Az Ujság, 1923. szeptember (21. évfolyam, 196-220. szám)

1923-09-01 / 196. szám

Budapest, 1023. Ar*a 250 kopana. XXI. évfolyam. 106. szám. ^ Szombat, szeptember 1. Előfizetési árak: mm SZERKESZTŐSÉG Negyedévre . lj8M ^ . — . ... . ------------. T ----. ... _ . --. . ....... . ----... ROVÁS. Csocsó bácsi kunyhójának romantikája még nem derült ki annyira, hogy, kész tényekhez szólhatnánk. Csak a kész meglepetéseket domborítjuk ki. Azok a kemény törvények balfelé a kommunisták ellen ké­­' '■••öltek' s most jobbfelé, a megalkotóik ellen kell al­kalmazni. Ezek most keserűen és lázadozva kiáltják: hol a jogrend? Pedig politikai programmjuk: le a jog­renddel. Belüggyel, rendőrséggel ugyanabból az okból­­ mindig meg voltak elégedve, amiért mi elégedetlenek is voltunk. Akármi történt, egy ébredő-igazolvány, ha­­ az nem futotta, egy ébredő-intervenció szabaddá tett­­ minden bajtársat. Most nagyon is érthető a felhábo­rodott meglepetés: hisz ébredők vagyunk, siket maga, risztétt rendőrség? Nem hallja? Privilegizált Ébredők! A hajdani nemes ember nem lehetne fölháborodot­­tabb, mint ők, ha úgy bántak vele, mint közönséges jobbággyal. Valami megváltozott, egészen komolyan megváltozott. És ettől mi vagyunk meglepve. * Bizony fájdalmas műtét a tisztviselő-redukció, a tisztviselők szempontjából. Fájdalmasabb azonban az ország szempontjából az illetékes belügyminiszteri megállapítás, hogy ha kevesebb lesz a tisztviselő, a közönséget jobban és gyorsabban lehet majd kiszol­gálni. Micsoda közigazgatás az, mely azért késik, mert sok az embere? És fájdalmas az összefüggés a tiszt­­viselőkérdés és a gazdasági politika között. Engedték volna dolgozni és fejlődni a magángazdaságot, három év alatt annyi munkaalkalom termett volna, hogy a tisztviselő-redukciót hozsannával fogadhatták volna az elbocsátandók, így akciókat jósol be a miniszter úr. A megnyomorított magángazdaságba ültetnék az improduktivitást, amelyet az államból kioperálnak. .­­ . .. . * Mi természetesen nem tesszük felelőssé Klebels­­berg grófot azokért a bosszuaktusokért, miket elődei követtek el, de azért mégsem ismerjük el, hogy a miniszter csak azért felelős, amit maga csinált. Azért is felelős, amit elődjétől átvett. És Klebelsberg gróf átvette a bosszuaktusok befejezett tényeit s nem vál­toztatott rajtuk. A miniszteri tárca átvétele egy poli­tikai inventárium alapján történik s ezért felelős a miniszter, tekintet nélkül arra, ki és hogyan sze­rezte be. Most egy másik nagyhatalom került ugyan­abba a helyzetbe. Egy­ nagyhatalom, mely felé most szeretettel és ragaszkodással nézünk, mert jósággal és lehető igazságossággal tekint reánk. Mi érzelmileg Olaszország felé húzunk s ezzel a szeretettel és ragaszkodással kérdezzek: ért most már bennünket? Átérezte, amit abban a gyászos évben mi, és mi olyan természetesnek találjuk, hogy kemény ultimátumszerű követe­lésekkor állt elő a felelős Görögországgal szem­ben. Kemény, szokatlan és — elismerjük —­ le­alázó követelésekkel. De hát megszokott-e a sé­relem, ami érte? S ilyen világraszóló bűntett jóvátétele olyan enyhe legyen, hogy a felelős állam minden emóció és minden lelki szenvedés nélkül adhassa meg? A büntetés célja az, hogy elrettentsen, ami elrettenthet, az csak fájhat. Fájdalom nélkül elégtétel nem elégtétel s nem biztosíték a jövőre. Ezt mi érezzük és elismerjük Olaszország részére. Nem érzi és nem ismerné el Olasz­ország is most a mi részünkre? Nekünk meg kellett szűnnünk mint nagyhatalom és meg kel­lett csonkulnunk mint kis állam, mert ugyanaz: az igazságszolgáltatást követeltük. S a bűnünkké bélyegezték, hogy elégtétel járt nekünk és nem kaptuk meg. Várjon Olaszország, ha megtépett tekintélyét nem hagyja megtépetlenül, szintén bűnössé válik? Mi a trianoni szerződést az utolsó pontig meg akarjuk tartani. Ez nemcsak szerződés, ha­nem ítélet és, az ítélet igazságtalan volta mellett egyre gyűjteni fogjuk az adatokat s nem­ szer­ződésszegés, ha perújításra gondolunk. Az olasz görög konfliktusban az egyik biránk átélte, amit mi s most már lelkileg megérthet ben­nünket. Ezt a momentumot ki kellett emelnünk és eltesszük a többi javunkra szóló adat mellé. Csak analógia* Nekünk most nem jó nagy urakkal egy tál­ból cseresnyét enni — ez az oka, hogy Az Újság tartózkodik a külpolitikai kérdésektől. Amikor valamennyiük jóakaratától függünk, az elfogu­latlan meggyőződés is többet árt annál, aki ellen szól, mint használ annál, aki mellett foglal állást. A szegénység legyen tudatában függőségének és súlytalanságának és — hallgasson. Az olasz-görög konfliktus esete sem téríthető el ettől a hazafias állásponttól. Mi ebben a kon­fliktusban érdekelt fél vagyunk, mert minden baj nekünk is baj, anélkül, hogy minden jó ne­künk is jó volna. De ez a konfliktus be nem he­gedt, csak a világtól elfeledett sebeket érint s amit az esetről mondunk, nem több egy politika nélküli fölszisszenésnél. Embertelen mészárlás történt a népjog flag­­ráns kárára. Nem magánbosszú, nem rablógyil­kosság, hanem eminenter görög nemzeti poli­tikából?. A hajdan okos, majd elhízott, most pedig levert és kimerült Görögország kinevezte Olaszországot a maga külön házi ellenségének, ahogy a szegényedő és kívülről fölizgatott Szer­bia ezt megtette Ausztria-Magyarországgal. Az utóbbit nem több joggal, mint az előbbit. S ez a politikai gyűlölet megölte trónunk örökösét és feleségét, ahogy a görög nacionalizmus megölte az olasz határigazító missziót. Nem vitatjuk, hogy a jövendő király meg­ölése súlyosabb bünteti, mint egy misszióé, de talán kihatásában jelentősebb sérelem, melyért súlyosabb elégtétel jár. Hogy ezt az elégtételt követeltük, volt kiindulása a világháborúnak. Hogy el nem álltunk tőle, a kritériuma annak, hogy mi okoztuk és akartuk okozni a háborút. Mint háboruokozókat ítéltek bennünket bűnö­söknek s bántak el v­elünk nem mint legyőzött ellenséggel, hanem halálra érett bűnössel. Fegyveres puccsot terveztek az elfogott ébredők. Belpolitikai rendszerváltozást akartak kierőszakolni. — Házkutatás a Sorház­ utcá­ban. — A kormány erélyes vizsgálatot indít az Ébredő Magyarok Egyesülete ellen. A Csocsó bácsi vendéglőjéből történt tömeges előál­lítások nagy port vernek fel, de sajnos, a rendőrség nyomozásának eddigi eredménye arra enged következtetni, hogy a nagy hűhóval megindult akció lényeges eredményeket nem fog felmutatni.Tagadhatatlan, hogy az a tizenöt fiatalember, akiket teg­nap a füstös kis korcsmából átvittek a szerb­ utcai kapi­tányságra egytől-egyig tagjai az ébredők egyesületének és az utóbbi esztendők politikai bűncselekményeiben, ha nem is elsősorban, de gyanúsítottként szerepelt. A hatal­mas titokzatos erők, amelyek évek óta sok bűnöző em­bert mentettek meg a börtöntől, a rendőrségen őrizetbe vett egyének érdekében most is működésbe léptek. Pedig kétségtelenül a megtorlatlanul hagyott bűnök okozzák, hogy még mindig akadnak fegyelmezetlen emberek, akik túlteszik magukat a törvényen. Az Ébredő Magyarok Egyesületének helyiségében a közelmúltban folytak olyan irányú megbeszélések, hogy újra a cselekvés mezejére kellene lépni, éppen akkor, amikor Bethlen miniszterelnök a genfi útra indul. Fiatalembereket toboroztak, hogy ezek alkalomad­tán bizonyos alakulatok szolgálatára álljanak. Komolytalannak­ látszik ez az ügy. Néhány tucatnyi fia­talember eddig meg nem jelölt időben fegyveres beavatkozást akart kezdeményezni. Az előállított tizenöt egyén a legkülönbözőbb foglal­kozású elemekből verődött össze. Van köztük egyetemi hallgató, mérnök, suszter, kereskedősegéd, egy kőtörő is. A vezetőjük, Apor Viktor tartalékos főhadnagy kezdemé­nyezésére ezek toborozták a szrveket. Apor az Ébredők Egyesületének nemzetvédelmi osztályánál helyettes vezető. Vezérkarához tartozott Raad Barna, aki egy sűrűn emle­getett ébredő fővezér szárnysegédje volt, Zsíros János, Nagy Bence, Nagy Albert, Bátó János, mindannyian az ÉME fizetett alkalmazottai. Ma a rendőrségen az előállí­tott 15 egyén kihallgatása befejeződött. Olyan apparátussal dolgozott a rendőrség, mint az rendkívüli esetekben, világraszóló bűnügyekben szokásos. Nemcsak a politikai osztály és Horváth Antal főtanácsos vezetésével a sérülési osztály összes tisztviselői dolgoztak, hanem különböző más osztályokból, sőt a kerületi kapi­tányságokról is berendeltek tisztviselőket, hogy már az első nap döntő eredményt lehessen elérni. Permanencia is volt. Sajnos, azonban az elért eredmény keveset jelent. Az állam­ellenes bűncselekmények miatt kihallgatott egyének nem­ tagadták, hogy fegyveres alakulatot készültek szervezni, azt azonban tagadták, hogy fegyvereik volnának, hogy va­lamely oldalról anyagi támogatást kaptak volna. Egybe­hangzóan vallják, hogy hazafias felbuzdulásból követték a hívó szózatot, de tagadták, hogy államfelforgató cseleke­detre, kormány- és rendszerbuktatásra és esetleges poli­tikai gyilkosságokra, vagy más erőszakosságra vállalkoz­tak volna. Szóba került, hogy ezek a kalandos hajlamú fiatal­emberek a Bethlen-kormányt épp úgy akarták helyéről eltávolítani, mint annak idején a kommunizmus után a Peidl-kormányt, de erre a feltevésre a rendőrség a leg­kisebb bizonyítékot sem lát. A hosszadalmas kihallgatá­sok eredménye, hogy a rendőrség újra egy csalódással gazdagabb: a felforgató elemek kis csoportja, amellyel egyéb­ként könnyen lehetne elbánni, ezúttal sem került horogra. _ A rendőrség kezét­:" jelentéktelen alaku­k vannak. A focinkosok, akik QHM s szerint a­ háttérben maradnak és azokat a szerencsétleneket, akiket felbujtottak, lelki­­ismeretfurdalás nélkül börtönbe jutattják, nem kerültek rendőrkézre. A rendőrség bizonyos, sűrűn emelegetett nevek körül tapogatózik. Mert végül is meg akarják fogni az utóbbi esztendők vé­res eseményeinek értelmi szerzőit és tetteseit. De a ma kihallgatott egyének nem ismerik a főbűnösöket, mert az ébredők székházába történt verbuválások alkalmá­val a spiritus rectorok nem mutatkoztak. Csak a kis spadassinek dolgoztak, sürögtek-forogtak és készültek a vészthozó zavarokra. __________ Puccsra szövetkeztek, de csak azért, hogy a mostani rendszer helyébe a legintranzigensebbek uralomra juthassanak. A nem hazafiasság volt a végső cél, hanem sokkal ke­vésbé ideális törekvések. Az őrizetbe vett gyanúsítottak tagadják, hogy belpolitikai szempontokból szövetkeztek, de sok jel arra vall, hogy — bár kezdetleges módon — e fiatalemberek kisded csapatját erősíteni, szaporítani akarták, mindaddig, míg egy kis hadsereg áll rendelke­zésükre. A befejezett kihallgatások után tizenhárom egyént vettek őrizetbe, két társukat pedig illetékes hatóságnak adták át. Egész nap egymásután robogtak­ ki a rendőrségi autók a főkapitányság udvaráról szerteszét a városba. Mindegyik autóban egy tisztviselő és detektívek ültek, akik az őrizetbe vett puccsisták lakásain házkutatást tar­tottak. Ez a munka sem járt a várt eredménnyel. Egyik­másik lakáson gyanús iratokat találtak, amelyek tartal­­mának megismerése azonban a nyomozást legkevésbé sem mozdította elő. Néhol fegyvert és muníciót is talál­tak, de nem nagy mennyiségben és a rendőrség kény­telen volt elfogadni azt a védekezést, hogy a fegyverek semmi különös célra nem szolgáltak, hanem mint ka­tonaviselt emberek, háborús emlékként tartogatták És mialatt bent a főkapitányság épületében lázas munka folyt, a Sörház­ utca tájékán élénk sürgés-forgás támadt. Délután fél hat óra tájban minidén oldalról rendőrök, detektívek siettek elő és néhány pillanat alatt körül­zárták az ébredők székházát. Lozzay rendőrkapitány vezette az expedíciót, .A rendőrség emberei semmi ellentállásra sem találtak. Más alkalommal, valahányszor az ébredők székházába be akart hatolni a redőrség, fegyveres őrök álltak útjukba és csak az ébredő igazgatók beleegyezésével lehetett a rendőrségi funkciókat végezni. Még egy-két évvel ezelőtt akárhányszor a rendőrség volt kénytelen meghátrálni. Ma azonban a legsimábban bejutottak az épületbe. Az ottani alkalmazottakon kívül csak néhány tag lézengett a tágas termekben. A székház körü­lzárása után még a ház lakói sem léphették át a kaput. A megszállás hírére a közelben lévő kis korcsmákból, ahol az ébredők gyülekeznek, tömegesen jöttek elő fiatal­­­­emberek. Hangosak voltak, amig­el rendőrök sorfalához nem értek, ahol bizony a hangoskodókat elkergették. A rendőrség emberei az egyesület helyiségeiben ház­kutatást tartottak. Az irattárt felkutatták és lementek a pincébe is. Egyetlen egy fegyvert sem találtak. Pedig ez a helyiség egy időben valóságos fegyvertár volt. Mindenféle iratot összegyűjtöt­tek és a rendőrségi autóra rakták. Végre hét óra tájtján, amikor a házkutatás véget ért, az utcán összesereglett­­ ébredők bementek az épületbe és izgatottan tárgyalták az­­ eseményeket. Élesen kifakadt a rendőrségi eljárás ellen

Next