Az Ujság, 1924. június (22. évfolyam, 106-128. szám)
1924-06-01 / 106. szám
AZ ÚJSÁG Vasárnap, 1924 Juláus. Ki nyeri meg a footballolimpiászt ? A magyar válogatot csapat vasárnap Rouen-ban játszik, szerdán vagy csütörtökön pedig Franciaország reprezentatív csapatával Parisban. — Hilser és Obitz újabb vándorútja Brünnből Hamburgba. — Jeny és Eisenhoffer is külföldön marad. Az olimpiai football-tornán starthoz állt huszonkét csapat közül most már csak nyolc aspirálhat az olimpiai címre. A favoritok: Belgium, Spanyolország, Csehország és Magyarország egymásután elbuktak és a középdöntőbe olyan nyolc nemzet csapata került, amelynek győzelmével bizony nem lehetett számolni. A legérdemesebben Svédország (Belgium elleni győzelmével), Svájc (Csehország elleni győzelmével) és Olaszország (Spanyolország elleni győzelmével) jutott az első döntő fordulóhoz, míg Hollandiát és Írországot csak a szerencse, jobban mondva az inferiorus ellenfél segítette át a középdöntőbe, ahonnan tehát olyan csapatok pottyantak ki, amelyek Hollandiát, de különösen Írországot goalrekorddal vernék. Franciaország is csak a szerencsés sorsolásnak köszönhette előbbrejutását, Egyiptom a magyar csapat váratlan letörése árán jutott fel a középdöntőbe, míg Uruguaynak eddig még nem akadt komoly ellenfél az iájába, azonban úgy látszik, hogy a legkeményebbel szemben is sikerrel fogja majd helyét megállni. A középdöntők esélyeiről szólva :• • Hollandia bizonyára könnyen végez Írországgal és Uruguay is alighanem, ha kíméletes goalaránnyal is, fölényesen legyőzi Franciaországot. Egyiptom fizikumban is méltó ellenfelet kap Svédország csapatában, amely Belgium ellen olyan szenzációs formát játszott ki, hogy győzelme nem lehet kétséges, annál kevésbé, mert energikusabb játékkal Magyarország is könnyen legyőzhette volna Egyiptom imponáló fiait. Egyedül Svájc és Olaszország mérkőzése az, amelynek a kimenetele egészen bizonytalan. Olaszország a spanyolok elleni győzelmével, Svájc pedig a csehek elleni győzelmével olyan imponáló teljesítményt nyújtott, hogy megérdemelnék, ha ők ketten kerülnének egymással szembe az olimpiai football-torna döntőjében. A sors azonban másként akarta és az egyiknek a két jeles csapat közül már a középdöntőben el kell végeznie. Mi a svájciak eddigi teljesítményét végeredményben az olaszokénál magasabbra értékeljük és ezért Svájc győzelmét tartjuk valószínűbbnek. Az elődöntőkbe eszerint Hollandia, Svájc, Svédország és Uruguay kerülne. Szerencsés sorsolás esetén Uruguay nem Svájcot, illetőleg Svájc nem Uruguayt kapja ellenfeléül, amely esetben valószínűleg ez a két csapat kerülne a döntőbe. Ebben az esetben pedig Uruguay olimpiai győzelme annál valószínűbb, mert a torna folyamán jóval könnyebb küzdelmeken esett át, mint a máris lestrapált Svájc. Az olimpiai football-torna eddigi eredményei: Selejtező mérkőzések: Svájc—Litvánia 9:0 (1:0), Egyesült Államok—Észtország 1:0 (1:0), Csehszlovákia—Törökország 5:2 (3:0), Olaszország—Spanyolország 1:0 (0:0), Magyarország—Lengyelország 5:0 (1:0), Uruguay—Jugoszlávia 7:0 (3:0), Svédország—Portugália (utóbbi nem jelent meg) Első forduló: Hollandia—Románia 6:0 (2:0), Franciaország—Lettország 7:0 (3:0), Írország—Bulgária 1:0 (0:0), Svájc—Csehország 1:1 (0:1), 1:0 (0:0), Olaszország—Luxemburg 2:0 (2:0), Svédország—Belgium 8:1 (1:0), Uruguay—Egyesült Államok 3: (3:0), Egyiptom—Magyarország 3:0 (1:0). Középdöntő: (Június 1.-én és 2-án) Hollandia—Írország Uruguay—Franciaország Svédország—Egyiptom Svájc—Olaszország.* A magyar válogatott csapat vasárnap Rouenban a Rovennai Football Clubbal játszik. A külföldi játékosokat most már kitessékelték a magyar csapatból, amely a következő felállításban veszi fel a küzdelmet: Kropacsek Fogl II. Fogl III. Kertész II. Nadler Blum Braun Molnár Orth Eisenhoffer Jeny * Nehéz feladat vár a magyar reprezentatív csapatra szerdán vagy csütörtökön, amikor a colombes-i Stadionban Franciaország válogatott csapatával mérkőzik. Természetesen csak abban az esetben, ha Franciaország az Uruguay elemi olimpiai matchét elvesztené. A francia csapat a párisi mérkőzésre a jövő év tavaszán ad revánsot Budapesten. Pünkösd két napján Kölnben és Bonnban játszik a magyar csapat és így a játékosok csak a következő hét közepén térnek haza.* A nyughatatlan vérű magyar footballjátékosok közül néhány ismét külföldi csapat kötelékébe lépett. Hirzer és Obitz, akik már második esztendeje a feremni Maldzabi-ban játszottak, a Hamburger Sport Verein-hoz, Németország birodalmi bajnokcsapatához szegődtek. Állítólag havi ezer aranymárkát és teljes ellátást kapnak. [ A. ?. hir is járja Parisban, hogy Eisenhoffer, az FTC balösszekötő csatára és Jeny, az MTK balszélső csatára sem tér vissza Budapestre. Saarbrückenben vállaltak állást, íme a modern amatőr szellem! A magyar olimpiai csapat tehát végül nemcsak megtörve, de alaposan megfogyva is ér majd haza Budapestre. 65!Sibor Gyula a nemzetigyűlésban számon kérte az olimpiai vereséget. A nemzetgyűlés mai ülése is foglalkozott a magyar csapat párisi vereségével. Az ülés erre vonatkozó részéről az alábbiakban számolunk be: Gömbös Gyula az olimpiai csapat vereségét tette szóvá. Nem amatőrcsapat ez, mondotta, hanem csak álamaötrökből áll. Ez az oka, hogy nem viselkedtek eléggé bátran. Ez a csapat nem Magyarországot reprezentálta, hanem csak Budapestet, helyesebben Budapest internacionális részét. Rupert Rezső: Ha győztünk volna, nem így beszélt volna! Gömbös Gyula: Profanizálták a magyar sportot azzal, hogy az amatőrizmust lassanként elsorvasztották s ehelyett kenyérkérdéssel bajlódó professzionista csapatot szerveztek. Irigykedve kell megállapítani, hogy az a csapat, amely velünk szemben állott, fajilag is egyöntetű volt a mienkkel. Fábián Béla: Hogy lehet ilyet mondani? Arabok éa négerek is voltak. Gömbös Gyula: Mindegy! Valamennyien benszülött egyiptomiak. Fábián Béla: Az egyiptomi kérdéshez talán én értek jobban! (Zajos derültség.) Gömbös Gyula: Nem az a tizenegy fiú a hibás, hanem a sportirányítást kell okolnunk, amelynek a következménye volt ez a vereség. Tizenegy játékossal ugyanannyi kísérő ment Párisba. Követelem a kultuszminisztertől, hogy csak tiszta amatőrök mehessenek ki Párisba, mert nem lehet az olimpiászra való utazást kéjutazásnak tartani. A legkiválóbb embereket kell kiküldeni. Éppen ezek kiutazását akarják elgáncsolni. Itt van Fuchs Jenő, ar., aki már, kétszer nyerte el a vívóbajnokságot. -h . Györki Imre: Fuchs Jenő zsidó! , Gömbös Gyula: Tudom. Most nem akarják kiengedni az olimpiászra, mert a hazai versenyeken nem akart résztvenni. Interpellációjában kéri a kultuszminisztert, hasson oda, hogy az álamatörizmus letörésével a tiszta amatőrizmus éledjen újra a magyar sportban. Az interpellációt kiadták a kultuszminiszternek s ezzel az ülés két órakor véget ért. Az olimpiász csődje. Paris közönye. A rossz rendezés. Minden drága. Senkit sem érdekel a sport. —» Párisi munkatársunktól. . Páris, május vége. Most már, isten segítségével, kezdi: lassan a Quartier Satin hoteleseitől a VIII. Olimpiász vezetőségig az egész vonalon belátni Párisban, hogy az olimpiász a legnagyobb csődök egyike lesz, amire vállalkozások csőd tekintetében visszapillanthatnak. Paris elspekulálta magát az olimpiásszal és a jó ég tudja, hol követték el a hibát. Künn jártunk egy nagy versenynapon Colombesban, megnéztünk mindent, amit meg lehetett nézni és az nagyon kevés volt. Nincs szomorúbb látvány egy tízezer vagy még több személyre berendezett arénánál, ahol az Uruguay—Jugoszláv football-döntőn összesen táz ezer ember szorong, és hozzá Uruguay az olimpiai játékok egyik legkedveltebb csapata. Nincs szomorúbb látvány egy frissiben óriási költséggel megépített városnál, az Olympic Citynél, ahol üresen állanak a hotelek, üresen a szórakozóhelyek, üresen a grammofonjaikkal bömbölő American-bárok, amelyekben legfeljebb egy-egy elkeseredett trainer iszsza egyedül egy asztalnál a sörét. Minden üres künn, ■ mindenhalott, a nagy Stadion közelében egy négykürtös gyártelep bőg bele szirénáival időnként a játék menetébe, ez az egyetlen eruptív hangja a délutánnak. Mintha az a gyér publikum is, amelyik üggyel-bajjal odatalált Colombesba (ahova határozottan csak sportférfiúi ügyességgel és leleménnyel lehet odatalálni), mondom, az a néhányszáz elszánt szabadjegyes is kevesebb érdeklődést hoz általában magával a versenyekre, mint azt egy tisztességes vidéki match publikumától el lehetne várni. Valami kedvetlenség lóg a levegőben, a világoskék, párás, páriskörnyéki ég alatt ... A parola ma már köztudomású: az olimpiászból egy marathoni csőd lesz. Azt a kevés romantikus vágyódást, amit a javuló frank mellett gyéren útnak indult délamerikaiak és kamcsatkaiak az olimpiász alkalmából magukkal hoztak .Parisba, s ami természetesen elsősorban Párisnak szólt, a franciák sok ügyességgel, céltudatosan és körmönfontal oszlattak el az érkezők szemében. Az idegent első párisi lépéseitől mindenhová az olimpiász mottója kísérte, ami abban állott, hogy minden, a hotelszoba, a szórakozások, a vezetők, mindez 25-50 százalékkal drágább volt, mint különben, ezzel szemben sehol kedvezményeket, sehol gondoskodást, sehol egy kis figyelmet, egy kis idegenvezetést és még oly primitív és átlátszó idegenkedveskedést nem tapasztalhattak maguk a versenyek résztvevői sem. A franciák nem törődnek az olimpiásszal... talán, mert az idegenek sem törődnek a várt mértékben vele. Az ember azt hinné, hogy ez a világesemény rányomja a város arcára a maga jegyét. De Páris éli, függetlenül az olimpiásztól, a maga kispolgári életét, amiben a sport iránti érdeklődés kimerül Meudonban, a vasárnap délutáni halászpartiékban; az olimpiász a francia kispolgárnak nem szenzáció. Ez az érdeklődésnélküliség visszahat az idegenekre is. Persze itt-ott egy plakát, az újságokban a versenyek eredményei, hatodik oldalon, a piaci árak után . . . Aki a Café de la Paix körül sok idegen szót hall, ne írja azt az olimpiász számlájára. Páris állandó, örökké hullámzó vendégáradata az, amelyik minden évszakban ellepi a boulevardokat, függetlenül a játékoktól, s a világnak ez az örökké fényes, nagy köpüje mindig rendelkezik egy félmillió idegennel. A nagyvilági közönség benn a City hoteljeiben ebben az évszakban már csak átutazóban van itt, útban Aix-lès-Barna, Chamonix, Biarritz, Deauville felé. A boulevardnak, a nagy cégeknek, a nagy szabónőknek és a színházaknak az olimpiász igazi közönsége nem jelent közönséget, az ő szezonjuk már elmúlt, illetve a nagy fürdőhelyek fiókjaiban vette kezdetét. Azok a kis tízezrek, akik igazán az olimpiászért, arra vagy ahhoz jöttek el, nem élnek a drága negyedekben, hanem a quartier hoteljeit keresik fel, ahol már vártak reájuk. Nagyban vártak reájuk: frissen olajfestékezett házfalakkal — a quartier-hotelek előkelőségének ez az olajfesték a teteje — és friss árakkal. A bizakodó hangulat még tart, a nagy versenyek, az atlétika, még csak most kezdődnek, de a hotelek már üresek. Párisnak sok minden való: egy nagy revue, egy politikai szenzáció, egy exotikus külföldi fogadása, egy primadonna temetése. Még a lóversenyeket is elbírja. De a sport nem esete a párisinak, s a város közönyét érzi az idegen s ezt a közönyt sugározza az egész esemény. Ebben a félidőben, mikor ezeket a sorokat írjuk, Páris küzdelme az olimpiásszal eredménytelen és lanyha. Félidő: 1:0, Páris javára. Amit gondatlan és figyelmetlen rendezés terén produkálni lehet, azt mind produkálta a VIII. olimpiász rendezősége. Az idegennek, akinek a maga joga szerint bele kellene esni lépten-nyomon a legkényelmesebb módon ebbe a világeseménybe, lámpással kell keresni a városban valami nyomát az egyes versenyeknek, a jegyirodáknak, a közlekedési eszközöknek, amik a távoleső, Páris külvárosaiban lehetőleg észrevétlenül elhelyezett stádiumokba szállítják. A pályaudvarokon nyoma sincsen egy jelzőtáblának, ami a versenyek speciális vonatainak indulását, pályaszámát jelezné, s megérkezve például Colombesba, sem vezetők, sem másféle jel, akárcsak a legszerényebb plakát is, nem árulja el, hol van igazában az utas, aki segít magán, ahogy tud, s az után bandukoló parasztoktól tudja meg jól-rosszul az utat, ami az állítólagos világeseményhez vezet. Ilyen auspiciumokkal indulnak Páris és az olimpiász a nagy versenyek elé, amiknek egyetlen nagy veresége már előre biztos: mindazoknak az apró és mohó nyerészkedőknek a veresége, akik elszámították magukat kapzsi üzletükben az olimpiász körül s a quartier hotelkönyveit ebben a szezonban csöndes baissel fogják zárni. Ennek a baisse-hangulatnak okát két dologban lehet legbiztosabban keresni; az egyik Páris közönye, minden látszólagos és tényleges idegen ipara mellett, az idegenek s az azokkal kapcsolatos események iránt; a másik a nagyvilágnak valami apró és még mindig érezhető idegessége a háború óta kissé érezhetően hangosan nacionalista hangulatú Párissal szemben. Ez a kettő okozza, hogy a nyolcadik olimpiász Párisban — ahogy a boltosok mondják — csöndes, nagyon csöndes üzlet M. S. Kedden mutatkozik be a Marx-kormány. Öt hét alatt el akarja intézni a Davos-féle javaslatokat. Bécs, május 31. Az Újság bécsi szerkesztősége jelenti telefonon: Berlinből jelentik. Kormánykörökben igen kellemetlen benyomást keltett, hogy a német néppárt hétfőre halasztotta döntését. A középpártok ugyanis már vasárnap meg akarták a kormányt alakítani, ami tehát hétfőre halasztódott, míg a kormány bemutatkozása a birodalmi gyűlés keddi ülésén fog megtörténni. Marx semmiféle változtatást nem tesz a kabinetlistán, nehogy újból kénytelen legyen tárgyalni a pártokkal. így tehát Javres belügyminiszter marad és — ha a bajor néppárt belép a kormányba — Emminger igazságügyminiszter sem hagyja el helyét. Marx kancellár bízik abban, hogy a birodalmi gyűlés bizalmat fog szavazni neki és így aztán hozzáfoghat a Davos-féle szakértő javaslatok által szükségessé lett törvények elkészítéséhez és letárgyaltatásához. Marx számít arra, hogy nemcsak az egyszerű, hanem a szükséges kétharmad többséget is el fogja érni, abban az esetben, ha e törvények alkotmánymódosítással járnának együtt. Kormánykörökben bíznak benne, hogy öt hét alatt sikerül az egész kérdést tető alá hozni (Felhívás a ruhrvidéki sztrájkotokhoz a munka megkezdésére.) Bochum, május 31. (Wolff.) A négy bányamunkásszövetség kiáltványt intézett a Ruhrvidék bányamunkásaihoz, amelyben felhívja a munkásokat, hogy a munkát egyetemlegesen kezdjék meg.