Az Ujság, 1924. május (22. évfolyam, 84-105. szám)
1924-05-06 / 84. szám
ROVÁS. Valami nagy bizakodást a végre elért és megvalósuló szanálás nyomán nem igen tapasztalunk. Ellenkezőleg, szorong minden elme az aggodalomtól, reszket minden ember az exisztenciájáért. A szanálás közvetetlenül az államot éri és a közönséget nem hatja át a tudat, hogy neki ehhez köze volna. Pedig van. S az oka, hogy az állam sem mutatja semmivel, hogy neki az emberekhez volna köze, pedig van-e? Elhisszük Gömböséknek is, Rothensteinéknak is, hogy utálják egymást s dehogy is kötöttek szövetségek Éppen csak ugyanazt csinálják, még pedig nemcsak a nyomdászsztrájk óta. Kezdettől fogva úgy volt, hogy a fajvédők serege egyenes folytatása a bolsevizmusnak, hitük szerint szűkített keretekben. Nem a tőkét konfiskálnák, csak a zsidót ütnék agyon. S hogy mégis ugyanazt csinálhassák, mint a bolsevisták, a tőkét megteszik zsidónak, a zsidót pedig tökének. Itt a szövetkezés nemcsak lehetetlen, mint mind a két fél állítja, hanem fölösleges is. U . Bethlen István szerencséje nagyon kicsi. Mindössze Bénárd Ágost dr. ur hagyta el pártját, pedig megérdemelné, hogy az összes wolffoktől szabaduljon. Mindenki ellen. Ellentállunk a csábításnak s nem térünk ki első szavunkkal, mint esti laptársaink a sztrájkra, mely elnémította a magyar sajtót, nem mutatunk rá nélkülözhetetlen nagy értékére, mely éppen a némaság idején tűnt ki. Ezt a sztrájkot is a gazdasági élet egyetemességébe helyezzük bele s vizsgáljuk egyetemes jelentőségéte£ tanulságait, melyeket tudomásul kellene vennie mindenkinek, bármily kevés vagy semmi közvetetlen köze sincs hozzá. A ’vorrdászsztrájkban kiütközött a gazdasági helyzeti az a jellege, melynek ki kellett ütköznie: a megélhetés válsága a munkásosztályban seindult az a folyamat, melynek nem szabad továbbfejlődnie: a gazdasági osztályharc Ami elemi erővel történik, azt úgy ahogy el kell és el lehet intézni, de amit tudatos célkitűzéssel és programmkép megindítanak, az végzetes és kezellen. A munkások nem tudnak megélni és követe , megélhetést azoktól, akik szintén nem todnak legélni. Nem szeretünk jelszavakkal és .kai do -’ej-ni, elhisszük, hogy a ■ dáldemixi r fi.nem határozta az osztályos tcs. • nhisszük Bn?v tó szándéké unu .;ov ■ .velleitástól. ma kiborítkozó- , ajVjr„t. . Ut. zását mc. tai „ültük. kljSK ,a rak nyomorgóit a munkás gS szegényébe*^ , fo .e ovira, hogy ne^ vojt képes eltartani ;m-S. 1 S akkor politikai erőhatas . •' iprér-qk"'"' :1 n- '£tik igényeit a gazda' • ;? éles törvén;\; e-*,; M s az eredmi. még nagyon? ‘^W--is,'.ég végül a teljes nyoi ■ c lett. Az el.T^.A bolsevizmus után maradt egy tanulság: amik. . minden osztály elvérzett, nincs helye az osztályharcnak. A dolgozó osztálynak nagyobb rész dukál az eddiginél a nagyobb haszonból, de nem szerezhet nagyobb részt, bjármennyire ráférne is, amikor haszon nincs. Mikor birtokba vettek minden vállalatot, nem tehették kezüket, arra a sokat emlegetett profitra. Nem volt. A másikat el lehet nyomni, a készletét fel lehet élni, de azután marad a még nagyobb nyomor s következik nyomában az anarchia. Kérdés: ellátóképesebb-e a mai ipar és kereskedelem, mint volt, akkor? Szemmel látható a polgári gazdagság sorvadása. Amikor mindenki vagyona a harmadára sülyedt, amikor a fogyasztóképtelenség kiordít minden forgalomnélküli boltból, amikor a gyárak mesterségesen tartják fenn üzemüket, amikor az állam egy kegyetlen operációval önmagát azzal menti, hogy a gazdasági élet vérét ömleszti magába, akkor el kell ismerni, hogy a munkásnak oka'.van a panaszra, hrj ide azt is, hogy a munkaadónak nincs módja a panaszok honorálására. Ilyenkor felállítani a maguk jussának teljes követelését és kierőszakolását, a legbőrébb osztályharc, melynek ha sikere van, az csak időleges lehet, mert nyomában jár a kivívott munkabérek után a munkanélküliség. A szocialista politika maga ismételten rámutatott a kormánnyal szemben a termelés megbénításának nagy szociális veszedelmeire. Semmivel sem kisebb ez a veszedelem, ha túlzott adóterhek helyett túlzott munkabérek okozzák a bénulást. Menthetelen pedig az összesség helyzete, ha mind a kettő egy időben veti magát reá. A szedők például hiába vívták volna ki követeléseik száz percentjét, mert a nyomdaipar egyszerűen megállt volna, minden sztrájk és kizárás nélkül is. Amikor mind a két fél válságában van, nem a harc hoz gyümölcsöt, hanem a megértés és az életlehetőségek összeegyeztetése. Osztályharc helyett a teljes együttdolgozás se,gíthet csupán, nem mindenkivel szemben szerezhetünk könnyebbséget, csak valamennyien együtt. A treuga deit, melyet a politika hiába követel, a gazdasági életnek meg kell teremtenie, ha nem akarjuk, hogy munkaadó és munkás között minden osztálykülönbséget el ne tároljon a mindent kiegyenlítő ínség és nyomor. } If iU '!■ ; i { 4* | 1 'a" v f v, v Budapest, 1924. Ára 2000 korona, xm évfolyam, 84. szám. ' - ffifiTH. 7 Kedd, május 6. __ __n_ — _ _ SL .. . ^jm ~~ i?KunoSonvriu Egy héTM..................41.00# K K*,; T-i7 gSp mNraSgt v., Vilmos császár-ut 34. sz. Külföldre az előfizetés kétszeres. ' ,:%■& Spl BWl VSS Wgy MSb' _ . . Hím Em m m m Ve. Telefon uia*. lu-a, ma Egye* szám ára Budapesten, Wf. Mi- Wl \Éi $B3 ««— 134-23. vidéken és pályaudvaron hét . fen, Bt'!* fRa fflH lEf' P.*V Nyomdai telefon : (csak este köznap 2001 h. vasárnap 3000 h. hLJB BB Hk fism órától kezdve) 134—H. Ausztriában hétköznap 2000.- , émW aCéti IjsS A W WB ---vasárnap 2500.-_oSztrák korona. ÍM feli Mj B0 ® ' %& Wk. il FIÓKKIADÓHIVATAL: “sskfsjrjr m m ráam w m m w,vassaanca* “• Aapjáan puccshirek zavartál msi a főváros nyugalmát Az ébredők gyűlésein kevesen vesznek részt. — A rendőrség permanenciában. Elkobzott fajvéda-plakátok. A főváros lakossága a sajtó szünetelése óta állandóan nyugtalanságban és bizonytalanságban élt. Tele volt a város puccshirekkel és a legtöbb ember félig május elsejétől. A kormány erélyes intézkedései azonban az utca rendjét biztosították, nem vonultak fel a tömegek, nem voltak tüntetések. Mindenesetre megállapítható az, hogy a szélsőséges pártok részéről előkészületek történtek. A szocialisták ugyan nem igyekeztek megzavarni a rendet, de az ébredők annál inkább. A húsvéti ünnepek előtt napiap után majdnem minden kerületben tartottak taggyűléseket. .A gyűléseket azonban nagyon gyér számú közönség látogatta. Főként öregasszonyok vettek azokon részt, nyugdíjas özvegyek, agg kisasszonyok, míg a férfiakat tányérsapkás diákok képviselték. Fajvédő vezérek szópakoltak, legszenvedélyesebben Eckhardt Tibor, az ébredők elnöke beszélt, aki ismételten, keserűséggel állapította meg, hogy az ébredők milliós hadserege megfogyatkozott, aligy vannak már százezren, de még ezek közül is sokan hagyják el a zászlót. A taggyűléseknek célja titkos volt. Május elsejére akarták előkészíteni a talajt, felkorbácsolni a szenvedélyeket- De a belügyi kormány, amely tudomást veszi az előkészületekről, április 27-ikétől május2-ikáig betiltott minden, gyülekezést és ezzel meggátolta, hogy a szélsőséges pártok a kritikus napon erélyesebb akcióba léphessenek. A puccshírek mégsem némultak el. Húsvét hétfőjén magas helyről közölték a rendőrséggel, hogy értesülés szerint még az éjszaka folyamán puccsot kísérelnek meg. Lázas sietséggel permanenciába helyezték az egész közrendészeti szervezetet. A karhatalom megszállotta a középületeket, telefonközpontokat, pályaudvarokat, és nem feltűnő módon, hogy nyugtalanságot ne keltsen. A rendőrség annak ellenére, hogy értesülése szenei a puccsisták tábora annyira gyönge, hogy minden akcióra képtelen, megtette óvintézkedéseit De a falvédők mégsem adták fel a harcot. Betiltott sajtójukban bár nem lazíthattak, hogy életjelt adhassanak magukról szenvedélyes hangú plakátok útján igyekeztek hangulatot kelteni. Május elsején akarták kiragasztani ezeket a plakátokat. Gömbös, Ulain, Eckhardt, Bell Miklós, Zsirkay, Kiss Menyhért és Semlvai aláírásával ostorozták a Bethlenkormány bűnét. Felelőssé teszik a rendszert a gazdasági összeomlásért, megállapítják, hogy Bethlenéi szövetkeztek a zsidó nagytőkével, rokonszenvüket fejezik ki a munkásság iránt, amely a világnézeti harcok ellenére is közelebb áll hozzájuk, mert fajtestvérük, mint a zsidó tőke és végül azzal fenyegetőznek, hogy közel van már a leszámolás ideje. A rendőrség tudomást szerzett, hogy a plakátot a legnagyobb titokban a Stádium-nyomdában késztették Több maguk.a.ni • |ll.u k d mk *. p jlll ajj WBIBBBfc N jH Jll JM M Ma este, a kilenc óra harminc perce oriant espreuszel Budapestre érkezett a török köztársaság első magyarországi követe, Huszev bey, családjával együtt. Negyedtizenegyre járt már az idő, amikor a Hungária-szálló mozgalmas halljában feltűnt a követ magas, karcsú alakja. Szűk, jól szabott úti zakkójában még szigorú szemmel nézve sem néz ki harmincötesztendősnél többnek. Vele egyszerre érkeztek meg a szállóba felesége és anyósa, Madame Affife Galib Kemaly A csoport egy szempillantás alatt az érdeklődés középpontjába került, főképpen azért, mert a hölgyek kíséretében egy nörsz is volt, karján egy mosolygó bájos kis aprósággal, a követ hathónapos fiúgyermekével és egy másik hölgy, a társalkodónő, aki viszont egy csodaszép hófehérszőrű kutyuskát vitt a karján, általános derültséget keltve. Huszer bey kíséretében még két követségi titkár is jött Budapestre, akik ugyancsak a Hungáriában szállottak meg. Az első titkárt Talant Ronfrey-nek hívják, agilis, mindent megfigyelő diplomatának látszik. A hallban érdekes és izgalmas jelenetnek voltunk tanúi. A követ családjával együtt éppen a lifthez ért, amikor a szálló dunai éttermében megjelentek a Törökországból kiutasított uralkodóházi hercegnők. Talpig feketében, halkan, alig észrevehetően odaállottak a lift mellé és nézték a török köztársaság követét, büszke szomorusággal. Huszev bey ebben a pillanatban a budapesti török főkonzulnak és Kovaltsits úrral, a szálló recepciójának figyelmes főnökével beszélgetett és így fel sem tűnt neki a hercegnők érdekes csoportja. A főkonzul figyelmeztetésére fordította csupán feléjük tekintetét. A hercegnők — Princ Mehmed Nizámeddin családtagjai — néma szemrehányással a szemükben farkasszemet néztek egy pillanatig a követtel. Közben a földszintre érkezett a lift, mely a követ családját a második emeletre vitte. Huszer beynek együtt kellett volna menni a liften a hercegnőkkel. Ez egy kissé kellemetlen lett volna. A főhercegnők beszállottak a liftbe. A követ — mintha nem vette volna észre az indulásra készen álló és reá váró liftet — tovább beszélgetett. Még egy perc és a főhercegnők gyászruhás csoportja eltűnt a szemeink elől. Az Újság munkatársának alkalma volt beszélgetni az új követtel. — Konstantinápolyból, illetőleg Angolából jövök és a fiatal török köztársaság testvéri üdvözletét hozom a magyaroknak. Kormányom megbízólevelét még e hét folyamán bemutatom a kormányzó úrnak. Legközelebb majd többet mondhatok már. Gyönyörűen beszél franciául, de tökéletesen jártas a német nyelvben is. Amíg alkalmas palotát nem találnak a követség részére Huszev bey a Hungáriában fog lakni, amelynek második emeleti dunai frontján tíz szobát rendeztek be számára. Itt lesz egyelőre a török követség hivatali helyisége is. ' szobás .!»Hosz’ il t bélelt a H««r^.ádában.^RpPilkoz^l ifttiiaradt Sörök hercegr ’kksl. A takarékkorona mai árfolyama 1,26 papírkorona