Az Ujság, 1923. április (21. évfolyam, 74-97. szám)

1923-04-01 / 74. szám

I ROVÁS Sinai hegyéről, a kinhalál keresztjéről hang­zott-e a kinyilatkoztatás mai szava! A bűnök büntetése, szerződés kemény kötelezettsége, jog­nál, mindennel szemben való érvényesítése... Kigyullad arcuk a morális meggyőződés hevétől, mikor ezeket a szavakat odavágják a gúlához hordott kövek alatt roskadozóknak. Szent szövet­ségek alakulnak erőszakos szerződések oltalmára, milliók létén tipor keresztül a jog, mely önmagát követeli. Melyik Isten hirdette ezeket a szent­ségeket? Melyik nép él ama szentségeknek, miket Isten hirdetett? Érted ezt, ember, aki az erény és erkölcs egyetemes kultuszában vettél fel? Élsz egy hit­­nek, felfogásnak, célnak, valamely ország hatá­rain belül, ahol ezért hazafi, tiszta ember, nagy jellem vagy. Valahogyan túlvetődöl a határokon és tömlőében találod magad mint lázadó. Bűn és lázadás a stuhr-vidéken, ami kötelesség és tiszta nemzeti idealizmus Berlinben. "Valamikor az erény erény volt, az ellenség sem tekintette másnak. Nem a vallás kora az, melynek erkölcse nem mindenkire egyformán szál­ mértéket. A vevpj továbbra, dpi Ad­chija,­­Konyán ,pereg, a földé vallitok rajta í­von volt, mikor a köny kibékített a földi leh­et. Most a könyök árján kimenekülnénk a földi­ élet nyomorúságából. Budapest, 1925. Ara 40 korona. XXI. számi v­asárnap, április 1. Előfizetési árak ■ ........ ' “ “ ~ Wf~ ” SZERKESZTŐSÉG: fi jogrend. Irta Andrássy Gyula. A■a ellenzék évek óta sürgeti a jogrendet, a kormányok évek óta ígérik azt. Már ez az örökös sürgetés és ígéret bizonyítja, hogy az eredmény a legtávolabbról sem lehet kielégítő. Miért van­ az így-­ Mi okozza­ ezt a fiaskót? Sok mellék körü­l­­m­ény,­­mi,­ágsim­élyi kérdés és sok­ pártpolitikai kulissza titkon­ kívül van egy általános oka ezén " eredivény-tl­.vég);tk M pedig az, hogy e/.nu pro­­blém­át többnyire egyoldalúan, túlszilfcen­ fogjál? fel és hogy a bajt csak tüneteiben gyógyitjál, nem pedig okaiban. Jogrend alatt mér kizárólag csak azt szokták érteni, hogy a politikai ellentétek és szenvedélyeit ne veszélyeztessék az állampolgárok testi­ épségét, hogy a hatósági jogokat ne bitorolják magánsze­mélyek és titkos szervezetek. Kétségtelen, hogy ezek a követelmények a jogrend legprimitívebb tételei, d­e korántsem merítik ki a jogrend fogal­mát , mely -­­ mint már a szó is elárulja, - a jog uralmát jelenti a politikában is. Jogrendről csak akkor lehet szó, ha a hatóságok törvényes alapon állnak, mindenben a törvény szerint járnak el, hatáskörüket át nem lépik és ha az egyes alacso­nyabb közegek hibáit az ellenőrző hatóságok jóvá teszik, illetve megtorolják. A jogrend gyengülésé­nek végoka a­ törvénytisztelet hiánya, az erőszakos eljárás megszokott volta és a forradalmi menta­litások túltengése. Az erkölcsi betegség a h­áború és forradalmak utóhatása. Az óvszer ezért első­sorban szintén erkölcsi behatásokból áll, a jog­­tisztelet magerőér­zésé­ből ,a a forradalmi mentalitás háttérbe­­szorításából és csak másodsorban a szi­gorú büntetés alkalmazásából. A miniszterelnök a napokban az utcai zavar­gókat statáriummal fenyegette meg. Helyes. Igaza van. Az utcát le kell szoktatni a politizálásról. Az erőszakos eszközök divatjukat múlták. Vissza kell térni az alkotmányos út nagyobb megbecsülésé­hez, ahoz a régi szokáshoz, hogy a politikai küz­delmeket alkotmányos eszközökkel kell végig­vívni. De ne feledjük, hogy­ a Statárium tulaj­donképpen szégyenpad, hogy a statárium szegény­sogi,­ bizonyítvány és egymaga nem oldja meg a kérdést. A statárium nem lehet állandó intézmé­nye nemzeti életünknek, mert számtalan igazság­talansággal jár és sok visszaélésre adhat alkal­mat. Azon kell lennünk, hogy a statárium feles­legessé váljék a jog és törvény tisztelete által. Az egyetlen igazán radikális eszköz a jogrend biztosítására ezeréves alkotmányunk összes köve­teléseinek m­egval­ósí­té­se lenne. Csak ez bírná a forradalmi szellemet végleg háttérbe­­szorítani, csak ez juttatná, kifejezésre a törvény­ és jog vég­leges győzelmét az erőszak fölött. A jogrend legnagyobb ellensége a forradalmi szellem, a forradalom sikere. Hiszen a forradalom nem­ más, mint a jogrend helyettesítése az erőszak rendjével, mint az erőszak győzelme a­ politikában a jogrend felett. A forradalmi szellemét pedig­­csak azon alap­hely­reá­llítása zabolázhatja meg, s melyet forradalom tört­ össze. Mire­ azonban, sajnos, ma nagy politikai érdekek , lehetetlenné teszik az ezeréves alkotmányunknak rögtöni és teljes visszaállítását, az erőszakosság legradikáll­­isabb kúráját egyelőre még nem alkalmazhatjuk.­­ Ebből azonban korántsem következik, hogy ne foglalkozzunk a baj okainak eloszlatásával és ki­zárólag csak a szimptómák elnyomására szorít­kozzunk és a jogrendet, csakis a büntetés elijesztő hatására alapítjuk. Amikor a kormány követeli,­­hogy a társadalom és az egyesek a hatóságok jogkörét feltétlenül tiszteletben tartsák, a­­mi előtt meghajolva, egyéni akciókról végképpen letegye­­nek, akkor járjon elől jó példával, gondoskodjék arról, hogy a közigazgatás ne lépje írd hatáskörét és objektív igazságát, törekedjék megvalósítani. Cselekedeteivel ne gyengítse a jog erejét, a jogba helyezett bizalmat, éppen azt, amit erősítenie kell. Sajnos azonban e tekintetben­­igen sok a hiány. A komoly javulás fő akadálya az, hogy a kormány nem érzi, hogy amikor folyton a­­jogrend helyre­állítását ígéri, magának tiszteletben kell mtt tar­tani minden cselekedetével a jogot. A villanyos fényszóró koncentrált nagy vilá­gosságát vetette a ma dívó felfogásra a nemzet­gyűlés egyik legutolsó interpellációs napja. Két interpellációt intéztek a kormányhoz ha­sonló ügyben. Mind a kettő a rendőrség ellen irá­nyult. Egyik interpelláló azt panaszolta, hov­­ a rendőrség túl erélyesen bánt ed a tüntető ifjúság­gal, a­ másik, hogy a komáromi ellenzéki választók gyűlését a rendőrség szétverte néhány kormány­párti politikus tüntető magatartása miatt. Mind a két esetben a válaszoknak attól az elvi kérdéstől kellett volna fü­ggeni: vájjon a rendőrségnek je­lentése önmagában véve perdöntő-e és azt a kor­mány tartozik e elfogadni, igen vagy nem? Mint a két esetben a rendőrség plauzibilis módon védte magát, ha tehát a kormány hitelt ad a rendőrség egyoldalú védekezésének, akkor mind a két eset­ben a­ rendőrség mellé kellett volna állnia. A kor­mány azonban nem így járt­­-1. Magatartása a két ügyben egymástól teljesen eltérő volt. Az e­lső esetben. Már az interpellációkat megelőzőleg a közvélemény napokig bizonytalan volt afölött, vájjon a kormány tudomásul fogja-e venni a rend­őrség védekezését,­ vagy­ a­z Ifjúságnak, vagy a rendőrségnek pártjára fog állni, a belügyminisz­ter az in­ter­palláci­ókra adott Válaszában "pedig a rendőrség kijárását fedezte ugyan, de felsőbb ha­tóságok által végzendő pártatlan vizsgálatot he­lyezett kilátásba. A komáromi, választók sérelménél sí kormány egy másodpercig­­sem habozott. A rendőrség egy­oldalú jelentését döntőnek jelentette ki. Felülvizs­gálatról szó sem volt. Azon képviselők tanúbizony­ságát, akik jelen voltak, semmibe sem vette, hisz azok ellenzékiek voltak. A vádlott fél bemondása alapján Rakovszky rövid uton,katonásan­­elintézte az egész ügyet, a többség nagy megelégedését kem. • fia a munkapárt idejében intézték volna a mi­niszterhez e két interpellációt, a kormánynak . Il­iásza minden bizonnyal mind a két kérdésre kö­rülbelül­­az lett volna, amelyet R­ Sikovs­zky Grieger­­nek adott. Mind a két esetben a vádlott rendőrség jelentései, a vádlók éles visszautasítás.]" Mell-K­. szó nélkül tudomásul vette volna és az ügyet vég­érvényesen elintézettnek tekintette volna. Ha Széll Kálmán vagy a koalíció idejében tör­tént volna, e két interpelláció, akkor a kormány­nak válasza m­­ind a két esetben az lett volna, amit Rakovszky az ifjúság ügyében adott, hogy a­ kor­mány pártatlan közegek által meg fogja vizsgál­tatni az esetet, addig is azonban megvédi a rend­őrség eljárását. Csak most, csak a nemzet­gy­űlésben történhe­tett­ meg, hogy két hasonló esetben, ugyanaz nap, közvetlenül egymás után, ugyanaz a miniszter elt­érő v­álaszt ad a kormánypárti és az ,glienzéjki képviselőnek és hogy a többség mind a két választ teljes megelégedéssel, sőt lelkesedéssel­­tudomásul vette. Ezen mentalitással kell szakítanunk, ha azt akarjuk, hogy szilárd jogrend legyen Magyar­­országon. Míg nem mérnek egyenlő mérték !?:.!. míg felülről nem tisztelik az ellenfél jogát, míg nem látják be, hogy a jogrend szilárd alapja egye­dül csak a­­jogtisztel;'s lehet, melyet mástól is csak­akkor követelhet a kormány, ha­ maga szerinti­ jár el, addig szégyenünkre örökös visszaesések veszélye között csak statáriumokkal kell dolgoz­nunk és nehéz harcot fogunk folytatni a for­radalmi szellemmel és forradalmi típusokkal. Húsvét Andrea Mantegna eredeti rézmetszete. (A SzántítűvélMCK­ Mtr.anni. tulajdona.)

Next