Az Ujság, 1922. május (20. évfolyam, 99-122. szám)

1922-05-11 / 106. szám

Csütörtök, 1922 május II AZ ÚJSÁG Meghalt az első magyar filmgyáros. Vérátömlesztéssel próbáltak rajta segíteni. Tegnap délután a János-szanatóriumban meghalt Pásztori­ M. Miklós, az első magyar filmgyáros. Férfi­kora delén, nagy szenvedés után halt meg, az orvosi tudomány minden erőfeszítése és két önfeláldozó ember önzetlen segítsége ellenére. Pásztorfa neve fogalom a magyar filmiparban. Ő volt, a­ki elsőnek látta meg Magyarországon a film­gyártás gazdasági jelentőségét és először kezdetlegesen ugyanide aztán modern európai nívón megkezdette a mozi felvételeket. Pásztory virágkereskedő volt, a­mikor Pestre megjött az első film. A Rákóczi-úti bolthelyisé­­get, a­hol az első kis mozi megnyílt, sokszor felkereste Pásztory és a­mikor egymásután létesültek a magyar mozik, Pásztory filmeket szerzett be külföldről és ki­kölcsönözte. Pestre csakhamar megérkezett egy mozi­­fel­vevőgép is. Pásztory ekkor megcsinálta a legelső magyar mozidarabot: A szökött katonát. A felvétel pri­mitív volt még, de az első magyar film megszületett. Egymásután készítette a felvételeket. Csupa magyar népszínművet vett fel a filmre. Azután megalakította az első magyar filmgyárat, a Corvint. Mindössze Scott korona volt az alaptőke és ma a gyár felszerelése 800 milliót ér. A gyárnak Pásztory volt a főrendezője, de a művészeti vezetésen kívül a kölcs­önoszt­ály ügyeit is nagy hozzáértéssel intézte. Legutoljára az elmúlt nyá­ron A végszó czimű­ filmet rendezte, a­melynek fősze­repeit Beim Ferdinánd és Jankovszky Mara játszották. Három hónappal ezelőtt kilépett a Corvin-gyárból és röviddel ezután Berlinbe utazott­, a­hol megbetege­dett. Torokgyulladást kapott és megfájdult a foga. Fájó torkát túlerős Markáli oldattal öblögette, úgy­hogy az oldat felmarta a­­torkát. A fogát­ pedig kihúz­ták, de a fogüregben felgyülemlett, geny 7. felmart ré­­, ezekkel érintkezett és a vérbe jutott Ez okozta vesztét. Betegen jött haza Budapestre. Állandó l­áza volt, az orvosok nem­ tudták megállapítani, mi is a baja tulaj­donképpen. Mikor a János-szanatóriumba került, már betegsége nagyon előrehaladt és kezelőorvosa, Mannin­­ger Vilmos professzor minden tudását latba vetette, hogy megmenthesse. Pásztory ssepszisén, genyvérűsé­­gén legelőször is főinfekc­iókkal próbáltak segíteni, de ez nem használt. Látomás a kórházi ágyon. Pásztory a szanatóriumban sok álmatlan éjszakát szenvedett keresztül. Egyik éjjel egy hófehér lepelbe öltözött gyönyörű nő jelent meg előtte. — Ha legelső filmed, — mondotta Pásztorynak a tü­nemény — a Szökött katona Szegeden fog menni, meg­gyógyulsz. ___ Pásztory görcsös ragaszkodással hitt a­ látomás szavainak és orvosai is úgy hitték, hogy ez az önszug­­gesztió esetleg segíthet rajta. Hozzátartozói egy szegedi mozihoz fordultak telefonon és megkérték, adja elő a Szökött katonát. A szegedi mozis készségesen, beleegye­zett és másnap délután már elő is adatta a régi filmek Fejős Pál mozirendező 28 éves. Sovány, sápadtképű­ fiatalember. — Egy siró asszony jött hozzám — mondja és én azonnal hajlandó voltam vért adni Pász­­torynak. Mi indított erre? A könyök. A szana­tóriumban műtőasztalra fektettek, jobb karom főütőerét felvágták és kicsurgatták a vérem. Nem érestem semmi különöset. Néztem a vért felfogó edényt. Láttam: két-köbezentiméter, tíz, száz, kétszázötven. A karom itt elzsibbadt és a zsibbadás a műtét után is tartott egy kevés ideig. Azzal a biztos tudattal hagytam el a sza­natóriumot, hogy sikerült a vérátömlesztés. Kel­lemes, nyugodt érzésem volt. — Aztán — teszi hozzá sóhajtva — ma reg­gel megtudtam, hogy hiába volt minden, Pász­tory mégis meghalt. A­mit tettem, szíveseit tet­tem és csak sajnálom, hogy nem sikerült meg­menteni Pásztoryt. — A szenvedő emberekért nem csak véremet, de életemet is szívesen odaadnám. A Pásztory-féle virágkereskedés lehúzott redőnyén ma kis fehérczédida hirdeti, hogy a tulajdonos meg­halt. És holnap az illatos gyöngyvirágok mind kiván­dorolnak a kerepcsi­ temetőbe Pásztory koporsójára. _ | Egy haldokló magyar filmgyáros utolsó kívánsága. | _______________________________________________| Ez a felirás jelent meg a vásznon és a közönség tapssal fogadta a legelső magyar film felújítását. Sze­gedről még aznap este távirat érkezett a János-szana­­tóriumba, a­melyben bejelentették, hogy a Szökött ka­­toná­t megtapsolták a nézők. Pásztorynak láthatólag jól esett a hír. Láza azonnal elmúlt, d­e másnap mégis rosszabbul lett. Vért! Vért! Manninger professzor mégsem adott fel minden re­ményt. Egy utolsó kísérletet alkalmazott még. — Egy liter egészséges emberi vér segíthet rajta — mondotta Pásztorynénak. Az asszony félőrültként szaladgálta be a várost. Keresett valakit, a­ki haldokló urán megkönyörülne, de senkit sem talált. Már-már fel­adott minden reményt, a­mikor tegnap délután az Er­­zsébet-körúton meglátta a kényes s­zemű­ asszonyt Fejős Pál, a mikófalvai passziójátékok rendezője. Megismerte Pásztory feleségét és megkérdezte tőle, hogy mi baj. És mikor megtudta, hogy egy liter vérre van szükség, minden gondolkodás nélkül vállalkozott rá, hogy el­megy a János-szana­tóriumba és segít Pásztory Miklóson. Éppen arra ment Liedl Gyula, egy belvárosi mű­­szerkereskedő, a­ki szintén ismeri Pásztoryt és ő is vállalkozott a véráldozatra. Átmentek a szanatóriumba, a­hol azonnal megtörtént a veszélyes műtét. Pásztory a vérátömlesztés után jobban lett, az orvosok remény­kedtek, de négy órával később,­­fél hét órakor újra vias­­szaesett. A véráldozat hiábavaló volt, Pásztory kiszen­vedett. A­kik a vért adták. Liedtl Gyula 31 éves, erős, szélesvállú, pirospozsgás ember. A Belvárosban műszerkereskedése van, a­mely­ben leginkább a film­szakmához szükséges műszereket árul. Hetvenkét szabadalma van és a filmmű­szerészet terén korszakalkotó találmányai. Mindenki jószívű em­bernek ismeri és azt mesélik róla, hogy munkásai bé­rét hetenkint emeli. Pásztoryt nem ismerte közelebb­ről és a­mit tett, mint mondja, csak azért tette, mert emberi kötelességének tartotta. A KOALÉtIES BANKOK­ A Magyar-Olasz Bank 2:1 arányban győzött az Angol-Magyar Bank ellen. Nem a közgazdasági rovatunkból siklott ki ez a czikk, a­mely azt sejteti, hogy ebben a viharos hossz és beasz mozgalomban talán hajbakapott a két hatalmas pénzintézet valami :.tippen, és egymást hezitálja túl és győz, az, a­kinek a tőzsdeintézője torokkal jobban bírja. Nem, kérem, nem tőzsdetippről, sokkal járatozibb eseményről lesz itt szó, a­mely azonban egy délutánra jóval nagyobb izgalomban tartotta az egész budapesti piac­ot, mint akár a legszenzác­iósabb közgazdasági esemény. A Pénzintézeti Sportszövetség legértékesebb football­­trófeája a TÉBE által adományozott serleg,­­ melyet a kiírás évében a­ Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, tavaly pedig a Magyar-Olasz Bank nyert meg. Az idén az Angol-Magyar Bank a TÉBE-serleg favoritja, a­mely­nek közel reprezentatív erejű footballcsapata van, azon­ban a Magyar-Olasz óriási ambrczióval védi a bank­­footballsportban kivivőit előkelő pozíczióját. A TEBE- kupáért ugyan nyolc­, csapat viaskodik, de komoly ver­senytársunk csak a Magyar-Olasz ás az Angol-Magyar csapata számít, érthető tehát, ha a két csapatnak ma délután a margitszigeti pályán kivivőit döntő jellegű mérkőzését óriási érdeklődés előzte meg. Közel ötezer főnyi előkelő közönség gyűlt össze a szigeti pálya tri­bünjén, persze legtöbben a két évelekelt bank kebelé­ből a vezérigazgatótól lefelé a fiatal­­gyakornokig és ott volt természetesen a két bank tisztviselőnőinek bájos gárdája is, a­kik ugyancsak nekipróbálva remegtek a piros-fehér (Magyar-Olasz) és a vörösdresszes (Angol- Magyar) csapat győzelméért. A két pénzintézetben már reggel óta csak a dél­utáni kupa­döntőről folyt a szó. A vezérigazgató, mi­után reggel a zürichi megnyitást és a mai tőzsde vár­ható eseményeit retoráztatta el magának, váratlanul ez­zel a kérdéssel fordult a referenshez: — És milyenek a kupa­ esélyeink? — Szilárd vagyok, méltóságos uram, szilárdabb, mint a dollárra, vagy mint az Állam­vasútra, így mondta az Angol-Magyar Bank és így a Ma­gyar-Olasz referense, de hát, akárcsak a tőzsdén, a footballpályán is történnek meglepetések. A starthoz a következő felállításban sorakozik a két csapat: Magyar-Olasz: Zsigmond (KAOE) — Gruber (MAFC), Szaffka (MAG) — Kertész (FTC), Timár (NSC), Takács (BSE) — László (»33« FC), Gang (MAFC), Ha­­lási (BSE), Albrecht, (MAFC), Dobsa (MTK). Angol-Magyar: Kropacsek (MTK) — Singer (VAC), Hanglér­ II. (FTC) Wilhelm (FTC), Tóth (KAOE), Kluger (TTC) — Matkovics (FTC), Molnár (MTK), Jeli­nek (Vasas), Spitz (NSC), Bellák (NSC). Magyar-Olasz a széllel kedvező oldalon játszva, azonnal frontba jön, de Wilhelm korner árán ment. Az Angol-Magyar ritkábban, de veszélyesebben támad. A 17-ik perciben szintén sarokrúgással veszélyeztet, majd Spitz vezet támadást, Szaffira ment, a labda azonban Bellákhoz kerül, a­ki tizennyolca méterről az ellenkező sarokba menthetetlen goalt rúg (19 p.). — 1:0 az Angol-Magyar Bank javára. Valaki a tribünön összetéveszti a helyzetet és nekipirulva, öröm­től mámorosan kiáltja: -- Veszek Angol-Magyart! De menten fián lesz a hangulat, mert Halász szép ellentámadását a sérülése óta debütáló Kropacsek kénytelen védeni. Egy-egy eredménytelen korner után László remekül irányított labdáját a 45-ik perciben Kropacsek bravúrosan védi. Félidő 1:0 az Angol-Magyar Bank javára. A szü­net alatt az Angol-Magyar az erős favorit, a­mely a széllel támogatott oldalon játszva, bizonyára lelépi a Magyar-Olaszt. Mielőtt azonban a játék újra kezdődnék, kincs inczidenst provokált Vadas Iván, a MAC hiva­tásos atlétikai trénere. Az Angol-Magyar csapatát fotografálták le, mikor Vadas leparancsolta a csapatot a pályáról, olyan formában, a­mit az Angol-Magyar Bank úri csapata sértőnek talált. Szó szót követett, a tribün közönsége hatalmas tüntetést rendezett az ismé­telten botrányokat okozó tréner ellen, a­ki fölényes m­osolylyal vonult vissza a háttérbe. A Pénzintézeti Sportügyletek Szövetsége azonban, értesülésünk szerint, nem hagyja annyiban a dolgot. A pályát aznap dél­utánra a Magyar-Olasz Bank kérette ki, a MAC tréne­rének tehát ott semmi intézkedési joga nem volt és elégtételt fog kérni azért a fellépésért, a­mit Vadas amatőr sportemberekkel szemben és az előkelő közön­séggel szemben tanúsított. Szünet után a Magyar-Olasz a csatársor jobboldali szárnyát felforgatja, a­mi előnyösnek bizonyul, mert Halász a jobbszélen remek támadásokat vezet, a­melyek az Angol-Magyar Bank kapuja előtt veszélyes helyzete­ket teremtenek. A 8-ik perc­ben szabadrúgást ítél Gere Ferencz bíró az Angol-Magyar Bank ellen és ennek közvetlen védelme olyan rosszul helyezkedik, hogy László remekül irányított labdája ellentállás nélkül talál utat az ellenkező sarokba. Kropacseknek még rá­vezésse­ sem volt sansza menteni, 1:1, most kezdődik csak az igazi küzdelem a győz­tes goalért. Azonban csalódnunk kell, a­ remélt erős iram mindinkább alábbhagy, a fájós lábbal játszó Hangier FT. hasznavehetetlen, Singer is sokat hibázik, úgy hogy most már a határozottan nagyobb ambíczió­­val játszó Magyar-Olasz kezd mind veszélyesebben fel­nyomulni. Két eredménytelen korner után Dobsa a 82-ik peresben szökteti Halászt, a­ki az Angol-Magyar védelmének hibás helyezkedése miatt menthetetlen goalfe­lő. Győzők a Magyar-Olasz, habár az Angol-Magyar­nak a 43-ik peresben még van sansza a kiegyenlítésre, a mindvégig túl kényelmesen játszó Molnár labdája azonban a kapu fölött sivlt el. A legutolsó perc­ben még Albrecht is három lépésről védhetetlennek látszó goalt hibáz. A TÉBE-kupa előtt lejátszott Biernatzky-serleg­­mérkőzésre is a Magyar-Olasz Bank nyerte meg 1:0 arányban a Wiener Bankverein előtt. Szóval a Magyar-Olasznak ma jó napja volt és ha holnap netán hossz lesz a Magyar-Olasz részvényekben, ebben nem csekély része lesz a bank jeles football­­gárdájának is. A tőzsdejátékosoknak pedig, a­ bank­­papirosokat értékelve, ezentúl azt is számon kell majd tartaniok, hogy milyen szerepet játszik a bank football­­csapata a TÉBE-kupában? Lám, ilyen karriert csinált Budapesten a goal­­a. Az osztrák ipar nagy válsága. Bék­eszállitás?, munkaidőfelemelés. Bécsben felmondtak az összes arczmunitssoknak. Az Újság bécsi szerkesztőségének telefonjelentése. Bee*, május 10. A bécsi gyáriparosok szövet­ségének mai ülésén elhatározták, hogy az érez­­iparban dől fi ózó összes munkásoknak és alkalma­zottaknak felmondanak. A felmondás három hó­napra szól, ennélfogva az érezipari munkásoknak és alkalmazottaknak augusztus 9-én kell elhagy­­niuk állásukat. Mint ismeretes, az érezipari munkaadók már régebben akarták egyrészt a munkások fizetését leszállítani, másrészt a munkaidőt felemelni. Az érezipar az osztrák ipar negyvenöt százalékát al­kotja, ezért ez a válság rendkívül fontos és az az elkeseredett hangulat, a­mely az érezmunká­­sok körében a határozat folytán elterjedt, nagy kihatással lehet, az egész osztrák iparra is. Az érettmunkások szaklapja mai c­ikkében­ elismeri azt a gazdasági válságot, melylyel az egész osz­trák ipar küzködik, de ezzel szemben arra hivat­kozik, hogy­­a mi puszta létünk lesz ennek az ára­. A czikk kívánatosnak tartaná, ha a gazda­sági harcz minél előbb kitörne és a helyzet minél előbb tisztázódnék. Rámutat továbbá arra, hogy a nyolczórai munkaidőtől való eltérés a munkás­ság egészségét fenyegeti és igy az érezipar vál­sága az egész munkásság s ezzel együtt egész Ausztria politikai válságává nőhet. Egyébként az érezipari példát a többi ipar­ágban is követik. A szövő-fonó ipar munkaadói felmondták a kollektív szerződést. Hir szerint más iparágakban is meg fog ez történni. A fa­iparban kielégítették ugyan a munkások követe­lését a drágasági pótlék felemelésével, azonban kijelentették, hogy ez utoljára történt és most is csak azzal a feltétellel, hogy a munkások húsz százalékát elbocsájthatják. Ez be is következett. 3

Next