Az Ujság, 1923. június (21. évfolyam, 122-145. szám)

1923-06-02 / 122. szám

Szombat, 1923 junius 2. AZ ÚJSÁG M mayenlingi tragédia I ——­ tokmányok, levelek és Jegyzőkönyvek Rudolf trónörökös szerelmi regényéről és halájáról Egyedül jogosított magyar kiadás ít a t Újság­nál Utánnyomás egészben vagy kivonatosan tilos . Újra Bécsben. Másnap délelőtt Vetsera báróné a tíz órakor­­érkező vonattal visszatért a császárvárosba. Ellen­állhatatlan erő vonzotta vissza leánya koporsójá­hoz, mert természetszerűen abban a meggyőződés­ben volt, hogy Mary ravatala a palotájában van felállítva s­ onnan viszik ki végső útjára. A következő órák csak Mary búcsúleveleit hozták­ meg, őt magát nem. A délelőtt folyamán Stockau­ gróf tudatta előbb csak a báróné fivéré­­­­vel, hogy a trónörökös Mayerlingben levelet ha­gyott hátra Vetsera bár­óné címére, amely levél ■ ebben a­ pillanatban az uralkodó kezében van, de előbb nem adható át a bárónénak, mig becsületszavát nem adja, hogy a levelet csak Stockau gróf jelenlétében bontja fel, el­olvassa, azután visszateszi a borítékba, le­pecsételi és nyomban visszajuttatja őfelsége kezébe. Ketten aztán tudatták ezeket a feltételeket Vetsera bárónéval, aki természetesen azonnal beleegyezett, mert legnagyobb vágya volt valamit megtudni leánya tragikus sorsáról. Mikor minden feltételbe készségesen bele­egyezett, Stockau gróf elhozta neki a levelet. Csak a címzés származott Rudolf trónörökös­től s az ő pecsétje volt a borítékra ütve. Benn a borítékban Mary három levele volt, 1889 január 29-iki kelettel: az egyiket anyjához, a másodikat Hanna nővéréhez, a harmadikat fivéréhez intézte. A levelekben Mary elbúcsú­zik övéitől s a többek közt azt a kívánságát fejezi ki, hogy Allandban temessék el. Miután a leveleket elolvasta, a bárónő vissza­tette a borítékba, azt újra lepecsételte s átadta Stockau grófnak azzal, hogy csakis Őfelségének m­agának adja a kezébe. Egy­ óra hiúlva Stockau gróf visszatért és visszahozta a leveleket. Miután nem a trónörökös írása volt, a király nem akarta a családtól az emléket elvonni. Stockau gróf útján Hohenlohe herceg a mayerlingi kastély egy képét küldte ugyanakkor Vetsera bárónénak. A trónörökös kérte a király­­­­nét, hogy ezt a képét, juttassa a báróné kezébe. Hohenlohe herceg fel is olvasta a trónörökösnek anyjához írt búcsúleveléből azt a pár sort, mely a képre vonatkozott. Azt irta a trónörökös az anyjának, hogy juttassa el ezt a képet Mary any­■ jához és figyelmeztesse a bárónét a kastély két , csukott ablakára. (Abban a szobában történt a katasztrófa.) Stockau gróf ezután elmondotta, hogy az udvar parancsa szerint Maryt Heiligenkreuzban kell eltemetni. Abba semmiesetre se egyeznének bele, hogy a halottat Bécsbe hozzák és ott temes­sék el. — Meg kell adnod a felhatalmazást rá, hogy mindent a parancs értelmében intézhessek el a te­­ nevedben — mondta még a gróf sógornőjének. Elmondotta továbbá, hogy koporsót nem szabad a mayerlingi vadász­­kastélyba vinni, halottaskocsi sem jelenhetik ott meg, nehogy köztudomásra jusson, hogy a vadász­­kastélyban kettős tragédia játszódott le. Tovább is ment a szigorú parancs. Elrendel­ték azt is, hogy ne csupán a vadászkastély előtt, de az egész mayerling—heiligenkreuzi után se szabad halottaskocsit vagy koporsót látni s a halott leányt úgy kell Heiligenkreuzbe vinni, hogy frakkerben üljön, teljesen felöltözve, ka­lappal a fején, mintha élő teremtmény tenne csupán kocsikirándulást, Mayerlingtől He­il igénk­re azig. Csütörtökön, január 31-én délután öt órakor (már jóformán sötét este volt) érkezett Stockay György gróf és­ Baltazzi Sándor báró kocsija a mayerlingi vadászkastély elé. Az urak kiszálltak és csengettek. Teljes félóráig állottak a nagy hi­degben a kapu előtt, tízszer is becsengettek, nem mutatkozott senki, aki ajtót nyitott volna. Ekkor újabb kocsi érkezett a kastély elé, benne a fő­­udvarmesteri hivatal egy tisztviselője és Auchen­­thaler dr. császári udvari orvos. Erre megjelent a kastély portása és kaput nyitott. A főudvarmesteri hivatal tisztviselője leszedte a pecséteket egy ajtóról s benyitottak egy kis szobába s itt találták Mary vérrel borított holttestét. A bal halántékán revolverlövéstől eredő seb tátongott, a jobbfül mögött is seb volt, itt ment ki a golyó a fejéből. Harmincnyolc órája múlott a halál bekövet­­­­keztének s a halott még mindig ott feküdt vére­sen, mosatlanul, mosdatlanul, ravatal nélkül. Ugyanolyan állapotban volt a halott, ahogy az előző nap reggelén a trónörökössel együtt az ágyban találták. Csak másik szobába vitték át. Szeme tágra nyílott s valósággal kijött az üregéből; a félig nyitott szájból alvadt vércsomó ömlött ki, mely­ a test egy részét is elborította. (Copyright by Kronos-Verlag Wien 1923) 9. közlemény Kissé behajlitott karja az ölében pihent, balkeze pedig görcsösen szorított egy zsebkendőt, amelyet csak a legnagyobb erő kifejtésével tudtak meg­merevedett kezéből kitépni. Mikor a kettős öngyilkosságot felfedezték, a halottat a trónörökös szobájában találták meg, az ő ágyában, a hátán fekve. De nyomban át­vitték egy másik szobába, az ágyra fektették s olyan sok ruhafélét dobáltak rá, hogy semmi se látszott belőle, mig csak a ruhadarabokat le nem szedték róla. Auchenthaler doktor udvari orvos ezután megmosta, megtisztította az alvadt vértől a ha­lottat, felöltöztette a saját ruháiba és átadta a rokonoknak, hogy most már elszállíthatják Heili­genkreuzbe. De­ előbb még jegyzőkönyvet vettek fel a holttest megtalálásáról, leírván ebben rész­letesen a halott lesebét s azt vették bele a hiva­talos iratba, hogy nyilvánvalóan öngyilkosság történt. Arra a kérdésre, várjon a rokonok ehhez hozzájárulnak-e és hajlandók-e a jegyzőkönyvet aláírni, Baltazzi Sándor azt kérdezte, várjon a temetéskor nem okoz-e majd nehézséget, ha az­­ Tisza István emléke. A dunántúli reformá­tus egyházkerület nagy ünnepséggel leplezte le Pápán szerdai közgyűlésén Tisza István gróf arc­képét. Borsod vármegye törvényhatósága szintén­ díszközgyűlésen áldozott a nagynevű magyar ál­lamférfi emlékének a miskolci vármegyeháza nagytermében. — Urnapi körmenetek. Fényes külsőségek között folyt le az Országos Katolikus Szövetség várbeli kör­­menete. A körmenet a koronázó főtemplomból indult el és Schioppa Lőrinc pápai nuncius­ osztott áldást az Oltáriszentséggel. A pesti oldalon a belvárosi plébánia templomból indult ki a körmenet. Az egyes kerületek vasárnap tartják meg az Ünnapi körmenetet. — Ünnep az olasz követségen. A budapesti királyi olasz követség értesíti a Budapesten tartózkodó olasz állampolgárokat, hogy a királyi olasz követ június 3-án, vasárnap, az olasz­­Sta­­tuto-ü­nnep alkalmából, fogadni fogja őket az olasz követség székhelyén (VIII., Eszterházy­ utca 16,­ 11 és 13 óra között.­­ A fővárosi tanárok nem kapták meg jú­niusi fizetésüket. A főváros középiskolai tanerői körében rendkívül nagy elkeseredés uralkodik. Az történt ugyanis, hogy a tanárok és tanárnők nem kapták meg június 1-i járandóságukat szokás szerint az első hónap végével, hanem még a mai napon sem. Ez a sérelem méltán háborítja fel a kultúra harcosait, akik maguk is a legnagyobb önfeláldozással végzik kötelességüket azért a sze­rény javadalmazásért, amely mindenre elegendő, csak éppen a megélhetésre nem. A súlyos anyagi nehézségekkel küzdő fővárosi tanári kar megdöb­benéssel tapasztalta, hogy ez alkalommal hiába várta az elsejét. Akik már az elmúlt hó végével is nélkülözni voltak kénytelenek, most itt állnak egyetlen fillér nélkül és fizetés hijján még a leg­elsőre­ndű életszükségletről sem tudnak gondos­kodni. A főváros tanügyi osztályában, amelynek tudvalévően Zilahi Kiss Jenő a vezetője, azt a fel­világosítást adták, hogy a tanári kar fizetése a minisztérium hibája miatt késik, mert a kiutalá­sok nem történtek meg idejében. Legkésőbb hét­főre azonban mindenki megkapja járandóságait. Eszerint tehát megkezdődött a játék a felelősség körül. A főváros a minisztériumra hárítja a fe­lelősséget a késedelemért, az viszont bizonyosan ugyanígy cselekszik a fővárossal szemben. Köz­ben pedig a főváros tanügyének és a tanügy meg­­mentőjének, a mai városháza oszlopos tagjának, Zilahi Kiss Jenőnek nagyobb dicsőségére a tanári karnak nincs betévő falatja ... - ÚJ dékánok. A Pázmány Péter-egyetem négy ka­rán ma választották meg a jövő tanévi dékánokat. A bölcsészeti fakultáson h­armadizben is Siegescu József dr-t akarták megválasztani, de a derék tudós elhárí­totta magától a megtiszteltetést. Utódja Kuzsinszky Bálint dr. lesz. A jogi kar élén ismét Notter Antal dr. fog állani, akit újra megválasztottak. Az orvosi karra szintén az ezévi dékán, Vámossy Zoltán marad hivatalá­ban. A hittudományi kar új dékánja, Schütz Antal dr. A rektort június 8-án választják meg Szinnyei József dr. személyében. — Pusztító forgószél. Rómából jelentik. Forgó­szél következtében ma igen sok híd és út pusztult el. A vasúti közlekedés a Simplon-alagúton át szünetel. Négy ember a vízbe fúlt. Sok helyen lavinaomlás történt és így valószínű, hogy újabb emberáldozatok is lesznek­mll a jegyzőkönyvben, hogy öngyilkosság történt? Az udvar emberei megnyugtatták őket: se a hatóság, se a lelkész nem fog nehézséget okozni. Erről gondoskodás történik. De azt okvetlenül meg kell állapítani, hogy öngyilkosságról van szó, mert egyébként feljelentést kellene tenni és bírói vizsgálatot kellene indítani, ami természete­sen nagy és kínos feltűnést keltene. Ezt pedig kerülni kell mindenáron. Egyúttal arra is utasították a rokonokat, hogy nyomban írjanak egy kérvényt a kerületi főnökséghez, amelyben engedélyt kérnek, hogy a halottat a heiligenkreuzi temetőben hantolhas­sák el. Mikor mindez megtörtént, a halott báró­kisasszonyt teljesen felöltöztetve, kalappal a fején, fátyollal az arcán levitték a kocsiba, a fiátulsó ülésre helyezték, félig ülve, félig fekve, a két rokonnak jobbról és balról a halott mellé kellett ülnie és sötét éjszakában úgy kocsiztak az országúton Heili­­genkreuz felé, mintha egy élő asszony ülne kettejük között. Heiligenkreuz közelébe érve, egy úr megállí­totta a kocsit,­­ később kiderült róla, hogy detek­tív — a kocsis mellé ült a bakra s kiadta a paran­csot, hogy egyenesen a temetőbe hajtsanak. Csak a halottas kamrában tették Mary báró­nőt egyszerű, gyalulatlan, feketére mázolt koporsóba, amit akkor éjszaka ácsoltak össze Heiligenkreuzben, noha Stockau grófot előzetesen úgy értesítették, hogy Bécsből már küldtek előre egy rendes ke­ményfa- vagy érckoporsót. Amikor a halottat, a nyers koporsóba tették, a kolostor tornyában éjfélt ütött az óra.­­ A jugoszláv állami tisztviselők ultimátumot intéztek a kormányhoz. Az Újság bécsi szerkesztő­sége jelenti telefonon. Mint Belgrádból jelentik, a köztisztviselők bizottsága ma ultimátumot adott át a kormánynak. A pénzügyi bizottság, mihelyt összeül, azonnal szabályozni fogja a drágasági pótlék kérdését. Ha a kormány egy héten belül nem értesíti a bizottságot a követelések elfogadá­sáról, úgy ezt a minimális követelések elutasításá­nak fogják tekinteni és azonnal megteszik a szük­séges intézkedéseket. I­­skolai ünnep: Szekeres Margit felsőleányiskolájának nö­­vendékei tegnap fényesen sikerült ünnepséget rendeztek a Zene­­művészeti Főiskola kamara­termében a Gyermekvédő Liga ja­vára. Szolfázs-gyakorlatokat, zenés mozdulatokat, tréfás jelenete­ket mutattak be, ezenkívül pompás énekekkel és táncokkal gyö­nyörködtették a nagyszámú előkelő közönséget. Bábszínház. (Vest kisasszony.) Igazán nagy áldozatába került, hogy megvette azt a harisnyát. De megvolt, és a lábán volt, és a lába szép volt, és kacéron nyújtotta oda a suszter­­legény tenyerébe,­­aki mértéket vett. »Te szegény, te itt térdelsz előttem,... ki tudja, miket érzesz... valami sejtést a Szépről... míg itt térdelsz, és fogod a lábam... és gondolod..., mi­lyen szép... milyen előkelő! S érzed az illatot? Chypre. Igen. A harisnyámra pár­ csöpp chypret hul­lattam... Evoe, szépség, illat... kis láb,— te sze­gény suszter­ fiú! Rabszolga vagy, s én királynő!« De másnap ott állt a gyümölcsárus előtt a ki­rálynő­ és nem volt semmi pénze. Május, cseresznye- és zöldborsószag, s kis tizdekás adagokban eper, újdonság, nagy, fényeshúsú kerti eper. De nem volt semmi pénze. Nézte, vágyódott rá, ismerte az izét, édes zamatéit, s nyelt egyet. A suszterlegény azonban épp akkor jött­­ki a gyümölcsárustól, s a nagy, finomhú­su epreket egyen­­kint szopta le a rövid száracskáról. » Neked van erre pénzed?* — csodálkozott a lány. Elfordult. Ment a hivatalba, de közben gyötörte a nélkülözés, az eper, és a májusi étvágygerjesztő szagok... t Selyemharisnya... chypre... és éhes vagyok... Te suszter fiú, te olyan csirizes vagy és térdeltél is előttem... Mégis... én inkább suszter­né lennék, mint selyemharisnyás leány.* Simán — A göteborgi nemzetközi könyvkiadókongresszus, Június havában ülnek össze kongresszusra Göteborgban a világ könyvkiadói. Erre a fontos tanácskozásra Magyarország is elküldhette a maga képviselőjét, mi­után az anyagi eszközöket hozzá maga a kongresszus elnöke, a híres Waldemar Zachrissen ajánlotta fel Kner Imrének, a gyomai kiváló Kner-nyomda vezetőjé­nek. Kner Imre Az Ujság-nak is rendszeres tudósításo­kat küld Göteborgból. — Pasteur-ünnep. Párisból jelentik. Impozáns ará­nyokban ünnepli Franciaország Pasteur születésének századik évfordulóját. A francia kormány meghívására mintegy ötszázan gyűltek egybe idegen államok és egyetemek képviselői, kiket a köztársasági elnök fényes estély keretében fogadott. Az ünnepség egy hétre ter­jedő programmján szerepel: a Pasteur-intézet megtekin­tése, hatalmas ünnepély a Sorbonne nagytermében, fo­gadás a városházán, díszelőadás az Operában, bankett Versaillesban, az Akadémia kerti ünnepélye Chantilly­­ben és egymást követő estélyek sora. Strassburgban, ahol Pasteur az ötvenes években mint fiatal tanár mű­ködött, nagy ünnepség között leleplezték a Pasteur-em­­lékművet. Ezen az ünnepélyen Preisz Hugó dr. egye­temi tanár beszélt a magyar kormány és a budapesti egyetem nevében. — Megmarad Bécsben a h­alotthamvasztás. Bécsből jelentik. A községtanács, miután a keresztényszocialista tagok tiltakozásuk jeléül kivonultak az ülésteremből, egyhangúlag elhatározta, hogy kitart a halotthamvasz­­tás megengedését kimondó határozata mellett és utasítja a tanácsot, hogy a krematóriumot továbbra is tartsa üzemben. y ' —J ‘ 8

Next