Az Ujság, 1921. december (19. évfolyam, 270-293. szám)

1921-12-01 / 270. szám

Csütörtök, 1921 deezemiber |* AZ ÚJSÁG Nagy üzleti pangás az egész vonalon. Árhanyatlás a gabona- és terménypiaczon. — A korona javulása ás a gyáripar. Üres üzletek. — Az arany­os ékszer olcsóbbodása. ! A fogyaszt­óknzfjBöjprt**#~!m­u'iatl meglepetés érte: s­­zertelenül pW!fpdült drágaság megállóit, sőt igen sok endnos életszükségleti czikk ára számbavehetően csökkent le. Legörvendetesebb a gabona ár hanyatlása, mely elég tekintélyes, habár alapjában véve még mindig megfizet­hetetlen a liszt, így november közepén a búza ára 2800 K, a rozsé pedig 1950 K volt, míg ma már búzát 2300 K és rozsot 1500 K-ért is lehetett vásárolni. A csöveskuko­­ricza ára két hét óta 1750 koronáról 1550 K-ra csökkent. A lisztnél kb.­kint 4­8 korona az olcsóbbodás, mert a­míg két hét előtt már 50 K-t is kértek a nullás lisztért, ma 43 korona az ára. A gyáripari termelést a korona érfolyamemelkedése állította meg. Erre nézve a Gyáriparosok Szövetségétől a következő informácziót kaptuk: " Azok a tünetek, melyek tavaly a koronának 1 ctm-ról 2 d­m-ra való javulásánál oly súlyosan nehe­zedett a magyar gyáriparra, most 0.45-ről 0.65-re való emelkedésénél szintén észrevehetők. Az annak idején észlelt bajok ez idő szerint még nem öltöttek ugyan nagyobb arányokat, de a koronának további feljavulása a termelési kalkuláczióban ugyanazt a bizonytalansá­got teremtené, mint a mely az egyről kettőre való emel­kedésnél sajnálatosan tapasztalható volt. Eddig stag­­náczió leginkább a fa- és vegyipari vállalatoknál ész­lelhető, de a valutáris ingadozások, főként pedig a kül­földi nyersanyagok egy részénél most észlelhető árcsök­kenés a legnagyobb óvatosságra inti gyárosainkat. Kereskedelmi körökből az alábbiakat halljuk: — A kereskedők az év eleje óta a legnagyobb izgal­makon mennek keresztül, mert egyik veszteség a másik után éri őket. A Hegedűs-féle valuta-proté­ziák alapján veszteségre voltak kénytelenek eladni áruikat, s utóbb mindig csak drágábban vásárolhattak, s nehéz helyze­tüket a valuták szakadatlan hullámzása valósággal el­viselhetetlenné teszi. Most is úgy állanak, hogy olcsób­ban kénytelenek árusstani, mint a­hogyan az árukat beszerezték, mert egyrészt a vásárlási valuták — me­lyeket pedig annak idején jóval drágábban voltak kény­telenek fedezni — most olcsóbbodtak, de másrészt a kö­zönség alig vásárol. Reméljük, hogy a valóban mérsé­kelt és Bécshez képest olcsó árak, valamint a közeledő ünnepek lényegesen élénkíteni fogják a forgalmat. A nemesfém- és ékszeripar helyzetéről Zirner Zsig­­mond a következőket mondotta: — A brilliánsok ára tizenöt százalékkal esett. Az aranynak még a régi ára van, de áresése, ha pénzünk értéke emelkedik, — várható. Az üzlet pang, karácsonyi vásár nincs, senki sem vásárol, mindenki eladni akar. A vételkedv csökkenéséhez hozzájárulhatott az, hogy az árak igen magasak: egy jó brilliánskő ára kilenczven­­százezer korona. Az arany hivatalos eladási ára gram­monként háromszázhúsz korona, a törmelék 210—250 ko­rona áron van forgalomban. MFX­ ­ Hudy Mártuskánál­­ és az édesanyjánál.­ ­ Szent István,kárí^ádt^il-pavillon l*es ágy. Fehér kjjjrfszi vaságyon bánatosszemű fiatalasz­­szony njjafja maga elé. A szemét mintha sötét hályog baju­lna, nem veszi észre az érkezőt, csak a megszóli­­®*vasra riad fel gondolataiból. Ekkor is csak sóhajtozik, h­alk, fáradt sopánkodva hagyja el az ajkát, aztán is­mét magábarogyva bámul bele a levegőbe. Szemei előtt most szörnyű látomás, véres tragédia vonul el. Látja egy borotva észvesztő villanását ,ijesztő suhanását a levegőben és azt a pokoli nyisszantást, a­melynek nyo­mán vér serked. Vér, meleg, piros vér. Az ő vére, egy csöppnyi, ártatlan gyermeké és azé, a­ki a félelmes szer­számot önkívületében kezébe ragadta. Egy szám­om családi tragédia fájdalmas szenve­dője ő, olyan fájdalmas és annyira, szenvedő, a­meny­nyire csak egy anya lehet. Huszonhárom éves mindösz­­sze és már hat esztendeje viseli az asszonyság szent martíriumát. Tizenhét éves volt, a­mikor kikerült az iskolából, aztán egy férfi karjaiba sietett boldogan, mámorosan — és most... most egy kórházi ágyon esz-­ mélt reá, hogy tulajdonképpen szenzáczió hősévé avató­­dott. Hat év hosszú idő, dehogy gondolt­­ erre, a­mikor az új életnek nekiindult. Hudy Sándorné, a fiatalasszony, a­kinek férje vasár­nap délután a kispesti Wekerletelepen ezt a véres tra­gédiát eljátszotta. A férfi is itt feküdt a Szent István­­Kórház A­ pavillonjában, de ma már a Szent János-kór­­házba vitték, egy másikba, komorabb helyre, a­hol tu­dós tanárok vizsgálgatják majd kizökkent, elborult lel­kének furcsaságait. Az asszony mellett csöppnyi gye­rmeke fekszik: a kétesztendős Hudy Mártuska. Kedves, mosolygós dundi­­feje vastagon be van pályázva, élénk kék szemei, szőke hajfürtjei alig látszanak ki belőle. A­mint meglát, egy­szeriben elpityerodik. Fél a bácsiktól, a rosszaktól, a nagyoktól, mert azok bántják a kisgyereket. Félőson anyjához húzódik, a­ki csitltgatja, babusgatja és a­mint nézi, nézegeti a nyakán a kötést, ő is egy-két forró könycseppet hullat... Itt nyisszant végig a borotva és ó, csodák­ csodája! a gégét nem érte. Még csak egy csöpp, egy hajszálnyi... és az ártatlan kicsiny Már­tuska nem mosolygott volna többé. Most ezüstkaprsok tartják össze a véres nyilast, a­mely lassan-lassan ös­-­szetoit és Mártuskát csak egy czomaszálnyi vágás fogja emlékeztetni gyermekkorának borzalmára. — Apja nem szerette a kisleányt — panaszolja Hu­­dyné. — A fiúcskát azt inkább kedvelte és talán ennek köszönhető, hogy őt nem bántotta. A kis­fiú is bent volt a szobában és a három­esztendős gyermek riadtan nézte végig, hogy mi tör­ténik. Most kedves, jó ismerősöknél van, a­kik biztosan csit­lzgatják . Apuka elutazott, anyuka elment sétál­ni... De jön majd, hoz süteményt... Az asszony nehezen beszél, fájdalmas a visszaemlé­kezés. — Borzasztó, borzasztó — sopánkodik. — Ha eszem­be jut az a pillanat, nem bírok magammal. Borzadás vesz rajta erőt, vállai nagyot randálnak és kezével ijedt mozdulatot tesz, mintha a rémképeket akarná elhessegetni. — Magam sem tudom, mi történt... Aztán nehéz sóhaj fakad fel kebléből: — Mások helyemben, tudj’ Isten, mit csináltak volna már... Ha két gyermekemet nem nézném, hát... — itt elhallgat s közben sötét felhő gyűl a szemébe : — Hiába, anya kell nekik... Bizony mit is csinálnának a csöppségek, ha édes­­anyjuk ott maradt volna elterülve a kispesti h­áz durva kövezetén? Ez mi lett volna azzal az aprósággal, a ki Tavasz szülötte lesz s a kit rügyfakasztó márcziusban vár az édesanyja? Jó újságokra kissé neheztel Hudyné, mert sok min­denfélét összeírtak. Az ura sohasem volt hivatal­­szolga, tanult, intelligens ember, nyugalmazott vasúti tisztviselő, most a kispesti Hoffer-gyárnak volt az al­kalmazottja, Nem részegeskedett. Dehogy is. Pálinkát sohasem ivott, csak az agyában mondta fel egy kicsike gépezet a szolgálatot. A tragédia oka, a­mit most egy ro­máéra lehet hallani: a nehéz megélhetés... és még va­lami különös, furcsa dolog: a politika, a közelmúlt napok lázas eseményei. Ezek zavarták meg, ezek szaba­dultak reá végzetes hatással. Egy mondat az egész és ebben mennyi tragikuma a sorsnak! — Tudja, a mai nehéz megélhetés... a zavaros po­litika ... ez a sok zűrzavar ... nem csoda ... — Vasárnap délután kettő és három között történt a tragédia, de már napokkal előbb nagyon izgatott volt. Folyton politikáról beszélt, nem volt megelégedve a helyzettel. Mindig azt hangoztatta, hogy elmegy ta­nácsot adni a kormányzónak. Két napon át ólálkodott a kabinetiroda előtt, be akart jutni, de persze nem en­gedték. Szombaton is feltűnt gyanús viselkedése, elfog­ták, de hazaengedték. Még villamosköltséget is kapott a rendőrségen. Pedig ha nem engedték voln­a, haza... talán semmi sem történik. Hisz láthatták ott a jegyze­teiből : csupa bolondságot firkált össze ... Panaszkodó hangja szinte könybefullad : — Olyan rossz előérzetem volt. Vasárnap hívtam is a bácsikámat, de nem jött... Ha talán jött volna... Csupa »ha«, s hátha«... Milyen jó lett volna mindezt elkerülni. De a Sors ellen hiába hadakozunk ... Vasárnap, a­mikor a tragédia történt, Hudynak igen rossz napja volt. Idegesen járt-kelt s ebéd után kitört rajta az indulat. — Én nem látom tisztán a helyzetet! — kiabálta. — Oly nagy a zűrzavar, hogy egyedül csak én segíthet­nék az országon ! Ti is a háza áldozatai lesztek ! Lelkesen nagy hévvel szónokolt, azután mély letar­giába esett és önmagát gyötörte: — Bejöttek a románok ... Elárultam a hazát... Aztán leült az asztalhoz és jegyezgetni kezdett: „__Mentsen meg az orvostudomány.. Észre sem vették, a mikor kisietett a konyhába, be­zárta az ajtót, kivette a kulcsot és ment a spájzba a borotváért... Szemei ijesztően villogtak és már rá is támadt a feleségére. Dulakodtak és közben megvágta az asszony kezét a borotvával. Ő hirtelen ki­tárta az ablakot és leugrott az első emeletről. — Segítség! Segítség! — kiáltotta — mire sietve­ se­reglettek köré a szomszédok. — Engem hagyjanak, — rimánkodott az asszony — csak a gyermekemet mentsék meg! A szomszédok betörték a konyha ablakát, berontot­tak és ott feküdt hatalmas vértócsában a kis Mártus és az apja__ — Nagyon vérmes ember az uram... — mondja. — Igen sok vért vesztett. De ez talán használt neki, mert a kórházban már egészen megnyugodott. A­mikor a szomszédok berontottak, a nevemet ismételgette: — Sárika, Sárika... — Mindjárt megbánta a tettét — mondja szinte ön­magát vigasztalva a bánatos szemű fiatalasszony. — Ő biztosan szeretett is minket, de Isten tudja, olyan különös ember volt... Mindenkivel haragban voltunk az ő különös természete miatt... Tönkrement fiúk, talán ez is bántotta ... Most ismét megborzand arra a gondolatra, hogy nemsokára újból haza kell menni abba a lakásba, a­hol a padlón még ott terpeszkedik a csúnya, aludt vér. — Képzelheti milyen érzéssel és szívvel megyek haza... Hűha nélkül, minden nélkül, egyetlen rongyos slaffokban, a­mely tönkrement az ugrás közben ... A kórteremre a téli koraest sötét palástja, borult. Az árnyak megnyúltak és mint ijesztő kísértetek jártak a­ vaságyak között. A szenvedő fiatalasszony, mint egy riadt gyermek, félősen húzta magára a kórházi térítőt. — Talán lehetek még boldog egykoron. Ha most nem, hát majd ha a gyerekeim felnőnek... Talán ... György Endre. -------------------------------------------------------------­(A falu jegyzője.­ ­ Kiáltás a végekről. /a falusi .............. j'|ji|iiiiht­r^ffl^hTt1- lassanként elnyészik ez aJpiBWSWSTfas deserescendójában. Rövid pattuaMW^i^iK, majd felharsan a kakasok éles kürt­­szólama. Ebből megtudom, hogy hajnalodik. A sötét­ségből egyenként lépnek ki a rozoga bútorok és pár percz múlva álmatlan szemem már vizsgálódva néz körül a jegyzői lak szerény, nagyon egyszerű, de tiszta vendégszobájában. A zsalugáteren bekúszik a reggeli, szürkület és kirajzolja egyenként a nagyapáról, nagy­anyáról maradt öreg almárium roskatag kontúrjait. Szinte észrevétlenül jött be valami élőlény. Előbb azt hiszem, hogy egy kis czicza motoszkál a szőnyegen. Azután megkülönbözteti a hajnali neszre érzékeny fül a meztelen emberi lábacskák csúszását-m­ászását. Egy perc­ múlva már látom is, hogy egy nagyon pic­inyke nőszemély rakosgat, tesz-vesz, élesztgeti a tüzet a szo­bában, mialatt, én kényelmesen nyújtózkodom az egyik ágyban, a másikban pedig törvényhozói idegrendszerhez nem méltó nyugalommal alszik Orbók Attila barátom, a képviselő. A kis cselédke, a­ki kakasszóra ébred, úgy gondoskodik a két alvó uraságról, hogy azok jaj, föl ne ébredjenek! Mikor megszólalok és azt kérdezem tőle, hogy igazán reggel van-e már, majd leejti ijedtében a bundámat, a­mit éppen akkor hozott be. Kis teste remeg a félelemtől, hogy ő most valami borzasztó bűnt követett el, mert fölébresztette a pesti urat. Kitáguló szemmel néz rám és alig hallhatóan rebegi: — Igenis! Azaz hogy igenis, reggel van. Most a következő párbeszéd fejlődik közöttünk: — Esős idő van? — Igenis! — Elmúlt már hét óra? — Igenis! — Ugy­e, te árva kislány vagy ! — Igenis! — Hány esztendős vagy! — Kilencz, igenis! — Szeretsz itt szolgálni jegyző uréknál! — Igenis! A szegény kis árva parasztlány gépiesen ismétel­geti a pesti tekintetes úrral szemben az engedelmesség, a megadás, az alárendeltség, a mindenbe beletörődés atavisztikus szavát: Igenis! Jobbágyok ivadéka, enge­delmességre szokott, szerény, dolgos, árva kis cselédke... A fölötte szerény jegyzői lakban tisztes, derék csa­lád lakik. Nagyon, nagyon szerény körülmények kö­zött. Ez a Nagy Emil jegyző ur kitűnő nemesi família ivadéka. Külsejére olyan, mint akármelyik birtokos uraság ezen a vidéken, — de m­­i tudjuk, hogy milyen szegény. Ezer korona havi javadalmazása van, no meg ez a szegényes lakás. A jegyzői illetékekből ugyan keve­set kereshet. Álmosdon, a­hol majdnem mindenki zsel­lér. Olyan jegyzőség ez, a­hol nincsen a jegyzőnek sem­miféle természetbeni javadalmazása. Nincsen földje, nincsen legelője. Hogy megéljen valahogy a család­jával — felesbe elvállalta egy parasztgazda kisbirtoká­­nak a megmunkálását. Micsoda felfordult világ ez, a hol nem az ur adja ki a földmivesnek a­z„feles« mun­kát, hanem ő dolgozik a földműves helyett, hogy meg­keresse azt a kis babot, búzát, kukoric­át, a­mire szük­sége van. Ám ez a tiszteletreméltó puritán jegyző, a­kiről nem azért emlékezem meg itten, mintha őt akar­­nám dicsérni, hanem azért, mert típusa a vidék sze­génysorsa, hősiesen küzküdő, a nép szenvedéseivel egy­beforrott apostoli küldetésül nótáriusnak, a ki ugyan­olyan, mint akár­ Vári Ferencz uram Újlétán, — ez a derék magyar úriember nem temeti gondterhelt hom­lokát a mindent beborító sárba, nem él a bornak és a kártyának, mint a jobbmódú vidékek intelligencziája sok helyütt talán megtenné. Az álmoséi nótárius itt az oláh határ mentén megalakítja a földmívesek köz­művelődési egyesületét, a­hol ismeretterjesztő és szó­rakoztató­ előadások vannak esténként. A derék kezdeményező ezt a maga erejéből csinálta. Nem támogatta sem a kormány, sem pedig a vár­megye, de még a helybeli birtokosok közül is alig akad olyan, a­ki törődnék ezzel a nagy­ jelentőségű munkájá­val. De olyan, a­ki kerékkötője, a­ki e hazafias munkát megakasztja, akad bőviben. Példa: Az ismeretterjesztő előadások czéljára nem volt megfelelő helyiség. Csak az iskola lenne alkalmas erre. A református felekezeti iskolát elkérte a jegyző a lelkésztől, a­ki megtagadta a­z iskola átengedését. Az ismeretterjesztő előadásokat a községháza szűk irodahelyiségében tartják most. ... Még egy épületes eset. Mikor az elöljáróság a honvédői.­.­. miniszter rendeletére való hivatkozással írásban felkérte a református és a görög-katolikus lel­készeket arra, hogy halottak napján tartsanak gyász­istentiszteletet, vagy legalább beszédet mondjanak a hősi halottakért, — ezt a kérést mindkét felekezet papja visszautasította. A református azt írta, hogy vallása tiltja a gyászistentisztelet megtartását. Arról nem nyi­latkozott, hogy miért nem mond legalább gyászbeszédet, a­mit nem tilt a vallása. A görög­katolikus visszautasí­totta elég erélyes hangon a felhívást,­­mint illetéktelen oldalról érkezett«-el. Még arra is kiterjedt ennek az ur­nak a figyelme, hogy az elöljáróság átiratában a refor­mátus lelkész nevét írta előbb, mint az övét, holott 6 rangban idősebb, öregebb lelkész (!) Az uraknak nem az a fontos, hogy népük hazafias érzését ébrentartsák, nem az a fontos, hogy a­ nagy magyar testvériséget szol­gálják ebben a községben, a­mely közvetlenül az erő­szakos oláh határ mentén fekszik. Ebben a községben, a­hová most várják a határmegállapító­ bizottságot, ebben a községben, a­hol mostoha sorsuk közepette sem volna szabad egy pillanatra elfelejteniük az intelligens embereknek,, hogy a magyar állameszme előőrsei ők! •­­ A községháza udvarán nagy tömeg áll. A képviselő­­jüket várják. Szép, megtermett magyar emberek. De az arczuk sanyarú sorsról beszél. Szemükben azt a borút­­ látom, a­melyet sehogyan se szeretek a magyar ember­­ szemében. Álmosd község száz és száz zsellérjének tö­­s meg deputácziója ez. Megtudom tőlük, hogy az idén m­in­ s

Next