Az Ujság, 1923. július (21. évfolyam, 147-170. szám)
1923-07-03 / 147. szám
Budapest, 1923 AratO korona. XXL évfolyam. 147. szitm. ~~ ~C r Előfizetési árak Negyedévre............ 480® K — t Egy hóra.............. 1600 K — t Külföldre az előfizetési ár kétszeresét számítják. Egyes szám ára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon hétköznap 80 K, vasárnap 100 K Ausztriában hétköznap 1500*—, Vasárnap 2000*— osztrák kor. Megjelenik ünnep utáni napok kivételével minden nap.AZ ÚJSÁG Kedd, július 9. SZERKESZTŐSÉG: Budapest, Rákóczi-ut 54. sz. Tel.: József 13-36. József 122-56. KIADÓHIVATAL: Budapest, Rákóczi-út 54. sz. Tel.: József 13-35, József 16-26 József 122-56. FIÓKKIADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet-körut 43. ROVÁS. Meg merjük jósolni, hogy a legújabb bomba merénylet tettesei is ismeretlenek maradnak s ebben sem a rendőrség, sem a politika nem hibáztatható. Ennek a fajta bűntettnek kifejlett technikája van, amellyel szemben a megtorlás és a preventíva elmaradt. S nem tudjuk, hányan vannak a bombával dolgozók, de legfeljebb tucatjával lehet őket számba venni, nem ezrével. Ellenben ezeknek a tucatoknak kész hátvédjük és üldözésüknek áthághatatlan gátul szolgálnak azok az ezrek, akik elitélik a merényleteket, de szimpatizálnak a merénylőkkel. Amíg ezek a szimpatizálók nem találják a maguk becsületbeli ügyének izolálni magukat az elitélt cselekedetektől s a maguk megtámadtatásának érzik a gonosztevőknek üldözését, addig az országnak ez a szégyene egyre égetni fog bennünket és meddővé tesz minden törekvést a Bethlen-féle reálpolitika irányában. .. — Hagyjanak bennünket dolgozni! — Ez a sikoltásszámba menő kiáltás ma ismételten elröppent a Gaal Gaszton ajkáról, aki nem bolsevista és nem spekuláns, hanem ízig-vérig agrárius. — Hagyjanak bennünket dolgozni!— sikoltja a kereskedő, aki előtt leeresztik a sorompót abban a pillanatban, amelyben keresztül kellene rajta mennie. — Hagyjanak bennünket dolgozni! — sikoltja az ipar, melytől megvonják a nyersanyagot Devizaközponttal és vámházi szekatúrákkal. A munka megmenthet bennünket és mindenki dolgozni akar. Kell ennél egységesebb politika? És senkit sem engednek dolgozni! Kell ennél egységesebba kormánypolitika? Kétszázmiliárdra teszi Schlandl Károly földmíves-államtitkár az idei terméstöbblet értékét s mi boldogan néznénk ennek alapján a legközelebbi hónapok elé, melyeknek nehéz voltát a miniszterelnök beígérte , nem tudjuk elhinni, hogy a miniszterelnök tévedett volna. Mert kétszázmilliárd nagy érték, de minél nagyobb, annál végzetesebb lehet, ha rosszul gazdálkodnak vele. A magyar búza mindig az első betakarított termése a világnak és az utolsónak jelentkező árucikke a világpiacnak. Mi lesz vele az idén? Ahogy mozognak az emberek, attól tartunk, hű marad eddigi szerepéhez, politikábólés komoly, értékes elemek között, akik szenvednek tőle, ugyanúgy áll a keresztény magyarságra is, amelynek kebelében nem éppen a legértékesebbek úsznak az árral. A legfontosabb azonban a keresztény fajmagyarság megerősítésének a gondolata. Ez már teljesen szembe kerül a mi liberalizmusunkkal, mégpedig nemzeti szempontból nem éppen a liberális felfogás hátrányára. A keresztény fajmagyarság erősítése egy csonka-magyarországi gondolat, egy nemzetet véve alapul, mely nagyjában a fajmagyarságot megkülönböztetésül emlegeti a zsidóktól, Nagy-Magyarországra tarthatatlan, mert ebben az országban nem mindenki fajmagyar, aki keresztény. Nagy-Magyarország kétmillió tóttal és hárommillió románnal, a többiről nem szólva, nem alakulhat ki azon a programmon, hogy itt csak a fajmagyarság erősítése folyik. A zsidók felhagyják. Ha a Nagy Emil-féle keresztény politika leszámol azzal, hogy mindvégig marad, ami van, akkor a fajmagyarság erősítése egy gyászos, de lehetséges politika. Gyászosnak azért nevezzük, mert erkölcsileg elismerjük a jogosultságát Cseh-Szlovákiában egy fajcseh, Romániában egy fajromán megerősítésnek és akkor ne tiltakozzunk magyar véreink elnyomásán, mert ez nem magyarelnyomás, hanem fajcseh vagy fajromán megerősítés, ugyanaz, amit a mi szűk határaink között magunk is elismerünk jogosnak, sőt magasztosnak. De helyreállítani, azaz csak történelmileg számítani a régi Magyarország újjászületésére, keresztény fajmagyarság megerősítése mellett, nem lehet. Mi vonzaná ide azokat a milliókat, akik nem fajmagyarok? Már eleve másod-, sőt harmadosztályú polgároknak vannak besorolva, akik az állami törekvések áldásaiból ki vannak rekesztve, akik úgy érzik, hogy erősítése a fajmagyarságnak lévén a cél, szükségképen e nemfajmagyarságok gyengesége lenne a kívánatos. Nagy-Magyarország nem tűr meg faji gondolatot, mert sok faj élne rajta. Nagy-Magyarország csak a nemzeti gondolat alapján állhat meg, mert a nemzetbe belefér mindenki, a faji gondolatba csak az illető faj. Mi a magyar jövendőben rendületlenül hiszünk, azért nem barátkozhatunk meg soha oly politikával, melyre ez álom megvalósulása katasztrofális. S mivel hiszünk a nagy eszmében, nem fogjuk elejteni soha a liberalizmust, mely legyen kiépítve és nemzetfentartó bármely pillanatban, amikor ikertestvére, a nemzeti gondolat reászorul. Nagy Emil keresztény politikája: Hálásan és örömmel ismerjük el az új igazságügyminiszter beszédében megnyilatkozó politikának teljesen elütő jellegét az eddig érvé- nyesült politikától. Sok megállapítása teljesen azonos évek során kifejtett véleményeinkkel s ha Nagy Emil szelleme a kormányé és a politika ebben a szellemben hatja át az életét, ennek előnyét és érdemeit távolról sem kisebbítenénk azzal, hogy mégis kevesebb, mint mi kívánnék. Nem tévesztjük szem előtt, hogy mi liberalizmust akarunk, a kormány pedig nem vallja magát liberálisnak. Keresztény politikát hirdet most is, amit magunk is helyeslünk. De a mi megállapításunk szerint keresztény politika az, amely nem bolsevista, amely épül hazafiságon, valláson és szabad egyenlőségen. A Nagy Emil keresztény politikája saját szavai szerint nem jelent antiszemitizmust, de nem is jelent egyenlőséget. Az ő érdekes meghatározása szerint keresztény politikája nem ütni a zsidót, hanem nemesíteni a keresztényt, az ő keresztény politikája: a keresztény fajmagyarság megerősítése. Az elsőt illetőleg: nem ütni a zsidót, erről ma már nem kell beszélni. Nemesíteni a keresztényt — fölösleges. Nagy Emil nem úgy értette, hogy a zsidó rendben van, de a keresztényen nemesíteni kell. A mi belső meggyőződésünk szerint a keresztény magyarság a maga összességében áll az erkölcsi érték ama magaslatán, mint nemzeti, vallási rés kulturális tekintetből bármely más összessége a világnak. S a magyar nemzeti érzés és kultúra annyira vérébe ment a magyar zsidóságnak, hogy e tekintetben különbségtevés a kettő között igazságtalanság vany az egyik, vagy a másik iránt. Ahogy Nagy Emil különbséget tesz alantasabb értékű zsidók között, akik hasznot húznak az eddigi keresztény kormánynyilatkozat a bombamerénylet ügyében. Újból fogadkozik a belügyminiszter és szigorú megtorlást ígér. Most már bizonyos, hogy a legutóbbi bombamerénylet ügye napirendre kerül a nemzetgyűlésen, lehetséges, hogy a miniszterelnök megelőz minden felszólalást és már a keddi ülésen fog nyilatkozni a kormány nevében. De úgy is fakulhat a helyzet, hogy előbb az ellenzék egyik tagja kér és kap engedélyt sürgős interpellációra s csak azután hangzik el majd a kormánynyilatkozat. Nem kétséges, hogy a kormány ezúttal világosabban fog beszélni, mint eddig s ehhez az uj mértékhez szabja cselekedeteit is, hogy végre tényleges rendet és nyugalmat teremtsen. Jó ígéret erte Rakonszky Iván belügyminiszternek az az elhatározása, hogy most már tűzzel-vassal lát hozzá a rakoncátlan elemek megfékezéséhez és a kanálishad kiirtásához. Meg fogja mutatni, hogy Magyarországon szombat éjjel nyúltak utoljára bűnös kezek a balkáni gyilkoló eszközhöz s férfias szavának azzal kiván súlyt adni, hogy állását köti a merénylők kiderítéséhez. Informátorunk szerint a belügyminiszter joggal számíthat Nagy Emil dr. igazságügyminiszter hathatós segítségére, aki szükség esetén a legszigorúbb rendszabályoktól sem riad vissza a pacifikálás érdekében. Nagy várakozás előzi meg a kormánynyilatkozatot s az ellenzék körében főleg arra kiváncsiak, milyen preventív intézkedésekre határozta el magát a kormány és mik a tervei elsősorban a sajtóizgatás megakadályozására.Általános megdöbbenést keltett ugyanis az aktív, antiszemiták délutáni lapjának a bombamerénylettel kapcsolatos közleménye. Ezekben a sajtóberkekben „kakaót“ szimatolnak következetesen a divatba jött bombákban s úgy látszik csak újabb emberhalál tudná meggyőzni ezt a sajtót a merényletek komor komolyságáról. Ebből a szempontból egyébként Fábián Béla dr. külön interpellációban kényszeríti majd színvallásra a kormányt.. ******■*•••»■*»**--*'***“ *.................‘■ **'■**•*■*»» Nagy kavarodás az „Observer“ cikke körül. Szakadás fenyegeti az entente-ot? London, július 2. (Wolff.) A Reuter-iroda az Observer diplomáciai tudósítójának a következő információját teszi közzé: Ha Franciaország nem ad írásbeli választ Anglia kérdőívére, akkor az angol kormány nagyon valószínűen hivatalosan kijelenti, hogy Franciaország jelenlegi politikája Európa romlására vezet és valószínűleg tárgyalást kezd Németországgal a június 7-iki német jóvátételi ajánlat alapján. Ha Franciaország vonakodik ezen a tárgyaláson résztvenni, akkor Anglia önállóan jár el. Lehetséges, hogy a semleges államokat értekezletre hívják össze, hogy Franciaország nélkül megegyezés jöjjön létre Németországgal. A „Times" párisi levelezője írja: A francia-angol viszonyban elérkeztünk a legnehezebb pillanathoz. Ennek a hétnek eseményeitől, könnyen lehet, hogy a két ország jövőbeli barátsága függ. « Francia válasz az „Observer"-nek. Paris, július 2. (Wolff.) Szokatlanul éleshangú vezércikkében a Temps kijelenti, hogy hivatalos felfogást visszatükröző külföldi lap a francia kormányt a sarajevói válság óta olyan hangon nem vonta felelősségre, mint ahogy ezt a tegnapi Observer merész volt megtenni. A lap az Observernek a párisi angol nagykövet Quai d'Orsaya lett látogatásáról szóló előadásával szemben az angol kormány részéről cáfolatot követelt. Az Observer hamisítása egyenesen az emsi távirat tartalmára emlékeztet. Vannak tehát — mondja a Temps — akik elszánták magukat arra, hogy megakadályozzák a megértést. Ha az Observer azt hiszi, hogy a franciákat megfélemlíthetik, a Temps azt felelheti neki, hogy csalódik. Aki az együttes győzelem épületét aláaknázza, legelébb is a brit birodalmat ingatja meg. Olyan emberekre van ma Európának szüksége, akik mindent lerombolnak? Nem kell-e mindenekelőtt türelemmel kitérni minden olyan provokáció elől, amely az angol-francia megegyezést hátráltatja? Aki az Observer mellé áll, az ellensége az angol népnek. Páris, július 2. (Wolff.) Az Observer tegnapi cikkéről a Globe ezt írja: Baldvin franciagyűlölete nem fogja megszilárdítani azt a kormányt, amelynek nevében jogosítva érzi magát Franciaországhoz intelmet intézni. Ennek inkorrektsége nem igen áll összhangban Baldvin megszokott módszerével és nyilatkozataival. Már csak egy feltevés marad hátra: az Observer talán arra kapott megbízást, hogy puhatolózzék Párisban, hogy a francia kormányt Németországgal szemben igényeinek mérséklésére bírja, miközben arra a felelősségre utal, amely a francia kormányt terhelné, ha túl makacsnak bizonyulna. Ha ez volt a cél, — írja a lap — az a nézetünk, hogy ez bizony veszedelmes. Ha Baldwin véleménye szerint végeszakad a Foreign Office türelmének, hát Franciaország türelme épp annyira véget ért s ez meglehetősen kedvezőtlen kilátást nyújt arra, hogy a szokatlanul fáradságosnak ígérkező tárgyalások jó eredménnyel isvégződjenek. "