Az Ujság, 1922. június (20. évfolyam, 123-145. szám)
1922-06-24 / 141. szám
4 AZ ÚJSAÍí Szombat, ib22 június 2?. Eredménytelen nysmesás a sOita-itoll téIssíi igyéreen M Isö2©s3sag Bsöe’é&ní. Bssvés tems aSte3sJ« — EfftsIsfeSsnefo szádsgi n^©wB®?s« — SsaScesoebarek snove a robban&ása — $9@sn ^raerén^tetett hanem demonstrációt h®ll feltéthezet. ' • A rendőrség az Ébredő Magyarok Egyesületének székháza előtt történt robbanás ügyében — a negyedik bombamerényletnéhány hét leforgása alatt — nagy készültséggel nyomoz. Több mint huszonnégy órája szakadatlanul dolgozik a detektívtestület három nagy csoportja, amelynek tagjai gyilkossági és merénylet-ügyekben sok évi tapasztalattal rendelkeznek. Egyelőre nincs semmi eredmény. A legújabb robbanás ügye titokzatosabbnak látszik az eddigieknél. Bár hatásaiban nem volt jelentős a robbantás, de a felhasznált robbanóanyag ■mennyisége és minősége minden eddiginél súlyosabbá teszi. Megállapították, hogy szerencsétlen körülmények között igen sok ember életébe kerülhetett volna a sörház-utcai merénylet. Szerencsére tegnap éjfél után néptelen volt a Sorház-utca és környéke. üSmsjsőJí© e*s£®8bb®3i. •A közönség köréből már jelentkeztek tanúk, akik közvetlenül a bombamerénylet előtt és után két falalembert láttak futva mértékeim. A két fiatalemberről s tanuk egyike-másika személyleírást is adott. J és a nyom azonban egészen értéktelen. Jelentkezett egy tanú, aki a kritikus időben egy hatalmas szürke autót látott elrobogni a Sorház-utcán át a Váci-utcába. Ez a nyom is rövidesen értéktelennek bizonyult. Egyetlen tanú sem akadt, aki néhány perccel éjfél után észlelt volna bármi gyanúsat a Sorház-utcában. A rendőrség kihallgatta a Sorház-utca száma, ház és a szomszédos ház lakóit, a kihallgatások hosszú sora azonban egy lépéssel sem vitte előbbre a nyomozást. Megállapították, hogy az ébredők egyesületének helyiségében már éjféltájban megszűnt minden élet. Az utolsó három vendég, két férfi és egy hölgy, féltizenkettőkor eltávozott az étteremből és éjféltájban, tehát jóval a robbanás ideje előtt, már a vendéglős is otthon volt emeleti lakásában. A házmester néhány perccel éjfél előtt bocsátotta be a kapun az utolsó lakót. A robbanás idején, mint most már bebizonyult, csupán öt fiatalember tartózkodott, kik Nyugat-Magyarországról érkeztek és födél híján az Ébredő Magyarok Egyesületében húzódtak meg. A robbanás idején aludtak az asztalon s egyiküket a nagy légnyomás letaszított a földre. Állítólag senki más nem fordult meg az egyesületi helyiségben a kritikus időben. Kémei tjcássáSSSit kobbai»2®t£s!!. Sikerült összeszedni a robbanás színhelyén a robbantókészülék darabjait és ebből a szakértők megállapították, hogy a merényletet a német szerkezetű nyeles kézigránátokkal (Stielgranat) követték el. Megállapították, hogy négy ilyen fajtájú kézigránátot kötöttek össze spárgával és találtak is elégett kócot, amellyel alighanem a gránátok voltak összekötve. Kétségtelen, hogy a tettesek jól érettek a gránát kezeléséhez. A nyeles kézigránátban a nyél kihúzásával egy gyutacs meggyújtja a gyújtózsinórt. A zsinór három másodperc alatt végigég s a kézigránát felrobban. A tettesek szabályszerűen kihúzták,a nyelet és a kézigránátokat elhelyezték a kapu jobb sarkában. Ha már nem építették be a robbantó készüléket, nagymértékben lehetett volna fokozni a Látását, ha mésszel vagy homokkal öntik le a gránátokat, így nagyobb lett volna az ellentállás és aránytalanul nagyobb lett volna a robbanás hatása. A négy összekötött kézigránát ilyen módon rombadöntötte volna az ébredők székházénak nagy részét és elpusztította volna a lakókat. Minthogy a tettesek szakemberek voltak, ezt is jól isellett tudniok. Hogy a gránátokat mégsemépítették be, hanem csak elhelyezték a kapu alatt, arra enged következtetni, hogy a tettesek nem akartak emberéletben kárt tenni, esek hathatós demonstrációnak szánták az egész robbantást. A nyomozó közegek meg vannak győződve, hogy a legújabb robbantás ugyanazoknak aműve, mint a Ferenc József- ésa Mária, Terézia-laktanyák, valamint az Erzsébetvárosi Kör ellen elkövetett merényleté. S& helyssiuoS sxesnle. A rendőrség tegnap éjszaka helyszíni szemlét tartott és a szemlét ma délben megismételte. Megállapították, hogy a hatalmas robbanás a tömör tölgyfából készült kapun teljesen szétrombolta és erős nyomokat hagyott a fáinkon is. A másik kapu szintén erősen megrongálódott és üvegtáblája darabokra tört. A robbanás nem annyira befelé, az ébredők egyesületének helyisége felé, mint inkább az utca felé éreztette hatását. A szemben lévő ház elsőemeleti ablakai és az ott levő borbélyműhely ablakai, valamint a Sorház utca 3. számú ház elsőemeleti ablakai egytől-egyig betörtek. A légnyomás olyan erős volt, hogy bezúzta azokat az ablakokat is, amelyeknek redőnyei le voltak eresztve. A lehulló ablaküvegek könnyebben megsebesítették Kona József kereskedőt, aki a Sorház-utca 4. számú házban lakik és a robbanás zajára kinézett az ablakon. Ezáltal vizzsgáSsDSSof. A helyszíni szemle folyamán megjelent a Sorház utcában Rakovszky Iván belügyminiszter és Bentska Sándor honvédelmi miniszter. Mintegy félóráig voltak ott és mindent a legtíszetesebben megvizsgáltak. A belügyminiszter, a szemle végeztével azt az óhaját fejezte ki Czibor detektívfőnök előtt, hogy a tettesek minél előbb kerüljenek kézre, mert csak így lehet meggátolni, hogy hasonló merényletek megismétlődjenek. Véleményünk szerint a hatóságok nem dolgozhatnak eredménnyel mindaddig, amíg komoly és erélyes fegyverrazziát nem tartanak. A háború és a forradalmak folyamán igen sok ember jutott illetéktelenül, fegyver, kézigránát, muníció birtokába. Mikor a Mackensen-hadsereget magyar földön feltartóztatták, Szolnokon veszteglő, fegyverrel és munícióval megrakott vonalját megdézsmálták. Innen származik az a négy Mackensengránát is, amelyet a tegnapi robbanásnál felhasználtak. A tettesek könnyen megszökhettek és valószínű, hogy magukkal vitték a gránátok fanyelét is, mert ezeket nem találták meg a robbanás törmelékei között. A rendőrség késő éjszakáig közel negyven tanút hallgatott ki, de minden lényegesebb eredmény nélkül. A rendőrség meglehetős pesszimizmussal ítéli meg a helyzetet és úgy véli, hacsak a szerencse közbe nem játszik, úgy ebben az ügyben is óriási akadályokkal kell megküzdenie a nyomozásnak. A délutáni helyszíni szemle végeztével eltakarították a romokat, eltávolították az üvegcserepeket, a lehullott vakolatot, a kézigránátok szilánkjait és az egyesületi helyiségeket ismét a tagok rendelkezésére becsajtották. — Adomák, ötletek, tréfák, ■— Gyűjtögeti: V u 1 p e e. i., (A riporter halája ) Meghalt a kiszolgált újságíró. Elment szép csendesen. A lelke pedig felszállt a lelkek országut.tán és kopogtatott a mennyország kapuján. Kinéz jó öreg Szent Péter és kérdi: — Ki vagy ? Kévét elmondja és hozzáteszi: — Újságíró voltam világhetemben. — Akkor ide be nem jösz, fiacskám. Torkig vagyunk az újságírókkal. Még itt is indiszkréciókat követnek el. Egy szót nem beszélhetünk miattuk nyugodtan. Eredj, fiam, a pokolba. A jó fiú egy cseppet se csodálkozott az elutasításon. Megszokta már a földön, hogy sokszorta silányabb helyekről is kinézik az újságírót. Fogta magát, elballagott a pokolba. Kopogtat. Kipislog Belzebub. Az ördög már ismerte és haragosan rákiáltott: — A mennyországból bizonyosan kilöktek. S most idejönnél ramazurit csinálni! Abból nem eszel, fiacskám. Csak az kellene még, hogy kikotyogd minden titkunkat. Ide bizony be nem teszed a lábadat... És becsapta, az orra előtt a kaput. (Szegénynek a földön is mindig az orrával volt baja.) Mit volt mit tenni szegény bujdosó léleknek? Itt se fogadják be, ott se fogadják, te. Hová menjen? Mit csináljon? Keresett egy névtelen bolygót és ott meghúzta magát. S mivel valamit csinálni is kell: lapot alapított. Megindította a Túlvilági Tárogatót. És harmadnapra állandó szabadjegye volt a pokolba is, a mennyországba is ... (A hamiskártyás.) Két úr ül a villamoson. Illetőleg több is és asszony is, netán gyerek is, de minket csak ez a két úr érdekel. Az egyik egyszerű, a másik tulelegáns.. Látszik az utóbbin, hogy esek, nemrég kapott fel az uborkafára. Elegáns szürke ruha van rajta, tarka nyakkendő, a lábán sárgacipő, a szemény monokli, a fején rikítóan zöld kalap. Nézik egymást sokáig, végre megszólal a tulelegáns: — Hát csakugyan nem ismersz meg, Marci? — Most már emerlek, de eleinte nem hittem, hogy te vagy... — Miért? — Össze-vissza híreket hallottam rólad. Az egyik szerint meghaltál, a másik, szerint hamiskártyázással sok pénzt kerestél s kimentél Amerikába, így hát nem gondolhattam, hogy te vagy, aki itt ül szemben velem ... — S te elhitted rólam, hogy hamiskártyás vagyok? — El... — Hogy hihettél el ilyen gazságot? — Hogyne hinnem, amikor most is látom, a magam szemével. — Mit? — Hogy hamiskártyás vagy ... Az elegáns úr vérben forgó szemekkel felugrik, a másik nyugodtan ülve maradt — Vagy talán nem hamiskártyás az, aki zöldet tesz a tökre? ... no. (A rejtélyes szolnoki utas.) Kirobog a vonat a pesti állomásról. Jön a kalauz és ellenőrzi, lyukasztja a jegyeket. Az egyik utas bizalmasan a kalauzhoz fordul: — Tisztelt uram. Ezennel átnyújtok önnek tiszteletem jeléül és kérelem kapcsán húsz koronát. Nagyon fáradt vagyok és nagyon álmos. Aludni szeretnék. Az a kérésem, hogy Szolnokon szállítson ki a vonatból... — Igen, uram. Szolnokon fel fogom kelteni. Nyugodt lehet, nem fogom elfelejteni. — Könnyű azt mondani, hogy felkeltem. De nálam ezt nehéz végrehajtani. Úgy alszom, mint egy agya. Nálam nem elég, ha azt mondja, hogy Elessék felkeltük Nálam az se elég, ha jól megráz. Én akkor is tovább alszom. Engem meg kell fogni, fel kell rázni, meg kell lódítani s ki kell hajítani a vonatból. Semmi más nem használ nálam ... A kalauz nevet: — Meglesz, uram. Ön Szolnokon repülni fog... Az utas boldogan hátradől és már alszik is. Valamikor aztán felébred és kinyitja a szemét. A szakaszban csupa új utas. Újoncok. Valakit megszólít: — Kérem, messze van innen Szolnok? —• Messze. Nagyon messze. Vagy másfél órányira visszafelé. Mosthagytuk el Nagykátát... Az utas elkezd eszeveszetten ordítani: — Kalauz! Az istenért, hol a kalauz? Jön a kalauz. — Mit mondtam én magának? Hogy Szolnokon keltsen fel! Nagyon fontos! Adtam is húsz korona borravalót!... Miért nem keltett fel? A kalauz merően maga elé bámul. — Mit bámul? feleljen. Miért nem keltett fel?... — Nem bámulok én, csak gondolkozom... — Min gondolkozik? — Hogyha az úr itt van, ki lehetett az a szegény utas, akit Szolnokon kidobtam a vonatból?... (A legrosszabb szójáték.) Játék a betűkkel az egész, de el kell mondani, mert közszájon forog és nagyon népszerű. A kérdés: — Mi a különbség Horthy Miklós kormányzó, Bethlen István miniszterelnök, a vakondok és egy bányász apósa között. A felelet: Horthy Miklósnak: a veje Fáy. Bethlen Istvánnak: a feje fáj. A vakondnak: a feje váj. A bányász apósának: a veje váj. 5. (A fütty-jel.) A milliomos új férj az új lakást mutogatja egyik barátjának. — Csak három szoba, — magyarázza szerényen. — Az egyik az ebédlő, a másik kettő hálószoba: az egyik az enyém, a másik a feleségemé. A barát csodálkozik: — Három szobából kettőt hálószobának rendeztetek be? Ez érthetetlen. Az egyik szalon lehetne, vagy dolgozó szoba, vagy akármi... — Mi igy szeretjük, hogy mindeniknek külön hálószobája legyen s ne legyen útjában a másiknak!... — Fiatal házasok vagytok. Hátha valami mondanivalód van a feleségednek? ■ — Oh, erről történt gondoskodás. Van nekünk egy füttyjelünk. Három taktus abból a dallamból, hogy :—Gimbelem, gombolom...* Ha ezt fütyülöm, jön a feleségem és diskurálgatunk. — És a feleséged is tud fütyülni? ... — Nem, ő nem tud fütyülni... — És ha neki volna valami mondanivalója... — Van arra neki egy nagyszerű rendszere. Kétszerháromszor benyit hozzám mindig és bedugja az ajtón kócos fejét: s Sándorkám! Nem fütyültél?...* Anglia ragaszkodik a pengéhez. Paris, június 23. (Az Újság tudósítójának eredeti távirata.) Wedgewood ezredes interpellációjára Lloyd George az alsóházban kijelentette, hogy ami a szövetséges államoknak egymás közötti adósságait illeti, a francia kormány meg sem kísérelte, hogy Angliával szemben való adósságainak elengedését kérje. A kérdésről azonban a két kormányfő nem hivatalos megbeszélésének során természetesen szó esett. Lloyd George ezután kifejtette, hogy az angol kormány felfogása szerint Anglia polgárainak nincsen módjában az, hogy a külföldnek hitelezett pénzeikről lemondjanak. Épp ezért az angol" kormány már értesítette azokat az államokat, melyek kormányának Anglia hiteleket folyósított, hogy október elsejétől fogva a kamatoknak pénzben vagy természetben való megfizetését fogja követelni. Nehezére esik az angol kormánynak — úgymond Lloyd George — ilyen határozatot hoznia, de kénytelen vele, mert az ország megroppanni készül az adók terhe alatt.).