Az Ujság, 1923. szeptember (21. évfolyam, 196-220. szám)
1923-09-01 / 196. szám
Budapest, 1023. Ar*a 250 kopana. XXI. évfolyam. 106. szám. ^ Szombat, szeptember 1. Előfizetési árak: mm SZERKESZTŐSÉG Negyedévre . lj8M ^ . — . ... . ------------. T ----. ... _ . --. . ....... . ----... ROVÁS. Csocsó bácsi kunyhójának romantikája még nem derült ki annyira, hogy, kész tényekhez szólhatnánk. Csak a kész meglepetéseket domborítjuk ki. Azok a kemény törvények balfelé a kommunisták ellen ké' '■••öltek' s most jobbfelé, a megalkotóik ellen kell alkalmazni. Ezek most keserűen és lázadozva kiáltják: hol a jogrend? Pedig politikai programmjuk: le a jogrenddel. Belüggyel, rendőrséggel ugyanabból az okból mindig meg voltak elégedve, amiért mi elégedetlenek is voltunk. Akármi történt, egy ébredő-igazolvány, ha az nem futotta, egy ébredő-intervenció szabaddá tett minden bajtársat. Most nagyon is érthető a felháborodott meglepetés: hisz ébredők vagyunk, siket maga, risztétt rendőrség? Nem hallja? Privilegizált Ébredők! A hajdani nemes ember nem lehetne fölháborodottabb, mint ők, ha úgy bántak vele, mint közönséges jobbággyal. Valami megváltozott, egészen komolyan megváltozott. És ettől mi vagyunk meglepve. * Bizony fájdalmas műtét a tisztviselő-redukció, a tisztviselők szempontjából. Fájdalmasabb azonban az ország szempontjából az illetékes belügyminiszteri megállapítás, hogy ha kevesebb lesz a tisztviselő, a közönséget jobban és gyorsabban lehet majd kiszolgálni. Micsoda közigazgatás az, mely azért késik, mert sok az embere? És fájdalmas az összefüggés a tisztviselőkérdés és a gazdasági politika között. Engedték volna dolgozni és fejlődni a magángazdaságot, három év alatt annyi munkaalkalom termett volna, hogy a tisztviselő-redukciót hozsannával fogadhatták volna az elbocsátandók, így akciókat jósol be a miniszter úr. A megnyomorított magángazdaságba ültetnék az improduktivitást, amelyet az államból kioperálnak. . . .. . * Mi természetesen nem tesszük felelőssé Klebelsberg grófot azokért a bosszuaktusokért, miket elődei követtek el, de azért mégsem ismerjük el, hogy a miniszter csak azért felelős, amit maga csinált. Azért is felelős, amit elődjétől átvett. És Klebelsberg gróf átvette a bosszuaktusok befejezett tényeit s nem változtatott rajtuk. A miniszteri tárca átvétele egy politikai inventárium alapján történik s ezért felelős a miniszter, tekintet nélkül arra, ki és hogyan szerezte be. Most egy másik nagyhatalom került ugyanabba a helyzetbe. Egy nagyhatalom, mely felé most szeretettel és ragaszkodással nézünk, mert jósággal és lehető igazságossággal tekint reánk. Mi érzelmileg Olaszország felé húzunk s ezzel a szeretettel és ragaszkodással kérdezzek: ért most már bennünket? Átérezte, amit abban a gyászos évben mi, és mi olyan természetesnek találjuk, hogy kemény ultimátumszerű követelésekkor állt elő a felelős Görögországgal szemben. Kemény, szokatlan és — elismerjük — lealázó követelésekkel. De hát megszokott-e a sérelem, ami érte? S ilyen világraszóló bűntett jóvátétele olyan enyhe legyen, hogy a felelős állam minden emóció és minden lelki szenvedés nélkül adhassa meg? A büntetés célja az, hogy elrettentsen, ami elrettenthet, az csak fájhat. Fájdalom nélkül elégtétel nem elégtétel s nem biztosíték a jövőre. Ezt mi érezzük és elismerjük Olaszország részére. Nem érzi és nem ismerné el Olaszország is most a mi részünkre? Nekünk meg kellett szűnnünk mint nagyhatalom és meg kellett csonkulnunk mint kis állam, mert ugyanaz: az igazságszolgáltatást követeltük. S a bűnünkké bélyegezték, hogy elégtétel járt nekünk és nem kaptuk meg. Várjon Olaszország, ha megtépett tekintélyét nem hagyja megtépetlenül, szintén bűnössé válik? Mi a trianoni szerződést az utolsó pontig meg akarjuk tartani. Ez nemcsak szerződés, hanem ítélet és, az ítélet igazságtalan volta mellett egyre gyűjteni fogjuk az adatokat s nem szerződésszegés, ha perújításra gondolunk. Az olasz görög konfliktusban az egyik biránk átélte, amit mi s most már lelkileg megérthet bennünket. Ezt a momentumot ki kellett emelnünk és eltesszük a többi javunkra szóló adat mellé. Csak analógia* Nekünk most nem jó nagy urakkal egy tálból cseresnyét enni — ez az oka, hogy Az Újság tartózkodik a külpolitikai kérdésektől. Amikor valamennyiük jóakaratától függünk, az elfogulatlan meggyőződés is többet árt annál, aki ellen szól, mint használ annál, aki mellett foglal állást. A szegénység legyen tudatában függőségének és súlytalanságának és — hallgasson. Az olasz-görög konfliktus esete sem téríthető el ettől a hazafias állásponttól. Mi ebben a konfliktusban érdekelt fél vagyunk, mert minden baj nekünk is baj, anélkül, hogy minden jó nekünk is jó volna. De ez a konfliktus be nem hegedt, csak a világtól elfeledett sebeket érint s amit az esetről mondunk, nem több egy politika nélküli fölszisszenésnél. Embertelen mészárlás történt a népjog flagráns kárára. Nem magánbosszú, nem rablógyilkosság, hanem eminenter görög nemzeti politikából?. A hajdan okos, majd elhízott, most pedig levert és kimerült Görögország kinevezte Olaszországot a maga külön házi ellenségének, ahogy a szegényedő és kívülről fölizgatott Szerbia ezt megtette Ausztria-Magyarországgal. Az utóbbit nem több joggal, mint az előbbit. S ez a politikai gyűlölet megölte trónunk örökösét és feleségét, ahogy a görög nacionalizmus megölte az olasz határigazító missziót. Nem vitatjuk, hogy a jövendő király megölése súlyosabb bünteti, mint egy misszióé, de talán kihatásában jelentősebb sérelem, melyért súlyosabb elégtétel jár. Hogy ezt az elégtételt követeltük, volt kiindulása a világháborúnak. Hogy el nem álltunk tőle, a kritériuma annak, hogy mi okoztuk és akartuk okozni a háborút. Mint háboruokozókat ítéltek bennünket bűnösöknek s bántak el velünk nem mint legyőzött ellenséggel, hanem halálra érett bűnössel. Fegyveres puccsot terveztek az elfogott ébredők. Belpolitikai rendszerváltozást akartak kierőszakolni. — Házkutatás a Sorház utcában. — A kormány erélyes vizsgálatot indít az Ébredő Magyarok Egyesülete ellen. A Csocsó bácsi vendéglőjéből történt tömeges előállítások nagy port vernek fel, de sajnos, a rendőrség nyomozásának eddigi eredménye arra enged következtetni, hogy a nagy hűhóval megindult akció lényeges eredményeket nem fog felmutatni.Tagadhatatlan, hogy az a tizenöt fiatalember, akiket tegnap a füstös kis korcsmából átvittek a szerb utcai kapitányságra egytől-egyig tagjai az ébredők egyesületének és az utóbbi esztendők politikai bűncselekményeiben, ha nem is elsősorban, de gyanúsítottként szerepelt. A hatalmas titokzatos erők, amelyek évek óta sok bűnöző embert mentettek meg a börtöntől, a rendőrségen őrizetbe vett egyének érdekében most is működésbe léptek. Pedig kétségtelenül a megtorlatlanul hagyott bűnök okozzák, hogy még mindig akadnak fegyelmezetlen emberek, akik túlteszik magukat a törvényen. Az Ébredő Magyarok Egyesületének helyiségében a közelmúltban folytak olyan irányú megbeszélések, hogy újra a cselekvés mezejére kellene lépni, éppen akkor, amikor Bethlen miniszterelnök a genfi útra indul. Fiatalembereket toboroztak, hogy ezek alkalomadtán bizonyos alakulatok szolgálatára álljanak. Komolytalannak látszik ez az ügy. Néhány tucatnyi fiatalember eddig meg nem jelölt időben fegyveres beavatkozást akart kezdeményezni. Az előállított tizenöt egyén a legkülönbözőbb foglalkozású elemekből verődött össze. Van köztük egyetemi hallgató, mérnök, suszter, kereskedősegéd, egy kőtörő is. A vezetőjük, Apor Viktor tartalékos főhadnagy kezdeményezésére ezek toborozták a szrveket. Apor az Ébredők Egyesületének nemzetvédelmi osztályánál helyettes vezető. Vezérkarához tartozott Raad Barna, aki egy sűrűn emlegetett ébredő fővezér szárnysegédje volt, Zsíros János, Nagy Bence, Nagy Albert, Bátó János, mindannyian az ÉME fizetett alkalmazottai. Ma a rendőrségen az előállított 15 egyén kihallgatása befejeződött. Olyan apparátussal dolgozott a rendőrség, mint az rendkívüli esetekben, világraszóló bűnügyekben szokásos. Nemcsak a politikai osztály és Horváth Antal főtanácsos vezetésével a sérülési osztály összes tisztviselői dolgoztak, hanem különböző más osztályokból, sőt a kerületi kapitányságokról is berendeltek tisztviselőket, hogy már az első nap döntő eredményt lehessen elérni. Permanencia is volt. Sajnos, azonban az elért eredmény keveset jelent. Az államellenes bűncselekmények miatt kihallgatott egyének nem tagadták, hogy fegyveres alakulatot készültek szervezni, azt azonban tagadták, hogy fegyvereik volnának, hogy valamely oldalról anyagi támogatást kaptak volna. Egybehangzóan vallják, hogy hazafias felbuzdulásból követték a hívó szózatot, de tagadták, hogy államfelforgató cselekedetre, kormány- és rendszerbuktatásra és esetleges politikai gyilkosságokra, vagy más erőszakosságra vállalkoztak volna. Szóba került, hogy ezek a kalandos hajlamú fiatalemberek a Bethlen-kormányt épp úgy akarták helyéről eltávolítani, mint annak idején a kommunizmus után a Peidl-kormányt, de erre a feltevésre a rendőrség a legkisebb bizonyítékot sem lát. A hosszadalmas kihallgatások eredménye, hogy a rendőrség újra egy csalódással gazdagabb: a felforgató elemek kis csoportja, amellyel egyébként könnyen lehetne elbánni, ezúttal sem került horogra. _ A rendőrség kezét:" jelentéktelen alakuk vannak. A focinkosok, akik QHM s szerint a háttérben maradnak és azokat a szerencsétleneket, akiket felbujtottak, lelkiismeretfurdalás nélkül börtönbe jutattják, nem kerültek rendőrkézre. A rendőrség bizonyos, sűrűn emelegetett nevek körül tapogatózik. Mert végül is meg akarják fogni az utóbbi esztendők véres eseményeinek értelmi szerzőit és tetteseit. De a ma kihallgatott egyének nem ismerik a főbűnösöket, mert az ébredők székházába történt verbuválások alkalmával a spiritus rectorok nem mutatkoztak. Csak a kis spadassinek dolgoztak, sürögtek-forogtak és készültek a vészthozó zavarokra. __________ Puccsra szövetkeztek, de csak azért, hogy a mostani rendszer helyébe a legintranzigensebbek uralomra juthassanak. A nem hazafiasság volt a végső cél, hanem sokkal kevésbé ideális törekvések. Az őrizetbe vett gyanúsítottak tagadják, hogy belpolitikai szempontokból szövetkeztek, de sok jel arra vall, hogy — bár kezdetleges módon — e fiatalemberek kisded csapatját erősíteni, szaporítani akarták, mindaddig, míg egy kis hadsereg áll rendelkezésükre. A befejezett kihallgatások után tizenhárom egyént vettek őrizetbe, két társukat pedig illetékes hatóságnak adták át. Egész nap egymásután robogtak ki a rendőrségi autók a főkapitányság udvaráról szerteszét a városba. Mindegyik autóban egy tisztviselő és detektívek ültek, akik az őrizetbe vett puccsisták lakásain házkutatást tartottak. Ez a munka sem járt a várt eredménnyel. Egyikmásik lakáson gyanús iratokat találtak, amelyek tartalmának megismerése azonban a nyomozást legkevésbé sem mozdította elő. Néhol fegyvert és muníciót is találtak, de nem nagy mennyiségben és a rendőrség kénytelen volt elfogadni azt a védekezést, hogy a fegyverek semmi különös célra nem szolgáltak, hanem mint katonaviselt emberek, háborús emlékként tartogatták És mialatt bent a főkapitányság épületében lázas munka folyt, a Sörház utca tájékán élénk sürgés-forgás támadt. Délután fél hat óra tájban minidén oldalról rendőrök, detektívek siettek elő és néhány pillanat alatt körülzárták az ébredők székházát. Lozzay rendőrkapitány vezette az expedíciót, .A rendőrség emberei semmi ellentállásra sem találtak. Más alkalommal, valahányszor az ébredők székházába be akart hatolni a redőrség, fegyveres őrök álltak útjukba és csak az ébredő igazgatók beleegyezésével lehetett a rendőrségi funkciókat végezni. Még egy-két évvel ezelőtt akárhányszor a rendőrség volt kénytelen meghátrálni. Ma azonban a legsimábban bejutottak az épületbe. Az ottani alkalmazottakon kívül csak néhány tag lézengett a tágas termekben. A székház körülzárása után még a ház lakói sem léphették át a kaput. A megszállás hírére a közelben lévő kis korcsmákból, ahol az ébredők gyülekeznek, tömegesen jöttek elő fiatalemberek. Hangosak voltak, amigel rendőrök sorfalához nem értek, ahol bizony a hangoskodókat elkergették. A rendőrség emberei az egyesület helyiségeiben házkutatást tartottak. Az irattárt felkutatták és lementek a pincébe is. Egyetlen egy fegyvert sem találtak. Pedig ez a helyiség egy időben valóságos fegyvertár volt. Mindenféle iratot összegyűjtöttek és a rendőrségi autóra rakták. Végre hét óra tájtján, amikor a házkutatás véget ért, az utcán összesereglett ébredők bementek az épületbe és izgatottan tárgyalták az eseményeket. Élesen kifakadt a rendőrségi eljárás ellen