Az Ujság, 1923. augusztus (21. évfolyam, 171-195. szám)
1923-08-01 / 171. szám
Szerda, 1923 auguztus 1. A'z'triste | Röpül Az Újság' | Budapesten és [ Röpül Az Újság ! egy időben jelenik meg Az Újság. Nem vasút viszi többé Az Ujság-ot Bécsbe, hanem minden reggel hétkor felrakják a Magyar Légiforgalmi r.-t. repülőgépére és két órával utóbb már Bécsben van, fél nappal megelőzve minden más bécsi szállítmányt. Ott fekszik a szállodák halljában, az összes kávéházak reggeliző asztalainál, pályaudvarokon, lapelárusítóhelyeken, csak úgy és abban az időben és órában, mint idehaza Budapesten. Az Újság külföldi adminisztrációjában beállott e nagyszabású változást az első pillanatban nem is lehet kellőleg értékelni, mi ez örvendetes reform első percében büszkék és boldogok vagyunk, hogy olyan széles arányokban fejleszthetjük ki külföldi szolgálatunkat és elégíthetjük ki bécsi olvasóközönségünket, mint amilyenben magyar lap nem tehette soha. És amikor első nap röpül Az Újság, szíves üdvözletünket viszi hűséges olvasótáborunknak a Lajtán túl és az ígéretet, hogy lapunk tartalmát továbbra is abban a mértékben fogjuk fejleszteni, mint ahogy a lapszállítás technikájában jutottunk el az idők folyamán a vicinálistól a repülőgépig. Az utolsó Habsburgok. egyedül jogosított magyar kiadás Az ujságnál Utánnyomás egészben vagy kivonatosan tilos Az egész idő alatt egy asztalnál étkeztünk és részt vettem a társalgásban, amely Ferenc Ferdinánd és kísérete közt folyt. Egy fedélzeten, folytonos szoros együttlét alatt lassanként lelepleződik az utasok karaktere, s előttünk se maradhatott titok, hogy mi foglalkoztatja leginkább Ferenc Ferdinánd lelkét. Az élet a hajón meglehetősen egyhangú volt, ám Ferenc Ferdinánd életmódja mégse volt túlságosan szabályozott. Többnyire kilenc órakor mutatkozott először, de nagyon gyakran későbben is, főkép, ha nem volt semmi érdekes látnivaló, vagy ha az előző éjszakán sokáig együtt maradtunk. Egy órakor volt az ebéd, este nyolckor a vacsora. Ferenc Ferdinándnak megvolt a maga külön szakácsa. Ebéd és vacsora mindig nagyon sokáig tartott. Sokat ittunk. A főherceg nagyon sok italt elbírt. Alkalom lett volna rá elégszer, de én sohase láttam részegen. A főherceg jóformán mindig pezsgőt ivott. A pezsgőt a lakomák legszégén cognác követte. Ittunk, ittunk, bele a kései délutáni és éjszakai órákba. A végén kissé nehéz lett Ferenc Ferdinánd nyelve, nem minden szavát lehetett megérteni, de összefüggés nélküli dolgokat nem beszélt össze. Mindig tudta, hogy mikor érkezett el az ágybadőlés ideje. (Ferenc Ferdinánd — a vadász.) Amikor csak alkalom adódott, előkerültek a vadászfegyverek és megkezdődött a lövöldözés. Ferenc Ferdinánd, mint ismeretes, nagy vadász volt az sírban, II. Vilmos császáron kívül nyilván egyetlen kortársa se küldött annyi négylábú és szárnyas vadat az örök vadászterületekre, mint ő. Ha sirályok, delfinek vagy repülő halak mutatkoztak, rögtön alarmirozni kellett a főherceget. Ilyenkor — nyomában az ő hűséges Janitschek-jével— felrohant a fedélzetre, és lőtt, és talált. .Tanitschek pedig rögtön elővette a vadászkönyvét és jegyezte: Ő császári fensége 17 tengeri fecskét, 1 delfint és 10 sirályt kegyeskedett terítékre hozni. A bombay-i kikötőben, ahol temérdek a sirály, Ferenc Ferdinánd valósággal tobzódott a vérontásban. Mester volt abban a művészetben, hogy röptében lehozza a szárnyast. Az angolok nem tudták megérteni, hogy miféle örömöt talál az idegen nagyúr a sirályöldöklésben és rossz néven vették a fölösleges vérfürdőt. Királyi vadat szántak neki, s amikor partra szállt, hogy szárazföldön folytassa útját Indián keresztül, eléje hajtottak a falvakból néhány vén tigrist, úgynevezett maneater-t. Hodek preparátor velünk utazott a hajón, s a főherceg kedvteléssel látta, hogyan szaporodik az állati bőrök gyűjteménye. Egyszer vadászkiráidulást tettünk Pulo Sembilam-szigetén, a malakkai tengerszorosban. De mivel itt se kutyáink nem voltak, se vademberek, akik a kutyákat helyettesíthették volna. Ferenc Ferdinánd kénytelen volt a vadat, amiből itt is temérdeket ejtett el, ott hagyni a dzsungelben. Ezen napokig bosszankodott és káromkodott... (Miről beszélgetett Ferenc Ferdinánd?) Miről beszélgettünk az egész hosszú idő alatt? "Az első és a nagy szó persze Ferenc Ferdinándot illette meg. Ő ügyetlen elbeszélő volt és nem valami kellemes csevegő., Szokása volt, hogy agról semmit(Copyright by Leopold Wölfling Vienna, 1923) (8. közlemény.) mondó mondatokat többször egymásután ismételt. Volt néhány szava is, amit mintha kényszer alatt állna, minduntalan megismételt. Ez a rossz szokása nyilván az audienciákról származott, ahol a kihallgatást adó, mialatt valakivel beszél, folyton arra gondol: mit mondok vajon a következőnek? Innen eredhetett Ferenc Ferdinándnak az a minduntalan, szinte borzasztó gyakorisággal visszatérő és a zavart leplező fordulata: Szép, szép, szép ... E közben nem gondolt semmire. (Audienciákon nem is szokás sokat gondolkodni, és kihallgatást adó és kihallgatást kérő, szinte egyformán örül, ha már vége van. Az adjutáns bemutat s a kihallgatást adó többnyire nem tudja, vajon az illető veréb, sárgarigó, cinege vagy talán véletlenül értékes kakadu.) Ferenc Ferdinánd asztali beszélgetéseinek jól kivehető alaphangja az elégedetlenség volt. Bárha már vége volna az egész utazásnak ! Csak már odahaza volnánk! Valósággal kéjelgett a tervekben, amiket mind otthon, Konopischt-ben akart végrehajtani. Velünk volt Liburnau Lőrinc természettudós, aki szakszerűen gondoskodott Ferenc Ferdinánd természettudományi és néprajzi gyűjteményének kibővítéséről. Ferenc Ferdinánd nem sokat értett az efféle dolgokhoz, de azon sokat törte a fejét, hogy hol és hogyan helyezze majd el a gyűjteményt és kit bízzon meg a gondozásával. Neki csak a tömeg imponált és a birtoklás. Gyakran nézegettem a kezét. Fehér, szinte asszonyosan párnázott, lágy, ápolt keze volt, de a körmei hosszúak voltak s élesen befelé görbültek, mint egy vadállatéi. Az alatt az öt hónap alatt, amit együtt töltöttünk, sok mindenféle kérdés került szóba. Az angol világbirodalom, melynek rengeteg gyarmatai mellett elhajóztunk, Oroszország, amellyel nemrég összetűzésünk volt, melynek, utórezgései még érezhetők voltak, Vilmos császár, a gyarmatügy általában, a mi öreg császárunk, mozgósítás, tüzérség, a magyar egyházpolitika, északi és déli szlávok. És egyszer este, amikor nagyon sokat ivott, elárulta unokafivérem, hogy Chotek Zsófia miatt kellett útra kelnie. És kivették belőle az ígéretet, hogy nem is ír neki. Ez a mondat, melyet leggyakrabban hallottam tőle, így szólt: — Vájjon mit csinálnak most a szarvasaim és zergéim? ■ Nyilván azt hitte, hogy a vadállománya vágyakozik az olyan kitűnő vadász után, amilyen ő volt. Sokat, nagyon sokat beszélgettünk az otthonról. Ha erre fordult a szó, Ferenc Ferdinándból még szenvedélyesebben tört ki a vágy, bárha már vége volna ennek az utazásnak. Akkor Konopischtben rendbe hozná a nagy melegházakat, ahol távollétében tudja isten mi minden történik. Ez volt a legfőbb gondja: hátha valami történik, amíg ő nincs odahaza. Valami, amit már nem lehet jóvátenni, vagy valami, amit ő máskép szeretett volna. így maradt meg emlékezetemben már akkor kissé nyers hangjának lejtése, mindig a panasz és az aggódás bizonyos keverékével. Ez volt jellegzetes magatartása. Hátha történik valami, amiről őt nem kérdezik meg? Konopischtben, vagy a birodalomban. Tehetetlennek érezte magát, mert ilyen messzire elkerült az események színterétől. Mit használt volna, ha Singaporéból levelet ír haza, hogy az összes szamócapalántákat tépjék ki a földből, mikor a választ csak hónapok múlva kaphatja meg s addig nagyon kifejlett hatalmi vágya nélkülözni kénytelen megszokott kielégítést, a jelentést arról, hogy a parancsa végre van hajtva. A Belvedere-ből legalább telegrafálhatott. Persze többnyire csak Konopischt-be. Az őrhely, ahonnan a birodalomnak osztogathatta volna a parancsait, messzibbre esett tőle, mint Singapore Bécstől. A trónon egészséges és szívós ember ült. (Nekünk is kellenének gyarmatok.) Elvitt az utunk Port Said, Aden, Colombo, Trincomalee, Kalkutta, Singapore, Batavia, Thurday Island mellett a torresi tengerszoroson keresztül Sidney-ig, ahol hatodfél évi behajózás után elhagyhattam a „Kaiserin Elisabeth“ fedélzetét. Szinte mindenütt a britt hatalom jelképei előtt vezetett el az utunk. Láttunk újonnan szerzett német birtokot is és Ferenc Ferdinánd az asztalon kifeszített térképek előtt boldognak vallotta barátját, II. Vilmos császárt, aki olyan könnyen és olcsón megvásárolhatott néhány szigetet. S ekkor, hozzátette: — Nekünk is kellene gyarmatokat szereznünk!.. De ki adja ki az erre vonatkozó parancsot? És sokatmondóan nagyokat sóhajtott Ferencz Ferdinánd azon, hogy Bécsben most nincsen senki, aki parancsolni tudna. És sejteni engedte, hogy ő bizony tudna valakit, aki mesterien értene a parancsoláshoz. Az ő számára nem volt kétséges, hogy egy nagyhatalomnak gyarmatokra van szüksége. S nemrég csakugyan gondoltak rá, hogy a Vörös-tenger bejárata előtt levő Sokotra-szigetet jó volna a birodalom számára megszerezni. Ez egy sziklás halász-szigetecske csak. A szándéktól utóbb elállottak. Ám Ferencz Ferdinánd mindig újból és újból visszatért beszéd közben a jelszóra, hogy gyarmatokra van szükségünk. Egyszer aztán megmondta azt is, hogy miért. — Mindazokat, akik odahaza nem paríroznak, el lehetne küldeni a gyarmatokra. (Holnapi számunkban folytatjuk _ri ~v rvt ~ r nerc rn-nj~ár~ri-~i- ~ t —c -nni—..tj-i Emlékezések és feljegyzések. Lipót Ferdinánd királyi herceg, Toscana örökös nagyhercege. — A napirendről is napirendre tértek? A beteg Harding. Az Egyesült Államok elnöke élet-halál között. A kos mérgezésből tüdőgyuladás fejlődött. Amerika elnöke súlyos beteg. A szegény nyomdászinas nyomorúságos helyzetéből a világ legelső köztársaságának legmagasabb polcára felkerült kiváló állami férfiú élete vagy halála ma, amikor az egész világ Amerikától várja a bonyolult jóvátételi problémák és ezzel kapcsolatosan Európa gazdasági talpraállításának megoldását, több, mint egy ország belső ügye. Ezért a hír, mely a Csendes-óceán partjáról a világ legtávolabbi pontjaira is eljut, mindenütt megdöbbenést kelt. Mert Harding elnök a jövő embere, Wilson ideális , és meg nem valósított pacifista ábrándjait bizonyos hűvösebb, józanabb, de kétségkívül reális alapon nyugvó politikával váltotta fel. Nyilvánult ez abban a rezerváltságban, amellyel Amerika visszahúzódott az akut jóvátételi kérdésbe való beavatkozás elől, várva a kedvező pillanatot a kedvező szó kimondására. De még inkább nyilvánult abban a nemzetközi leszerelési konferenciában, amelyet Harding elnök hívott egybe 1922-ben. Ezt a gyakorlati érzéket Harding az életben sajátította el, amely sok megpróbáltatást mért reá. Wilson egyetemi tanár volt, nyomdász, majd újságíró, aki a praktikus életből lépett a politikai pályára. 1889-ben ohiói szenátor, 1904 ben Ohio kormányzója lett. 1921-ben, mikor Wilson egészsége megrendült, republikánus programmal választották meg elnöknek. Az elnök San Francisco kikötője előtti nyári kiránduláson Alaska felé hajózva, hirtelen megbetegedett. Az első orvosi vizsgálat élelmiszermérgezést állapított meg. Ebből azonban bronchopneumózis fejlődött. Az elnök jobb tüdőszárnyában a tüdőgyulladás jellegzetes tünetei mutatkoztak, úgy, hogy kezelőorvosai kijelentették, hogy élet-halál kérdéséről van szó. Minden attól függ, hogy a beteg szervezete kibírja-e a baj első rohamait. Harding elnök most megy át a legsúlyosabb krízisen. Orvosai teljes nyugalmat rendeltek neki, mert csak ez ellensúlyozhatja a nagyobb komplikációkat Az orvosi, bulletin rendkívüli nyugtalanságot keltett Washingtonban, hol nagyon aggódnak Harding elnök életéért. De így van egész Európában, mert a francia és angol ellentétek kiéleződése folytán a jóvátételi kérdés mindig kaotikusabb lesz és csak Amerika vághatja ketté a gordiusi csomót. Ebben a feladatban pedig Harding elnök hűvös, de biztos alapokon nyugvó pacifista lelkületére és reálpolitikájára feltétlenül szükség van. Egy késő éjjel érkezett táviratunk azt jelenti, hogy az elnök nyugodtan alszik, amit kezelőorvosai jó jelnek tartanak. — Orvosi dir. Feuer György dr. szülész-nőorvos szabadságáról visszaérkezett és rendelését Rákóczi-út 80. alatt újból megkezdte. 8