Az Ujság, 1923. december (21. évfolyam, 272-294. szám)

1923-12-01 / 272. szám

iííí]líWX ■’ / * Sód A* . \ A - W ■ -v. •' 'Fvf.TYv V • 0 L - -íj:-.- ; ‘—„s., - -r-Budapest, 1923.­­4ra 500 korona. XXI. évfolyam. 272. szám. ffS Sf Szombat, december 1. Előfizetési árak: 0 SZERKESZTŐSÉG Negyedévre...............300M K ___ ___ ___ és JBA MKKF ■ ■ m JH1 flR KIADÓHIVATAL: szeresét számítjuk. HHB $Éf ISI Wk ' HM V. Vilmos császár-ut 34. Egyes szám­ára Budapesten: f8ag tzETM $5j& jwgf wS Telefon: 154—20, 154—21, 154—22, vidéken és pályaudvarokon bét- Jggf vfigEa jPjjf gBB. f&E i 154—23, köznap 500 K, vasárnap 600 K. jSjSffl lm p|ifg .£HH| Nyomdai telefon (csak este 6 óra-Ausztriában hétköznap 2000.—, Jff­ Ejjl fjp­ tól kezdve): 154—21. vasárnap 2300.— osztrák kor. IS 9k­ Mfr Jak reBw fijgjL. Iga BM ~~ im Wk Mm m Ja mm m m. ■ fiókki­adóhivatal: Megjelenik ünnep utáni napok JM JallgHB ’WágMPr VHV mmmmSBp JES ffiK BUDAPEST. Eresébet-kSrut M. kivételévé! minden nap. ■«* aBBfHBBW ^gSBPr LasS UK Telefon: József IS—18. ROVÁS. A szólásszabadságot involválja Gömbös Gyula s vállal minden felelősséget mindenért, amit tett. Vál­jon azért a szólásszabadságért is, melyet a választások alatt az ő kegyéből és lovagiasságából élveztek a poli­tikai ellenfelei? Mi nem folytatjuk a láncolatot. A kur­zus, ha reklamáltak tőle jogot és emberséget, vissza­vágott: hát a bolsevisták? Mi nem mondjuk: hát ti? Való igaz, a szólásszabadság gúzsba van kötve s meg­illeti ma Gömböséket épp úgy, ahogy megillette annak előtte a liberálisokat. De akik követelhetik, akiknek ajkán ez a követelés több, mint önzés, mégis a libe­rálisok, nem pedig Gömbös. * $ Ha arról volna szó, hogy Ulain Ferencet bocsás­sák szabadon, semmi kifogásunk sem lenne. Igazán alacsony indulat az ellenfél lakat alá helyezése. De abba már nem mehetnénk bele, hogy Fiam­ szabad­­lábrah­elyezése csekélységgé deklarálja bűnét. Azon­­a címen, hogy ártatlan, azon a címen, hogy ilyen csekélységekért nem szabad az igazságszolgáltatásnak kezét rátenni, nem lehet szabad­lábra helyezését köve­telni. Hogy meg nem szöknék? Igenis, ezt magunk is hisszük, hogy pusztán a szökés veszélyétől bízvást kiereszthetnék. Elképzelhetjük-e, hogy a fajvédők, nacionalisták, antiszemiták, ébredők két kategóriára oszlanak, ame­lyek nem ismerik egymást? A Márfiakra, akik a bom­bákat vetik s az úri politikusokra, akik a bombákat jósolják s elitélik, de megértik és lődözik? Az utób­biak elismert vezérek s az előbbiek közkatonák, akik a vezérekkel szemben cselekednek? Fölötte független urak az előbbiek, még azoktól is függetlenek, akiktől a pénzt kapták s most a védelmet­ jogának széttépésére. Ha magam nacionalista vagyok, tűrnöm kell, hogy más is az legyen. S nekünk a legfőbb erényünknek kell vallanunk, hogy szent az ellenünk alakult nacionalista gyűrű? Végzetes visszaélés ez az át nem érzett bi­zalommal. Nacionalizmus? Fajvédelem? Szépí­teni akarják vele az antiszemitizmust. Vallják magukat egyszerűen antiszemitáknak s akkor a dolog rendben van. A magyar antiszemitizmus nem igazolja be az idegen nacionalizmust. Anti­szemita lehet mindenki, de a mi gondolatunk alapján nacionalista magyar ember nem lehet senki. Ezt a fogalmat egyszerűen becsempészték a hazafiság fogalmának helyébe. Igenis, hazafiság kötelező mindenkire, mert ez megfér minden magyar hagyománnyal, megóv minden magyar érdeket és nem legalizál semmit a velünk tör­téntekből. Hogy hazafiak legyünk, nem veheti zokon sem cseh, sem román. Ez nem kelt bizal­matlanságot, nem provokál semmi preventívát, ami csak elnyomásra vezet. És a hazafiság egyszersmind az újjáalakulás alapja is. Egyesíti a különböző fajtákat és osz­tályokat, holott a nacionalizmus egymás ellen sorakoztatja őket. Nálunk a velejébe néznek a fogalomnak az emberek s nem igen fogják azon törni magukat, hogy nacionalistáknak tartsák őket. Nacionalizmus. Annyira belopta magát ez a szó a közéletbe, hogy szinte kötelezővé vált nacionalistának val­lani magunkat. Lám, Rakovszky Iván belügymi­niszter úr is megtagadott minden közösséget a bombavető politikával, beszédében különb na­cionalistának mondja magát bárkinél. Majdnem az összes politikusok is azzal különböztetik meg magukat, hogy az igazi nacionalista irányt ők szolgálják. Öt év előtt még senki sem volt nacio­nalista és tíz évvel ezelőtt azt sem tudtuk, mi fán terem. S most a hazafias, a jó honpolgár, a nemzetéért lelkesedő ember csak nacionalista lehet? Ideje ezt tisztázni. Miért kell a magyarnak nacionalistának lennie? Fia a nacionalizmus eszme, akkor ennek az eszmének az érvényesí­tése alapján tépték etfelé az országot. S nekünk hódolnunk kell egy eszmének, mely tönkretesz bennünket? Régi dicsőségünket ápoljuk azzal, hogy helyes elv: csak a magunk fajtáját vallani országalakítás alapjául? Rajongjunk érte, hogy Felső-Magyarország csak szlovákoké lehet, Er­dély csak románoké? A nacionalizmus szent nevében nem egyen­­lőrangú polgár ott, ahol, a magyar az Uralkodó fajjal. S mi valljuk szintén azt az elvet, hogy az ország elsősorban azoké, akik nacionalistái a saját nemzetüknek? Le vagyunk gyengülve, meg vagyunk tize­delve, idegenek közé szorítva, a legcsekélyebb támaszra is ráutalva. És helyes volna a maradék ország lakosságát is megtizedelni a nacionalista, faji szempont szerint, hogy még ke­vesebben legyünk s nélkülözzük az országban maradtak segítségét, lelkesedését, munkáját és áldozatkészségét? Idegenek Európában, gyara­pítsák az idegenséget az ország határain be­lül is? A francia lehet nacionalista, mert haszna van belőle, a cseh, a szerb, a román lehet na­cionalista, mert ezen az eben hízott hatal­masra . De magyar ember hogyan lehet naciona­lista? Legyőzött és ezzel a jelszóval rutul kiját­szott, kárvallott nép. Minden érdekének, minden indulatának, minden igazságérzetének fel kell lázolnia m­élt­­guleo, mely jogcím volt ezeréves Andréka Károly főkapitányhelyettest nyugdíjazzák. Megreformálják a detektivtestületet. — Nem lesz detektivfönök. A mai minisztertanácson, értesülésünk szerint, szóba került Andréka Károly főkapitányhelyettes, detektivfönök ügye is. A minisztertanácson elhatá­rozták, hogy Andréka Károlyt nyugdíjba küldik Utódjára nézve nem történt döntés, mert a detektív-­ testület megreformálására készülnek. Az eddigi tervek szerint ezentúl nem lesz detektivfőnök, csupán a de­­tektívtestület adminisztrációs ügyeit fogja intézni egy központi szerv. Az egyes detektívcsoportok feletti ellenőrzést az egyes osztályvezető főtisztviselők fogják intézni és ugyancsak ők fognak rendelkezni a csoportokkal, így a bűnügyi detektívcsoportok közvetlenül a bűn­ügyi osztály vezetője alá lesznek rendelve. Ugyanígy a politikai és közigazgatási detektívek is. Az egyes osz­tályokon belül természetesen tovább tagozódnak a beosztások. A sérülési osztály vezetője a sérülési, a betörési osztály vezetője a betörési detektívcsopor­­tokkal rendelkezik. A lopások kinyomozásával fog­lalkozó detektívek a lopási osztály vezetőjének fel­ügyelete alá kerülnek. A detektívtestü­letnek ez a szervezete teljesen be­vált német mintára készül. Régente, amikor kevés de­tektív volt, az egyetlen detektivfőnök is el tudta látni a felügyeletet a nyomozók felett. Ma azonban, amikor 650 főnyi detektívtestület van a budapesti rendőrsé­gen, a régi szervezet nem válik be teljesen és különö­sen nem válna be a közel­jövőben, amikor a detektiv­testületet erősebben szaporítják. Szó van ugyanis ar­ról, hogy ha Magyarország megkapja a külföldi kötő­csont, úgy megerősítik a detektívtestületet. Londonban harmadfél évet szántak Magyarország talpraállítására. Csak kétszázötven milliós kölcsönt javasolnak. Londonból megérkezett a részletes hivatalos köz­lés a népszövetség pénzügyi bizottságának a magyar kölcsönnel, illetve Magyarország gazdasági és pénz­ügyi rekonstrukciójával kapcsolatos döntéséről. Fel­tűnést keltett az itteni politikai körökben, hogy a bi­zottság mindössze kétszázötvenmillió aranykorona kölcsönt javasol s két és fél évre tervezi Magyar­­ország talpraállását. Mint ismeretes, a magyar kor­mány 550—600 millió aranykorona kölcsönt kért s a rekonstrukció végrehajtására sokkal hosszabb időt vett tervbe, mint a népszövetség fentebb említett bi­zottsága. Ebből nyilvánvaló, hogy Londonban opti­­misztiku­san ítélték meg Magyarország helyzetét s nem honorálták olyan mértékben szörnyű gazdasági le­romlottságunkat, ahogyan a magyar kormány re­mélte. Kisebb összeggel és rövidebb idő alatt akarnak segíteni Magyarországon, mert úgy látják, hogy a magyar állam gazdasági megmentésére ez­ a gyors kúra is elégséges. Részletek hiányában a magyar illetékes körök még nem nyilvánítanak véleményt a londoni döntés­ről. Beavatott helyen nyert információnk szerint ter­mészetesnek találják, hogy entente-ellenőr jön Buda­pestre, hiszen a magyar kormánynak nincs sem oka, sem szándéka kitérni az ellenőrzés elől. Ez az ellen­őrzés azonban csak pénzügyi vonatkozású lehet, aho­gyan a miniszterelnök ezt világosan kifejtette. A hi­vatalos közlés ebben a vonatkozásban Ausztria ese­tére hivatkozik s ez a politikai körök véleménye szerint teljesen megnyugtató. A Reuter-iroda közlése bizonyos ,,kielégítő meg­állapodást" is említ a jóvátétel és „egyebekkel" kap­csolatosan. Erre vonatkozólag a magyar kormány ál­láspontja az, hogy a kölcsön és a jóvátétel között semmiféle funktim­ nem állhat fenn. Arról is meg­emlékezik a félhivatalos angol hírforrás, hogy „ki­elégítő" politikai egyezmények létesüljenek Magyar­­ország és szomszédai között. Beavatott helyen kije­lentették munkatársunk előtt, hogy itt nyilván irás­­hiba van, mert nyilván gazdasági egyezményekről van szó s a magyar kormány ezen a téren tudja köteles­ségét. Ez és a kölcsön azonban szintén különálló mo­mentumok. A Privo Lido írja­ .,Benes dr. külügyminiszter a legközelebbi napok­ban Genfbe utazik, hogy egészben vegyen részt az üléseken, mint a népszövetségi tanács tagja. Ezeken az üléseken mindenekelőtt a magyar nemzetközi köl­csön engedélyezéséről tárgyalnak.“ Hivatalos jelentés a londoni döntésről. A hivatalos közlés lényege a következő: A népszövetség pénzügyi bizottsága befejezte tár­gyalását. A jelentés, — amelyet most a népszö­­­­vetség tanácsának kell megvitatnia és elfogadnia — úgy­­ véli, hogy két és fél évre van szükség a költségvetés­­ egyensúlyba hozására s az átmeneti időszak alatt két­százötvenmillió aranykorona szükséges a költségvetés­­ hiányának fedezésére. Tja majd a népszövetség tanácsa méghozzá határozatát és állást foglalt a jóvátételi bizott­ság is, — amelynek hozzájárulására szintén szükség van — bizottságot küldenek Budapestre s ez fogja megálla­pítani a költségvetés tervét a fentebb említett két és fél­­ évre. Ausztria esetéhez hasonlóan a népszövetség pénz-­­ ügyi bizottsága szükségesnek véli, hogy magyar nemzeti­­ jegybank létesüljön a legrövidebb idő alatt, az ország tö­rekedjék költségvetési hiányát saját forrásaiból fedezni, 1 ,4 külföldi kölcsön felvétele 1921 tavaszán tör­­­­ténhetnek meg, amikorra a jegyzőkönyvet már mind alá-­­ írták, az említett testületek megadták hozzájárulásukat és a parlament elfogadta a kormány felhatalmazásáról­­ szóló törvényjavaslatot.­­ Ellenőr-főbiztos Budapesten. Mint a Reuter-iroda értesül, a magyar nemzetközi kölcsönhöz nem fűzik feltételül a külföldi kormányok szavatosságát, mert elég garanciát látnak Magyarország jó mezőgazdasági forrásaiban és egyéb kedvező körülmé­nyeiben. Remélik, hogy a magyar állam egyensúlyát a jelzett idő alatt egyensúlyba lehet hozni s a magyar ko­rona is stabilizálódik. Ellenőrül a népszövetség felelős főbiztost fog kiküldeni, aki nagyjában éppen olyan mű­ködést fog kifejteni, mint Zimm­ermann Bécsben. Biztosí­tékul elsősorban a vámokból, a dohány- és sóegyed­­áruságból, valamint a cukoradóból befolyó jövedelmek fognak szolgálni. Szükség esetén azonban egyéb jövedel­meket is ki fognak jelölni. Úgy gondolják, hogy Ma­gyarország „gazdag természeti forrásainak és élelmének birtokában" két és fél év múlva saját erejéből is fentart­­hatja magát. A magyar újjáépítő terv sikere attól függ — így végződik a londoni híradás — hogy kielégítő megállapodás jöjjön létre a jóvátételi terhekre és egye­bekre vonatkozó magyar kötelezettségek tekintetében s kielégítő politikai egyezmények létesüljenek Magyaror­szág és szomszédai között. Bianchini olasz delegátus magyar adóemelést jósol. Róma, november 30. A magyar kölcsön kérdéséről a Messagero beszélgetést közöl Bicichirnival, a londoni pénzügyi bizottság olasz delegátusával. — A munka — mondta Bianchhini — még csak kezdő fázisában van és minden prognosztikon korai, mert még sok nehézség van, amelyeket nem lehet egyszeriben elhárítani. Ausztria ese­­tét nem lehet teljes értékű precedensnek tekinteni. Az állami pénzügyek szanálása Magyarországon különleges helyzetet teremt Amíg Ausztriában a tisztviselőkérdés megoldása lényeges megtakarítással járt, addig Magyar­­országon ez lehetetlennek látszik. A pénzügyek orvoslása elsősorban az egyenesadott tdsszelébe un­ás kisiséms .

Next