Az Ujság, 1924. március (22. évfolyam, 51-75. szám)

1924-03-01 / 51. szám

­ Nah­r és Lossow m­icdfobban belekeveredik a Hitler-perbe Kriebel szerint Kahr volt a mítscher-i puccs egyik értelmi szerszője. Münchenben letartóztatásukat várják. — Ladendorff szenzációs vallomása. — Illiett február ’11. A Hitler-per mai tárgyalásán Kriebel szolgálatonkivüli alezredes, a Kampfbund katonai vezetője elmondotta, hogy november 6-án Kahr bikáján ülés volt, melyen Lossow tábornok, Seisser ezredes, Auf- Fess báró és a hazafias szövetségek képviselői is rész­t vet­tek. Ez alkalommal Kahr úgy viselkedett, hogy semmi kételyt sem hagyott fenn aziránt hogy ellenségesen áll szemben a Stressel­alm-kormánnyal és nézete szerint Ba­jorországból kiindulva kell legyőzni. — A városba masíroztunk, hogy tájékozódjunk a helyzetről. Embereink megakadályozták, hogy a túszokul lefogott városi képviselőket a dühöngő tömeg meglin­­cselje. A királyi palotához töltetlen fegyverekkel haladt a menet, amelynek élén Ludendorff, Weber dr­. Hitler és én mentünk. Az első lövés az országos rendőrség ré­széről dördült el. Nem érzek bűnbánatot, miért részt vettem a mozgalomban. Az elnöknek arra a kérdésére, volt-e egyetértés a Striesemann-kormány megbuktatására tervezett előre­nyomulás dolgában, a vádlott igennel felelt. — Kétféle lehetőségről volt szó. Az egyik r/. volt, hogy rendet kell teremtenünk. A „mars" és a „rajtaütés“ szavakat kifejezetten használták­. Hitler alkalmilag ki­jelentette: Ha Kahr arra a kérdésre, akar-e cselekedni vagy nem, nemmel válaszolt volna, az eseményekre nem került volna sor. (l­­uden­dorff kih­al­lg­a­tása). A délutáni tárgyaláson Ludendorff tábornok kije­lentette, hogy a bajorországi birodalmi véderőnek a trmitas állam részéről történt felesketését zendülésnek és alkotmány­szögesnek tekinti, ámbár a weimari alkot­mányt nem akarja védelmezni. A marxista és kommu­nista eszmevilág, valamint a zsidók ellenfelének vallja magát, de ellenfele a centrum politikájának is, amely­nek következtében Felső-Szilézia lengyellé vált. Luden­dorff ecsetelt azután tűt indította arra, hogy csatlakoz­zék az október 11-iki vállalkozáshoz. Ludendorff említést tesz azután Kahr dívnak Class igazságügyi tanácsossal való összeköttetéséről. Class, a nagyném­et szövetség vezére, hajlandó volt eleget tenni Kalnnak­­s Bajorország és a birodalom közti viszony meglazítására irányuló kívánságának. Ludendorff ebben nagy veszedelmet látott a­ német birodalomra és a német népre. Nemzeti akarat nélkül Németország elveszett. Ezekből a megfontolásokból kiindulva csatlakozott a faj­védő szabadságmozgalomhoz s az Oberland-szövetségbe helyet foglaló ■ barátaival és a nemzeti szocialistákkal együtt mindinkább arra a meggyőződésre jutott, hogy Németország csak a német munkásság egészségessé téte­­lével juthat szabadsághoz. Nézete szerint a főá­lla­mbiá­ns­­ság létesítése súlyos alkotm­ányszegés volt. (N­e­m gyakoroltak kényszert Kah­rra). November 7-án lakásán felhívták, hogy a Bürgerbrau- Kollerben sürgős szükség van jelenlétére. Kahr úgy vélte, hogy nem cend­olíco­zhatik az akcióhoz, később azonban bensőséges kérésekre , elhatározta, hogy csatlakozik. Ludendorff jelenlétében semmiféle kényszert nem gyako­roltak az ottlevő urakra. A véderőkörleti parancsnok­ságra menve azt a benyomást szerezte, hogy Kahr elh­atá­­rozásaiban nem jár el szabadon. Különösen hangsúlyozta, Taorete nochi varrni! Beszélgetést japán vendé E­kkel Fújó György parlamenti tolmács szíves volt figyel­meztetni, hogy japán vendégek érkeztek a parlament épületébe. Magasrangú katonatisztek, akik fontos meg­bizatással jöttek Magyarországba. Déltájban felkeres­tem a messzi kelet fiait a diplomaták karzatán. Éppen a sportjavaslatot tárgyalták lent az ülésteremben. Be­mutatkoztam Heitzer József úrnak, a japán követség tagjának s felkértem, hogy ismertessen meg az urakkal. Szinte felesleges is mondanom, hogy a legnagyobb örömmel állottak rendelkezésemre. Hárman voltak: R. Takahashi sorhajókapitány, K. Kono fregattkapitány és Hasal­am Hadame tengerészeti építész, őrnagyi rangban. A sorhajókapitány úr kérdéseimre szíves volt elmondani a következőket: — Tengerészeti vezérkarunk megbízásából jöttünk­ Magyarországra. Célunk az, hogy a háború utáni hajózás viszonyait tanulmányozzuk, innen Olaszországba fogunk utazni ugyancsak ebből a célból. Magyarországon főleg azt tanulmányozzuk, hogyan lehetne az önök országát belekapcsolni a tengeri forgalomba, miután Magyaror­szág elvesztette egyetlen tengerét. Annak a módját keres­sük, hogyan lehetne kiegyenlíteni ezt a veszteséget a dunai hajóút kiépítésével. Gazdaságilag olyan fontos szempont, amivel érdemes foglalkozni. Összeköttetést ke­resünk a vízen keresztül Magyarországgal a szuezi csa­tornán, a Földközi-tengeren, a Dardanellákon és Fekete­­tengeren át a Dunához. Súlyt helyezünk arra, hogy kap­csolatunk legyen az összes turáni népekkel s megteremt­sük Magyarországgal is a gazdasági­­együttműködés alapját. Aztán felkértem Takahashi urat, mondjon el egyet mást a japán sportviszonyokról. — Nálunk évezredes múltja van a sportnak fej­­t­­egette — s ami a lényeges, nálunk nem szűk körben­­ mozog a testnevelés, hanem a legszélesebb körökben ha­­t dőlünk a test kultuszának. Nagyon jól tudjuk, hogy a­­ japán jövőt éppen a sport fogja ragyogóvá tenni. Japán­ban a bambuszvívás a legáltalánosabb sport. Egyúltal leg­­­értékesebb is, mert legjobban fejleszti a testet. Külön­­ specialitásunk a birkózás, amelynek szabályai immár­­kétezer év óta alig változtak. Ettől különbözik a"dsui­­­­dsk­u,­amely azonban csak hatszáz évre tekint vissza. J.-A­j­liánban 1400 évvel ezelőtt játszottak először footballt.­­ Éppen úgy rúgták lábbal a labdát, ahogy most Európá­­­­ban teszik. Football-labdáink kb. harminc centiméter át­­i mérdjűek s olyan, szerkezetűek, mint az önöké. Majd egyéb témákra került a sor: demokráciára, divatra, Tokió pusztulására. — Japánban­ erős gyökere van a demokráciának­­— magyarázta boldogan. — Immár harmadfélezred óta­­egy uralkodóház­ alatt élünk s bár államunk egyike a hg- s erősebb monarchiáknak, nem ismer semmiféle osztály­uralmi rendszert, hanem a demokrácia tradícióinak út­ján halad előre. Alkotmányunkba széles néprétegek kap­csolódnak bele. Ez­­a titka annak, hogy nálunk erős kor­szellem tudott kifejlődni. Mi japánok valamennyien igazi testvérekként élünk egymással. Ez a legerősebb mo­tívum tudatvilágunkban. A legtávolabb lakó japánok is éppen olyan érzelmi közelségben élnek, mintha egy ■ a­­j­­ádnak volnának a tagjai. Ez a titka a demokráciának­­ is s annak a nemzeti érzésnek, hogy egységesen tudunk­­ cselekedni. ■— A szomorú földrengés közgazdaságilag nőtt, vál­toztatta meg viszonyainkat. Mindent helyre, jogim­, pá­r­tolni ér. Tokió tíz év mulvp, szebb és modernebb város lesz, mint valaha. Immár be is fejeztük a villeakciót, mert az adományokból teljesen kielégítettük a hiányokat. — Néhány szót, a divatról is. Mi szeretjük a művésze­tet a női divatban. Selyemhímzéseink közismertek­ az egész világon. Modelljeink csek későn érkeznek Parisba , adtunk már régen kimentek a divatból, amikor Paris ré­vén divattá lesznek a világon. Városainkban a nők európai módra öltözködnek. Más­ helységekben azonban nem mon­danak le a különleges japán öltözködésről. Iskolázott nőink európai cipőben járnak, mint ahogyan mi férfiak teljesen európai módra öltözködünk. Végül felkértem a sorhajókapitány urat, mondjon olyan szállóigét, amely lelkesítőleg hat majd minden magyar emberre rettenetes nyomorú­ságunkban. Kissé elgondolkodott, azután lediktálta, így, ahogy követk­zik: — Taorete nochi yamul Aztán elmagyarázta, mit jelent. • magyarul­. Körül­belül ez az értelme: A pusztulás, után nem szűnik meg semmi, mert az eszme tovább él a kortársakban". Trianonra gondoltam és hálás kéz­szom­lás ! Int­­o-üzletit és kedv­es japán v­u ’égéseikről. »««Id dr. kezdett meg vele a külföldi kölcsön ücsijében. Ezalatt körülnéztem a szobában. Nincs miniszteri pompa és fényflzés. Aktákkal megrakott íróasztal, egy sárga bőrgarnitúra, egy iratcsomókkal megrakott könyves­polc, a talon Ferenc császár életnagyság!! képe. Ez az egész berendezés. A tintatartó alatt egy aktát pil­lantok meg: adófizetési meghagyás. Címzett: Kállay Tibor. Mosolyogva teszem fel erre vonatkozó kérdé­semet, mire Kállay Tibor nevetve így válaszolt: Oh, az egy régi dolog. Már régen kifizettem. És lassan, gyalogosan indult a miniszterelnök­ségre, Vásárhelyi­­ívnia. AZ ÚJSÁG Szombat, 1924 március 1. Bankok és vállalatok részvényekben fizetnek kényszerkölcsönt. Jelentős vi«»je»vásárlások feszítek a tőzsdén. Bod János a legkomolyabb pénzügyminiszter-jelölt. Kitűnő helyről kapjuk az­ alábbi információt: A kormánypárt tizenkettes bizottságának ülésein ismételten felvetődött a gondolat, hogy a bankok,a vállalatok és egyéb részvénytársaságok saját részvé­teikben fizessék a kényszer kölcsönnek rájuk kirótt részét. Walkó Lajos miniszter éppen az egységes párt nyomása alatt már beleegyezet abba, hogy a jöve­delmi és vagyonadón kívül a társulati adó is vétes­sék alapul a kényszerkölcsönnél. Ezt az elvi állás­pontot gyakorlatilag úgy fogják érvényesíteni, hogy koronaértékben vetik ki a bankokra és egyéb vél- f­árintokra a kölcsönt, de megadják a lehetőséget arra, hogy az érdekeltek a koronaértéknek megfelelő­­ összegű részvénnyel fizessenek. Ez a jog a tőzsdén j­­gyzett és nem jegyzett értékpapírokra egyaránt vrt­­.“•••tkozik. Miután az­ előleget­ három részletben lehet lefizetni, az említett részvények beszolgáltatását is három dátumhoz fűzik. Március 10-én jár le az első, 1.Adride. .1 második rátát március 31-ig kell elintézni, j /■ harmadik határideje pedig április 30. Miután min- ■ fien részvénytársaságnak érdeke, hogy kellő mennyi­,­ saját részvény álljon rendelkezésére, a közeli­­ napokban jelentős visszavásárlást várnak a tőzsdén, ami a forgalom növekedését hozza majd magával s az árchikulásra is jelentős hatással lesz. Ebben, a pillanatban Bod János a legkomolyabb pénzügyminiszter-jelölt. Kormánypárti körökben ma­­ már mint befejezett tényt emlegették, hogy ő kerül a pénzügyminisztérium élére. Igazságügyminiszternek , Almást­. Lászlót szeretnék legjobban az egységes párt­ , i­gen. Ebben az esetben Rubinek Istvánt, vagy Hoyos­­ Miksa grófot választanák meg a párt ügy­vezető alelnök­j­e.-... ki­ Mit kíván a Hat éghette* bixottfeáigl ? Walkó Lajos miniszter parlamenti szobájában újból ülést tartott az egységes párt tizenkettes bizottsága. A miniszterelnök is résztvett a megbeszélésen. Főleg arról volt szó, hogy a­ jövedelmi és vagyonadón kvü­l milyen k­lán erőforrásokat lehetne még igénybeven­ni a belső kölcsönnél. A bizottság tizenkét pontba foglalta kívánsá­gait, amelyeknek lényege a következő: Minimumot és progressziót kell megállapítani. A részvénytársaságokra szintén ki kell venni a belső kölcsönt, de ezek papir­­■"ikkal ./izethetnek. Ugyanígy be kell vonni a belső köl­­r/be a tőzsdebizományosokat (értékpapír-forgalmiadó alapjánt és a kereskedelmi cégeket. Meg kell adóztatni min­da­zokat az ingatlanokat, (föld­­ és ház), amelyeket a legutóbbi négy esztendőben szereztek egyesek konjunk­turális haszonból. Itt a vételár legyen az alap. Ugyanís­ a hitbizományokat is külön meg kell terhelni öt szá­zalékig. A jegybank alapításában csak azok vegyenek részt, akik kényszerkölcsönt fizettek. Külön pótlékot fizessenek azok, akik hátralékban­­ vannak a vagyon­váltság terén. Pótlékot kell kivetni azokra is, akik val­­orizálatlan hitelt élveztek. Aki egyszerre fizeti le a kény­­szerkölcsönt, annak kedvezmény jár. Ugyancsak többletet fizessen, akinek jövedelmi és vagyonadója meghaladja a tíz milliót. Ötven százalékos pótlékot fizessenek to­vábbá, ak­kor 1928-ban vetettek ki első ízben jövedelmi és vagyonadót. Szabó Sándor dr. javasolta az értekezleten, hogy­ a kormány kövessen el mindent a belföldi kölcsön ön­kéntes jegyzésének előmozdítására. Véleménye szerint nagyon fontos, hogy a kény­szer­kölcsön nyomán ne tá­madjon pénzhiány. Szijj Bálint javasolta, hogy 300.000 korona legyen a létminimum. Vargha Imre pénzügyi államtitkár válaszában kijelentette, hogy ebben az eset­ben egyetlenegy ötvenholdas gazda sem fizetne belföldi kölcsönt. Szily Tamás a nagy vagyonok progresszív meg­terhelését javasolta. Walka Lajos miniszter hangsú­lyozta válaszában, hogy az elhangzott észrevételeket fel fogja dolgozni a pénzügyminisztérium s a törvényjavas­lat tervezetét a jövő héten mutatja be a tizenkettes bi­zottságnak. ÜT’keresk­et&hr.l­a­tf*fcfcépvi««latf»k * helyette* pénzügyminisixtemál. A kereskedelmi érdekképviseletek vasárnapi nagy­gyűlésének határozatát ma adta át egy küldöttség Walkó Lajos kereskedelemügyi miniszternek. A küldöttséget Bittner János, a kereskedelmi ka­mara alelnöke vezette, aki alapos beszédben mutatott­­ rá a magyar kereskedelem súlyos helyzetére. A kü­ldött­­­­ségben részt vettek az OMKE részéről Strasser Alfréd­­ alelnök és Barkányi Kálmán dr. igazgató, az Országos Iparegy­esület részéről­­Barcson Gábor, a Kereskedelmi­­ Csarnok részéről Eppinger Károly és Bam­os Ármin al­­elnökök, az OKISz részéről Ledermann Mór elnök és Kiss József főtitkár, a IPOSz részéről Iladócz László. A kereskedelmi érdekképviseletek kiküldöttei rá­mutattak arra a súlyos gazdasági helyzetre, amely a­­ kormány gazdasági politikája folytán előállott és kér­ték a pénzügyminisztert, hogy a Devizaközpont, árkal­kuláció felszabadítása és a behozatali tilalmak meg­szüntetése tárgyában sürgősen intézkedjék. Rámutattak a bankok kérlelhetetlen kamatpolitikájának hatására, mely máris mutatkozik. Merőben képtelen állapot a kereskedők felfogása szerint az, hogy a hitel valorizá­lása után, amikor már átszáll az adósra a korona rom­lásának teljes rizikója, még most is itik-40 százalékos kamatokkal operáljanak. Ez a rendes üzleti élet vissza­térését már eleve kizárja. A miniszternek sürgős Inter­vencióját kérte az­ érdekeltség. Walko kereskedelmi miniszter pontonként megtár­gyalta a memorandumot a küldöttséggel. A Devizaköz­pont azonnali lefaragására nézve nem tett semmi ígére­tet, az árkalkuláció tekintetében azonban tárgyalásokat­­ indít meg, melyekre az­ érdekeltség kiküldöttein kívül­­ az OKÁB elnökét is bevonja. A kereskedők valorizált i ■ hitelének megdrágítása ügyében keresni fogja a ntinisz­ ,­­­tér az orvoslást, hogy Kahr miután már szavát megszegte, nem közölte, hogy nem tartja be szavát. Kahr nem cselekedett becsü­letesen. Ludendorff ezután leírta a Feldh­errenhallen tör­tént összeütközést és azt állította, hogy ott hirtelen orszá­gos rendőrség jelent meg. Az egész gyilkos orvtámadás volt. Ludendorff így fejezte be, vallomását: Mi nem akarjuk Franciaország kegyéből a rajnai szövetséget, mi nem aka­runk marxista, zsidó, vagy ultramontán erőszak befolyása alatt álló államot, hanem oly Németországot, amely csak a németeké. A tárgyalást ezután holnapra halasztották. (Hír Kahr, Lossow és Seisser letartóztatásáról.)­áz Virág bécsi szerkesztősége jelenti telefonon, Münchenből jelentik: Itt olyan hírek terjedtek el, hogy a közeli napokban a Hitler-perrel kapcsolatosan újabb le­tartóztatások várhatók. Hírek szerint­ Kahrt, Lossowot és Seissert le fogják tartóztatni, akiket a tárgyalás folyamán eddig elhangzottak súlyosan kompromitáltak.

Next