Az Ujság, 1922. június (20. évfolyam, 123-145. szám)

1922-06-13 / 132. szám

6 „Kölcsönnel nem lehet megoldani a német problémát." Morgan teljes pesszimizmussal hagyta el Európát — Amerikában a német kölcsön iránt nem mutatkozik érdeklődés. Paris, június 12. (Wolff.) Morgan tegnap este elutazása előtt nyilatkozatot tett a sajtónak, melyben többek között ezeket mondja: — A kölcsönügyi bizottság első ülésén kifej­tettem, hogy az Egyesült­ Államokban a német kölcsön iránt nem mutatkozik érdeklődés, azt azonban elismerik, hogy Amerika felvirágzása bizonyos fokig a szövetséges országok jólététől függ, amely viszont nagymértékben a német hitel helyreállításával van kapcsolatban. A kölcsön­ügyi bizottság tanácskozásai közben csakhamar ellentét merült fel a jóvátételi bizottság megbízá­sának angol és francia szövege közt. A differencia döntő jelentőségű pontot érintett, amennyiben a francia szöveg a kölcsönügyi bizottságot feltétle­nül egyszer és mindenkorra megakadályozta ab­ban, hogy a fizetési tervezetről mostani alakjában véleményt adjon és ezzel lehetetlenné tett minden gyakorlati javaslatot annak az alapnak tekinte­tében, amelyen a fizetőképes Németországnak adandó kölcsönök felépülhetnének. Ezzel szemben az angol szöveg tágabb értelmezést engedett meg.­­ A bizottság igen jól tudta hogy csak arra kérték meg, hogy a jóvátételi bizottságnak a német kölcsön alapjairól tanáccsal szolgáljon. A jóvá­tételi tőke összegéről nem tárgyaltak. Az évi fizeté­sek esetleges rendezése volt a vita tárgya. A kész­pénzben vagy áruban történő évi fizetések mutat­ták egyedüli módját annak, melynek segélyével Németország indokolt kötelezettségeit teljesítheti. A bizottság tanácskozásai további folyamán arra a sajnálatos végső következtetésre jutott, hogy a német kölcsön a fenforgó körülmények között az amerikai tőke piacán nem helyezhető el. Morgan végül kijelentette, hogy most és a jö­vőben is tőle telhetőleg mindent hajlandó elkö­vetni, hogy az európai kérdések megoldásához hozzájáruljon, de azt hiszi, hogy a megoldás amennyiben az az Amerika résztvételével létre­jövő kölésemtől függ, a jóvátételi kérdés általános rendezése nélkül lehetetlen és csak ennek a rende­zésnek egy részeként lehetséges. Kétségtelen, hogy ennek a kérdésnek rendezése nem foglalja magá­ban számos más kérdés szabályozását, amely az egyes kormányok közt okvetlenül tisztázandó. A racsno- k­aes­sz KHcghiusuit, Paris, június 10. A jóvátételi bizottság­ közzé­teszi annak a jelentésnek szövegét, amelyet a köl­csönügyi bizottságtól szombaton délután kapott. A bizottság ennek a jelentésnek összefoglaló ré­szében kifejezésre juttatja azt a meggyőződését, hogy ha a németországi kölcsön felélesztésére szükséges feltételek megvalósulhatnának, a világ minden főpiacán jelentékeny kölcsönöket lehetne folyósítani. Franciaország megbízottja nem írta alá a je­lentést, azzal az indokolással, hogy nem nyújt segédkezet Németországnak a kölcsön megköny­­nyítésében. AZ VJ&Á.­ Kedd, 1922 junius 13. Biztos tempóban a győzelem felé. «­ A hortobágy—balatoni turaut harmadik napja. — Balaton—Sopron—Budapest. — Egy kis baleset. tíz Újság autó rovatszerkesztőjének tudósítása. Vasárnap Balatonfüreden pihentek­­ az automobil­verseny résztvevői. Az ősi balatoni fürdőhely sohasem volt még ilyen szép. Jól állt az arcéhoz a huszonhat poros túragép. A délelőtt apró megbeszélésekkel telik el. Azután csoportok alakulnak vizikirándulásra. Gálos Kálmán Léda nevű vitorlása egész nap talpon van. A Balatonvidék egyik legnépszerűbb sportolója turnusok­ban vitorláztatja meg a nagyszámú jelentkezőket. Délután tea a Yacht Clubban. Széchenyi Emil gróf Commodore a legszeretetreméltóbb házigazda. A társaság nagy része az első emeleti terraszról csodálja a remek perspektívát. A fodros vizű kis tenger megbűvöli az embert. Az egyik asztalnál a megyei notabilitások. Sö­tétbarnára lesült arcok a merre néz az ember. A téma magától értetődően az automobil verseny. Hölgyek érkeznek a terraszra. A bemutatkozások egész sora következik. Közben pedig a hullámos vizen kis csónakokban, motorosokon passziózik a versenyzők egy kisebb csoportja. Díszes vacsora zárja le a ragyogó napot. (A reggeli start.) Pont ötkor indul az első gép a major melletti nyi­tott garageból. Az indítást Haltenberger Samu, a KMAC igazgatója, végzi. A start ma is rendkívül izgalmas. Az éjszakai eső elvitte a port s félhat körül tisztán látható, mint rohannak a versenygépek az Örvényes felé vezető országúton. A tizenhetes startszámú Steger­­kocsi, amelyen utamat folytatom, szörnyű iramban hagyja el Zalánkét, Gyulakeszit. Átrohanunk Tapol­cán. Hangos éljenkiáltások s virágbokréták bizonyít­ják, hogy szeretettel fogad a város. Balfelől tűnik el a város, a kopár hegytetőn felénk meredő várrom kör­vonalai is elmosódnak lassan. Az út rendkívüli feladatot ró a gépekre. Kátyúk, ducös hidak s az éjjeli zivatarban felázott friss javí­tások ezer veszedelmet rejtenek magukban. A gépek csúszva, kúszva törik át magukat a Charybdiseken, de mennek, rohannak feltartóztathatatlanul. Az én gépem kereke Almássy László kezében van. Mesteri módon parírozza ki az úrmesteri hivatal összes oldaltámadásait. Sok, sok apró falu következik. A lel­kesedés rendkívüli. A virág sem fogy el, az út gödrei is megmaradnak. A kecske és a káposzta elmélete ragyo­góan jut kifejezésre. (­Helyenként csapadék.­) Ha ezt adom címnek, igen szerény vagyok. Zala­­béren komor esőfelhőbe rohanunk. Már hullanak is az első cseppek, azután zuhog feltartózhatatlanul. Kímé­letlenül veri az arcomat mindaddig, míg a nagyszerű Almássy meg nem könyörül rajtam s fel nem húzzuk az amerikai tetőt A fedél alatt elunnám magamat, ha a rettenetes sártorlasz közötti manővíírozás nem csik­landozná az idegeimet De hála Isten, csiklandozza. A gép helyenkén ide-oda gondolázik, de a kormány erős, ellentmondást nem tűrő kezekben van. (A felsőoszkói versenybíró.) Hatalmas bugással rohanunk fel az oszkói magas­latra. A rendkívüli emelkedésre kerékagyig érő sárral borított út vezet Nem baj, azaz hogy baj, de átvágjuk magunkat rajta. — Éljen a sárba Florió! — kiáltja kétségbeesett humorral Almássy László. A Targa Florio persziliázsára ijedten egyenesedem ki a kocsiban. A vicc elég rossz, de az it olyan szörnyű, hogy még ezt is megbocsátom. A hegy csúcsán formás kis autó áll. Nem verseny­­kocsi. A karosszéria peremén elegáns leány ül egyedül s mosolyogva nézi a felkapaszkodó gépek kínlódását. Nagyon kedvesen mosolygott, meglehet, hogy ki is neve­tett bennünket kissé, nem tudom. Sopronban kinyomoztam, hogy az esőben várakozó h­ölgy Békássy Éva, Magyarország egyik legügyesebb hölgyvezetője. Szenvedélyes sportoló. Állandóan sof­őr nélkül jár, még a pneumatikokat is sajátkezűleg cseréli Emellett karcsú és felháborítóan csinos. Kétségtelenül ma is a sportambíció vitte ki a kriti­kus hegyoromra. Kiváncsi volt, hogy birkózik meg a híres pesti karaván szűkebb hazájának váratlan szenzá­cióival. Dicséretére legyen mondva a kocsiknak, kivétel nél­kül, mind legyűri a tornyosuló akadályokat. (Letört poézis, üde romantika.) Már rohanunk is lefelé a hegyről. Bábahidvég él­jenző gyermekserege virágokkal dobál bennünket. Az út lényegesen javul. Milyen hamar elfelejti az ember a szenvedéseket. Egy kis öröm s mindjárt elevenen lük­tet bennünk a jókedv. Vezetőm boldogan ül a kormány mellett s aztán élén­ken mondja: — Milyen jól esik a szemet legeltetni ezen a csodás fatengeren. Ebben a pillanatban egy jelzőtábla mellett rohan el a kocsi s a következő felírás olvasható: — A legeltetés itt szigorúan tilos. A nem éppen poétikus­­figyelmeztetés után kárpótlá­sul jó adag romantikát kapunk Szombathely alatt. Ütött­­kopott csárdaépület a jobboldalon. Történelmi idők, tör­ténelmi jelentőségű emléke. Ugy hívják: Hatlábú-csárda, közvetlenül mellette még egy. Ennek a neve: Kispityek­­­fogadó. Mind a kettő Sobri Jóskának a tanyája volt Ráday Gedeon idejében. Itt kopogott lovának patája ezen az országúton, ahol most kocsink pneumatikja kavarja fel a sáros törmeléket. Szombathelyen ünnepi fogadtatás. A püspöki palota előtt cserkészfiúk megállást intenek. Sportbiztosunk be­leegyezik, s utunk egy percre megszakadt. Formás, nem­­zetiszínü és fekete szallagokkal díszített kosarat ka­punk. Tartalma pompás reggeli, cigarettával és pezs­gővel súlyosbítva. Mohón vetjük rá magunkat a várat­lan ajándékra. Éhesek vagyunk és még nagyon messze az ebédállomás. Kőszegnél áthidaló, gyenge útszakaszra térünk. Az új osztrák határ miatt a Sopronba vezető pompás utat nem használhatjuk. Tele van az ember boszúsággal. Horpácson mégis újból felderül az arcunk. Jól öltözött fiatalember áll a falu alatt s erősen megállást integet a kezével. Nem tudjuk miről van szó. Halassy doktor, sportbiztosuunk elrendeli a lassítást. Lépésben halad a kocsi, amikor az integetőhöz érünk. Egy teljesen el­ázott borbélylegény áll előttünk. Közelebtü­nkre fel­tartja a kezét, nagyot psuklik, azután a becsípett em­berek széles nevetésével mondja: — Az az én jó Istenem éltesse a kedves urakat. A váratlan fordulat meglep bennünket, de nem ha­ragszunk. Lövőn és Nagycenken át futunk be Sopronba a déli pihenőállomásra. A város rendkívül élénk. Mindenki az utcán van. A Pannónia szálloda előtt a sor végére állítjuk gépünket. Néhányszor csattan a kodak, azután rohanunk be az ét­terembe. Egymásután futnak be a jóval utánunk indított ap­róságaik, a kis Fiat, Aga, aVanderer és a magyar gyöngy­szemek, a három MAG-kocsi, üdv az apróságoknak, há­tul, messze, messze a nagy ostorhegyesek után remek munkát végeztek külön-külön. (Ebéd után.) Néhány kilométeren keresztül a délelőtti úton ro­hanunk. Kiscenknél fordul az út Szerdahely felé. Az út kifejezetten rossz. Gödör gödör hátán, öblös víztócsák sorozata. Az elkövetkezendő motorcsónakverseny előre­­veti az árnyékát. Széles sugarakban fröccsen szét a víz a kocsi két oldalán. Állandó figyelem, fokozott óvatosság egészen Győ­rig. Sok éljen és csodálatosképpen taps között huzlntt végig a publikummal szegélyezett utcákon. A vámon túl azután európai­ izű a levegő. Jó országúton nagy tempóban vágtatunk a gyorsasági verseny starthelye felé. Még harminc kilométer. Már csak húsz. Nyerges­­újfalu gyárkám­ényei már messziről integetnek. Enyhe kanyarodó és hirtelen előttünk, az előbb indított kv-. esik hosszú sora. Már mind együtt van. Várják a közbe­­igtatott verseny kezdetét. (Baleset.) Nyergesújfalu között baleset történt. Mezey István igazgató tizenkilences startszámú Berlioz-kocsiját enyhe karambol éri. Egy szembejövő parasztszekér kiálló rudja beleütődött a gép szélvédőjébe. Az üveg összetört s az arcán megsebezte a kocsi hölgyutasát, Lippe báró­nőt. Gyorsan előkerült a nyergesujfalui orvos és kezelés alá vette a sebesültet. Hála isten, a sérülés lényegtelen. (A gyorsasági verseny.) Apró kis katonai sátor áll az ötvenes kilométer­kőnél. Innen startolnak a gépek ezerötszáz méter neki­futással a gyorsasági versenyhez. A sátorban telefon, amely a versenypálya kezdetét jelző startszalag helyé­vel van összekötve. A startszalagtól folytatólagos a te­lefonösszeköttetés a célszalagnál levő állomással. A versenypálya hossza ezer méter, utána ötszáz méteres a kifutás. Az indítóállomáson Tinger Jenő százados funkcio­nál Blassmann Mihály főhadnaggyal. — Első kocsi a startvonalhoz — hangzik a harsány­ kiáltás. Morze-jelek hangzanak. Dolgozik a tábori telefon. — Indul az első kocsi. A válasz kétségtelenül helybenhagyó. Az egyes startszámú Lancia nekilendül a verseny­­nek. Azután egymás után következnek a többi gépek. A tizenhetes Steyr-kocsin magam is résztveszek a gyorsasági mérkőzésen. Dermesztő gyorsasággal fut már a gép. Most rohantunk át a startszalag alatt. Egybe­folyó fasor az út két oldalán, jajgat a föld a kerekek alatt. A sportbiztossal együtt a kocsi alján ülünk, ezzel is csökkenteni akarjuk a levegő ellentállását. Másodper­­­cek alatt zajlik le az idegtépő küzdelem. Átrohanunk a célszalag alatt, gépünk kifut­ó tempónkat csökkentve, az előírás szerint megállunk. A sportbiztos újra indítja a gépet. Még hátra van negyvenhét kilométer a megbíz­hatósági versenyből. Szabályosan abszolváljuk. (Milyen békés a falu.) Budapest közelében kis falun vezet át az út. Az út­test­ jobboldalán szerény boltocska. A cégtáblán ez ol­vasható: Edelstein Náthán vegyeskereskedése. Egy öre­­gedő izraelita ül a bolt előtti padon. Biztos, hogy Edck­stein bácsi személyesen. Mellette a falu plébánosa­i. Boldog egyetértésben szemlélik az áthaladó verseny­kocsikat. (TJjra a versenygarageban.) Este fél nyolc órakor a versenygépek, egy kivételé­vel, bent pihennek a József-műegyetem udvarán. Élénk ovációk sora. Egymást ünneplik a versenyzők. Meleg kézszorítások, ölelkezések. Holnap a részletversenyekre kerül sor. Délelőtt tíz órakor kezdődik a motor elasztici­­tási, fékezési és startpróba a műegyetemi rakparton. Illés István: •­ki A gyorsasági versenyben leggyorsabbnak két Austro* Daimler mutatkozott, amelyek a Targa Florióban díj­­nyertes Neubauer Alfréd és Kuhn Frigyes vezetésével közel 111 kilométeres sebességgel futották be a távot. Hozzájuk legközelebb esett az amazoknál kisebb lóerejű Steyr-kocsik eredménye, amelyek közül az Almássy­ László által vezetett kocsi 107 kilométeres, a Detmar V.Walter által vezetett kocsi pedig 105 kilométeres sebes­séget ért el. A kisebb kocsik közül a FIAT-, AGA- és MÁG-kocsik tették meg a távot igen jó idő alatt. Ezen időeredmények a feltételek értelmében nem döntik el a győzelmet, az elsőséget csak a kocsik holnap megejtendő minősítési próbája és műszaki felülvizsgálata után lehet eldönteni. A verseny eredményeként azonban már most megállapítható az az óriási haladás, amelyet az automo­bilok a legutolsó, 1914-ben megtartott turaut óta tettek. A végleges eredményeket a klub szerdán, e hó 14-ikén, fogja kihirdetni. FŐVÁROS. (őszre tervezi a főváros a villamosok megváltását.) A villamosvasutak megváltásának ügye a közlekedési bizottság ma délelőtti ülésén ismét szóba került. Till An­tal tanácsnok elnökölt, aki a külföldi villamosvasutak kezelésének tanulmányozása után most tért vissza Bu­­dapestre. Kollár Lajos kérte, hogy tájékoztassák a nyil­vánosságot a villamosvasutak megváltására kiküldött bizottság eddigi munkájáról. Till tanácsnok közlése szerint a bizottság az összes függő kérdéseket már le­­tárgyalta. A Közútival is többször tárgyaltak, amely­nek eredményeként a villamostársaság e héten közli állásfoglalását. Till tanácsnok reméli, hogy a nyáron át tartandó további megbeszélések eredményeként már az első őszi közgyűlésen előterjesztést tehet a villamos­­vasutak megváltása. A külföldi tanulmányúton arra a meggyőződésre jutott az e célból kiküldött albizott­ság, hogy a villamosvasút házikezelésbevétele nem jár különösebb veszedelmekkel. A legfontosabb az, hogy az anyagbeszerzés és tarifamegállapítás dolgában bizonyos szabadsága legyen a vállalatnak. (Ez röviden annyit jelent, hogy a főváros mindjárt drágítással akarja meg­kezdeni működését. Vigyázni kell majd, hogy az a bi­zonyos szabadság szabadossággá ne fajuljon. ( Szerv.) A személyzet átvételére vonatkozóan már elegendő példa van: a főváros az üzemeikkel együtt a régi sze­mélyzetet is mindenkor átvette a magánvállalkozóktól Ugyanígy fognak a villamosnál is eljárni.­­ Az omni­buszra vonatkozóan hosszabb vita után úgy döntöttek, hogy további 3 hónapig fogják tanulmányozni az omni-"

Next