Az Ujság, 1922. június (20. évfolyam, 123-145. szám)

1922-06-24 / 141. szám

4 AZ ÚJSAÍí Szombat, ib22 június 2?. Eredménytelen­­ nysmesás a sOita-itoll téIssíi igyéreen M Isö2©s3sag Bsöe’é&ní. Bssvés tems aSte3sJ« — EfftsIsfeSsnefo sz­­ádsgi n^©wB®?s« — SsaScesoebarek­ snove a robban&ása — $9@sn ^raerén^tetett hanem demonstrációt h®ll feltéthezet­. ' • A rendőrség az Ébredő Magyarok Egyesületének székháza előtt történt robbanás ügyében — a negyedik bombamerénylet­­néhány hét leforgása alatt — nagy készültséggel nyomoz. Több mint huszonnégy órája sza­kadatlanul dolgozik a detektívtestület három nagy cso­portja, amelynek tagjai gyilkossági és merénylet-ügyek­ben sok évi tapasztalattal­ rendelkeznek. Egyelőre nincs semmi eredmény. A legújabb robbanás ügye titokzato­sabbnak látszik az eddigieknél. Bár hatásaiban nem volt jelentős a robbantás, de a felhasznált robbanóanyag ■mennyisége és minősége minden eddiginél súlyosabbá teszi. Megállapították, hogy szerencsétlen körülmények között igen sok ember életébe kerülhetett volna a sör­­ház-utcai merénylet. Szerencsére tegnap éjfél után nép­­telen volt a Sorház-utca és környéke. üSmsjsőJí© e*s£®8bb®3i. •A közönség köréből már jelentkeztek tanúk, akik köz­vetlenül a bombamerénylet előtt és után két falalembert láttak futva mértékeim. A két fiatalemberről s tanuk egyike-másika személyleírást is adott. J és a nyom azon­ban egészen értéktelen. Jelentkezett egy tanú, aki a kri­tikus időben egy hatalmas szürke autót látott elrobogni a Sorház-utcán át a Váci-utcába. Ez a nyom is rövide­sen értéktelennek bizonyult. Egyetlen tanú sem akadt, aki néhány perccel éjfél után észlelt volna bármi gya­núsat a Sorház-utcában. A rendőrség kihallgatta a Sorház-utca szám­a, ház és a szomszédos ház lakóit, a kihallgatások hosszú sora azonban egy lépéssel sem vitte előbbre a nyomozást. Megállapították, hogy az ébredők egyesületének helyi­ségében már éjféltájban megszűnt minden élet. Az utolsó három vendég, két férfi és egy hölgy, féltizen­­kettőkor eltávozott az étteremből és éjféltájban, tehát jóval a robbanás ideje előtt, már a vendéglős is otthon volt emeleti lakásában. A házmester néhány perccel éjfél előtt bocsátotta­ be a kapun az utolsó lakót. A robbanás idején, mint most már bebizonyult, csupán öt fiatalember tartózkodott, kik Nyugat-Magyar­­országról érkeztek és födél híján az Ébredő Magyarok Egyesületében húzódtak meg. A robbanás idején alud­tak az asztalon s egyiküket a nagy légnyomás letaszí­tott a földre. Állítólag senki más nem fordult meg az egyesületi helyiségben a kritikus időben. Kémei tjc­ássáSSSit k­obbai»2®t£s!!. Sikerült összeszedni a robbanás színhelyén a robbantókészülék darabjait és ebből a szakértők megállapították, hogy a merényletet a német szer­kezetű nyeles kézigránátokkal (Stielgranat) kö­vették el. Megállapították, hogy négy ilyen faj­tájú kézigránátot kötöttek össze spárgával és ta­láltak is­ elégett kócot, amellyel alighanem a grá­nátok voltak összekötve. Kétségtelen, hogy a tettesek jól érettek a gránát kezeléséhez. A nye­les kézigránátban a nyél kihúzásával egy gyu­tacs meggyújtja a g­yújtózsinórt. A zsinór három másodperc alatt végigég s a kézigránát felrobban. A tettesek szabályszerűen kihúzták,a nyelet és a kézigránátokat elhelyezték a kapu jobb sarkában. Ha már nem építették be a robbantó készülé­ket, nagymértékben lehetett volna fokozni a Látá­sát, ha mésszel vagy homokkal öntik le a gráná­tokat, így nagyobb lett volna az ellentállá­s és aránytalanul nagyobb lett volna a robbanás ha­tása. A négy összekötött kézigránát ilyen módon rombadöntötte volna az ébredők székházénak nagy részét és elpusztította volna a lakókat. Minthogy a tettesek szakemberek voltak, ezt is jól is­ellett tudniok. Hogy a gránátokat mégsem­­építették­ be, hanem csak elhelyezték a kapu alatt, arra enged következtetni, hogy a tettesek nem akartak em­beréletben kárt tenni, esek hathatós demonstrá­ciónak szánták az egész­ robbantást. A nyomozó közegek meg vannak győződve, hogy a legújabb robbantás ugyanazoknak a­­mű­ve, mint a Ferenc József- és­­a Mária, Terézia-laktanyák, valamint az Erzsébetvárosi Kör ellen elkövetett merényleté. S& helyssiuoS sxesnle. A rendőrség tegnap éjszaka helyszíni szemlét tar­tott és a szemlét ma délben megismételte. Megállapí­tották, hogy a hatalmas robbanás a tömör tölgyfából készült kapun teljesen szétrombolta és erős nyomokat hagyott a fáinkon is. A másik kapu szintén erősen megrongálódott és üvegtáblája darabokra tört. A rob­banás nem annyira befelé, az ébredők egyesületének helyisége felé, mint inkább az utca felé éreztette ha­tását. A szemben lévő ház elsőemeleti ablakai és az ott levő borbélyműhely ablakai, valamint a Sorház­ utca 3. számú ház elsőemeleti ablakai egytől-egyig betörtek. A légnyomás olyan erős volt, hogy bezúzta azokat az ab­lakokat is, amelyeknek redőnyei le voltak­ eresztve. A lehulló ablaküvegek könnyebben megsebesítették Kon­a József kereskedőt, aki a Sorház-utca 4. számú házban lakik és a robbanás zajára kinézett az ablakon. Ezáltal vizzsgáSsDSSof. A helyszíni szemle folyamán megjelent a Sor­ház­ utcában Rakovszky Iván belügyminiszter és Bentska Sándor honvédelmi miniszter. Mintegy félóráig voltak ott és mindent a legtíszetesebben megvizsgáltak. A belügyminiszter, a szemle végez­tével azt az óhaját fejezte ki Czibor detektívfőnök előtt, hogy a tettesek minél előbb kerüljenek kézre, mert csak így lehet meggátolni, hogy ha­sonló merényletek megismétlődjenek. Véleményünk szerint a hatóságok nem dol­gozhatnak­ eredménnyel mindaddig, amíg komoly és erélyes fegyverrazziát nem tartanak. A háború és a forradalmak folyamán igen sok ember jutott illetéktelenül, fegyver, kézigránát, muníció birto­kába. Mikor a Mackensen-hadsereget magyar föl­dön feltartóztatták, Szolnokon veszteglő, fegyver­rel és munícióval megrakott vonalját megdézs­­málták. Innen származik az a négy Mackensen­­gránát is, amelyet a tegnapi robbanásnál felhasz­náltak. A tettesek könnyen megszökhettek és való­színű, hogy magukkal vitték a gránátok fanyelét is, mert ezeket nem találták meg a robbanás tör­melékei között. A rendőrség késő éjszakáig közel negyven ta­nút hallgatott ki, de minden lényegesebb ered­mény nélkül. A rendőrség meglehetős pesszimiz­mussal ítéli meg a helyzetet és úgy véli, hacsak a szerencse közbe nem játszik, úgy ebben az ügy­ben is óriási akadályokkal kell megküzdenie a nyomozásnak. A délutáni helyszíni szemle végeztével eltaka­rították a romokat, eltávolították az üvegcsere­peket, a lehullott vakolatot, a kézigránátok szi­lánkjait és az egyesületi helyiségeket ismét a ta­gok rendelkezésére becsajtották.­ ­ — Adomák, ötletek, tréfák, ■— Gyűjtögeti: V u 1 p e e. i., (A riporter halája ) Meghalt a kiszolgált újságíró. Elment szép csende­sen. A lelke pedig felszállt a lelkek országut.tán és kopogtatott a mennyország kapuján. Kinéz jó öreg Szent Péter és kérdi: — Ki vagy ? Kévét elmondja és hozzáteszi: — Újságíró voltam világhetemben. — Akkor ide be nem jösz, fiacskám. Torkig vagyunk az újságírókkal. Még itt is indiszkréciókat követnek el. Egy szót nem beszélhetünk miattuk nyugodtan. Eredj, fiam, a pokolba. A jó fiú egy cseppet se csodálkozott az elutasításon. Megszokta már a földön, hogy sokszorta silányabb he­lyekről is­ kinézik az újságírót. Fogta magát, elballagott a pokolba. Kopogtat. Kipislog Belzebub. Az ördög már ismerte és hara­gosan rákiáltott: — A mennyországból bizonyosan kilöktek. S most idejönnél ramazurit csinálni! Abból nem eszel, fiacs­kám. Csak­ az kellene még, hogy kikotyogd minden titkunkat. Ide bizony be nem teszed a lábadat... És becsapta, az orra előtt a kaput. (Szegénynek a földön is mindig az orrával volt baja.) Mit volt mit tenni szegény bujdosó léleknek? Itt se fogadják be, ott se fogadják, te. Hová menjen? Mit csináljon? Keresett egy névtelen bolygót és ott meghúzta ma­gát. S mivel valamit csinálni is kell: lapot alapított. Megindította a Túlvilági Tárogató­t. És harmadnapra állandó szabadjegye volt a pokolba is, a mennyországba is ... (A hamiskártyás.) Két úr ül a villamoson. Illetőleg több is és asszony is, netán gyerek is, de minket csak ez a két úr érdekel. Az egyik egyszerű, a másik tulelegáns.. Látszik az utóbbin, hogy esek, nemrég kapott fel az uborkafára. Elegáns szürke ruha van rajta, tarka nyakkendő, a lábán sárgacipő, a szemén­y monokli, a fején rikítóan zöld kalap. Nézik egymást sokáig, végre megszólal a tulelegáns: — Hát csakugyan nem ismersz meg, Marci? — Most már emerlek, de eleinte nem hittem, hogy te vagy... — Miért? — Össze-vissza híreket hallottam rólad. Az egyik szerint meghaltál, a másik, szerint hamiskártyázással sok pénzt kerestél s kimentél Amerikába, így hát nem gondolhattam, hogy te vagy, aki itt ül szemben ve­lem ... — S te elhitted rólam, hogy hamiskártyás vagyok? — El... — Hogy hihettél el ilyen gazságot? — Hogyne hinnem, amikor most is látom, a magam szemével. — Mit? — Hogy hamiskártyás vagy ... Az elegáns úr vérben forgó szemekkel felugrik, a másik nyugodtan ülve maradt — Vagy talán nem hamiskártyás az, aki zöldet tesz a tökre? ... no. (A rejtélyes szolnoki utas.) Kirobog a vonat a pesti állomásról. Jön a kalauz és ellenőrzi, lyukasztja a jegyeket. Az egyik utas bi­zalmasan a kalauzhoz fordul: — Tisztelt uram. Ezennel átnyújtok önnek tiszte­letem jeléül és kérelem kapcsán húsz koronát. Nagyon fáradt vagyok és nagyon álmos. Aludni szeretnék. Az a kérésem, hogy Szolnokon szállítson ki a vonatból... — Igen, uram. Szolnokon fel fogom kelteni. Nyu­godt lehet, nem fogom elfelejteni. — Könnyű azt mondani, hogy felkeltem. De nálam ezt nehéz végrehajtani. Úgy alszom, mint egy agya. Nálam nem elég, ha azt mondja, hogy Elessék fel­keltük Nálam az se elég, ha jól megráz. Én akkor is tovább alszom. Engem meg kell fogni, fel kell rázni, meg kell lódítani s ki kell hajítani a vonatból. Semmi más nem használ nálam ... A kalauz nevet: — Meglesz, uram. Ön Szolnokon repülni fog... Az utas boldogan hátradől és már alszik is. Vala­mikor aztán felébred és kinyitja a szemét. A szakasz­ban csupa új utas. Újoncok. Valakit megszólít: — Kérem, messze van innen Szolnok? —• Messze. Nagyon messze. Vagy másfél órányira visszafelé. Most­­hagytuk el Nagykátát...­­ Az utas elkezd eszeveszetten ordítani: — Kalauz! Az istenért, hol a kalauz? Jön a kalauz. — Mit mondtam én magának? Hogy Szolnokon kelt­sen fel! Nagyon fontos! Adtam is húsz korona borra­valót!... Miért nem keltett fel? A kalauz merően maga elé bámul. — Mit bámul? feleljen. Miért nem keltett fel?... — Nem bámulok én, csak gondolkozom... — Min gondolkozik? — Hogyha az úr itt van, ki lehetett az a szegény utas, akit Szolnokon kidobtam a vonatból?... (A legrosszabb szójáték.) Játék a betűkkel az egész, de el kell mondani, mert közszájon forog és nagyon népszerű. A kérdés: — Mi a különbség Horthy Miklós kormányzó, Beth­len István miniszterelnök, a vakondok és egy bányász apósa között. A felelet: Horthy Miklósnak: a veje Fáy. Bethlen Istvánnak: a feje fáj. A vakondnak: a feje váj. A bányász apósának: a veje váj. 5. (A fütty-jel.) A milliomos új férj az új lakást mutogatja egyik barátjának. — Csak három szoba, — magyarázza szerényen. — Az egyik az ebédlő, a másik kettő hálószoba: az egyik az enyém, a másik a feleségemé. A barát csodálkozik: — Három szobából kettőt hálószobának rendeztetek be? Ez érthetetlen. Az egyik szalon lehetne, vagy dol­gozó szoba, vagy akármi... — Mi igy szeretjük, hogy mindeniknek külön háló­szobája legyen s ne legyen útjában a másiknak!... — Fiatal házasok vagytok. Hátha valami mondani­valód van a feleségednek? ■ — Oh, erről történt gondoskodás. Van nekünk egy füttyjelünk. Három taktus abból a dallamból, hogy :—Gimbelem, gombolom...* Ha ezt fütyülöm, jön a fele­ségem és diskurálgatunk. — És a feleséged is tud fütyülni? ... — Nem, ő nem tud fütyülni... — És ha neki volna valami mondanivalója... — Van arra neki egy nagyszerű rendszere. Kétszer­­háromszor benyit hozzám mindig és bedugja az ajtón kócos fejét: s Sándorkám! Nem fütyültél?...* Anglia ragaszk­odik a pengéhez. Paris, június 23. (Az Újság tudósítójának ere­deti távirata.) Wedgewood ezredes interpelláció­jára Lloyd­ George az alsóházban kijelentette, hogy ami a szövetséges államoknak egymás kö­zötti adósságait illeti, a francia kormány meg sem kísérelte, hogy Angliával szemben való adós­ságainak elengedését kérje. A­ kérdésről azonban a két kormányfő nem hivatalos megbeszélésének során természetesen szó esett. Lloyd­ George ez­után kifejtette, hogy az angol kormány felfogása szerint Anglia polgárainak nincsen módjában az, hogy a külföldnek hitelezett pénzeikről lemondja­nak. Épp ezért az angol" kormány már értesítette azokat az államokat, melyek kormányának Anglia hiteleket folyósított, hogy október elsejétől fogva a kamatoknak pénzben vagy természetben való megfizetését fogja követelni. Nehezére esik az an­gol kormánynak — úgymond Lloyd­ George — ilyen határozatot hoznia, de kénytelen vele, mert az ország megroppanni készül az adók terhe alatt.­­).

Next