Az Ujság, 1924. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1924-01-01 / 1. szám

A szem* Egy megkapó­!!! szubjektív és meggyőzően bölcs objektív u­rcától hallottunk ma Rákosi Jenőtől, aki­­a újságírók újévi üdvözletét viszo­nozta. Népünk újságíróknak ez az elismert feje dídvnst sülve­ beleket töltött a klinikai kórkezelés sötétjében, hogy el ne veszítse, szemevilágát. Túl van a­­veszedelmen, melynek fenyegetései köze­p­pette sem szűnt meg munkálkodása. Ebben a­ sö­­tétségben eszmélt arra, hogy ami az embert ösz­­szefüggésben tartja a világgal, az eseményekkel és eszmeáramlatokkal, az a szem. S nemzetnek, ország-világnak a szeme: a sajtó. Csakis a sajtó révén van világhoz, közösséghez tartozás, az élet­nek lük­telő tudata s benne való elhelyezkedés. Ezt mi igazságnak s nem elmés hasonlatnak értékeljük. Nem egy ötletes ember sziporkázása, hanem egy hosszú élet megismerése, tapasztalata és életfelfogása. A magunkévá tesszük ezt az axiómát s elmélkedünk rajta, mikor egy év le­zárnl és az újságírói konvenció újév­i elmélke­désre késztet bennünket. A sajtó a nemzet szeme. Ezzel az orgánum­mal­ lát bele a világba és irányítja a lépteit, a keze járását. Ennek a szemnek messzelátóra van szüksége, hogy minél közelebb hozza a távoli jelenségeket, szabad térségre, hogy mindenhová elhatoljon, isteni teljes napvilágosságra, hogy árnyékba ne temetkezzenek a jelenségek. Befogni ezt a szemet, hogy ne lásson ször­nyűségeket, kereteket állítani neki, hogy tovább ne lásson, teleszkóp helyett mikroszkópra kény­szeríteni, hogy c­sak azt lássa nagyítva, amit len­cséje alá tesznek: nem a szemnek kár, hanem azoknak, akiknek a szeme. A magyar sajtó a nagy megpróbáltatás óta ezeknek a súlyos meg­­nyomortatásuknak van alávetve:­­ nemzeti ér­delvel­etibnl indultak ki, hogy • ami történik, nem baj, ha a nemzet, nem látja, idegen szemek, melyekre nem terjednek ki a hazai korlátozások Iárnak ugyan mindent de nem baj, ha itthon nem ''esznek róla tudomást Az egyes­ evnbesz, ha szem­e elhomá­rosul, világosságért. Úszta látásért eped. A nemzet, ha rosszul lát, boldogulva fők, ha jól lát, rosszul használná a síeze-lábát. A mai nappal rezsirél elűíik .A léllogusaajji. &w.. , %/\ \ v' — 'ii- ..■ 'vV \ ------- ----------------------------------f—■— ------------m kivételé?*! imádén' van* HUB Telel* * ....... . .... ________ .. ...-----.------------ v-.r - 1- ,-7 .. .* WWW’WWW •/„ ‘ EV. -1 I Vi­­­ ROVÁS. Nagyon tapintatos és helyénvaló, hogy az idén is elmaradnak az újévi üdvözlések. Nem sok jót lehetne bennük mondani a múltról s nem sok bizonyosan a jövőről Az évnek ez a fordulása krízis idejére esik, l éppúgy nyithat boldogabb korszakot, mint hozhatja a pusztulás további beteljesülését. Boldog újeszten­­dőt kívánunk miniszterelnöknek és minisztereknek s boldog uj esztendőt nem kívánni, hanem terem­teni kötelesek a miniszterek.­ Kár u­lalkozni rajta, várjon a csongrádi gaztett pólóikon­-e vagy sem. Az a tény, hogy az ellenzék po­litikumot lát benne, a kormány meg csak gaztettel, maga is politikum, mely mélyen belenyúl a politikai stílusba. "V­.t­ő­ké­i r­. erűitek pozitive a gazterv­ek, ez nekünk sokkal fontosabb, hogy a bomba vető, a bomba tani­ni és a bombakészítő nem politikai ténye­zők, meg nem jelenti, hogy a politikának nincs benne a keze. Ezek a szívtelen alakok valahonnan kapták a vadságukat és meggyőződésüket s azokból a­­ forrá­sokból tovább is buzog a méreg. Ez ugyebár, mégsem olyasféle (ii. it.-t, •vsé.t. mellyel nem vol:-- érdemes tö­rődni'? Végre egy ébredő-elnöki nyilatkozat, melyet tu- Wiása­ lehet venni, melyről beszélni lehet. Az ébre­dők új elnöksége meg akarja tisztítani az egyesülete­t garázda elemektől. Ha ezt megteszi, akkor majd le­het különbséget tenni garázda elemek e ébredő egye­sülés között. Eddig azonban védelmezte őket. Most a jóhírnevét ez elemektől való szabadulással akarja megóvni, eddig azzal, hogy tisztára mossa őket. Az utóbbiról vannak adatok, az előbbiről csak egy szán­­­­dék bejelénl­ése. Nem veszik rossz nevet­, ha e­gy ideig meg­figyeljük, mennyiben ér a szándék annyit, mint az eddigi tények­ negyedik esztendeje. A holnapival várjon meg­kezdődik -e az ötödik? Szorongva kérdezzük ezt, sok csü­ggedéssel, nagy aggodalommal és nem minden reményke­dés nélkül. A mi rossz szemünk nem vakítja a másét, a meglátásnak minden kára, ha van benne kár, ránk zúdul menthetetlenül. Az izoláltság, mely eddig fojtogatott bennünket, színkben van s a nemzetnek egyetemesen felismert érdeke, hogy szűnjék miig véglegesen, isten napja ismét elismerten egyformán süt ránk is, győztesekre is, s a nap egyenlőségéhez tartozik a szem egyen­lősége is. Merjük állítani, hogy bajaink legnagyobb­­ ,öleles bizalmai. Minél annál kevesebb kell a biztosf^WkbólES&ssák át ezt a mi politikai hatalmasait^ps keressék a ma­guk hatalmát a nemzet erejé^n, a nemzet erejét pedig ismerjék fel a nemzet tájékozottságában, , nem pedig megtévesztésében. Hogy ez az esz­tendő meghozhassa, amit tőle várunk, a nemzet szentétül a hályogul, a sajtó kezéről az utolsó ,, bilincset is le kell szedni. ■ A csongrádi bombamerénylőket átszállították a szegedi csillag­börtönbe. A rendőri nyomozás négy nap alatt eredményt ért el.­­ Simkó László dobta a halálgránátot. Négy napig­ tartó rendőri nyomozás eredm­ényeképen világosság derült a csongrádi véres gaztettre. A szegedi államrepnlőr­ség kinyomozta a tetteseket és az értelmi szerzőket -és az égisz tu­rkoságot már át is szállították a szegedi­ Csillag-börtönbe. Itt most celláikban elmélked­e­ttetnek a vérbefojtott bálról, am­íg a büntető­ törvényszék kimondi- feleltük ítéletét. A bombamerényletek hosszú s­orozatjában.­ utolsót rövid idő alatt kinyomozta a hatóság , ebből látszik, hogy a magyar álamrendőrség tud trréntényt elérni, a l­étszövevényesebb bűnügyekben is. A szegedi államren­dőrséget dicséri a négynapos nyo­mora- eredményessége és büszke lehet az a váró­-, am­elynek ilyen rendőrsége van. Szom­baton­ érkezett még Csongrádra Diószegi­y János úr. miniszteri tanácsos, a­ belügyminisztériumi mnoVá.- addigi k­­iintés­sel ?• hiv­.Kyilov jelentést adói” rá a véres merénylet leleplezéséről. Jelentése szerint­­ a jamconyi tettest letartóztattak és ma reggel c­sendőri fedezettel beszáltották a szegedi királyi ügyészség fogh­áz­ába. A hivatalos nyomozás megállapította, hogy Simkó László ‘*2 gazdálkodó a­z öt éttérm, aki a bombát a bálterembe dobta. Piroska János tényleges főhadnagy és festőművész az értelmi szerző, akit a szegedi­­vegyes­­dandár-parancsnokság hozza;í,járulásáv­al tartóztattak le. A büncselekményben részesek Bölönyi Miklós 31 éves foglalkozásm­étküri egyén, Fülöp Andor volt hadnagy, Zabéi Mihálty felü­­ggesztett tanító, Kasztér Sándor gé­pész, Sági Rókus földmives, Piroska György kereskedő és Forgó Ferenc gazdálkodó. Az első beismerő vallomás. A nyomozás döntő eredményét Sági János vallomása segítette elő. Ságit ugyanis lelkiismerete furdalta és Borbola rendőrtanánsos előtt kijelentette, hogy vallani akar. Elnondotta azután hogy Piroska János főhadnagy lakásán beszélték meg a­­bom­bamerényletet. Ott voltak­alamennyien, akik most le vannak tartóztatva. Hossza­san vitatkoztál, ki dobja be a bombát a bálterembe. Piroska János főhadnagy Simkó Lászlót szólította fel a bombavetésre. Simkó eleinte húzódozott, de amikor gyávasággal vádolták, akkor a fiatai parasztember dac­ból kijelentette, hogy vállalkozik a dologra. Simkó , 22 éves gazdálkodó­s katona Rém volt, így természetesen nem is érthetett a kézigránát dobásához,­­amelyre ala­posan ki kellett őt tanítani. K­ölünyi Miklós és Piroska János tadtották ki Sim­­kót arra, miként kell a kézigránátot meggyújtani és elhajítani. Az utcán és a szálló körül álltak a társaság tagjai, am­i Simkó a bombát kellő pillanatban behajította a terembe. Bölönyi még egyszer megmutatta neki, mit csil­áljon, mielőtt feldobja a kézigránátot. Bátorította, hogy már nincs senki az utcán, nyugodtan feldobhatja a terembe a kézigránátot s azután elmenekülhet. Sági János vallomása után elővették a létté­,­két. Bölönyi Miklóst közel két óra hosszat vallatták. Eleinte semmit sem akart mondani, de adatán a­ keresztkérdések súlya alatt megtört és az éjjeli órákban beismerte, hogy ő a bombamerénylet elkövetésében tényleg része volt. Remegve vallotta be, hogy Piroska János főhadnagytól kapta a bombát és ő adta át Simkónak, aki azt be is dobta az emeleti terembe. A bomba ve­tőt fel­keltett „kévsjgyjti**. • S.mné* László gazdálkodót vette ezután f elő a rend­őrség. 1 -‘.m­észetesen ő sem akart tudni semmiről, trgy hogy V­ényi Perenék voltak szembesíteni Sági Jánossal. Sági f­elől:''-, s mégi­t ki átélte a vallomását, mire Simkó valósággal neki akart rohanni s a detektivek­­nek alig sikerült megakadályozni, hogy össze ne ve­rekedjék­ vádlójává!. . Simkó a korona­tanú vallomása után kénytelen volt beis­merni, hogy ő dobta a táncterembe a gránátot. Folytono­sát­ hangsúlyozta, hogy fogalma sem volt, hogy kézigrá­nátot áolt a terembe. Azt­ hitte, hogy csak bűzbombado­­básra használják fel, erre pedig vállalkozott, mert külön­ben gyávának tartották volna. Elmondotta, hogy Piroska János főhadnagy bírta rá a bombadobásra és hogy Bö­­lönyi Miklós „képezte ki", hogy pontosan be tudja hají­tani az emeleti, terembe a bombát. A súlyos vallomások után a detektívek azonnal intéz­kedtek, hogy Piroska János főhadnagyot a katonai ható­ságok hozájárulásával letartóztathassák. Külön tiszti jár­őrt küldtek Szegedről Csongrádra s ez kísérte át a dél­után a börtönbe a főhadnagyot Piroska Jánosnál vasár­nap éjszaka házkutatást tartottak és egy doboz­­krazit­­patront, revolvereket és töltényeket találtak. Az eredményes rendőrségi nyomozás után most már ' túrra 'fordítanak gondot, hogy tiszta képet deriveltek a C­songrádon történt fajvédő izgatásokra. A nyomozás ele­jén ugyanis letartóztattak több csongrádi exponált ébre­dőt, akik a fajvédő képviselők csongrádi nagygyűlésének e­lkészítésében tevékeny szerepet játszottak. Kólás Já­­­­nos, a csongrádi ébredők elnöke is őrizetben volt. Öt ma­­ ötven hőld föld kam­­ia ellenében szabadlábra helyezték, ide a nyomozás tovább folyik illene és ez lesz hivatva meg­­­­állapítani, milyen szerepe volt. Szabadlábra helyezték Sági Jánost is, akinek önkéntes beismerő vallomása nagy­mértékben hozzájárult a tettesek kiderítéséhez. Piroska J­annagyot a budapesti katonai ügyészség fogházába hozzák. A csendőrség tovább folytatja a nyomozást. — Az Újság kiküldött munkatársának telefonjelentése. — Kiskunfc,i c*' háza. december 31. A csongrádi be ,iény let «.rbd­-d­ szerzőjét. Piroska János fö- hadfi.. J­’ rend i.di­­.d a. v­­­ét csendőr fedeze­tével Budapestre s­úlli'-jé, altul a sítilftyúl ügyészség­­nek fogják átadni. Piroska' folhatlaaaytói elvették nidalfetniverét. Az éj­szakát Kiskunfélegyházon töltik és a három órakor induló miattal folytatják útjukat Budapestre. Érdekes részleteket sikerült megtudnom Sági vál- 1 óriájából, athélV a fiVóúfozást sikerre vinni. Sási val­­loi­ásában elmondta. .ficisy tudomása szerint a bole­bakát vhai no t ornborlwn­­i.sonsí;: elrw' szállították. Bet­­fViau felszólítotte. no_”­á­­ egve ■stásihhi a syombákat, rfyÉfi ö lavik l­eközelebb a városhoz — Itt ozrihak a kakaóbbtabák, •— memdetta­lúnyosan. — bisbouibo », vnn'-Jcö'ífűk őrizd meg őket, még niükséffimk jM­­c.u. A bű­zbombát a kereskedők bálján beeresztjitte. Vedd ínagadhoz, te vágj­ leginkább kéznél, mert ti laktok legközelebb a városhoz. Sági azonban megijedt és így válaszolt: — /?/) nem takargatok semmiféle bombát, nem akarok tudni az ilyesmiről. Ságit e kijelentésétől kezdve megbizhataatlannak tekintették és előadása szerint a további összejöve­telekre és megbeszélésekre nem hívtak meg. Csak karácsony elött tettek előtte célzást a merényletre. —­ Janikára mondták — majd megtudod, mi­t, sí karácsony másodnapján. A vallozőárokból kétségleténül megállapítást nyírt, hogy Svonke hírd. ittas volt, azaikor Börényi társaságában elh­agyta a Magyar Király-szálló kávé­házát így vallott a szálló tulajdono­s •••, félmká­rgy­­szerű földgyorszegény, aki ugylában* ny*.

Next