Az Ujság, 1923. január (21. évfolyam, 1-23. szám)

1923-01-03 / 1. szám

­ A politika újéve. ! • Újév napján délelőtt 11 órakor Horthy Miklós kormányzó a királyi palotában ünnepélyes ki­hallgatáson fogadta a külföldi diplomáciai kar tagjait. Schioppa Lőrinc apostoli nuncius francia nyelven a következő beszéddel üdvözölte a kor­mányzót: Kőméltósága ar? A mai nap különösen fontos esemény Magyar­­tgm?ng történelmében. Ez az első eset,­­amikor majd­nem az összes nemzetek diplomáciai képviselői együtt­­ jelentek meg a független­ Magyarország államfője előtt. Örvendetes előjelnek vehető, hogy ittlétünkre az újévi jókiván­atok kicserélése adott alkalmat, ficam­­ nézve pedig nagy megtiszteltetés, hogy mint a­­liptói itráciai kar doyenje, én vagyok kartársaim jókíván­ságainak tolmácsa. Isten, aki Feröáltóságod hazáját oly sok természeti szépséggel és gazdagsággal, oly magas kultúrával, oly fejlett civilizációval és oly dicsőségteljes múlttal áldotta meg, Isten továbbra is oltalmazza Magyarországot, hogy szerencsésen teljes­íthesse történelmi hivatását, amely őt a béke, a­­falu­ ura és a civilizált nemzetek boldogulásának­ egyikr­e legértékesebb tényezőjévé jelöli ki.. Ez az a kívánság, amelyet a diplomáciai testület azoknak az uralkodók­nak és államfőknek nevében, akiket képviselni sze­rencséje van,­­ úgyszintén a saját nevében a nemes It magyar nemzet irányában nyilvánít. Ehhez a kíván­sághoz, Főméltóság,a ur, a személyének boldogsága és kormányzásának sikeressége iránt táplált nagyon őszinte jókívánságain­ka­t fűzzük. A kormányzó ugyancsak francia nyelven a következőképpen válaszolt:­­ Kegyelmes uram! ” Szívem mélyéből köszönöm Nagyméltóságodnak és a diplomáciai missziók jelenlevő főnökeinek a jókívánatokat, amelyeket Magyarország és személyem boldogságáért kifejezésre juttatni méltóztatott. Való­ban a békés munkára irányuló politikával reméli Magyarország teljesíteni azt a történelmi hivatást,­­amelyet a Gondviselés számára kijelölt, amidőn őt egy fejlett kultúra és egy dicsőséges történelmi múlt emlékeinek jótéteményeiben részesítette. Magyar­­­ország az összes nemzetek hathatós támogatására remél számíthatni a békének ebben a munkájában,­­ amelyben boldogulásának és jövő fejlődésének alap­­jait látja. Kérem Nagyméltóságodat és önöket, igen­­ tisztelt misszió-fő urak, hogy az általuk Magyarorszá­gon oly méltóan képviselt uralkodóknak és államfők­nek tolmácsolják szerencsekívánataimat, amelyeket személyes boldogságuk és nemzetük jóléte iránt táplálok. A kihallgatáson Daruváry Géza miniszter, a külügy­minisztérium vezetője is jelen volt. A kihallgatás után rövid cerd­e volt. A főváros nevében Sipőcz Jenő polgármester fejezte ki újévi jókívánságait a kormányzó előtt, aki válaszában összetartásra hívta fel a nemzetet. A diplomaták kihallgatása után Leitovszky Béla, a nemzetgyűlés elnöke, tolmácsolta a nemzetgyűlés üd­vözletét. A Nemzeti Sajtótudósító jelenti: Horthy Miklós kormányzó ma este fél hat órakor kihallgatáson fo­gadta a magyar fascista (hungarista) tábor elnökségé­nek kirendelt tagjait. A kihallgatáson, mely közel másfél óra hosszat tartott, a faseisták programmját Hornyánszky Zoltán alelnök fejtette ki. Az előadotta­kat a kormányzó jóakarattal fogadta és a maga részé­ről is hangoztatta a nemzeti erők összefogásának szük­ségességét. Vass József népjóléti­ minisztert újév alkalmából fáy Aladár államtitkár üdvözölte a minisztérium tisztviselőinek nevében. A miniszter válaszában az összhangzatos munka fontosságáról szótt. Baltazár püspök újévi szózata. Baltazár Dezső dr. református püspököt meleg szavakkal üdvözölték a tiszántúli egyházkerületi és a debreceni kollégiumi tisztviselők az újév alkalmából. Baltazár Dezső hosszabb beszéddel válaszolt az üdvöz­lésre s a többi között ezt mondotta: Az egyházkerület­ és kollégiumunk lelki kon­strukciójának tartalmat adó eszmék s általában a pro­testantizmus és még általánosabban: az evangélium lelke csak világosságban és szabadságban érvényesül­hetnek nagy teremtő, építő, formáló és konzerváló ál­dásokkal a köznek javára. Ha ez a világosság és sza­badság hiányozni fog az országnak, az ország akarat­nyilvánításának, intézményeinek, kormányzatának, tör­vénykezésének, társadalmának életéből, akkor a pro­testantizmusnak a világ haladását előrevivő és az em­beriség egészét a tökéletesség magassága felé emelő ereje továbbra is az egyéni élet körébe vonni vissza s mint fagyott földben a mag várja tovább is a tavaszt. A kormány hiába tartja magánál még min­dig megerősitetlenül a Debreceni Kálvinisták Templom­­egyesületének alapszabályát s hiába engedélyez viszont gombamódra mindenféle rea­ccionárius orgánumokat és egyesületeket, a mi szellemünk él, hat, munkál és áldás belül az országra és tisztesség kivü­l a nagy­világban. Baltazár Dezső püspök a rendjavaslatról is meg­emlékezett beszédében. Hangsúlyozta, hogy szükség van a rendre. Nem lehet eléggé fokozni olyan rend­nek a védelmét, — mondotta — amelyben az emberi jogok egyetemességének és egyenlőségének minden kö­vetelménye érvényesül. De az ilyen rend a maga belső erejével, szilárdságával, általános érdekű­ségével leg­jobban maga védelmezi meg magát. Nem kellenek mellé sem paragrafusok, sem börtönök. Ha az új tör­vény az evangéliumból és hazánk történelméből együttesen vett és alkotott ideálokkal, a józan szabad­ság, a felvilágosodás, okos haladás, szeretet s az ezekre alapított emberi egyenlőség és nemzeti szolidaritás igazságaival megegyezik, akkor nem jöhetek vele összeütközésbe, ellenkező esetben pedig megtörténnék az összeütközés, amelynek következményeit természete­sen legmesszebbmenően vállalnám. Bármit tar­talmaz­­zon is a törvény, ugyanazokat az igazságokat fogom hirdetni, mint eddig s ugyanúgy, mint eddig. az újság* Szerda, 1923 január 6. A belügyminiszter elé kerül a választói névjegyzékek ügye Vázsonyi Vilmos nyilatkozata. Egy év múlva jár le a főváros törvényhatóságának mandátuma, de a mostani rezsim már lázasan készülő­dik arra, hogy uralmát meghosszabbítsa. A központi választmány ma foglalkozott a választói névjegyzékek ügyével. Falkasházy Lajos elnök közölte, hogy a­ jegyzé­kek felülvizsgálásána­k és kiigazításának március 10-ig kell megtörténni. Erre vonatkozóan hirdetmény fog megjelenni, amely közli a közelebbi adatokat. A belügy­miniszter újabb rendelete értelmében a tavalyi­ névjegy­zékből kihagyandók azok, akik elvesztették választható­ságukat, akik elkölt­ötttek, meghaltak, vagy akiket téve­sen vettek fel a névjegyzékbe. Ezenkívül beszerzik azok­nak a névjegyzékét, akiket jogerősen elítéltek, vagy akiknek politikai jogait felfüggesztették és végül meg­szerzik azoknak a névsorát is, akik állampolgárságukat elvesztették. Wolff Károly felszólalásában kijelentette, hogy a választói névjegyzék felületes, lelkiismeretlen és megbízhatatlan adatok halmaza volt. Intelligens nők ezrei, maradtak ki. A házmesterekre bízták az ügyet és az ő működésük teljesen tendenciózus volt. A belügymi­niszter figyelmét fel kell hívni ezekre. A központi vá­lasztmány így döntött. Vázsonyi Vilmos­­Az Újság munkatársának Wolff beszédéről a következőket mondotta: •­ Becses és értékes ez a vallomás, amit ezek az urak tettek , amelyben hamisnak deklarálták azt a listát, amelyet ők állítottak össze. Annyira magukra akartak maradni a névjegyzék összeállításánál, hogy a biztosított kisebbségi képviseletet ravasz trükkel ki­játszottak és a kisebbség biztosított helyeit a többség tagjaival töltötték be.­­ Mi érezzük, hogy a listák hamisak és melegen ajánljuk, állapítsák meg hivatalosan h­ázról-házra, hogy kik kerültek bele. Bizalmi embereink egyes házakra vonatkozóan érdekes ilyen adatokat állítottak össze. Egyébként van egy szerény javaslatom, amely kocká­zatossá teszi a hamisítást: a választók ideiglenes név­jegyzékét tessék két példányban közszemlére kiállítani, az egyiket betűrend szerint, a másikat házak szerint összeállítva. Igazságot a városi polgárságnak! Vázsonyi Vilmos, a nemzeti demokrata párt vezére, akit a párt nevében Benedek János üdvözölt újév nap­ján, hosszabb beszédben mondott kritikát az időszerű politikai kérdésekről. A kereseti adó végrehajtási utasí­tásáról megállapította, hogy ez az adónem túlnyomó­­részben a­ városi polgárságot terheli, vagyis a magyar társadalomnak azt a részét, amely az államnak nagy kisebbsége, a terhek viselése tekintetében pedig mindig óriási többsége. A gazdatársadalomnak csak ipari mellékkeresete kerül megadóztatásra. A jóvátételről így nyilatkozott Vázsonyi: — Mi nem tartozunk reparációval. Nem tartozunk a békeszerződés alapján ,sem és nem tartozunk azzal még ma, mert az az időpont, amelyet a békeszerződés a reparációra meg­állapított, még nem következett be. Mert a német jóvá­tétel összege még nincs véglegesen megállapítva és nekünk vannak követeléseink azokkal az államokkal szemben, amelyek területeket szakítottak el tőlünk, állami javakat vettek birtokba. Ezeknek az állami ja­vaknak az értékét kötelesek nekünk megtéríteni. Ked­vező megoldást­­remélhetünk, ha a magyar kormány felismeri a helyes utat. A helyes út pedig nem lehet a titok útja. Nem lehet az, hogy mi elzárkózzunk Euró­pától és ott keressünk barátokat, ahol barátaink nin­csenek és viszautasítjuk azokat, akik szívesen segíte­nének minket. A reparáció nem népszerű sem az angol társadalomban, sem a francia társadalom egyes dolgozó rétegeiben, sem Olaszországban. A magyar kormány ezt a helyzetet kitűnően felhasználhatja akkor, ha bele tud kapcsolódni a nemzetközi hangulatba, ha ott keresi barátainkat, ahol vannak s nem Kemal basának küld diszkardot, nem az olasz feketeségeseknek udvarol, hanem megszerzi az európai demokrácia rokonszenvét és támogatását. Ebben az esetben minden országban akad szövetségesünk. Nagyatádi lapja a rendjavaslat ellen. Nagyatádi Szabó István miniszter hivatalos szó­csöve, a Kisgazda című hetilap éles támadást intézett legutóbbi számában a belügyminiszter ismert rend­javaslata ellen. »Tagadhatatlan, — olvassuk a többi között a cikkben — hogy ha a törvény végrehajtásában akár rosszakarat, akár ellenséges indulat van bárki, ellen, ez a törvényjavaslat lehetőséget ad neki, hogy az egyébként teljesen ártatlan embert is üldözze és büntesse törvényes ok­ nélkül. Vigyázzon a nemzetgyű­lés, hogy akaratán kívü­l bilincsekbe ne verje a köz­szabadságot és a tisztességes, megbízható honpolgárok egyéni szabadságát és biztonságát. Ha valahol, úgy az ilyen törvény alkalmazásánál elsősorban gondoskodni kellene a kormánynak minden közigazgatási járás székhelyén egy-egy pártatlan bizottságról, amelyikre reábízná a törvény alkalmazását, vagy amely bizottság megsemmisítő joggal gyakorolná az ellenőrzést a tör­vény alkalmazójának ítéleteivel szemben. Ilyen óvó­­intézkedések nélkül veszedelmesnek látszik az országra nézve a közrend biztosításáról készült törvényjavaslat és ilyen óvóintézkedések nélkül csak alapos átdolgozás­­és pedig enyhítő átdolgozás után állana ki a javaslat a közélet szereplőinek, a függetlenségüket védő becsü­letes magyar honpolgároknak kritikáját. Olyan időket élünk, hogy a közszabadság és az egyéni szabadság gúzsbakötése hazánk és nemzetünk jövőjét teheti tönkre. Hát nincs elég ellenségünk­! Még magunk is ellenségei akarunk lenni saját magunknak?­ • A pápa világbéke-akciója. Róma, január 2. A Vatikán megcáfolja a Berlined Tageblatt-nak, azt, a hírét, hogy a pápa hivatalos fel­­hívást intézett Amerikához. A pápa csupán azt az óhaját nyilvánította, hogy 1923-ban a valódi béke Európában végre helyreálljon azáltal, hogy Amerikát is részt vesz ennek létrehozásában. Azonban a Vatikáni semmiféle hivatalos lépést nem tett Amerika irányá­­ban. Cuno német miniszterelnök, aki katolikus vallású, a pápához táviratot intézett, amelyben kijelenti, hogy, Németország örömmel fogadta a békét hirdető encykli­­kát. Cuno az elmúlt tavasszal hosszabb ideig tartózko­dott Rómában, ahol gyakran fordult meg a Vatikánban is. A pápa távirati után válaszolt azoknak az államfők­nek, akik őt újév alkalmából üdvözölték: felhívta őket a közös munkára a világbéke megteremtése céljából. Az ország Petőfi- ünnepe. Ji szilveszteri centennárium. § Aztc a , borzalmas nagy katasztrófát, mely, halála után Magyarországra szakadt, Petőfi már­­nem láthatta. A sors rendelése, hogy a katasztrófa után, mely újból s még végzetesebben szakadt reá. Magyarország, Petőfi emlékének hódolva, lelje vigasztalását és erősödjék meg ön­­bizalmában. 1922 Szilveszter éjszakája egy 110 adve­nt volt nekünk: nemzeti ünnep, Petőfi el­j­­övetelének emlékünnepe. . . Budapest nagyszabású ünnepet ült. Méltán, mert hiszen Petőfi életének dicsősége innen sugárzott régi tartósabban az országra. A hevét viselő Petőfi-Társa­­ság nyitotta meg az ünnepeket délelőtt, félt­izenegykor a Zeneakadémia nagytermében megtartott diszközi gyűlésével, melyet hangversennyel tett ünnepélyesebbé. Ami fény és hódolat­ elfért a teremben, mind együtt volt, zsúfolásig megtöltve széksorait. Ott volt az ország kormányzója is családjával és Rákosi Jenő mondottal az ünnepi beszédet.­­ — Két nagy misztérium övezi Petőül, — mondotd­ — születésének és halálának misztériuma. Mint egy­ tünemény szállott le közénk, anyja tót cselédleány, apja­ szerb mészáros volt, így dolgozik a Gondviselés: tói anya és szerb apa gyermekében iü indoklik legdicsősé­­gesebben a nemzeti géniusz. Amikor egy gyermek megszületik, érintetlen agya napról-napra uj benyol­másokat vesz fel, uj szavakat és igy alakítja ki a nyelv az embert. Az ember gondolkodásmódja a fajtípus megjelölője. Az ember faji különbözősége nem egy­ürt mint a nyelv különbözősége. Aki valamely nyelv hat­tása alá kerül, az annak a nyelvnek faji tulajdonságait­ veszi fel. A másik nagy misztérium — így folytatta -s Petőfi halála. Petőfi egy volt Magyarországgal, lelkes­ben, minden tettében és Petőfinek el kellett buknia Magyarországgal. " Leírhatatlan volt a hatás, a taps, az éljenzés,am­i­kor az ünnep szónoka így végezte szavait:­­ — És mi kérjük őt, hogy álljon ismét elénk e­ztől keservesebb időben, amely sokkal szomorúbb még, mint az ő ideje volt, jöjjön ma közénk és szavalja el a Múzeum lépcsőjéről: Talpra magyar, ki a haza, itt az idő, most vagy soha.­­ Rákosi Jenő beszéde után Jakab Ödön szavalta el ünnepi költeményét. Saját költeményét adta elő Móri Ferenc is, Jászai Mari és Kiss Ferenc Pétőy-költemé­­nyeket adott elő. Szavalattal vett részt a műsorban­ Grill Lola és Várádi Aranka is, énekszámmal Puluim Imre és Medek Anna s a Budai Dalárda Liszt és Hubai szerzeményeit adta elő. ■ Délután az Otthon-Körben volt Petőy-ünnep s mi Újságíró-Egyesület felkérésére ott is Rákosi Jenő volt az ünnepi szónok. Elmésen és meghatottan beszélt s megtalálta Petőfiben az újságírót is. Hiszen tudjuk, hogy­ Petőfi 1846-ban a Vahot Pesti Divatlap­jának se­­gédszerkesztője volt.­­ — Minden miniszter — jegyezte meg Rákosi Jenő — azzal szeret dicsekedni, hogy mint újságíró kezdte pályáját, legyen dicsőségünk nekünk az, hogy Petői is újságíró volt. || A tapsviadallal kisért beszéd után Márkus Mikss­ ünnepelte a nap szónokát, Rákosi Jenőt. Kun Rndor szólalt fel ezután, Márkus Miksa érdemeit méltatvn el Márkus Miksa hálás beszéddel felelt s aggódva emlí­tette napjaink nehéz problémáit, köztük főként a remi törvényjavaslatot.­­ A fővárosban lefolyt ünnepek közt me­gemlítendő még a Központi Demokrata Kör Petőfi-estéje is, melyet Benedek János nemzetgyűlési képviselő ünnepi beszédet mondott. Pakots József Petőfiről szóló elbeszélést ujj vásott fel. __„ Al Harangzúgás, fáklyásmenet, utcák­, ablaksorok világítása, színházak ünnepi előadásai fejezték be esti Budapest Petőfi-ünnepeit. Az egyetemi ifjúság rendezi­ a fákly­ásmenetet, mely este hat órakor indult el Szabadság-tér irredenta-szobraitól és zárt sorban vo­nult a Dunaparton Petőfi szobrja elé. Az ifjak meg­koszorúzták a szobrot, hazafias­­beszédeket mondottak, Petőfi költeményeiből szavaltak, elénekelték a Himnuszt és a Magyar Hiszekegyet, aztán fáklyásmenetben vo­nultak végig a főváros utcáin.­­ Ünnepelt Kiskőrös, Petőfi szülőközsége és Kiskun­félegyháza városa, melyet Petőfi második szülőhelyének vallott, mert ott élte ifjúkorának kezdő éveit, melyek lángelméjét fellobbanni látták. Szilveszter éjszakáján villanyfényben, úszott Petőfinek a ’ város Piac terén nemrég felállított ércszobra s ezrekre menő nép hul­lámzóit körülötte. Az éjszakai ünnep ének- és zene*­­ számokkal volt gazdag s a külső szobrát megkoszorúz* t­ták. Újév délelőttjén a Petőfi-szoborbizottság nagy ko- I szóraját tették le a szoborra.­­ A prágai sajtó a Petőfi-jubileumról nagyrészt a na­­pihírek között emlékezik meg. A Socialdemokrat és Vén­kor hosszabb cikket szentelnek a költő méltatására és­­ tárgyilagos értekezésekben foglalkoznak Petőfi világ- s irodalmi jelentőségével .

Next