Az Ujság, 1922. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1922-01-06 / 5. szám

— — A Mindent Tudok. Az Újság karácsonyi adékkönyvét, a Mindent Tudok vaskos kötetét •ácsony óta lankadatlan buzgalommal és fá­ Isággal szállítják kihordóink tisztelt előflat­­nk lakására. Már nagyon sokan megkapták és más szeretettel viszonozták a szerkesztőség vermét A­kik még nem kapták meg, azok is ászén biztosak lehetnek abban, hogy a könyv vétlenül birtokukba jut. Ha abban a pillanat­ot, a­melyben azon álmélkodnak, mi lehet oká­nak, hogy a könyv még nem érkezett hozzájuk, ki szemeik előtt megjelenne az a sok-sok újság­­hordó, a ki görnyed a terjedelmes, vaskos ínyvek súlyos terhe alatt, akkor a türelmetlen i­akozás helyett megértő elnézéssel fogadják a sjedelmet Fizikai lehetetlenség ekkora súlyos m­yveket annyi sok ezer családnak egy-két hét att kézbesíteni. A várakozók vegyék szíves tu­­omásul: a­mi késik, nem múlik, testi album. Hivatalos megállapítás szerint a tanyai béres­ek a természetben kapott járandóságai átszáml­­ásával százhúszezer korona az évi javadalma, az nem a maximum, hanem az átlag. Hogy mennyi az egyetemi tanáré, a miniszteri taná­­rosé, a generálisé, azt is meg lehet tudni, de a­milyen bizonyos, hogy kevesebb, olyan bizonyos­­ is, hogy a pedagógusok, a tisztviselők és a ka­­onatisztek tömegében nagyon kicsike csoport azoké, a­kik egyetemi tanárságig, miniszteri taná­­csosságig és generáli­sságig fölvitték. És az élet­­mények, a társaságos élet kötelező formái a bé­­ressel szemben se nem szigorúak,­ se nem sok­­ignak. Tiszta gallért minden harmadik napon se kell váltania, se a klasszikus, se a modern iroda­­lm remekei nem izgatják, a vendéglátás, a szín­­ház, a tárlatnézés, a gyermekiskoláztatás, az újság­­írófizetés költségei nem igen terhelik a mérlegét Az orvosi ha szükség van rá, a gazdaság­ézeti, a par­ádéskocsisnak a ruhája is természetbeni járan­dóság. Százhúszezer korona évi kereset ilyen kö­rülmények között valóban takaros jövedelem. De azért nem emlékszem rá, hogy egyetlenegy bérest is láttam volna akár az Operaház valamelyik pá­­coljában, akár a bárok pezsgős asztalai mellett. Ékszert se igen vásárolnak, se diszkótésű könyvet A falusi gazdák megengednek maguknak bizo­nyos fényűzést, ruházkodnak, sőt építkeznek, de a tanyai cselédség a százhúszeze­r koronás kereset mellett is még rongyosabb, mint volt a normális időkben. Mert hogy száz pengőt ér az a darab ke­nyér meg szalonna, a­mivel egyszer jóllakik, az gazdaggá nem teszi, legfölebb csak gazdagabbá, mint a tanárt, a bírót, a tisztviselőt a­kinek any­­nyija sincs, hogy jóllakjék. A béresnek van. Erre elég a százhúszezer korona évi keresete. Ebből szá­mítsák ki a nemzetgazdák: mire elég a bírónak, a tanárnak, a miniszteri tanácsosnak a maga sok­kal kevesebbje ? (sz.) — Házasság. Révész Károly, a Helmlieh­ma Révész czég társtagja Welaz Vajna urhölgygyel házasságot kötött. (Minden külön értesítés helyett.) Kustig Aranka Sárosfa és Farkas Lipót újpest január 9-én tartják esküvőjüket Sárosfán (Pozsonyin.) (Minden külön értesítés helyett.) Kál­én Rózsát eljegyezte Fenyő lápéi Newyork. hr. isten hi­telatek. A pesti k­r. hitleenség dohány-otera 1­09 funárvaltiszt templomaiban us istenti­sí­teletet péntek este 'fii, szombaton reggel 7 és ülő, délután i ée este */*9 órakor, hétk­z­­nap reggel­ 7, este ‘/tó órakor tartják meg. A Bombaeh uterai, Aréva-út 55. sí. és Páva-atess 89. szám alatti templomokban u istentiszteletek pénteken este ’óte, szombaton reggel 7 éa *, dél­után %4 és este *0i, hétkősnap reggel 7 ée este ‘/13 órakor tartatnak. — De Valera teljes önállóságot követel Ír­ország számára. Dublinből jelentik: A De Valera által kidolgozott ellenjavaslat azt indítványozza, hogy a londoni angol-ír szerződést helyettesítsék oly nyilatkozattal, hogy az írországi törvényhozó-, végrehajtó- és bírói hatalom kizárólagos forrása az ír nép. Elveti az egyezménynek ama czikkelyét, a­melyben megállapítják, hogy Írország főkor­­mányzóját az angol király nevezi ki és elveti a hódoló esküt is, de a királyt elismeri a brit biro­dalom fejéül. Végül De Valera az ír néphez inté­zett kiáltványában figyelmezteti a népet, álljon ellen a béke után való természetes vágyakozásnak, nehogy hiábavalókká tegyék a meghozott áldoza­tokat. — Kik a védnökei az Éjfél! Ripor! álarcosbálnak? A buda­pesti napilapok rendőri rovatvezetői január 15-én, vasárnap este nagyarányú álarc­osbált rendeznek és mint ismeretes, ennek az álarcosbálnak a Éjféli Riport a Vígadóban- ezimtet adták. A ri­porterek szenzációs meglepetésekben gazdag báljának védnök­ségét Klebelsberg Kunó gróf belügyminiszter, Rákos Jenő, az újságírók nesztora, Nádosy Imre dr. országos főkapitány, Mari­­novich Jenő Budapest főkapitánya és Hoitsy Pál, az Otthon Kör elnöke vállalták. Az előkelő és nivós közönséggal diliel bálon csak meghívottak vehetnek részt. A meghívók nagy részét már elküldte a rendező­bizottság, de ha akadnak olyanok, a­kik meghívóra igényt tartanak és a meghívót eddig még nem kap­ták volna kézhez, szíveskedjenek ezimilket bejelenteni a Buda­pesti Újságírók­ Egyesületében .Rákóczi-ut 10­, I. emelet. Tele­lon: József 10J—28) az álarctosbál rendelői irodájában. — Legkényesebb igényeket csak a terpentines Pyram elégíti ki. — Az izraelita hitközség új főkán­tora. Grünviald Sámuel, a pesti izraelita hitközség főkántora bizonyos Sérelmek miatt kilépett a hitközség szolgálatából. ideig­lenesen Újpestre szerződött és egyben erősen készülő­dött arra, hogy operaénekessé képezze ki magát. Idő­közben azután a hitközség olyan előnyös ajánlatot tett Gru­mwald Sámuelnek, hogy lemondott tervéről és visz­­c határt a hitközséghez, a­melynél most jogos kívánsá­gai bizonyára kielégítést fognak találni. Grünwald fő­­kántor Január 17-én, kedden este nyolc­ órakor ó-héber énekeket a® elő a Magyar Kereskedői©!! Císzók Effye­— Ferenczy Károly művészetéről. A Lipótvárosi Kaszinó dísztermében vasárnap, e hó 8-án délelőtt tizen­egy órakor Petrovics Elek dr., a Szépművészeti Múzeum­ igazgatója előadást­ tart Ferenczy Károly művészetéről. — Az »Egyenlőség« Kiss József emlékszáma rend­kívüli gazdag tartalommal jelent meg. Közli Kiss József utolsó kiadatlan verseit a zsidó katonákról, valamint utolsó arczképét és halotti maszkját Czikkeket és meg­emlékezéseket írtak Kiss Józsiról: Sebestyén Károly, Bánóczy József, Palágyi Lajos, Kóbor Tamás, Heltai Jenő, Babits Mihály, Marczali Henrik, Szomaházy Ist­ván, Szőllőssi Zsigmond, Karinthy Frigyes, Hajó Sándor, Molnár Jenő, Szávay Gyula, Lakatos László, Csergő Hugó, Hegedűs Sándor, Kárpáti Aurél Itt a narancs. Itália viruló gyümölcse hosszú szünet után végre újból megjelent a pesti déligyü­­mölcskereskedők és csemegézők kirakatában. Egyik-másik helyen egész kis csődület állja körül a szenzácziót látványt, hisz oly rég volt szerencsénk narancshoz, hogy sokan úgy üdvözlik, mint valami új bolygót, a­mely most kezdi meg pályáját. Csöppnyi gyermekek, a háború, szülöttei pedig tágranyílt eretnekkel bámulják azt a gömbölyű valamit, a­mit a legtöbbjük sárgára festett lapdának képzel. Talán rögtön meg is kezdődnék egy kis !Há­­tulsó pár előre fussú játék, ha a f lapdat nem volna olyan elérhetetlen távolságban,­­ a ki­rakat ablaküvegén belüli A gyermekek lej­tése nem is sokban csal, mert az idei narancs majdnem olyan drága, mint egy gummilapda. Darabonkint csekély ötven korona, úgy lát­szik, ennek is megdrágult a t­ermelési költ­­séget. A kereskedő ugyan azzal indokolja est­e szerénytelen árat, hogy a kormány nem en­gedélyezi a narancs-behozatalt. Csempészni kell ide Olaszhon kék ege alól a narancsot. De ho­­gy a szizikótt is meg kell fizetni, miért nem engedik meg a rendes utón való beszál­­lítást? A kereskedő erre már nem tudott fe­lelni. Ez már magasabb politika, nem­réti tartozik. Az ötven koronák leszurkolása el­lenben az igen tisztelt vevőközönségre. — Stiller Bertalan temetése. A pesti izraelita hitközség Szabolcs­ utczai kórházának előcsarno­kából indult utolsó útjára Stiller Bertalan dr., az egyetem orvostanára s e kórháznak négy évtize­den át orvosa, vezetője, nagygyá fejleszztője. Az előcsarnok, hol délszaki növények és pálmalombok közt állt ravatala, a gyász feketeségébe öltözött, melynek hátteréből az elhunytnak márvány mell­szobra fehérlett elő. Délelőtt volt a temetés , a nagy csarnok alig bírta befogadni a gyászoló közönséget, a közélet sok kiváló emberét. Ott volt ,a kormány nevében Tóth János dr. államtitkár, az egyetem orvosi fakultásának képvisele­tében Kenyeres Balázs dr. dékán, az Országos Orvos­­szövetség nevében Flesch Nándor dr. főtitkár, az Or­­vosegyesület nevében Bókay Árpád dr. udvari ta­nácsos, a pesti izraelita hitközség elöljárósága ne­vében Lederer Sándor dr. és Feleki Béla elnök­­helyettesek, Ehrlich G. Gusztáv, Eulenberg Sala­mon dr. udvari tanácsos, Ledermann Mór elöl­járók és Gábor Gyula dr. főtitkár, a Pesti Chevra Ka­­disa képviseletében Jánosi Engel Gyula elöljáró és En­drei 8. Henrik titkár, a pesti izraelita hitközség kór­­háza vezérlőbizottsága Leto Sámuel dr. főorvos, a pesti izraelita hitközség kórháza igazgatósága és orvosi kara Benedict Henrik dr. tanár igazgató-főorvos, a Pesti Chevra Kadisa Szeretet­kórházának orvosi kara Farkas Dániel dr. főorvos vezetésével. Az Országos Izraelita Ösztöndijegylet képviseletében Baumgarten Nándor dr. nyugalmazott közigazgatási bíró, az egyesület egyik el­nöke. Jelen voltak továbbá Bartóky nyugalmazott ál­­lamtitkár s az orvosi­ kar sok kiváló tagja. Lazarus Adolf és Grünwald Sámuel főkántorok , és a gyászkar zsolozsmái után Hevesi Simon dr. főrabbi emelkedett szellemű beszéddel méltatta a megboldogultnak elévül­­hetlen érdemeit, melyeket a tudomány s as emberszere­tet terén nemcsak a zsidóság, de az egész magyar nem­zet körében szerzett. Utána Lederer Sándor dr. búcsúz­tatta a halottat a pesti izraelita hitközség elöljárósága nevében. Méltatta a hitközség kórházának fejlesztésé­ben szerzett el nem évülő érdemeit s hangsúlyozta, hogy az ő emberszeretetének és nemes emberi gondolkodásá­nak köszönhető, hogy ez a kórház, a zsidó kórház, az emberi irgalmas jóságot jelképező fogalom jön. — Valóban, — így szólt, — büszkén és bátran írhat­nék kórházunk homlokzatára a próféta szavait: »Nem-e egy Isten teremtett valamennyiünket? Nem-e testvérek vagyunk valamennyien !« Hiszen az a több mint száz­ezer bejáró beteg, a­ki évente itt gyógyulást keres és a­kiknek több mint a fele keresztény, az, a­mint e kór­ház küszöbét átlépi, itt többé nem zsidó és nem ke­resztény, hanem csupán ember, a mi szenvedő testvé­rünk, a­ki itt gyógyulást keres és talál. Ezután Benedict Henrik dr. a hitközség kórháza, Schuschny Henrik dr. a megboldogultnak egykori ta­nítványai s végül Ernst orvostanhallgató a Zsidó Fő­iskolai Hallgatók Országos Szövetsége nevében búcsú­zott a halottól. A menet aztán gyászzsolozsmák ének­lése közben elindult a rákoskeresztúri temető felé, a­hol a családi sírbolt fogadta magába Stiller Bertalan haló porait. A sírnál Fischer dr. főrabbi és Biedermann La­jos dr. az elhunyt asszisztense mondott megható be­szédet.­­ A Zsidó Szemle mai Kiss József száma közli az elhunyt nagy költő részletes életrajzát, a temetésén el­hangzott összes beszédeket, továbbá ■ Hevesi Simon dr., Szilágyi Géza és Raab Andor tanulmányait Kiss József költészetéről, valamint Gyóni Gézának Kiss Józsefhez irt költeményét. A vaskos emlékszám Kiss József egyénieé­­sgtik­a$ MM­ÍS Mjtít Pálm — ötvenmillió a mi van, de nincs. Szabó Jó­zsefből, a Fővárosi Közmunkák Tanácsának tag­jától, a­ki sok éven át a törvényhatósági bizottság agilis tagja volt, kapjuk az alábbi figyelemreméltó sorokat: —­ Andorffy lakáshivatali elnök minapi nyilatko­zatában, a fővárosi háztulajdonosok sérelmeiről szólva, többek között arra is hivatkozott, hogy a Belvárosban egy szoba albérletéből évente több házbér folyt be, mint a­mennyi az egész ház évi bérhozadéka volt. Ezt hallva, megdöbbenve gondolok arra, hogy a kormány, a fővárosi tanács és törvényhatóság is mindig csak ötletszerűen előránczigált, elviselhetetlen terheket ró a lakosságra, a­melyek ellenkeznek az egyenlő el­bánás és az egyenlő teherviselés elveivel, a­helyett, hogy ott kereskednének, a­hol a munkanélküli jöve­delem igazságosan megadóztatható. Andorffy elnök megállapításából indulva ki, felhívom az illetékesek figyelmét arra, hogy Budapesten a statisztikai kimuta­tás szerint 34.941 kétszobás, 24.589 háromszobás, 10.745 négyszobás, és 6599 ezeknél nagyobb, összesen tehát 3126 híján 100.000 lakás van. E lakások legalább egy­negyedéből 1—1 szoba — köztudomásúlag 1000—2000 korona havi bér mellett — albérletbe van adva. Ve­gyünk azonban átlag csak havi 800 koronát, ez 23.000 szobánál 260 millió koronát jelent. Ha ebből az összeg­ből bútorhasználat czímén a szokásos 83 százalékot levonjuk, marad tehermentes, vagyis adó alá nem vont jövedelemként a főbérlőnek 111 millió korona. Ha ezt a jövedelmet adóval terhelnék, ez, ha nem is egyenlő — de mindenesetre igazságos teherviselés lenne. Mert az csak még sem járja, hogy a­mikor a háztulajdonosokat, — az adott viszonyok között he­lyesen — korlátozzák a lakások feletti rendelkezésben és a béremelésben, ugyanakkor nem ragadják meg az alkalmat, hogy az albérletből eredő pár excelence munkanélküli jövedelmet adózatlanul hagyják. Erre talán azt felelhetnék, hogy csak a kisembernek van ilyen jövedelme! Ezt tagadom! Köztudomású, hogy a módosabbak is vannak ilyen élelmesek. Viszont ha csak kisemberről is volna szó, akkor is az igazság azt hozza magával, hogy ezután a munkanélküli jövedelem után adózzék. De lehetne ezt az adóztatást progresszív alapon is eszközölni, mindenesetre lesz ez az adó legalább olyan igazságos és méltányos, mint a forgalmi, luxus és nem tudom még miféle új adók. Ha a rendes hozadéki adó 59—60 százalékos kulcsá­val szemben átlag csak 89 százalékkal adóztatjuk meg ezt a jövedelmet, akkor ez évente körülbelül ötven milliót jelent. Hát nem jó lenne ez az összeg az aktuá­lis és látható nagy nyomor enyhítésére, vagy fogság­ban sínylődő hadifoglyaink hazaszállítási költségeire! A szóbanforgó jövedelem összeállítása nem is járna nagy költséggel, vagy technikai nehézségekkel, mi­után a lisztbizottságok még működnek és az összeírás nagyon egyszerű. És ha már a kormány ebben a kér­désben cselekedni akar, akkor rá fog jönni például arra, hogy a nyaralóknál néhány év óta, a bejelentett és adózás alapjául szolgáló hozadék tekintetében milyen eltérések mutatkoznak. Ennek az illusztrálá­sára elmondom a velem történt esetet. Június végén egy hónapra egy svábhegyi nyaralóban, melyben 8—10 szoba van, két személy részére bútorozott szobát akartam bérelni a villatulajdonostól. Húszezer koronát kért! Becslésem szerint a nyaraló hozadéka hivatalo­san csak 5—6000 korona lehet. Miután drágáltam, egy fővárosi útkaparó a fővárosi utkaparóházban egy szobáért tízezer koronát kért. Ehhez igazán nem kell kommentár. A levélben elmondottakat mindenesetre figye­lembe kell venni. Mert ha már a hónapos szobák­kal olyan uzsora folyik, mint a­milyen Budapesten e téren dühöng, akkor jogos, méltányos és igazság­g­os, hogy ebből a könnyen szerzett nagy jövede­­lmből a köz is részesüljön. — Hadviseltek küldöttsége a politikai pártokban. Megírtuk, hogy a hadviselt közalkalmazottak kül­­döttségileg kérték a kereszténypárt támogatását sérel­meik orvoslása és hadiérdemeik erkölcsi elismerése czéljából. A küldöttség ma az agrárpárt és a nemzeti demokrata párt segítségét kérte. Mind a két párt hat­hatós támogatást ígért a hadviselteknek. — Adományok a mentőknek. Nemes József szilvesz­ter­ esti adománya 200, Feuereisen Gyurika, Magduska, Martuska 60 korona. Rendeltetése helyére juttatjuk. — Elrabolt angol újságíró. Dublinben ismeretlen sinnjeinek tegnap délután autón magukkal hurczolták Kay-t, a Times tudósítóját. Kay több ujségírótársával tegnap délután uzsonnára tért be az egyik dublini bo­­degába, a­mikor három ismeretlen férfi tőrt rájuk, re­volvert szegezett nekik, s Kay-t lelövéssel fenyegették, ha nem követi őket a kü­ra várakozó automobilra. Mi­­előtt elhurczolták volna, a többi hírlapírónak tudomá­sára adták, hogy foglyukat csak akkor engedik szaba­don, ha visszavonja azt a czikkét, melyet az ír ügyről lapjának írt. A einntein belügyminiszter ma délután tudatta az angol hírlapírókkal, hogy az ír köztársasági csapatok parancsnokló tisztjétől kapott telefonértesítése szerint Kay újságírót a corki ir köztársasági csapatok­hoz hozták. A parancsnokló tiszt kilátásba helyezte, hogy Kay-t másfél órán belül szabadon bocsátja. — Az ellopott gép. Az Egyesült Izzólámpa és Villa­mossági Részvénytársaság feljelentést tett a rendőr­ségen, hogy váczi­ úti telepéről ismeretlen tettesek egy fonálformálógépet és egyéb, az izzólámpa gyártásához szükséges értékes anyagot loptak el. A nyomozás szálai az újpesti dr. Just-féle Izzólámpa és Villamossági Részvénytársaság telepére vezettek, a­hol a detektívek tényleg rá is találtak a gépre. A rendőrség a gépeket üzemen kivel helyeztette és folytatja a nyomozást a lopással, gyanúsított egyének ellen. — Ha eld­ég. Orr. Orsn­ét MiksAoé hossz is isenreáée ulda jaegtyi*. líSDttée? *9.g­in u onterim. AZ ÚJSÁG ^Péntek, 1922 január 8.

Next