Az Ujság, 1922. február (20. évfolyam, 26-48. szám)

1922-02-01 / 26. szám

Szerda, 1922 feb­rorr 1* az IrisAo Itfra szabályozzák a lakásügyet. Fokozatosan helyreállítják a szabad forgalmat. — Elsősorban a luxuslakásokat szabadítják fel. — Mérsékelt béremelést engedé­lyeznek• — Hatszázötven vagyonlakó család vár elhelyezésre• — Rö­videsen megszűnik a Menekültügyi Hivatal, Petrichevich-Horváth Emil záró­nyilatkozata. A Lakáshivatal labirintusának bonyolult ügyei mind tisztábban bontakoznak ki. A Lakás­hivatal az a különös intézmény, a­melynek műkö­déséhez talán a legtöbb könny és keserűség fű­ződik. Tudunk hihetetlen esetekről, a­mikor beteg asszonyok, nyomorgó családok kerültek az utczára a Lakáshivatal szívtelen és könyörtelen végzései miatt, a­melyekkel egyik napról a másikra utaltak be újabb és újabb »igénylőket« másoknak küzde­lemmel fentartott otthonába. Ezek a dolgok természetesen­­ nem tarthattak örökké, s most elérkezett az ideje a kényszerű adminisztrác­ió átszervezésének. Bernolák Nándor népjóléti miniszter Bródy Ernő képviselő mai in­­terpellác­ziójára adott válaszában újból kijelentette, hogy a Lakáshivatalban bizonyos visszaéléseknek jött a nyomára. Ezek dolgában már napok óta vizsgálódik Petrichevich-Horváth Emil, a nép­jóléti minisztérium új államtitkára, a­ki ebben a hatáskörben a Lakáshivatal fölött felügyeleti jo­got gyakorol. Az ő véleménye is az, hogy a túlon­­túl komplikált adminisztrác­iót egyszerűsíteni kell, mert képtelenség, hogy hajléktalanná vált emberek hónapokon át várjanak egy-egy nekik jo­gosan járó lakásra, a­mikor ezt egyszerűbb eljá­rással huszonnégy óra alatt ki lehet utalni. A Lakáshivatal ellen eddig már annyiszor zú­gott fel a panasz, úgy a lakók, mint a háztulajdo­nosok részéről, a­mely végre a nyilvánosság előtt, a parlamentben is hangot kapott, de ugyanakkor megszólaltak a vagyonlakók is, hogy jobb belá­tásra bírják az illetékeseket. Petrichevich-Horváth Emil báró népjóléti ál­lamtitkár a népjóléti minisztériumban fogadta Az Újság munkatársát és a lakásügy rendezésé­ről, illetve az ezzel kapcsolatos kérdésekről a kö­vetkezőkben nyilatkozott: — Mi történik a Lakáshivatallal? — kér­deztük. — A Lakáshivatal megmarad. A bíró urak le­mondása természetesen nem is jelentheti a hiva­tal megszűnését. A lemondás folytán megüresedő helyeket be kell tölteni, a­mi igen rövid időn be­lül, előreláthatóan néhány nap alatt meg fog tör­ténni. A munka azonban addig sem szünetel, a­mennyiben a lemondott bírák a legnagyobb kész­séggel vállalták az ügyek ideiglenes intézését. Ennek az ígéretüknek eleget is tesznek. — Mit tud államtitkár úr a bírák lemondá­sának okairól? — A lemondás okairól semmi közelebbit nem tudok. Ez még hivatalbalépésem előtt történt. Csak annyi ismeretes, hogy a népjóléti mi­niszternek felajánlották állásukat, a­ki a lemon­dást elfogadta. — Nem tervezik a lakásügy újbóli szabá­lyozását? —­ De igen. Egy lépéssel közeledni akarunk a szabad forgalom felé. Természetesen fokozatosan és kellő átmenettel. A mérsékelt lakbéremelés elől elzárkózni aligha lehet. Az első ilyen irányú in­tézkedés lesz a luxuslakások forgalmának sza­­baddá tétele és ilyen lakásoknak luxusadóval való megfelelő megterhelése. A kislakások bérei­nek mérsékelt emelése szintén indokolt. A nagy­lakásokhoz hasonlóan az irodák, gyárak, raktár­­helyiségek forgalmának felszabadítását is tervez­zük. Az, ezekre vonatkozó intézkedés a legrö­videbb időn belül meg fog történni. — Államtitkár úr a Menekültügyi Hivatal vezetője lévén, úgy hírlik, hogy mindenekelőtt a menekültek lakásigényeit fogja kielégíteni. — A menekültek ügyét kétségtelenül a szíve­men viselem és a legfőbb törekvésem lesz, hogy számukra megfelelő lakást biztosítsak. Ez azon­ban csak igen kis részét jelenti a lakásínség meg­oldásának. Megnyugtathatom a főváros lakossá­gát, hogy ez idő szerint mindössze hatszázötven vagyonlakó család van, a­kiknek elhelyezése s­em okozhat nagy gondot annak, a­ki ezt kötelességé­nek tekinti. A többi menekültek és vagyonlakók már el vannak helyezve, igaz ugyan, hogy nem mindegyike megfelelő lakásokban, de újabb el­helyezésük természetesen csak fokozatosan történ­hetik. A végleges elhelyezés kérdése viszont csak nagyobb arányú építkezés által oldható meg. — Államtitkár úr úr beosztása mellett is megmarad a Menekültügyi Hivatal élén. — Mindaddig megtartom ottani állásomat, a­míg a hivatal a rábízott legfontosabb és legsür­gősebb feladatokat elvégzi.­­Nagyon természetes, hogy ez után a Menekültügyi Hivatal is, mint minden olyan intézmény, a­melyet a háború vagy az azt követő idők hívtak életre, meg fog szűnni. • A­mint értesülünk, a lakbéremelés nagysága, még nincs meghatározva, de az 1917. évi lakbéreknek három­száz százalékkal való felemelését tervezik. A Budapesti Háztulajdonosok Szövetsége ma dél­ben küldöttséggel keresték fel a népjóléti minisztert, hogy őt a háztulajdonosok kívánságairól informálják. A háztulajdonosok, tekintettel arra, hogy a Lakáshiva­tal működése a távcég levéb­en ált réteseiben elége­detlenséget, váltott ki, úgy a lakók, mint a háztulajdo-­ nosok sorában a Lakáshivatal teljes megszüntetését kér­ték és tiltakoztak az ellen, hogy a Lakáshivatal akár bí­rói, akár közigazgatási személyzettel továbbra is fenn­álljon. A Lakáshivatal megszüntetésével kapcsolatban a megüresedő lakásokra a háztulajdonos szabad rendel­kezési jogának visszaadását kérte a Háztulajdonosok Szövetsége. A jogos lakásigényeknek a kielégítésére kü­lön szerv felállítását tartják a háztulajdonosok auto­nóm szervéből és a népjóléti minisztérium illetékes osz­tályából alakulván, bírálná el a jogos lakásigényeket és teljesítené a lakások megüresedésével fokozatosan azokat. A háztul­a­j­donosok küldöttségével a kívánságok dol­gában a népjóléti miniszter hosszasabban tárgyalt, de elvi megállapodásra még nem jutottak. A miniszter kijelentette, hogy minden tekintetben méltányolja a háziurak súlyos helyzetét, de ugyanakkor azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni a lakók érdekeit sem. Bródy Ernő megállapítja a Lakáshivatal csődjét. A nemzetgyűlés keddi ülésének végén Bródy Ernő dr. fölötte érdekes sürgős interpellác­ióban foglalkozott a Lakáshivatal ügyével. A lakáshivatali bírák lemondá­sáról beszélve kijelenti, hogy bekövetkezett a Lakás­hivatal csődje. A lakáskérdést csak építkezéssel lehetett volna megoldani, nem rendeletekkel. A Lakáshivatalban bírákat alkalmaztak, de úgy, hogy működésük lehetet­lenné vált. A magyar bírák megszokták a függetlenséget és a szóbeli, nyilvános tárgyalást. Ezzel szemben a bí­rák a Lakáshivatalnál egészen sajátságos helyzetbe kerültek. Titokban való eljárásra utasították őket és politikai felelősség mellett dolgoztak. Az egész lakás­­rekvirálási rendszer a proletárdiktatúra idején keletke­­zett. Akkor jelentkeztek a nyomozók a magánlakások­ban, betörtek a családi szentélybe és lábbal tiporták a tulajdon szentségét. — Azár 1918-ban kezdődött! — korrigálja Bródy Er­nőt Méhely Kálmán. A proletárdiktatúra módszere átpldatolódott a mos­tani korszakba. Meg kell szüntetni a lakásrekvirálást az otthon szentsége nevében. Nyugtalanságot kelt az, hogy a független bíróság után esetleg másra ruházzák lakásrekvirálási ügyekben a döntést. Most, a­mikor a nemzetgyűlést feloszlatják, a politikai felelősség a gyakorlatban nem érvényesül, akkor embereket tesznek ki az utczára. Foglalkozik ez­után az építkezési kérdéssel és nagy bajnak tartja azt, hogy nem lehet megtalálni ennek az ügynek a gazdáját. Kifogásolja azt, hogy ma Budapesten ugyanannyi hiva­talos helyiség van, a­mennyiben a régi nagy Magyar­­ország ügyeit intézték. Beszél a katonai épületekről, a­ kaszárnyákról és raktárakról, a­melyek alkalmas át­alakítással enyhíthetnék a lakásínséget- követeli az építkezés megindítását, már csak azért is, mert az épít­kezés harminc­két más iparágat foglalkoztat. Interpellác­iójában azt kérdezi a népjóléti minisz­tertől, fenn akarja-e tartani a lakásigénybevételnek a proletárdiktatúra alatt keletkezett rendszerét és ha igen, hajlandó-e azt független bíróságra bízni. Azt is kérdezi, mit tervez a miniszter az építkezés terén. (Bernolák miniszter válasza.) Bernolák Nándor népjóléti miniszter közli, hogy csak később adhat lényeges választ, de bejelenti, hogy neki is megvannak a maga tervei a lakásügy rendezé­­sére. Ezekről azonban nem nyilatkozik. Az ő múltkori kijelentései okozták állítólag a lakda­hivatali bírák lemondását. Kijelenti, hogy a Lakáshiva­­tal tőle semmi parancsot, vagy utasítást soha nem kapott. Csak felhívta a figyelmet méltányos esetekre. Mulasztást követett volna el, ha ezt meg nem teszi. Többször a Lakáshivatal elnöke kérte őt, nyilatkozzék, hogy bizonyos esetekben milyen elintézést kiván, s ha nyilatkozott is, mindig azt mondta, hogy a bíró döntsön. Az intézkedéseket nem változtatta meg, de kénytelen volt több ízben a Lakáshivatal intézkedé­seit megsemmisíteni. Egyelőre nem közli az okokat,­­ melyek lemondásra bírták a lakáshivatali bírákat. Ő arra igyekezett, hogy bizonyos bírói iniciatíva érvé­nyesüljön, de az ő törekvése nem érvényesült, sőt visz­szaélésekre jött rá. Kifejezésre juttatta elégedetlenségét és azt a kívánságát, hogy változás álljon be. A bírái lemondottak, a­mihez nekik törvényes joguk van. Más okokat nem kíván nyilvánosságra hozni. Egyébként ő maga is rájött visszaélésekre, a­me­lyeknek nagyon nehéz volt útjába állni. Beszél ezután a miniszter horribilis honoráriumokról, kijárási és le­­lépési díjakról, vesztegetési hírekről, a­melyekkel szem­ben megállapítja, hogy a bíróságot nem lehetett meg­környékezni. — A lakások — folytatta Bernolák — csak akkor fognak felszabadulni, ha az építkezések teljes mérték­ben megindulnak. Magyarázza, hogy miért nem tudjuk megindítani a nagyarányú építkezéseket. Beszél arról hogy a lakáshivatali lemondásokat elfogadta és mi sokkal pótolja a lemondottakat. Nyolc­ napon belül az új Lakáshivatal megkezdi működését. Bródy nem veszi tudomásul a választ, mert az nem érdemleges. Kifogást emel az ellen, hogy a miniszter az ügyvédi honoráriumok kapcsán az ügyvédeket pé­nzezi ki. Ott van a kamara és a büntetőtörvényszék ha az ügyvéd szabálytalanságot követ el. A­mi az építkezést illeti, ne a Hangyának adjanak 600 milliót hanem építsenek. Mivel a népjóléti miniszter válasza nem volt ér­dényeges, a Ház nem határozott. * A vagyonlakók viharos gyűlése a MG­YE székházában« Nem akarnak barakban­­lakni. — Heves támadások a lakdshivatal elnöke ellen. Az Újság szerkesztőségében hétfőn délután fentjárt egy vagyonlakó és bejelentette, hogy szer­vezetük, a Vagyonlakók és Hajléktalan Menekül­tek Szövetsége kedden délután hét órakor a MOVE Podmaniczky­ utczai székházában gyűlést tart A gyűlésre Az Újság is kiküldötte munka­társát. A MOVE székházának második emeleti tár­salgójában már jóval hét óra előtt gyülekeznek a vagyonlakó menekültek. A társalgó falán szép festmények függnek és a kényelmes bőrfotelekben helyezkednek el a vaggonlakók. A­kiknek pedig nem jut ülőhely, azok a puha szőnyegen állanak a terem közepén. Legnagyobb részük intelligens külsejű, jólöltözött ember: menekült köztisztvise­lők, bírák, ügyészek, vasúti hivatalnokok. Beszél­getnek, panaszolják a bajukat, ki mennyi ideje la­kik már vagyonban. Türelmetlenül várják az ülés megnyitását de a vezetőség késik. Végre is egy ősz menekült áll az elnöki asztalihoz és bejelenti, hogy a késedelmes vezetőséget nem várják tovább, ő, mint a legidő­sebb megnyitja az ülést. Bodó Elek, a szövetség titkára áll fel ezután. — Czinkota-Ehmann-telepen — mondja — ki­­lenczvenkét daraklakás áll üresen. Az ajtókat ab­lakokat állandóan lopkodják, úgy hogy az üres lakások őrzése nagyon sokba kerül. A kormány éppen ezért felhívja a vagyonlakókat, foglalják el ezeket a lakásokat. A­ki tehát hajlandó önök kö­zül ott lakni, jelentkezzen. Nagy zaj támad a titkár bejelentése után. — Milyen lakások azok? Előbb látni akarjuk? Én már láttam, kutyának való! — kiabálnak össze-vissza elkeseredetten, de egyetlen ember sem jelentkezik. A bal sarokban pedig egy borízű hang foly­ton azt hangoztatja: — Menjenek oda a zsidók! (A kinyomozott lakások ügye.) _ A zaj csillapultával Bodó titkár, folytatja be­szédét: — Köztudomású, hogy Bernolák népjóléti mi­niszter megbízott ötven menekült tisztviselőt az üres vagy rekvirálh­aló lakások kinyorg hozásával. A nyomozás adatai szövetségünk üg­­yéhez, Szacsvay ügyvéd úrhoz kerültek, a­ki részletes kimutatást készített az igénybevehető lakásokról. Egy ízben néhány menekült elkérte a kimutatást, de Szacsvay azt mondotta, hogy senkinek sem mu­tatja meg, mert hivatalos titok. Hogy ezután mi­ként használták fel adatainkat, azt nem tudjuk. Tény az, hogy Andorffy egy ízben előttünk kije­­lentette: — Én vagyok a Lakáshivatal elnöke, nem tű­rök meg fiók-lakáshivatalt! Bodó szavaira a szörnyüködés moraja zúg vé­gig a termen. — Bernolák miniszter — folytatja a szónok — ezután úgy intézkedett, hogy a kimutatás Andor­­ffyhoz kerüljön. Megbizottaink Szacsvaytól el is vitték az aktákat ás a mikor átvizsgálták, megle­pődve­­láttak közöttük egy másik kimutatást is, a­melyről nem volt tudomásunk. Ebben az üresen álló, vagy raktárnak használt lakások czimei vol­tak összeírva." Az összes iratokat elvittük a nép­jóléti minisztériumba. Másnap újra felmentünk érdeklődni és legnagyobb meglepetésünkre Kovács titkár azzal fogadott, hogy nem tudják, hol van a kimutatás, úgy látszik, eltűnt. Megint elkeseredett közbeszólások hangzanak: — Másoknak utalták ki azokat a lakásokat! Mindenki kap lakást, csak mi nem! (Támadások Andorffy ellen.) Bodó szónoklata után Barna, F. János tanár felszólalása következik.­­­ A vagyonlakók ellen — kezdi beszédét — minden vonalon nagy az ellenszenv. Andorffy, a Lakáshivatal elnöke kijelentette: A mágnások la­kásából senki sem kap semmit. — De nemcsak a mágnások részesülnek külön­leges elbánásban. A lipótvárosiak is öt-hat szoba-­­ban laknak. Ne hamarkodjuk el most állásfogla­lásunkat. Cselekedjünk higgadtan és bölcsen : vár­juk meg, mit hoz az uj lakásbizottság. A vezető­ség ... — mondja Barna, de szavait nem lehet ér­­teni az újra feltörő zsivajban . —■ Hol a vezetőségi! Hol a mi vezetőségünk?! — Bernolák miniszter — folytatja azután Barna — múlt szerdára rendelt magához minket. M­i elmentünk, de a miniszter úr nem volt ott. Most egy harmadik menekült beszél. — Niedermann Károly postafőigazgatót — mondja — a mi elnökünket az új lakásrendelet életbeléptetésekor Andorffy kitessékelte a lakás­­bizottságból. Tavaly ilyenkor már nem volt egyet­len vagyonlakó sem. Ez a Lakáshivatal volt elnö­kének, Térffynek és Niedermannak az érdeme volt. Andorffy elnöksége óta megint nyolczszáz csa­lád ... E szavaknál Az Újság, a Magyarság, Magyar­ Kurír és a Nemzeti Újság munkatársait eltávolí­tották a MOVE székházából , így tudósításunkat fü­dhettk k­i.

Next