Az Ujság, 1921. július (19. évfolyam, 142-168. szám)

1921-07-01 / 142. szám

Péntek, 1921 julius 1. AZ ÚJSÁG Beniczky nem engedi „elsimítani** mentelmi ügyét Beniczky Ödön nemzetgyűlési kéviselő az is­mert mentelmi /Ügyére vonatkozó,különböző hí­resztelésekkel szemben m­unkatársank előtt a kö­vetkezőkben nymatkozott : Jr — A mai lapoknak ..El&k­jp a Beniczk,y­üsry“ és más czimü közleményeSbejpnost már a harma­dik alkalommal olvasom, mentelmi ügyemet a szili falak mölrött . komiT^miisszum" ut.ián vasry ..középuton** fos:fék elin­izni. — Kijelentétt­, hoss/mily közeledés senki részé­ről sem közvelenüljKBeni közvetett módon nem történt. Mindenfde próbálkozás, bármely oldal­ról is kiséreltetnek most, részemről teljes visszauta­sítással találkoznék. Mentelmi ügyem ama dolgok közé tartozik, melyek elvi jelentőségűek,­­tehát „középúton** el nem intézhetők. A mentelmi jog nem egyéni jog, hanem közjog, integráns része az alkotmánynak. Nemcsak nekem, hanem a nemzet­gyűlés minden tagjának és minden választóink­nak kivétel nélkül joga van tudni, hogy engem, a szombathelyi választókerületébe igyekvő kép­viselőt útközben miért tartóztattak le? Tudni akarjuk, miért tartottak szuronyok között fogva hajnali öt órától este hat óráig,­­engem, az állam szabad polgárát, az ország egy volt magas funk­­c­ionáriusát, a mentelmi jog védelme alatt levő, az esküvel megerősített törvény védelme alatt levő nemzetgyűlési képviselőt? Ha a Btk. értel­mében én okot szolgáltattam a letartóztatásra és a fogvatartásra, akkor jogunk van tudni és tudni akarjuk is, miért alkudoztak velem a szabadonbo­­csájtásról? És noha én minden alkudozást és min­den feltételt a szuronyok között is kereken visz­­szautasítottam, miért bocsájtottak mégis szaba­don este hat órakor? Miért nem indítottak ellenem azóta bűnvádi eljárást mai napig sem?" Miért hagynak engem mindazóta és ma is a mentelmi sérelmét kiáltozó képviselő kod­minusain lépked­ni, a­helyett hogy mint „lázadót* és ..államfelfor­­gatót" már húsvétkor, de legkésőbben ma a fegy­­házba ültettek volna egy minden lármát elnémító bírói ítélet alapján, melyet természetesen „őfelsége a király“ nevében kell hozni és kihirdetni? — Mindezekre a kérdésekre köntörfalazás nél­kül való egyenes és tiszta választ óhajtok. Ezért tehát súlyos hibát, követnék el minden képviselő­­társammal szemben, összesen és külön-külön vét­keznék a nemzetgyűlés teljessége ellen, ha ennek az ügynek n. n. elkenésére kapható volnék. Hiszen valamennyiünk mentelmi jogát, képviselem. Azon­ban, ismétlem, egy-két jelentéktelen és felelőtlen tapogatózáson kívü­l a másik oldalról ily irányban semmit sem integráltak, mivel, igen helyesen, mindkét oldalról a harczot késhegyig és azontúl fogjuk megvívni. Mert vagy az egyiknek, vagy a másiknak a porondon kell maradnia. — Néhány nap előtt azt olvastam, hogy­ a mentelmi ügy előadója e hét végén terjeszti elő a nemzetgyűlés plénumában a jelentést. Ez az egyik oka annak, a­miért mindeddig tartózkodtam attól, hogy egy a miniszterelnök úrrel szemben fennálló egyébként igen sürgős tartozásomat, kiegyenlít­sem . Azt hittem, hogy az ő minapi felszólalására való válaszom és mentelmi ügyem közeli tárgya­lása keretében tudom megadni de mivel ma azt írják az újságok, hogy a mentelmi bizottság újab­ban fölmerült, előttem egyébként ismeretlen aka­dályok folytán a legjobb esetben a jövő hét köze­pén folytatja üléseit. — valószínűleg hamarább fogok felszólalásomra valami alkalmat keresni, Jogos állapotokról. Tavaly is interpellált ebben az ügy­ben, de semmi sem történt. Elbeszéli ezután Mautner István közismert szökését a váczi fegyházból. Mautner és az őt kísérő fegyű­r czmvilruhában jöttek Budapestre. Itt barátságosan el is váltak egymástól és randevút adtak délutánra. A fegyőr és az életfogytiglani fegy­­házra ítélt fegyencz. A randevúra Mautner nem jött el, a fegyőr órákig várt, majd jelentést tett a főkapi­tányságon. A váczi fegyintézet csak este kilencz órakor tudta meg a szökést, a­mikor Mautner már valószínű­leg Bécsben volt. A főfegyőrt letartóztatták, de az igazgató, a­ki Hornyánszky szerint sokkal bűnösebb, nemcsak szabadlábon van, de szabadságra ment. El­mondja még Hornyánszky, hogy a váczi fegyházban valóságos eldorádójuk van a kommunistáknak. Az el­múlt hónapban tizenheten szöktek meg onnan. Csak az nem szökik meg, a­ki nem akar. (A­hol nincs c­enzúra!) — Nem törődik ilyesmivel az igazságügyminiszter, mert a sajtónovellával van elfoglalva! — mondja Szi­lágyi Lajos. Elmondja Hornyánszky, hogy a kommunisták a váczi fegyházban Vörös Újságot nyomtattak kom­munista jelszavakkal. — Szabad sajtó a fegyházban! — állapítja meg Szi­lágyi óriási derültség közben. — Ott nincs c­enzúra! — hangzik a kisgazdáknál. Panaszolja Hornyánszky, hogy az őrszemélyzet Vá­czon nagyon kevés és megbízhatatlan, Mautnernek sze­repe lett volna a Friedrich elleni főtárgyaláson is. Vá­­czott harmincz-negyven fegyenczből álló csoportokat kísért két fegyőr az utczán. A fegyenczek szabadon érintkezhetnek a polgári társadalommal és vannak kö­zöttük olyanok, a­kik reggeltől estig családoknál van­nak a városban, csak az éjszakát töltik a fegyházban. Azt is fölpanaszolja Hornyánszky, hogy a zsidóknak pri­vilégiumaik vannak, azoknak szabad a gazdasági tele­pen földműves munkát végezni, míg a parasztembereket a fegyházban tartják. Az igazságügy miniszter válaszol ezután. Megígéri, hogy a Mautner-ügyben szigorú vizsgálat lesz. Az igaz­gató nincs a helyén, már más vezeti az ügyeket. Védel­mezi az igazságügyminiszter a fegyházigazgatót, a­ki öreg ember és elismerést érdemel a gazdasági ügyek intézéséért. Hornyánszky nem veszi tudomásul a­ választ, ellen­ben a nemzetgyűlés ezúttal nem szíviffjza, le a minisz­tert. Bodor György sürgős interpelliziója következnék, de Bodor eláll és az ülés negyedpromkor véget ér. Sárirgíts interptlátun­k. Tomory Jenő képviselje holnap, pénteken sürgős in­­terpellácziót­ fog előter­jeszteni a szatm­ár megyei köz­­igazgatással kapcsolásán. Szombaton az interpellá­­cziók során egyes sajtóorgánumok sérelmei ügyében szólal fel Jenő. Huszár Károly szombaton interpellácziót mond, a­melyben azt kéri a honvédelmi minisztertől, hogy a sárvári műselyemgyárat adják vissza eredeti rendel­tetésének. , Rassay Károly a holnapi ülésen sürgős interpel­­láczióra kért engedélyt az elnöktől. Az interpelláczió czíme: Bizonyos magasabb katonai parancsnokságok politizálása tárgyában. Sajtószabadság a váczi fegyházban. (Sürgős interpelláczió Mautner szökése mia­tlfogadták a kötelező iskolalátogatási törvényt.) Az elnöki bejelentések során ma­­ reggel tu­domásul vette a Ház, hogy Drozda Győző pacsai mamflztuma meg­érkezett. A büntető eljárás egyszerűsítésérma szóló javas­latot minden emóczió nélkül harmadiorre is elfogadták, azután Szabó József Juhari­ előadjt igen lelkes, szép beszédben ajánlja elfogadásra a lötelező beiskoláztatás­ról szerkesztett törvényjavaslatt. Cserti József szól hozzá először a javaslathoz.A A­ki azt mondja, hogy a többtermelés érdekében át­ kell szervezni a népiskolák megfelelő osztályait \[an­dasági szakoktatásra. Sürgeti az iskola nívójának emelését is, elsősorban azzal, hogy a tanítókat jobban fizessék. Gerencsér István hosszú beszédben foglalkozik a javaslattal. A szakember alapos hozzáértésével beszél az elemi oktatás kérdéseiről. Pa­naszolja ő is, hogy kevés az iskola a falun. Megszállás folytán legkitűnőbb iskoláinkat vesztettük el. Kevés a hatévfolyamos iskolánk is. Szükséges, hogy a falusi iskolákban is külön tanterem legyen a fiúk és leányok számára. Internátusokat kellene létesíteni, a­hová egész napi tartózkodásra szekerekkel hordaná be a község az iskolaköteles gyermekeket. Beterjeszt egy határozati javaslatot is az uradalmakon felállítandó iskolák ér­dekében. Magyar Kázmér a tanyai iskolák szaporítását kívánja, de a törvényben kifogást emel a büntető ren­delkezések ellen. Schlachta Margit rövid beszéde után Vass József kultuszminiszter reflektál az elhangzott észrevételekre. Kénytelen megállapítani, hogy a fajma­­gyarság idegenkedik az iskoláztatástól. Rá kell tehát kényszeríteni és ezt a czélt szolgálja a javaslat. Azon lesz, hogy kultúránk valóban magyar kultúra legyen. A Ház ezután elfogadja a javaslatot általánosság­ban, majd megállapítják­ a holnapi ülés napirendjét. Rövid szünet után Cserti József mond sürgős in­­terpellácziót a boritaladó behajtása körül tapasztalható visszaélésekről. A finánczok valóságos rablást követnek el és törvénytelenül rónak ki óriási bírságokat. Ezután Hornyánszky Zoltán mondja el sürgős in­­­terpellálisióját a várad­i egyházban, tapasztalható saját­ Hetvenezer utas fontul meg naponta a teleti és a nati pályatsuverén. (Javult a vasúti fortalom. — Több uj gyorsvonat. — A huszonnégy órás időszámítás nem okoz zavarta A ki teheti,­­most már utazhat. Van új prír bőven, sőt a mivel régóta nem dicsekedhetett.És államvasut, most már ülőhelyet is adhat az uj^dWauik. Azért nem lehet azt mondani, hogy a forejf0mn megcsappant volna, de mivel jóval több vasutii^fcesit állítottak be a forga­lomba, soha stacsturgyaltroltság. A­mi talán a legjobban ellensúlyozza a Imnatok túltömöttségét, az a drága vasúti jegy, mely bizony sokakat gondolkodóba ejt és a takarékoskodók inkább elhalasztják az utazást, mint­sem súlyos százakkal váltsanak meg egy-egy rövid utat. Kint jártunk a keleti és a nyugati pályaudvaron, hogy egy kis képet szerezzünk a forgalomról. A külső kép a boldog békeidők forgalmát mutatja. Most nem látni a háború alatt megszokott ideges kapkodást, látás­­futást, izgalmat, sőt megszűntek a batyuk és nagy cso­magok is. A keletire már hétfőn, csütörtökön és szom­baton expresszvonat is befut, termes hálókocsikkal és étkezőkkel, a­mely a lezüllött közlekedési lehetőségek u­rán a legnagyobb kényelmet jelenti. Hisz csak vissza kell emlékeznünk a békére, a­mikor 34 óra alatt egye­nest Párisba röpült az emberrel a vonat. A mostani expressz a bécs-bukaresti forgalmat bonyolítja le és egy és negyedórát időzik Budapesten. Az útiköltség franczia frankban fizetendő. A budapest—bukaresti út ára 264 frank, a brassói 225, az aradi 119 és a budapest— wieni utazás 136 svájczi frankba kerül. Ehhez jár azon­ban még a hálókocsi-jegy ára. A keletiről több gyorsvonat is indul újabban. A gráczi gyors hetenként háromszor közlekedik: kedden, csütörtökön és szombaton. Az indulás időpontja reggel nyolcz óra harminc­öt pere­. Budapest—Sátoraljaújhely között is rendszeresítettek egy gyorsvonatot, a­mely hétfőn, szerdán és pénteken reggel kilenc- húszkor indul ki a Keleti pályaudvarról. A soproni gyors, vasár­nap kivételével, minden nap közlekedik, délután tizen­hét óra tizenöt perc­kor. A nyaralók kedvéért és fő­ként a „szalma“-férjek számára balatonfüred—tapolczai iránynyal is beállítottak egy új gyorsvonatot kedd, csü­törtök és szombati napra este tizennyolc­ órai indulás­sal. Ez a vonat hétfőn, szerdán és pénteken jön vissza délután tizenhárom óra tizenöt perc­kor. A többi vo­natok hasonlóképpen ehhez, a közbeeső napokon ér­keznek a keleti pályaudvarra. Ugyancsak a keletiről egy új személyvonat is indul Miskolcsra mindennap­­délután tizenöt óra negyvenkor. Érkezik ugyancsak na­ponta délután ,tizennégy óra harminczkor. A pályaudvar állomásfőnökének megállapítása­­­rint a forgalom igen élénk és a gyorsvonatot is igen i­gan veszik igénybe. A keleti pályaudvaron napon, negyven-negyvenötezer utas fordul meg. A nyugatiról is több gyorsvonat indul újabban. Budapest—Debreczen—Nyíregyháza­­ és Budapest—Sze­ged vonalon hetenként háromszor indul gyorsvonat. Ezeket a vonatokat igen sokan veszik igénybe, úgy hogy a debreczenit újabban több pótkocsival egészítik ki. A debreczeni és szegedi vonatok nagyrészt Pull­­mann-kocsikból állanak és mindegyik kocsi kifogásta­lan állapotban van, sőt ablakfüggöny és üléspárna sem hiányzik. Ezenkívül még két gyorsvonat indul a nyuga­tiról. Az egyik Prága, a másik pedig prága—berlini út­vonalon. A vonatok naponta közlekednek, még vasár­nap is, ezek a kocsik azonban jórészt üresen indulnak, különösen a berlini viszonylatban, a­hol az ülőhelyek­nek csak a negyedrészét foglalják el az utasok, legin­kább karlsbadi fürdővendégek. A vonathoz csatolnak egy közvetlen kocsit és egy hálókocsit is, ez a legkere­settebb az egész vonatban. A prágai gyorshoz egészen a végállomásig, míg a berlini gyorson Bodenbachig adnak ki közvetlen jegyet, a­melyet kétféle pénznemben, korona és szokás értékben kell megfizetni. A nyugatiról egyébként negyven személy szállni vonat indul és ugyancsak negyven érkezik. Ezeknek a publikuma huszonnégy-huszonötezer utas. Beszéltünk itt is az állomásfőnökkel, a­ki a következőkben nyilat­kozott a forgalomról : — Az összes vonatszerelvények kifogástalan állapot­ban vannak. Egyetlen kényelmetlenség van, a­min még ez ideig nem volt módjában az államvasutaknak segíte­­nie, hogy a másodosztályú kocsik egy része még mindig fapados. Az utasforgalom állandó emelkedő tendenc­iát mutat, bárha az utóbbi két hónapban bizonyos mérték­ben stagnál, a­mi összefügg az üzleti élet pangásával. A teherszállításnál is érezhető, hogy a kereskedők vá­rakozó álláspontot foglalnak el. Az uj­­rsbeosztás eddig semmi zavart nem okozott, mert a közönség is igen könnyen hozzászokott. A vasútnál a kocsik kezelése ed­dig is huszonnégyórás időszámítás alapján történt és így ez nekünk, vasutasoknak nem jelent változást. Egy bizonyos, hogy most nem lehet összetéveszteni a dél­utáni indulási időpontot a hajnalival. Külön telefon áll az érdeklődők rendelkezésére, a­melyen éjjel-nappal adunk a vonatközlekedésről felvilágosítást és itt már szándékosan az uj időbeosztást használjuk, hadd szok­jon hozzá a publikum. Digoda kántor un (Orvostanhalhidiából templomi énekes.) Nem mindig ez volt czimül oidahjaeEWPMík neve mellé. Legegször csak egyetemi pajt­rgált­, azutah jött a fergetences ekkor hadamwiltfffly zászlós ur, hadnagy ur és véjiül főhadnagy ur lett belőle. Most újból békés fogl­alkozása ír­jB«É*‘gekán­tor ur. Még pedig egyszerű, mondhatff" szegényes zsidókántor egy kis imaházban, az Aréna-ut 7. alatt. Különös és furcsa pályafutás. Orvostanhallgatóból kántor. Közben négy hosszú és végnélkülinek látszó esztendő oroszgázolta, véráztatta frontokon. Azután új események: numerus clausus, zsidókérdés és egyebek. Sokat halljuk: túltengés van az intellektuális pályá­kon. Vigoda Samu huszonhét éves fiatalember pedig el­határozza, hogy dolgozni fog, hogy megélhessen. A munka elvégre nem szégyen. Még benne is élt az elő­ítélet: furcsa, hogy éppen kántor legyen, de hangja volt és végül is győzedelmeskedett az akarás. Már három hete, hogy kántor, kórust is szervezett és azóta a péntek esti és szombati istentiszteleteken öreg, sokat látott-hallott emberek is elbűvölve hallgat­ják énekét. Az ősi zsolozsmák szárnyra kapnak általa és öregek megértően balongatnak. Próbát énekelt és máris marasztalták, jó állást, biztos megélhetést­ kínál­tak neki. Azóta ott van, sőt már hívják, hívogatják is nagyobb hitközségbe, a Rombach-utczai templomba. Ma délután éppen a kórussal volt elfoglalva. Sze­­génysorsú kis diákok állták körül az imaház egyik ol­dalszobájában. Mint az orgonasípok, úgy nőtték túl egymást. Kezükben mindegyik kottát szorongatott és figyelve bámultak a kántorra, a­ki magyarázott nekik. A kántor, czivilben, egyszerű fekete ruhában: Vigoda Samu. Arcza borotvált, czvikkert visel és a czvikker mögül kék szemei villognak elő. Kissé zavarba jön, el­pirul. Vonakodva felel: — Szót sem érdemel. Nem nagy dolog, kérem... Azután mégis elmondja, hogy hat félévet végzett a kolozsvári egyetemen. Két befejezett féléve van a pesti egyetemen. A kommün után az indexét hiába kérte, elveszett... Leczke könyv nélkül nem kérhette a felvé­telét. Másodlatot kellett volna szereznie. A­mikor a ko­­lozsvári egyetem Pestre költözött, kérte az index pót­lását, de a törzskönyv nem volt itt. Az utolsó két fél­évről hosszas utánjárással most kapott a pesti egyetem­től másolatot, jóval a félév kezdete után. Most már úgyis hiába próbálkozott volna, de még az előbbi hat félévet is bizonyítani kell. — Mit tehettem hát ? — mondja. — Élnem kell, kán-* tor lettem. Hisz ha meg is volna az indexem, az édes­kevés ... Akkor jön még a numerus clausus. Hangja éretesen zeng. — Hőstenor — mondja büszkén. — Régebben képez­­tettem a hangom és zeneileg is gyakorlott vagyok. Nem szeretek dicsekedni, de azt mondják, homályba állítom az összes kántorokat. Azután háborús élményeiről beszél, majd a homlo­kára mutat, a­hol hosszú forradás fut végig. Sebesülés. Megint mai foglalkozására terelődik a szó. Nagyon boldog, mert a hívek szeretik és már csak azért sem menne egyelőre a Rombach-templomba énekelni, mert a „becsülete nem engedi”, hogy otthagyja őket. Nyolczezer korona a jövedelme és ezzel meg van elégedve. — Különben — mondja — azért szorgalmasan tanu­lok a készülék a második szigorlatra. Már csak két félév van hátra és ha sikerül elvégeznem, akkor majd gon­dolkozom, mi legyek a kettő közül : kántor vagy orvos. A numerus clausus majd véget vet a töprengésnek. (gy. ej

Next