Az Ujság, 1924. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1924-01-01 / 1. szám

Kedd, jan. 1. Még nem előfizetője az AZ U15AGa**? Holnap a* legyen... » l»—«|i|i mii—i k i i '—i Ttri—ti m i |i ■ i r i i ~ir i i i i I ni ■ l i | i n iiww i iii^i I iii 11 ■ihiiwhiih » h ii imii ih i i u—— IUWH 11.1. * ■ ■ •' * Zsetonlopáson értek egy ügyvédet. A kártyázó Budapest legújabb szenzációja. — 'Cigarettagyújtás közben zsetonokat süly­esztett egy „gentleman-cronpier^. A kártyázó Budapestnek, ennek a tízezreket­­szám­­láló társaságnak, nagy szenzációja az­ éjszakai életben jól ismert ügyvéd-eroupientek leleplezése. Napok óta a sok kártyaklubban és játékkaszinóban egyébről sem beszélnek, mint ennek­­ a „gentleman-crousternek csa­lásairól.­­Ügyvéd mint croupier.)­­Abban a Rákóczi-úti kaszinóban, ahol a csalás le­leplezése: történt!, évek óta diktátorszerű­ tekintély volt egy budapesti köz- és váltóügyvéd, aki származásánál és társadalmi helyzeténél fogva joggal vezetőszerepre tett szert a klubban. Édesapja, aki egyik közintézetünk igazgató-főorvosa volt, előkelő szerepet vitt a főváros politikai és társadalmi életében. Fia, a leleplezett ügy­véd "­apja ",nevének nimbuszával indult neki az érvénye­sülésnek, de egyéni tulajdonságai­ is vezetésre predesz­tinálták. Jó fellépésű, nagyszerű megjelenésű, szelle­mes ,­csevegő, volt,...aki egymaga, órákig elszórakoztatott nagy társaságokat. Lebilincselő h­armijával mindenki tiszteletét kivívta és annál érthetőbb feltűnést keltett, amikor a világfi hírében álló ügyvéd, akit jómódú és vagyonos embernek tartottak, néhány hónap előtt be­ült a banladai­ asztal croupier székébe és a bankok szá­mára besöpörte a leseket. A játékszobákban nem szokat­lan­­dolog, hogy úgynevezett ..gentleman. croupier’-ek kedvtelésből vállalkoznak a bank pénzbeszedői tiszté­nek elvégzésére. Az ügyvéd-croupier, azonban azzal lepte,­illeg tagtársait, hogy nemcsak gyűjtötte a pénzt, hányni a bank elvonulásakor egész természetszerűen, el-, fogadta és­­zsebrevágta a borravalókat. Ezek a borra­valók igen tekintélyes összegek és az ügyvéd-croupier­­ről,ne­vsokára azt beszélték, hogy ugyancsak­­meggaz­­dagodot, lakását újból­, bútoroztatta feleségének sok millióért vásárolt ékszereket és toirelleket." A nagy gaz­dagság gyanút keltett és rebesgetni kezdték,­ hogy az ügyvéd nemcsak­ a borravaló, kedvéért c­rpupierizik, ha­n­em­ furfangos­­módon - , meg-megdézsmálja a­ bankok pénzét. (Cigarettagyújtás bűzben elzüstik a pénz.) A sok szóbeszéd után néhány kaszinói tag figyelni kezdte az önkéntes croupier működését A megfigyelések igen fúrcsa megállapításokra vezettek. Rájöttek, hogy a bankokban akárhányszor kevesebb a pénz, mint azttény­­nyinek tennie kellene.. 1 hiányzó összegek a croupier ke­zén sikkadtak el. A megfigyelők megállapították, hogy­ahányszor az. •'g.yu'tl a. croupier rz.T.ébe ült. . m­­aga elé lelte a brilliánsokkal kirakott arany cigarett.(tárcáját és e körül gyű­jtögeti a zsetonokat. A pénzszedés közben I cigarettát, dugott,a sz­ábbit- azután- zsebé­b­e nyúlt- gyufáért­­ és rágyújtott. Megfigyelték, hogy ahányszor a zsebébe­­ nyúlt, mindig egy-egy­, huszonötezer koronát reprezen­­t­­áló zsetont is elsütyeszelt.­­ Az ügyvéd-olimpiai pénzsülyesztésének a­ másik módja az volt, hogy amikor az utolsó csomag kártyával játszottak, az elhasznált lapokkal együtt ,zsetonokat is,­­ bedobott a kártyagyűjtő urnába. Azt is megállapították­­ a megfigyelők, hogy a játék­­befejezése után az ügyvédi a zsetonos társaságában kiürítette az urnát és a benne­­ volt zsetonokat megfelezte a zsetonbe váltó pincérre.. . (Leleplezik a csalást.) A megfigyelők észlelett ikrei­ értesítették a kör gaz­dáját, aki előbb kétkedéssel fogadta a hírt és ezért a kör két választmány­­ tagját, egy posztónagykeresked­őt és egy többszörös háziurat kért meg arra, hogy figyeljék meg a megvádolt­­croupiert. Ugyanakkor az ügyvédet, aki iskolatársa és jóbarátja volt, névtelen levélben­ figyelm­ez­­tette, hogy ilyen gyanúsításokkal illetik és megkérte, hogy tartózkodjék a cronpírozástól Az ügyvéd ennek ellenére is folytatta ézelmeit, úgy hogy a két hivatalos megbízott is konstatálta a visszaéléseket. Mintegy tíz nap előtt a két választmányi tag rajtacsapott az ügyvéden, am­ikor a zsetonossal ki akarta üríteni az urnát. Az ügyvédet fel­szólították, hogy kövesse őket az elnök szobájába. Ott kiürítették az urnát és e 1­0­ darab huszonötezres zsetont lá­tottak. Az ügyvéd a leleplezést­­nyugodtan fogadta és a két választmányi tag ellen a legélesebbet­­tiltott, amikor azok csalást­­emlegettek. A kör elnökének fölszólítására mégis rögtön­ megírta a kaszinóból Való kilépését bejelentő te- ■ vezet, másnap pedig kilövokáltaatta két leleplezőjét. Ezért­­ az urak nem akartak lovagias ügybe elegyedni, csak­­ amikor­ az ügyvéd barátai, arkik a" magáról ir­egfelledkezett" embert meg akarták a teljeit erkölcsi bukástól menteni, s­­ kérlelni kez-pték őket­,-''nevezték itt el, segédeiket A­­segé­dek jegyzőkövivéet készítettek amelyben feleik kijelen-| tik, hogy nincs, tudomásuk az ügyvédről elterjedt hiresz-­ telésekről és így azokkal magukat nem azonosítják. ilyenformán az altér lovaglásán­­­­intéződött- és az illető úr most már, mint a budapesti ügyvédi kamara be-, jegyzett tagja, pusztán ügyvédi hivatásának él. Nádor Jenő. V I li . :*ii»• • . jHH| adomát. ... i KUlm . - ■ m•«»•!. — Nem ismerem. — Hét ■ ' . .....! I - - ■ - ■■■ életű férfiul választottak főrabbivá Klein Ignác fótozószaba szavazott másnap az új főrabbi felkeresi­ a rongyoskis fótozószabát. ..Mondja, Klein úr, mi kifogása magának elle­nem? Mért nem szavaztott rám?” Fel a Klein Ignác. ..Ha én magára szavaztam volt,a főrabbi úr, — pedig igen nagyra becsülöm—mondja: meglátogatott volna engem­ szegény, kis odúmban? Még azt is tudná, hogy a Klein Ignác nekih­ a világon van. S hozzáteszi a hatalmas szavú ügynök: —­ Ha én nem kiabálnék olyan nagyokat, az író úr se tisztelt volna m­eg a megszólításával... És megint harsogja: — Kilencvenhatért veszek, 98-ért adok. S nekem megsúgja:­­— Itt tudniillik Salgóban dolgozunk ... Csak éppen nincs üzlet! — Kilencvenhatért veszek! Veszek 96-ért... Egy másik csoportban egy igazgatóval kerülök össze. Itt nagyon sok az igazgató. Rengeteg so­k. .Mondja, kedves direktor úr, — nagyon idegen vagyok errefelé — mennyire becsüli a mai­ napot? — Attól függ, hogy milyen értelemben? Az em­bereket, akik itt vannak, körülbelül háromezerre be­­csülöm­. Az ébredőket három-négyszázra. (Nagyon ide szólt­tak.) Az üzletet becsülöm (ma nagyon rossz nap van) nyolcszáz millióra. A vagyont, ami itt kép­viselve van, ötven-hatvanezer milliárdra. A részvé­nyeket, amik kaphatók vagy adhatók, százannyira. A fogházat, ami kimérhető volna, öt-hatszáz eszten­dőre. Az az impresszióm, hogy az emberek a börzén a pénzüket elveszthetik, de a humorukat, nem... Nem szeretném, ha haszon nélkül múlnék el a börzén te­tt látogatásom. Ezért néhány komoly refor­mot ajánlok, amiket igen szükségeseknek tartanék: ert a börzén csak h­ausse lehet. Lanyhaság esetén a börzét be kell zárni. b) Minden belépőnek egy hangfogót kell a szá­jára alkalmazni. c) Hivatásos ügynök csak néma ember lehet. d) Az előcsarnokban fehér egerek, papagályok és kanárimadarak planétát húznak minden látogatónak. e) A börze minden osztályán szerencsemalacok alkalmazandók, vagy egyéb szerencsét jelentő, meg­tapogatható műtárgyak. /) Jobban kell fűteni, mert a meleg az árfolya­mokat kiterjeszti. j)) Ez azért is ajánlatos, mert jobb, ha mi fűtünk be a börzének, mintha a börze fut be nekünk. h) Minden részvény, amelyet a börzén jegyeznek, ejtőernyővel látandó el. Hogy ne tudjon olyan hir­telen esni.­­) Minden kötés huszonötös legyen. Hogy aki hu­szonötöt vesz, az huszonötöt is kapjon.­­*• Az Újság legközelebbi száma újév ünnepe miatt csütörtökön hajnalban jelenik meg. — Csajthay Ferenc jubileuma. Negyven éve for­gatja diadalmasan az újságíró tollát Csaj­thai­ Ferenc, A Budapesti Hírlap helyettes főszerkesztője. Nem kell őt sok szóval mutatni be, a magyar közönség ismeri nevét De újságírói érdemét a maga teljességében és csillogásában csak mi, í újságírótársat ismerjük igazán. Negyven évvel ezelőtt jött fel Veszprém megyéből Bu­­­dapestre és magával hozta tarsolyában — mint Na­póleon katonája a m­arsalbolot — dunántúli szép­­ tiszta magyarságát, egészséges erkölcsét, józan ítélő­képességét Ezekkel a tulajdonságokkal jutott oly magasra, mint aminőre újságíró ember juthat Pályá­jának túlnyomóan nagy részét a szerkesztői székben­­ töltötte. Oly sikerei voltak, mint keveseknek, de egy Sikeréhez sem jutott érdem, igazi hivatottság és férfi­­munka nélkül. Jól fogó tollával mint publicista is a derekasak közül való. Minthogy az Írásnak névtelen munkása maradt, írói érdemét a nagyközönség ke­vésbé rámén, mint szerkesztői sikereit. Illő, hogy mi , ünnepi alkalommal emlékezetül — reámutassunk Csajthay Ferencnek, a hírlapírónak erre a kvalitá­­­sára is. " Or­vosi dir. Fényes Irén dr. belorvos rendelését megkezdte II., rett­utta ,9., I. 1. sz. a'itt .­. u. 3—l-il. Telefon: Ik7-S4. Szé­­si István dr. bel- és gyermekorvos rendelését. VII., István­ ut .n. 31. 1 12. alatti lakásán folytatja. Quak­fénykezelés. 1 Telefon nappal: József 42—04. Gróf István dr. nőorvos rendelését újból Megkezdte dflatiJi /ég kiKmk sm&tita z* Tm&i ^. . — Kilencvenhatért •Senki neki. Dr — Kilencvenhatért veszek. Miért kiabál úr? H­RS'-ért keresett minden megkérdezem: S­ok Szerelésből nem lehet megélni. Akiknek nem hozott jót a Szilveszter. — Egy nap a mentőautón. Szilveszter a mentők­­hagyományt - napja. Az új esztendő küszöbén ennek a derék testületnek gyűjtenek városszerte, mert a mentők, akik gazdagon, szegényen egyformán segítenek, a budapesti önkéntes mentők sze­gények., Hogy mit és hogyan dolgoznak, azt íme, legyen szabad megmutatnom- Ma reggel hét órakor felkeres­tem Virosztel Győző doktort, a Mentőegyesület igaz­gató-főorvosát és engedelmével én is­ elkísértem a men­tőket egynapi munkájukban. Az első, esetnél a Gyár­ utca 25. szám­ú .ház egyik elsőe­meleti lakásának cselédszobájában fekszik a be­teg, Barna Berta 21 éves cseléd. Orlár mentőorvos veszi kezelés alá- Gázzal mérgezte­­ meg magát a kis cseléd, de állapota nem súlyos. Tíz órakor a­ villamos-vállalat igazgatósága hívja a mentőkek Molnár Károly Lajos mentőorvossal ülünk autóra. Fent az emeleten, elég padon lehunyt szemmel, ül egy elegáns úr, Toldy László dr. egyetemi tanár, a kiváló zeneszerző és­­zenepedagógus. A mentőorvos egy percig vizsgálja. Kész­ a diagnózis.. .agy vérzés. A profes­szor eszméletnél van. Tiltakozik az ellen, hogy kór­házba vigyék. .­­—­Az .anyámhoz’. — mondja Indi­án. — Haza vigye­nek, az én drága jó édesanyámhoz, by .ha már. muszáj, hát vigyen doktor úr a Bálint-klinikára. Később érdek­lődtünk Bálint professzornál, Miki Tzildy­ dr. állapotára nézve megnyugtatóan raj­­tat­kozott. Visszafelé, ahogy kifordulunk a Podmaniczky-utcá­ból, a Vilmos császár-út sarkán megállítja az autót egy rendőr,­seb­esebb fasszom fekszik a­ földön, körülötte véres' a hó. 'Elcsúszott.' eltört a­­lába. Beemeljük az autóba és­ odabent Molnár cs.. pár perc alatt helyre­igazítja a'lábát' beköti a sebet. Aztán a Rókusba siet­tünk vele. Most egy érdekes és szokatlan eset következik: egy férfi, aki lapkövet fixott. Megint Molnár mentőorvos a so­ros, vele megyünk ki a Ferenc-körú.t éli alá, egy hely­­szerző irodába. Ott mérgezte meg magát Eisenkraut Jenő helyszerzősegéd. Egy ideges, szőke aszony áll mellette, a sógorasszonya. Öszecsapja a kezét, úgy meséli: — Egy nőért- tette — a bolond! A mentőorvos ad neki egy kanál­­olajat, meg pár csepp ópiumot. Jobban lesz, már beszél. — Hol a Rózsi? — kérdi. — Rózsi nélkül nem tudok élni. Az anyám tesz tönkre két szobája van és nem ad ne­künk egyet belőle. Én nem bánom, én meghalok. Visszük a Rókusba. Ott újabb, utasítást kapunk: a Szerb­ utcában összeesett egy asszony. Oda megyünk. Csi­szár Anna 16 éves volt napszámosod a beteg. Most sza­badult ki a börtönből, ahol másfél évig üti, mert ellopott egy rend ruhát. Tüdővészes, nem evett még ma, majd megfagy vékony ruhájában. Telep­ utcai kórház. Visszafelé kiülök Szűcs bácsi mellé, aki a mentők sof­­főrje. Beszélgetünk. ■— Négyszázezer korona a havi fizetésem — na,:’H az ijreg, — Három gyermekemmel, feleségemmel, meg száz­­esztendős apámmal csak tengődünk belőle. Nekem élet­, 0fiffl dSgitcni a. bajbajutott fiffibCESB- Jfeahat fess Sft*­£y­ ik ihcnnő, d- márt bizony már gondolkozom azon, ne menjek-e el innen. Nagyon nehezemre esne, csakhogy nálunk szeretétből nem lehet megélni. Szűcs bácsi és a többiek minő pár­h­­árért dolgo­­­­nak fáradhatatlanul." A bu­­apesti tár­ncaloimank lehetővé kell tenni...hogy Szűcs bácsi, aki tizenhat éve segít a szerencsétlenül járt pestieken, ne legyen kénytelen új pályát keresoi öregségére. Szakál? Endre. — Kívántak boldog újévet? Szilveszter a börzen. Irta Vulpes. Valami iszonyú k­is óvódásba lök be a kalauzom. Ember ember hátán, s­ mind­ mozog, mind dolgozik; ímind ágál kézzel-lábbal; s iiiind, mind, mind kiabál tor­k­a szakad­­á­ből - és­i az érzésem, hogy legalább a fü­lemet be kellene fognom. A kísérőm szomorúan mondja: — Rosszkor jöttünk! Csöndes, lanyha, élette­len­ nap. No, szépett vagyunk. Ezt mondják ők­­életiden, csöndes napnak. Milyen dobhártya kell akkor egy erőteljes h­ausse alkalmára? Hozzászoktam volt régóta, hogy tömegben az em­berek sohase udvariasak. A tömeg türelmetlen, a tö­meg törtető, a tömeg lökdös és legázol. — Istenem, hogyan jutunk itt tovább? — tör ki belőlem a kérdés.­­ — Ugyan kérem, hiszen üres az egész terem. Mi ez egy mozgalmas naphoz képest? De érthető ez a nagy képtelenség. Dupla ultimo van: a hónap vége, az esztendő vége. Ilyenkor mindig halott a börze ... Úgy látszik, olyan halott a börze, mint a hal. Fölvágják a hasát, kiszedik a kopoltyúit, az asztalra rakják a máját, kiszedik a belső részeit (már­mint­­ pénzét), s ő még mindig ficánkol, mozog, ki-kiugrik a­ gazda­sszony kezeitől. Csakhogy a derék, jó pulyka ilyenkor legalább hallgat. De a börze még holtan is kiabál. És milyeneket kiabál!... Megmutatták nekem a börze legjobb torkú embe­rét. A nevét elfeledtem, csak ann­yit t­dók róla, hogy rí­z ,övei'e'me van, vagy 1 '..intélye, óriás forgalma, s mindézt torkánál­ kiszűrheti. Már sok harsonát hallottam, De ilyet mée soha.­­ Egyre jul harsogja. ..

Next