Az Ujság, 1922. november (20. évfolyam, 249-273. szám)
1922-11-01 / 249. szám
» Emlékünnep Debrecenben. Debrecen város ma díszközgyűlést tartott Tisza István gróf emlékére. Ez alkalommal léptették le az elhunyt államférfi arcképét is. Miskolczy Lajos főispán elnöki szavai után felolvasták Tisza István özvegyének a Hsza- bizottsághoz írt levelét, amelyben, közli, hogy Változatlan bánatában együttérez Debrecen polgárságával a tragédia évfordulóján. Azután Kölcsey Sándor mondott ünnepi beszédek Beszéde közben lehullt a lepel az arcképről, amely előtt a város díszruhás hajtója meghajtotta Debrecen város ősrégi zászlaját, az egybegyűlt közönség pedig felállással hódolt Tisza István emlékének. A nemzetgyűlés nevében Almásy László főelnök emlékezett meg Tisza Istvánról. Az ünnepség * Himnusz eléneklésével ért véget A geszti simái. A Tisza-emlékbizottság küldöttsége csütörtök reggel indul el Budapestről és pénteken délelőtt helyezi el koszomját a geszti sírra. Ezen az ünnepségen számos törvényhatóság képviselteti magát, ezenkívül a debreceni Tisza István-egyetem és Tiana István volt huszárezredének küldöttségei is koszorút helyeznek a sírra. Szász Károly, a képviselőhöz volt elnöke fogja mondani az ünnepi beszédet, azután pedig az elhunyt államférfi ,göregképél jelennek meg a küldöttség tagjai. AZ ÚJSÁG Szerda, 1922 november 1. Impozáns gyászünnepségek Tisza István emlékére. Emléktáblaleleplezés a Nemzeti Kaszinóban. Emlékünnep a Nemzeti Társaskörben. Budapest polgársága és a politikai világ ma két. Emlékünnepen gondolt arra az államférfiúra, aki után ma milliók sóhajtoznak ebben az országban. Tisza István rettenetes tragédiájára emlékezett ma kettős bensőséggel a társadalom és az elhangzott szónoklatok arról tanúskodnak, hogy a magyar nemzet Tisza Ismán jolitiseájában akarja keresni a boldogabb jövendőt. Délután 5 órakor kezdődött az első emlékünnep a Nemzeti Kaszinó trónemeleti előcsarnokában, ahol emléktáblát állítottak Magyarország elhunyt nagy fiának. Politikai Világunk színe-java gyülekezett a ragyogó márványfalak között, áhitatos csend ömlött el az ünnepség színhelyén. Pontban 5 órakor megérkezett a kormányzó, akit a Nemzeti Kaszinó igazgatói fogadtak. Az előkelő társaságban ott voltak a többi között: József királyi herceg, József Ferenc királyi herceg, JABrecht királyi herceg, Széchenyi Emil gróf, Szapáry József gróf, Károlyi György gróf, Károlyi Imre gróf,Khuen-Héderváry Sándor és Károly grófok, Khun Béla báró, Láng Mihály báró, Nemes Antal püspök, VojnichSándor báró, Reviczky Tibor báró, Drasche-LázárAlfréd, Balogh Jenő, Henckheim László gróf, Tisza György gróf, Wlassics Gyula báró, Papp Géza, báró, Teleki Tibor gróf, Jekelfalussy Zoltán, Timon Ákos, IPásztély István báró, Karátsonyi Jenő gróf stb. A kormányt Bethlen István gróf miniszterelnök képviselte. Diplomatáink közül Kánya Kálmán rendkívüli követet és Ambrózy grófot láttuk ott, öt órakor megkezdődött az ünnepség. SzéchenyiEmil gróf lépett az emléktábla elé és nagyhatású beszéddel áldozott Tisza István emlékének. Beszédének gondolatüzenete a következő: — Kegyelettel őrizzük meg ezt az emléktáblát annak a tagtársunknak az emlékére, aki példaképe volt azáldozatkész lovagias magyar embernek. Gondolataim visszaszállnakk a közelmúltba. Visszagondolok arra, hogy magyar véreink megtették kötelességüket a hazáért és a királyért. Visszagondolok a csüggedésnek első jeleire, melyeket rendszeres aknamunka általános elégedetlenséggé szított. A felforgató elemek egészen a lövészárokig terjesztették ki bűnös tevékenységüket. Visszalépett az erőskezű kormány, összeroppant az ország teljesítőképessége, bekövetkezett a bomlás. Magam előtt látom ezekkel az eseményekkel kapcsolatosan Tisza Istvánt, a küzdő államférfivá. Küzdött az aknamunka ellen s mikor célját nem tudta elérni, kiment magyar véreihez a harctérre, hogy megossza Velük a háború borzalmait. Lelkesíteni akart számának szuggesztiv erejével, azt akarta, hogy katonái nem mint tomboló tömeg, hanem mint fegyelmező haderő térjenek a haza határainak megvédésére. A sors könyvében azonban más volt megírva. Elindult a szennyes áradat s a felkorbácsolt szenvedélyek keresték a háború vélt okozóját. Eldördültek a lövések és megszűnt élni az a férfiú, aki életének és munkásságának minden percét Magyarország gyarapodásának szentelte. Tisza István, mint a nemzet mártírja, kiszenvedett. Élete nyitott könyvként fekszik előttünk. A gyilkos golyó végzetes veszteséget okozott az országnak. B nem volt senki, aki a polgári társadalmat férfias elszántsággal irányította volna. Sokak ajkáról elrebbent a kétségbeesés és tehetetlenség kérdése; mit se tenne most Tisza Istvánt — Tisza István önérdektől mentesen szolgálta a köz érdekét s mindenkor követte egyházának a szeretetet, az elnézést és a megbocsátást hirdető tanait. Tartózkodó hideg külsejében melegen érző szív dobogott. Embertársait erők beled értékük után itéle meg. Példaképe volt a jellemszilárdságnak és a kötelességtudásnak. Ellenfelei sem tagadhatták meg tőle tiszteletet parancsoló rendkívüli tulajdonságait. Büszkék vagyunk rá, hogy miénk lehetett és kegyeletben fogjuk tartani emlékét. Kérjük aMindenhatót, adjon érmék a szegény országnak sok-sok olyan férfiút, aki hiven követi az emléktáblára vésett igéket: »Nehéz viszonyok között mit bánja a becsületes ember, mi lesz saját személyévelte Széchenyi Emil gróf beszéde mélységes határt keltett az Alasztria hallgatóság soraiban. A Tisza-bizottság gyászünnepe. Az egykori munkapárt klubjának nagytermében este hat órakor a Tisza-emlékbizottság tartotta meg gyászünnepélyét. Egymásután állanak meg az autók és fogatok a Károly-körúton. A lift zajtalanul siklik fel a sötét ruhába öltözött előkelő közönséggel, a pártkör vörösszőnyeges folyója lassan kint megtelik. Régi ismerősök, néhai Tisza István gróf hivei, bizalmasai üdvözlik egymást, akik mind eljöttek, hogy négy év után áldozzanak a nagy magyar soha el nem enyésző szellemének. A nagytermet komor fekete drapéria öleli körül Az elnöki emelvényen gyertyák sárgás fénye emlékeztet a mai szomorú évfordulóra. A hatalmas terem zsúfolásig megtelik előkelő közönséggel. József királyi herceg fiával együtt érkezik, mindketten tábori öltözetben. Bethlen miniszterelnököt sokan üdvözlik a régi politikai vezérek közül. A folyosón szinte mozogni is alig lehet, siet mindenki, hogy helyét elfoglalja. Megérkezik Berzeviczy Albert is Berczeg Ferenccel és Balogh Jenővel, amott Mikszáth Kálmán beszélget komoly idős urakkal Az oáró fejek többségben vannak a díszes társaságban. Csoportosan érkeznek az ünnepségre azok, akik előzőleg a Nemzeti Kaszinó emléktábla-leleplezési ünnepén vettek részt. Az előkelő közönség soraiban ott voltak: Almássy Dénes gróf, Teleki József gróf, Mikes Ármin gróf, Csáky Gusztáv gróf, Forster Gyula báró, Hazai Samu báró, Orosdy Fülöp báró, Lévdy Lajos báró, Kaas Alben, báró, Heinrich Ferenc, Lukács László, Latinovits Endre, Madarassy-Beck Gyula báró, Grósz Emil, Vadász Lipót, Teleszky János, Jankovich Béla, Kálmán Gusztáv, Papp József dr., Kovács-Sebestyén Endre, Csáky László gróf, Lukács György, Nyegre László, Kozma Andor, Szurmay Sándor báró, Fejérváry Imre báró, Angyal Dávid, Horánszky Lajos, Teleki László gróf. Azonkívül a főváros legelőkelőbb hölgyközönsége foglalta el a nagyterem sűrű széksorait. Pontban hat órakor kezdődik a gyászünnep. Berzeviczy Albert, Herczeg Ferenc, Balogh Jenő és Mikszáth Kálmán elfoglalják helyüket az elnöki emelvényen. Komoly csendben Berzeviczy Albert kezd beszélni: — Érezzük mindnyájan a tátongó űrt, — kezdte — melyet közéletünk legnagyobb alakjának tragikus kimúlta hátrahagyott és minél élénkebben éreztük, hogy nincs az élők között senki, aki azt az űrt betöltetni hivatott, annál inkább kellett éreznünk a szükségét annak, hogy ami Tisza Istvánról ránk maradt, annak hasznát biztosítsuk mindenképp elárvult és szerencsétlenné lett nemzete számára. Tisza Istvánt soha, a legnehezebb, legválságosabb percekben sem láttam másnak, mint nyugodtnak, szilárdnak, elszántnak, a maga céljaival tisztában levőnek s határozottságában hajlíthatatlannak. Persze ezt a hajthatatlan szilárdságát nagyonkönnyű volt politikai ellenfeleinek elvakult és végzetes makacsság, a maga egyedüli csalhatatlanságába vetett hit gyanánt megvádolniuk. Ez a vád alaptalan- Tisza István soha követelően, vagy éppen erőszakosan nem törekedett a hatalomra. Szívesen félre állott és ment gazdálkodni, mikor látta, hogy a helyzet neki nem kedvez, s amikor a helyzet megzavarását veszélyesnek látta. Azt, amit egyszer jónak s a hazára nézve szükségesnek ismert föl, amit célba vett, aminek keresztülvitelére vállalkozott, azt azután kíméletlen erévvel végre is hajtotta, annak az útjából kész volt erőszakosan is eltávolítani az akadályokat. Akik kíméletlen erélyében zsarnoki hajlamot áiztak, azok gondolják meg, hogy senkinek nem volt oly kegyetlen zsarnoka, mint önmagának. Tartósan és széles körükben népszerű tulajdonképpen soha sem volt. És mégis volt pályájának egy pontja, amelyen a sohasem keresett népsskerűség érett gyümölcsként hullatott ölébe, amilyen akarata ellenére ünnepelték. Éz az időpont a háború kitörése volt. Ünnepeltetése eme napjaiban a fővárosi közönség tüntető kedvét nem vette nagyon komolyan. Őszinte öröm sugárzott azonban az arcáról, amikor egyszer Bécsből a királytól gépkocsin térvén vissza Budapestre, útja a Dunántúl városain és falvain keresztül váratlanul egész diadalmenetté alakult. Aki a tömegpszichológia törvényeit ismeri, az nem csodálkozhatott fölötte, hogy amikor a háború kockája balra fordult, ugyanazok a téves föltevések, amelyek a harc kitörésekor Tiszát a népszerűség karjaira emelték, most vád és szemrehányás gyanánt fordultak ellene, ő egykedvűen viselte a gáncsot, úgy, mint előtte az ünnepeltetést. S így élete utolsó napjain hallania kellett, hogy ugyanaz az utcatömeg, amely négy év előtt éljenzajjal kísérte, teli torokkal kiáltotta feléje a »Feszíited meg«-et! A mély hatású beszéd után Mikszáth Kálmán tartotta meg emlékbeszédét. — Tisza halálában barátai és ellenségei találkoztak abban, az érzésben, hogy ennek a rendkívüli férfiúnak alakját a magyar történelmi erők formálták, hősiessége egy tőről fakadt a magyar hivatás hősiességével. Tisza István alakjában fokozottabb mértékben volt meg a magyar tragikum kemény kezének vágása, ő azokat az erényeket képviselte, amelyeknek kora hijjával volt. Ezért kihívta kortársait. Tisza tragédiájában kora bukott el bűneinek súlya alatt. Mikszáth beszédében részletesen vázolta Tisza István parlamenti harcait. A háború végén a bolgár összeomlás után, amidőn a katasztrófa közvetlen közeibe jutott, Tisza István nem vesztette el lelki egyensúlyát. Ott látjuk a közélet színterén, amint végső erőfeszítéssel tartja az épületet, amelynek alapjait már elmosta a bűnösen megindított Acheron. De az áradatot sem ő, sem senki más nem tartóztathatta fel többé. Tisza készült a halálra, őrhelyén maradt és meghalt, méltón ahhoz, ahogy élt. Az ő politikai pályáján nem volt visszavonulás, csak a sírba. A tartalmas és magasszárnyalású beszédet az egy begyért, közönség meghatottan hallgatta végig. A gyászünnepély ezzel véget is ért és a közönség csendben távozott a Károly-körúti palotából. A jóvátételi bizottság Berlinben, WirtH kancellár és Barthou egymással szemben. Berlin, október 31. A jóvátételi bizottság mai első összejövetelén a birodalmi kancellár szívélyes szavakkal üdvözölte a bizottságot és újonnan kinevezett elnökét, Barthou-t Bejelentette, hogy ő és munkatársai a legnagyobb őszinteséggel rendelkezésére állanak a bizottságoknak. A leghelyesebb út az, hogy először meggyógyítjuk beteg közgazdaságunkat és azután várunk tőle teljesítményeket- Ennélfogva a probléma sarkköve a valuta stabilizálása, ami a mostani tanácskozások tárgya lesz. Ez önmagától meghozza a német állami pénzügyek egyensúlyát. Barthou válaszában kijelentette, hogy a kancellár szavaiban vallomás és programm van. Németország helyzetére vonatkozó vallomását a bizottság anélkül, hogy annak megvizsgálásába bocsátkoznék, egyelőre tudomásul veszi. Programmja azonban inkább kérdéseket vetett fel és nem mutat azok megoldására. Ezután rögtön áttértek a tárgyalásokra. Jelölések az angol választásokra. London, október 31. (Reuter). A választási jelöltek ideiglenes jegyzéke jelenleg 435 unionista, 160 nemzeti liberális, 300 független liberális és 400 munkáspárti jelölt nevét tartalmazza. Hlinkáék kiáltványa a művelt emberiséghez. Hiteles adatok a felvidéki cseh rémuralomról. .. Politikailag halálra ítélték a tót népet a prágai centralisták. Hlinka András memorandumot terjesztett a szlovák néppárt ez évi augusztus 3-án Zilinában megtartott kongresszusa elé. Memorandumát a párt szenátor- és képviselőtagjai, valamint ötszázhatvan delegátus egyhangúlag elfogadták. Ugyanakkor elhatározták, hogy a nevezetes írást nyilvánosságra hozzák, egy-egy példányát pedig küldöttségileg eljuttatják Masaryk elnökhöz és a cseh-szlovák köztársaság miniszterelnökéhez. Kezünkben van a memorandumnak német nyelvű példánya, abból merítjük az alábbi adatokat: A memorandum címe: Egy halálraítélt országnak, egy halálküzdelmét vívó nemzetiélek segélykiáltása a művelt emberiséghez. Gondolatmenete a következő: „A szlovák népnek politikai szabadságot ígértek, de becsapták. Halálos ítéletet mondtak ki a szlovák népre. Európa szívében hárommillió embert meg akarnak fosztani önálló állami lététől. Itt az utolsó pillanat, hogy a szlovák nép felemelje szavát és rettenetes sorsára hívja fel a művelt világ figyelmét Az 1915-iki moszkvai, az 1915-iki clevelandi, az 1918-iki pitteburgi egyezményben biztosítékot kaptak a szlovákok, hogy önálló politikai nemzet lesznek. De mi történt? Odáig fejlődött a helyzet, hogy a szlovák nép a világ ítélőszéke elé kénytelen állítani a cseheket. 1918 október 30-án megünnepeltük az önállósulás ünnepét. Bona Ilde hozzájárultunk ahhoz, hogy a csehekkel való állami társulás részleteit később fogjuk megállapítani. Alig fonnyadtak el azonban az ünnepség virágai, máris bekövetkezett a leggyalázatosabb testvérárulás, amelynél nagyobbat a világ még nem látott. Cseh katonaság szállta meg az országot. A szlovákoktól elszedték a fegyvereket. Olyan elemek árasztották el a Felvidéket, akik otthon nem tudtak érvényesülni. Úgy viselkedtek a csehek, mintha a Felvidéket zsákmányul kapták volna háborús szolgálataikért. A saint-germaini békeszerződés úgy intézkedik, hogy az új köztársaság szervezetét az általános választójog alapján összeülő parlament fogja megalkotni Ennek ellenére egy forradalmi parlament ragadta magához ezt a jogot. El oktrojálta a szlovák népre azt az alkotmányt, amelynek pusztulás járt a nyomában. A cseh katonák százezrei lepték el az országot és úgy szavaztak a választásokon, mintha ők is szlovákok volnának, így jutottak töbséghez a csehek. Tízezrével hozták a cseh hivatalnokokat, tanítókat. Aztán jött a pénzügyi hadjárat azzal a céllal, hogy, pénzügyileg tönkretegyék a szlovák testvéreket. A margas kamat miatt nem lehetett pénzhez jutni s igy a szlovák iparvállalatok válságba kerültek. Csak úgy tudtak boldogulni, ha a cseh tőke alapításaival fuzionáltak, így vesztette el a Felvidék egész iparát. Ebben a pillanatban egyetlen egy tiszta szlovák pénzintézet sincs a Felvidéken. Nem csoda, hogy máris ötvenezer szlovák vándorolt ki Amerikába. Sok cseh alapítású felvidéki vállalatot leszereltek és Csehországba telepítették át a gyárakat, így tettek a többi között a pozsonyi dinamitgyárral. Munkások ezrei maradtak kenyér nélkül. A prágai centralisták elkövették a legnagyobb történelmi misztifikációt: eltörölték a föld színéről az önálló tót népet. Pedig a szlovákok külön ága a szláv törzsnek. Csak úgy, mint a bolgár vagy az orosz. A prágai parlament szégyenletes paródiája egy modern, demokratikus parlamentnek. Elveszett a szlovák szabadság. A viszonyok teljesen tarthatatlanok. Ma a Felvidék egyik legveszélyesebb pontja Európának politikai és katonai szempontból egyaránt. A nagyhatalmak kezében van annak a borzalmas jégkanekának a kulcsa, amelyben a szlovák nép vergődik. Ez a memorandum az Utolsó fegyverünk. Lehetetlen, hogy a művelt világ hidegvérrel hallgassa egy nemzetnek halál-kiáltását. Nem koldusok módjára állunk a világ ítélőszéke elé, hanem szabad nemzet módjára követeljük szabadságunkat. Követeljük a teljes autonómiát minden vonatkozásban, mert erre szerződtünk a csehekkel.