Az Ujság, 1921. július (19. évfolyam, 142-168. szám)
1921-07-01 / 142. szám
Péntek, 1921 julius 1. AZ ÚJSÁG Beniczky nem engedi „elsimítani** mentelmi ügyét Beniczky Ödön nemzetgyűlési kéviselő az ismert mentelmi /Ügyére vonatkozó,különböző híresztelésekkel szemben munkatársank előtt a következőkben nymatkozott : Jr — A mai lapoknak ..El&kjp a Beniczk,yüsry“ és más czimü közleményeSbejpnost már a harmadik alkalommal olvasom, mentelmi ügyemet a szili falak mölrött . komiT^miisszum" ut.ián vasry ..középuton** fos:fék elinizni. — Kijelentétt, hoss/mily közeledés senki részéről sem közvelenüljKBeni közvetett módon nem történt. Mindenfde próbálkozás, bármely oldalról is kiséreltetnek most, részemről teljes visszautasítással találkoznék. Mentelmi ügyem ama dolgok közé tartozik, melyek elvi jelentőségűek,tehát „középúton** el nem intézhetők. A mentelmi jog nem egyéni jog, hanem közjog, integráns része az alkotmánynak. Nemcsak nekem, hanem a nemzetgyűlés minden tagjának és minden választóinknak kivétel nélkül joga van tudni, hogy engem, a szombathelyi választókerületébe igyekvő képviselőt útközben miért tartóztattak le? Tudni akarjuk, miért tartottak szuronyok között fogva hajnali öt órától este hat óráig,engem, az állam szabad polgárát, az ország egy volt magas funkcionáriusát, a mentelmi jog védelme alatt levő, az esküvel megerősített törvény védelme alatt levő nemzetgyűlési képviselőt? Ha a Btk. értelmében én okot szolgáltattam a letartóztatásra és a fogvatartásra, akkor jogunk van tudni és tudni akarjuk is, miért alkudoztak velem a szabadonbocsájtásról? És noha én minden alkudozást és minden feltételt a szuronyok között is kereken viszszautasítottam, miért bocsájtottak mégis szabadon este hat órakor? Miért nem indítottak ellenem azóta bűnvádi eljárást mai napig sem?" Miért hagynak engem mindazóta és ma is a mentelmi sérelmét kiáltozó képviselő kodminusain lépkedni, ahelyett hogy mint „lázadót* és ..államfelforgatót" már húsvétkor, de legkésőbben ma a fegyházba ültettek volna egy minden lármát elnémító bírói ítélet alapján, melyet természetesen „őfelsége a király“ nevében kell hozni és kihirdetni? — Mindezekre a kérdésekre köntörfalazás nélkül való egyenes és tiszta választ óhajtok. Ezért tehát súlyos hibát, követnék el minden képviselőtársammal szemben, összesen és külön-külön vétkeznék a nemzetgyűlés teljessége ellen, ha ennek az ügynek n. n. elkenésére kapható volnék. Hiszen valamennyiünk mentelmi jogát, képviselem. Azonban, ismétlem, egy-két jelentéktelen és felelőtlen tapogatózáson kívül a másik oldalról ily irányban semmit sem integráltak, mivel, igen helyesen, mindkét oldalról a harczot késhegyig és azontúl fogjuk megvívni. Mert vagy az egyiknek, vagy a másiknak a porondon kell maradnia. — Néhány nap előtt azt olvastam, hogy a mentelmi ügy előadója e hét végén terjeszti elő a nemzetgyűlés plénumában a jelentést. Ez az egyik oka annak, amiért mindeddig tartózkodtam attól, hogy egy a miniszterelnök úrrel szemben fennálló egyébként igen sürgős tartozásomat, kiegyenlítsem . Azt hittem, hogy az ő minapi felszólalására való válaszom és mentelmi ügyem közeli tárgyalása keretében tudom megadni de mivel ma azt írják az újságok, hogy a mentelmi bizottság újabban fölmerült, előttem egyébként ismeretlen akadályok folytán a legjobb esetben a jövő hét közepén folytatja üléseit. — valószínűleg hamarább fogok felszólalásomra valami alkalmat keresni, Jogos állapotokról. Tavaly is interpellált ebben az ügyben, de semmi sem történt. Elbeszéli ezután Mautner István közismert szökését a váczi fegyházból. Mautner és az őt kísérő fegyűr czmvilruhában jöttek Budapestre. Itt barátságosan el is váltak egymástól és randevút adtak délutánra. A fegyőr és az életfogytiglani fegyházra ítélt fegyencz. A randevúra Mautner nem jött el, a fegyőr órákig várt, majd jelentést tett a főkapitányságon. A váczi fegyintézet csak este kilencz órakor tudta meg a szökést, amikor Mautner már valószínűleg Bécsben volt. A főfegyőrt letartóztatták, de az igazgató, aki Hornyánszky szerint sokkal bűnösebb, nemcsak szabadlábon van, de szabadságra ment. Elmondja még Hornyánszky, hogy a váczi fegyházban valóságos eldorádójuk van a kommunistáknak. Az elmúlt hónapban tizenheten szöktek meg onnan. Csak az nem szökik meg, aki nem akar. (Ahol nincs cenzúra!) — Nem törődik ilyesmivel az igazságügyminiszter, mert a sajtónovellával van elfoglalva! — mondja Szilágyi Lajos. Elmondja Hornyánszky, hogy a kommunisták a váczi fegyházban Vörös Újságot nyomtattak kommunista jelszavakkal. — Szabad sajtó a fegyházban! — állapítja meg Szilágyi óriási derültség közben. — Ott nincs cenzúra! — hangzik a kisgazdáknál. Panaszolja Hornyánszky, hogy az őrszemélyzet Váczon nagyon kevés és megbízhatatlan, Mautnernek szerepe lett volna a Friedrich elleni főtárgyaláson is. Váczott harmincz-negyven fegyenczből álló csoportokat kísért két fegyőr az utczán. A fegyenczek szabadon érintkezhetnek a polgári társadalommal és vannak közöttük olyanok, akik reggeltől estig családoknál vannak a városban, csak az éjszakát töltik a fegyházban. Azt is fölpanaszolja Hornyánszky, hogy a zsidóknak privilégiumaik vannak, azoknak szabad a gazdasági telepen földműves munkát végezni, míg a parasztembereket a fegyházban tartják. Az igazságügy miniszter válaszol ezután. Megígéri, hogy a Mautner-ügyben szigorú vizsgálat lesz. Az igazgató nincs a helyén, már más vezeti az ügyeket. Védelmezi az igazságügyminiszter a fegyházigazgatót, aki öreg ember és elismerést érdemel a gazdasági ügyek intézéséért. Hornyánszky nem veszi tudomásul a választ, ellenben a nemzetgyűlés ezúttal nem szíviffjza, le a minisztert. Bodor György sürgős interpelliziója következnék, de Bodor eláll és az ülés negyedpromkor véget ér. Sárirgíts interptlátunk. Tomory Jenő képviselje holnap, pénteken sürgős interpellácziót fog előterjeszteni a szatmár megyei közigazgatással kapcsolásán. Szombaton az interpellácziók során egyes sajtóorgánumok sérelmei ügyében szólal fel Jenő. Huszár Károly szombaton interpellácziót mond, amelyben azt kéri a honvédelmi minisztertől, hogy a sárvári műselyemgyárat adják vissza eredeti rendeltetésének. , Rassay Károly a holnapi ülésen sürgős interpelláczióra kért engedélyt az elnöktől. Az interpelláczió czíme: Bizonyos magasabb katonai parancsnokságok politizálása tárgyában. Sajtószabadság a váczi fegyházban. (Sürgős interpelláczió Mautner szökése miatlfogadták a kötelező iskolalátogatási törvényt.) Az elnöki bejelentések során ma reggel tudomásul vette a Ház, hogy Drozda Győző pacsai mamflztuma megérkezett. A büntető eljárás egyszerűsítésérma szóló javaslatot minden emóczió nélkül harmadiorre is elfogadták, azután Szabó József Juhari előadjt igen lelkes, szép beszédben ajánlja elfogadásra a lötelező beiskoláztatásról szerkesztett törvényjavaslatt. Cserti József szól hozzá először a javaslathoz.A Aki azt mondja, hogy a többtermelés érdekében át kell szervezni a népiskolák megfelelő osztályait \[andasági szakoktatásra. Sürgeti az iskola nívójának emelését is, elsősorban azzal, hogy a tanítókat jobban fizessék. Gerencsér István hosszú beszédben foglalkozik a javaslattal. A szakember alapos hozzáértésével beszél az elemi oktatás kérdéseiről. Panaszolja ő is, hogy kevés az iskola a falun. Megszállás folytán legkitűnőbb iskoláinkat vesztettük el. Kevés a hatévfolyamos iskolánk is. Szükséges, hogy a falusi iskolákban is külön tanterem legyen a fiúk és leányok számára. Internátusokat kellene létesíteni, ahová egész napi tartózkodásra szekerekkel hordaná be a község az iskolaköteles gyermekeket. Beterjeszt egy határozati javaslatot is az uradalmakon felállítandó iskolák érdekében. Magyar Kázmér a tanyai iskolák szaporítását kívánja, de a törvényben kifogást emel a büntető rendelkezések ellen. Schlachta Margit rövid beszéde után Vass József kultuszminiszter reflektál az elhangzott észrevételekre. Kénytelen megállapítani, hogy a fajmagyarság idegenkedik az iskoláztatástól. Rá kell tehát kényszeríteni és ezt a czélt szolgálja a javaslat. Azon lesz, hogy kultúránk valóban magyar kultúra legyen. A Ház ezután elfogadja a javaslatot általánosságban, majd megállapítják a holnapi ülés napirendjét. Rövid szünet után Cserti József mond sürgős interpellácziót a boritaladó behajtása körül tapasztalható visszaélésekről. A finánczok valóságos rablást követnek el és törvénytelenül rónak ki óriási bírságokat. Ezután Hornyánszky Zoltán mondja el sürgős interpellálisióját a váradi egyházban, tapasztalható saját Hetvenezer utas fontul meg naponta a teleti és a nati pályatsuverén. (Javult a vasúti fortalom. — Több uj gyorsvonat. — A huszonnégy órás időszámítás nem okoz zavarta A ki teheti,most már utazhat. Van új prír bőven, sőt a mivel régóta nem dicsekedhetett.És államvasut, most már ülőhelyet is adhat az uj^dWauik. Azért nem lehet azt mondani, hogy a forejf0mn megcsappant volna, de mivel jóval több vasutii^fcesit állítottak be a forgalomba, soha stacsturgyaltroltság. Ami talán a legjobban ellensúlyozza a Imnatok túltömöttségét, az a drága vasúti jegy, mely bizony sokakat gondolkodóba ejt és a takarékoskodók inkább elhalasztják az utazást, mintsem súlyos százakkal váltsanak meg egy-egy rövid utat. Kint jártunk a keleti és a nyugati pályaudvaron, hogy egy kis képet szerezzünk a forgalomról. A külső kép a boldog békeidők forgalmát mutatja. Most nem látni a háború alatt megszokott ideges kapkodást, látásfutást, izgalmat, sőt megszűntek a batyuk és nagy csomagok is. A keletire már hétfőn, csütörtökön és szombaton expresszvonat is befut, termes hálókocsikkal és étkezőkkel, amely a lezüllött közlekedési lehetőségek urán a legnagyobb kényelmet jelenti. Hisz csak vissza kell emlékeznünk a békére, amikor 34 óra alatt egyenest Párisba röpült az emberrel a vonat. A mostani expressz a bécs-bukaresti forgalmat bonyolítja le és egy és negyedórát időzik Budapesten. Az útiköltség franczia frankban fizetendő. A budapest—bukaresti út ára 264 frank, a brassói 225, az aradi 119 és a budapest— wieni utazás 136 svájczi frankba kerül. Ehhez jár azonban még a hálókocsi-jegy ára. A keletiről több gyorsvonat is indul újabban. A gráczi gyors hetenként háromszor közlekedik: kedden, csütörtökön és szombaton. Az indulás időpontja reggel nyolcz óra harmincöt pere. Budapest—Sátoraljaújhely között is rendszeresítettek egy gyorsvonatot, amely hétfőn, szerdán és pénteken reggel kilenc- húszkor indul ki a Keleti pályaudvarról. A soproni gyors, vasárnap kivételével, minden nap közlekedik, délután tizenhét óra tizenöt perckor. A nyaralók kedvéért és főként a „szalma“-férjek számára balatonfüred—tapolczai iránynyal is beállítottak egy új gyorsvonatot kedd, csütörtök és szombati napra este tizennyolc órai indulással. Ez a vonat hétfőn, szerdán és pénteken jön vissza délután tizenhárom óra tizenöt perckor. A többi vonatok hasonlóképpen ehhez, a közbeeső napokon érkeznek a keleti pályaudvarra. Ugyancsak a keletiről egy új személyvonat is indul Miskolcsra mindennapdélután tizenöt óra negyvenkor. Érkezik ugyancsak naponta délután ,tizennégy óra harminczkor. A pályaudvar állomásfőnökének megállapításarint a forgalom igen élénk és a gyorsvonatot is igen igan veszik igénybe. A keleti pályaudvaron napon, negyven-negyvenötezer utas fordul meg. A nyugatiról is több gyorsvonat indul újabban. Budapest—Debreczen—Nyíregyháza és Budapest—Szeged vonalon hetenként háromszor indul gyorsvonat. Ezeket a vonatokat igen sokan veszik igénybe, úgy hogy a debreczenit újabban több pótkocsival egészítik ki. A debreczeni és szegedi vonatok nagyrészt Pullmann-kocsikból állanak és mindegyik kocsi kifogástalan állapotban van, sőt ablakfüggöny és üléspárna sem hiányzik. Ezenkívül még két gyorsvonat indul a nyugatiról. Az egyik Prága, a másik pedig prága—berlini útvonalon. A vonatok naponta közlekednek, még vasárnap is, ezek a kocsik azonban jórészt üresen indulnak, különösen a berlini viszonylatban, ahol az ülőhelyeknek csak a negyedrészét foglalják el az utasok, leginkább karlsbadi fürdővendégek. A vonathoz csatolnak egy közvetlen kocsit és egy hálókocsit is, ez a legkeresettebb az egész vonatban. A prágai gyorshoz egészen a végállomásig, míg a berlini gyorson Bodenbachig adnak ki közvetlen jegyet, amelyet kétféle pénznemben, korona és szokás értékben kell megfizetni. A nyugatiról egyébként negyven személy szállni vonat indul és ugyancsak negyven érkezik. Ezeknek a publikuma huszonnégy-huszonötezer utas. Beszéltünk itt is az állomásfőnökkel, aki a következőkben nyilatkozott a forgalomról : — Az összes vonatszerelvények kifogástalan állapotban vannak. Egyetlen kényelmetlenség van, amin még ez ideig nem volt módjában az államvasutaknak segítenie, hogy a másodosztályú kocsik egy része még mindig fapados. Az utasforgalom állandó emelkedő tendenciát mutat, bárha az utóbbi két hónapban bizonyos mértékben stagnál, ami összefügg az üzleti élet pangásával. A teherszállításnál is érezhető, hogy a kereskedők várakozó álláspontot foglalnak el. Az ujrsbeosztás eddig semmi zavart nem okozott, mert a közönség is igen könnyen hozzászokott. A vasútnál a kocsik kezelése eddig is huszonnégyórás időszámítás alapján történt és így ez nekünk, vasutasoknak nem jelent változást. Egy bizonyos, hogy most nem lehet összetéveszteni a délutáni indulási időpontot a hajnalival. Külön telefon áll az érdeklődők rendelkezésére, amelyen éjjel-nappal adunk a vonatközlekedésről felvilágosítást és itt már szándékosan az uj időbeosztást használjuk, hadd szokjon hozzá a publikum. Digoda kántor un (Orvostanhalhidiából templomi énekes.) Nem mindig ez volt czimül oidahjaeEWPMík neve mellé. Legegször csak egyetemi pajtrgált, azutah jött a fergetences ekkor hadamwiltfffly zászlós ur, hadnagy ur és véjiül főhadnagy ur lett belőle. Most újból békés foglalkozása írjB«É*‘gekántor ur. Még pedig egyszerű, mondhatff" szegényes zsidókántor egy kis imaházban, az Aréna-ut 7. alatt. Különös és furcsa pályafutás. Orvostanhallgatóból kántor. Közben négy hosszú és végnélkülinek látszó esztendő oroszgázolta, véráztatta frontokon. Azután új események: numerus clausus, zsidókérdés és egyebek. Sokat halljuk: túltengés van az intellektuális pályákon. Vigoda Samu huszonhét éves fiatalember pedig elhatározza, hogy dolgozni fog, hogy megélhessen. A munka elvégre nem szégyen. Még benne is élt az előítélet: furcsa, hogy éppen kántor legyen, de hangja volt és végül is győzedelmeskedett az akarás. Már három hete, hogy kántor, kórust is szervezett és azóta a péntek esti és szombati istentiszteleteken öreg, sokat látott-hallott emberek is elbűvölve hallgatják énekét. Az ősi zsolozsmák szárnyra kapnak általa és öregek megértően balongatnak. Próbát énekelt és máris marasztalták, jó állást, biztos megélhetést kínáltak neki. Azóta ott van, sőt már hívják, hívogatják is nagyobb hitközségbe, a Rombach-utczai templomba. Ma délután éppen a kórussal volt elfoglalva. Szegénysorsú kis diákok állták körül az imaház egyik oldalszobájában. Mint az orgonasípok, úgy nőtték túl egymást. Kezükben mindegyik kottát szorongatott és figyelve bámultak a kántorra, aki magyarázott nekik. A kántor, czivilben, egyszerű fekete ruhában: Vigoda Samu. Arcza borotvált, czvikkert visel és a czvikker mögül kék szemei villognak elő. Kissé zavarba jön, elpirul. Vonakodva felel: — Szót sem érdemel. Nem nagy dolog, kérem... Azután mégis elmondja, hogy hat félévet végzett a kolozsvári egyetemen. Két befejezett féléve van a pesti egyetemen. A kommün után az indexét hiába kérte, elveszett... Leczke könyv nélkül nem kérhette a felvételét. Másodlatot kellett volna szereznie. Amikor a kolozsvári egyetem Pestre költözött, kérte az index pótlását, de a törzskönyv nem volt itt. Az utolsó két félévről hosszas utánjárással most kapott a pesti egyetemtől másolatot, jóval a félév kezdete után. Most már úgyis hiába próbálkozott volna, de még az előbbi hat félévet is bizonyítani kell. — Mit tehettem hát ? — mondja. — Élnem kell, kán-* tor lettem. Hisz ha meg is volna az indexem, az édeskevés ... Akkor jön még a numerus clausus. Hangja éretesen zeng. — Hőstenor — mondja büszkén. — Régebben képeztettem a hangom és zeneileg is gyakorlott vagyok. Nem szeretek dicsekedni, de azt mondják, homályba állítom az összes kántorokat. Azután háborús élményeiről beszél, majd a homlokára mutat, ahol hosszú forradás fut végig. Sebesülés. Megint mai foglalkozására terelődik a szó. Nagyon boldog, mert a hívek szeretik és már csak azért sem menne egyelőre a Rombach-templomba énekelni, mert a „becsülete nem engedi”, hogy otthagyja őket. Nyolczezer korona a jövedelme és ezzel meg van elégedve. — Különben — mondja — azért szorgalmasan tanulok a készülék a második szigorlatra. Már csak két félév van hátra és ha sikerül elvégeznem, akkor majd gondolkozom, mi legyek a kettő közül : kántor vagy orvos. A numerus clausus majd véget vet a töprengésnek. (gy. ej