Az Ujság, 1922. augusztus (20. évfolyam, 172-197. szám)

1922-08-24 / 191. szám

15 ‘ , i*.__________________ v.. -t~'~ - - y*- - KÖZGAZDASÁG. A devizaellátás nehézségei. Megakad az ipari termelés. A deviza­ellátás terén még mindig nincs lé­nyeges javulás. A Devizaközpontot két héttel ez­előtt állították fel és ez nem olyan nagy idő, hogy az átmeneti nehézségekkel szemben túlságos tü­relmetlenség indokolt volna. Teljesen indokolt azonban annak mérlegelése, vájjon a deviza­ellá­tás módján nem kellene-e változtatni most mind­járt a kezdetben, mielőtt még az ország termelé­sét nagyobb károsodás éri. Tudvalevő, hogy a nagybankok fel vannak hatalmazva üzletfeleik devizakérelmeinek elbírálására és honorálására. Értesüléseink szerint azonban csak szórványosan és igen kis mértékben adnak devizát. Még a ban­kok saját nagy vállalataikat sem látják el idegen fizetési eszközökkel, különösen a nemes valuták­kal való ellátás ütközik akadályokba, míg máso­kat, szórványosan, mégis csak kapnak az egyéb­ vállalatok. Ezekből az adatokból nyilvánvaló, hogy a valutabeszerzés és szétosztás tervezett módján változtatni kell. A Devizaközpont felállításának alapgondolata­­és célja az adott viszonyok között helyes. Vitán felül áll, hogy a spekulációt, amely a fix fizetések és munkabérek terhére szerez egy elenyésző ki­sebbségnek óriási nyereségeket, meg kell szorí­tani. A termelés céljaira azonban korlátlanul kell valutának rendelkezésre állani, mert külön­ben sokkal többet vesztünk, mint amennyit az im­port réteg szorításával nyerhetünk. Értesülésünk szerint egyébként a kereskedelmi miniszter külö­nösen érdeklődik az ipar valuta-ellátásának hely­zete iránt, s kilátásba helyezte, hogy rövid időn belül mindent meg fog tenni, a kezdet nehézségei­nek gyökeres megszüntetésére. -------- -* Revideálni kell a szénárakat. Egy szénbánya ingatlanvásárlásai. Az Újság már a múlt évben követelte a szénforga­lom szabadságát, s azóta ez a felfogásunk legfeljebb csak erősödött. Erre való tekintettel teljes megértéssel fogadtuk Peyer nemzetgyűlési képviselőnek a drágasági bizottságban tett indítványát a szén kötött forgalmának megszüntetése iránt. Határozottan meglepőnek kell tar­tanunk azonban Szőnyey szénkormánybiztos válaszát, amidőn a javaslat ellen azzal érvel, hogy a kötött for­galom már csak azért is fentartandó, nehogy egyik­másik olcsóbb szénnek az ára ne emelkedjék. A válasz azért meglepő, mert hiszen a szénkormánybiztosságnak semmi köze sincs az ármegállapításhoz, hiszen ezt a munkát az Árvizsgáló Bizottság végzi. Tévedés volna azt hinni, hogy az Árvizsgáló Bizott­ság működésétől el vagyunk ragadtatva. Sőt ellenkező­­leg. Amit a szénárak megállapításánál is tapasztalunk, alkalmas a legélesebb kritikát kihívni, s e részben el­mondhatjuk a következő esetet. A Budapest vidéki Kőszénbánya r­-t. úgyszólván megalapítása óta nehézségekkel küzdött, annyira, hogy a háború kitöréséig már alaptőkéjének majdnem felét elvesztette. Hogy időközben miként alakult helyzete a kötött forgalom folytán, néhány érdekes, illetve ellen­őrizhető akciójáról megítélhető. Azt csak mint kósza hírt említjük meg, hogy a társaság állítólag két nagy fővárosi téglagyár részvénytöbbségét is megszerezte, de az már bizonyos, hogy ez év január 11-én 6,8 millió ko­ronáért megvásárolta a Lónyai­ utca és Bakáts­ tér sar­kán álló ötemeletes házat és ugyancsak 1. év június 28-án vette meg 24 millió koronáért a Bálvány-utca és Arany János­ utca sarkán levő házat. Csupán a viszo­nyok jellemzésére említjük meg, hogy a társaság igaz­gatója Engel Ármin, a Damjanich-utcában ez év április hó 18-án 6 millió K-ért vett magának egy nagy négy­­emeletes házat. Senki se higgje, hogy alantas szenzációkeresés a célja az itt felsorolt adatok közlésének. Amikor először kö­veteltük a szén szabad forgalmát és ezzel kapcsolatban részletesen foglalkoztunk a szén árának helytelen és a fogyasztóközönséget a legnagyobb mértékben károsító megállapításával, kimutattuk, hogy az egyes bányavál­lalatok termelési költségek címén olyan adatokat állí­tanak be a kalkulációba, amelyeket semmi körülmények között sem volna szabad ármegállapítás alapjául elfo­gadni, mert a tisztes jövedelem biztosításán túl uzsora­nyereséget jelent. Nem szükséges bővebben részletezni, hogy az ily módon beálló túlfizetést a fogyasztónak kell teljesíteni, s ha iparvállalatról van szó, akkor terme­lésünket drágítjuk, ha háztartási szénről, akkor az amúgy is nehéz megélhetést tesszük még nehezebbé. Akár elkövetkeznék tehát a szén szabad forgalmának ideje, akár nem, a legnyomatékosabban hívjuk fel a kereskedelmi miniszter figyelmét a szénárak kalkulá­lásának legalaposabb revíziójára. Hivatalos valuta- és devizaárfolyamok. A Deviza­­központ a mai napon a következő hivatalos árfolyamo­kat állapította meg: Valuták: Dollár 1700—1725, osztrák korona 2.225—2.425, korona- és frank-dinár 18.60—19.00.— Devizák: Amsterdam 655—665, Bukarest 1350—1375, Ko­­penhága 365—375, Krisztiánia 292—298, London 7500—7675, Berlin 175—185, Olaszország 7500—7650, Paris 133—135, Prága 5400-5600, Stockholm 444—451, Svájc 320-325, Bécs 2.025-2.225, Szófia 975—1000, Zágráb 465—475, New­­york 1700—1735, Varsó 1901—193­,, Brüsszel 127.50—129.50. A hivatalos záróárfolyamok a következők: Valuták­ban előfordult kötések és zárlatok: Napóleon 6400, dollár 1710—1730, osztrák korona 220—240, korona-dinár 1900— 1­940, frank-dinár 1900—1940. — Devizákban előfordult kötések és zárlatok: Amsterdam 670—675, Bukarest 1400— 1450, Kopenhága 367—877, Krisztiánia 295—301, London 7600—7750, Berlin 175—185, Olaszország 76—78, Páris 132— 135, Prága 57—59, Stockholm 450-457, Svájc 325—330, Bécs 2­025-2­225, Szófia 1000—1025, Zágráb 475—485, Newyork 1720—1740, Varsó 20­21, Brüsszel 12650—12850. Az értéküzleti magánforgalomban , esetleges iroda­közi kötések ellenőrizhetetlenek, de megállapítható, hogy az arbitrage papírokra a tagnapi zárókurzusoknál jóval magasabb pénz volt és néhány korlátértéket, mint Izzót, Gumm­it, Lámpát, Szikrát, Spódiumot, Ganz-Danubiust, Fegyvert élénken kerestek. A délutáni órákban bécsi jelentések hatása alatt az irányzat elgyengült. A külföldi devizajegyzések: Zürich: (Zárlat.) Buda­pest 0.33, Berlin 0.38Vi, Hollandia 204.40, Newyork 525.50, London 23.48, Paris 41.57, Milano 23.55, Prága 17.90, Zág­ráb 1.50, Varsó 0.065, Bécs 0.0071/:, osztrák bélyegzett 0.0085.1. — Berlin: (Zárlat, középérték.) Budapest 85, Am­sterdam 564, Antwerpen 109, olasz 6475, London 6475, Paris 11.450, Newyork 1440, Zürich 27.600, Bécs 1­70, Prága 5075. — Bécs: (Zárlat, középérték.) Budapest 48, Prága 2600, Zágráb 226, Varsó 10, Milano 3584, London 358.500, Newyork 79.980, Paris 6337, Zürich 15.250, Berlin 60, Amsterdam 31.150, Brüsszel 6024, Szófia 460, Belgrád 904. A bécsi értéktőzsde. (Zárlat.) Osztrák koronajáradék 950, Magyar koronajáradék 42.000, Osztrák Hitel 51.000, Angol-Magyar Bank 52.000, Osztrák aranyjáradék 16.500, Államvasút 1,880.000, Klotild 418.000, Krupp 428.000, Rima 575.000, Kóburg 520.000, Salgó 2,000.000. A cseh korona emelkedése és a cseh ipar válsága. Az irányadó piacokon állandóan és meglepő mértékbel­ emelkedik a cseh korona s minden újabb javulás azon­ban a cseh ipar egyre kiélesedő válságát jelenti. Leg­újabban a Skoda-gyár mondott fel több száz munkás­nak , most pedig azt jelentik a cseh lapok, hogy Észak- Csehoszág egész üvegipara összeomlás előtt áll. Az elmúlt szombaton Csehország nyugati és északnyugati részében tömeges elbocsátások történtek. Az üvegipar egész munkásságának felmondottak. Összesen 13.000 munkás és munkásnő maradt munka nélkül, míg 20.000 munkás hetenként csak 2—3 napon át dolgozik. Az Iser­­hegységben a jövő héten kerülnek sorra az elbocsátá­sok. Ezzel a helyzettel szemben a szakszervezeti egye­sületek, mint a lap jelenti, arra kérték a kormányt, hogy szüntesse meg nyomban a szénilletéket, valamint mérsékelje a szállítási és a postai díjtételeket. Másik jelentés arról ad hírt, hogy Komotauban a Mannes­­mann-bányában annyira megromlottak a munkaviszo­nyok, hogy 922 munkás közül mindössze 110 munkást foglalkoztatnak. Az árutőzsdén élénk kereslet folytán az irányzat megszilárdult és az árak általában emelkedtek. Rozs, árpa és zabban szokatlanul élénk forgalom fejlődött. Hivatalos jegyzések: Tiszavidéki 76 kg. 6850—6900, 78 kg. 6950—7000, pestvidéki és fejérmegyei 76 kg. 6800— 6850, 78 kg. 6900—6950, rozs 5100—5250, árpa elsőrendű takarmány 62—64, sörárpa 66—69, zab 59—61, tengeri 77—79, repce változatlan, korpa 42—43. Bejelentett kö­tések: Búza 76 kg. 1 v. Forróencs, 1 v. Sopronlövő, 2 v. ab állomás 70, 78 kg. 1 v. Nyírbátor és 1 v. ab állomás 6850, 150 g Csenger 68, 1 V. Sopron 69, 150 g pestvidéki állomás, 1 v. Kapuvár 70, 1 v. Hajdúböszörmény 68, 1 v. Devecser és 1 v. Dunántúl 70, rozs 1 v. Tyúkod 50, 1 v. Hodász 5075, 4 v. Kisvárda 51, 1 v. Kiskőrös és 3 v. ab állomás 52, 1 v. Hodász 50, 2 v. Devecser 53, árpa 150 , ab állomás 61, 5 v. 63, 1 v. 64 és 1 v. Kurdcsibrák 62, zab 1 v. Tárcái 58, 1 v. Szigetvár 58, 1 v. helyben 61 és 50 q 62, tengeri 1 v. Debrecen 77, helyben 1 v. 78, 1 v. 7950 és 1 v. 80, korpa 1 v. zsák nélkül helyben 40, ha­sonlóan ab állomás 41, liszt nullás 3­0. vidéki helyben 99. Magvak és hüvelyesek üzlettelenek. Országos iparos-nagygyűlés. Megírtuk, hogy az Ipartestületek Országos Szövetsége szeptember hó 10-re országos nagygyűlést hivott össze Budapesten. A vonat­kozó körleveleket most küldték szét s abból kitűnik, hogy a szövetség maga 9-én este tartja meg közgyűlé­sét a cipész,ipartestület Wesselényi­ utca 17. szám alatt lévő nagytermében. Amint halljuk, ez a közgyűlés aligha lesz sima lefolyású, mert nemcsak Budapesten, hanem a vidék majdnem minden számottevő helyén rendkívül nagy elkeseredés uralkodik a szövetség veze­tőségének tehetetlensége­ miatt. A legsúlyosabb viszo­nyok között várták volna a k­ézműiparosok a szövetség energikus beavatkozását vagy legalább is irányító vagy tiltakozó szavát, ámde egész tevékenysége a teljes kudarccal végződött választási küzdelemben merült ki. Ilyen körülmények között valószínű az is, hogy a kon­gresszus lefolyása a közgyűlés eseményeinek döntő ha­tása alá kerül. Budapest! sertés vásár, augusztus 23. Felhajtás 500 darab, vásár közepes, príma urasági 360—365 K, kivételes ár 370 K. Egyéb minőségűek 230—350 K között vegyest.. A KORPÁDI LEGENDA REGÉNY. ÍRTA:.PETERDY SÁNDOR (Folytatás.)­­ (19) — Alkalmilag tolmácsold neki elismerése­met... No de azt csak belátod, kedves öregem, hogy amely ruhák jók voltak Bruzsák Péterné­­nek, nem lehetnek megfelelőek Korpády Zoltán­­nénak... — Egyelőre még nem az... vetette komolyan közbe Pista. És akarsz egy igazán jó tanácsot? Ha Vilmóba felébred, öltözzék fel és mi ketten Gáborral szépen haza kisérjük őt Brunsákhoz... Majd én beszélek a derék brácsással... és addig­­addig puhítom, mig a feketét is fehérnek látja... Ezzel azután rendben lesz a dolog. Zoltán felugrott, valami nagyon keményet, sértőt akart válaszolni, de kopogtatás hallatszott. — Szabadi — csendült meg a másik szobában v Vilmóka hangja.­­­ —' Szabad! — kiáltotta Zoltán. Vilmóka belépett. ' — Lám... lám... mind ébren... és komoly beszélgetésben... szabad tudnom, miről tárgyal­tak?— A jövőről beszélgettünk... Azt mondtam a fiuknak, hogy köszönöm a szívességüket, de csak­­addig veszem igénybe, amíg alkalmas lakást ka­pok ... Ma még körülnézünk... azután bútorokat kell vásárolni.. — Ugy­e nem sajnálod a pénzt erre? Bruzsák­­nak az ilyesmihez semmi érzéke sem volt... Majd meglátod, milyen barátságos, kellemes, szép ott­­­honod lesz! — kacagott Vilmóka felcsillogó sze­mekkel. — Figyelem! — kiáltott Zoltán. — Most lakás­nál, mindennél fontosabb ... fiy !— Mi? — kérdezték kíváncsian mindannyian.­­ — A reggeli, csibéim! Vilmóka!... itt vannak a ruháid... Bruzsák átküldte őket... Egyelőre &agaiáld■ .. mis másokat ném veszünk...­­így ki­­san öltözz fel... aztán menjünk... menjünk... Széleskedve tuszkolta be Vilmókát a másik szobába és utána tolta a két ládát is, amelyben a ruhák voltak. Vilmóka halkan dudorászgatva öltözött. — Halljátok! — lelkesedett Zoltán, hát nem gyönyörűség egy ilyen asszony!... — Csak sokáig tartson ez a nagy boldog­ság! — dörmögte Pista. — Ugyan ne károgj már te varjú! — pattant fel Zoltán. Miért ne tartson sokáig? Ne jósolgass, önért megrázlak... — Zoltán — hangzott a másik szobából — gyerek kapcsolj be... — Hopp! A férfi kötelesség szólít — tréfált Zoltán és besietett a másik szobába, ahonnan nem­sokára kacagás, kuncogás, hancúrozás, majd sza­pora csókok izgató csattanása hallatszott. — Csak soká tartson! — ismételte Pista. Azután előkerült a fiatal pár. Vilmóka arca piros volt és duzzogva szólt Zoltánra. — Menj... te haszontalan... haragszom... Zoltán kacagva dobált csókot az asszony felé. — A férj kötelességeivel — fogok is járnak.. Azután mórikálva nyújtotta a karját. — Szabad nagyságos asszonyom? Vilmóba nevetve kapcsolta karját Zoltánéba. — Szervusztok fiuk! Estig nem látjuk egy­mást ... Majd valamelyik színházban veszünk egy páholyt... Értesíteni foglak ... Legyetek vendé­geink... azután együtt vacsorázunk... Szervusz­tok! — Szegény fiú! Mennyire sajnálom, — tört ki Pista, amikor elmentek. — Talán csak nagyon sötétnek láto­d a dolgo­kat, — vélte Gábor. — Bárcsak neked lenne igazad, de tartok tőle, hogy szegény Zoltánra nagyon keserű csalódások várnak._ Én azt hiszem, hogy ez az asszony, aki csak azért lépett Bruzsákkal... hogy is mondjam ...no, igen... csak azért lépett m­ókaházasságra, mert félt a nyomortól, a nélkülözésektől, most azért ilyen megelégedett, boldog, mert azt re­ménye, hogy a gazdag, az előkelő Korpády-csa­­ládba jut... A csalódás egy-kettőbe elsiervasztja majd a nagy szerelmet... : istit . « — Még nem tudom, de behunyt szemmel nem­ fogjuk nézni, hogy Zoltán, ez a jó, kedves, de meggondolatlan, könnyelmű úti vesztébe rohan­jon ... A két barát szorongva, komolyan tanácsko­zott. Ez alatt pedig Zoltán és Vilmóka egy előkelő kávéházban vidáman megreggeliztek, azután ko­csiba ültek és sorba vették a Belváros üzleteit... Bútorokat kerestek, nézegettek... A választás ne­héz volt... sokat vitatkoztak... Nem igen találtak olyant, amely megfelelt volna ízlésüknek, amely méltó, elég finom, elég szép lett volna a majdan­ berendezendő lakásukba... 13. Ha két nő szembekerül egymással-A hatalmas park kopár fái, a komor tuják, a gőgös kaktuszok, mind hermelinpalástot rántot­tak magukra, amely csillogott, sziporkázott, mint­ha a természet, ez a bőkezű hoppmester, csupa aj­­­róra zúzott brilliánsokat hintett volna reája. A nap — úgy látszik csupa kíváncsiságból — kibújt nehéz, szürke bundájából és amikor meglátta, hogy milyen ünnepség van ott alant, kapta magát és hamarosan egy csomó aranyos sugárkévét do­bott a kastély útjaira. Aranytű vi­zés — hermelina paláston ... " A kis város előkelőségei jóformán mind meg­jelentek Korpády fogadtatására, aki több, mint egy havi nászút után, most tért vissza fiatal fe­leségével. Voltak a vendégek között régi, meghitt barátok, bizalmas ismerősök, de voltak­ olyanok is, akik egy időben már nem igen keresték a talál­kozást Korpády Kálmánnal. Elvégre szerették, tisztelték őt, csak úgy, mint azelőtt, amikor még nem voltak anyagi gondjai, de amikor lassankint kiszivárgott, hogy a méltóságos úr nehézségekkel küzd, lassan kint mégis elmaradoztak. Csupa gyen­gédségből. Bizonyára nagyon kellemetlen lett volna nekik ezt a talpig urat ilyen szorult hely­zetben látni. _ De most Korpády Kálmán az aranyparaszt veje! Hohó, ez nagy szó! Nem lehet tudni... Ba­­ross Tamás közelébe férkőzni néha nagyon taná­csos és célszerű... (Folyt. küv.). AZ Ú­JSÁG Csütörtök, 1922 augusztus 24. Alapítottál GajAri Ödön. Felelős szerk.esztek­­ Ágai Béla és Kóbor Tamás. Kiadótulajdonos­­ AZ UJSÁG RÉSZVÉNYTÁRSASÁG.

Next