Az Ujság, 1922. május (20. évfolyam, 99-122. szám)

1922-05-11 / 106. szám

Csütörtök, 1922 május 11. AZ ÚJSÁG — Kaposvári idill. Ereky Károly naiv emberré fej­lődött vissza. Azt hiszi, hogy a mandátum megszerzé­séhez teljesen, elég néhány tuczat embernek a lelkese­dése. Ezen a gondolkodási formulán újra eljutott Ka­posvárra, a­hol vasárnap délután vállára kapta két vasutas, öt szál orgonavirágot hajított rá néhány fehér­­ruhás leányzó, tíz éljent kiáltottak rá öt korcsmában és végül besötétedett. Ellenjelöltje, Hoyos Miksa gróf nem járta sorra a korcsmákat, hanem kiállt a város főterére és okos programmbeszédet mondott a választói­nak. Azt is meg merte mondani hivatalos jelölt létére, hogy nem osztja mindenben az egységes párt pro­gramúj­­­át. Ezeky kortesei nagyon rettegtek Hoyos gróf beszé­détől és mindenáron meg akarták zavarni. Dobbal­­sippal. Miután azonban fogadalmat, tették, hogy zsidó kereskedőtől még sipot sem vásárolnak, elzarándokol­tak Hetes községbe, a­hol éppen hetivásár volt. Későn értek oda, a vásárosok már bepakkoltak. Már csak a mézeskalácsosok árusítottak. Erre a sípvásárlók nyel­tek egyet és czukorsipokat vásároltak. Diadalmenetben tértek vissza Kaposvárra s a sipokat nyomban kiosz­tották a gyermekeknek azzal a szigorú utasítással, hogy fújják teli tüdővel, ha majd Hoyos gróf beszél. De mi történt? Hoyos gróf beszélt és a síposok nem jelentkeztek. A gyermekek — nagyon okosan — elszo­pogatták a czukorsipokat. Köszönjük, jó Ereky Károly, hogy megélhettük ezt a kedves idillt... Pesti album. Egy hír kapcsán, a­mely arról szólt, hogyan akarnának megint a magyar diákság nyomorának keserves terhein könnyíteni, nagy megnyugvás­­sal olvasom Az Újság­ban ennek a hírnek a l czáfolatát. Tehát, hála Istennek, nem igaz, hogy magándetektíveknek, álruhás, polgári gúnyát vi­selő jegy­ellenőröknek, visszaélés-szaglászóknak akarják őket fölrakni a villamosokra és a nekik kétségtelenül nagyon szükséges garasokért ezer­szer annyi ellenérzést vásároljanak maguknak, mint a­mennyi hasznot az ő ellenőrző tevékeny­ségük szerezne a villamosoknak. Ez az ellenőrzés hasznos és tisztes munkájuk azoknak, a­kik­nek a hivatásuk és kötelességük. De a villamos jegykezelés megfigyelése és az esetleges vissza­élések leleplezése — nem egyetemi tantárgy és nem is diáknak való mellékfoglalkozás. E fiatal­emberek küzdelme a megélhetésért, harcra a ke­nyérért, rettentő keserves. A diáknyomor ebben a drágaságban fuldokló világban feneketlen. Iga­zán lelketlenség lenne még csak azon csodálkozni vagy megakadni is, ha a koplalásnak és mezíte­lenségnek odadobott diák lemond a válogatás ké­nyességéről és vállal mindent, a­minek a hiján kenyeret, ruhát és könyvet vehet. De még ezer­szeresen lelketlenebb dolog: kihasználni ezt a nyomorúságot, érdekek és föladat,­k szolgálatába fogni, a­melyek nincsenek az egész­s nemzeti kö­zösség ideáljainak és rokonérzésének vonalában. Olyan feladatokat végeztetni a diáksággal, a­me­lyek akár a tartalmukkal, akár a módszerükkel az idegenkedés, az elh­idegülés, a gyanú vagy az antipátia érzéseit mozgósíthatják velük szemben a társadalom akármelyik rétegéből is — nem szabad. A diákhoz csak egy érzés lehet, ugyanaz, a­mi a jövőnkhöz és a reményünkhöz. A szeretet és a bizalom. És ez az érzés és csak ez az érzés lehet a­ forrása azoknak az energiáknak is, a­me­lyeknek a diákságot ki kell emelniük gondjai fe­kete mélységéből és meg kell védelmeznie a nyo­mor szenvedéseitől, kétségbeeséseitől és kisérté­seitől. A jövőnk jelenét kell féltenünk, megbe­csülnünk és ápolnunk a diákságunk életében és lelkében. (sz.) — Vrangel tisztjei nagyszerűen énekelnek. A román megszállott területen, mint látszik, elég jól érzik ma­gukat a Vrangel-féle volt orosz ellenforradalmi had­sereg tisztjei. Egy részük ott akar megtelepedni. Ha tervük megvalósul, — pedig Románia, ma érkezett hí­rek szerint, nem gördít útjába akadályt — akkor nem­csak Bulgáriában, Jugoszláviában és Romániában, ha­nem a magyar délvidék megszállott részein is tartós érintkezésben maradhatnak egymással. Egyelőre s be­vallottan a művészeti­ czélok fűzik együvé a volt har­­czosokat. Aradi jelentés szerint egy részük Nagyvára­don telepedett le. Ennek a tiszti kolóniának parancsnoka Csernov tábornok, ma Aradra érkezett és bejelentette a rendőrprefektusnak, hogy a tiszti kolónia színtársulatot szervezett, a belügyminisztertől működési engedélyt is kapott és most arra kéri a prefektust, hogy engedje meg, hogy a művésztársaság Aradon is hangversenyt rendezhessen. Erre a rendőrprefektus az engedélyt meg is adta. Ehhez hasonló szerencse biztatja a kolozs­váriakat is. A Vrangel-tisztekből mintegy negyvenen kérelmet adtak be, hogy letelepedhessenek a városban. Miből fognak megélni, ők is énekelni fognak. Legalább a kolozsvári Ellenzék azt írja, hogy nagyszerűen kép­zett énekkaruk­ van és az a tervük, hogy a kolozsvári görög katolikus és görög keleti templomban fognak állandóan szerepelni. — A főváros külföldi kölcsöne­. A főváros külföldi kölcsöneinek visszafizetése ügyében újabb értekezlet volt a központi városházán. A főváros pénzügyi osz­tálya a fizetés módozataira nézve tervezetet dolgozott ki és a főváros vezető köreiben remélik, hogy sikerül ezt­ a tervezetet külföldi hitelezőkkel is elfogadtatni.. A tárgyalások ez irányban még tartanak. — Gyerünk csak! Szomorú­­a történet. Buday Dezső a főszereplője. Csak annyit tudunk róla, hogy a Wolff­­féle listán akar bekerülni az új parlamentbe. Ma este beszédet mondott a Ferenczvárosban és magasra emelte a numerus clausus lobogóját. A Haller-törvény erélyes végrehajtását sürgette nemcsak az iskolákban, hanem az egész közgazdasági élet terén. Most már tudjuk, kicsoda az a Buday Dezső. És azt is tudjuk, hogy nem lesz módunkban róla parlamenti tudósítást írni legalább ötven évig. Gyerünk csak, Buday Dezső! Lássuk, kinek van igaza! — Két millió koronát kiloptak egy pénzes­­levélből. Az Újság debreczeni tudósítója jelenti te­lefonon: Szenzácziós postalopás ügyében kezdte meg ma a nyomozást a debreczeni rendőrség. A debreczeni központi állampénztár igazgatósága ugyanis lopás miatt feljelentést tett ismeretlen tettesek ellen, a­kik a pénztár czímére egy vidéki állampénztár által feladott pénzeslevelet megdézs­máltak. A feljelentés szerint a levélben eredetileg körülbelül négy millió korona értékű bankjegyet küldött a pénztár. A felbontást végző hivatalnok azonban a bankjegyek egy részének helyén régi újság papirost talált. Megállapította, hogy a bank­jegyeknek mintegy a fele hiányzik. A­mikor kö­zelebbről megvizsgálták a pénzeslevelet, kitűnt, hogy az ügyes tolvaj előbb a pecsétet gondosan el­távolította, azután újra lepecsételte és hamis bé­lyegzővel látta el a levelet. A lopást minden való­színűség szerint vagy a feladás helyén, vagy út­közben követték el. A rendőrség széleskörű nyo­mozást indított meg. — Házasság: Halász Lilyke Pápáról és Révész Jó­zsef Érmihályfalváról f. hó 16-án tartják esküvőjüket Pápán. (Minden külön­­értesítés helyett.) Frőhlich Imre Mezőtúr eljegyezte Bleier Katókát Dévaványáról. (Minden külön értesítés helyett.) Veutsch Irmát eljegyezte Vajda Imre Székesfehér­várott. (Minden külön értesítés helyett.) Korú második évében sülyesztette el egy német búvár­­hajó az angol part közelében a Lusitániát, mely a Canardnak a Maure­ánia mellett legnagyobb, egyéb­ként pedig legfényesebb luxushajója volt. Ez a torpe­dózás mérgesítette és végképpen Németország viszo­n­t elhozzák a tenger mélyéből a Lusitániát. A bá­nyát Angliával, de Amerikával is. Mert a Lusitania nemcsak nagy aranykincset vitt Amerikából, hanem utasainak legnagyobb része amerikai volt . Newyork dollárkirályának egyike, egy Vanderbilt is életét vesz­tette a katasztrófában. Már a bábom alatt, de különö­sen a háború után sokat foglalkoztak Amerikában azzal a gondolattal, hogy a Lusitániá­t, meg az akkortájt el­­sülyedt más hajókat kiemelik a tenger mélyéből. Az ily vállalkozás természetesen, csak akkor képzelhető , el,,ha a hajó kéme fekszik túlságos mélyen a tenger fenekén. Mert például a Titanic kiemelésére gondolni sem lehe­tett, hiszen az hatodfélezer méter mélyen fekszik az Atlanti-óczeánban, a fölötte lévő víztömegnek oly óriási nyomása alatt, mely elképzelhetetlenné tesz minden kí­sérletet s mely a hajótestet egyébként is okvetlenül tönkretette, összelapitotta. A Lusitániá­yoz másképp áll a dolog A philadelphiai távirat szerint május 25-én már el is indul onnan az expedíc­ió, mely felszínre akarja hozni. A vállalkozást egy elégre alakult társa­ság intézi, mely külön gőzöst szerzett meg czéljaira és reméli, hogy terve sikerülni fog, mert a Lusitánia el­­sülyedésének helyét pontosan ismerik. — Száraz, hűvös idő. (A Meteorológiai Intézet jelen­tése.) Európa felét nagy légnyomás borítja, melynek maximuma Írország felé húzódott vissza; a minimum Finnország felett van s keleten általában kicsiny a lég­nyomás. Az idő a kontinens északi részein és Észak- Európában nyugtalan, a hőmérséklet észak felől sü­lye­­dőben van. Hazánkban szórványosan kevés eső volt; a hőmérő tegnap mindenütt 20 fok fölé emelkedett s a ma reggeli minimum többnyire 10 fok felett maradt. Idő­­prognózis: Változékony, túlnyomóan száraz, további hősülyedéssel. — Dánia megkezdte a leszerelést, Kopenhá­­gából jelentik. A Folketing mai ülésén Beratsen honvédelmi miniszter beterjesztette a hadsereg új rendjéről szóló törvényjavaslatot, a­mely főbb vo­násaiban a következőképpen rendelkezik: Az ujon­­czok számát 11.500-ról 6700-ra csökkentik. A szol­gálati időt a gyalogságnál két héttel, a tüzérség­nél és lovasságnál 2—4 hónappal leszállítják. A katonai szolgálati kötelezettség megmarad. A ten­geri erődök közül hetet vagy nyolc­at leszerelnek. A külső erődítmények a tengerészet állományába mennek át. A hadsereg kiadásait évenkénti 65 mil­lió koronáról 43,­ millió koronára csökkentik.­­ A magyar művészet megtisztelése Stockholmban. A svéd fővárosban, hol a minap nyílt meg a reprezen­tatív tangyár műkiállítás, Johnny Roosval tanár tegnap este előadást tartott a régi magyar művészekről. Pár­huzamot vont a régi svéd és magyar művészet között s előadása során a magyar egyházművészet több monu-­ mentális művét, köztük a pécsi és a kassai székesegy­házat, a jaki templomot stb. képekben is bemutatta a nagyszámú hallgatóságnak. Roosval tanár szerdán a magyar festészetet ismerteti a Stockholm közönsége előtt. — Széc­ienyi-m­ntiné. A budapesti királyi egyetem közgazda­ságtudományi karának Széchenyi István bajtársi egyesülete május 14-én diáksegély-alapjs javára Széchenyi-anilinét rendez a Fővárosi Vigadó nagytermében. Kezdete délelőtt háromnegyed ..11. órakor. ... 11 chicagói erdőben. Chicago városának több mint huszonötezer lakója a magas lakbérek elleni tiltakozásul el­határozta, hogy a nyarat az állam­i erdőkben tölti. Valóban, a lakásproblémának ez igen radikális megoldása. Ha rövid a lakás, megtoldják egy­­ erdővel. Talán nem túl kellemes, talán kissé na­gyon szellős is, talán néha belecsorog a víz is... De hát ezek a tulajdonságok akkor is előfordul­hatnak az emberrel, ha sátorfáját a Vörösmarty­­tér kellős közepén üti fel. Szép mindenesetre Chicago lakosságától, hogy a chicagói rendőrség idegeit respektálta. Nem költözött tehát a város közepére s nem költözött sehová sem, a­hol lakás­­nyomorúsága a rendőrség szentét sértené. Nem adott tehát igy arra se alkalmat, hogy a város köztereiről a rendőrség kergesse el. Noha talán nem is egészen biztos, hogy a chicagói rendőrség is követte-e volna a budapesti példát. Chicagó lakosainak mozgalma mindenesetre új és meglepő. A lakáskérdés szempontjából is széles perspektí­vát tár fel előttünk. Csodáljuk is, hogy erre a megoldásra a mi Lakáshivatalunk eddig még nem jött rá. Valóban, embereket a lakásukból erdőkbe telepíteni ki sokkal könnyebb és kellemesebb, mint olyan házakba, a­melyik azután összedül a fejük fölött. Vagy ám esetleg nem is dűl össze, újra csak a Lakáshivatal teszi ki belőle őket. Végre itt van a chicagói példa. Üssön hát a La­káshivatal a chicagói lakosok homlokára és örül­jön, hogy, íme, megtalálta a megoldást. Ez a mód­szer is lesz mindenesetre olyan jó, mint­ a­hogy eddig oldotta meg a kérdéseket. (p. a.) — Érettségi találkozó. Mindazok, a­kik a soproni evangélikus liczeumban szerezték meg érettségi lazo­­nyitványukat, jelentsék be czim­ü­ket május­­15-ikéig Wrchowszky Károly kúriai bírónak, a soproni törvény­szék elnökének. (Sopron, Törvényház.) — Megváltási jelvények a Gyermeknapon. Az Orszá­gos Gyermekvédő Liga az idén június 9-én és 10-én tartja meg a szokásos Gyermeknapot. A Gyermeknap iránt nagy az érdeklődés és máris igen sokan küldték be adományaikat a nemes emberbaráti czélra való tekin­tettel. Az Országos Gyermekvédő Liga elhatározta, hogy a múltban is szokásos megváltási jelvényeket már most forgalomba bocsátja. Tízezer, ötezer, ezer és ötszáz koro­nás, névre szóló jelvényeket állítanak ki és az értékek szerint különböző színű jelvények felmutatása vagy vi­selése a Gyermeknapon mentesít az adományozás alól. — A­hol nem akarnak akasztófát készíteni. Az Új­ság bécsi szerkesztősége jelenti telefonon. Mint Milá­nóból jelentik, a katalóniai Moreda városban két rab­­­lót kellett volna kivégezni. A halálos ítéletet azonban nem lehetett végrehajtani, mert egyrészt a városbeli ácsok vonakodtak akasztófát csinálni, másrészt a város sem tudta az emelvényekhez szükséges fát beszerezni. — Villamos elgázolások. Stadler Márkus ötvenéves vendéglős, a­kit tegnap az Aréna-uton egy villamos el­gázolt, ma a Rókus-kórházban meghalt. — A Váczi-uton egy villamos elgázolta Jobek László hatéves fiút, a­ki­­rögtön meghalt. 7 vlagyk­orszigot meghaltpp Erail­­a nemzeti kisattszei kirsóséfdta. — Tudósítás eleje az 1. oldalon. — Genua, május 10. Barthou a meghivó hatalmak ülésén a kisebbségek védelméről szóló magyar ja­vaslat tárgyalásakor kijelentette, hogy ez az ügy inkább a népszövetség kisebbségi bizottsága elé tartozik. Hozzájárul azonban ahhoz, hogy ezt a kérdést az I. albizottságban tárgyalják, a­melyben az utódállamok képviselve vannak. Lloyd­ George szintén hozzájárult az indít­vány tárgyalásához és hozzátette, hogy nézete sze­rint a magyar megbízottaknak meg kell adni azt a jogot, hogy őket ebben a kérdésben meghallgas­sák. Magyarország ezen a konferenczián teljesen egyedül volt, miért is képviselői minden korláto­zás nélkül részt vehetnek a­ vitában. Schanzer a kérdést eldöntötte arra való hivat­kozással, hogy a konferenczia szabályzata értelmé­ben valamennyi hatalomnak joga van azt köve­telni, hogy meghallgassák, mihelyt oly kérdést tárgyalnak, a­mely őt közvetlenül érinti. Ezután elhatározták, hogy a magyar indít­ványt az albizottságban tárgyalni fogják. — Nem kell az adliktátor sem! Az egységes párt ve­zéreinek határozóban rosszul megy. Nem kellenek a választóknak. Csak nemrég emlékeztünk meg a derecs­kei népgyűlésről, a­hol Gömbös Gyulát,, a fődiktátort meg sem akarták hallgatni. Meskó Zoltánnak, az aldik­­tátornak, Gömbös Gyula jobb- (avagy talán bal­?) ke­zének ehhez képest határozottan szerencséje van. Őt legalább meghallgatták Keczelen és Kiskőrösön, a­hol mint hivatalos jelölt programmbeszédet mondott. Jám­boran, csendesen hallgatták a falusi választók. Meg sem is zavarták, még csak közbe sem szóltak. Csupán az történt, hogy minden ötödik-hatodik mondatánál szív­vel-lélekkel harsogták: — Éljen Karácsonyi! A­mi nem volna éppen baj, ha Karácsonyi nem h­nnie Meskó Zoltánnak — pont az ellenjelöltje. Mint­hogy pedig arról nem kaptunk tudósítást, hogy a Ka­rácsonyi-párt gyűlésén Meskót éljenezték volna, a keczeli kerületben Meskó Zoltán aligha kap mandátu­mot. Vitatkozni legfeljebb arról lehet, mi nem kell in­kább a választóknak: Meskó egységespárti programmja, vagy nemzetgyűlési múltjai Esetleg a kettő együtt?

Next