Az Ujság, 1923. július (21. évfolyam, 147-170. szám)

1923-07-29 / 169. szám

A PESTI KIS TÜKÖR ÍRTA SZÖLLŐSI ZSIGMOND, A főherceg. Hogy az egykori királyi herceg emlékezései és följegyzései nagyon érdekes olvasmány lesznek, arra mindnyájan el voltunk készülve. Hiszen kivételes sorú emberek életéről ír, ami mindennél jobban izgatja a közönséges bal nők fantáziáját és kíváncsiságát. De elolvasván az eddig megjelent néhány folytatást, az érdekesnek egy olyan matériája izgatja föl a figyelmemet, amelyik váratlan és amelyre nem voltunk elkészülve. Ami az első közlésekben ilyen váratlan, de elemi erővel markolja meg az érdeklődésemet, noha igazán kevés szó esik róla: — maga a szerző. Nem egyéni sorsának cselekményes érdekességére gondolok. Az izgalomnak ezt az adóját a dráma vagy regény iránt, amely hősét lápot Ferdinánd királyi hercegből, Toscana örökös nagyhercegéből — Wölfling Leopolddá tette, már annak idején leróttam, oly hiánytalanul, hogy — őszintén megvallva — már alig emlékszem a históriára. Tisztes polgár ennyire csak a kifizetett adósságait tudja elfelejteni. De így is igen érdekes a főherceg polgártárs, mint írd. Azt a fölényes és átlátó mosolyt, doktor úr, méltóztassék csak nyugodtan elspórolni. Eredeti kéziratát a szerzőnek valóban én se látom. Úy tudom, nem is igazi okos ember az, aki mikor egy főherceg könyvet írt, nem gondol egy készséges ismeretlenre, aki nem főherceg ugyan, dke jót tud írni. Valóban, már voltak főhercegek, sőt kisebb grófok is, akik vastag és szép könyveket írtak, anélkül, hogy akár a gondolataik kitermelésével akár a papírra vetésével saját magas személyüket kellett volna fárasztaniuk. És itt nem hozom föl ellenérvnek azt, hogy Wölfling polgár, mikor ezt a könyvet írta, már nem volt főherceg. Ez nem döntő. Mert ez csak tény. De döntő és igaz az, hogy nem a technikai készség, avatja és hitelesíti az írót. Igen jelentékeny írók voltak gyönge stilisták. De író az, akinek a szemlélete írói. Aki embert, dolgot, gesztust, megnyilatkozást és jelenséget úgy lát, hogy ez az ő reprodukálásban érdekes, megvilágító és jellemző. A mondataimat esetleg megformáltathatom mással. A megfigyeléseimet, a látásomat, az impresszióimat nem. Amit Wölfling Lipót Ferenc Józsefről, a császár koránkelésének emberi motívumairól, hogyan kellett hozzá, „helyesen** bekopogtatni, mit jelentett a Herein!-ja hangejtése: mindezt csakis egyedül Lipót Ferdinánd királyi herceg iró itr vehette észre, figyelhette meg és raktározhatta el. Mert ez az író kezdő korában, véletlenül királyi herceg is volt. De biztos, ugy-e, hogy ebben a minőségében magát semmi más íróval nem helyettesíttethette.* •* JA Nyilvánvaló, hogy Leopold Weifling az ő éles, bíráló és fölényes látásával, amely másnak, mint embernek nem tudta nézni magát a császárt sem, biró volt már akkor is, amikor még Lipót Ferdinánd kir. herceg, Toscana örökös nagyhercege volt a neve. Ebben nincs semmi különös. Annyi ember születik a hajlamai szerint főhercegnek, aki nem az és más, sokkal keservesebb, rögösebb pályára van utalva, hogy születhetik valaki főhercegnek is írói tulajdonságokkal. Ez még magában nem nagy bűn. Egyrészt mert főhercegnek lenni nem rossz kenyér, mikor a családfő még hivatalban van; másrészt, mert udvarképes irodalom is van. Főherceg, sőt császár is irhat könyvet anélkül, hogy ez a rangjának megártana. A baj ott kezdődik, mikor az író tehetségének a természete nem kvadrál a helyes műfajuk természetével. Ha például a látása olyan, mint a Welfling Linesé. Micsoda tragikus, micsoda elemi energia az, amely ilyenkor akcióba lép? A nyugtalanságnak micsoda vad viharai téphetik és dúlhatják ezt az írói lelket, amely egy kiváltságos világot kell, hogy elhagyjon azért az egyetlen örömért, hogy megnyilatkozhassék és a maga valóságában feltárhassa magát? ... Mert mi más csábíthatja vagy kergetheti? Hírnév? Ezt kivételes sorsa már koronás bölcsőjébe tette. Milliók ismerik a nevét, bámulat övezi és nehezebb elkerülnie a feltűnést, mint megtalálni a magánosságot. Az inkognitó köpenyébe kell burkolóznia, hogy meneküljön a rácsődülés elől. Vagyon? ... A főhercegek átlag elég jól élnek és nem igen vannak vacsoraproblémáik. Hogy akadt volna valaha csak egy is, aki a jövedelmei gyarapítása vagy a jobb megélhetés kedvéért hagyta volna ott a főhercegséget és csapott volna fel akár regényírónak, akár lírai költőnek, erről nem tudok. De igaz az, hogy nem a toscanai volt az első főherceg, aki otthagyott rangot, vagyont, palotát és minden díszt és kiváltságot: miért? US & : Azért, mert nincs erősebb, nagyobb, elemibb, tragikusabb, nyugtalanítóbb vagy semmi földi emberben, mint hogy a maga életét élhesse. Hogy amit egy rejtelmes, de mindnyájunk, még főhercegek és császárok fölött is álló akarat mint tulajdonságot, mint érzést vagy mint tehetséget a lelkünkbe plántált, az kijöhessen, kiválhasson, magát kifejthesse. E kiérvényesülés, e kifejtés, a megkönnyebbülés útja szövevényes és irányában meg nem jelölhető. Vannak, akik, bár sajog és ég bennük a vágy, meg se indulnak rajta. Számolják az eshetőségeket, megmérik a célt és az akadályokat, sóhajtanak és helyben maradnak. Vannak, akikben csak mint egy határozatlan, alaktalan de nehéz és soha el nem múló szomorúság él, a sejtés, hogy másként kellett volna lenni. Hogy nincsenek otthon a saját sorsukban. Vannak, akik elindulnak és — máshova érnek, ahol lenni, szintén jó, de minden öröm, gyönyörűség és siker mégis csak — narkotikum. Kárpótlás, néha dús kárpótlás az igaziért. De mégse az igazi. És vannak, akik mindent tudnak, csak megállani nem tudnak, egészen — odáig. Akik föláldoznak mindent, amit a Gondviselés legpazarabb kedve osztályrészül adhatott, csak azért, hogy magukat megbizonyíthassák és a magukét adjhassák. A maguk életét élhessék, ha ez ezerszer szegényebb, kisebb, fakóbb is, mint amit örökségül kaptak. Nagy luxus. A legnagyobb, mikor egy főherceg engedi meg magának. * * % Mindez pedig nem azt mondja, mintha a feszer cég azért lett volna Wölfling Lipóttá, hogy iró lehessen. Csak azt, hogy talán soha se lett volna Wölfling Lipót, ha nem lett volna iró már akkor, mikor Lipót Ferdinándnak és Toscana örökös nagyhercegének tisztelték. A % UJSÁ© Vasárnap, 1923 julius 29. Pesti nyaralás. Egy szalmaözvegy leveleiből. Budapest, julius 28. Drága Pimpóm! Ezúttal nem régi megszokásból szólítalak drágaságom drágának, hanem bélértéked kellő mérlegelése után. Ila én tégedet a mai korona értéke szerint akarnálak valorizálni, nincs annyi pénz széles ez országban, ami a te értékednek csak közelről is megfelelne. Képzelj csak el édesem egy nyolcvankilós szép, fiatal, életerős asszonykát a mai háromezredrészes koronaérték szerint megbecsülve. Ha húsra akarnálak értékelni, ugye se a marha-, se a borjú-, se a sertéshúsra nem gondolhatok, hanem legalább is a fiatal libácskát, vagy a hízott kacsát kell rlapul vennem. Már ilyen viszonylatban is milliókat érnél nekem. Hátha még figyelembe veszem egyéb kellékeidet, édesem. A finom ing, a még finomabb izé és az egész kombináció százezreket ér. A ruháidat milliókra kell becsülnöm, még ha nem is volnál bennük. És ha ezekhez még hozzáveszed harisnyáidat, a fűzőt, a topánkat és a belső berendezést, ha számítod az ékszereidet és a szemed csillogását, nem fogsz csodálkozni, hogy mint hatalmas kincsbányára, úgy gondolok mindig rád ... (Ezt csak szépen írtam, lángok. És kikérem magamnak Pirók, hogy kacagj a hátam mögött. Ezt egy igazi költő Se fejthette volna ki szebben.) Bezzeg mi, Pesten rekedt bús szalmaözvegyek, szomorúak és vigasztalanok vagyunk. Agyonnyom bennünket a rettenetes drágaság, amely ellen csak egyetlen védelem kínálkozik: a börze. Emlékszem drága gyermekéveimre, édesem. Akkor az volt a legnagyobb örömünk, ha sárkányt eregettünk. Akinek legmagasabbra emelkedett a sárkánya, az volt a nap hőse. Most vénkorunkra ismét sárkányeregetéssel foglalkozunk, csakhogy most részvénynek nevezzük a sárkányt s a hozzá való kötelet kötésnek. És ma is az a nap hőse, akinek a sárkányai a legmagasabbra szállnak ... (Mit szóltak lányok ehhez az ötlethez? Ugy-e ponika? Ennek az örömére rendelhettek egy-egy coup Jaguer-ot Addig a tiétek a világ, amíg az asszony haza nem jön.) Drága Pimpóm, még csak a drágaságról akarok neked egy esetet elmondani. Az volt a titkos szándékom (sajnos, ez is a kútba esett), hogy néhány napra meglátogatlak azon a híres fürdőhelyen. Egyebek közt tehát megrendeltem egy tucat zefiringet. Most három hete ennek. Méregdrágák voltak az ingek, darabja harmincezer korona. Adtam is rá előleget, hogy a boltos le ne tagadhassa a megrendelést. Tegnap telefonál az ipse, hogy készek az ingek, átvehettem. Siettem a boltba. Átvettem az ingeket. És régi szokásomhoz képest siránkoztam egy kicsit. Hogy igy-ugy, ilyen temérdek pénzt kell fizetnem rongy ingekért A boltos rámförmed: — Ez magának drága? Tudja, hogy ma kétszer enynyiért se kapja meg? Teszekmagának egy ajánlatot, vigyen el hat inget, az előlegét is visszaadom, s menjen haza. Ék ma a hat megmaradó ingért többet kapok, mint az akkori ár szerint tizenkettőért . . . Mit mondjak neked? Elfogadtam az ajánlatot. Ingyen kaptam hat nagyszerű inget. S most te drága Pimpóm tovább nyaralhatsz egy héttel a megspórolt pénzen. Csókol milliószor a hármas kurzus alapján hűséges férjecskéd: Pipi. (No, mit szóltok hozzá lányok. Megint nyertem nektek egy hetet. Erre iszunk egyet.) Vulpes. Áss óbudai tatóváros. A hajógyári sziget élete. — Miért titkolóznak a szigeten? — Hogyan készül a hajó. — A csuzda és az uszódokk. — A legnagyobb rajztábla. — Munkásruhában a hajógyárban. — Félbemaradt hajók. Meg akartuk nézni az Ó-Budai hajógyárat, mely az ország egyik legnagyobb és legérdekesebb gyártelepe. A hermetikusan elzárt szigetet híd köti össze Ó-Budával. A híd szigeti oldalán nagy rácsos kapu áll, melynek egy őszszakálla, vén „dunász” a Cerberusa. Csak az ő testén át juthat illetéktelen a hajógyárba. Nagyon bizalmatlan. Nem hisz senkinek. Engem is személyesen vezetett el az igazgatóság épületébe, nehogy másfelé bolyongjak el. Ott is kellemetlen arccal hallgatták a mondókámat. — Hát kérem, nagyon sajnáljuk, de nem áll módunkban, hogy a sziget megtekintésére engedélyt adjunk. • Nem használt semmiféle kapacitálás. Elszontyorodottan ballagtam le a lépcsőn, amikor az előcsarnokban egy rendkívül megnyerő kép tárult elém. A lépcsőtől jobbra és balra ráccsal elkerített helyen apró kis hajók álltak. A Dunagőzhajózási Társaság hajótipusainak modelljei. — Ejnye kérem — fordultam a portáshoz — beengedhet engem ide? Újságíró vagyok. — Hogyne. A legnagyobb készséggel. Minden idegen megnézi ezeket. Előbb azonban telefonon jelentem az igazgatóságnak. Leemelte a kagylót. — Halló... Kérem egy újságíró szeretné megnézni a modelleket. — Igen, majd azt mondom. Németül folyt le ez a beszélgetés. Letette a kagylót. — Nagyon sajnálom, — fordult hozzám — de most veszem észre, hogy a kulcsom eltörött és nem tudom kinyitni. Nos hát — gondoltam — most már csak azért is! Ha így nem ment, majd megy másképp. És másnap reggel hét órakor, amikor a munkások százai munkára mentek, olajos, piszkos munkászubbonyban én is közibük álltam. Két perc múlva a szigeten voltam. .4. hajógyári sziget külső képe valóságos várost mutat, melynek rendes, szabályos utcái vannak, befásízott útjai. A terület nagyobb, mint a Margit-sziget és az orránál egy mesterségesen készített, majdnem kilométeres öböl választja ketté. Ez az öböl teljesen csendes, halott víztömeg. Az óbudai oldalon van a kovácsműhely, ott vannak a géplakatosok, esztergályosok, kárpitosok és réz- öntők műhelyei. Valamivel lejebb, a híddal szemben áll a műszaki iroda, ahol a gyár igazgatósága székel. Mögötte vannak: az anyagraktár, asztalosműhely, famegmunkáló, lemezkovács és a „goromba kovácsok” műhelyei. Az újpesti oldalon a festők dolgoznak, itt van a „rajzpadló”, a sziget orránál pedig az elektromos erőmühely, mely most épül s ha kész lesz, egyedül látja el világítással egész Óbudát. Enek az oldalnak legimpozánsabb része a Tisztviselők Kaszinója, melyben rendkívül kedélyes társas élet folyik a gyár minden rendű és rarzga tisztviselői között. Ugyancsak itt vannak a faraktárak és a „csúszda”. Hogyan készül a hajó? Ezekben a helyiségekben készülnek az új hajók, innen indulnak el a szőke Dunán Bécs felé és le a Fekete tenger környékére. Sok-sok munka után érkezik azonban el a hajó arra a pontra, amikor először simogatják körül oldalát a hullámok tarajai. Először is a hajószerkesztési osztályban elkészítik a hajó rajzát. Ezek a rajzok a „rajzpadlóra” kerülnek. A rajzpadló óriási fedett terem, melynek koromfekete a padlója. A rajzpadló mester a fekete alapzatra teljes nagyságban megrajzolja először is a hajót. Ezután készülnek el az úgynevezett fasablonok. Ezeket az asztalosok készítik. Mikor így megvannak a bordák és a hajós nyelven /OW-nek nevezett gerinc, megkezdődik a „stopj lrí’, ami alatt állvány értendő, a hajó építése. Ez a,,stapli“ egy vízszintes cölöprendszer, amelyre a fenék - lemezeket erősítik. Most kerül sor a bordázatra, amelyetkét a lemezműhelyekben hengerelnek. A bordákat vízszintes kötőkkel, a „seitenstringekkel” összekötik és így szerelik fel a bordázatra az oldalakat. Ezután felszerelik a kerékdobházat és az egész alkotmányt megszegécselik, hogy vízálló legyen. Ez a staplplatzon”, a lemezkovácsműhelynél történik. A félig kész hajót azonban még nem lehet vízre bocsátani, mert megrozsdásodnék. Először tehát, hogy rozsdaálló legyen, az egészet deminiumozzák. Mikor ez megtörtént, a „csúszdán“ vízbe eresztik. Ez az egyik legérdekesebb jelenete a hajóépítésnek. A csúszda rézsútos, sima pálya, mely a partról az öbölbe vezet. Mellette megkötözik a készülő vizijárművet és egy csigarendszerrel, mely rengeteg munkást foglalkoztat, az oldalára fektetve a csúszdára eresztik. A hatalmas alkotmány irtózatos gyorsasággal végigszánkázik a csúszdán és ágyúlövésszerű robajjal, mely messze környékre elhallatszik, vízbezuhan. Egy friss, egyensúlyozó mozdulat és a hajó már büszkén, egyenesen áll az öböl vizében. Most kezdődik meg a belső szerelés. Ez a dokkban készül, mely tetejével megvédi az idő szeszélyei ellen. Munkába lépnek a kazánkovácsok és géplakatosok, felszerelik a géprészeket, elkészílik a belső burkolatot. Hogyan védik a süllyedéstől a hajót? Vaslemezből vízmentes falakat készítenek. A hajót 5—6 „leckre", vízmentes reteszre osztják. Már most, ha a hajó léket kap, csak egy ilyen retesz telik meg vízzel, a többi felszínen tartja. Ez a védekezési mód a legbevállabb, legjobb. Mikor mindezzel és a kazán beépítésével is végeztek, a „belépítményekre" kerül a sor. Felépítik a kormányházat, a kajütöket, a fedélzetet és a végén jönnek a fürge piktorok és útrakészen áll a hajó. Ez a hatalmas munka nem egyszer esztendei fáradozás ered-