Az Ujság, 1924. június (22. évfolyam, 106-128. szám)

1924-06-01 / 106. szám

AZ ÚJSÁG Vasárnap, 1924 Juláus­­. Ki nyeri meg a footballolimpiászt ? A magyar válogatot csapat vasárnap Rouen-ban játszik, szerdán vagy csütörtökön pedig Franciaország reprezentatív csapatával Parisban. — Hilser és Obitz újabb vándorútja Brünnből Hamburgba. — Jeny és Eisenhoffer is külföldön marad. Az olimpiai football-tornán starthoz állt huszonkét csapat közül most már csak nyolc aspirálhat az olimpiai címre. A favoritok: Belgium, Spanyolország, Csehország és Magyarország egymásután elbuktak és a középdöntőbe olyan nyolc nemzet csapata került, amelynek győzelmé­vel bizony nem lehetett számolni. A legérdemesebben Svédország (Belgium elleni győzelmével), Svájc (Csehor­szág elleni győzelmével) és Olaszország (Spanyolország elleni győzelmével) jutott az első döntő fordulóhoz, míg Hollandiát és Írországot csak a szerencse, jobban mondva az inferiorus ellenfél segítette át a középdöntő­be, ahonnan tehát olyan csapatok pottyantak ki, amelyek Hollandiát, de különösen Írországot goalrekorddal ver­nék. Franciaország is csak a szerencsés sorsolásnak kö­szönhette előbbrejutását, Egyiptom a magyar csapat vá­ratlan letörése árán jutott fel a középdöntőbe, míg Uruguaynak eddig még nem akadt komoly ellenfél az iájába, azonban úgy látszik, hogy a legkeményebbel szem­ben is sikerrel fogja majd helyét megállni. A középdöntők esélyeiről szólva :•­ • Hollandia bizonyára könnyen végez Írországgal és Uruguay is alighanem, ha kíméletes goalaránnyal is, fölényesen legyőzi Franciaországot. Egyiptom fizi­kumban is méltó ellenfelet kap Svédország csapa­tában, amely Belgium ellen olyan szenzációs formát játszott ki, hogy győzelme nem lehet kétséges, annál kevésbé, mert energikusabb játékkal Magyarország is könnyen legyőz­hette volna Egyiptom imponáló fiait. Egyedül Svájc és Olaszország mérkőzése az, amelynek a kimenetele egészen bizonytalan. Olaszország a spanyolok elleni győzelmével, Svájc pedig a csehek elleni győzelmével olyan imponáló teljesítményt nyújtott, hogy megérdemel­­nék, ha ők ketten kerülnének egymással szembe az olim­piai football-torna döntőjében. A sors azonban másként akarta és az egyiknek a két jeles csapat közül már a középdöntőben el kell végeznie. Mi a svájciak eddigi tel­jesítményét végeredményben az olaszokénál magasabbra értékeljük és ezért Svájc győzelmét tartjuk valószínűbb­nek. Az elődöntőkbe eszerint Hollandia, Svájc, Svédország és Uruguay kerülne. Szerencsés sorsolás esetén Uruguay nem Svájcot, illetőleg Svájc nem Uruguayt kapja ellenfeléül, amely esetben valószínűleg ez a két csapat kerülne a döntőbe. Ebben az esetben pedig Uruguay olimpiai győzelme annál való­színűbb, mert a torna folyamán jóval könnyebb küzdel­meken esett át, mint a máris lestrapált Svájc. Az olimpiai footb­all-torna eddigi eredményei: Selejtező mérkőzések: Svájc—Litvánia 9:0 (1:0), Egyesült­ Államok—Észtország 1:0 (1:0), Csehszlovákia—Törökország­ 5:2 (3:0), Olaszország—Spanyolország 1:0 (0:0), Magyarország—Lengyelország 5:0 (1:0), Uruguay—Jugoszlávia 7:0 (3:0), Svédország—Portugália (utóbbi nem jelent meg) Első forduló: Hollandia—Románia 6:0 (2:0), Franciaország—Lettország 7:0 (3:0), Írország—Bulgária 1:0 (0:0), Svájc—Csehország 1:1 (0:1), 1:0 (0:0), Olaszország—Luxemburg 2:0 (2:0), Svédország—Belgium 8:1 (1:0), Uruguay—Egyesült­ Államok 3:­­ (3:0), Egyiptom—Magyarország 3:0 (1:0). Középdöntő: (Június 1.-én és 2-án) Hollandia—Írország Uruguay—Franciaország Svédország—Egyiptom Svájc—Olaszország.* A magyar válogatott csapat vasárnap Rouenban a Rovennai Football Clubbal játszik. A külföldi játékoso­kat most már kitessékelték a magyar csapatból, amely a következő felállításban veszi fel a küzdelmet: Kropacsek Fogl II. Fogl III. Kertész II. Nadler Blum Braun Molnár Orth Eisenhoffer Jeny * Nehéz feladat vár a magyar reprezentatív csapatra szerdán vagy csütörtökön, amikor a colombes-i Stadion­ban Franciaország válogatott csapatával mérkőzik. Természetesen csak abban az esetben, ha Franciaország az Uruguay elem­i olimpiai matchét elvesztené. A francia csapat a párisi mérkőzésre a jövő év tavaszán ad revánsot Budapesten. Pünkösd két napján Kölnben és Bonnban játszik a magyar csapat és így a játékosok csak a következő hét közepén térnek haza.* A nyughatatlan vérű magyar footballjátékosok kö­zül néhány ismét külföldi csapat kötelékébe lépett. Hirzer és Obitz, akik már második esztendeje a feremni Maldzabi-ban játszottak, a Hamburger Sport Verein-hoz, Németország birodalmi bajnokcsapatá­­­­hoz szegődtek. Állítólag havi ezer aranymárkát és teljes ellátást kapnak. [ A. ?. hir is járja Parisban, hogy Eisenhoffer, az FTC balösszekötő csatára és Jeny, az MTK balszélső csatára sem tér vissza Budapestre. Saarbrückenben vállaltak állást, íme a modern amatőr szellem! A magyar olimpiai csapat tehát végül nemcsak meg­törve, de alaposan megfogyva is ér majd haza Buda­pestre. 65!Sibor Gyula a nemzetigyűlésban számon kérte az olimpiai vereséget. A nemzetgyűlés mai ülése is foglalkozott a magyar csapat párisi vereségével. Az ülés erre vonatkozó részéről az alábbiakban számolunk be: Gömbös Gyula az olimpiai csapat vereségét tette szóvá. Nem amatőrcsapat ez, mondotta, hanem csak ál­­amaötrökből áll. Ez az oka, hogy nem viselkedtek eléggé bátran. Ez a csapat nem Magyarországot reprezentálta, hanem csak Budapestet, helyesebben Budapest inter­­nacionális részét. Rupert Rezső: Ha­ győztünk volna, nem így beszélt volna! Gömbös Gyula: Profanizálták a magyar sportot azzal, hogy az amatőrizmust lassanként elsorvasztották s ehelyett kenyérkérdéssel bajlódó professzionista csapatot szerveztek. Irigykedve kell megállapítani, hogy az a csapat, amely velünk szemben állott, fajilag is egyöntetű volt a mienkkel. Fábián Béla: Hogy lehet ilyet mondani? Arabok éa négerek is voltak. Gömbös Gyula: Mindegy! Valamennyien benszülött egyiptomiak. Fábián Béla: Az egyiptomi kérdéshez talán én értek jobban! (Zajos derültség.) Gömbös Gyula: Nem az a tizenegy fiú a hibás, hanem a sportirányítást kell okolnunk, amelynek a következménye volt ez a vereség. Tizenegy játékossal ugyanannyi kísérő ment Párisba. Követelem a kultuszminisztertől, hogy csak tiszta amatőrök mehessenek ki Párisba, mert nem lehet az olimpiászra való utazást kéjutazásnak tartani. A legki­válóbb embereket kell kiküldeni. Éppen ezek kiutazását akarják elgáncsolni. Itt van Fuchs Jenő, ar., aki már, két­szer nyerte el a vívóbajnokságot. -h . Györki Imre: Fuchs Jenő zsidó! , Gömbös Gyula: Tudom. Most nem akarják kiengedni az olimpiászra, mert a hazai versenyeken nem akart résztvenni. Interpellációjában kéri a kultuszminisztert, hasson oda, hogy az álamatörizmus letörésével a tiszta amatőrizmus éledjen újra a magyar sportban. Az interpellációt kiadták a kultuszminiszternek s ezzel az ülés két órakor véget ért. Az olimpiász csődje. Paris közönye. A rossz rendezés. Minden drága. Senkit sem érdekel a sport. —» Párisi munkatársunktól. . Páris, május vége. Most már, isten segítségével, kez­di­: lassan a Quartier Satin hoteleseitől a VIII. Olim­piász vezetőségig az egész vonalon belátni Párisban, hogy az olimpiász a legnagyobb csődök egyike lesz, amire vállalkozások csőd tekintetében visszapillanthat­nak. Paris elspekulálta magát az olimpiásszal és a jó ég tudja, hol követték el a hibát. Künn jártunk egy n­agy versenynapon Colombesban, megnéztünk mindent, amit meg lehetett nézni és az nagyon kevés volt. Nincs szomorúbb látvány egy tízezer vagy még több személyre berendezett arénánál, ahol az Uruguay—Jugoszláv foot­­ball-döntőn összesen táz ezer ember szorong, é­s hozzá Uruguay az olimpiai játékok egyik legkedveltebb csa­pata. Nincs szomorúbb látvány egy frissiben óriási költ­séggel megépített városnál, az Olympic Citynél, ahol üresen állanak a hotelek, üresen a szórakozó­helyek, üresen a grammofonjaikkal bömbölő American-bárok, amelyekben legfeljebb egy-egy elkeseredett trainer isz­­sza egyedül egy asztalnál a sörét. Minden üres künn, ■ minden­­halott, a nagy Stadion közelében egy négy­­kürtös gyártelep bőg bele szirénáival időnként a játék menetébe, ez az egyetlen eruptív hangja a délutánnak. Mintha az a gyér publikum is, amelyik üggyel-bajjal odatalált Colombesba (ahova határozottan csak sport­­férfiúi ügyességgel és leleménnyel lehet odatalálni), mondom, az a néhányszáz elszánt szabadjegyes is ke­vesebb érdeklődést hoz általában magával a versenyekre, mint azt egy tisztességes vidéki match publikumától el lehetne várni. Valami kedvetlenség lóg a levegőben, a világoskék, párás, páriskörnyéki ég alatt ... A parola ma már köztudomású: az olimpiászból egy marathoni csőd lesz. Azt a kevés romantikus vágyódást, amit a javuló frank mellett gyéren útnak indult délamerikaiak és kamcsatkaiak az olimpiász alkalmából magukkal hoz­tak .Parisba, s ami természetesen elsősorban Párisnak szólt, a franciák sok ügyességgel, céltudatosan és kör­mönfontal oszlattak­­ el az érkezők szemében. Az ide­gent első párisi lépéseitől mindenhová az olimpiász mottója kísérte, ami abban állott, hogy minden, a hotel­szoba, a szórakozások, a vezetők, mindez 25­-50 száza­lékkal drágább volt, mint különben, ezzel szemben se­hol kedvezményeket, sehol gondoskodást, sehol egy kis figyelmet, egy kis idegenvezetést és még oly primitív és átlátszó idegenkedveskedést nem tapasztalhattak maguk a versenyek résztvevői sem. A franciák nem törődnek az olimpiásszal... talán, mert az idegenek sem törődnek a várt mértékben vele. Az ember azt hinné, hogy ez a világesemény rá­nyomja a város arcára a maga jegyét. De Páris éli, füg­getlenül az olimpiásztól, a maga kispolgári életét, ami­ben a sport iránti érdeklődés kimerül Meudonban, a vasárnap délutáni halászpartiékban; az olimpiász a francia kispolgárnak nem szenzáció. Ez az érdeklődés­­nélküliség visszahat az idegenekre is. Persze itt-ott egy plakát, az újságokban a versenyek eredményei, hatodik oldalon, a piaci árak után . . . Aki a Café de la Paix körül sok idegen szót hall, ne írja azt az olimpiász számlájára. Páris állandó, örökké hullámzó vendégáradata az, amelyik minden év­szakban ellepi a boulevardokat, függetlenül a játékok­tól, s a világnak ez az örökké fényes, nagy köpüje min­dig rendelkezik egy félmillió idegennel. A nagyvilági közönség benn a City hoteljeiben ebben az évszakban már csak átutazóban van itt, útban Aix-lès-Barna, Cha­­monix, Biarritz, Deauville felé. A boulevardnak, a nagy cégeknek, a nagy szabónőknek és a színházaknak az olimpiász igazi közönsége nem jelent közönséget, az ő sze­zonjuk már elmúlt, illetve a nagy fürdőhelyek fiókjai­ban vette kezdetét. Azok a kis tízezrek, akik igazán az olimpiászért, arra vagy ahhoz jöttek el, nem élnek a drága negyedekben, hanem a quartier hoteljeit keresik fel, ahol már vártak reájuk. Nagyban vártak reájuk: frissen olajfestékezett házfalakkal — a quartier-hotelek előkelőségének ez az olajfesték a teteje — és friss árakkal. A bizakodó hangulat még tart, a nagy verse­nyek, az atlétika, még csak most kezdődnek, de a hote­lek már üresek. Párisnak sok minden való: egy nagy revue, egy politikai szenzáció, egy exotikus külföldi fogadása, egy primadonna temetése. Még a lóversenyeket is elbírja. De a sport nem esete a párisinak, s a város közönyét érzi az idegen s ezt a közönyt sugározza az egész ese­mény. Ebben a félidőben, mikor ezeket a sorokat írjuk, Páris küzdelme az olimpiásszal eredménytelen és lanyha. Félidő: 1:0, Páris javára. Amit gondatlan és figyelmetlen rendezés terén produkálni lehet, azt mind produkálta a VIII. olim­piász rendezősége. Az idegennek, akinek a maga joga szerint bele kellene esni lépten-nyomon a legkényelme­sebb módon ebbe a világeseménybe, lámpással kell ke­resni a városban valami nyomát az egyes versenyek­nek, a jegyirodáknak, a közlekedési eszközöknek, amik a távoleső, Páris külvárosaiban lehetőleg észrevétlenül elhelyezett stádiumokba szállítják. A pályaudvarokon nyoma sincsen egy jelzőtáblának, ami a versenyek spe­ciális vonatainak indulását, pályaszámát jelezné, s meg­érkezve például Colombesba, sem vezetők, sem másféle jel, akárcsak a legszerényebb plakát is, nem árulja el, hol van igazában az utas, aki segít magán, ahogy tud, s az után bandukoló parasztoktól tudja meg jól-rosszul az utat, ami az állítólagos világeseményhez vezet. Ilyen auspiciumokkal indulnak Páris és az olim­piász a nagy versenyek elé, amiknek egyetlen nagy ve­resége már előre biztos: mindazoknak az apró és mohó nyerészkedőknek a veresége, akik elszámították magu­kat kapzsi üzletükben az olimpiász körül s a quartier hotelkönyveit ebben a szezonban csöndes baissel fogják zárni. Ennek a baisse-hangulatnak okát két dologban le­het legbiztosabban keresni; az egyik Páris közönye, minden látszólagos és tényleges idegen­ ipara mellett, az idegenek s az azokkal kapcsolatos események iránt; a másik a nagyvilágnak valami apró és még mindig érez­hető idegessége a háború óta kissé érezhetően hango­san nacionalista hangulatú Párissal szemben. Ez a kettő okozza, hogy a nyolcadik olimpiász Párisban — ahogy a boltosok mondják — csöndes, nagyon csöndes üzlet M. S. Kedden mutatkozik be a Marx-kormány. Öt hét alatt el akarja intézni a Davos-féle javaslatokat. Bécs, május 31. Az Újság bécsi szerkesztősége jelenti telefonon: Berlinből jelentik. Kormánykörökben igen kel­lemetlen benyomást keltett, hogy a német néppárt hétfőre halasztotta döntését. A középpártok ugyanis már vasár­nap meg akarták a kormányt alakítani, ami tehát hétfőre halasztódott, míg a kormány bemutatkozása a birodalmi gyűlés keddi ülésén fog megtörténni. Marx semmiféle vál­toztatást nem tesz a kabinetlistán, nehogy újból kényte­len legyen tárgyalni a pártokkal. így tehát Javres belügy­miniszter marad és — ha a bajor néppárt belép a kor­mányba — Emminger igazságügyminiszter sem hagyja el helyét. Marx kancellár bízik abban, hogy a birodalmi gyű­lés bizalmat fog szavazni neki és így aztán hozzáfoghat a Davos-féle szakértő­ javaslatok által szükségessé lett törvé­nyek elkészítéséhez és letárgyaltatásához. Marx számít arra, hogy nemcsak az egyszerű, hanem a szükséges két­harmad többséget is el fogja érni, abban az esetben, ha e törvények alkotmánymódosítással járnának együtt. Kor­mánykörökben bíznak benne, hogy öt hét alatt sikerül az egész kérdést tető alá hozni (Felhívás a ruhrvidéki sztrájkotokhoz a munka megkezdésére.) Bochum, május 31. (Wolff.) A négy bányamunkásszö­­vetsé­g kiáltványt intézett a Ruhrvidék bányamunkásai­­hoz, amelyben felhívja a munkásokat, hogy a munkát egyetemlegesen kezdjék meg.

Next