Az Ujság, 1924. május (22. évfolyam, 84-105. szám)

1924-05-06 / 84. szám

ROVÁS. Valami nagy bizakodást a végre elért és megvaló­suló szanálás nyomán nem igen tapasztalunk. Ellen­kezőleg, szorong minden elme az aggodalomtól, resz­ket minden ember az exisztenciájáért. A szanálás köz­­vetetlenül az államot éri és a közönséget nem hatja át a tudat, hogy neki ehhez köze volna. Pedig van. S az oka, hogy az állam sem mutatja semmivel, hogy neki az emberekhez volna köze, pedig van-e? Elhisszük Gömböséknek is, Rothensteinéknak is, hogy utálják egymást s dehogy is kötöttek szövetsé­gek Éppen csak ugyanazt csinálják, még pedig nem­csak a nyomdászsztrájk óta. Kezdettől fogva úgy volt, hogy a fajvédők serege egyenes folytatása a bolseviz­­musnak, hitük szerint szűkített keretekben. Nem a tőkét konfiskálnák, csak a­ zsidót ütnék agyon. S hogy mégis ugyanazt csinálhassák, mint a bolsevisták, a tőkét megteszik zsidónak, a zsidót pedig tökének. Itt a szövetkezés nemcsak lehetetlen, mint mind a két fél állítja, hanem fölösleges is. U . Bethlen István szerencséje nagyon kicsi. Mind­össze Bénárd Ágost dr. ur hagyta el pártját, pedig megérdemelné, hogy az összes wolffoktől szaba­duljon. Mindenki ellen. Ellentállunk a csábításnak s nem térünk ki első szavunkkal, mint esti laptársaink a sztrájk­ra, mely elnémította a magyar sajtót, nem muta­tunk rá nélkülözhetetlen nagy értékére, mely éppen a némaság idején tűnt ki. Ezt a sztrájkot is a gazdasági élet egyetemességébe helyezzük bele s vizsgáljuk egyetemes jelentőségét­e£ tanul­ságait, melyeket tudomásul kellene vennie min­denkinek, bármily kevés vagy semmi közvetet­­len köze sincs hozzá. A ’vorr­dászsztrájkban kiütközött a gazda­sági helyzeti az a jellege, melynek ki kellett ütköz­nie: a megélhetés válsága a munkásosz­tályban s­eindult az a folyamat, melynek nem szabad továbbfejlődnie: a gazdasági osztályharc Ami elemi erővel történik, azt úgy ahogy el kell és el lehet intézni, de amit tudatos célkitűzéssel és programmkép megindítanak, az végzetes és ke­zellen. A munkások nem tudnak megélni és köve­­te , megélhetést azoktól, akik szintén nem to­dnak legélni. Nem szeretünk jelszavakkal és .kai do -’ej-ni, elhisszük, hogy a ■ d­áldem­ixi r fi.nem határozta­­ az osztályos tcs. • nhisszük Bn?v tó szándéké unu .;ov ■ .velleitástól. ma kibo­rítkozó- , ajVjr„t. . Ut. zását mc. tai „ültük. k­ljSK ,a r­ak nyomorgóit a munkás gS szegényébe*^ , fo .e ovira, hogy ne^ vojt képes eltartani­­ ;m-S. 1 S akkor politikai erőhatas . •' ipré­r-qk"'"' :1 n- '£tik igényeit a gazda' • ;? éles törvé­­n;\; e-*,; M s az eredmi. még na­gyon? ‘^W--is,'.ég végül a teljes nyoi ■ c lett. Az el.T^.A bolsevizmus után maradt egy tanulság: amik. . minden osztály elvérzett, nincs helye az osztályharcnak. A dolgozó osztálynak nagyobb rész dukál az eddiginél a nagyobb ha­szonból, de nem szerezhet nagyobb részt, bjár­­mennyire ráférne is, amikor haszon nincs. Mi­kor birtokba vettek minden vállalatot, nem te­hették kezüket, arra a sokat emlegetett profitra. Nem volt. A másikat el lehet nyomni, a készletét fel lehet élni, de azután marad a még nagyobb nyomor s következik nyomában az anarchia. Kérdés: ellátóképesebb-e a mai ipar és ke­reskedelem, mint volt, akkor? Szemmel látható a polgári gazdagság sorvadása. Amikor mindenki vagyona a harmadára sülye­dt, amikor a fogyasz­tóképtelenség kiordít minden forgalomnélküli boltból, amikor a gyárak mesterségesen tartják fenn üzemüket, amikor az állam egy kegyetlen operációval önmagát azzal menti, hogy a gazda­sági élet vérét ömleszti magába, akkor el kell ismerni, hogy a munkásnak oka'.van a panaszra, hr­­j ide azt is, hogy a munkaadónak nincs módja a­­ panaszok honorálására. Ilyenkor felállítani a maguk jussának teljes követelését és kierőszakolását, a legbőrébb osz­tályharc, melynek ha sikere van, az csak időle­ges lehet, mert nyomában jár a kivívott munka­bérek után a munkanélküliség. A szocialista po­litika maga ismételten rámutatott a kormánnyal szemben a­ termelés megbénításának nagy szo­ciális veszedelmeire. Semmivel sem kisebb ez a veszedelem, ha túlzott adóterhek helyett túlzott munkabérek okozzák a bénulást. Menthetelen pedig az összesség helyzete, ha mind a kettő egy időben veti magát reá. A szedők például hiába vívták volna ki kö­veteléseik száz percentjét, mert a nyomdaipar egyszerűen megállt volna, minden sztrájk és ki­zárás nélkül is. Amikor mind a két fél válságá­ban van, nem a harc hoz gyümölcsöt, hanem a megértés és az életlehetőségek összeegyeztetése. Osztályharc helyett a teljes együttdolgozás se­,­gíthet csupán, nem mindenkivel szemben szerez­hetünk könnyebbséget, csak valamennyien együtt. A treuga deit, melyet a politika hiába kö­­­vetel, a gazdasági életnek meg kell teremtenie, ha nem akarjuk, hogy munkaadó és munkás kö­zött minden osztálykülönbséget el ne tároljon a­­ mindent kiegyenlítő ínség és nyomor. } If i­U '!■ ; i { 4* | 1 'a" v f v, v Budapest, 1924. Ára 2000 korona, xm évfolyam, 84. szám. ' - ffifiTH. 7 Kedd, május 6­. __ __n_ — _ _ SL .. . ^jm ~~ i?KunoSonvriu Egy héTM..................4­1.00# K K*,; T-i7 gSp mNraSgt v., Vilmos császár-ut 34. sz. Külföldre az előfizetés kétszeres. ' ,:%■& Spl BWl VSS Wgy MSb' _ . . Hím Em m m m Ve. Telefon ui­a*. lu-a, m­a Egye* szám ára Budapesten, Wf. Mi- Wl \Éi $B3 ««— 134-23. vidéken és pályaudvaron hét . fen, Bt'!* fRa fflH lEf' P.*V Nyomdai telefon : (csak este köznap 200­1 h. vasárnap 3000 h. hLJB BB Hk fis­m órától kezdve) 134—H. Ausztriában hétköznap 2000.- , émW aCéti IjsS A W WB ---­vasárnap 2500.-_oSztrák korona. ÍM feli Mj B0 ® ' %& Wk. i­l FIÓKKIADÓHIV­ATAL: “sskfsjrjr m m ráam w m m w,vass­­aanca* “• A­apjáan puccshirek zavartál msi a főváros nyugalmát Az ébredők gyűlésein kevesen vesznek részt. — A rendőrség permanenciában. Elkobzott fajvéda-plakátok. A főváros lakossága a sajtó szünetelése óta állandóan nyugtalanságban és bizonytalanságban élt. Tele volt a város puccshirekkel és a legtöbb ember féli­g május elsejétől. A kormány erélyes intézkedései azonban az utca rendjét biztosították, nem vonultak fel a tömegek, nem voltak tüntetések. Mindenesetre megállapítható az, hogy a szélsőséges pártok részéről előkészületek történtek. A szocialisták ugyan nem igyekeztek megzavarni a rendet, de az ébredők annál inkább. A húsvéti ünnepek előtt nap­i­ap után majdnem minden kerületben tartottak taggyű­léseket. .A gyűléseket azonban nagyon gyér számú közön­ség látogatta. Főként öregasszonyok vettek azokon részt, nyugdíjas özvegyek, agg kisasszonyok, míg a férfiakat tányérsapkás diákok képviselték. Fajvédő vezérek szópa­­koltak, legszenvedélyesebben Eckhardt Tibor, az ébredők elnöke beszélt, aki ismételten, keserűséggel állapította meg, hogy az ébredők milliós hadserege megfogyatkozott, aligy vannak már százezren, de még ezek közül is sokan hagyják el a zászlót. A taggyűléseknek célja titkos volt. Május elsejére akarták előkészíteni a talajt, felkorbácsolni a szenvedélyeket- De a belügyi kormány, amely tudomást v­eszi­­ az­ előkészületekről, április 27-ikétől május­­2-ikáig betiltott minden, gyülekezést és ezzel meggátolta, hogy a szélsőséges pártok a kritikus napon erélyesebb akcióba léphessenek. A puccshírek mégsem némultak el. Húsvét hétfőjén magas helyről közölték a rendőrséggel, hogy értesülés szerint még az éjszaka folyamán puccsot kísérelnek meg. Lázas sietséggel permanenciába helyezték az­ egész köz­­rendészeti szervezetet. A karhatalom megszállotta a középületeket, telefon­központokat, pályaudvarokat, és nem feltűnő módon, hogy nyugtalanságot ne keltsen. A rendőrség annak ellenére, hogy értesülése szenei a puccsisták tábora annyira gyönge, hogy minden akcióra képtelen, megtette óvintézkedéseit De a falvédők még­sem adták fel a harcot. Betiltott sajtójukban bár nem lazíthattak, hogy életjelt adhassanak magukról szenvedé­lyes hangú plakátok útján igyekeztek hangulatot kelteni. Május elsején akarták kiragasztani ezeket a plakáto­kat. Gömbös, Ulain, Eckhardt, Bell Miklós, Zsirkay, Kiss Menyhért és S­emlvai aláírásával ostorozták a Bethlen­­kormány bűnét. Felelőssé teszik a rendszert a gazdasági összeomlásért, megállapítják, hogy Bethlenéi­ szövetkez­tek a zsidó nagytőkével, rokonszenvüket fejezik ki a mun­kásság iránt, amely a világnézeti harcok ellenére is köze­lebb áll hozzájuk, mert fajtestvérük, mint a zsidó tőke és végül azzal fenyegetőznek, hogy közel van már a leszá­molás ideje. A rendőrség tudomást szerzett, hogy a plakátot a leg­nagyobb titokban a Stádium-nyomdában késztették Több maguk.a­.ni •­­ |ll.u k d mk *. p jlll ajj WBIBBBfc N­ jH Jll JM M Ma este, a kilenc óra harminc perce oriant espreu­szel Budapestre érkezett a török köztársaság első magyar­­országi követe, Huszev bey, családjával együtt. Negyed­­tizenegyre járt már az idő, amikor a Hungária-szálló moz­galmas halljában feltűnt a követ magas, karcsú alakja. Szűk, jól szabott úti zakkójában még szigorú szemmel nézve sem néz ki harmincötesztendősnél többnek. Vele egyszerre érkeztek meg a szállóba felesége és anyósa, Ma­dame Affife Galib Kemaly A csoport egy szempillantás alatt az érdeklődés középpontjába került, főképpen azért, mert a hölgyek kíséretében egy nörsz is volt, karján egy mosolygó bájos kis aprósággal, a követ hathónapos fiú­gyermekével és egy másik hölgy, a társalkodónő, aki vi­szont egy csodaszép hófehérszőrű kutyuskát vitt a karján, általános derültséget keltve. Huszer bey kíséretében még két követségi titkár is jött Budapestre,­ akik ugyancsak a Hungáriában szállot­tak meg. Az első­ titkárt Talant Ronf­rey-nek hívják, agi­lis, mindent megfigyelő diplomatának látszik. A hallban érdekes és izgalmas jelenetnek voltunk ta­núi. A követ családjával együtt éppen a lifthez ért, amikor a szálló dunai éttermében megjelentek a Törökországból kiutasított uralkodóházi hercegnők. Talpig feketében, hal­kan, alig észrevehetően odaállottak a lift mellé és nézték a török köztársaság követét, büszke szomorusággal. Huszev bey ebben a pillanatban a budapesti török főkonzulnak és Kovaltsits úrral, a szálló recepciójának figyelmes főnöké­vel beszélgetett és így fel­ sem tűnt neki a hercegnők érde­kes csoportja. A főkonzul figyelmeztetésére fordította csu­pán feléjük tekintetét. A hercegnők — Princ Mehmed Ni­­zámeddin családtagjai — néma szemrehányással a sze­mükben farkasszemet néztek egy pillanatig a követtel. Közben a földszintre érkezett a lift, mely a követ családját a második emeletre vitte. Huszer beynek együtt kellett volna menni a liften a hercegnőkkel. Ez egy kissé kelle­metlen lett volna. A főhercegnők beszállottak a liftbe. A követ — mintha nem vette volna észre az indulásra készen álló és reá váró liftet — tovább beszélgetett. Még egy perc és a főhercegnők gyászruhás csoportja eltűnt a szemeink­ elől. Az Újság munkatársának alkalma volt beszélgetni az új követtel. — Konstantinápolyból, illetőleg Angolából jövök és a fiatal török köztársaság testvéri üdvözletét hozom a ma­gyaroknak. Kormányom megbízólevelét még e hét folya­mán bemutatom a kormányzó úrnak. Legközelebb majd többet mondhatok már. Gyönyörűen beszél franciául, de tökéletesen jártas a német nyelvben is. Amíg alkalmas palotát nem találnak a követség részére Huszev bey a Hungáriában fog lakni, amelynek második emeleti dunai frontján tíz szobát ren­deztek be számára. Itt lesz egyelőre a török követség hi­vatali helyisége is. ' szobás .!­»Hosz’ il­ t bélelt a H««r^.ádában.­­^RpPilkoz^l ifttiiarad­t Sörök hercegr ’kksl. A takarékkorona mai árfolyama 1,26 papírkorona

Next