Az Ujság, 1923. február (21. évfolyam, 25-47. szám)

1923-02-01 / 25. szám

­ a könnyű vágásokat néhány öltéssel összevarták. Érti dr. egyetemi m. tanár pedig Bogya sérülé­seit látta el tapasszal. Az ellenfelek a párbaj után kibékültek. Strauss István nyilatkozata. Strauss István terjedelmes nyilatkozatot juttatott el hozzánk válaszul Drehl Imre dr.-nak lapunk mai esiz­­­mában közölt észrevételeire. — Ha Dréhr Imre — írja a többi között — komo­lyan mérlegeli kritikámat, ebből csak azt a meggyő­ződést mentheti, hogy őt személyében nem bántottam. Azt én nagyon jól tudtam, hogy jogforrásul az 1913. évi XXVI. törvénycikk indokolását használta a költségvetés statisztikai adataira nézve, de ez a forrás nem elég ahhoz, hogy bárki is szembeállíthassa az alkotmányos ülét kormányainak gazdálkodását a forradalmak utáni kormányok gazdálkodásával. Még azt is elhallgattam, hogy a többségre való utalás a kormánynak a költség­vetési jogban az eddiginél nagyobb diszkréciót kíván adni még akkor is, ha az az alkotmányosan gondol­kodókat bántja. De nem célom nekem, hogy részletes bírálatába bocsátkozzam a képviselő úr beszédének. Csak arról kívántam megnyugtatni, hogy a bántó kri­tika távol áll tőlem. Nemcsak a tudományból és más államok alkotmányaiból, hanem a sajátunkéból ömlesz­­teni lehetne azokat az érveket, amelyek igazolják, hogy a mai rendszer a budget-jogot inkább csak formának használta. Tudja ezt nagyon jól Dréhl Imre képviselő­társam is s ha beszédében ezen túltette magát, azt csak annak tulajdonítom, hogy egyedül a párthűség és a fegyelem vezette kritikájában. Linssner hibbi rotációja. A választási harc idején tudvalevőleg támadó cik­kek jelentek meg a sajtóban Lingauer Albin ellen. Azt hiresztelték, hogy Lingauer Albin mint lapkiadó a kor­mánytól egy rotációs­ gépet kapott volna olyan feltéte­lek mellett, amelyek kétségessé teszik képviselői füg­getlenségét. Olyan megjegyzések is voltak a közlemé­nyekben, mintha Lingauer Albin arra használta volna fel képviselői összeköttetéseit, hogy lapja számára ilyen hasznothajtó előnyt kicsikarjon. A megtámadott képvi­selő nyomban megválasztása után a parlament elé vitte az ügyet és összeférhetlenségi bejelentést tett önmaga ellen, hogy a legszélesebb körű vizsgálatra adjon alkal­mat. Az összeférhetlenségi bizottság — melynek előadója Pesthy Pál, a szekszárdi törvényszék egykori elnöke volt — apróra megvizsgálta az ügy aktáit és részleteit­e már meghozta ítéletét, amelyben fényes elégtételt ad Lingauer Albinnak. Az ítélőbizottság ugyanis titkos sza­vazással egyhangúlag kimondotta, hogy a kérdéses ro­tációs­ ügyben Lingauer Albin nem került összeütközésbe az OSBZC férhetlenségi törvénnyel. Apponyi Albert gróf a népszövetségbe való belépés mellett. Tiltakozunk a kis-entente illetéktelen beleszólása ellen. A nemzetgyűlés mai ülésén Scitovszky elnök bemu­tatta az összeférhetetlenségi­ bizottság ítéletét Lingauer Albin ügyében, majd folytatták a nemzetek szövetségé­nek egységokmányáról szóló javaslat vitáját. Apponyi Albert gróf: Mindig barátja voltam annak, hogy Magyarország belépjen a nemzetek szövetségébe. Híve vagyok és leszek is mindig annak, hogy a nem­zetközi viszályok békés utón intéztessenek el. A nemze­tek szövetsége mai formájában semmi egyéb, mint az entente-hatalmak szövetségének más alakban való fentartása. Az intézményen bár rajta van a háborús eredet bélyege, mégis lehetőséget­­és módot nyújt a ja­vításra. Állandóan terjed a jobb felfogás és érvényesül ez önállósuló nemzetek befolyása. Mindaddig azonban, em­íg két nemzetközi jog van, az egyik a győző, a másik a legyőzöttek számára, addig nem is beszélhetünk béké­ről, addig a háború tovább folyik a vérontás ideiglenes felfüggesztésével. Kétségtelen, hogy a népszövetségi szerződés országunk biztonságának szempontjából igen fontos és eminens érdek, hogy a szövetség tagjai közé tartozzunk. Nagy erkölcsi erők lépnek itt mozgásba s az erkölcsi erők igenis reális dolg­ok. Amerika a demo­krácia védelmére határozta el magát Németország le­törésére. Enélkül semmi hatalom sem vonhatta volna be a háborúba. A lefegyverzés tekintetében a nemzetek szövetségének eddigi viselkedése teljesen a szövetsége­sek ellen szól. Ami e téren történt, helyesebben szólva nem történt, az az új európai érának valóságos bot­ránya. A nemzetek egy része le van fegyverezve, a másik része pedig a békeviszonyokhoz képest is erősebb fegyverkezést folytat. Ez állandó veszélyt hord magá­ban. Én annak idején azt mondtam Párisban: önök megteremtik a kétségbeesés koalícióját, ami igen nagy veszedelem Európára nézve. (Általános helyeslés.) A le­fegyverzés mérvét csak a nemzetek szövetségének ta­nácsa állapíthatja meg, ez a paktum a békeszerződés egy része. Magyarország lefegyverzés­ének kérdése ezek szerint újból felvethető és a többi állam beleegyezés­ével dönthető újból el. Nem javasoltam volna a népszövet­ségbe való belépést, ha ez az okmány nem mutatna rá a békeszerződések revíziójának lehetőségére. Mi azt akarjuk, hogy a velünk szemben elkövetett igazság­talanságokat békés uton reparálják. El fog jönni az idő, talán gyorsabban, mint hisszük, hogy a revízió a nemzetek szövetségének útján létetik aktuálissá. (He­lyeslés minden oldalon.) Az általános politikai helyzet igen komoly. A kis-ontente államai, nevezetesen: Ro­­mánia állítólag nem fogadja el perdöntőnek az entente katonai bizottságának nálunk tett megállapítását, mert az ellenőrzésben nem volt része. Nem hiszem ezt, mert, ez egyenesen beleütközne a trianoni szerződésbe. A­­ békeszerződés a főhatalmak katonai bizottságán és a népszövetségen kívül más ellenőrzést nem ismer el, enélkül pedig semmiféle idegen tényezőnek minket ellenőrizni joga nincsen. (Általános helyeslés.) Bár a szomszéd államokban velünk szemben bizonyos támadó szándékai­ vannak, a cseh külügyminiszter beszédének­­ AZ ÚJSÁG Csillörtok­, 1923 február I­ ekonciliáns hangjával azt a reményt kelti fel, hogy a felhők mégis elvonultak és olyan álláspont kezd érvé­nyesülni, amely szerint Magyarország jogainak és mél­­tóságának respektálásával nyugalmat kell teremteni. A mi részünkről nem szabad irritáló anyagot dobni a helyzetbe, ellenben mindnyájunknak össze kell fognunk,­­ ha mások jóvoltából ilyen helyzetbe sodródtunk. A ja­­­­vaslatot elfogadja. (Zajos taps és éljenzés a Ház minden oldalán.) Daruváry Géza külügyminiszter reflektál Bonca szavaira és rámutat arra, hogy Magyarországon más egyetlen kompetens fórum sincs, mint a magyar kor­mány, amely bízik a helyzet­­kedvező kialakulásában. (Taps.) A Ház a javaslatot ezek után elfogadja. Az egyes kü­lállamokkal kötendő kereskedelmi szer­ződésekre vonatkozó törvényjavaslathoz Görgey István szól hozzá, majd Sándor Pál fejtegeti, hogy rossz a kor­mány kiviteli és élelmezési politikája. Magyarország a nemzetgyűlési felhatalmazás ellenére sem tudott egy állammal sem kereskedelmi szerződést létesíteni. Ex­portunk és importunk egyaránt protekciós. A vámtéte­lek túlságosan magasak s alkalmasak arra, hogy drá­gaságot idézzenek elő. Minden szerződést nem kell kü­lön idehozni, mert így a külföldi kereskedelem kontrol­lálhat. Hanem csak általános felhatalmazást adjon a nemzetgyűlés. Szabó István földmívelésügyi miniszter reflektál Sándor Pál szavaira s kijelenti, hogy a szakbizottságban a kereskedelmi érdekeltségeket is meghallgatják. Sán­dor Pál viszonválasza után Lers Vilmos szólal fel és rámutat arra, hogy a trianoni béke tulajdonképpen Ausztriát, Magyarországot és Csehországot akarja egy hármas gazdasági szövetségbe szorítani. Nem lehet más óhaja a kormánynak, minthogy a kereskedőket min­denben támogassa. A vámtarifákat egészükben nem sza­bad a nemzetgyűlés elé hozni. A javaslatot elfogadja Dénes István a behozatal emelését sürgeti, ami tar­tós ellentmondást vált ki a jobboldalon, majd kijelenti hogy az iparfejlesztést nem lehet védvámokkal elősegí­teni. Különben a javaslatot ő is elfogadja. Ezután a napirend megállapítása történik meg, majd a Ház áttér az interpellációkra. Interpellációk: Rupert Rezső a földreform végrehajtása tárgyában interpellál s közben összeszólalkozik Nagy Emillel, aki állandóan ezt kiabálja feléje: Szamár beszéd! Végül Nagy Ernő, Búza Barna előszobájáról tett megjegyzé­sével állt csak helyre a rend. Szabó István földmivelésügyi miniszter válaszolva az interpellációra, kijelenti, hogy a kiegészítő novella elő*­készítése folyamatban van. Nem tételezhetik fel róla azt, hogy ő a földreformot nem akarja becsületesen végrehajtani. (A választ tudomásul vették.) Várnai Dániel volt a következő interpelláló. A bel­­ügyminiszter rendeleti után betiltotta a Független Szemle című kulturális folyóiratot. A rendelet vissza­vonását több ízben követelték különböző fórumokon, mert az ilyen rendelkezés módot ad arra, hogy a kor­mány abban a pillanatban lefricskázza a közéletről az ellenzéki sajtókritikát, amelyikben akarja. Interpellá­ciójában a sérelmes rendelet azonnali visszavonását ki­­vonta a belügyminisztertől. (Helyeslés.) Forgács Miklós az elrekvirált és újonnan beszer­zendő harangoknak a forgalmi adó alól való mentesí­tése, Fábián Béla a devizakiutalások körül tapasztal­­ható anomáliák és Meskó Zoltán a szerb megszállás alól felszabadult területeken végrehajtott adókivetések ügyé­ben interpellált. Az ülés negyed 5-kor ért véget. A politikai élet tényezői közül messzire kimagasló jelentőségű ma a német szénkormánybiztos tevékeny­sége. A megszállott terület minden vasútvonalának és minden bányájának magatartását ő irányítja. Hozzá futnak­ össze a szálak mindenünnen. A német birodalom sorsa van a kezébe letéve. Az ő irányításai nyomán kerültek a franciák zsákutcába, melyből csak a teljes összeroppanás után van kiút A berlini diplomatanegyedben álló hatalmas palota valamennyi ablaka világos, midőn a kegyelmes úr kí­vánsága szerint esti tíz órakor érek oda. Szinte el sem tudom hinni, hogy a világlapok tudósítóinak mellőzésé­vel engem fog fogadni a kegyelmes úr. De gondolko­dásra is alig marad időm, máris nyílik a párnázott ajtó. Előttem áll Keit főkormánytanácsos, valóságos titkos tanácsos, a német szénkormánybiztos. Kezet nyújt és mosolyogva válaszolja meg a nem kérdezett kérdést: — Éjjel-nappal dolgozunk és nem fogadhatunk senkit, de magyarok számára már csak azért is kell, hogy időt szakítsunk, mert egyetlen nemzet sem tudja a megszállás által keletkezett fájdal­munkat úgy méltányolni, mint önök. Felteszem az elő kérdést: — Mi a kegyelmes úr véleménye a ruhrvidéki események fejleményeiről? — A ruhrvidéki események fejlődése elé a leg­nagyobb bizalommal és reménnyel tekintünk. A bányák eddig szakadatlanul dolgoztak, de Fran­ciaország egy vagyon szettet vagy kokszot sem kapott és nem is fog kapni. Ha a franciák erő­szakos intézkedésekre ragadtatnák el magukat, akkor az egész megszállott területen kitör az ál­talános sztrájk, Franciaországnak meg a­onos oka van félni a nemdolgozó munkástö­meg­ektől... A német nép még sohasem volt ennyire egységes, mint ezekben a sorsdöntő órákban és a franciák a Ruhr-vidéken sokkal elkeseredettebb ezent­­állásra találtak, mint amilyenre számítottak. A puszta westfáliai ököl is keményen tud sújtani... — Kegyelmes uram! Franciaország bányái tudtom* mai elég szenet termelnek. Anglia meg nem tudja produkcióit elhelyezni s szívesen adna Franciaország­nak szenet, hogy foglalkoztassa munkanélküli bányá­­szait. Minek Franciaországnak a német szén? — Franciaországnak nem szén kell, hanem koksz. És csakis német koksz. Franciaország, de főleg Lotharingia vasipara kénytelen német koksz nélkül dolgozni. A német koksz francia és angol koksszal nem pótolható. — Milyen álláspontot foglal el a szénkor­ánybiztos­­ság a jelenlegi helyzetben? — A szénkormánybiztosság álláspontja meg­egyezik a birodalmi kormány álláspontjával. Az erőszaknak nem engedünk, hanem szilárdan ki­tartunk igazságunk mellett. Franciaországnak nem adunk semmit. Ha szuronyokkal kényszerítik munkásainkat a nekik szükséges koksz előállítá­sára és vagyonokba rakására, akkor vasutasaink ellentállásán törik meg igyekezetük. Ha saját vas­utasaikkal szállják meg vonalainkat, ami a sűrű hálózat miatt szinte lehetetlen, a birodalomhoz hű westfálaiak akkor is meg fogják akadályozni a szállítást. — Még egy kérdés, kegyelmes uram: Mivel támo­gatja a birodalmi kormány a birodalomhoz hű hivatal­nokait és a jelenleg sztrájkoló munkásokat? — A fizetéseket eddig akadálytalanul folyósí­tották, de ha a folyósításban zavar ásana be, akkor a kormány fogja a béreket fizetni és a tár­sadalom minden rétege is készséggel siet a meg­szólott területen szenvedő testvére­­k segítségére. A berlini és a lipcsei barnaszénszindikátus egy­­egy félmilliárdot adományozott a zuhrvidéki ín­ségesek támogatására és a jelenleg Hamburgban működő ruhrvidéki szénszindikátus százhúsz mil­lióval növelte ezt az összeget. Ternyei László: ’­ | Beszélgetés a német kormány szénkormány biztosával* Semmivel sem lehet megtörni a németek ellenállását. — Az Újság berlini munkatársától. —­ Ruhr*menti francia akció új fázisa. Bécs, január 31. (Az Újság bécsi szerkesztő­ségének telefon jelentése.) Essenből jelentik: A Ruhr-akció második fázisa megkezdődött. Hogy milyen az új haditerv és hogy a német védeke­zésnek melyik része ellen irányítják a franciák főcsapásukat, hogy milyen fegyvert fognak hasz­nálni, azt senki sem tudná előre megmondani. Az új offenzív taktikának egy eleme azonban már most világosan előtérbe lép: a harc minden, va­lamennyire is vezető állásban lévő hivatalnok el­len. A franciák már lemondanak a haditörvény­szék komédiájáról is. A letartóztatott hivatalno­kokat egyszerűen autóra ültetik, átszállítják a ha­táron a meg nem szállott német területre és le­teszik az országútra. Hogy pedig az így kiszállí­tott hivatalnokok vissza ne térhessenek, család­juknak a legrövidebb időn belül követni kell őket. A vezető hivatalnokok ellen való ilyenén küz­delem lassanként a ruhrvidéki vezérek elleni ál­talános harccá fog kifejlődni. Természetesen az ellenállás is erősödik. A németség taktikáját az ellenfél taktikájához alkalmazza és a merev vé­dekezésről áttér az elasztikus védekezésre* Hilferding a francia spec­fitisták Biongrasszus&rt. Bécs, január 31. (Az Újság bécsi szerkesztő­ségének tele­fon jelentése.) Berlinből jelentik: Hil­­ferding dr. a német szociáldemokrata párt kép­viselőjeként Franciaországba utazik, hogy részt vegyen a francia szociáldemokraták kongresszu­sán Lillében. A német szociáldemokraták delegá­tusának kiküldését a francia párt kívánta és a berlini francia nagykövetség — nyilván Párisból kért jóváhagyás alapján — megadta Hilferding dr.-nak a vizumot. siépfegyverak és Janksk Batham útjéin, Berlin, január 3. A Vortwarts jelenti Bo­ch­un­­ból. A Lumek-féle szerszám- és automobilgyár munkássága elhatározta, hogy a francia és belga autók kijavítását megtagadja. Bochumban erre egy francia zászlóalj gépfegyverekkel és tankok­kal­ a főútvonalakat elzárta és az utcc­s­irkákon lövésre kész gépfegyver­ket helyeztek el. Mintegy harminc főnyi francia katonaság felfűzött szu­­rványa­ egy tiszt vezetésével behatolt a gyárba. A gyár üzemi tanácsa újból megtgg­adta a franciák által kért munkálatok elvégzését és tiltakozott a gyár üzemének erőszakos megakasztása ellen. A franciák erre maguk láttak hozzá a kocsik kijaví­tásához, de munkájuk eddig nem járt eredménnyel.

Next