Az Ujság, 1924. április (22. évfolyam, 76-83. szám)
1924-04-01 / 76. szám
m* aprüís^.. ^Tü'j'áTÁIGÉ §€awar©dás a részvénytársaságok vagyonváltsága körül. Uffmann Adolf báró a miniszterelnöksié! b@|®§enS©$3®» hogy befizetek ® 12 milló svájci frank kölcsönelőleget. A bankok ragaszkodnak ahhoz, hogy a tervezett részvényváltság-szakaszt töröljék a rekonstrukciós törvényjavaslatból. Korányi és Vlalko miniszterek ma a gyáripar képviselőivel tárgyaltak. A bankok, a gyáripar és a kormány,között az újabb részvénytársasági vagyonváltság ügyében a szombati pénzügyminiszteri konferencián megtörtént incidens hullámai még mindig nem simultak el. A bankvezérek vasárnap délelőtt újabb konferencára gyűltek össze, amelyen szenvedélyes hangú nyilatkozatokban ítélték el azt a hangot, amelyet Walkó Lajos kereskedelmi miniszter a pénzintézetek, illetve a pénzintézetek verselői ellen használt a szombati konferencián. A bankvezérek elhatározták, hogy nem veszik le napirendről a kérdést és alkotmányos módon, továbbra is harcolni fognak a részvénytársaságok újabb váltsággal való terhelése ellen, illetve minden eszközt felhasználnak arra, hogy a tervezett 5 százalékos váltságot legalább valamilyen formában enyhítse a kormány. A részvénytársaságok, felháborodása annál jogosultabb, mert értesülésünk szerint, a szanálási javaslatokkal logikusan sem összefüggő részvényváltsági részlet tisztán a pénzügyminisztérium bürokratikus szüleménye. Határozott értesüléseink vannak ugyanis arról, hogy az egységes pártban ilyen kívánság egyáltalán nem merült fel, sőt tiltakozás hallatszik az ellen, hogy a kémyszerkölcsönnnel kapcsolatban felmerült hasonló, de többékevésbbé felelőtlen javaslatot önkényesen ültessenek át egy olyan nagyjelentőségű komplexumba, mint a szanálási törvényjavaslatok tömege. Mindenesetre feltűnőnek tartják, hogy Varga államtitkár, aki a javaslatot készítette, az elhangzó rendkívül éles támadások után nincs jelen a mostani tárgyalásokon. Mindenesetre meg lehet állapítani azt is, hogy Korányi pénzügyminiszternek még valóban nem volt alkalma tájékozódni e rendelkezések jelentőségéről, úgyhogy tárgyilagosságára feltétlenül számítani lehet, feltéve, hogy a bürokratikus túlsúly nem fog elhatározására döntő befolyást gyakorolni. Kétségtelen ugyanis, hogy a bürokratikus túlbuzgalom ezúttal — bár arra nem volt szükség — politikai térre tévedt, amelyet Korányinak semmiképen sem lehet helyeselni, ha hű akar maradni ahhoz az elhatározásához, hogy a gazdasági kibontakozás kérdésébe nem enged politikát vegyíteni. Bizonyos, hogy ha a részvényváltságot mégis fentartja, akkor lejtőre kerül és sokkal helyesebb, ha már most levonja a konzekvenciákat. A bankvezérek vasárnapi konferenstája. A bankvezérek a vasárnapi ülésen is főleg azt hangoztatják, hogy a részvénytársaságok újabb váltsággal v való megterhelése teljesen meglepetésszerűen érte az intézeteket és kifejezést adtak annak a véleményüknek, hogy s a szanálási törvényjavaslatba ezt a pontot, amely a részvénytársaságok életerejébe vág, valósággal rejtélyes módon iktatták be. Eddig ugyanis az volt a szokás, hogy ilyen nagy fontosságú kérdéseknél legalább előzetesen meghallgatták, ha nem is teljesítették az érdekeltek kívánságait. A pénzintézetek azonban — ez volt az egyöntetű felfogás — nem akarják a kormánynak a szanálásra vonatkozó terveit keresztezni azzal, hogy az általuk megszavazott 12 millió svájci frankos kölcsön befizetését bármilyen más feltételtől függővé tegyék és ilyen törekvés a szombati konferencián sem nyilvánult meg. Ma befizették a 12 millió svájci frankot A pénzintézetek vasárnapi ülésükön elhatározták, hogy a megállapodás szerint már hétfőn délelőtt be fogják fizetni a rájuk eső 12 millió svájci frankot. A pénzintézetek tényleg már ma délelőtt értesítették a fegyintézetet arról, hogy a TEfJE-kvóta arányában rájuk kivetett előlegrészletet rendelkezésére bocsátják. A bankok a rájuk kivetett összegeket olyanformán bocsátották a fegyintézet rendelkezésére, hogy azokhoz a külföldi pénzintézetekhez, amelyeknél devizaköveteléseik voltak, értesítést küldöttek, hogy a mai naptól kezdve ennyi és ennyi devizát térítsenek a fegyintézetnek és erről a térítésről a magyar, állami fegyintézetet azonnal értesítsék. Ullmann báró a miniszterelnöknél. A vasárnapi konferencia megbízásából Ullmann Adolf báró, a Hitelbank elnöke, ma délelőtt felkereste Bethlen István gróf miniszterelnököt. Ezen a miniszterelnöki kihallgatáson Ullmann báró főleg a szombati incidens részleteit akarta tisztázni és azt hangsúlyozta kifejezetten, hogy a bankoknak eszük ágában sem volt az, hogy vállalt kötelezettségeik alól kibúvót keressenek. Bejelentette tehát, hogy a pénzintézetek által vállalt 12 millió svájci frank kölcsönelőleget a mai napon a pénzintézetek összessége már a fegyintézet rendelkezésére bocsátotta. Ullmann báró ugyanekkor teljes határozottsággal adott kifejezést a bankvezéri konferencia, illetve a TÉBE- értekezlet ama felfogásának, hogy a részvényváltságnak az a formája, amelyet a pénzügyi kormányzat tervez, nemcsak általános közgazdasági szempontból, hanem pénzügyi szempontból sem kívánatos. Bethlen István gróf miniszterelnök azt válaszolta, hogy sajnálja a szombati ülésen megtörtént incidenst, mert beismeri, hogy a bankvezérek erre nem szolgáltak rá. Éppen ezért tekintsék azt meg nem történtnek. Míg Ullman Adolf báró a miniszterelnöknél járt, addig a Hitelbankban már összegyűltek a pénzintézetek vezérigazgatói, hogy megformulázzák kívánságaikat a vagyonváltság ügyében. Korányi Frigyes báró pénzügyminiszter ugyanis, aki már a szombati puskaporos hangulatban lefolyt ülésen is igyekezett Walko erélyes fellépésének élét tompítani, azzal búcsúzott el a bankvezérektől, hogy talán módjában lesz a részvényváltság dolgában a pénzintézetekkel valami kompromisszumos megoldást találni. Azért holnap, azaz kedd délutánra újabb értekezletre hívta őket össze. A bankvezérek ma délelőtt a Hitelbankban azért gyűltek össze, hogy megbeszéljék konkrét kívánságaikat és ezeket pontokba foglalva, már holnap délután a pénzügyminiszter elé terjeszthessék. Ira délután újabb haxikrnscér-konferencia volt a Hitelbankba. A Hitelbankban a bankvezérek konferenciája délután 1 órakor kezdődött meg, amikorra Ullmann Adolf báró is visszaérkezett a miniszterelnöki palotából. A konferencián, amelyen Ullmann Adolf bárón kívül Kornfeld Kiál, Krausz Simon, Erney Károly, Horváth Lipót s még többen vettek részt, Ullmann Adolf báró elsősorban a miniszterelnökkel lefolytatott eszmecseréről számolt be, majd megkezdődött a bankvezérek tanácskozása az újabb teendők dolgában. A Hitelbankban megtartott bankvezéri konferencián továbbra is az az egységes vélemény alakult ki, hogy a részvénytársaságoknak újabb 5 százalékos vadsággal való megterhelése abszurd gondolat és teljességgel keresztülvihetetten is. Az eszmecserén sok szó esett arról, hogy elsősorban nem is a pénzintézeteknek, hanem az országnak származnék nagy kára abból, ha a részvényváltság behajtásához tényleg ragaszkodnának, elsősorban ez a megterhelés papiroson kiszámítva közel kétszer annyit tenne ki összegszerűleg, mint a nemzetközi kölcsön tervezett összege, másodsorban pedig az újabb részvényváltsággal a kisexisztenciákat, a részvényeseket károsítanák meg, másrészt pedig teljesen lehetetlenné tennék azt, hogy a külföldi tőke magyar, részvényeket vásároljon. Márpedig — hangoztatták — a külföldi kölcsön folyósításán kívül főleg arra van szükség, hogy a külföldi magántőke is élénken belekap, csolódjék a magyar iparvállalatokba, elsősorban a részvénytársaságokat alimentálja és ennek egyik eszköze a magyar részvények vásárlása. De hogyan vásároljon a külföld magyar részvényeket, ha látja, hogy a magyar kormány pénzügyi politikája a részvénytársaságok folytonos megterhelésében merül ki és főleg abban az egyoldalúságban, amellyel az erősen kimért földbirtokkal szemben állandóan a mobiltőkét próbálja igénybe venni. A bankvezéri konferencián végül az az álláspont alakult ki, hogy a holnap megtartandó újabb konferencián 11 pénzügyminiszter előtt változatlanul ragaszkodnak a bankok ahhoz az előző álláspontjukhoz, hogy a részvényvagyonváltság mai tervezett formájában semmikép sem állhat meg és követelik a szanálási törvényjavaslat vonatkozó szakaszának teljes visszavonását. Mi Lesz a bankvezérek holnapi előterjesztése a pénzügyminiszteri konferencián ? A bankvezérek Korányi Frigyes báró pénzügyminiszter előtt a következőkben fogják megindokolni állásfoglalásukat. Tiltakzanunk kell az újabb váltság ellen nemcsak a pénzintézetek, hanem az ország érdekében is. Nálunk is éppen úgy, mint az osztrák szanálásnál nem maga a külföldi kölcsön a legfontosabb tényező. Ausztriában is a külföldi kölcsön csak alap volt arra, hogy a rendezés meginduljon és a külföld bizalma megszilárduljon. A külföldnek bizalma hozta azután magával, hogy a külföld osztrák részvényeket vásárolt. Ezeknek az osztrák részvényeknek az exportja vonta maga után a valutáknak Ausztriába való beözönlését. És ezek a valuták tették az osztrák kormánynak lehetővé, hogy Ausztria pénzügyeit szanálja, nem pedig maga a kölcsön. Ugyanez a helyzet mi nálunk is. A kölcsön nálunk is csak alapja lehet a szanálásnak és a Magyarország iránti bizalom megerősítésének. A külföldnek ezen bizalom alapján magyar részvényeket kell vásárolni külföldi valuta ellen, hogy ugyanaz a helyzet álljon elő, mint Ausztriában. Ámde ehhez az szükséges, hogy a külföld bizzék a magyar részvényekben. Ha azonban a külföld azt látja, hogy éppen a kormányzat viseltetik animozitással a részvénytársaságok iránt, ha azt látja, hogy semmiféle gazdasági és művelési cég nem fizet másodszor vagyonváltságot, csak a részvénytársaság, akkor mivel lehet a külföldet arra buzdítani, hogy a magyar részvények iránt bizalma legyen és éppen magyar részvényeket vásároljon. A bankvezérek tehát nem a saját szempontjukból, az ország gazdasági regenerációja érdekében emelik fel óvásukat a tervezett újabb részvényvagyonváltság ellen. , A gyáripar képviselői Korányi és Walkó minisztereknél. A gyáriparosok, amint ismeretes, szombati ülésükön szintén tiltakoztak a tervezett részvényvagyonváltság ellen. Ebben az ügyben a Gyáriparosok Országos Szövetségének vezetői, Scitovszky Tibor, Bíró Pál, ifj. Chorin Ferenc és Fenyő Miksa ma délelőtt megjelentek Korányi Frigyes báró pénzügyminiszter előtt. Korányi Walkó Lajos kereskedelmi miniszter társaságában fogadta a gyáripar képviselőit. A gyáriparosok hasonlóképpen a pénzintézetek vezetőinek véleményéhez, kifejtették, hogy a szanálási törvényjavaslatnak az ötszázalékos részvényvagyonváltságra vonatkozó szakasza egészen, lehetetlen gondolat. Rámutattak arra, hogy ha ezt a váltságot keresztülviszik, úgy ez a magyar értékpapírok teljes letöréséhez fog vezetni. A tőzsde ugyanis nem tudja elviselni ezt az ujabb izgató anyagot és már a mai tőzsdenapon is a részvényesek az árfolyamveszteségek révén tulajdonképpenmár be is fizették a tervezett ötszázalékos váltságkulcsot Ez az újabb vagyonkonfiskáció — hangoztatták — annál váratlanabbul jött, mert a Hegedüs-féle vagyonváltság kivetésekor a részvényvállalatokat azzal bírták engedékenységre, hogy ilyen vagyonváltság egy emberöltőben csak egyszer fordul elő. Alig múlt el két esztendő, mégis meg akarják ismételni. Kifejtették a gyáripar képviselői a miniszterek előtt azt is, hogy ilyen kísérlet megvalósítása után az idegen tőkének nem igen lesz kedve ahhoz, hogy a magyar piac felé orientálódjék. Végül utaltak arra, hogy a jelen esetben nemcsak a részvénytársulatokról, hanem a részvényesekről, csupa középosztálybeli kisexisztenciáról is szó van, akiknek a részvényben kifejezett vagyona erősen lecsökkenne. Kifejtették, hogy nem zárkóznak el mereven újabb váltságfizetés elől, de a fenézett kulcsot a kormánynak erősen redukálni kell. Korányi Frigyes báró és Walkó Lajos nem adtak semmiféle határozott választ a gyáriparosok előterjesztéseire, úgy hogy ez a tanácskozás is egyelőre eredménytetlenül végződött. A tárgyalásokat későbbi időpontban tovább folytatják. Itt jegyezzük meg, hogy a gyáripar a reá kivetett 1 millió aranykoronás előlegkölcsön folyósítását már meg is kezdte. Néhány kisebb ipar állatát már a mai napon megküldötte az értesítést a térítésről a fegyintézetnek, míg a nagyobb vállalatok a megállapodás értelmében öt-hat napon belül fogják a rájuk kivetett kvótát beszolgáltatni. 8 Töröljék el a numerus clausust! A középiskolai reform vitája. A nemzetgyűlés mai ülésén harmadszori olvasásban elfogadták a földreform-novella második szakaszának módosítását, majd a középiskolai javaslatok általános vitáját folytatták. Bozsik Pál volt az első szónok, aki mindenekelőtt visszautasította Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszternek azt az állítását, hogy kizárólag a reformációnak köszönhető a közoktatásügy fejlődése. Nem lehet elfeledkezni a katolicizmusnak félezredéves érdemeiről sem. A javaslat kapcsán aggodalmát fejezi ki, hogy a humanisztikus gimnáziumok a tervezett intézkedések következtében nem lesznek versenyképesek s valamelyyien reálgimnáziummá lesznek kénytelenek átalakulni. Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter válaszában azt hangsúlyozta: Tudatában van annak, hogy a katolicizmusnak, főleg pedig a jezsuita rendnek minő érdemei voltak az oktatásügy, különösen az egyetemek létesítése körül. Drozdy Győző volt a következő szónok. Azt fejtegette, hogy a javaslatban politikai intézkedések vannak. Ha ez a javaslat nem szolgálná a politikát, akkor feltétlenül elrendelte volna, hogy nemcsak a népiskolai, hanem a középiskolai tanítás is ingyenes legyen. Nálunk sohasem születtek olyan férfiak, akik a nevelés terén világraszóló reformokkal állottak volna elő. Roibhenstein Mór: Dehogynem! Például Haller István! Drozdy Győző: Magyarországon főleg az utóbbi időben egyre jobban megszorítják az iskolázási lehetőséget. Haller István például ötletszerűen életbe léptette, hogy az elemi iskola negyedik osztályának elvégzése után csak felvételi vizsgával lehet középiskolába felvenni a tanulókat, pedig az 1868. évi népoktatási törvény világosan kimondja, hogy aki az elemi iskola negyedik osztályát legalább elégséges eredménnyel elvégezte, felvehető a középiskolába. A nemzetgyűlésnek azóta sem jutott eszébe, hogy azt a minisztert felelősségre vonja, aki egyszerűen megsemmisíti a törvényt. Ezt az intézkedést mint „kis numerus clausus“-t hozták be. Ennek a Haller-féle rendeletnek visszavonását követeli. Scitovszky Béla elnök utólag rendreutasítja Drozdyt, mert beszédében azt mondotta, hogy „a középiskolák tulajdonképen ismeretekkel teletömött szamarakat állítottak ki, de gondolkodni tudó, életre alkalmas egyéneket a mai középiskola nem tudott produkálni." (Töröljék el a numerus clausos!) Szünet után Drozdy Győző megkövette a Házat. Megjegyzésével csak azt akarta demonstrálni, hogy a középiskola nem nevel az életre. A numerus claususról beszél ezután. Ha a kultuszminiszter nem helyesli a numerus clausust, akkor törölje is el Haller Istvánnak ezt a kultúraellenes és botrányos törvényét a törvénykönyvből. (Zaj.) Több mint ezer zsidó diák tanul külföldön. Ha azt számítjuk, hogy ezek fejenként legalább húszmillió magyar koronát költenek, akkor azt láthatjuk, hogy húszmilliárd koronájába kerül az országnak a numerus clausus. A numerus clausus tehát nem más, mint hivatalos koronakicsempészés. S akik kimentek külföldre tanulni, azoknak majd az életben nagy előnyük lesz. Felkiáltások a jobboldalon: Miért? Drozdy Győző: Mert ott nem gummibotos felvonulásokra tanították őket. Ezután határozati javaslatot nyújt be a numerus clausus eltörlésére. Majd a fegyelmi ügyekről beszélt. Száz és száz kiváló tanítót és tanárt távolítottak el aljas politikai bosszúból állásából. Nagy Ernő: És a sok csepűrágót meghagyták. Drozdy Győző: Zilahi-Kiss Jenő volt minden fegyelmiítéletnek az irányítója, aki a kommunizmus alatt ruha- rekvirálással is foglalkozott. Rothenstein Mór: És ez az ember ma a főváros polgármestere. Szégyen gyalázat. (Zaj.) Drozdy Győző: Zilahi-Kiss Jenő a forralom idején nagy cikkekben követelte a szekularizációt és a legszélsőbb forradalmi reformokat és az ellenforradalom idejében a tanárokat és tanítókat azért dobatta ki állásaikból, mert nem voltak hajlandók vele együtt köpönyeget cserélni és a kurzus szolgálatába állni. Masdóssy Imre tanfelügyelő esete ugyanez volt. A kommünt páratlan lelkesedéssel szolgálta és a koromán után a tanítóság inkvizitora volt. Méltán kérhetjük tehát a kultuszminiszter urat, revideálja az ellenforradalmi Ítéleteket, hogy ezek a szerencsétlenek életük végéig ne legyenek kénytelenek homlokukon hordani az igazságtalanság bélyegét. A javaslatot nem fogadja el. A javaslat vitáját holnap délelőtt folytatják.