Az Ujság, 1923. november (21. évfolyam, 247-271. szám)
1923-11-01 / 247. szám
»■ MRMep Tisza l$M megpissanaR MrMífti. 1 Gyászos öt éve, hogy az októberi felfordulás kidöntötte a legizmosabb magyar tölgyet, Tisza István!. Azóta a nagy magyar államférfi ellenfelei közül is sokan megsiratták Magyarország háborús miniszterelnökének nagy tragédiáját. Eszméi és szelleme nemes ideálok gyanánt kezdenek éledni a társadalom széles rétegeiben, s mintha a politikában is azok a gondolatok kerültek volna az élre, amelyeket Tisza István hirdetett s amelyekért vértanú-halált halt. Ebben a tisztultabb levegőbenáldozott Tisza István emlékének ma a közönség az ország fővárosában, abban a klubban, ahol Tisza István annyit tépelődött a haza sorsán és annyit dolgozott a nemzet javára. Este hat órakor már zsúfolásig teltek meg a széksorok a Tisza István Kör dísztermében. Igazi békebeli közönség helyezkedett el a vértanú gyászfátyollal bevont hatalmas arcképe előtt és áhitatos hangulatban várta az ünnepség megkezdését. Bethlen István gróf is megjelent. Ott láttuk a belügyminisztert is , számos képviselőt a kormánypárt soraiból. Ott voltak Tisza István kabinetjének tagjai s ott láttuk a gazdasági és társadalmi élet számos kitűnőségét. Díszes katonatiszti egyenruhák tarkították a tömeget, gyászfátyolos hölgyek egész serege ült a széksorokban: Tisza István eszmevilágának legrajongóbb serege. De olyanokat is láttunk, nemcsak a tömegben, hanem az emelvényen is , akik az utóbbi gyászos évek során többé-kevésbé eltávolodtak Tisza István nemes tradícióitól és a kurzus szekere mellé szegődtek. Nagyon kiríttak az ünnepihangulatban. Berzeviczy Albert nyitotta meg az ünnepséget. Mesterien felépített beszédben méltatta Tisza Istvánt. Példaképül állította a társadalom elé a nagy magyar államférfi önzetlenségét, hajthatatlan szilárdságát és igazságszeretetét. — közéletünkben szükség van— mondotta — a Tisza István személyében megtestesült közéleti erények felismerésére, megbecsülésére és követésére. Nemes alakját akkor tesszük igazán halhatatlanná, ha példáját követjük, fényes erényeit magunkévá tesszük s az ő szellemében folytatjuk a nemzet építésének nagy munkáját. Azután Kozma Andor adta elő Bárd Miklós „Tisza István" című versét. Kovász László református püspök beszéde következett. Ej szikekben mutatta be azt a tragikumot, amely a nemzetet Tisza István halálával érte. Nagy perspektívában mutatta be a magyar nemzet három nagy tragédiáját. Az első Augsburgnál ért véget, amikor az akkori magyarok, mint az illúziók lovagjai, véres fejjel ütköztek bele a rideg valóságba, ahova keleti fiatalos erejük hajtott a zsákmányszerzésre. Mohácsnál zárult le a második tragédia. Ebben az időszakban a germán keresztény kultúrát védte a magyar nemzet az izlámmal szemben. Senki nem értette meg igazán és senki sem segítette komolyan s magára hagyottan kellett elvéreznie Mohács mezején. Tisza István halálával fejeződött be a magyar tetralógiának harmadik része. Az óriásivá nőtt nemzetiségi probléma zúdította reánk a vészt. Ravasz László ragyogó képet festett Tisza István egyéniségéről és szellemi nagyságáról. — Valami kozmikus erő ömlött el benne, mondotta. — Nem volt nála közvetlenebb, igénytelenebb és természetesebb magyar ember. Ő volt korunk legnagyobb elméje s emellett korunk legegészségeseb elméje is egyúttal., Erkölcsi felfogása magasan túlnőtt az átlagon. Ha hidegen boncoljuk, azt kell mondani, hogy erkölcsi felfogásának áldozata. Alibit igazolhatott volna, hogy nem ő idézte fel a háborút, de nem tette. Áfa is élne, ha nem lett volna Tisza István! Felejthetetlen életet hagyott örökségül és azt a tényt, hogy az ő miniszterelnöksége idején olyan prevalenciába jutott Magyarország az európai kontinensen, amilyenben Mátyás király óta sohasem volt. Ravasz László hatalmas ünnepi beszédét ismételten Tisza István, Ravasz László püspök ünnepi beszédéből. • Két fronton vonultak fel ellene, akivel Magyarország állott vagy esett. Kívülről az ellenünk támadt világ beláthatatlan falanxa, amelynek keserű elszántságot a lobogó nemzeti aspirációk keserű lendülete adott, azoknak is, akik még harcoltak, azoknak is, akiknek kezéből ki volt már csavarva a fegyver s csak fogukat csikorgatták. Belülről egy ,még ádázabb falanx egymást utáló és egymást felfalni kész jó- és rosszhiszemű emberek serege, akik öntudatos vagy öntudatlan szövetséget kötöttek egymással — ő ellene. Az érzelmi politikusok, akik a nemzet függetlenségi aspirációit borzolgatták, Aeolus barlangjában oldozgatták a szelek láncait, mikor a kis magyar tutaj libegve járt az óceánok felett; a kis vívmány,politikusok, akik egy, darab nemzetiszinű szalagért képesek voltak kockára vetni Deák művét; a pojácák és obstruktorok, akik megakadályozták, hogy a hadsereg akcióképes legyen, a teoretikusok, akik a választójoggal a parlament színvonalát szállították volna le és magyarságát törték volna össze, a defallisták, akik a kitartást őrölték fel, a könnyelmű királyi békeakciók, amelyek mohósága gondolkodóba ejtette az ellenfelet, ezer meg ezer újságíró, aki csak egy nevet becsmérel és egyetlen erőtényezőt, a Tisza tekintélyét őrli, egy lassan feltörekvő forradalmi világnak baljós patkányalakjai, nemzetiségek, amelyek már fenik a kaszát egy nagy aratásra s felmondó füzeikkel tájékoztatják egymást, nagynémet gőg, amely vabankot játszik, — végül egy, ifjú király, aki elejti az egyetlen embert, aki megmenthette volna őt..."ezek voltak Tisza ellenségei. Magyarországból elszállott a lélek és a Tisza,István alakjánült meg. Tehát reá támadt ez az öngyilkos ország s ő benne vesztette fel magát. • Nézzetek rá arcképére: ez a legszomorubb magyar arc. Ez többet lát a jövőből, mint bárki más; nem láttuk meg homlokán, ajka körül az eljövendők előre vetett árnyékait. Ma már úgy leolvassuk onnan, mint egy szeizmográfról a földrengést. Idézzük fel az alakját: lám, a legszomorubb magyar a legelszántabb magyar volt. Fájdalma csak néha csapott fel, mikor egy-egy bús magyar dal, vagy Beethoven szilaj, tragikus szenvedélye kapta fel a lelkét, mint egy fekete óceán egy fehér csónakot, de egyébként nem látta, nem tudta senki. Hogy ment a holnap elé, mintha az ezeréves Magyarország minden ereje, öntudata, akarata benne öltött volna testet. És ebben a koromfekete tragédiában ő volt a leghivebb magyar. Ércalakja felmagasult s belenézett villámok tépte felhők résein az Isten örök végzésének titkaiba s nyugodtan, az Ámor Fati transcendens fényében mondott igent a felséges, örök Akaratra. És elesett. ..Ó, mily esés volt ez, jó honfiak" Elestem akkor én, ti és mi mindig véres ármánykérkedett fölöttünk." • És ugyanabban a pillanatban legördült a függöny a magyar tetralógia harmadik, legmegrázóbb darabja után s ez a nyomorult magyar elbukás a Tisza István alakjától „nagyszerű halál" dicsfényében ég. Az, hogy én a magyar életét tragédiának nézem, esztétikai szempontnak jó, mert világosság és igazság sugárzik rajta keresztül. De nem jó hazafi szempontnak. Minden, ami magyar bennünk, kórusban , kiált az élet után. Csak tragédiáról ne beszéljetek, mert az elvetett kocka, befödött sír, vég, amelyik fölött kiengesztelődés párállik, de nem jó Utána semmi. Mi pedig új világba indulunk, újélet kezdetén állunk. Nekünk hinnünk kell, hogy a felgyűlt és elhamvadt Trójából néhányadmagunkkal menekülünk új kezdetek ígéretföldje felé. Nekünk éreznünk kell, hogy a tragédiának vége, most kezdődik az eposz. Epikus az a sorsvonal, amelyen egy személy vagy nép emberfölöttivé nő azáltal, hogy életébe transcendens erőforrások beleözönlenek. Epikus a tragikum visszája, a feloldott és életté változtatott tragikum. A tragikum feloldása a vértanúság, mint áldozati erő. Amikor az elesett hős titokzatos, éltető erővé változik, a kihullott vér magként csírázni kezd, a lebukott csillag odalenn szent gyökérré válik. Ilyenné lett Tisza István is. Valaki mondotta nekem, hogy még másodnapon is, ha megmozdították halott tetemét, pirosan kicsordult a véres Szimbolikus emlék ez. Tisza Istvánnak, a magyar SzentJanuarnisnak mindig kicsordul a vére, valahányszor gonosz önző vagy hitvány áll meg előtte, kicsordul, hogy gyilkosára rávalljon. Megered a vér, mint egy panaszos patak, ha kicsinnyé, ostobává, üressé vagy aljassá válik a magyar közélet, megéred, hogy az égre kiáltson. De habzik és lüktet, mikor hű magyar szívek ünnepi fogadalma, bűnbánata, maga felszentelése ébredez, mikor az a hűség, az a komolyság, az az erő és az a hit fogan meg, ami a Tisza Istváné volt; habzik, lüktet és útra kél, mint a hegyek között a megindult picinyke ér. Elmegyek, úgymond ez a vér, és megkeresem testvéreimet, fölveszem" mindazt, aki velem rokon, mit nekem rám hengertett hegyek utamat álló gránitrétegek, engem nem lehet elzárni, kiirtani, ég és föld végzete indul útra bennem, kicsapok a napfényre s gátakat rontó erővel megérkezem. Szivárgó kicsi ér, Tisza István vére, majd zúgva megárad s végül felséges hömpölygéssel, higyjétek meg nekem megérkezik**■ Csütörtök. 1923 novemberév azn jsAo megszakította a taps és a zokogás. Olyan szónoki sikere volt, amilyenre alig volt példa az utóbi időben. Beszéde végén nem volt száraz szem a teremből. Tisza István halálának ötödik ésdgozdulójája már sokan zokogtak Budapesten .• Dint tittzás a 92 városi Ilial. Heinrichék kapcsolatot létesítenek a keresztény községi párt mérsékeltebb tagjaival. Rakovszky Iván belügyminiszter a miniszterelnök megbízásából kedden délelőtt a parlamentben megbeszélést folytatott Wolff Károllyal, majd ezt követőleg magához kérette Heinrich Ferencet és Ernst Sándort. A megbeszélés során részletesen kiterjeszkedtek a városi politika aktuális kérdéseire és a meghívónak informálták kívánságaikról a belügyminisztert. A tegnapi megbeszélés alapján ma délelőtt Heinrich Ferenc megjelent Bethlen István gróf miniszterelnöknél, akivel hosszasan tárgyalt. Értesülésünk szerint a miniszterelnöknek az az álláspontja, hogy a városi politikában a mérsékelt polgári liberális erők kerüljenek felszínre és lehetőleg hozzák létre az egységes liberális frontot. Ebben az esetben természetesen a keresztény községi párt két részre szakad, mert — mint halljuk — Wolff Károly olyan feltételeket akar szabni a jövő választásokkal kapcsolatban, amiket a miniszterelnök el nem fogadhat. Amenynyiben Ernst Sándor szakítana Wolffékkal, akkorHeinrichék vele és a körülötte állókkal is felvennék a kapcsolatot, annál is inkább, mert a minszterelnöknek, helyesebben a belügyminiszternek az a kívánsága, hogy a községi párt mérsékeltebb elemeivel keresni kell a kiegyenlítési lehetőséget. Félbeszakították a magyar-osztrák tárgyalást Az osztrák és magyar bizottságok Szterényi József báró elnöklésével ma együttes ilést tartottak s megállapították, hogy az összes függő kérdésekben újabb lényeges közeledés történt. Ilyen módon remélhető, hogy sikerül majd a függőkérdéseket megegyezés útján megoldani. Ezzel be is fejeződött a budapesti tárgyalás s az osztrák delegátusok délután Bécsbe utaztak. December elején a magyar kormány képviselői a tárgyalás folytatására Bécsbe fognak utazni. Bethlen válasza Benesnek. Bethlen István gróf miniszterelnök Bertes Ede csehszlovák külügyminiszter tegnapi beszédére vonatkozóan a többi között az alábbi kijelentéseket tette: Elégtétellel állapítom meg, hogy a kis-entente a rekonstrukció és együttműködés politikáját óhajtja követni Magyarországgal szemben. Az erre való törekvés jeleit genfi tárgyalásaim folyamán magamnak is alkalmam volt tapasztalni. Ebben tényleg sikerült megegyezni. Közismert tény, hogy a további megállapodásokat kapcsolatosan a népszövetségi és jóvátételi bizottság kiküldötteinek itteni tárgyalásaival fogjuk a többi államokkal egyetértőleg kidolgozni. Teljesen egyetértek továbbá Benes külügyminiszternek azzal a megállapításával, hogy az egymásra utalt szomszédok politikáját kell hogy a lojalitás és a korrektség elve vezesse, természetesen teljes kölcsönösség alapján. Sajnálattal látom azonban, hogy Benes külügyminiszter, habár újólag hangsúlyozza, hogy nem akar Magyarország belügyeibe avatkozni, amit különben is kénytelen volnék a legerélyesebben visszautasítani — mégis szükségesnek tartotta a magyar belpolitikát, nevezetesen belpolitikai pártkérdéseket érinteni. Nem óhajtok ezúttal polémiába bocsátkozni. Csak az úgynevezett emigráció kérdésére nézve utalnom kell már számtalanszor kifejezésre juttatott álláspontomra, mely szerint azt a kérdést, hogy az egyes úgynevezett emigránsok a fennálló magyar törvényekkel összeütközésbe kerültek-e vagy sem, tehát azt is, hogy büntetés nélkül hazatérhetnek-e vagy nem, minden egyes esetben az illetékes magyar bíróságnak kell eldöntenie. November 6-án érkezik az entente-bizottság. Hivatalosan jelentik: A magyar kölcsön ügyében a népszörűetség titkársága részéről Arend főtitkárhelyettes, Saller, a politikai ügyosztály vezetője és Stoppani kiküldött november 6-án, kedden reggel érkeznek Budapestre Bourois-val, a jóvátételi bizottság kiküldöttjével együtt. Nagy Emil megmarad állásában. Bessenyei Zenó levelet intézett Nagy Emil igazságügyminiszterhez. Arról kéri, soraiban, álljon el lemondási szándékától. Megjegyzi, hogy teljesen félreértené a miniszter tréfás fejbólintását s legőszintébben megbánta, hogy Nagy Emilt ezzel ismert elhatározására késztette. Az igazságügyminiszter ma a félhivatalos kőnyomatos útján hosszabb nyilatkozatot tett közzé. Őszintén megmondja, hogy tényleg nem ért egyet a pénzügyi és gazdasági politikával. Ez a felfogása azonban nem mai keletű. Akkor is úgy gondolkodott, amikortömbös Gyula még a pénzügyminiszter álláspontja mellett szavazott. Nem tehet arról, hogy ebbeli felfogása azóta izzó fajvédelmi programmá vált s ez okozta rá nézve a kínos helyzetet. — Tegnap délután a miniszterelnök úr kijelentette, — folytatja — hogy lemondásomat semmi szin aluli és semmi körülmények között nem fogadja el. Ma reggel Urbanits Kálmán képviselőtársunk átadta Bessenyey Zenó levelét. Ezek után lemondásom tudomásulvételét nem szorgalmazom s ezzel, kapcsolatban szilárdan eltökéltem, hogy karácsonyig pénzügyi politikával semmiféle módon sem foglalkozom, még fejbólintás alakjában sem. A demokraták együttműködnek a szocialistákkal. A XI. kerületi demokrata párt mai politikai vacsoráján Benedek János, a kerület képviselője felszólalása után Baracs Marcell Szilágyi Lajos tegnapi beszédére reflektálva kijelentette, hogy a liberális polgárságnak a fővárosi választásokon együtt kell haladnia a szociáldemokrata párttal. Pakots József azt hangsúlyozta, hogy Vázsonyi sehogy sem működhetik együtt Wölffal. A külügyminiszter „affér“-ja. A jobboldali radikálisok ismét szemrehányást tesznek Daruváry Géza külügyminiszternek azért, mert résztvett a cseh-szlovák állam létesülésének ötödik évfordulóján rendezett diplomáciai ünnepségen. Higgadt politikusok véleménye szerint ebből az ügyből nem lehet affért csinálni, még kevésbé politikumot, hiszen politikum akkor lett volna a dologból, ha a külügyminiszter nem fogadta volna el a meghívást. Nem történt semmi egyéb, csak az, hogy Daruváry Géza a nemzetközi szokásoknak megfelelően járt el, amikor olyan ünnepségen vett részt, ahol beszédek sem hangzottak el, csak összejöttek és beszélgettek. • Ezt az ügyet csak politikai taktikával lehet felfújni. Egészen másként állami a dolog, ha a csehszlovák követség nem hívta volna meg a magyar külügyminisztert s ő ennek ellenére is tette volna azt, amit tett. Októbristák vacsorája. Batthyányék és a szocialisták az októberi forradalom évfordulója alkalmából ma este közös vacsorán vettek részt a Royal-szálló éttermében. Felköszöntőikben a forradalom vívmányait igyekeztek igazolni. Felszólaltak: Farkas István, Nagy Vince, Batthyány Tivadar gróf, Vámbény Rusztem, Nagy Ernő, Búza Barna, Veér Imre és mások. Veér Imre azt a feltűnő kijelentést tette a pohárköszöntőjében, hogy bizalmas értesülése szerint a kormányzó elrendelte a Károlyi-féle vagyonelkébzési per törlését. Ezt a mondatot tüntetően megtapsolták ésKárolyi Mihályt éltették.