Az Ujság, 1924. április (22. évfolyam, 76-83. szám)

1924-04-01 / 76. szám

m* aprüís^.. ^Tü'j'áTÁIGÉ §€awar©dás a részvénytársaságok vagyonváltsága körül. Uffmann Adolf báró a miniszterelnöksié! b@|®§enS©$3®» hogy befizetek ® 12 m­illó svájci frank kölcsönelőleget. A bankok ragaszkodnak ahhoz, hogy a tervezett részvényváltság-szakaszt töröljék a rekon­­strukciós törvényjavaslatból. Korányi és Vlalko miniszterek ma a gyáripar képviselőivel tárgyaltak. A bankok, a gyáripar és a kormány,között az újabb részvénytársasági v­agyonváltság ügyében a szombati pénzügyminiszteri konferencián megtörtént incidens hul­lámai még mindig nem simultak el. A bankvezérek va­sárnap délelőtt újabb konferencára gyűltek össze, ame­lyen szenvedélyes h­angú nyilatkozatokban ítélték el azt a hangot, amelyet Walkó Lajos kereskedelmi miniszter a pénzintézetek, illetve a pénzintézetek verselői ellen használt a szombati konferencián. A bankvezérek elha­tározták, hogy nem veszik le napirendről a kérdést és alkotmányos módon, továbbra is harcolni fognak a rész­vénytársaságok újabb váltsággal való terhelése ellen, illetve minden eszközt felhasználnak arra, hogy a ter­vezett 5 százalékos váltságot legalább valamilyen for­mában enyhítse a kormány. A részvénytársaságok, felháborodása annál jogosul­tabb, mert értesülésünk szerint, a szanálási javaslatok­kal logikusan sem összefüggő részvényváltsági részlet tisztán a pénzügyminisztérium bürokratikus szüleménye. Határozott értesüléseink vannak ugyanis arról, hogy az egységes pártban ilyen kívánság­ egyáltalán nem merült fel, sőt tiltakozás hallatszik az ellen, hogy a kémyszer­­kölcsönnnel kapcsolatban felmerült hasonló, de többé­­kevésbbé felelőtlen javaslatot önkényesen ültessenek át egy olyan nagyjelentőségű komplexumba, mint a szaná­lási törvényjavaslatok tömege. Mindenesetre feltűnőnek tartják, hogy Varga államtitkár, aki a javaslatot készí­tette, az elhangzó rendkívül éles támadások után nincs jelen a mostani tárgyalásokon. Mindenesetre meg lehet állapítani azt is, hogy Korányi pénzügyminiszternek még valóban nem volt alkalma tájékozódni e rendelkezések jelentőségéről, úgy­hogy tárgyilagosságára feltétlenül szá­mítani lehet, feltéve, hogy a bürokratikus túlsúly nem fog elhatározására döntő befolyást gyakorolni. Kétség­telen ugyanis, hogy a bürokratikus túlbuzgalom ezúttal — bár arra nem volt szükség — politikai térre tévedt, amelyet Korányinak semmiképen sem lehet helyeselni, ha hű akar maradni ahhoz az elhatározásához, hogy a gazdasági kibontakozás kérdésébe nem enged politikát vegyíteni. Bizonyos, hogy ha a részvényváltságot mégis fentartja, akkor lejtőre kerül és sokkal helyesebb, ha már most levonja a konzekvenciákat. A bankvezérek vasárnapi konferenstája. A bankvezérek a vasárnapi ülésen is főleg azt han­goztatják, hogy a részvénytársaságok újabb váltsággal v való megterhelése teljesen meglepetésszerűen érte az inté­zeteket és kifejezést adtak annak a véleményüknek, hogy s a szanálási törvényjavaslatba ezt a pontot, amely a részvénytársaságok életerejébe vág, valósággal rej­télyes módon iktatták be. Eddig ugyanis az volt a szokás, hogy ilyen nagy fontos­ságú kérdéseknél legalább előzetesen meghallgatták, ha nem is teljesítették az érdekeltek kívánságait. A pénz­intézetek azonban — ez volt az egyöntetű felfogás — nem akarják a kormánynak a szanálásra vonatkozó terveit keresztezni azzal, hogy az általuk megszavazott 12 millió svájci frankos kölcsön befizetését bármilyen más feltétel­től függővé tegyék és ilyen törekvés a szombati konfe­rencián sem nyilvánult meg. Ma befizették a 12 millió svájci frankot A pénzintézetek vasárnapi ülésükön elhatározták, hogy a megállapodás szerint már hétfőn délelőtt be fog­ják fizetni a rájuk eső 12 millió svájci frankot. A pénz­intézetek tényleg már ma délelőtt értesítették a fegyinté­zetet arról, hogy a TEfJE-kvóta arányában rájuk kivetett előlegrészletet rendelkezésére bocsátják. A bankok a rájuk kivetett összegeket olyanformán bocsátották a fegyintézet rendelkezésére, hogy azok­hoz a külföldi pénzintézetekhez, amelyeknél deviza­követeléseik voltak, értesítést küldöttek, hogy a mai naptól kezdve ennyi és ennyi devizát térítsenek a fegyintézetnek és erről a térítésről a magyar, állami fegyintézetet azonnal értesítsék. Ullmann báró a miniszterelnöknél. A vasárnapi konferencia megbízásából Ullmann Adolf báró, a Hitelbank elnöke, ma délelőtt felkereste Bethlen István gróf miniszterelnököt. Ezen a miniszter­elnöki kihallgatáson Ullmann báró főleg a szombati in­cidens részleteit akarta tisztázni és azt hangsúlyozta ki­fejezetten, hogy a bankoknak eszük ágában sem volt az, hogy vállalt kötelezettségeik alól kibúvót keressenek. Be­jelentette tehát, hogy a pénzintézetek­­ által vállalt 12 millió svájci frank kölcsönelőleget a mai napon a pénz­intézetek összessége már a fegyintézet rendelkezésére bo­csátotta. Ullmann báró ugyanekkor teljes határozottsággal adott kifejezést a bankvezéri konferencia, illetve a TÉB­E- értekezlet ama felfogásának, hogy a részvényváltságnak az a formája, amelyet a pénzügyi kormányzat tervez, nemcsak általános közgazdasági szempontból,­ hanem pénzügyi szempontból sem kívánatos. Bethlen István gróf miniszterelnök azt válaszolta, hogy sajnálja a szombati ülésen megtörtént incidenst, mert beismeri, hogy a bankvezérek erre nem szolgáltak rá. Éppen ezért tekintsék azt meg nem történtnek. Míg Ullman Adolf báró a miniszterelnöknél járt, ad­dig a Hitelbankban már összegyűltek a pénzintézetek ve­zérigazgatói, hogy megformulázzák kívánságaikat a va­­gyonváltság ügyében. Korányi Frigyes báró pénzügymi­niszter ugyanis, aki már a szombati puskaporos hangulat­ban lefolyt ülésen is igyekezett Walko erélyes fellépésének élét tompítani, azzal búcsúzott el a bankvezérektől, hogy talán módjában lesz a részvényváltság dolgában a pénz­intézetekkel valami kompromisszumos megoldást találni. Azért holnap, azaz kedd délutánra újabb értekezletre hívta őket össze. A bankvezérek ma délelőtt a Hitelbank­ban azért gyűltek össze, hogy megbeszéljék konkrét kí­vánságaikat és ezeket pontokba foglalva, már holnap délután a pénzügyminiszter elé terjeszthessék. Ir­a délután újabb haxikrnscér-kon­ferencia volt a Hitelbankba­­. A Hitelbankban a bankvezérek konferenciája délután 1 órakor kezdődött meg, amikorra Ullmann Adolf báró is visszaérkezett a miniszterelnöki palotából. A konferen­cián, amelyen Ullmann Adolf bárón kívül Kornfeld Kiál, Krausz Simon, Erney Károly, Horváth Lipót s még töb­ben vettek részt, Ullmann Adolf báró elsősorban a mi­niszterelnökkel lefolytatott eszmecseréről számolt be, majd megkezdődött a bankvezérek tanácskozása az újabb teendők dolgában. A Hitelbankban megtartott bankvezéri konferencián továbbra is az az egységes vélemény alakult ki, hogy a részvénytársaságoknak újabb 5 százalékos vadság­gal való megterhelése abszurd gondolat és teljességgel keresztü­lvihetetten is. Az eszmecserén sok­ szó esett arról, hogy elsősorban nem is a pénzintézeteknek, hanem az országnak származnék nagy kára abból, ha a részvényváltság behajtásához tény­leg ragaszkodnának, elsősorban ez a megterhelés papiro­son kiszámítva közel kétszer annyit tenne ki összegszerű­leg, mint a nemzetközi kölcsön tervezett összege, másod­sorban pedig az újabb részvényváltsággal a kisexisztenciá­­kat, a részvényeseket károsítanák meg, másrészt pedig tel­jesen lehetetlenné tennék azt, hogy a külföldi tőke ma­gyar, részvényeket vásároljon. Már­pedig — hangoztatták — a külföldi kölcsön folyósításán kívül főleg arra van szükség, hogy a külföldi magántőke is élénken belekap­­, csolódjék a magyar iparvállalatokba, elsősorban a rész­­­­vénytársaságokat alimentálja és ennek egyik eszköze a­­ magyar részvények vásárlása. De hogyan vásároljon a külföld magyar részvényeket, ha látja, hogy a magyar kormány pénzügyi politikája a részvénytársaságok folytonos megterhelésében me­rül ki és főleg abban az egyoldalúságban, amellyel az erősen kimért földbirtokkal szemben állandóan a mobiltőkét pró­bálja igénybe venni. A bankvezéri konferencián végül az az álláspont ala­kult ki, hogy a holnap megtartandó újabb konferencián 11 pénzügyminiszter előtt változatlanul ragaszkodnak a bankok ahhoz az előző álláspontjukhoz, hogy a részvény­­vagyonváltság mai tervezett formájában semmikép sem állhat meg és követelik a szanálási törvényjavaslat vo­natkozó szakaszának teljes visszavonását. Mi Lesz a bankvezérek holnapi előterjesztése a pénzügyminiszteri konferencián ? A bankvezérek Korányi Frigyes báró pénzügyminisz­ter előtt a következőkben fogják megindokolni állás­foglalásukat. Tiltakzanunk kell az újabb váltság ellen nemcsak a pénzintézetek, hanem az ország érdekében is. Nálunk is éppen úgy, mint az osztrák szanálásnál nem maga a külföldi kölcsön a legfontosabb tényező. Ausztriában is a külföldi kölcsön csak alap volt arra, hogy a rendezés meginduljon és a külföld bizalma megszilárduljon. A külföldnek bizalma hozta azután magával, hogy a kül­föld osztrák részvényeket vásárolt. Ezeknek az osztrák részvényeknek­ az exportja vonta maga után a valuták­nak Ausztriába való beözönlését. És ezek a valuták tették az osztrák kormánynak lehetővé, hogy Ausztria pénzügyeit szanálja, nem pedig maga a kölcsön. Ugyan­ez a helyzet mi nálunk is. A kölcsön nálunk is csak alapja lehet a szanálásnak és a Magyarország iránti bizalom megerősítésének. A külföldnek ezen bizalom alapján magyar részvényeket kell vásárolni külföldi valuta ellen, hogy ugyanaz a helyzet álljon elő, mint Ausztriában. Ámde ehhez az szükséges, hogy a külföld bizzék a magyar részvényekben. Ha azonban a külföld azt látja, hogy éppen a kormányzat viseltetik animo­­zitással a részvénytársaságok iránt, ha azt látja, hogy semmiféle gazdasági és művelési cég nem fizet másodszor vagyonváltságot, csak a részvénytársaság, akkor mivel lehet a külföldet arra buzdítani, hogy a magyar rész­vények iránt bizalma legyen és éppen magyar részvé­nyeket vásároljon. A bankvezérek tehát nem a saját szempontjukból, az ország gazdasági regenerációja érde­kében emelik fel óvásukat a tervezett újabb részvény­­vagyonváltság ellen. , A gyáripar képviselői Korányi és Walkó minisztereknél. A gyáriparosok­, amint ismeretes, szombati ülésükön szintén tiltakoztak a tervezett részvényvagyonváltság el­len. Ebben az ügyben a Gyáriparosok Országos Szövetsé­gének vezetői, Scitovszky Tibor, Bíró Pál, ifj. Chorin Fe­renc és Fenyő Miksa ma délelőtt megjelentek Korányi Frigyes báró pénzügyminiszter előtt. Korányi Walkó La­jos kereskedelmi miniszter társaságában fogadta a gyár­ipar képviselőit. A gyáriparosok hasonlóképpen a pénzin­tézetek vezetőinek véleményéhez, kifejtették, hogy a sza­nálási törvényjavaslatnak az ötszázalékos részvényvagyon­­váltságra vonatkozó szakasza egészen, lehetetlen gondolat. Rámutattak arra, hogy ha ezt a váltságot keresztülviszik, úgy ez a magyar értékpapírok teljes letöréséhez fog ve­zetni. A tőzsde ugyanis nem tudja elviselni ezt az ujabb izgató anyagot és már a mai tőzsdenapon is a részvénye­sek az árfolyamveszteségek révén tulajdonképpen­­már be is fizették a tervezett ötszázalékos váltságkulcsot Ez az újabb vagyonkonfiskáció — hangoztatták — annál várat­lanabbul jött, mert a Hegedüs-féle vagyonváltság kivetése­kor a részvényvállalatokat azzal bírták engedékenységre, hogy ilyen vagyonváltság egy emberöltőben csak egyszer fordul elő. Alig múlt el két esztendő, mégis meg akarják ismételni. Kifejtették a gyáripar képviselői a miniszterek előtt azt is, hogy ilyen kísérlet megvalósítása után az idegen tőkének nem igen lesz kedve ahhoz, hogy a magyar piac felé orientálódjék. Végül utaltak arra, hogy a jelen esetben nemcsak a rész­vény­társulatokról, hanem a részvényesek­ről, csupa középosztálybeli kisexisztenciáról is szó van, akiknek a részvényben kifejezett vagyona erősen lecsök­­k­enne. Kifejtették, hogy nem zárkóznak el mereven újabb váltságfizetés elől, de a fenézett kulcsot a kormánynak erősen redukálni kell. Korányi Frigyes báró és Walkó Lajos nem adtak­ semmiféle határozott választ a gyáriparosok előterjeszté­seire, úgy hogy ez a tanácskozás is egyelőre eredménytet­lenül végződött. A tárgyalásokat későbbi időpontban to­vább folytatják. Itt jegyezzük meg, hogy a gyáripar a reá kivetett 1 millió aranykoronás előlegkölcsön folyósítását már meg is kezdte. Néhány kisebb ipar­ állatát már a mai napon megk­ül­­dötte az értesítést a térítésről a fegyintézetnek, míg a nagyobb vállalatok a megállapodás értelmében öt-h­at napon belül fogják a rájuk kivetett kvótát beszolgál­tatni. 8 Töröljék el a numerus clausust! A középiskolai reform vitája. A nemzetgyűlés mai ülésén harmadszori olvasásban­ elfogadták a földreform-novella második szakaszának módosítását, majd a középiskolai javaslatok általános vitáját folytatták. Bozsik Pál volt az első szónok, aki mindenekelőtt visszautasította Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszternek azt az állítását, hogy kizárólag a reformációnak köszönhető a közoktatásügy­ fejlődése. Nem lehet elfeledkezni a katolicizmusnak félezredéves érdemeiről sem. A javaslat kapcsán aggodalmát fejezi ki, hogy a humanisztikus gimnáziumok a tervezett intéz­kedések következtében nem lesznek versenyképesek s valamelyyien reálgimnáziummá lesznek kénytelenek át­alakulni. Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter válaszában azt hangsúlyozta: Tudatában van annak, hogy a katoli­cizmusnak, főleg pedig a jezsuita rendnek minő érdemei voltak az oktatásügy, különösen az egyetemek létesí­tése körül. Drozdy Győző volt a következő szónok. Azt fejte­gette, hogy a javaslatban politikai intézkedések vannak. Ha ez a javaslat nem szolgálná a politikát, akkor fel­tétlenül elrendelte volna, hogy nemcsak a népiskolai, hanem a középiskolai tanítás is ingyenes legyen. Nálunk sohasem születtek olyan férfiak, akik a nevelés terén világraszóló reformokkal állottak volna elő. Roibhenstein Mór: Dehogynem! Például Haller István! Drozdy Győző: Magyarországon főleg az utóbbi idő­ben egyre jobban megszorítják az iskolázási lehetőséget. Haller István például ötletszerűen életbe léptette, hogy az elemi iskola negyedik osztályának elvégzése után csak felvételi vizsgával lehet középiskolába felvenni a tanuló­kat, pedig az 1868. évi népoktatási törvény világosan ki­mondja, hogy aki az elemi iskola negyedik osztályát legalább elégséges eredménnyel elvégezte, felvehető a középiskolába. A nemzetgyűlésnek azóta sem jutott eszébe, hogy azt a minisztert felelősségre vonja, aki egy­­szerűen megsemmisíti a törvényt. Ezt az intézkedést mint „kis numerus clausus“-t hozták be. Ennek a Hal­­ler-féle rendeletnek visszavonását követeli. Scitovszky Béla elnök utólag rendreutasítja Drozdyt, mert beszédében azt mondotta, hogy „a középiskolák tulajdonképen ismeretekkel teletömött szamarakat állí­tottak­ ki, de gondolkodni tudó, életre alkalmas egyé­neket a mai középiskola nem tudott produkálni." (Töröljék el a numerus clausos!) Szünet után Drozdy Győző megkövette a Házat. Megjegyzésével csak azt akarta demonstrálni, hogy a középiskola nem nevel az életre. A numerus claususról­ beszél ezután. Ha a kultuszminiszter nem helyesli a nu­merus clausust, akkor törölje is el Haller Istvánnak ezt a kultúraellenes és botrányos törvényét a törvénykönyv­ből. (Zaj.) Több mint ezer zsidó diák tanul külföldön. Ha azt számítjuk, hogy ezek fejenként legalább húsz­millió magyar koronát költenek, akkor azt láthatjuk, hogy húszmilliárd koronájába kerül az országnak a nu­merus clausus. A numerus clausus tehát nem más, mint hivatalos koronakicsempészés. S akik kimentek külföldre­ tanulni, azoknak majd az életben nagy előnyük lesz. Felkiáltások a jobboldalon: Miért? Drozdy Győző: Mert ott nem gummibotos felvonu­lásokra tanították őket. Ezután határozati javaslatot nyújt be a numerus clausus eltörlésére. Majd a fegyelmi ügyekről beszélt. Száz és száz kiváló tanítót és tanárt távolítottak el aljas politikai bosszúból állásából. Nagy Ernő: És a sok csepűrágót meghagyták. Drozdy Győző: Zilahi-Kiss Jenő volt minden fegyelmi­­ítéletnek az irányítója, aki a kommunizmus alatt ruha-­ rekvirálással is foglalkozott. Rothenstein Mór: És ez az ember ma a főváros pol­gármestere. Szégyen gyalázat. (Zaj.) Drozdy Győző: Zilahi-Kiss Jenő a forralom ide­jén nagy cikkekben követelte a szekularizációt és a legszélsőbb forradalmi reformokat és az ellenforrada­lom idejében a tanárokat és tanítókat azért dobatta ki állásaikból, mert nem voltak hajlandók vele együtt kö­pönyeget cserélni és a kurzus szolgálatába állni. Mas­­dóssy Imre tanfelügyelő esete ugyanez volt. A­ kommünt páratlan lelkesedéssel szolgálta és a koromán után a ta­nítóság inkvizitora volt. Méltán kérhetjük tehát a kul­tuszminiszter urat, revideálja az ellenforradalmi­ Ítélete­ket, hogy ezek a szerencsétlenek életük végéig ne legye­nek kénytelenek homlokukon hordani az igazságtalan­ság bélyegét. A javaslatot nem fogadja el. A javaslat vitáját holnap délelőtt folytatják.

Next