Az Ujság, 1923. április (21. évfolyam, 74-97. szám)
1923-04-01 / 74. szám
I ROVÁS Sinai hegyéről, a kinhalál keresztjéről hangzott-e a kinyilatkoztatás mai szava! A bűnök büntetése, szerződés kemény kötelezettsége, jognál, mindennel szemben való érvényesítése... Kigyullad arcuk a morális meggyőződés hevétől, mikor ezeket a szavakat odavágják a gúlához hordott kövek alatt roskadozóknak. Szent szövetségek alakulnak erőszakos szerződések oltalmára, milliók létén tipor keresztül a jog, mely önmagát követeli. Melyik Isten hirdette ezeket a szentségeket? Melyik nép él ama szentségeknek, miket Isten hirdetett? Érted ezt, ember, aki az erény és erkölcs egyetemes kultuszában vettél fel? Élsz egy hitnek, felfogásnak, célnak, valamely ország határain belül, ahol ezért hazafi, tiszta ember, nagy jellem vagy. Valahogyan túlvetődöl a határokon és tömlőében találod magad mint lázadó. Bűn és lázadás a stuhr-vidéken, ami kötelesség és tiszta nemzeti idealizmus Berlinben. "Valamikor az erény erény volt, az ellenség sem tekintette másnak. Nem a vallás kora az, melynek erkölcse nem mindenkire egyformán szál mértéket. A vevpj továbbra, dpi Adchija,Konyán ,pereg, a földé vallitok rajta ívon volt, mikor a köny kibékített a földi lehet. Most a könyök árján kimenekülnénk a földi élet nyomorúságából. Budapest, 1925. Ara 40 korona. XXI. számi vasárnap, április 1. Előfizetési árak ■ ........ ' “ “ ~ Wf~ ” SZERKESZTŐSÉG: fi jogrend. Irta Andrássy Gyula. A■a ellenzék évek óta sürgeti a jogrendet, a kormányok évek óta ígérik azt. Már ez az örökös sürgetés és ígéret bizonyítja, hogy az eredmény a legtávolabbról sem lehet kielégítő. Miért van az így- Mi okozza ezt a fiaskót? Sok mellék körülmény,mi,ágsimélyi kérdés és sok pártpolitikai kulissza titkon kívül van egy általános oka ezén " eredivény-tl.vég);tk M pedig az, hogy e/.nu problémát többnyire egyoldalúan, túlszilfcen fogjál? fel és hogy a bajt csak tüneteiben gyógyitjál, nem pedig okaiban. Jogrend alatt mér kizárólag csak azt szokták érteni, hogy a politikai ellentétek és szenvedélyeit ne veszélyeztessék az állampolgárok testi épségét, hogy a hatósági jogokat ne bitorolják magánszemélyek és titkos szervezetek. Kétségtelen, hogy ezek a követelmények a jogrend legprimitívebb tételei, de korántsem merítik ki a jogrend fogalmát , mely - mint már a szó is elárulja, - a jog uralmát jelenti a politikában is. Jogrendről csak akkor lehet szó, ha a hatóságok törvényes alapon állnak, mindenben a törvény szerint járnak el, hatáskörüket át nem lépik és ha az egyes alacsonyabb közegek hibáit az ellenőrző hatóságok jóvá teszik, illetve megtorolják. A jogrend gyengülésének végoka a törvénytisztelet hiánya, az erőszakos eljárás megszokott volta és a forradalmi mentalitások túltengése. Az erkölcsi betegség a háború és forradalmak utóhatása. Az óvszer ezért elsősorban szintén erkölcsi behatásokból áll, a jogtisztelet magerőérzéséből ,a a forradalmi mentalitás háttérbeszorításából és csak másodsorban a szigorú büntetés alkalmazásából. A miniszterelnök a napokban az utcai zavargókat statáriummal fenyegette meg. Helyes. Igaza van. Az utcát le kell szoktatni a politizálásról. Az erőszakos eszközök divatjukat múlták. Vissza kell térni az alkotmányos út nagyobb megbecsüléséhez, ahoz a régi szokáshoz, hogy a politikai küzdelmeket alkotmányos eszközökkel kell végigvívni. De ne feledjük, hogy a Statárium tulajdonképpen szégyenpad, hogy a statárium szegénysogi, bizonyítvány és egymaga nem oldja meg a kérdést. A statárium nem lehet állandó intézménye nemzeti életünknek, mert számtalan igazságtalansággal jár és sok visszaélésre adhat alkalmat. Azon kell lennünk, hogy a statárium feleslegessé váljék a jog és törvény tisztelete által. Az egyetlen igazán radikális eszköz a jogrend biztosítására ezeréves alkotmányunk összes követeléseinek megvalósítése lenne. Csak ez bírná a forradalmi szellemet végleg háttérbeszorítani, csak ez juttatná, kifejezésre a törvény és jog végleges győzelmét az erőszak fölött. A jogrend legnagyobb ellensége a forradalmi szellem, a forradalom sikere. Hiszen a forradalom nem más, mint a jogrend helyettesítése az erőszak rendjével, mint az erőszak győzelme a politikában a jogrend felett. A forradalmi szellemét pedigcsak azon alaphelyreállítása zabolázhatja meg, s melyet forradalom tört össze. Mire azonban, sajnos, ma nagy politikai érdekek , lehetetlenné teszik az ezeréves alkotmányunknak rögtöni és teljes visszaállítását, az erőszakosság legradikállisabb kúráját egyelőre még nem alkalmazhatjuk. Ebből azonban korántsem következik, hogy ne foglalkozzunk a baj okainak eloszlatásával és kizárólag csak a szimptómák elnyomására szorítkozzunk és a jogrendet, csakis a büntetés elijesztő hatására alapítjuk. Amikor a kormány követeli,hogy a társadalom és az egyesek a hatóságok jogkörét feltétlenül tiszteletben tartsák, ami előtt meghajolva, egyéni akciókról végképpen letegyenek, akkor járjon elől jó példával, gondoskodjék arról, hogy a közigazgatás ne lépje írd hatáskörét és objektív igazságát, törekedjék megvalósítani. Cselekedeteivel ne gyengítse a jog erejét, a jogba helyezett bizalmat, éppen azt, amit erősítenie kell. Sajnos azonban e tekintetbenigen sok a hiány. A komoly javulás fő akadálya az, hogy a kormány nem érzi, hogy amikor folyton ajogrend helyreállítását ígéri, magának tiszteletben kell mtt tartani minden cselekedetével a jogot. A villanyos fényszóró koncentrált nagy világosságát vetette a ma dívó felfogásra a nemzetgyűlés egyik legutolsó interpellációs napja. Két interpellációt intéztek a kormányhoz hasonló ügyben. Mind a kettő a rendőrség ellen irányult. Egyik interpelláló azt panaszolta, hov a rendőrség túl erélyesen bánt ed a tüntető ifjúsággal, a másik, hogy a komáromi ellenzéki választók gyűlését a rendőrség szétverte néhány kormánypárti politikus tüntető magatartása miatt. Mind a két esetben a válaszoknak attól az elvi kérdéstől kellett volna függeni: vájjon a rendőrségnek jelentése önmagában véve perdöntő-e és azt a kormány tartozik e elfogadni, igen vagy nem? Mint a két esetben a rendőrség plauzibilis módon védte magát, ha tehát a kormány hitelt ad a rendőrség egyoldalú védekezésének, akkor mind a két esetben a rendőrség mellé kellett volna állnia. A kormány azonban nem így járt-1. Magatartása a két ügyben egymástól teljesen eltérő volt. Az első esetben. Már az interpellációkat megelőzőleg a közvélemény napokig bizonytalan volt afölött, vájjon a kormány tudomásul fogja-e venni a rendőrség védekezését, vagy az Ifjúságnak, vagy a rendőrségnek pártjára fog állni, a belügyminiszter az interpallációkra adott Válaszában "pedig a rendőrség kijárását fedezte ugyan, de felsőbb hatóságok által végzendő pártatlan vizsgálatot helyezett kilátásba. A komáromi, választók sérelménél sí kormány egy másodpercigsem habozott. A rendőrség egyoldalú jelentését döntőnek jelentette ki. Felülvizsgálatról szó sem volt. Azon képviselők tanúbizonyságát, akik jelen voltak, semmibe sem vette, hisz azok ellenzékiek voltak. A vádlott fél bemondása alapján Rakovszky rövid uton,katonásanelintézte az egész ügyet, a többség nagy megelégedését kem. • fia a munkapárt idejében intézték volna a miniszterhez e két interpellációt, a kormánynak . Iliásza minden bizonnyal mind a két kérdésre körülbelülaz lett volna, amelyet R Sikovszky Griegernek adott. Mind a két esetben a vádlott rendőrség jelentései, a vádlók éles visszautasítás.]" Mell-K. szó nélkül tudomásul vette volna és az ügyet végérvényesen elintézettnek tekintette volna. Ha Széll Kálmán vagy a koalíció idejében történt volna, e két interpelláció, akkor a kormánynak válasza mind a két esetben az lett volna, amit Rakovszky az ifjúság ügyében adott, hogy a kormány pártatlan közegek által meg fogja vizsgáltatni az esetet, addig is azonban megvédi a rendőrség eljárását. Csak most, csak a nemzetgyűlésben történhetett meg, hogy két hasonló esetben, ugyanaz nap, közvetlenül egymás után, ugyanaz a miniszter eltérő választ ad a kormánypárti és az ,glienzéjki képviselőnek és hogy a többség mind a két választ teljes megelégedéssel, sőt lelkesedésseltudomásul vette. Ezen mentalitással kell szakítanunk, ha azt akarjuk, hogy szilárd jogrend legyen Magyarországon. Míg nem mérnek egyenlő mérték !?:.!. míg felülről nem tisztelik az ellenfél jogát, míg nem látják be, hogy a jogrend szilárd alapja egyedül csak ajogtisztel;'s lehet, melyet mástól is csakakkor követelhet a kormány, ha maga szerinti jár el, addig szégyenünkre örökös visszaesések veszélye között csak statáriumokkal kell dolgoznunk és nehéz harcot fogunk folytatni a forradalmi szellemmel és forradalmi típusokkal. Húsvét Andrea Mantegna eredeti rézmetszete. (A SzántítűvélMCK Mtr.anni. tulajdona.)