Az Ujság, 1922. június (20. évfolyam, 123-145. szám)
1922-06-13 / 132. szám
6 „Kölcsönnel nem lehet megoldani a német problémát." Morgan teljes pesszimizmussal hagyta el Európát — Amerikában a német kölcsön iránt nem mutatkozik érdeklődés. Paris, június 12. (Wolff.) Morgan tegnap este elutazása előtt nyilatkozatot tett a sajtónak, melyben többek között ezeket mondja: — A kölcsönügyi bizottság első ülésén kifejtettem, hogy az Egyesült Államokban a német kölcsön iránt nem mutatkozik érdeklődés, azt azonban elismerik, hogy Amerika felvirágzása bizonyos fokig a szövetséges országok jólététől függ, amely viszont nagymértékben a német hitel helyreállításával van kapcsolatban. A kölcsönügyi bizottság tanácskozásai közben csakhamar ellentét merült fel a jóvátételi bizottság megbízásának angol és francia szövege közt. A differencia döntő jelentőségű pontot érintett, amennyiben a francia szöveg a kölcsönügyi bizottságot feltétlenül egyszer és mindenkorra megakadályozta abban, hogy a fizetési tervezetről mostani alakjában véleményt adjon és ezzel lehetetlenné tett minden gyakorlati javaslatot annak az alapnak tekintetében, amelyen a fizetőképes Németországnak adandó kölcsönök felépülhetnének. Ezzel szemben az angol szöveg tágabb értelmezést engedett meg. A bizottság igen jól tudta hogy csak arra kérték meg, hogy a jóvátételi bizottságnak a német kölcsön alapjairól tanáccsal szolgáljon. A jóvátételi tőke összegéről nem tárgyaltak. Az évi fizetések esetleges rendezése volt a vita tárgya. A készpénzben vagy áruban történő évi fizetések mutatták egyedüli módját annak, melynek segélyével Németország indokolt kötelezettségeit teljesítheti. A bizottság tanácskozásai további folyamán arra a sajnálatos végső következtetésre jutott, hogy a német kölcsön a fenforgó körülmények között az amerikai tőke piacán nem helyezhető el. Morgan végül kijelentette, hogy most és a jövőben is tőle telhetőleg mindent hajlandó elkövetni, hogy az európai kérdések megoldásához hozzájáruljon, de azt hiszi, hogy a megoldás amennyiben az az Amerika résztvételével létrejövő kölésemtől függ, a jóvátételi kérdés általános rendezése nélkül lehetetlen és csak ennek a rendezésnek egy részeként lehetséges. Kétségtelen, hogy ennek a kérdésnek rendezése nem foglalja magában számos más kérdés szabályozását, amely az egyes kormányok közt okvetlenül tisztázandó. A racsno- kaessz KHcghiusuit, Paris, június 10. A jóvátételi bizottság közzéteszi annak a jelentésnek szövegét, amelyet a kölcsönügyi bizottságtól szombaton délután kapott. A bizottság ennek a jelentésnek összefoglaló részében kifejezésre juttatja azt a meggyőződését, hogy ha a németországi kölcsön felélesztésére szükséges feltételek megvalósulhatnának, a világ minden főpiacán jelentékeny kölcsönöket lehetne folyósítani. Franciaország megbízottja nem írta alá a jelentést, azzal az indokolással, hogy nem nyújt segédkezet Németországnak a kölcsön megkönynyítésében. AZ VJ&Á. Kedd, 1922 junius 13. Biztos tempóban a győzelem felé. « A hortobágy—balatoni turaut harmadik napja. — Balaton—Sopron—Budapest. — Egy kis baleset. tíz Újság autó rovatszerkesztőjének tudósítása. Vasárnap Balatonfüreden pihentek az automobilverseny résztvevői. Az ősi balatoni fürdőhely sohasem volt még ilyen szép. Jól állt az arcéhoz a huszonhat poros túragép. A délelőtt apró megbeszélésekkel telik el. Azután csoportok alakulnak vizikirándulásra. Gálos Kálmán Léda nevű vitorlása egész nap talpon van. A Balatonvidék egyik legnépszerűbb sportolója turnusokban vitorláztatja meg a nagyszámú jelentkezőket. Délután tea a Yacht Clubban. Széchenyi Emil gróf Commodore a legszeretetreméltóbb házigazda. A társaság nagy része az első emeleti terraszról csodálja a remek perspektívát. A fodros vizű kis tenger megbűvöli az embert. Az egyik asztalnál a megyei notabilitások. Sötétbarnára lesült arcok a merre néz az ember. A téma magától értetődően az automobil verseny. Hölgyek érkeznek a terraszra. A bemutatkozások egész sora következik. Közben pedig a hullámos vizen kis csónakokban, motorosokon passziózik a versenyzők egy kisebb csoportja. Díszes vacsora zárja le a ragyogó napot. (A reggeli start.) Pont ötkor indul az első gép a major melletti nyitott garageból. Az indítást Haltenberger Samu, a KMAC igazgatója, végzi. A start ma is rendkívül izgalmas. Az éjszakai eső elvitte a port s félhat körül tisztán látható, mint rohannak a versenygépek az Örvényes felé vezető országúton. A tizenhetes startszámú Stegerkocsi, amelyen utamat folytatom, szörnyű iramban hagyja el Zalánkét, Gyulakeszit. Átrohanunk Tapolcán. Hangos éljenkiáltások s virágbokréták bizonyítják, hogy szeretettel fogad a város. Balfelől tűnik el a város, a kopár hegytetőn felénk meredő várrom körvonalai is elmosódnak lassan. Az út rendkívüli feladatot ró a gépekre. Kátyúk, ducös hidak s az éjjeli zivatarban felázott friss javítások ezer veszedelmet rejtenek magukban. A gépek csúszva, kúszva törik át magukat a Charybdiseken, de mennek, rohannak feltartóztathatatlanul. Az én gépem kereke Almássy László kezében van. Mesteri módon parírozza ki az úrmesteri hivatal összes oldaltámadásait. Sok, sok apró falu következik. A lelkesedés rendkívüli. A virág sem fogy el, az út gödrei is megmaradnak. A kecske és a káposzta elmélete ragyogóan jut kifejezésre. (Helyenként csapadék.) Ha ezt adom címnek, igen szerény vagyok. Zalabéren komor esőfelhőbe rohanunk. Már hullanak is az első cseppek, azután zuhog feltartózhatatlanul. Kíméletlenül veri az arcomat mindaddig, míg a nagyszerű Almássy meg nem könyörül rajtam s fel nem húzzuk az amerikai tetőt A fedél alatt elunnám magamat, ha a rettenetes sártorlasz közötti manővíírozás nem csiklandozná az idegeimet De hála Isten, csiklandozza. A gép helyenkén ide-oda gondolázik, de a kormány erős, ellentmondást nem tűrő kezekben van. (A felsőoszkói versenybíró.) Hatalmas bugással rohanunk fel az oszkói magaslatra. A rendkívüli emelkedésre kerékagyig érő sárral borított út vezet Nem baj, azaz hogy baj, de átvágjuk magunkat rajta. — Éljen a sárba Florió! — kiáltja kétségbeesett humorral Almássy László. A Targa Florio persziliázsára ijedten egyenesedem ki a kocsiban. A vicc elég rossz, de az it olyan szörnyű, hogy még ezt is megbocsátom. A hegy csúcsán formás kis autó áll. Nem versenykocsi. A karosszéria peremén elegáns leány ül egyedül s mosolyogva nézi a felkapaszkodó gépek kínlódását. Nagyon kedvesen mosolygott, meglehet, hogy ki is nevetett bennünket kissé, nem tudom. Sopronban kinyomoztam, hogy az esőben várakozó hölgy Békássy Éva, Magyarország egyik legügyesebb hölgyvezetője. Szenvedélyes sportoló. Állandóan sofőr nélkül jár, még a pneumatikokat is sajátkezűleg cseréli Emellett karcsú és felháborítóan csinos. Kétségtelenül ma is a sportambíció vitte ki a kritikus hegyoromra. Kiváncsi volt, hogy birkózik meg a híres pesti karaván szűkebb hazájának váratlan szenzációival. Dicséretére legyen mondva a kocsiknak, kivétel nélkül, mind legyűri a tornyosuló akadályokat. (Letört poézis, üde romantika.) Már rohanunk is lefelé a hegyről. Bábahidvég éljenző gyermekserege virágokkal dobál bennünket. Az út lényegesen javul. Milyen hamar elfelejti az ember a szenvedéseket. Egy kis öröm s mindjárt elevenen lüktet bennünk a jókedv. Vezetőm boldogan ül a kormány mellett s aztán élénken mondja: — Milyen jól esik a szemet legeltetni ezen a csodás fatengeren. Ebben a pillanatban egy jelzőtábla mellett rohan el a kocsi s a következő felírás olvasható: — A legeltetés itt szigorúan tilos. A nem éppen poétikusfigyelmeztetés után kárpótlásul jó adag romantikát kapunk Szombathely alatt. Ütöttkopott csárdaépület a jobboldalon. Történelmi idők, történelmi jelentőségű emléke. Ugy hívják: Hatlábú-csárda, közvetlenül mellette még egy. Ennek a neve: Kispityekfogadó. Mind a kettő Sobri Jóskának a tanyája volt Ráday Gedeon idejében. Itt kopogott lovának patája ezen az országúton, ahol most kocsink pneumatikja kavarja fel a sáros törmeléket. Szombathelyen ünnepi fogadtatás. A püspöki palota előtt cserkészfiúk megállást intenek. Sportbiztosunk beleegyezik, s utunk egy percre megszakadt. Formás, nemzetiszínü és fekete szallagokkal díszített kosarat kapunk. Tartalma pompás reggeli, cigarettával és pezsgővel súlyosbítva. Mohón vetjük rá magunkat a váratlan ajándékra. Éhesek vagyunk és még nagyon messze az ebédállomás. Kőszegnél áthidaló, gyenge útszakaszra térünk. Az új osztrák határ miatt a Sopronba vezető pompás utat nem használhatjuk. Tele van az ember boszúsággal. Horpácson mégis újból felderül az arcunk. Jól öltözött fiatalember áll a falu alatt s erősen megállást integet a kezével. Nem tudjuk miről van szó. Halassy doktor, sportbiztosuunk elrendeli a lassítást. Lépésben halad a kocsi, amikor az integetőhöz érünk. Egy teljesen elázott borbélylegény áll előttünk. Közelebtünkre feltartja a kezét, nagyot psuklik, azután a becsípett emberek széles nevetésével mondja: — Az az én jó Istenem éltesse a kedves urakat. A váratlan fordulat meglep bennünket, de nem haragszunk. Lövőn és Nagycenken át futunk be Sopronba a déli pihenőállomásra. A város rendkívül élénk. Mindenki az utcán van. A Pannónia szálloda előtt a sor végére állítjuk gépünket. Néhányszor csattan a kodak, azután rohanunk be az étterembe. Egymásután futnak be a jóval utánunk indított apróságaik, a kis Fiat, Aga, aVanderer és a magyar gyöngyszemek, a három MAG-kocsi, üdv az apróságoknak, hátul, messze, messze a nagy ostorhegyesek után remek munkát végeztek külön-külön. (Ebéd után.) Néhány kilométeren keresztül a délelőtti úton rohanunk. Kiscenknél fordul az út Szerdahely felé. Az út kifejezetten rossz. Gödör gödör hátán, öblös víztócsák sorozata. Az elkövetkezendő motorcsónakverseny előreveti az árnyékát. Széles sugarakban fröccsen szét a víz a kocsi két oldalán. Állandó figyelem, fokozott óvatosság egészen Győrig. Sok éljen és csodálatosképpen taps között huzlntt végig a publikummal szegélyezett utcákon. A vámon túl azután európai izű a levegő. Jó országúton nagy tempóban vágtatunk a gyorsasági verseny starthelye felé. Még harminc kilométer. Már csak húsz. Nyergesújfalu gyárkáményei már messziről integetnek. Enyhe kanyarodó és hirtelen előttünk, az előbb indított kv-. esik hosszú sora. Már mind együtt van. Várják a közbeigtatott verseny kezdetét. (Baleset.) Nyergesújfalu között baleset történt. Mezey István igazgató tizenkilences startszámú Berlioz-kocsiját enyhe karambol éri. Egy szembejövő parasztszekér kiálló rudja beleütődött a gép szélvédőjébe. Az üveg összetört s az arcán megsebezte a kocsi hölgyutasát, Lippe bárónőt. Gyorsan előkerült a nyergesujfalui orvos és kezelés alá vette a sebesültet. Hála isten, a sérülés lényegtelen. (A gyorsasági verseny.) Apró kis katonai sátor áll az ötvenes kilométerkőnél. Innen startolnak a gépek ezerötszáz méter nekifutással a gyorsasági versenyhez. A sátorban telefon, amely a versenypálya kezdetét jelző startszalag helyével van összekötve. A startszalagtól folytatólagos a telefonösszeköttetés a célszalagnál levő állomással. A versenypálya hossza ezer méter, utána ötszáz méteres a kifutás. Az indítóállomáson Tinger Jenő százados funkcionál Blassmann Mihály főhadnaggyal. — Első kocsi a startvonalhoz — hangzik a harsány kiáltás. Morze-jelek hangzanak. Dolgozik a tábori telefon. — Indul az első kocsi. A válasz kétségtelenül helybenhagyó. Az egyes startszámú Lancia nekilendül a versenynek. Azután egymás után következnek a többi gépek. A tizenhetes Steyr-kocsin magam is résztveszek a gyorsasági mérkőzésen. Dermesztő gyorsasággal fut már a gép. Most rohantunk át a startszalag alatt. Egybefolyó fasor az út két oldalán, jajgat a föld a kerekek alatt. A sportbiztossal együtt a kocsi alján ülünk, ezzel is csökkenteni akarjuk a levegő ellentállását. Másodpercek alatt zajlik le az idegtépő küzdelem. Átrohanunk a célszalag alatt, gépünk kifutó tempónkat csökkentve, az előírás szerint megállunk. A sportbiztos újra indítja a gépet. Még hátra van negyvenhét kilométer a megbízhatósági versenyből. Szabályosan abszolváljuk. (Milyen békés a falu.) Budapest közelében kis falun vezet át az út. Az úttest jobboldalán szerény boltocska. A cégtáblán ez olvasható: Edelstein Náthán vegyeskereskedése. Egy öregedő izraelita ül a bolt előtti padon. Biztos, hogy Edckstein bácsi személyesen. Mellette a falu plébánosai. Boldog egyetértésben szemlélik az áthaladó versenykocsikat. (TJjra a versenygarageban.) Este fél nyolc órakor a versenygépek, egy kivételével, bent pihennek a József-műegyetem udvarán. Élénk ovációk sora. Egymást ünneplik a versenyzők. Meleg kézszorítások, ölelkezések. Holnap a részletversenyekre kerül sor. Délelőtt tíz órakor kezdődik a motor elaszticitási, fékezési és startpróba a műegyetemi rakparton. Illés István: •ki A gyorsasági versenyben leggyorsabbnak két Austro* Daimler mutatkozott, amelyek a Targa Florióban díjnyertes Neubauer Alfréd és Kuhn Frigyes vezetésével közel 111 kilométeres sebességgel futották be a távot. Hozzájuk legközelebb esett az amazoknál kisebb lóerejű Steyr-kocsik eredménye, amelyek közül az Almássy László által vezetett kocsi 107 kilométeres, a Detmar V.Walter által vezetett kocsi pedig 105 kilométeres sebességet ért el. A kisebb kocsik közül a FIAT-, AGA- és MÁG-kocsik tették meg a távot igen jó idő alatt. Ezen időeredmények a feltételek értelmében nem döntik el a győzelmet, az elsőséget csak a kocsik holnap megejtendő minősítési próbája és műszaki felülvizsgálata után lehet eldönteni. A verseny eredményeként azonban már most megállapítható az az óriási haladás, amelyet az automobilok a legutolsó, 1914-ben megtartott turaut óta tettek. A végleges eredményeket a klub szerdán, e hó 14-ikén, fogja kihirdetni. FŐVÁROS. (őszre tervezi a főváros a villamosok megváltását.) A villamosvasutak megváltásának ügye a közlekedési bizottság ma délelőtti ülésén ismét szóba került. Till Antal tanácsnok elnökölt, aki a külföldi villamosvasutak kezelésének tanulmányozása után most tért vissza Budapestre. Kollár Lajos kérte, hogy tájékoztassák a nyilvánosságot a villamosvasutak megváltására kiküldött bizottság eddigi munkájáról. Till tanácsnok közlése szerint a bizottság az összes függő kérdéseket már letárgyalta. A Közútival is többször tárgyaltak, amelynek eredményeként a villamostársaság e héten közli állásfoglalását. Till tanácsnok reméli, hogy a nyáron át tartandó további megbeszélések eredményeként már az első őszi közgyűlésen előterjesztést tehet a villamosvasutak megváltása. A külföldi tanulmányúton arra a meggyőződésre jutott az e célból kiküldött albizottság, hogy a villamosvasút házikezelésbevétele nem jár különösebb veszedelmekkel. A legfontosabb az, hogy az anyagbeszerzés és tarifamegállapítás dolgában bizonyos szabadsága legyen a vállalatnak. (Ez röviden annyit jelent, hogy a főváros mindjárt drágítással akarja megkezdeni működését. Vigyázni kell majd, hogy az a bizonyos szabadság szabadossággá ne fajuljon. ( Szerv.) A személyzet átvételére vonatkozóan már elegendő példa van: a főváros az üzemeikkel együtt a régi személyzetet is mindenkor átvette a magánvállalkozóktól Ugyanígy fognak a villamosnál is eljárni. Az omnibuszra vonatkozóan hosszabb vita után úgy döntöttek, hogy további 3 hónapig fogják tanulmányozni az omni-"