Az Ujság, 1923. október (21. évfolyam, 221-246. szám)
1923-10-02 / 221. szám
Kedd, 1923 október 2. AZ ÚJSÁG (Hogyan lett hírhedt nemzetközi szélhámos Faragó András és Sólymos Jenő? Gallér nélkül, fűzőzsinór nélküli cipőben, gyűrött ruhában vall a rendőrségen Faragó András és Sólymos Jenő, a két nemzetközi kalandortolvaj. Néhány héttel ezelőtt még a nagyvilági nők társaságában Parisban, Brüsszelben, Berlinben, Biarritzban és Ostendében egyaránt sokak által irigyelt életet éltek. A két kalandor látja, hogy a csatát elvesztette és majd néhány évre a szmokingot felcserélik a fegyencruhával. Küzködnek még, elhallgatnak egyet-mást, hogy szépíthessék bűneik nagy halmazát, de sok bűncselekményt beismernek s cinikusan mondják el, hogy mit követtek el. Faragó és Sólymos, a két nemzetközi kalandor, tisztességes és jómódú család gyermekei. A kommunizmus utáni időkben mentek külföldre és ott züllöttek el. Faragó András, akiről a mai napig azt hitték, hogy gentry-család Sarja, eredetileg Freund volt, egy fejérmegyei gazdag földbirtokos család leszármazottja. Budapesten járt iskolába. A háború kitörésekor apjának fehérmegyei birtokán, Bogát-pusztán dolgozott. A háborúban az orosz és az olasz fronton szolgált és mint hadnagy szerelt le. Újra apja gazdaságában segédkezett és a kommunizmus bukása után belépett az ébredők egyesületébe, annak ellenére, hogy »fajilag nem volt kifogástalan«. (A siófoki különítménytől a börtönig.) Siófokon is volt, mint egy különítmény tagja és később a szombathelyi körlet gazdatisztje lett. 1920-ban szerelt le, de nem akart többé Magyarországon maradni és külföldre ment. Pozsonyban a csehek lefogták kémkedés gyanúja miatt és többheti fogság után szabadult ki, Bécsbe ment, hol egyik rokonának üzletében nyert alkalmazást, de a könnyűvérű fiatalember adósságokat csinált, kisebb-nagyobb összegeket csalt ki, egyik-másik kávéházból és vendéglőből a számla hátrahagyásával távozott. Három elvált úriasszonytól, akiknek házasságot ígért, pénzt csalt ki és 1921 júniusában került először börtönbe. A bécsi büntetőtörvényszék egy évi börtönre ítélte, amelynek kitöltése után Bécsben maradt és sikernek csapott fel. Rövid néhány hónap alatt 150 millió osztrák koronát szerzett. Életében mindig a nő játszott nagy szerepet. Nem akrt örökké a nők kitartottja lenni, s hogy pénzhez jutott, a nők bőkezű gavallérja lett. Bécsben egy magyar származású artistanőre, L. Idára, aki a félvilági hölgyek társadalmában előkelő szerepet játszott, rövid néhány hét alatt elköltötte egész vágyánál. Amikor minden pénze elfogyott, volt szeretőjét lopta meg, akiről olyan bőkezűen gondoskodott és sokszáz milliót érő ékszerét elemelte, Berlinbe szökött. Itt Horváth Menyhérték és a többi csekkcsalók, utazó- és szállodatolvajok társaságába került. Megfordult a Stalschreiberstrassei magyar vendéglőben. Ez egy volt budapesti ügyvédnek tulajdona — kinek hamisításai évekkel ezelőtt nagy port vertek fel — és tulajdonképpen a nagystílű szélhámosok és tolvajok tanyája. Itt találkozott Faragó az utazó zsebtolvajok királyával, az ugyancsak budapesti származású Krauts Emillel, aki a nemzetközi tolvajvilágban „Catalóniai herceg“ címen ismeretes. Ott fordult meg Sípos Gyula, aki régen a legveszedelmesebb hamiskártyások egyike volt és jelenleg a legügyesebb szélhámosok közé tartozik. Welsz Laci (Csámpás Marci), Jellinek Pubi, a nők barátja, Perenczi Géza, a beteghajlamú férfiak állandó zsarolója, mind törzsvendégei voltak dr. B. magyar vendéglőjének, ahol nem egy oly nagystílű tervet főztek ki, melynek végrehajtásával a világ Számos rendőrségének nagy munkát adtak. (Milliós csekkeseiátok.) Faragó itt találkozott Horváth Menyhérttel, a hírhedt csekkcsalóval, aki jelenleg a bécsi Landesgericht fogházában várja a törvényszéki tárgyalást. Horváthnak Mezei Jenő nevű adjutánsával is megismerkedett. Mezei már évtizedek óta távol van Budapesttől, hol mint hamiskártyásnak és utazó zsebtolvajnak sok elszámolni valója lett volna a törvényszékkel, miért is jobbnak látta szökés révén a kilátásban levő néhány évi fegyháztól megszabadulni. Faragó anyagilag teljesen le volt törve. Ezért szívesen vállalkozott arra, hogy hat hamis csekket Budapesten és Bécsben beváltson. Ezek a csekkek a rio-de-janeirói La Plata bank által voltak kiállítva több százezer peso erejéig. Horváth nem nagyon bízott abban, hogy Faragó a csekkek esetleges értékesítése után a pénzzel el is fog számolni, ezért „titkárt" adott melléje, Herzfeld Gábor, régi, kiérdemesült zsebtolvaj személyében. Faragó Bécsben az egyik csekket egy Vorspann nevű ékszerésznél értékesítette s ékszereket kapott érte. Nyolcvanmillió osztrák korona értékű ékszert és tizenötmillió osztrák koronát kapott a csekkért. Ezután tovább utazott Budapestre és itt egy Bátonyi nevű egyénnek adta el az egyik 30 millió korona értékű csekket. A csekk elhelyezése után visszautazott Berlinbe. Időközben azonban Horváthot letartóztatták, igy a pénzt már nerg,adhatta át neki. Faragó erre Párisba rándult ki, hogy ott élvezhesse néhány hónapig zsákmányának gyümölcsét. Ledeux báró néven szerepelt és szórta a pénzt. Miss Dorris de Arabo- Kemps táncosnő, aki a legelőkelőbb varietékben szerepelt, barátnője lett. Amikor a pénz fogyni kezdett, a táncosnő, aki beleszeretett Faragóba, nem engedte el, hanem pénzelte, sőt elvitte őt a legelőkelőbb helyekre. A nő több mint 200.000 frankot költött barátjára, mert ,,buktak rá" az éjjeli mulatók hölgyei és a táncosnő nem akarta, hogy Faragó másé legyen. (Az első rablás.) A magyar Alfonz azonban megunta a táncosnőt, szabadulni akart tőle és egy Márkus József nevű parketttáncossal, aki egyébként szintén nemzetközi tolvaj szövetkezett arra, hogy kirabolják a leányt. A táncosnőt leitatták, majd elvették összes ékszereit, a valódi adat éppen úgy, mint a tökéletes utánzatokat. Faragó bevallotta a rendőrségen, hogy kirabolta a leányt, de tagadja azt, hogy kloroformmal altatta el. Erre nem is volt szüksége, mert a leány annyira részeg volt, hogy /csak harminchat órám' /,■'-ÖV) ébredt fel. Faragónak, mint bevallotta, a:' üzk'.bői fióka, haszna gém volt, mert Márkus elillant az ékszerekkel és Faragó nem látta többé viszont. Faragónak ezután szöknie kellett Párisból. Csavargott Nsémetországban, utazó zsebtolvajok társaságában, de ez a mesterség nem volt kedvére való, mert sok veszéllyel járt. Ez év nyarán Ostendébe ment, ahol parkett-táncos lett. Több amerikai és más nemesvalutájú országból származó idősebb hölgy tartotta ki. Fényesen ment a dolga, nap-nap után pezsgőzött, rulettet játszott, a legelőkelőbb penziókban lakott. Egy szép napon észrevette, hogy egy férfi erősen figyeli. Párisi detektívnek nézte, mire otthagyta Ostendét, az öreg asszonyokat, dollárjaikkal együtt és Berlinbe ment. Itt viszont sehogyan sem ment a dolga. A magyar vendéglő törzsvendégeit nem találta meg, mert a legtöbbjük vagy „uton“ volt, vagy a különböző börtönökben üdült. Újabb „ismeretségektől" fázott, mert ő, akit már annyi rendőrség körözött, senkiben sem bízott és félt, hogy egyik vagy másik tolvaj, azért, hogy a rendőrségnél behizeregje magát, elárulja őt. A pénze ismét majdnem teljesen elfogyott. Július végén, mikor azon törte a fejét, hogyan fizesse ki szállodai számláját, betoppant oda egy régi ismerőse, a leghíresebb utazó zsebtolvaj, Sólymos Jenő. Pártfogásába vette a letört Faragót, szállást adott neki, de Sólymosnak is rossz „szezonja" volt, neki sem ment úgy a dolga, mint régebben. Mindketten elhatározták, hogy titokban Budapestre rándulnak, hol rokonaiktól kérnek pénzt — mert Budapesten nem érdemes rossz koronákat lopni — és a kapott pénzzel Amerikába vándorolnak. Budapesten azonban már érkezésük napján utolérte őket a végzet, Bitó Zsigmond detektívfelügyelő karjaiba kerültek. Faragó András Munkácsy detektivfőfelügyelő, Lenkey Márton és Halbarcch Károly detektívek előtt bevallott mindent. Csak egyet tagadott, azt, hogy ő ez év julius havában a Semmeringen kifosztotta volna Halmos Imre nagybirtokost s elvitt volna tőle több mint egymilliárd értékű ékszert. Azt állítja, hogy a bécsi rendőrség téved, mert ő sohasem volt a Semmeringen, tehát ott nem is szerepelhetett Ferrari márki néven! Csodálatos, hogy a bécsi rendőrség által megküldött fénykép nagyon hasonlít Faragóhoz, de mégsem őt ábrázolja, mert Faragó ebben az időben Ostendében idősebb dámáknak osztogatta kegyeit nemesvalata ellenében. (Sólymos — Mezzofant.) Sólymos Jenő is bámulatos intelligenciájú, elegáns megjelenésű férfi. Tökéletesen beszél németül, franciául, angolul, olaszul, szerbül, őt éppen úgy, mint Faragót, a környezet tette tönkre. 1891-ben Budapesten született, apja előkelő banktisztviselő volt. 1920-ig a Magyar-Olasz Bank szegedi fiókjánál mint levelező működött, itt na-gyon becsülték is munkájáért és nyelvtudásáért. De neki is szűk volt az ország és ezért örömmel ragadta meg az alkalmat, mikor egy Szeged melletti földbirtokos néhány százezer koronát bízott rá, hogy ezzel az összeggel külföldre menjen és közös számlára valutázzon és Budapestre csempésszen árukat. Alig hagyta el az ország területét, azt gondolta, minek dolgozzon másnak, majd megírja megbízójának, hogy a pénzt ellopták tőle és saját szakállára fog dolgozni. Párisba utazott, hol kezdetben kisebb-nagyobb üzleti vállalkozásokkal is foglalkozott, de nem nagyon mentek a dolgok. A párisi rendőrség, mely ezidőben a magyarokat ellenségekként kezelte, nem hosszabbította meg tartózkodási engedélyét. Ezért Olaszországba ment. Végigjárta az olasz földet, egész Szicíliáig, kisebbfajta ügyrölkösködést folytatott, de dolgai nem igen sikerültek, s Zürichben is szerencsét, próbált. Egy ottani barátja, azt ajánlotta, hogy menjen Berlinbe, mert ott mindenféle konjunktúrára legkedvezőbb a talaj. Pénze már alig van és szerencsétlensége a magyar vendéglőbe vitte, a nemzetközi tolvaj tanyára. Míg ő nyomorgott, az ottani vendégek dőzsöltek. Ha néha-néha le is voltak törve, egy-egykirándulása után már fontokkal, dollárokkal, frankokkal tértek vissza s egy sem fizetett márkával. (A vasutak kalóza.) Nagyon összebarátkozott egy Rosenthal Laci nevű nemzetközi utazótolvajjal, ki Magyarországon kezdte meg karrierjét. Közben két évet ült s azóta többé nem is „dolgozott“ itthon, hanem Varsótól egész az Atlanti Óceán partjáig minden vasúti vonalat végigjárt expreszen, vagy személyvonaton, aszerint, hogy a kiszemelt áldozat hogyan utazott. Rosenthal egyszer elvitte őt Drezdába és ebből a kirándulásból 1200 hollandi forintot hoztak haza. Sólymosnak semmit sem kellett csinálnia. Neki Rosenthal megmagyarázta, hogy milyen könnyű ez a mesterség és mennyire érdemes vele foglalkozni. Az első siker után Sólymos utazótolvaj lett és néhány hónapi gyakorlat után alaposan „kiképezte" magát. Különböző hamis útlevelek birtokában Franciaországban, Olaszországban, Svájcban, Norvégiában, Svédországban, mindenütt hagyott nyomokat maga után, elemelve útitársainak pénztárcáját. Berlinben volt egy barátnője, egy angol leány. Ennek kedvéiért már nem csinált nagyobb kirándulásokat, hanem csak a német vasutakon, főkép a páris—varsói expresszvonat német vonalain dolgozott. Sok pénzt szerzett s a leányról bőkezűen gondoskodott. Csak egyetlen egyszer került hurokra. A Potsdamerstrassen egy útitársához dörzsölődött és amikor annak a zsebébe nyúlt, lefüleltek. Csak néhány hónapot kapott, mert a rendőrség nem ismerte múltját és tetteit. (Hozni Budapestre — a börtönbe.) Mikor kiszabadult, már nem volt a régi. Mialatt a börtönben ült, a leány elhagyta. Sólymost a leány hűtlensége és első rabsága megtörte. Eljárt ugyan a Leipziger-Mesére, de szerencsére elhagyta s nagyobb vágás nem sikerült. Július végén találkozott újra Faragóval. Még másfél hónapig voltak Berlinben, míg megegyeztek, hogy Budapestre jönnek pénzt kérni. Sólymos Baumgarten bécsi gyáros nevére kiállított útlevéllel jött haza. Az útlevelet hónapokkal ezelőtt Lipcse és Drezda között lopta. Faragó egy Perl Sándor makói nagykereskedő nevére szóló hamis útlevéllel jött Budapestre. Mindketten cseh területről kerültek magyar földre, Hidasnémetin át. Sólymos vonaton lépte át a határt, de Faragó nem merte a magyar határt átlépni így, mert attól félt, hogy őt, kit az egész világ rendőrsége köröztet, felismerik. Hidasnémeti előtt leszállt a vonatról és ázutakon gyalog került magyar földre és az első magyar állomáson szállt fel a vonatra, ahol már Sólymos várta. A nagy vivőrök, akik az utóbbi esztendőkben csak francia pezsgőt ittak, akik a világ legdrágább koholtjainak társaságában magukra terelték a nemzetközi fürdőhelyek dúsgazdag vendégeinek figyelmét és irigységét, nagyon szegényesen jöttek haza; kettőjüknél 7000 korona volt, mikor a keleti pályaudvart elhagyták. Szegényebben jöttek haza, mint voltak hazájuk elhagyásakor és Mezey József rendőrtanácsosnak, aki a késő éjjeli órákig kihallgatta őket, hetykén és önérzetesen mondták: — Legalább jól éltünk! Mit tesz az a pár év, amit most ránksóznak s ha majd kiszabadulunk, Amerikában újra folytatjuk a mesterségünket. A rendőrség feloszlatta a közüzemi munkások nagygyűlését. Egy közbeszóló megsértette a főkapitányt . A keresztény községi párt nem számíthat, a keresztény munkások szavazatára. — Viharos jelenetek a rém parlamentben. Ma este a régi parlament üléstermében a keresztényszocialista közüzemi alkalmazottak nagygyűlést tartottak, amelyet az inspekciós rendőrtisztviselő egy közbeszólás miatt feloszlatott. A mindvégig zajos és izgalmas gyűlés tulajdonképpen állásfoglalás volt a főváros mai vezetői ellen, amely szeret a keresztény tömegek támogatására hivatkozni. A gyűlést Kelemen Géza elnök nyitotta meg, aki statisztikai adatokkal bizonyította, hogy a főváros közüzemeiben dolgozó tisztviselők és munkások jövedelmét nem emelték a drágaság növekedésével arányosan. A keresztény városi vezetőség szembenáll a keresztény munkássággal. Állandóan emelik a közszolgáltatások díjait és mindig a munkások túlköveteléseivel védekeznek. Szép szónoklatokat tartanak arról, hogy a zsidó nagytőke szipolyozza ki a keresztény munkásokat, de ők sem tesznek mást. Ilyen körülmények között ne számítsanak a fővárosi választásokon a keresztény munkások szavazataira — Majd nem autóznak jövőre! Lecsúsznak a választásokon! Minket éheztetnek, ők meg dúskálnak! — kiabálták közbe folytonosan. — A Pátriában díszvacsorán ünnepüik az új alpolgármestert, — folytatta Kelemen, — a londoni kirándulók vendéglátására milliókat költöttek és ugyanakkor a közüzemi tisztviselők és munkások fizetése már villamosra is alig elég, hiszen a főváros legszorgalmasabban a villamos viteldíj emelésén fáradozik. A keresztényszocialista bizottsági tagoknak ki kell lépni a keresztény községien írtból, mert nem támogatják annak lehetetlen politikáját. Ezután határozati javaslatot terjeszt be, amelyben sürgős bérrendezést, továbbá a paritásos béregyeztető bizottságok felállítását követelik. Ezután Kasza, az elektromos művek alkalmazottja szólalt fel. — Tudja meg Budapest közönsége, a mi igazi gazdánk, hogy a főváros tanácsa a kenyeret is elvonta tőlünk, mert megfosztott bennünket a kedvezményes lisztjegyektől. A következő szónok Mocsári Lajos, az elektromos művek alkalmazottja volt. Beszéde közben tört ki a vihar, amelynek során Steler ZsigmondJr. rendőrkapitány feloszlatta a gyűlést. Mocsári elmondotta, hogy az elektromos művek alkalmazottainak konyháján olyan ehetetlen az étel, hogy a munkások kénytelenek meghagyni és a maradékokból a tutaj-utcai telepen nyolc disznó hízik. — A hízók is benne lesznek, a zárszámadásban? — kérdezte egy munkás. Mocsári beszéde további során előadta, hogy a kedvezményes áru vászótt tüzesek 40—50 métert kaptak, a kiosztó tisztvisel pedig 94 métert vágott le magának. Az elektromos műveknél a napokban ezer liszteszsákot kótyavetyéltek el darabonként 350 koronáért és 88 zsiroshordót darabonként 500 koronáért. A rendőrkapitány idáig két ízben figyelmeztette a szónokot, hogy maradjon a tárgynál, de Mocsári folytatta leleplezéseit és kijelentette, hogy itt valaki bűnös vagy tudatlan. Látott cédulákat, amelyeken a zsirbevásárló egy mondattal számol el 480.000 koronáról Ekkor a rendőrkapitány felszólította az elnököt, hogy ő vonja meg Mocsáritól a szót. Mocsári el akart távozni a teremből, de a rendőr nem engedte ki, majd amikor mégis kiment, a rendőr is vele tartott. A gyűlésezők ezt félreértették, azt hitték, hogy Mocsárit elfogták, valamennyien felugráltak helyükről és zajos kiáltozások között a kijáratok felé tolongtak. Ugyanakkor a rendőrkapitány állítólag ezt a kiáltást hallotta: — Ingyenrészvényes főkapitány! Néhányan visszatérésre bírták rá a tömeg egy részét, de amikor az elnök újra meg akarta nyitni a gyűltést, a rendőrtisztviselő bejelentette, hogy valaki megsértette a főkapitányt és ezért a gyűlést feloszlatja. A terem csakhamar kiürült és csak a rendőrkapitány és néhány vezetőember maradt benn. Megkérdezték a kapitánytól, hogy miért nem engedte Mocsárit tovább beszélni. — Én megértem az önök elkeseredését — felelte Stolcz dr. — ha az elmondottak igazak. Mégsem tűrhetem, hogy ily dolgokkal izgassák a munkásokat. Ha adatok vannak a kezükben, tegyenek jelentést ezekről a dolgokról a fővárosnál. A rendőrség semmiesetre sem engedheti meg, hogy egy gyűlésen köztisztviselőket támadjanak meg. A gyűlés résztvevői ezután kivonultak az ülésrenből és az utcán szétszéledtek. " -y 3 |