Az Ujság, 1923. november (21. évfolyam, 247-271. szám)

1923-11-16 / 259. szám

Péntek, nov. ld. Mindent Tudok AZ ÚJSÁG karácsonyi ajándéka 3 PÉNTEK 1923 NOVEMBER 30 nap Na­pok Katholikus Protest naptár | naptár 0 gör.-orosz naptár Szept-Okt Izr. naptár 5681. Kiszl. -P | 16 Ödön pk. t | Otmár 3 | Acepsz.m . Szeretetet prédikálok. Irta Vulpes- Esik az eső. Fuj a­ szél. Fázósan sietnek az em- s­zerek az utcán, amely lucskos és sáros. A fákról lehűl,­­ lottak a levelek. Az emberekről lekopott, a derűs vi­­f­dámság. Itt van a szomorú őszutó. És mindenki ker­t sereg: — Milyen hamar jött és váratlanul! A múlt hé­ten még nyár volt és meleg és nyíltak, a kései kerti­­ virágok. És azt­ hittük, hogy örökké nyár lesz és min­­­dig derűs napsugár... ,· És én szeretném leharsogni az ablakomból: ‡ -*— Ne a nyáron keseregjetek, amely elmúlt. A­­ télre készülődjetek, amely eljövendő s már kopogtat­­ a kaputokon. Előre szegezzétek a tekintetet. Ami a­­ hátatok mögött van, az kéneső és pusztulás. .Sodorna­k és Gomorrha van mögöttetek, a gyűlölség és a bosszú világa. Keressétek a menekülést a jóság és a szeretet­­ utján. Úgy érzem, hogy szeretetet kell prédikálni az em­bereknek. De nem csupán egyetlen búgószóval, hanem világharsonával. Minden harang kongassa, minden or­ , gona búgja, minden kürtszó rivalja. A papok prédikál­ ,­ják a szószéken. A politikusok hirdessék a fórumon. A gazda a szeretet ekéjével szántsa az áldott földet, és a szeretet magvát vesse el a barázdába. A szeretet himnuszát dalolja a költő és az egész világ legyen egyetlen nagy kórus, amely visszhangozza. Máskép próbáltuk eddig mi is, más is. Bosszú­val és gyűlölettel, vérrel és fokossal, üldözéssel és el­nyomással, forrongással és összeesküvéssel. Nem ment. A vérbosszúból újabb bosszú fakadt ki. A gyű­lölet megint gyűlöletet termett. Áldozatok támadtak, kiknek vére az égre­­ kiáltott. És lettek gonoszul üldözöttek, jogtalanul kifosztottak, igaztalanul elítéltek,­ lettek bujdosók, lettek hajléktalanok és szerte a világon tá­madtak Coriolánok, akik hazájuk ellen szórnak átkot. Magyarok, akik gonosz szomszédhoz menekültek, né­metek, akik francia pénzért akarnak elszakadni a ha­zától, bajorok, akik polgárháborút, szítanak. Egy két esztendő óta sokat javult minden, de jóra nem vált semmi. Ma is robbanásra kész aknákon já­runk. Még vannak vagonlakók és üldözöttek. Vannak B-listások és mellőzöttek. Internáló-táborunk is van és numerus clausus is akad. Alakulatok is vannak még, titkos társulatok, rombolásra kész szövetkezések. És nyomor van és drágaság és szegények vannak és éhezők. Ma még csak eső hull, de holnap már­ jöhet a hó. Aztán beköszönt a tél, a fagy, a pusztulás, a hi­tetlen szobában mezítláb didergő nyomor. Jön kará­csony, amely sokaknak nem hoz ünnepet. Most még van rá idő jóságot hirdetni és szere­tetet prédikálni- Úgy érzem, hogy az utolsó órái érkez­tek­ meg a készülődésnek és szervezkedésnek. Lágy szóval vagy harsonával, könyörgéssel és szeretettel, vagy rábeszéléssel és buzdítással fel kell ébreszteni a szunnyadó emberszeretetet! Hogy mindenkinek jusson egy atomnyi a karácsonyi örömökből. Egy kis tüzelő, egy kis élelem, valami szeretetadomány, elegendő ke­nyér. Még soha annyi gyermeket nem kellett felöltöz­tetni, mint az idén. Soha annyi házból nem hiányzott a karácsonyfa, mint hiányozni fog az év végével. Soha olyan szükség a jótevésre nem volt, mint mostan. S ezt mind a jóságnak és a szeretetnek kell össze­hordania. És nem lesz nehéz. Mert bizony mondom néktek, az emberek jók és szeretők és nemesek. Csak kérges lett a külsejük. Csak nem merik mutatni a puhaságukat. Csak megvadultak gonosz izgatóknak a lelkükre mért kalapácsütéseitől. -Lukára gondoljatok, az Éjjeli menedékhely fur­csa zarándok­jára. Ez a bolygó bölcs aggastyán így ta­nítja az emberszeretetet: — Csak mindig mondjad neki, hogy ő jó em­ber. Úgy mondd, hogy „Pepel, te nem vagy rossz, te nem vagy gonosz, te jó vagy és derék vagy.“ Addig biz­tasd, hogy jó ember, míg maga is ráeszmél és elhiszi. És aki hisz a jóságban, az már jó ... Mindenki fogjon össze és mindenki prédikáljon szeretetet és jóságot. Semmi se tud úgy sebeket gyógyí­tani, fájdalmat enyhíteni, meleget szítani, lelkeket ja­vítani, mint a szeretet. És minél többen prédikálják, annál többen hisznek benne és annál többen gyógyul­­nak meg tőle. Silwarfrort becé****, kasásflos sssepéig r. v­­ Baldwin nehéznek mondja az entente fentart­ását Angliának a német konkurrencia miatt van szüksége a védővámokra. London, november 15. Baldwin miniszterelnök az alsóház mai ülésén a házfeloszlás előestéjén nagy beszédet mondott és kifejtette azokat az elveket, me­lyeket az új választásokon a nemzet ítélete elé akar vinni. A miniszterelnök beszédét külpolitikai kérdések­kel kezdte. Azt válaszolta Macdonald megjegyzésére, hogy teljesen egyetért vele abban, hogy a külpolitikai kérdéseket végtelen türelemmel kell kezelni. A kor­mány minden szükséges intézkedést megtett, arra, hogy az európai kérdéseket sikerre vezesse, azonban nem szabad a békét siettetni, mivel ezzel csupán új ellenségeskedést teremtenének Európában. Ilyen el­lenségeskedés csak meghosszabbítaná az időt a vég­leges elintézésig. Ennélfogva a kormányoknak leg­főbb kötelességük, hogy a legnagyobb körültekintés­sel és a szövetségesekkel való teljes egyetértéssel iparkodjanak az ellentétek elsimítására. Mindezideig a kormány nem dicsekedhetik azzal, hogy törekvé­seit siker koronázta. Ha meggondoljuk, hogy Lloyd­ George elméjének minden találékonyságával képtelen volt nagyon hosszú időn át arra, hogy sikert érjen el, úgy senkire sem hathat meglepetés gyanánt az, hogy a mai kormány aránytalanul rövidebb idő alatt kevés sikert ért el. Remény volt arra, hogy Amerikával való megegye­zés határozott sikerre fog vezetni. Azonban — mint már annyiszor ezelőtt — a kormány ezirányú törek­vései is céltalanoknak bizonyultak és pedig nem a kormány hibájából, hanem Amerika és Angolország két szövetségesének magatartása miatt. Valóban ne­héznek látszik, hogy a munkát beláthatatlan időre folytatni lehessen oly szövetségesekkel, akik a hely­zetet ennyire megnehezítik. A kormány semmi esz­közt nem kímél abból a célból, hogy a szövetségesek m­egtudják, hogy ennek az országnak népe nem tarthatja fenn bi­zonytalan időre, azt a szellemet, amely szükséges volt az együttműködés és az entente fenntartása céljából, ha a mostani helyzet még sokáig fennáll. A miniszterelnök ezután áttért a munkanélküli­ség problémájára és azt mondotta, hogy mindenkinek meg kell győződve lennie arról, hogy Európa rekon­strukciójának megoldását főleg a Ruhr-vidék meg­szállása és az ebből eredő gazdasági helyzet gátolja, mely főleg Németországban a­ gazdasági életet alá­ássa. Európa talpraállása emiatt évekkel elhalasztó­­dott, minek folytán a kormány ma sokkal súlyosabb helyzettel áll szemben, mint egy évvel ezelőtt. Ha mindazok a piacok, amelyek ezelőtt Britannia rendel­kezésére állottak, most is nyitva állanának részére, ma nem volna munkanélküli-kérdés. A piacok elpusz­tulása fő oka Britannia mai helyzetének. A háború óta a gazdasági helyzet még sohasem volt ennyire súlyos. Németországból óriási kivitel fog megindulni, mi­helyt ennek az országnak módjában lesz a szabad­kereskedelemre áttérni. Ez az árutömeg természetesen legelőbb azt­ a piacot fogja felkeresni, amelyhez leg­könnyebben tud hozzáférkőzni. Ennélfogva a brit kormány csupán azt követeli, hogy visszanyerje a vámok tekintetében szabad ren­del­kezési jogát és vámokat szabhasson ki a bejövő árukra. A kormány nem szándékozik az élelmisze­rekre vámot vagy adót­ kivetni. Az egyes élelmiszerek tekintetében elrendelendő intézkedésekre vonatkozó­lag a parlamentnek megmaradna teljes bírálati joga. Elválta a lyukát is leinti az emeletről. Borzalmas öngyilkosság egy asszony miatt. Borzalmas öngyilkosságot követett el tegnap éjjel egy tizennyolcéves fiatalember, ifj. Szuchányi Lajos, Szuchányi Lajos hadbíró-ezredes fia. Az ezredes egy év óta kü­lönváltan él a családjától a Hungária-szállóban. Felesége, fia és két leánya a Vadászkürt-szálló III. eme­let 65-ös számú lakosztályában helyezkedett el. Ifj. Szuchányi Lajos körülbelül egy évvel ezelőtt megismerkedett egy elvált asszonnyal, Márkus Gáborné Született Kramonovich Rexivel. Az asszony hamarosan meghódította a csinos fiatalembert,­ aki mindent elköve­tett, hogy az asszonyt bevezesse családjához.­ Anyja és nővérei azonban hallani sem akartak arról, hogy a kétes bik­i nővel­­— akinek házassága előtt állítólag viszonya volt egy beteges hajlamú ismert pesti színésznővel — szóba álljanak. Mikor a fiú —­ azzal a kifogással, hogy csak egy táncszámot akar betanulni Bramonovics Retivel — mégis felvitte az asszonyt Vadászkürt-beli lakásukra, a fiú anyja és nővérei tüntetőleg eltávoztak otthonról. A fiú rajongásig beleszeretett Bramonovics Rexibe, de az utóbbi időben egyre többet panaszkodott, hogy az asz­­szony halálra kínozza. Tegnap éjjel tizenkét órakor tért haza. Az asztalra készített vacsoráját megette és borát is elfogyasztotta. Azután cigarettát vett elő, de mivel nem volt gyufája, átment anyja szobájába és nővére éjjeli szekrényéről elvette a gyufát. Körülbelül tíz perc múlva hörgés hallatszott szobájából. Éva nővére berohant és ott találta bátyját aléltan. Egy borotvával átvágta a nyakát. Szuchányi Éva kirohant a szálloda folyosójára és se­gítségért kiáltott. Erre anyja és Ildikó húga is berohant a szerencsétlen fiúhoz, aki, úgy látszott, eszméletlenül fe­küdt az ágyán. A három nő kétségbeesetten kiáltozott a folyosón segítségért, a fiú pedig ezalatt hihetetlen erőfeszí­téssel felkelt az ágyból, az ablakig vánszorgott és levetette magát az emeletről. Mire a mentők megérkeztek, a sze­rencsétlen fiú meghalt. Szuchányi Lajosné, a fiú anyja ájultan cselt össze a szoba közepén. Félrebeszélt, össze-vissza kiabált úgy, hogy leányai azt hitték, a borzalmas látvány elvette az eszét. Azonnal beszállították a Grünwald-szanatórium­ra, ahol nemsokára magához tért. Munkatársunk felkereste a szerencsétlen asszonyt a Grünwald-szanatórium 7-es számú szobájában. Szuchányi Lajosné idegg­örcsökben fekszik, kisebbik leánya, Ildikó ápolja. Szuchánnyi Ildikó a következőképpen mondotta el a gyászos éjszaka történetét: — Amikor Lajos bátyám éjjel tizenkét óra táján hazajött, anyám, Éva nővérem és én még fent voltunk. Lajos bejött hozzánk gyufáért és ekkor néhány szót vál­tott anyámmal, aztán kezet csókolt neki és bevonult szo­bájába. Nem látszott rajta semmi izgalom nyoma. — Tíz perc múlva hörgés hallatszott át szobájából. Almában gyakran szokott hangosan beszélni és nyöszö­rögni, ezért nem­ is gondoltunk semmi rosszra. Amikor azonban a nyögés nem szűnt meg, Éva nővérem átment hozzá. Hallottuk, hogy felcsavarja a villanyt és rögtön hallottuk vérfagyasztó segély kiáltásait is. Anyám és én utánarohanttunk. Bátyám az ágyán feküdt átmetszett to­rokkal, amelyből vastag sugárban ömlött a vér — Kirohantunk mi is a folyo­sóra segítségért és mire visszajöttünk, bátyám már nem volt az ágyban. Pillanatra azt hittem, hogy rossz álom volt az egész, de egyszerre fel­­sikoltott az anyám: „Biztosan leugrott az emeletről!" — Csak ekkor szaladtunk az ablakhoz és láttuk, hogy az anyám­ sejtelme nem csalt. Az ágytól az ablakig vastag vérsugár mutatta, hogy merre marit a bátyám,­­te ablaka úgy látszik már előzőleg kinyitotta, mert itt nem volt na­gyobb vértóps­a. A többibe nem emlékszem, íg­ért ég sen voltam teljesen öntudatomnál és az anyámmal voltam el­foglalva, aki elájult. — Az éjjeli szekrényen egy levelet találtunk Bramo­­novics Rexinek címezve. A levélben csak ennyi volt: „Ké­rem az Istent, hogy odaát ne találkozzam veled". — Rémlik, hogy egy pillanatra apámat is láttam La­jos holtteste mellett. Ezt azonban nem merném határozot­tan állítani. — Néhány estilap a szerencsétlenséggel kapcsolatban azt közölte, hogy bátyám és nővérem moziszínészek vol­tak. Ebből mindössze annyi igaz, hogy atyám tavaly a Péntek este r­mű­ filmet finanszírozta és ezen mi hárman testvérek felléptünk,­­ ■ Hidegvacsora és borkóstoló Budafokon. Budafok éjszakai csendjét hat autó robogása és tül­kölése verte fel ma este tíz óra tájban. A kormány tagjai, több magyar politikus és­ az itt időző külföldi vendégek, akik napok óta komoly tárgyalásokat folytatnak a kül­földi kölcsönnel kapcsolatban, ültek az autókban. Az automobilok zaja kicsalta az utcára Budafok aludni ké­szülő népét, sok gyerek szaladt az autók nyomában és néhol egy-egy éljen is felhangzott. A hat autó az országút­ sarától piszkosan bekanyarodott a Piac­téren és megállt a magyar királyi pincemesteri tanfolyam mintapincéje előtt. A magyar kormány itt rendezett búcsúestet a kül­földi vendégek tiszteletére, akik holnap hagyják el a fő­várost. A ma esti minisztertanács után nem oszlottak szét a miniszterek, hanem együttesen több politikus kísére­tében elmentek a külföldi bizottság tagjaiért és velük együtt indultak Budafokra. A­ pincében a földmivelésügyi minisztérium borgazdasági osztályának több­i főtisztvise­­lője fogadta a vendégeket, akiket pompás magyaros h­ideg­ vacsor várt. Az asztalok roskadoztak a dúsan megrakott tálak alatt, amelyekben a magyar hentes­­művészet remekeit szolgálták fel a vendégeknek. Mint­egy huszonöten ültek az asztal körül és jóízűen falatoz­tak. Persze csakhamar bor is került az asztalra. Előbb könnyű homoki bor, majd egri bikavér, szekszárdi, vil­lányi bor piroslott a poharakban. Azután vegyesen egy-­ másután hozták a vendégek elé a kiváló csopakit, bada­csonyit, tállyai, somlóit, rajnait, sillert, muskotályt, riz­­linget, furmintot és végül a magyar borok gyöngyét, a tokaji a­szut. A vendégek ezután megtekintették a pincét és különösen a külföldiek csodálkoztak el a gyönyörű pincén, amelyben hatalmas cementhordó-óriások vannak beépütve. Bizonyára úgy érezték magukat itt a vendégek, mint a borkirály fogadótermében és nem győztek csodál­kozni és dicsérni a magyar bor izét. Csaknem valamennyi hordóból kóstolgattak és szíve­sen tették. A magyar gazda vendégszeretete nem engedi meg, hogy a pincében ne kóstolgassák végig valamennyi borát. Évtizedes óborok is kerültek elő. Mindegyik ízlett, mert nem győzték dicsérni. Boraink jó hírét is elviszik magukkal a messzi külföldre s bizonyára utat egyenget­nek a magyar bor­exportnak. Éjfél után még mindig együttmaradt vidám hangulat­ban a társaság s mialatt az urak a hordókat járták sorra, a sofförökről sem feledkeztek meg, akiknek ebben a hi­dig ssuttsak jól ssszt m

Next