Az Ujság, 1922. május (20. évfolyam, 99-122. szám)
1922-05-11 / 106. szám
Csütörtök, 1922 május 11. AZ UJSAO A nagyszint „kis kapitány Sok ezer gyermek ünnepelte az amerikai Vöröskereszt megbízottját. — A svetterek és harisnyák ünnepe. — A kormány nem képviseltette magát. — Huszár Károly a Pedlow-ellenes támadásokról. — Pedlow kapitány szobrának leleplezése. A Műcsarnok előtt kivirultak a bokrok, illatos lila orgonák pompáznak rajtuk. A bokrok alján pedig színes sokadalomban sok ezer gyermek. Pártában, magyar ruhában az egyik kis leány, szürke amerikai szvetterben a másik, cserkészblúzban a harmadik és mindegyiknek a kezében csupa virág. Katonás cserkészfiók tartják fent közöttük a rendet; egy-kettőre a kordont is megvonják. Lélek rajta se be, se ki, nem engednek át senkit sem rajta. Csak éppen néhány hölgyet bocsátanak mégis át, de nem is csoda, hiszen mindegyik arra hivatkozik, hogy ő Pedrow kapitány nővére. Azokkal mégsem szállhatnak szembe. Csak mikor már vagy a tizedik hölgy surran át azzal a kijelentéssel, hogy ő is testvére a nagy emberbarátnak, unják meg a dolgot a kis cserkészek s azután már nem engednek át senkit. Még ha a Pedlow kapitány igazi nővére jönne, talán még azt sem engednék át többé. Mert a Műcsarnok oszlopcsarnokában ma délelőtt a magyar gyermeksereg rótta le háláját, rajongó szeretetét és leleplezte Pedrow kapitány szobrát.• Fent az oszlopcsarnokban előkelő közönség gyülekezik össze. Haypál Benő református lelkész beszélget több notabilitással. Hevesi Simon főrabbi mélyén meghajolva rázza meg Giesswein Sándor pápai prelátus kezét, míg Szterényi József báró Huszár Károlylyal elegyedik komoly beszélgetésbe. Hárm amerikai hölgy: Mr. Thompson, Mrs. Frensk és Mrs. Gerster, Pedrow kapitány segítőtársai jönnek fel a vörösszőnyeges lépcsőn. Ripka Ferencz, Szentkereszty Béla báró, Neugebauer Vilmos, Bákay Árpád dr. és Simontsíts Elemér válnak ki egy-egy perezre a tömegből. Grallert Károly altábornagy és Mráz Kálmán vezérőrnagy uniformisa is megcsillan néha a tömegben. A Műcsarnok széles lépcsőzetét is notabilitások lepik el s a meghívott közönség az egész oszlopcsarnokot betölti. A főváros is képviseltette magát, Fock Ede és Lieber Endre jelentek meg. A polgármestereket azonban hiába kerestük, SipőczJenő és Wolff Károly ma délelőtt Láng Géza, perében voltak elfoglalva. Úgy látszik, ez volt az oka annak, hogy távolmaradtak az ünnepségről. Hogy a kormány nem képviseltette magát ,azon ugyan sokan megütköztek, de senki sem érezte túlságosan a hiányát. Pedrow kapitánytól, a kis kapitánytól Budapest népe, az életnek megmentett magyar szegények búcsúztak el s ilyen alkalmakkor a kormány képviselője, úgy látszik, nem szívesen jelenik meg.* Nagy éljenzés fogadja Apponyi Albert grófot, a ki néhány perczczel érkezik meg Auguszta és Zsófia főherczegnők előtt. Élénk eszmecsere indul meg s Apponyi zavart mozdulattal mutogatja régi ruháját. — Mióta a csomagom a sok Utazás közepette elveszett, azóta alig tudok rendesen felöltözködni. Még tovább folyna a beszélgetés, de egyszerre a sok ezer gyermektorokból diadalmasan felcseng a kiáltás: —■ Éljen Pedlow bácsi! Hatalmas amerikai automobil gördül fel a Műcsarnok elé és Roze Laine amerikai írónő kíséretében megérkezik Pedlow kapitány. « Tombol zug az éljen, tombol a lelkesedés. De mikor már egészen elül a lárma s már az ünnepi csend is beállott, egy túlbuzgó kis gyermektorok vékony ezémahangon még egyszer utolsónak elkiáltja: — Éljen Pedrow bácsi! Egy perezre mindenki elneveti magát, iris strébert, mondják némelyek. De azután mndenki a kis buzgólkodónak ad igazat és még egyszer felzúg a nagy tömegből megsokszorozva a hatalmas éljen. Schenker Istvánné szavai után most lehull a lepel a Radnay szobrászművész szobráról és elébük tárul Pedrow kapitány fehér márvány portréja. Előttünk áll, úgy, ahogy az életből ismerjük. És most valami csodálatos hullám zúg végig az egész tömegen. Mindenki valami kifogásolnivalót talál benne. Az egyiknek nem elég jóságos az arcza, a másiknak túl hideg a szeme, a harmadik szerint túl komoly vonás játszik az ajkai körül. Pedig a szobor jó. Pedig a szoborban nincs hiba. Pedig a szobor egészen olyan, mint amilyen Pedrow kapitány. De hol van az a szobrász, a ki meg tudná mintázni mindazt a jóságot, azt a rengeteg szépséget, a mit a magyar nép lát Pedrow kapitányban, Apponyi Albert gróf lép most a szobor talapzata elé és nagyszerű angol beszédében magasztalja az amerikai kapitányt. Utána Giesstwein Sándor mond róla gyönyörű szavakat: — Itt áll előttünk a »kis kapitány«, itt áll előttünk az ő nagy szívével... Hevesi Simon főrabbi pedig csak azt sajnálja, hogy mint magyar ember csak magyarul beszélhet s nem tolmácsolhatja olyan nyelven érzelmeit, hogy Pedrow, a nagy emberbarát is megértse. . . Egy anya válik ki a tömegből. Szegény, elcsigázott munkásasszony. Parányi csecsemő ül a karján. Remegő hangon, elcsukló beszéddel áll Pedrow kapitány elé: — Hét hónapja voltam már más állapotban, mikor az emberem elhagyott. Gyermekemmel a szívem alatt nem volt senkim és nem volt semmim. Nem volt más itt előttem, csak a halál. És Pedrow kapitány felszedett az utcza porából és neki köszönhetem, hogy ma itt állok. Adott ruhát, munkát nekem s az utolsó szál czérnáig, ami rajtam van, mindent tőle kaptam s neki köszönhetem, hogy most fehér pólyában lehet a gyermekem. És megtanultam, hogy érdemes élni, érdemes dolgozni, mert olyan nemes emberek is vannak a világon, mint amilyen Pedlow kapitány. Az Isten ezer átkával verje meg azt az embert, aki elhagyott engem, és ezer áldásával áldja meg Pedlow kapitányt. Szem nem maradt szárazon, a királyi herczegnők, Apponyi Albert gróf és a többi notabilitások mind előhúzzák zsebkendőiket és egy szegény asszony jaj kiáltásából átérzi mindenki, hogy ki volt Pedlow kapitány. Most Pedlow kapitány lép elő s meghatott hangon mond beszédet, ő, a kinek mindenki hálával tartozik, hálás szavakkal köszöni meg a magyar nép szeretőjét. Mintha Pedrow kapitánynak egyáltalában lehetne is valami köszönnivalója. De amikor kiejti azt a mondatot, hogy nemsokára eltávozik Magyarországról, egyszerre sírva fakad a sok gyermek: — Ne menjen el! Maradjon nálunk!... Mert, Pedrow kapitány, ha elmegy Budapestről, a legszebb ékszert viszi el magával: szegény gyermekek, szegény anyák, nyomorgó aggok, sok százezer ember felszárított könycseppjeit. Vége az ünnepségnek és kezd felbomlani a tömeg. Amint, a sokaságban arrébb sodródom, Giesstwein Sándor pápai prelátus kerül mellém. — Méltóságos uram. — szólítom meg, — csak egy mondatot Pedlow kapitányról. Giesswein egy pillanatra meghökkenve fogadja az amerikai ötletet, de azután nyugodtan mondja a Választ: — Pedlow kapitány a leghivatottabb apostola a nemzetek igazi szövetségének, amelyet nem a diplomaták alkotnak meg holmi igazságtalan békeszerződésekkel, hanem a népeket átfogó igazi szeretet. ... Bár már megalakulna a Pedlow kapitány népszövetsége. S most a nagy tömegben végre az ünnepelt is észrevesz engem, maga Pedlow kapitány. Megrázza a kezét felém én jóságosan odakiált hozzám: —• Halló! Old boy! Mi újság? Most gyorsan újra elő az amerikai ötlettel és már Pedlow kapitánytól is megkérdeztem: — Decit CaPitaint C'cak egy mondatot Azt újság számára. Pedlow egy pereiig gondolkozik, azután rámnéz, kissé mosolyogva összehúzza a bal szemét és azután nagyon komolyan a következőket mondja — Isten áldja meg a magyarokat, — mindenkit, de mindenkit, kivétel nélkül. Mert Pedrow kapitány nem haragszik senkire. # Gyermekek virágokkal borítják el, alig győzi már tartani őket. De ő is ad minden ismerősének egy-egy szál virágot. És örül mindenki, aki neki ad virágot és örül mindenki, aki virágot kap tőle. Mert minden, ami Pedlow kapitányhoz megy és minden, ami jön Pedlow kapitánytól, egyaránt jóságot és szeretetet áraszt. Most megszólal a hadiárva-gyermekek zenekara s pattogó induló mellett a gyermeksereg ésdefilhráz Pedrow kapitány előtt. Elől az elemi iskolák mennek, azután a különböző jótékonysági intézetek. Mindenkit mélységesen megráz, amikor szürke ruhájukban, egymásután tapogatózva, a vak gyermekek vonulnak el előtte. Most feszes, kemény, katonás léptekkel a cserkészek deftliroznak el és Pedlow kapitány szabályszerűen viszonozza a cserkészüdvözlést. Magyar ruhás, pártás kisleányok csoportja üdvözlő éneket énekel hozzá és virágesővel borítja el Pedlow kapitányt: «■ És most hadd jegyezzek fel még egy drága, bűbájos kis félreértést. Az árva gyermekek zenekara muzsikált a gyönyörű ünnepségen. Egész idő alatt lelkesen, nekitüzesedve fújta a woood save the King*-et — az angol király himnuszt. Mert szegények kedveskedni akartak az amerikai kapitánynak. De Pedrow kapitány csak mosolyog, hallgatja őket, meghatott és boldog, nagyon boldog ezért a figyelemért is, mert tudja, hogy az angol himnusz is tiszta igaz szívből száll feléje. Az autó megtelik virággal. A sok ezer gyermek még egyszer körülfogja az egész Műcsarnokot. Még egyszer a rekedtre kiáltott kis torkokból felhangzik az éljenkiáltás... és a nagy, erős, automobil elrobog »a kis kapitány«-nyal. Josh G. Pedlow lehajtott fejjel ül az autóban, mintha csak a virágokat szagolná... és a zsebkendőjét tartja a kezében... Huszár Károly az ünneprontókról. Az ünneplő tömegben alkalmam volt beszélni Huszár Károly volt miniszterelnökkel, a magyar jótékony akczió legkiválóbb mozgatójával, akit megkértem arra, hogy mondjon néhány szót Pedrow kapitányról. Kérésemre Huszár Károly a következőket mondotta: — Mindazok közül a külföldi urak közül, akikkel az utolsó három esztendőben szerencsém volt akár hivatalosan, akár magánúton tárgyalni, senki sem értette meg úgy a magyarokat, mint Pedrow kapitány. Ő tisztán látta és látja erényeinket, tisztán látta és látja hibáinkat, emberszeretetével leplezi gyarlóságainkat és mindenütt igyekszik szimpátiát szerezni számunkra, ahol ezzel ennek a sorscsapásokkal sújtott országnak a legcsekélyebb hasznát is teheti.— A hálátlanság sohasem volt magyar szokása azért, végtelen szomorúsággal látom, hogy még mindig vannak egyesek, akik könnyelmű nyilatkozatokkal meglevő barátainkat is elidegenítik, semhogy újakat lennének képesek szerezni. Szerencsére ezek csak nagyon kevesen vannak s az egész magyar társadalom nagyon, de nagyon máskép gondolkozik. — Mikor mi Pedrow kapitányt ünnepeljük, akkor az amerikai jó szivet ünnepeljük s tudjuk, hogy az a jótétemény, a melynek végrehajtó közege nálunk Pedlow kapitány volt, az az egész amerikai nemzetnek egyetemes jócselekedete. — Ha Magyarországon jótékonyságról fognak beszélni bármikor is az emberek, a Pedlow kapitány nevét, kell legelőször ajkukra, venni. Az ünneprontóknak pedig azt mondom, hogyha látták volna azt a sok kömyet, amelyet Pedlow kapitány munkája felszórított, tudnák, hogy a megsemmisítettek százezrei milyen hálás szívvel néznek erre a nagy emberbarátra, bizony nagyon szégyelnék magukat. Huszár Károly gyönyörű szavaihoz nincs semmi hozzátennivalónk. Mert magunk is meg vagyunk győződve arról, hogy az termegrontók, ha még egy csepp tisztességérzés maradt bennük, ma nagyon szégyellették magukat.Pünkösti Andor. " Hatszáz hold területet kell átengednünk Jugoszláviának. Szegednél viszont kiürítik a szerbek a nekünk ítélt nyolczszáz holdat. (Az Újsáfi szegedi, tudósítójának telefonjelentése.) Szeged, május 10. A magyar-jugoszláv határkiigazító bizottság, amely négy héttel ezelőtt jött Szegedre, a horgos-újszabadkai határ kiigazításával együtt befejezte délvidéki működését is. A bizottság egyik része visszatért Szegedre és ott feldolgozza az antyagot, amelyet a nagyköveti értekezletnek fognak bemutatni. A jövő héten a bizottság valószínűleg már el is utazik Szegedről és az eddigi tervek szerint Szabadkára teszi át székhelyét. Innen fogja intézni a határkiigazítás hátralevő munkálatait. A magyar-jugoszláv határkiigazító bizottságnak még az ősz előtt be kell fejeznie a munkát, mert a bizottság azután a román-magyar határdifferencziák elsimításához fog. Áss eddigi munkáról csak nagyon kevés szivárgott ki. A bizottság sokszor kiszállt helyszíni szemlére, de nyilatkozatot eddig még nem adott ki. Vassel ezredes, a határkiigazító bizottság magyar küldöttségének elnöke. Aigner Károly dr. főispán utján a következőképpen ismertette a helyzetet: — A határkiigazító bizottság végzése értelmében Csikérián a szerbek kénytelenek lesznek hátrább vonulni, viszont Kelebián az úgynevezett Piukovits-birtok mellett valamivel feljebb nyomulnak, a Sárga-pataknál ismét hátrább vonulnak, úgyhogy pontos számítás szerint a tényleges veszteségünk hatszáz hold. Sajnos, Horgost nem kapjuk vissza, mert ez csak csere útján lett volna lehetséges és pedig oly módon, hogy kénytelenek lettünk volna arányban nem álló engedményeket tenni a szerbeknek. — Szeged szempontjából az a szomorú vigasztalásunk, hogy legalább a város külterületének egész közigazgatási határa visszakerült. Ily módon körülbelül nyolczszáz katasztrális hold területet kell Alsótanyán a szerbeknek kiüríteniük. (Ez nem határkiigazítás, hanem a trianoni béke folytán nekünk ítélt, de a szerbek által jogtalanul megszállt terület kiürítése. A tudósító). A Gyálirét, melyre a szerbek jóformán minden erejükkel ráfeküdtek, a miénk maradt, hasonlóképpen a szabadka—torontáli háromszög is. A határok kiigazítása szerdán reggel kezdődött először fizuruspuszta alatt, a Moldváén fő szélén. Dráva partján kezdték leverni a határczövekeket. E munkát külön bizottság végzi és a czövekek mindjárt az eredeti határt jelzik A bizottság innen felfelé vonul és előreláthatólag május 15-én kezdi meg a szegedi határ kijelölését. Ebben az időpontban kell a még megszállva tartott, de nekünk ítélt, valamint a szerbeknek ítélt területet