Az Ujság, 1922. március (20. évfolyam, 49-74. szám)

1922-03-01 / 49. szám

i / Ki hol lép fel? Abon­yban Fábián Istvánnal szemben Megyei Gyula ottani földbirtokos lép fel.— Mezőcuton Bottlik István báró, Megy Ferencz dr. volt miniszter, Édes Antal eb­­redővezér, Bottlik József és Kállai­ Tibor miniszter je­löléséről beszélnek. — Tapolczán Forster Elek földbirto­kos veszi­ fel a küzdelmet pártonkívü­li programmal Héjj Imrével szemben. Hír szerint sipeki Bálán Béla volt fő­ispán is fellép.­­ Szeghalmon Temesvárt’ Imrével szem­ben Fehér László kőröstarcsai községi bírót jelölték, a­ki azonban kijelentette, hogy csak akkor vállalja a je­löltséget, ha a kerület minden községében jelöli a Me­zőit-féle szoczialista párt A köztársasági párt is részt vesz a választásokon és már több hivatalos jelöltet is állított. Köztük: Veér Imre dr.-t (Szentes), Kornitzky Dezső hírlapírót (Szeg­halom), Makai Márton ügyvédet (Gyomán), Dugovich­ Viktor­­hírlapírót (Hódmezővásárhely II. kerületében), Barkas István lapszerkesztőt (Gyula), Andrássy Emma tanárnőt (Ócsa), Mezei Ernő public­istát (Budapest X. ker.), Hallee János grófot (Kaposvár), Nagy György dr.-t (Hódmezővásárhely I. kerületében.) A függetlenségi 48-as Kossuth-párt jelöltjei: Al­mássy Sándor kecskeméti birtokos (Tab), Horváth Zol­tán ügyvéd (Kiskunfélegyháza), Horváth Mihály (Kecs­kemét), Melha Armand dr. (Budapest, Belváros).­ A keresztény ellenzék új jelöltje: Balázs Balázs (Karezag): Klubvacsora: A­ keresztény ellenzék márczius elsején, szer­dán, este fél­­kilenc­, órakor kiült vacsorát rendez a W­enckheim-palotában. S r­ogatják azt a kormányt, a­mely ezt a választó­jogot hozza, hanem egyedüli létalapját biztosítják. Egyébként a párt miniszterei is helyet foglalnak a kabinetben. M szoczidtldem­okraSa pái*t íiajland.6 bizonyos feltételek mellett r­észtvenni a választásotkors. Illetékes helyről nyert informácziók alapján m­ai számunkban megírtuk, hogy a kormány egye­dül a szocziáldemokrata párt passzivitását szeretné elkerülni, mert maga is belátja, hogy a magyar parlamentnek szüksége van a munkásság képvise­lőire, a­hogyan helyet foglalnak azok minden mű­velt ország parlamentjében is. A kormány szerint a mostani választójog rendszere mellett a szo­­c­ialista párt mintegy­ tíz mandátumot kaphatna az országban és ezekkel a munkásjelöltekkel szem­ben, mint közöltük, semmiféle komolyabb ellen­­akc­iót nem terveznének. Megírtuk azt is, minden ellenkező híreszteléssel szemben, hogy sem a kor­mány, sem a munkásság a választójogra nézve nem kötött megegyezést. Közlésünk nemcsak po­litikai körökben, de márjában a szocziáldemokrata pártban is élénk feltűnést keltett és közlemé­nyünkre a szocziáldemokrata párt egy­ik vezető tagja ma a következőket mondotta munkatár­sunknak: — Érthetetlen a kormány álláspontja a vá­lasztójog kérdésében. Hangoztatja, hogy kívá­­natos a szoc­iáldemokraták részvétele az új nemzetgyűlésen, de ugyanakkor naponta szű­kíti a választójogot. Legújabban elejti a lajstro­­mos szavazást, nagyrészben a titkosságot is és ragaszkodik a négy elemihez. A párt csak a ren­delet megjelenése után fog állást foglalni, hogy részt vesz-e a választásokban, de ha i­ lapok híradásai igazak, akkor a legközelebbi­­választásokon is valószínűleg áthúzott szava­zólapokkal fognak a párt tagjai szavazni. Ennek úgy bel-, mint külpolitikai következmé­nyei egyelőre kiszámíthatatlanok. A pártnak a passzivitás hatalmas fegyver, mert a mostani választásnál — miután úgy a párt, mint a szak­­szervezetek keretei teljesen ki vannak építve, — sokkal több választó fog tartózkodni a szava­zástól, mint az elmúlt választásoknál. — A párt­ hajlandó a választásban részt­­venni, de nem a kormány kegyelméből, mely meghatározott számú mandátumot akar a párt­nak juttatni, hanem ha a választójog ezt lehetővé teszi. Ennek feltétele, hogy a fővárosban és környékén a választás lajstromát tegyen, leg­alább a vidéki városokban és az ipari kerületek­ben, a mit már Tisza István gróf elfogadott, titkos és a négy elemi helyett olyan feltételek mellett, mely lehetővé­ teszi, hogy az ipari, és mezőgazdasági munkásság választójoghoz jus­son. Tény, hogy­ a kormány a választójog tekin­tetében a­ pártnak semmiféle ígéretet nem tett, de viszont azok az ígéretek sem tartattak be és legkevésbbé a belügyminiszter részéről, melyeket a pártnak tettek. A belügyminisztérium inter­nálási osztálya az internáltak felülvizsgála­tával amerikázik és ez is egyik fő ok, a­mely a munkásság elhatározását esetleg oly irányba vezeti, hogy a választásoktól tartózkodni fog. A szoc­iáldemokrata párt vezetősége egyéb­ként ma délután megtartotta szokásos heti párt­vezetőségi ülését, a­melyen­ a választójog kérdé­sével foglalkozott. A mai ülésen semmiféle hatá­rozatot nem hoztak, mert a pártvezetőség úgy döntött, hogy megvárja a kormány választójogi rendeletét és csak azután hozza meg a maga döntését. A munkásság körében az a felfogás kezd fe­lülkerekedni, hogy a legnagyobb taktikai és po­litikai hiba volna, ha a párt passzivitásba menne és otthagyná a küzdőteret. Informátorunk szerint két évvel ezelőtt ki kellett mondani a passzivitást, mert az akkori viszonyok között lehetetlen­ volt, hogy a szoc­iáldemokraták a párt jelöltjeire ad­ják le szavazatukat. Erősen­ dolgozott a terror és nogy veszedelemnek nézett elébe, a­ki a szocziál­­demokrata párt zászlajával mert fellépni ebben fagy abban a kerületben. Az események azonban azt mutatják, hogy a passzivitás károsan halott, mert parlamenti képviselet esetén sok atrocsitást meg lehetett volna akadályozni. Egészen bizonyos, hogy Cservenka párttitkár tragikumának parla­­menti feltárása esetén útját lehetett volna állni a további vérontásnak. Somogyi Béla és Bacsó Béla ma is az élők soraiban lehetnének. A pártnak a harcziasság az alapja, nem szabad tehát elhagynia a harezteret, hanem ellenkezően, fel kell keresni az ellenséget és megmérkőznie vele. Mindez indo­kolttá­ teszi, hogy a szocziáldemokraták kivegyék Részüket a választási küzdelemből és minél több képviselőt küldjettek a parlamentbe. Munkában a választási diktátor­. rAz egységes pártban nagy visszatetszést szült a■­, h­ogy Gömbös Gyula, a választási diktátor a miniszter­­elnökség épületéből irányítja a választási kampányt. Ál­lami telefonon és állami apparátus igénybevételével. Panaszkodnak, hogy Gömbös Gyulát, mint az egységes­­párt ügyvezető aleljüké, bízták meg a választások ve­zetésével és ő most a miniszterelnök tőszomszédságában rendezgetett be magának Irodahelyiséget, mintha semmi köze sem volna a párthoz, a­melynek tudvalévően, az Eszterházy­ utczában van a klubhelyisége. Ebből nem sok jót jósolnak. Ezt a panaszkodók mondották, nem mi állapítjuk meg. Mi Hivatalosan c­áfolják­ azt a­ hírt,Gömbös ita­lát államtitkárnak nevezik ki. Ezzel szemben nyílt titok, hogy kinevezése befejezett tény. Hamarosan kinevezik az új sajtófőnököt. Az Újság megírta, hogy Eckhardt Tibor rövi­desen távozik a sajtófőnöki székből és Drasche- Lázár Alfréd lesz az utódja. Mint értesülünk, a sajtófőnökváltozás néhány, nap múlva bekövet­kezik. Tanakodnak a kereszténypártiak. Hegyeshalmy Lajos minisztériumában ma délután fél öt órakor bizalmas megbeszélés kezdődött a keresz­ténypárt hangadóinak bevonásával. Ott voltak a többi közt Háttér István és Ernst Sándor. Részletek hiányoz­nak az eszmecseréről, de a beavatottak úgy tudják, hogy arról tanakodtak, miként lehetne megoldani a nagy problémát, azt, hogy Hallerék ne lógjanak a levegőben, mint Mohammed koporsója. Megalakult a nemzeti polgári párt. A nemzeti polgári párt tegnap tartotta meg alakuló ülését. Heinrich Ferencz volt miniszter vezetésével elnöki tanácsot alapítottak Harkányi János báró, Lukács László, Szász Károly, Tolnait Kornél, és Vadász Lipót személyében. Ezenkívül megalakították a párt­ választmányát is. Tagjai között a következő neveket is olvassuk: Glück Frigyes, Haggenmacher Ottó, Kaffka László, Kornfeld Pál báró, Lévay Lajos báró, Márkus Jenő, Melly Béla, Székely Ferencz, Szik­y János, Vészi József. Raport levele Kassayihoz. ■ Rupert Rezső belépett a független kisgazda és pol­gári pártba és ennek kapcsán hosszabb levelet intézett Hassay Károlyhoz, a párt elnökéhez. — Romboló munkával állunk szemben, — írja a többi között — képmutató csalással és sok részben fele­lőtlen csőcselék szabadalmazott őrjöngésével, mely pil­lantok alatt mindent összedönth­et. Minden igazlelkű embernek össze kell­ fogni az ellen az irányzat ellen, mely a választásokon — a maga képére teremtett vá­lasztási renddel — győzni akar. Ma csak egyetlen fon­tos kérdést ismerek: a­­kormánypárt és az alkotmány­­szegő kormány ellen összefogni. Ebben az összefogásban akarok részes lenni, a­mikor most veletek forma szerint is szövetkezem. AZ ÚJSÁG Szerda, 1922 márcziust Mary angol királyleány esküvője Lascelles viscoun­tai Jiz angol királyleány annak adta kezét, a­kit maga választott. London, február 28. A mai királyi nász néző­közönsége a Buckingham-palotától a Westminster apátságig­ vezető útvonalon már tegnap éjfél előtt kezdett gyülekezni és az éjszakát kapuboltozatok, diadalívek és más fedett helyek védelme alatt virrasztotta végig az éjjeli ködben. Mikor azután a kora reggeli helyiérdekű vonatok a londoni elő­városok közönségét is behozták, a lakodalmi me­net útvonalán már alig maradt hely az újonnan­ érkezők számára. A Westendben minden épületet lobogók, girlandok és értékes szőnyegek díszítet­ték. A nézőközönség ugyancsak nemzeti szinű zászlókat és szalagokat lengetett a főútvonalon a Westminster székesegyház felé vonuló előkelősé­geknek, a­kik mind festői kísérettel, díszhintókon mentek az esküvőre. A meghívott hatóságok és előkelőségek után nagy éljenzés jelezte, hogy a királyi hintó közeledik. Alexandra anyakirálynéi volt, kinek megérkezése után néhány perc­c­el a­ tömeg megújuló éljenzése közepette Mary királyné érkezett meg­ a királyi két szegekkel. Ez időtájt a vőlegény már a templomban volt, a­hová az egyik mellékbejáraton keresztül lépett be. A közönség éljenzése valóságos üdvrivalgássá nőtt, a­milyet régóta hallottak London falai, a­mikor a király, és a menyasszony a székesegyház kapujához ért. Az esküvőt különösen az tette népszerűvé az angol nép szemében, hogy a királyleány annak adta kezét, a­kit maga választott szabadon a tár­sadalmilag alatta álló osztályból. A vőle­gény nagyon népszerű alakja nemcsak az angol főúri világnak, hanem az egész angol közéletnek is. Népszerűségét nagyban köszönheti volt harc­­­téri bajtársainak, a­kikkel együtt élt a­ lövész­árokban és zászlóaljától nem akart megválni sem akkor, a­mikor megsebesült, sem pedig akkor, a­mikor a vezérkarhoz akarták vezényelni. Az esketési szertartás teljesen megfelelt annak az egyszerűségnek, a­mely az angol­­udvartartást annyira jellemzi, ugyanazokkal a c­eremóniákkal történt minden, mint a­melyekkel bármely polgári házasságkötés történni szokott azzal az egyedüli különbséggel, hogy az anglikán egyháznál haszná­latos valamennyi esketési zsoltárt és himnuszt el­énekelték, az áldásosztás után pedig az angol nemzeti himnusz első verssorát. _ A kívül várakozó néptömeg a Westminster­­apátság harangjainak zúgásából tudta meg, hogy az esketési szertartás , befejeződött, mire újból óriási éljenzés zúgott végig egészen a­ Buckingham­­palotáig. A székesegyház főbejáratában nemso­kára, most már kart karba öltve, megjelent az új házaspár és a díszhintóba szállva a királyi palota felé vette útját. A merre elhaladtak, virágeső és üdvrivalgás jelezte útjukat. A­mikor a menyegzői kocsi elhaladt a hős­ halottak emlékezetére feállí­­tott márvány-katafalk előtt, a hintó megállót a Lascelles lordné leeresztette az ablakot és kinyúj­totta rajta menyasszonyi virágcsokrát. A kocsin utazó fullajtárok egyike leszállott, átvette a csok­rot és letette az emlékmű talapzatára. Az új házasok a királyi palotához érve, a tö­meg állandó éljenzése közepett gyalog mentek fel a palota főbejáratán és nemsokára mindketten megjelentek a palota erkélyén. A tömeg lelkese­dése tetőpontjára hágott, kalapokat és kendőket lengettek s az ünneplés csak nőtt, a mikor a ki­rály, a királyné és Alexandra anyakirályné is megjelentek az erkélyen. A közvetlenül az erkély alatt lévő kis kertet a­ háborúban megrokkant ka­tonák csoportja foglalta el, a­kik közé az új Las­­celle­s lordné virágokat szórt. Lascelles viscount és felesége délután külön­­vonattal Shropshirebe utaztak, a­hol mézeshetei­­k­et fogják tölteni. 1­ ­2 osztrák Boronát GJS, vagy 0.12 ziriski árfolymon akarják stilizálni. Az osztrák pártok egész héten tárgyalnak a kölcsön felhasználásáról. Szakadás Schober és Gürtler között. 1iz Újság bécsi szerkesztőségének telefonjelentése. Bécs, február 28. Weisskireh­ner nemzetgyű­lési elnök elnöklésével ma este ült össze az osz­trák pártok vezetősége, hogy a külföldi kölcsön felhasználásáról döntsön. A konferenczián, a­mely az egész héten el fog tartani, az összes politikai pártok részt vesznek. Ma a hitelkérdésről, az en­­tente ellenőrzéséről, az állam jelenlegi helyzeté­ről, a devczitről, végül belső pénzügypolitikai kér­désekről tárgyaltak. Csak ezek után, tértek át a kölcsön felhasználásának részleteire. A tárgyalásoknál vezérelvül a kormány és a keresztényszoczialisták között létrejött megegye­zés szolgál. Nagy erőfeszítések történnek, hogy a nagynémetek és a szocziáldemokraták hozzájáru­lását megnyerjék. Ha a nagynémetek Schober kanczelhírrel szemben feladják ellenállásukat — a­mire­­ az előjelekből ítélve gondolni lehet — Gü­rtler pénzügyminiszternek okvetlenül távoznia kell.”Gürtler és Schober antagonizmusa néhány héttel ezelőtt kezdődött, a­mikor Gürtler pénz­ügyminiszter néhány képviselő előtt a lanai egyezmény ellen beszélt. Schober és Gürtler semmi esetre sem fognak ezentúl egy kormány­ban dolgozni. A keresztényszoczialisták szeretnék megtar­­tani a pénzftgyi tárczát, míg a nagyném­etek a kül­ügyi tárczát töltenék be, hír szerint Mensd­orff- Poully volt németalföldi követtel. Törvényileg akarják a korona stabilizálását megvalósítani és ugyancsak törvényileg a bankóprést megállítani, de a legjobb esetben még 30 milliárd új bankjegyet kellene előbb nyomni. A szocziáldemokraták 0.08, a nagynémetek 0.12 árfolyamon akarják a koronát stabilizálni. Határozott javaslatokat terjesztettek elő arra nézve is, hogy miként történjék ez a meg­szilárdítás. Egyesek az ipar hathatós támogatását, külföldi értékpapírok beszerzését, a fogyasztási adó, elsősorban az alkoholra vetett adó, továbbá posta-, táviró- stb. díjak felemelését javasolták, valamint belföldi kölcsön felvételét is, a­mely elsősorban a defic­it fedezésére szolgálna. A leg­kényesebb kérdéshez, a tisztviselők létszámának apasztásához egyelőre óvakodnak hozzányúlni. Több, mint valószínű, hogy sikerül megtalálni a plattformot, melynek alapján a nagynémetek belépnek a kormányba. Bécs, február 28. A nemzetgyűlés pénzügyi bizott­sága ma valamennyi párt kompromisszuma alapján le­tárgyalta a pénzügyi törvényt, a­mely a szövetségnek a tartományokhoz és a községekhez való pénzügyi kap­csolatát rendezi. Gürtler pénzügym­iniszter örömmel üd­vözölte a pártok megegyezését: „■ *..........

Next