Az Ujság, 1921. november (19. évfolyam, 244-269. szám)
1921-11-01 / 244. szám
/ / -‘rj iii ii|i|| || tf / / fi; " v > - • v X Le* i | 3,n* f Egyes példány ára 3 korona. Budapest, 1921. ______XIX. évfolyam. 244. szám._____________________Kedd, november 1. . Előfizetési árak: j|pr SZERKESZTŐSÉG: 'kivételével minden nap^ Budapest^ Erzséb-konitiS.támán túl élő igazságnak. Nem a politika vitte őket oda, nem a maguk pártdicsőségének hódoltak. De minden nap mindennapossága most a nemzet örökkévaló javaival játszik és dolgozik. E szent alkalommal és a halhatatlanság közeliségének érzetében vigyenek magukkal a politikába is valamit abból, amit politika nélkül emberileg történelmi igazságnak éreztek! ROVÁS: És lehetséges-e, hogy a nagy válság árnyékában még mindig föltételekhez fűzik a haza hygtettélését? Hogy másoknak ezt nem engedik meg, ha maguk nem jutnak hozzá? Még mindig csak egy kisgazdailag, vagy csak egy kereszténypártilag megmentett Magyarországot képzelnek el s a mi a legtermészetesebb, egy mindenképpen és minden áron megmentettet még csak elképzelni sem tudnak? Ellenségünkkel^, .ma, nem vitatkozunk, de azi igazság^^‘Ellenségre való tekintet nélküli tartjnlfr Nem igaz, hogy Magyarország ki akarja játszani a vállalt kötelezettségeket. Amíg a győztes világrend tartja magát, addig mi álljuk a szerződéseket. Nem a mi művünk lesz, ha nem tartja magát és nemcsak a mi vélekedésünk, hanem már nagyrészben azoké is, akik csinálták, hogy nem bírja magát tartani. Tisza István emlékénél. Bárczy István dr., miniszteri tanácsos a miniszterelnökség tisztviselői nevében beszélt Tisza István e emléktáblájának leleplezésénél. Nem politikus a szónok s nem volt politikai a beszéde. De mélységesen tanulságos és megkapó, hogy a minek a politikához semmi köze, milyen megrendítően azonos az igazsággal. A hallgatóság nagy tömege már politikus volt. Minden ágazata a politikai felekezeteknek ott s ugyanegy átlátásban fogott össze. A Tisza István emberi nagysága és politikai jelentősége egyaránt kidomborodott az egyszerű tisztviselő beszédében. A nagy Tisza István, akinek csak egy igazsága volt a dicsőség és gyászos halál idejében. A legerősebb akarat vasembere, aki hajolni tudott a haza és a kötelesség parancsa előtt, de halandó erők csábítása és fenyegetése előtt soha. Mint hazafi élt, mint vértanú halt meg. Életével, halálával egyaránt szolgálta hazáját. Lehet-e ember más véleményen róla? S ez a nagy ember, akinek férfiegyénisége előtt meghajol Magyarország minden külön gondolkodása, a tévedések talajából nőtt volna ki és a hibák rengetegében botorkált volna egész működésével? Íme, az embert áldják valamennyien és műve, működése átokra és megsemmisülésre volna igazságosan ítélhető? A nem politizáló tisztviselő-szónok rávilágít ifjúsága termőtalajára, mint a magyar parlamentarizmus aranykorára. Rávilágít az ország, a nemzet és az uralkodóház ragyogó boldogságára abban az időben, amikor ifjúsága hagyományai nyomán ő vezette az országot a nem általunk okozott, nem tőlünk megérdemelt összeomlás küszöbéig. Férfiak hallgatták ezt az ünnepi megállapítást, akik a boldog időben szemben álltak vele s az idő elmúltával az ő világa maradékának is a megsemmisítéséből akarják Magyarországot újból fölépíteni. Három év tapasztalata áll rendelkezésükre. Megerősödtek-e ezalatt gondolatukban ? Az elért eredmények biztatják-e munkájuk folytatására? Tisza István véres árnyékát kiengeszteli-e az ő munkájuk ? Olyan erkölcsi, olyan nemzeti alapja van-e gondolatuknak, hogy a ki senki elől meg nem hátrált, de az igazság előtt mindig meghajolt, a tévedések mesgyéjén túl helyeselné-e gondolatukat s vállalná-e a munkát, melyre ők vállalkoztak ? Hiszünk egy Istenben és hiszünk egy örök igazságban. Annak az igazságnak a szelleme mindig rálehet az emberekre, ha Tisza István emlékére eszmélünk. Az ünnepi szavak ünneplő hallgatói kitárták lelküket a nap arasznyi tar az entente ma, délben átadott jegyzéke* Nem elégsz meg a bánról A minisztertanács egyhangúlag* ‘■Mfogadta a nagyhatalmak fiatárazg^tátT / A Magyar Ilek az entense-Mgyha,falinak -sí követei a* Bethlen István gróf miniszterelnökkel fine^Hen-1 Írásban az alábbi iegyzéyg *A szövetséges nagyhatalmak Siggyaiv • orszáffipst lem dinamikcziai képviselői- - * I ^ nek konferencziájától. \ • v ■ ' 1 * -j , ■ ' Miniszter Urf / . -Van szerencsénk Nagyméltóságodnak a nagykövetektanácsának alábbi jegyzékét átadni: »A nagykövetek tanácsa, a mely megelégedéssel látta, hogy a magyar kormán megfelelő intézkedéseket tett azon czélból, hogy Károly exkirály újabb kísérletének rögtön véget vessen, ennek daczára megállapította, hogy mindeddig a magyar kormány nem tett eleget a szövetséges hatalmak azon határozatának, amely a trónvesztés proklamálásának szükségességéről szól. A trónról való lemondás, amelyre, úgy látszik, rá akarja bírni az exkirályt, nem tekinthető ezen határozat végrehajtásának. A nagykövetek tanácsában képviselt szövetséges államok aggodalommal vannak eltelve a növekvő izgatottság miatt, amelyet a restaurációnak ezen újabb kísérlete a Magyarországgal szomszédos államokban előidézett, és tevékenyen közreműködnek annak lecsillapításában. Ugyanezen czélból felszólítják a magyar kormányt, hogyy haladéktalanul proklamálja Károly exkirály trónvesztését és hogy ezt a szenvesztést a nagykövetek tanácsának 1920 február 4-én és 1921 április 1-én hozott határozata értelmében terjessze ki egyidejűleg a Habsburg-ház valamennyi tagjára. Castagneto s. k., Hohler s. k., Fouchet s. k. A tanács elvárja, hogy a magyar kormány, hozzá akarván járulni az általános béke fenntartásához, haladék nélkül hozzálát ezen határozat végrehajtásához.* Fogadja stb. Tekintve, hogy a magyar kormány az ország jelenlegi súlyos helyzetében, melyet a szomszédországok egyre, fokozódó katonai intézkedései idéztek r ,van utalva a szövetséges nagyhatalmak támogatására, a kormány számára jelenlegi kényszerhelyzetében nem volt más választás, mint a nagyhatalmaknak ezt az újabb határozatát elfogadni. . . A helyzet ismertetése után a minisztertanács idevonatkozó határozatát egyhangúlag hozta meg, amiről a magyar kormány a szövetséges nagyhatalmakat azonnal értesítette és ezt a választ a cseh köztársaság, a S. H. S. és a román királyság budapesti képviselőivel is még a mai nap folyamán közölte. Minthogy az entente-hagyi hatalmak kívánságuknak a törvényhozás által való elfogadására záros határidőt szabtak, a kormány a nemzetgyűlés sürgős összehívása iránt a szükséges intézkedéseket megteszi. Windischgraetz herczeget Pozsonyban internálták. A Az Újság bécsi szerkesztőségének telefonjelentése Bécs, október VII. Windischgraetz herczeget, akit a cseh hatóságok körárusbe vettek, ma Egerből Pozsonyba vitték és ott internálták. Pozsonyban tegnap házkutatást tartottak Tuka Béla egyetemi tanárnál, Töbler Károly volt képviselőnél, Lipcsei templomi kegyszer-kereskedőnél, Grüneberg keregyárosnál. A csehek letartóztatják Rakovszky egyik fiát. Prága, október 31. Liptószentmiklósról jelentik, hogy Rakovszky egyik fiát ott letartóztatták. A király elutazása. Paris, október 31. (Fiaval.) A nagykövetek tanácsa megvitatta azokat az eszközöket, amelyeket Károlykirálynak Magyarországról való sürős eltávolítása czéljából alkalmazzon. Paks, október 31. (Havas.) Az az ágyunaszád, amely el fogja szállítani Károly királyt, Galaczban várja be a nagykövetek tanácsának a király tartózkodási helyére vonatkozó döntését. a pw "ilffliiffffiülW8... Paris, október 31. (A Magyar távirati „Landa. ■tudósitóiának szikratávirata.) A Petit Journal genfi levelezője beszélgetést folytatott Werkmann századossal, Károly király bizalmi emberével, aki kijelentette, hogy a pucsot Andrássy Gyula gróf, Rakovszky István, Gratz Gusztáv és Ostenburg őrnagy készítették elő. A M. T. 8. Ostenburgról és Lehárról. A »Magyar Távirati Iroda« jelenti. Egyik poprönit híradása nyomán a fővárosi sajtóban napvilágot látott az a hír, Abirogy Ostenburg őrnagy, kísérletének sikertelenségét látván, magánsryilkos akart lenni és a golyózáporban kereste a. fialálC*1^%'ulUr nem felel meg a valóságnak. Ostenburg ügyének rosszrafordultával vonatra, szállt és menekülni próbált. Midőn Tatán ,’azt a hirt kapta, hogy Komárom felöl is el van zárva az út, Ostenburg őrnagy megszökött a vonatról és elfogatásakor a szőlők között egy pinczében czivilruhában remegve találtak rá. Csak letartóztatása után kérte meg őrzőit, hogy ismét katonaruhát ölthessen. Ezt a kérését teljesítették is. Hasonló módon járt el Lehár ezredes, aki Tatára való értekezése előtt már a vonaton polgári ruhát öltött és a midőn a király kíséretében volt politikusok megdöbbenve kérdezték, hogy csak nem akar elmenni, kijelentette, hogy nem lesz bolond masát agyonlövetni. Lehár valóban leszállt a vonatról és ezekre hagyta el a királyi párt. Tudvalevő, hogy Ostenburgot ezredessé és Lehárt tábornokká nevezte ki a soproni elinduláskor a király. E zsoldosok hűsége azonban csak addig tartott, amíg jutalomra és sikerre tehetett remény, de otthagyták azonnal a maguk választotta zászlót, mihelyt áldozattal járt volna a kitartás.