Az Ujság, 1923. május (21. évfolyam, 98-121. szám)

1923-05-01 / 98. szám

Kec­d, 1923 május ) AZ ÚJSÁG* Hol késett a híradás? Megjegyzéseim Werkmann: „Der Tote auf Madeira“ címü könyvéhez. Irta Lehár Jiatal báró tábornok. Werkmann »Der Tote auf Madeira« címü könyve, jogosan, mindenütt nagy feltűnést keltett és bizonyára még hosszú ideig magyarázatok és viták forrásául fog szolgálni. A könyv egyik mon­datára azonban már most megjegyzést szeretnék tenni: Werkmann azt írja, hogy 1921 októberében Károly király Budapest felé irányuló előnyomu­lásának végzetes halogatását­­ez okozta, hogy az éppen meginduló répakampány folytán a szüksé­ges vagyonokat nem lehetett idején előteremteni. A közfelfogás is igy tartja és ha jól emlékszem, ez már gróf Andrássy Gyulánénak a maga idején közzétett naplójában is szerepet játszik. Ez azon­ban nem felel meg a valódi tényállásnak, ha ugyan nincsen is kizárva, hogy erről akkor be­széltek. Tény az, hogy a szükséges vagyonokat a kellő időben elő lehetett állítani, de más nehézségek merültek fel, melyek sokkal komolyabbak voltak, mint az éppen meginduló répakampány. Ami a kellő időben nem érkezett meg, az az a hír volt, hogy Őfelsége egyáltalán eltökélte magát magyarországi útjára. E hír­ volt az összes előkészületek szükségképpeni alapja. És e hír megérkezése előtt tisztára lehetetlen volt olyan előkészületeket elhatározni vagy foganatosítani, amelyek, révén számos exisztenciát kockára kellett tenni! E hírt — hogy tudniillik a király elhatározta, hogy most már valóban komolyra fordítja a dol­got és jön — megbeszélés szerint legalább hat nappal előb kellett volna elküldeni. Az értesítés kétségtelenül eljuthatott volna a kellő időben Magyarországba, mert a király, Werkmann szerint, végérvényes elhatározását október 13-án hozta meg. Én magam kifejezetten és ismételten hívtam fel a figyelmet arra, hogy csak akkor lehet a terv sikerültére számítani, tehát az utazásra is csak akkor szabad vállalkozni, ha engem arról legalább négy nappal korábban értesíthetnek. Mivel legutolsó határnapul október 22-ike volt kitűzve, arra számítottam, hogy legkésőbb október 18-án kezemben lesz a döntő fontosságú jelentés. Elmúlt azonban 18-ika, 19-ike és október 20-án­ak másik fele is, anélkül, hogy a hír beérke­zett volna. Ezért azt kellett tartanom a legvaló­színűbbnek, hogy a király lemondott utazásáról, vagy elhalasztotta azt. Csak október 20-ikán, délután fél egy órakor kaptam meg a megbeszélt táviratot, három órával a király és királyné megérkezése­ előtt, úgy­hogy tényleg csak megérkezésük után tudtam a hely­színen teremni és így a már előkészített füstjelet sem lehetett megadni, mely a leszállás helyét je­lezte volna. Mégis huszonnégy órával utóbb a szükséges szállítószerelvények készen álltak. Ha tehát idején történt volna az értesítés, a répakampány döntő módon semmiféle zavart nem okozhatott volna, fia, csak huszonnégy órával előbb történt volna meg az értesítés. Őfelségeik még megérkezésük napján vonatra ülhettek volna s igy negyvennyolc órával korábban s valószínűleg fel nem­ ismertetve, mindenesetre azonban sokkal kevesebb akadállyal Budapest előtt teremhettek volna. Ahogy én ismerem a dolgokat, ebben a késői értesítésben kell keresni a vállalkozás nem sike­rültének külső okát, abban, hogy nem tartották be a legalább négynapos határidőt, amennyit a siker conditio sine qua non-ját nyomatékosan, is­mételten megszabtam. Korainak tartom a kudarc belső okairól ma beszélni. Werkmann sem ad erről kimerítő fel­világosításokat. Ezek mindaddig hiányosak vagy vitásak maradnak, míg Károly király restaurá­­ciós kísérletének egész kérdéskomplexumá­ra — távol a pártok gyűlöletétől és szenvedélyétől — valóban objektív történelmi kutatás nem adhat választ. NYÁRI LAKÁST KERESEK. FÉLMILLIÓS LAKÁS A SVÁBHEGYEM. — SZÁZEZREK A NAGYMAROSI PARASZTLAKÁSÉRT. — VISEGRÁDON MÁR NINCS BÉRBEADÓ DUNAPARTI VILLA. — CSILLAGHEGY ÉPÍT ÉS „RAGASZT”.­­ SZENTENDRÉN IS CSAK NAGY MILLIOMOSOK NYARALHATNAK.— GÖDÖLLŐ, KEREPES­ A Hűvösvölgy, a Zugliget és a Svábhegy a pestieknek már a boldog béke idején is legkeresettebb nyári üdülőhelye volt. Ezt mindenki tudja. De mostaná­­ban megsokszorozódott irántuk az érdeklődés. A kül­földi fürdőhelyek, üdülők és a régi nagy körutazások ma már a szép álmok birodalmába tartoznak, mely talán örökre oda van. Április van, de a hűvösvölgyi gyönyörű utakon, a Svábhegy terebélyes lombú fái alatt már sétálnak a párok és gyermekek zaja veri fel a Zugliget árnyas sétányait. És már február közepén megindult erre­felé a nyári lakást keresők özönlése. Ma az a helyzet, hogy a villákat 70%-ban m­ár kibérelték. Háromszobás, ker­tes, jó útvonalon fekvő villa bérlete a Hűvösvölgyben 150—250.000 korona között váltakozik a szezonra. De na­gyon nehéz lakást kapni. Megtörténik az is, hogy a bérbeadó kiadja a lakását, de csak azzal a kikötéssel, hogy a bérösszeget a korona mai kurzusa szerint kell kiegyenlíteni. Persze vannak olcsóbb lakások is. Félreeső útvona­lakon, parasztházakban már 50—70.000 koronáért lehet egy tiszta, szép szobát bérelni az idényre. De ezeket már februárban és márciusban nagyrészt szintén le­foglalták. És nagy érdeklődés mutatkozik a hűvös­völgyi üdülőtelep iránt, ahol a teljes napi penzió ára 1­ 5000 korona. A Svábhegyen nagyon kevés a kiadó villa s ha van, sokkal drágább, mint a Hűvösvölgyben. Megtörtént, hogy villa nyári bérletéért 250—300.000 koronát, sőt fél­milliót felülmúló összeget is­ megadtak. A svábhegyi f­agyszállóban, hárpimi, ötezer korona között váltakozik a szobák napi bére, amelyhez még húszszázalékos szállóadó járul. A zugligeti Fácán aránylag olcsó. Kétágyas szoba 1509—3009 korona naponként, aszerint, hogy az épület melyik részén van a szoba. A penzió árak mindig a jobb pesti éttermi árakhoz igazodnak. 4 Zug­ligetben már alig van kiadó villa. Az árak ezek: 1 szobás villa 2 szob­a 1 szol­a a szezonra 120.000—­200 0OO korona 80.000— 150.000 » 40.000— 70.000 » A Zugligetiben, gyakori az eset, hogy a lakáskiadók a bérlet árához még élelmiszert is kikötnek, mentem azután. Mondják, nyáron ez a dunaparti Siófok, ami meg is látszik rajta, annyi benne a por meg a pesti. A reggeli vonatról vagy húszan szállunk le pestiek, többnyire jól öltözött hölgyek és urak. Már az állomásnál találkozunk más városiakkal, akik még korábban, a hajóval jöttek Budapestről. A két karaván egybeolvad és beszélgetni kezd. — Kémes, — mondja egy hölgy, akinek butonjain csak úgy villog a napsugár — ilyen óriási árak! Hallat­lan dolog, egy parasztszobáért százezreket kérni. Inkább elmegyek a Tátrába, az legalább világfürdő, a pénze­mért. — Fürdőnek mondja, de mindegy. A hangsúlyt a szó első felére tette. Mások viszont olcsónak találják Nagymarost. De, úgy látszik, mégis amazok vannak többen, mert míg másutt már kora tavasszal lefoglalták a szobákat, itt még most is van szoba elég. A poros marosi ut­cákat róva, egy öreg sváb polgárasszony szegődik mellém. — Wohnung zueb’n sie? — kérdi és már kiált is: , — Hancsi! imm zu de’­ G’neherr! ‘ Hancsi, csinos me­ , nyecske, futva jön és ha- 1 durva dicsér egyszerre hat lakást is, no meg Nagy­marost, ahol zene van, al­­ispáni hivatal, cukrászda, két strand meg egy korzó. • Azzal már visz is és a Main­zi­ utca egyik házába vezet. A házigazda kilin van a mezőn, nem nézhetjük meg az egy szoba-konyhából álló lakást. De Hancsi asszony me­legen dicséri. Megmondja az árát is: 130.000 korona há­rom hónapra. Egy másik lakást mutat meg azután, a Ferenc József­ utcában. Tiszta, szép, egyszerű bútorzata szoba konyhával. Kérdezem az árát. — Na ja!­­— szól a háziasszony._Erst will i’ ber’n, ■vasa sic wollen? Án bet, zwá bet? Mondom neki, kettő kell, meg székek is kellenek, meg két szekrény. — Dasz gib i’ net! — feleli. — Án kaszt’n nimm i* mir herausz! És végül megmondja, hogy a szoba egy szekrénnyel három hónapra 170.000 korona, de ha már májusban be akarnék költözni, hát 220.000 korona. Egy harmadik házban két szoba-konyhás lakás ki­adó 230 000 koronáért. Mondom a gazdának, nekem csak egy szoba kell. Hát, keressen akkor az úr egy társat a másik szobába, egy szobát nem adok ki! . .Dél felé a kis Szép Ilona propelleren áthajámi®­ Visegrádra. Ott találni még elég lakást. Az árak megegyeznek a nagymarosiakkal. Itt előkelőbb színezete van minden­nek, mondjuk, ez a dunaparti Balatonfüred, ahol azon­ban svábok a házigazdák. A partmenti villákat már mind kiadták. A faluban bemegyek egy házba. Az egyetlen szobát adják ki a nyárra. — Mi mind felnőttek vagyunk — dicséri famíliáját a gazda. — Itt van csend nálunk, mert gyerek nincs. De ez már a tizedik nyári lakást bérbeadó, aki azt mondja nekem, hogy nincs gyereke. És ezt mondja Visegrádon, Nagymaroson minden gazda. De ugyan­akkor kié az a sok gyerek, aki a poros utcákon lábolt Gödöllőről is essék néhány szó ebben az útleírásban. Megmondjam, hogy ott sem olcsóbb a nyári lakás, mint máshol? Aki már a tél utóján adta ki kétszoba-konyhás nyári laká­sát, régóta bánja az elhamarkodottságát. A felső szom­szédja, aki nem adta ki elhamarkodva a maga ugyan­akkora nyári lakását, száznyolcvanezer koronát kér, százötvenezeret beígértek neki, de visszautasította. A nagyobb villalakások ára a nagymarosi mértékhez igazodik. Kerepesen is harmadfélszázezerért adtak ki egy hónappal ezelőtt egy villát. A budai hegyek alján a Római-fürdő és a Csillaghegy január vége óta a nyaralni vágyók pergőtüzében áll A római strandot szegélyező villatelepen s a Csillag­­hegyi tisztviselőtelepen már minden lakást kiadtak. A vékonypénzü tisztviselői r .— _ most már abból a s­ze­rény« 2—300 ezer korona­ ■dSKfes. teteti IS&BSn”*/ ből hozatják rendbe i jflwjJFj 1 házuk táját, amit a nyar­s­i y Pij A ^ valók nyári lakásért már/ \/ . /ig lefizettek. A vicinális si# f r neken túl, az épülő Kis• | ~ sing-telepen apró házai Jf s====*"­ ” álldogálnak össze-vissz*1 és mindegyik visszhang-f­zik a kopácsolástóL Ra T tat ragasztanak a meg. F jj_ *’■W■fát levő házhoz. Ide kerül­­­ÁgSjPóTM 1 'í% nek majd a nyaralók. A múlt szezonban ugyanis egész Csillaghegy a padláson lakott s az idén már neri akarják ilyen fokozott mértékben élvezni a napsugara­kat és a hőguta közelségét. Úgy gondolkoznak, hogy in­kább építenek, két évi nyaralás kifizeti a költséget. Mos­tanában egy ilyen szoba-konyha ragasztás két millióba kerül és ezért inkább családi alapon folyik az építke­zés. A helybeli téglagyárban beszerzik az anyagot, ösz­szeáll a sógor, koma, öregapám, öreganyám és két hét alatt kész a ház. Az árak­ 200—300 ezer korona körül mozognak s ezen kívül a 20 százalékos adót is a nyaraló fizeti meg. A nyaralók özönlése és a strand­láz végtelenül mu­latságos dolgokat hoz létre. Békásmegyer és Budakalász között például egy-két fürdőkád nagyságú pocsolyát kicementeztek, húztak az oldalára vagy tíz kabint és kinevezték strandfürdőnek. A vicinális végállomásán, Szentendrén újabb strand áll, melynek felszerelése a Margitszigeten pompázott egy régi, hírhedt strandi fürdő reklámozásának idejében. Nyári lakást keresők... Ez én vagyok, olvasom, de ön is lehet az épp úgy, vagy lehetne, ha nem ret­tenne vissza a százezrek körül járó, sőt itt-ott a félmil­liót is meghaladó bérössze­­gektől. Félmillió egy sze­­zonra egy villáért, százez-­­ re’1- egy-két szobáért! Nemf . \ rettentő ez? De hát van-e. \ I \i \ m^r‚ s-nat annak mondha­/ vV:,x fk '« i tünk a neg­yedfélszáz koro-Ül 'S. \ nás kenyér korszakában? • / * \ ¡Yi/\ j Megadják ezeket a százez­»¡\A *V. }}' rés árakat sokan. Mert hi-i szen a,'51 van már bérbe Jpf ' ifAA—-A nem ■vett nyaraló Buda he­&!%/y vkfiv H gyeiben és Budapest kör­, te­­­jt nyékén. A lehetetlenségek a­k­kora megszűnt. Igen, fizet­nek az emberek százezreket, félmilliókat egy kis nyaraló fészekért és — jaj, — fog­nak fizetni még többet is. Mint ahogy a negyed félszáz korona sem utolsó szó egy kiló kenyérért. Pusztulunk, veszünk, de — üdülünk! Jöjjön velem, olvasóm, men­jünk ki a »zöldbe« és keressünk együtt nyári lakást. Ha van pénze, készítse ki a százezreit, ha nincs, tartson ve­lem együtt szemlét — legalább elméletben. Nagymarosra 1. J/jj pusztának. Szoba-konyhá é­ ­­s Szentendre régi nyaralóhely egyébként is. Az ódon patinájú kis város, az izbegi villák, a pismányi domboldal nyaralói, a Slava voda, régi ismerősei a pestieknek. Itt is közel jár a félmillióhoz egy nyaralás lakbére. A város belse­jében a vékonyabb pénznek nyaralnak. Itt havi 30—0­­­0 ezer korona a nyári lakás. Az idillikus, szép nyaraló Szentendre után következik. Leányfalu, a művészek nyaralóhelye Sokan üdülnek itt nyáron művészek, írók. Utolsó nyarát itt töltötte Reinrich Gusztáv is, itt fogadta tavaly már haldokolva Az Újság munkatársát s itt mondta azt a néhány szomorú, meg­ható mondatot, melyet könnyes szemmel ismételt el sír­jánál a rektor magnificus: — Sokan vannak... szeretnek... nagyon sze­retnek ... Azóta elmúlt és ki tudja, az idén kinek a kacagása hallatszik majd a bús emlékezetű kicsi szobában. Mert a nevek fogynak, csak a nyaralók sokasodnak,­ ­ Barthou Poincarénál. Paris, április 30. Poincaré miniszterelnök ma délelőtt fogadta Barthout, a jóvátételi bizottság elnökét. Elutasott a m­ai B'iSsaSffis'eEFISSs és pé­nzlügy- Bethlen István gróf miniszternek és Kállay Tibor pénzügyminiszter Khueh-Hiáervány Sándor gróf kü­l­­ügyminisztériumi tanácsos kíséretében vasárn­ap délután utaztak el a keleti pályaudvarról induló bécsi gyorsvo­nattal. A miniszterelnököt Bécsig felesége és idős­eb fia is elkísérték. A pályaudvaron a kormány elnökének bú­csúztatására a diplomáciai kar Budapesten időző tagjai közül megjelentek Hohler angol követ, Bobieu Irassula és Vinci olasz ügyvivő és K­jrb Budapesten tartózkodó külföldi újságírók. Mirényi Ernő állomásfőnök fogadtat a kormány két tagját az előcsarnokban, ahol Daruvára Géza külügyminiszteren és Rakovszky Iván belügymi­­niszteréin kívül az egységes pártnak, minteggg negyven képviselőtagja jelent meg a miniszterelnök búcsúztatá­sára. Malter János és Kállay, Tamás rövid beszédben kí­vántak szerem­ rét a miniszterelnöknek külföldi útjához. A sajtó képviselőinek jókívánságaira válaszolva a mi­niszterelnök kérte a sajtót, hogy távolléte alatt támo­gassa őt a nagy nemzeti célok elérésében. A gyorsvonat az egybegyűltek éljenzése közben gördült ki a pálya­udvarról. - •» '—- -

Next