Az Ujság, 1922. szeptember (20. évfolyam, 198-222. szám)
1922-09-01 / 198. szám
Budapest 1922. 1© korona. • -IS3U»^Tfólyam. 19&f sitim; ^ R Péntek, szeptember 1. ’ Előfizetési árak: fUf SZERKESZTŐSÉG: negyedévre................. 560 K —! n. M mm Budapest, Rákoczi-út 54. SS. Egy hóra .................... 200 » BmMlM ffl fj|j§ fel mvM. Telefon: Jtózsef 13-36, József 122-58 KiUiBldre az előfizetési ir két Mfffi §1# fe|s§ KW'TMTM1 JSH . szeresét számítjuk. jO|§R MIM 1$ pl §§@ jgg'm Jgfk KIADÓHIVATAL: Egyes szám ára Budapesten, vidé- flijfll ®j§i J§§» lfef Sfef Wi fin #3111 Budapest, RákóCZi-ut 54. 88. kenés pályaudvarokon 10 korona. SVmJmf ffig ,8K M ^ Telefon: József 13-35, József 16-28. Ausztriában hétköznap és vasár- jMMsMSk MW a SQ« SÍI József 122-56. natt 500 osztrák korona. 'Wsk MS* Mftk Mi ----Megjelenik ünnep utáni napoté Jf fj jjlgf WTP ffr FIÓKKIADÓHIVATAL, kivételével minden nap. tBass Budapest,Erzsébet-körút43. ROVÁS. Kellemetlenül jellemző a főkapitányság gondolkodása a fűszeresgyűlés betiltásának megokolásában. — Ez a gyűlés — úgymond — kritizálhatná a hatósági intézkedéseket, ez viszont a hatóságok tekintélyének megcsorbításával járna. Mi a magunk részéről ezt nem hisszük el, de a főkapitányság véleménye szerint a hatóságok tekintélye csak addig állhat meg, míg kritikával hozzá nem nyúlnak. Prohászka Ottokárt gondolatban megrágalmaztuk s most bocsánatot kérünk tőle. A politikától való visszavonulását úgy értelmeztük, hogy szeméről leesett a hályog, lelkéről lehámlott a kegyetlen kéreg s kilép azok sorából, akik továbbra is a legszentebb jelszavakkal a legvérzőbb sebeket ejtik a haza testén. Nem úgy van. Prohászka főpap ma is a régi és visszavonult, mert az ország vak kegyetlenségében hanyatlást lát. ■A fascistákat idézi követendő példának s az erőszak történelmi hivatását kiemelve, támogatja. Bethlen István politikáját. » A Devizaközpontban semmi hiba, a hiba a magyar közgazdasági életben van, mely mértéktelenül többet igényel, mint a központ adni tud. Ha kellőképpen összezsugorodik az ipar és a kereskedelem, majd meglássák, a Devizaközpont milyen kitűnő intézmény. ■A kereskedők s a JSMikk. Elitélt árdrágítók, akiket a kizsarolt közönség részvéttel és tisztelettel környékez, —bíróság, amely tiszteletreméltóan objektív s amelynek működését az államhatalom valamiképpen úgy iparkodik összeegyeztetni az élet realitásával, hogy kimondott ítéletei ne zavarják meg a közgazdasági élet becsületes rendjét, — ezek olyan jelenségek, melyeket másutt hiába keresnénk s minálunk egyenesen megteremtették őket. Nem válnak javára sem a valóban szükséges hatósági tekintélynek, sem a helyreálló rendbe vetendő bűtnek. A kormány, többségtől fedezetten, ezt a hibát is elkövethette, mint annyi mást s többet ártott vele a gazdasági helyzetnek, mint összes intézkedéseivel valaha enyhíthet a fogyasztó közönség szenvedésein. De az Isten szerelmére, magában, felelősségrevonástól nem tartva, tisztán csak a jóakarata alapján mégis csak revideálhatná gondolkodását s a megismert hibák alapján kevésbé elbizakodottan követhetné saját megismeréseit. Hiszen neki is feszünőnek kell találnia, hogy exisztenciákon keresztül nyargalva a szabad forgalom felé, mégis arra lyukadt ki, hogy gúzsba kötötte a devizaforgalmat, ismét korlátozta az újságokpapírfogyasztó szabadságát s nyúlna az ár mnaxionáláshoz, ha lehetne s mivel nem lehet, hát az árdrágítás tisztázatlan fogalmát kiveri a gazdasági életbe, a jó ügy érdekében és kárára könyökig vájkálva tisztességes emberek becsületében. Valami kényszerű igazságérzet mégis csak késztethetné a spontán elégtételadásra, mely túlmegy az igazságtalanság egyszerű megszüntetésén. Hiszen a nagy ijedtség idejében, mely jogosan keletkezett és jogtalanul oszlott el, ráuszította az egész közvéleményt a kereskedelemre. A drágaság oka a kereskedők lelketlen árdrágítása. S e verdiktumnak nyomatékot adott az első eljárás első eredménye, — hetven-nyolcvan olyan kereskedőt bélyegeztek meg rajtakapás látszatával, akikről sohasem hitte volna senki, hogy gazemberek. Börtön, pénzbírság, internálás, — az semmi. Hanem egy amúgy is a politika által agyonsanyargatott osztálynak pellengérre állítása tettenérés címén, lelki megalázás, önérzetbeli gyötrelem, szégyen, gyalázat elviselése és belföldi és külföldi társaik szemében diszkvalifikáltség. S ezt nem lehet jóvátenni egyszerűen úgy, hogy hallgatólag tovább mennek s a jövőben óvatosabbak akarnak lenni. Ezeknek a tisztességüktől i megfosztottaknak .■vissza kell adni a tisztességüket oly fennhangon, amilyen nagy garral elvették tőlük. S nem szabad át a bánt az egész osztálynak is megadni az elégtételt. Mert ezekkel az igazságtalanul megbélyegzett egyesekkel bizonyították a tételt: a drágaságot a kereskedők csinálják. Nos hát, ha ezek az egyeseik igaztalanuk szenvednek, akkor nem áll az sem, amit bűnösségükkel bizonyítottak. Nem igaz az sem, hogy a drágaságot a kereskedelem csinálja. S ha ez tisztázva és kiderítve van, tovább kell menni és másutt keresni, kik csinálják a drágaságot. Nem a mi kérdésünk ez, mert mi gyerekesnek tartjuk az egész tételt, hogy a drágaságot valakik csinálják. Ezt a kormány vallja, politikai törekvések nyomása alatt. Az általános politika csinálja, mely a dolgokhoz nem mer nyúlni, ha azok befolyások egyéni és osztályérdekeit jelentik. De ha már keresik, kik csinálják a drágaságot, s akkor nézzenek körül mindenütt. S megtalálják majd az állami üzemeknél, az állami közigazgatásban, az állami pénzügyben, az állami altruizmusban s megtalálják bizony ott is, ahol a drágaság okozása szentesített törvény alapján nem bűn és nem büntethető a termelőnél. Végtelenül jellemző, hogy egy termelőt is belevegyítvén a kofák paradicsomdrágító sorába, egyhangúlag mindenkinek konstatálnia kell, hogy a termelőt emiatt elítélni törvényellenes. Az igazság szerinti törvényellenesség ugyancsak furcsa terméke nem a,mai viszonyoknak, hanem a mai jogállapotnak, őstermelő nem követhet el árdrágítást, ez az árdrágító törvénynek sarkalatos programmja. Már most csupa becsületes embert látva is az őstermelők között, elvárható-e tőlük, hogy egy határt respektáljanak, mely megvonva sincs? Hogy a másiknak szóló tilalmat, mely rájuk nem terjed ki, ne fogják fel megadott előjognak, mellyel aki nem él, csak élhetetlen s aki él vele, vissza nem él? Éppenséggel nem arra lyukadunk ki, hogy ne a kereskedőt, hanem a termelőt tessék zaklatni, megfosztván őt privilégiumától. Csak arra, hogy a drágaság rémes kísértete mellett kár gyerekeskedni. És cirkuszi hajszákkal elterelni a figyelmet a baj lényegéről. A lényeg pedig, hogy hétezerkoronás búza mellett más, mint drágaság, lehetetlen. S ha a hétezerkoronás búzát sem lehet rendőrileg leszorítani s ha okos gazdasági politikával sem lehet, akkor hagyjunk fel a drágaság elleni felszínes küzdelemmel, hanem hozzuk a népet abba a helyzetbe, hogy elviselhesse. Bécs, augusztus 31. Mint Párisból jelentik, a jóvátételi bizottság döntő ülése délután 5 órakor kezdődött és fél nyolckor ért véget. Bradbury javaslatát, hogy az év végéig felttétlenül moratóriumot adjanak Németország-nak, három szavazattal egy ellenében elutasítottak. Ezzel szemben egyhangúlag elfogadták a belga közvetítő javaslatot, amely szerint Német-ország az év végéig esedékes fizetéseket nem kész- spénzben, hanem hathónapos kincstári jegyekben teljesítheti. A jóvátételi bizottság döntését azon- nal átadták a német haditerhek bizottsága képvi-selőjének. A döntéshez levelet csatoltak, amelyben a jóvátételi bizottság kijelenti, hogy a németeknek a fa- és szénszállításra vonatkozó javaslata ügyében még nem foglalt állást a bizottság, fenntartja azonban magának a jogot, hogy erre visszatérjen, ha a jövőben a szállítások nem volnának kielégítők. Az ellenzéki Ouvre ma azt írja, hogy a jóvátételi bizottság hangulata közvetlenül a német megbízottaknak az ülésre való meghívása előtt rendkívül feszült volt és hogy a belga közvetítő javaslatot a francia kormány engesztelhetetlen magatartása miatt már véglegesen ad acta tették. Az egyes delegátusok tanácskozása a francia megbízottak magatartása következtében tegnap délelőtt már anyagira kínos volt, hogy az amerikai szemlélő is indíttatva érezte magát, hogy felszólaljon és legalább kompromisszumos megoldást javasoljon. Rámutatott arra, hogy az amerikai kormány, bár most még nem látja elérkezettnek az időt, hogy beavatkozzék Európa pénzügyi viszonyaiba, mégis már a jövő hónapban konkrét javaslatot fog tenni és ezért a jóvátételi bizottság már most a későbbi szabályozás érdekében döntsön. Azonban ez az intés is hatástalan maradt az egyes delegátusok könyörtelen magatartása miatt. Anglia magatartásáról a lap azt írja, hogy nincs illúzió abban a tekintetben, hogy Anglia Franciaország különakciója esetén véglegesen elszakad Franciaországtól és olyan ellenrendszabályokkal fog válaszolni, amelyek igen barátságtalanok lesznek Franciaországgal szemben. Amerika is megcáfolja azt a nyilván francia részről terjesztett, hírt, hogy megerősíti a Rajnamenti csapatokat. Az amerikai külügymtersstárium kijelenti, hogy semmiesetre sem fogja szaporítani azt az ezer főnyi csapatot, amelyet francia és belga kívánságra hagyott a Rajna-vidékén és az Egyesült Államok mértékadó köreinek inkább az a szándékuk, hogy ezt az ezer embert is visszahívják és egy amerikai katonát se küldenek az új francia megszállás támogatására. Berlinből jelentik, hogy Wirth dr. kancellár ma délután hat órakor magához kérette a bioodalmi gyűlés pártvezéreit. E megbeszélés tárgya nemcsak a jóvátétel problémája, hanem az egész politikai helyzet. Nem lehetetlen, hogy a moratórium elutasítása komoly következményekkel fog járni belpolitikai téren is. Wels többségi szocialista képviselőt a birodalmi kancellár már délelőtt fogadta. Wiesbadenből jelentik: Braun porosz miniszterelnök Wiesbadenben, a megszállott német területen, szemleútra akart indulni, azonban a politikai helyzet miatt elállott szándékától. WSr« Elutasították a német moratóriumot. Hathónapos kincstári jjesigefeket fizethet Németország. — nC&lönarcció esetén á&ncjjuss szera8»essiSE8 Fpaisciaorszásgg&S. — Az EtgyesiiSt-Ollamok sem táma*gatják a franciákat. — Németországban kiszört a belpolitikai helyzét. 1 Az Újság bécsi szerkesztőségének telefonjelentése. Heinrich Ferenc a termelők árdrágítása ellesi. A legális kereskedelmet meg kell védeni. — A paradicsom-sztrájk. A nemzeti polgári párt intézőbizottsága ma délután ülést tartott, amelyen a párt állást foglalt a legutóbb megnyilvánult és a legális kereskedelmet is mélyen sértő árszabályozó intézkedések ellen. Heinrich Ferenc hosszabb beszédben vázolta a fennálló anomáliákat. — A legnagyobb megütközéssel látom, — mondotta , hogy a drágaság letörésére irányuló hatósági akció olyan mederbe terelődik, amelytől minden alkalommal, ahol erre mód esett, óva intettem a hivatalos közegeket. Az eladási ár csak az áruk pótlási ára lehet, egybevetve a megengedett polgári haszonnal. Most egyes esetekben azt kell látnunk, hogy az igazolható beszerzési árat találja az Árvizsgáló Bizottság meg nem engedhető magasnak még akkor is, ha ezek a cikkek nem közszükségleti, hanem luxuscikkek és ilyen alapon azután eljárást indítanak az uzsoráskodástól messze álló kereskedők ellen tisztán azon a címen, hogy a luxuscikkeket túlságos drágán vásárolták és ezért drágán hozzák forgalomba. Az Árvizsgáló Bizottság a határozottan rossz indulatra felépült uzsoraárakat követelők ellen lépjen fel a legnagyobb szigorral. Ez ellen soha senkinek sem lesz kifogása. Mély szomorúsággal kell azonban azt megállapítani, hogy igen sok fogyasztási cikknél az árdrágítás már a termelőktől indul ki. Ez látható a vásárcsarnokokban, vagy a nyílt piacokra kerülő élelmi- és közszükségleti cikkek árainál. Lehetetlen például komoly elmélyedés nélkül elhaladni az utóbbi napok »paradicsomos« eseményei felett. Abban a pillanatban, amidőn publikálták a paradicsom maximált árát, a termelők lovaik közé csaptak és lerobogtak a budapesti kövezetről szőkébb hazájukba, mondván, inkább rohadjon el a sok paradicsom, semmint hogy a budapesti polgárság 27 koronánál olcsóbban jusson paradicsomhoz. Ezt az eljárásukat azzal tetézik, hogy kimondták állítólag a klasszikus paradicsom-sztrájkot -és így az idei télen Budapesten aligha lesznek »paradicsomi« állapotok. Azonban ha ez megtörtént ma a paradicsommal, holnap megtörténhet a burgonyával, a tojással, a hagymával, zöldségfélével és mindazzal, amire ennek a fővárosnak jobb sorsra érdemes polgársága, a hús hiányában és a liszt elviselhetetlen folytonos drágulásának következtében mint tápszerre, nagyon is rá van szorulva. Ha tehát nem árdrágító a termelő, akkor ilyet már hazafias érzésből sem szabadna tennie. Ha bűnös ármegszabások, túlkövetelések történnek, járjon el a hatóság mindenki ellen egyformán. Teljesen egyenlő elbánást követel mindenkivel szemben és ezért javasolja, hogy a bázusok ellen a párt leghatározottabban foglaljon állást és igyekezzék odahatni, hogy a tisztességes kereskedői morált minden téren biztosítsa és megvédje. A Devizaközpont csak oly feltétellel állhat meg, ha képes a legális forgalom szükségletét kielégíteni. Rajner Béla, Désy Géza, Balogh Brúnó, Tolnán Kornél, Szentpály István, Várndy Gábor és mások hozzászólása után a párt egyhangúan, hozzájárult az elnök megállapításaihoz és elhatározta, hogy állásfoglalását az illetékes körök tudomására hozza. Az értekezlet azután az adójavaslatokkal foglalkozott. Heinrich Ferenc fejtette ki a párt álláspontját, melynek lényege az, hogy a párt az egyenlő teherviselés elvét vallja és ezt kívánja a termelőtől, iparostól, kereskedőtől egyaránt. Az adójavaslatok parlamenti vitájánál Szentpály István fejti ki a párt álláspontját. Bevztották a fűszerkereskedők tiltakozó gyűlését. A Fűszerkereskedők Országos Egyesülete ma délután három órára nagygyűlést hirdetett a régi képviselőházban. Az összes érdekképviseletek bevonásával .