8 Megszönik az általános hatósági lisztellátás. Nem tekintik ellátatlannak a Kereskedelmi alkalmazottat és a magántisztviselőt. — A hadsereg, a rendőrség, a közalkalmazottak, az ipari nmndások továbbra is hatósági lisztet kapnak. Július 26-áig elkészül az ellátatlanok tj katasztere. — Molyer János közélelmezési miniszter rendeletet intézett valamennyi törvényhatóság első tisztviselőjéhez és a főváros tanácsához a.jövő, 1921—22. gazdasági évben liszttel ellátandók kataszterének összeállításáról. A rendelet szerint a következő gazdasági évben elvben senkinek sincs igény jogosultsága hatósági ellátásra, méltányossági szempontból azonban hatósági koztelátásban részesül a nemzeti hadsereg legénysége, az állami rendőrség és csendőrség, a fixfizetésesek közül a katonatisztek és a hivatásos altisztek, valamint a közalkalmazottak, ideértve a nyugdíjasokat is, végül az ipari munkásság és a teljesen keresetképtelen egyének, ha egyben vagyontalanok is. A hadsereg legénységének kivételével hatósági ellátásban részesülnek a felsorolt kategóriák családtagjai, azonkívül a kórházak és csekély mértékben az egyéb jóléti intézmények Az ipari munkásságból amaz ipari, bánya- és közlekedési vállalatok munkásait, amelyek eddig közvetlen ellátásban részesültek, családtagjaikkal együtt továbbra is a közélelmezési minisztérium fogja közvetlenül ellátni. Az egyéb ipari munkások, valamint a keresetképtelen és egyben vagyontalan egyének ellátásáról a közigazgatási hatóságok gondoskodnak. Csakis nem önálló iparos tér szesülhet hatósági lisztellátásban, tehát aki valamely önálló iparosnál, esetleg kereskedőnél ipari munkásként, vagy pedig közvetlen ellátásba nem vett üzemben mint segédszemély (szakmunkás vagy napszámos) van alkalmazásban és nem tisztviselő. Ide számítandók még a közüzemek nem tisztviselő munkásai is. Semmiképpen sem számíthatók az ipari munkások kategóriájába és itt az ellátatlanok kataszterébe sem vehetők fel a szereskedelmi alkalmazottak. Ugyancsak nem lesznek a felvehetők azok az ipari munkások sem, kik munkaadójuknál természetbeni ellátásban is részesülnek, vagy pedig termelők. Ezeken kívül csakis a teljesen keresetképtelen s egyúttal olyan vagyontalan egyének vehetők fel az ellátatlanok kataszterébe, akik közsegélyre szorulnak. A törvényhatóságok, illetve járások és községek sürgősen kötelesek a fentiek szerint a hatósági lisztellátásban részesülők névjegyzékét összeállítani és az összeírás eredményét tartoznak legkésőbb július 20-ig a közélelmezési minisztérium lisztosztályának bejelenteni. Az új névjegyzéket nyolc napon át közszemlére teszik ki és mindazok, akik abban nem szerepelnek, az új gazdasági évben lisztellátásukról maguk tartoznak a szabad forgalom útján gondoskodni. A névjegyzékből való kihagyás ellen a közszemlére tétel határidejének lejáratától számított nyolcz nap alatt lehet felebbezni községekben a járási főszolgabíróhoz, rendezett tanácsú városokban a polgármesterhez, utóbbiak határozata ellen pedig nyolcz napon belül a vármegye alispánjához. A törvényhatósági jogú városokban a város tanácsához. Szükséges, hogy a felebbező valamely lisztellátásra jogosult kategóriába tartozását hitelesen igazolja.